Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-17 / 13. szám
1984. január 17. Kelet-Magyarország 3 Tfliácmilllflk A nyíregyházi baromfikeltető iizem- • U|ö*l*llll*"ll« ben a múlt év januárjától használják azokat az új gépeket, amelyeket a 40 millió forintos kapacitásnövelő rekonstrukció során vásároltak. A nyíregyházi üzemben az elmúlt évben kilencmillió naposcsirkét keltettek a HUNNIACOOP Vállalat 150 megyei szakcsoportja részére. A tenyésztőktől 49 nap után a csirkéket a kisvár- dai baromfifeldolgozó üzembe szállítják. Képeinken: méret és forma szerint osztályozzák a tojásokat. — Hadházi László karbantartó műszerész a keltetógépek működését ellenőrzi. (császár) A tüzet Prométheusz annak, idején ellopta az istenektől a tüzet az emberek számára, a nevét viselő tüzeléstechnikai vállalat viszont azzal tesz jót az embereknek, hogy annak idején a különböző tüzelőberendezések telepítésére, javítására, karbantartására vállalkozott. A budapesti vállalat mátészalkai telepéről naponta tizennégy szakember kél útra, s járja a megyét, hogy a megszelídített tűz továbbra is hűségesen szolgálja az embert. A szálkái szerelők a gáz- és olajtüzelésű berendezések, ezen belül is a blokkégők karbantartására, a kazánházak javítására, olajégők, kazánok telepítésére vállalkoztak. Nyíregyháza és Tiszayasvárí kivételével gyakorlatilag hozzájuk tartozik az egész megye, s a múlt évben csaknem tízmillió forint értékű munkát végeztek. Az itteni szakemberek helyeztek üzembe két, nagy teljesítményű olajégőt a fehérgyarmati kórházban, de ők szerelték be a kazánt szintén Gyarmaton, a Szatmár Bútorgyár bemutatóterméhez is: a kiéit munka értéke megközelítette az egymillió forintot. A nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezetben mintegy kétmillió forintnak megfelelő munkát végeztek, itt többek között .kazán- és égőcserét hajtottak végre, de rájuk várt a villanyszerelés egy része is. Az idén a szatmári kirendeltség tizenkétmillió forintos termelési érték előállítására vállalkozott, s mint elmondták, számítanak a lakossági szolgáltatások jelentős növekedésére is. (bg) Már megint a szabályozók... Nos Révész ? Kivédjük ? Menekülés előre? A felsorolt ágazatok hosszú időn keresztül kiépíthető, meglehetősen átalakíthatat- lan elemei a gazdálkodásnak. A tuzsériak mégsem várhattak tovább. Az ártéri gyümölcsösök fáját talán már el is tüzelték, közel kétszáz hektár fáit. A burgonyaterület már fele sincs a réginek. A kocák már egy fél éve nem fialnak. A „betonalap” még alighogy megingott, jószerivel már el is takarították. A IíEMÉV TÜNDE ÜTCAI villamosműhelyében a Debreceni Postaigazgatóság új épületébe oktatási célra szolgáló három vezérlőberendezést készítenek. Képünk: Vinnai János és Tóth János szerelők a kapcsolórészt készítik. (Elek Emil felvétele.) Ez a kérdés már akkor jutott eszembe, amikor a hatalmas ködben Nyíregyháza felé autóztam. Hiszen kivédik ugyan Révészék a rengeteg változás okozta hátrányt, de milyen áron? Az ártéri almások helyén kukorica kél a tavaszon, a krumpli helyett pedig már földben a búza, a szántóterület több mint felén. Ezt diktálja az árrendszer. Sajnos így kétszer is követi saját magát fontos kenyérnövényünk, sőt elvétve akár háromszor is — de ebből jön a pénz. Az almának már a túltermelési válság sem kellett. Képtelenség munkabérrel fedezni a szedést és a válogatást. A bér egyébként is feszít. Máris keresik az olyan részesedési formákat, amelyeket költségként lehet elszámolni. A legutóbbi mondat után akár meg is lehetne dorgálni Szeles Andrást és Révész Lászlót. Kevés sikerrel azonban, mert az itt rendelkező jogszabályok betűje és szelleme között alkalmas kis hézagokat lehetne találni. Részes művelés ..., szakcsoport és még lehetne sorolni. A szent növények tehát viszonylag kevés ceremóniával új értékekre cserélődtek. Előre tört a gabona, szaporodik a juhállomány. Még egy kis budapesti szolgáltató szakcsoportot is megkockáztatnak a tuzséri Rákóczi Termelőszövetkezetben. Csodálkozhatnak is magukon a szakemberek, hiszen az ilyen hamari és gyökeres termelési szerkezetátalakítások az üzemtankönyvekben nem kívánatos dologként szerepeltek. Egy kihívást azonban csak megfelelő mértékű válasszal lehet kivédeni. Másként nem lehetne a veszteséges esztendő után azonnal nyereséget tervezni, még ha szerényét is. A szokatlan méretű változásra lehet válasz akár a kapkodás is, és az elhamarkodott döntés, de az ugyancsak gyors alkalmazkodásnál nincsen jobb gyógyír. Esik Sándor A kérdés a tuzséri Rákóczi Termelőszövetkezet elnökhelyettesének adatott fel. Révész László nevét a címben hoztuk, mégpedig egy asszociáció miatt. Az egykori kereskedő megkönnyebbülten dörzsölte a kezét, ha egy ijesztően veszteségesnek ígérkező üzlet végül megmaradt a nullszaldónál. Amit elvesztettem a réven, megnyertem a vámon —^sóhajtott fel. de semmi jóra nem számolunk. — Tárta szét a kezét Szeles András, és bár benne volt minden keserűség, látszott rajta, hogy nem a napokban érte a szomorú hír. Fél tucat millió veszteséggel bontották ki a prizmákat, és válogatták újra a betárolt almát tavaly tavasszal. Ez már a „rászámolás” kezdete volt. Nincs azonban nagyobb késztetés egy ilyen „mélyütésnél”, hogy megszülessen egy alapos ... ...rekontra — Nos, Révész? Kivédjük? — Hamarabb válaszolt volna az elnökhelyettes, ha egy évvel korábban kérdem, ö, aki gyakorló gazdászból képezte magát közgazdásszá, nehezen válaszolt. Egyázon útjára bo- csájtó iskolánk elvégzése után sokkal magabiztosabb lehetett és volt. — Kivédjük, de ez felér egy szüléssel. — Mondta nagyot sóhajtva. — Kivédjük, vagy legalábbis szeretnénk, pedig most már vége annak, hogy amit elvitt az egyik szabályozó, azt megnyertük a másikon. Nagyon mínuszba fordultunk. Egyedül a társadalombiztosítási járulék emelkedése majdnem kétmilliót tüntet el a kasszánkból. Emelkednek és emelkednek a vegyszer, a műtrágya és a gépek árai. Az almáé és a burgonyáé viszont kétségbeejtő- en szilárd. A disznó is itt üdült a nyakunkon, nagyon nehezen vitték el. Révész László ugyanezt mondhatta el az elmúlt időkig, de a ködös január első napjaiban, amikor beszélgettünk, Szeles Andrással, az elnökkel együtt eléggé borús hangulatban fogadtak. „Elhasaltunk" Ennél rövidebb összefoglalót aligha fogalmazhatna valaki. Szeles András pedig ezzel kezdte előzetes telefon- beszélgetésünk során. Restel- kedés volt a hangjában, nem is kevés. Az általa vezetett közösség nem szokott hozzá ahhoz, hogy nem eredményeket firtatva toppan be az újságíró. Akkor is, és most is csak azt tudom mondani: a tuzséri tsz semmiben sem különbözik attól a több tucat gazdaságtól, amelyeket „padlóra küldött” az alma. Mentegetőzött: — Megingatni sem lehetett bennünket! Beton alap volt az almánk, a burgonyánk, és azt sem lehet mondani, hogy egyhangú a termelési szerkezetünk, mert sertéságazatunkat is megfuttattuk, az mégsem függ annyira az időjárástól, mint ami nincs fedél alatt. — Mégis elhasaltunk, pajtás! Még nem értek ugyan össze a számoszlopok végei, Már és még lár van 9 tanyai diákotthonunk, amelyben ezerháromszáz gyerek tanul. Már van vezetékes ivóvizünk, amelynek háromszázezer ember élvezi az áldásait. Már van munkaalkalom 283 ezer embernek ebben a megyében. És még mindig kevés. A tanyai kollégiumi, az általános iskolai tanterem, a tornaterem. A vízművesítési program még csak a felénél tart, és még munkára vár több tíz ezer nő és fiatal a megye keleti részén. Már és még. Rengetegei tettünk a felszabadulás óta eltelt lassan negyven esztendő, de különösen az elmúlt két évtized során. Hogy ezt az egykor igen szegény, tulajdonképpen mindenből nagy hiányt szenvedő területet az ország nívójára hozzuk. Ezt példázta az elmúlt szombati, kora délutáni Falufórum is, amely a Kossuth rádió hullámhosz- szán mintegy félórás műsorban vállalkozott rá, hogy mintavétel alapján adjon hű keresztmetszetet ennek a nagy megyének az örömeiről és gondjairól. Váci Mihály most húsz éve elhangzott parlamenti interpellációjával indult a műsor: eljutnak-e a sza- bolcs-szatmári gyerekek az egyetemekig. Jó volt hallani, hogy nem volt pusztába kiáltott szó a képviselői felvetés. Nemcsak eljutnak, de mind többen itt is maradnak. Ennek is köszönhető, hogy ma már tizenhatezernél több felsőfokú végzettségű ember dolgozik a megye holnapjáért. Sokat tettünk már a gyerekekért, az iskolákért, s, hogy még mindig kevés a tanterem, a tornaterem, s hogy megmaradtak a régi gondok, a fejlődés újakat produkál, az a teendőket is mutatja. Nagykálló, Nagyszekeres, Tarpa, s a társközségek lakói, vezetői interpelláltak a műsorban a fentiekről. A falvak, kistelepülések nagyon is fontos ügyeiről, amelyek egy városi embernek itt-ott talán furcsák, is- meretl^ipHuJdipt például a Petőfi rádió'' és a televízió gyenge vételi lehetősége a szatmári részeken, vagy, hogy mennyi kárt okoz az ottani gazdaságoknak a belvíz. Igen sokunknak már természetes, hogy reggelenként kinyitjuk a vízcsapot, de nagyon sok megyében élőnek — Gulácson, Bitiben és másutt — még csak vágyálom. Fájó, de igaz, amit ebben a félórában egy nagyszekeresi parasztember fogalmazott meg: még mesz- sze van a falu a várostól. Kiigazítom azzal, hogy már nem minden falu, de néhány valóban messze van még a várostól. Bár joga lenne hozzá, hogy közel kerüljön. Csakhogy azt nálunk ma már egyre többen tudják, hogy Szabolcs-Szatmár későn jutott el arra a szintre, amelyen mások túljutottak. Nagy a hátrány, s ezt egyik évről, akár egyik évtizedről a másikra sem lehet behozni. Bármilyen nagy is hozzá az akarat helyben, a megyében,, az országban. Milliók, százmilliók, mil- liárdok kellenek csupán a vízrendezéshez, a közművesítéshez, az egészségügyhöz, az oktatáshoz. Vagy csupán ahhoz, hogy ne legyenek mostohagyerekek a társközségek. Hogy Szabolcs-Szatmár minden településén az igényeknek és a kornak is megfelelő legyen az ellátás. És még nem beszéltünk az új ipari munkalehetőségről, amely az utóbbi esztendőkben bizony csak gyengén csordogál. |zabolcs-Szatmár képe előnyére változott, s ezt bárhol tetten lehet érni. És ezt nem csupán múlt időben mondhatjuk. A mára és o jövőre is jellemző az építkezési láz. A kiemelt társadalmi programok érvényesítése, a lakás, az egészségügy, az iskolaügy, a vízművesítés, de még az új murikaalkalmak belépése is ezt igazolja. Csakhogy kénytelenek vagyunk tudomásul venni: fejlődésünk olyan korszakába érkeztünk, amikor a kisebb lépéseknek is örülni kell, amikor az állami támogatáshoz mind jobban oda kell tenni a saját erőt, mert fejlesztési lehetőségeinknek korlátot szab a nincs. Aki hallgatta a szombat délutáni adást, valószínű, azzal az érzéssel fogadta a műsort: nagy szolgálatot tett nekünk, itt élőknek. Megmutatta, mennyi minden történt, milyen nagy és pozitív a végbement változás. Egyúttal arra is rádöbbentett — a költő Váci szavaival —, hogy még közel sem elég. Még nagyon sokat kell tennünk. Egyénileg és közösen. Kopka János /----------------------------------------------------------------------------\ Milan Kenda: A TUDATLAN tatagyon kován megtanították olvasni. Amikor más IV kisfiúk még a képeskönyveket nézegetik — ő már hosszú, igen hosszú meséket olvasott. Amikor más gyerekek a mesékre térnek át — ő már kalandregényeket habzsolt. Az egyetlen tanuló volt az osztályban, aki elolvasta a klasszikusok valamennyi, otthoni olvasásra ajánlott művét. Azután elsajátította a Morze ábécét, a gyorsírást, és kívülről megtanulta a Newton-féle binomot. Még a legérthetetlenebb kézírást is kisilabizálta a recepteken, amelyeket a patikába hoztak, ahol apja gyógyszerészként dolgozott. Megtanulta a hieroglifák, az ékírás és a hibás távirat- szövegek megfejtését. A térképek és a műszaki dokumentációk olvasása ártatlan szórakozás volt számára. Csak egy dolgot nem ért fel sohasem ésszel: saját főnökei gondolatainak olvasását. És ezért, bármennyire olvasott volt is, munkahelyén hatókörnek tartották. V___________________________________________> Hevük: Prométheusz
