Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-11 / 292. szám
1983. december 11. Kelet-Magyar«ncág 3 /-------------------------------------------------------------------------------------------------\ JEGYZETLAPOK Kinek van igaza? H a véletlenül olyat látnak, aki éppen eszik vagy pihen, a szalagvezető azonnal kérdőre van vonva, hogy miért nem dolgozik a beosztottja? — szerepel többek között abban a panaszos levélben, amelyet Mátészalkáról küldtek. Mondani sem kell, hogy a gyárban, a Budapesti Finomkötöttárugyár üzemében természetesen van reggeli-, illetve uzsonnaidő, éppen rágyújthat az, aki dohányzik De minden bizonnyal jogosan szólnak arra, aki 60—70 százalékos teljesítménynél többet nem produkál, mert elandalodik a varrógép mellett. Szerepel más is a levélben. Az elrendelt túlórára panaszkodnak, emlegetik a szabályokat. Nem kellett több, mint megkeresni a gyár igazgatóját és szak- szervezeti titkárát, hogy tisztán lássunk. Ami biztos: a kollektív szerződés utasításait nem sértették meg, jogos a túlórák elrendelése, s amennyire lehetséges, igyekeznek a lányok, asz- szonyok érdekeit is figyelembe venni. Ennyit a tényekről, illetve még egy adalékot: a BFK mátészalkai gyárában azért túlóráznak, mert az év elején javarészt anyag- ellátási zavarok miatt alig termeltek, s a lemaradást, a szovjet exportot most szeretné a vállalat pótolni. Ügy tűnik, többfajta igazság létezik, amikor a túlórákról esik szó. A vállalat vezérigazgatója azért volt a szakszervezeti bizalmiak értekezletén, hogy mindenki előtt világos legyen: az export teljesítésétől függnek a jövő évi megrendelések. Ha nem dolgoznak jól, akkor eleshetnek az üzlettől. Ám azok a bejáró asszonyok, akik hajnali háromkor kelnek, hogy öt után munkába álljanak, szintén tele vannak gonddal,, amikor a gyerekeket, a háztartást is el kellene látni 12 órás műszak mellett. Keserves három hetet töltenek el korácsonyig. „Nem tudom, mit számítanak a vezetők, hiszen már nagyon sokan elmentek eddig is és ahogy hallom, még sokan mondanak fel januártól" — írja az ismeretlen levélíró. S ebiben igaza van, mert a statisztika szerint több a kilépő, mint ahányan dolgozni jelentkeznek. Csakhogy azt is kellene látni, hogy ebben a gyárban igen sok olyan munkás van, akinek alacsony a teljesítménye. Ez elsősorban a gyakorlat hiányából adódik, gondot okoz a gyakori átállás is, de vannak olyanok is, akik megelégszenek a kevesebb munka után járó kisebb keresettel. A túlóra viszont egyformán „sújtja” vala- mennyiüket. Meglehet, jobb lett volna, ha a szalagtól egy bizonyos darabszámot várnak el, talán gyorsabban dolgoznának egyesek, ha látnák, hogy nem az idő, hanem a végzett munka számít. Mindez feltételezés, mint ahogy a jövő évi anyagellátás biztonsága is az. Annyi viszont tény, hogy Mátészalkán is akkor csitulnak el a háborgók, ha látják; nem évek óta visszatérő gond az év végi hajrá, ha érzik, hogy ami fontos a vállalatnak, az jó a munkásnak is. Negyven óra gyes üzemekben januártól kevesebbet dolgoznak. Elég lesz a heti 40 óra az ötnapos munkahéten belül. A tény persze némi magyarázatra szorul. Központi dokumentumokban fogalmazták meg hogy a 40 órás munkahét általános bevezetésére törekszünk. Ugyancsak ezekben szerepel az is, hogy mindezt olyan szervezéssel, olyan feltételek megteremtésével kell megvalósítani, hogy a termelés ne csökkenjen. Azok, akik ezt teljesíteni tudják — mint a megyeszékhelyen a papírgyár, a cipőgyár, a HAFE — már január elsejétől bevezethetik az új rendet. Nyilvánvaló, hogy nem pusztán elhatározás kérdése volt az új munkarendre való áttérés. Hiszen a kevesebb órában sem csökkenhet a munkások keresete, a 40 óra nem jelentheti például a szolgáltatásokban a nyitvatartási idő indokolatlan rövidítését. Ugyanis a nyíregyházi példáiknál maradva a fodrászszövetkezet és a Patyolat szintén erre a munkarendre tér át. A papírgyári folyamatos üzemelésnél már eddig is napi nyolcórás munkaidő volt. Másutt — főleg az alkalmazottaknál — még 42 órában dolgoztak. Most a két óra rövidülés nem jelenthet kevesebb munkát, mert a feladatokat ugyanúgy el kell látni, mint korábban. Megvizsgálták még a munkaidő kezdetének és befejezésének változását is. A Szabolcs Cipőgyárnál például a buszoknál ehhez alkalmazkodnak, másutt úgy döntöttek, hogy napi 5—10 percért nem változtatnak, mert végre nem kell rohanni a járathoz. A heti negyvenórás munka rövidesen általánossá válik. Az úttörőket áprilistól az államigazgatásban dolgozók is követik, s minden bizonnyal valamennyi üzemben készülnek már a tervek, hogy rövidesen náluk is így oldják meg az ötnapos munkahetet. Akik ellenőrzik a terveket, azok csak azt kérik számon, hogy a termelés ne csökkenjen, ne változzon a szolgáltatások minősége. Lányi Botond A SÖSTÓHEGYI VÖRÖS CSILLAG TSZ nyírszőiősi üveg- technikai üzemében NDK-exportra 500 milliliteres laboratóriumi lombikot készítenek. (Elek Emii felvétele) Olcsóbb megoldások A FELNŐTT NYÍREGYHÁZI SZÁMÁRA NEM TŰNIK HOSSZŰ IDŐNEK, AMI AZ ÉSZAKI NAGYKÖRŰT MEGÉPÍTÉSE ÓTA ELTELT. PEDIG AZOK A GYEREKEK. AKIK AKKOR SZÜLETTEK, MA MÁR AZ ÉRETTSÉGIRE KÉSZÜLNEK. Azóta sok minden történt. A Nagykörút északi része kiépült egészen a nagyállomásig, elkészült a Kun Béla utcai szakasz, aztán megállt a munka néhány évig, mert vita volt azon: hol jelöljék ki a 4-es fő közlekedési út nyomvonalát. Ha a városon kívül vezet el a fő közlekedési út, tehermentesíti Nyíregyháza forgalmát, ám akkor kizárólag a város pénzéből kell felépíteni a Nagykörút keleti szakaszát. A vita Nyíregyháza javára dőlt el: úgy épült meg a fő közlekedési út városi szakasza, hogy elkerülték vele a belvárost, de mégis a városon halad át, s betölti a körútnak szánt funkciót is. Mostanra csaknem bezárult már a Nagykörút körgyűrűje. Mindössze egy másfél kilométeres szakaszt kell megépíteni a vasútállomás és a Debreceni úti felüljáró között. Mikor számíthatunk ennek a szakasznak a megépítésére? Volt olyan elképzelés, hogy még ebben a tervidőszakban. Ám a tervek szerint e rövid szakasz megépítése körülbelül 40 millió forintba került volna, mert el kellene előtte bontani a Szarvas és a Makarenko utcák végéről több családi házat és az Ér patak fölött egy hidat is kell építeni. A magas költségek miatt fontolóra kellett venni: nem volna-e célszerűbb az eredetileg elképzelttől a körútnak ezt a szakaszát egy kicsit délebbre tolni? így nyomvonalának egy része megegyezhet a Móricz Zsigmond utcáéval, mert akkor kevesebbet kell szanálni, bár igaz, hogy a felüljáró előtti részen, a csatlakozás kiépítéséhez meg kell törni az egyenes vonalvezetést. Most ez a megoldás látszik könnyebben megvalósíthatónak, de ebben a tervidőszakban már aligha lesz mód a nagy körgyűrű bezárására. És mikor lesz valóban körút a Kiskörút? Déli szakasza a Kálvin tértől a Zrínyi Ilona utcát keresztezve, az Anna cukrászdáig már korábban elkészült. Ebben az évben megkapta burkolatát az északi szakasz egy része is, a Kossuth utcától a Dózsa György utcáig, s jövőre valószínű, tovább épülhet egészen a Hunyadi utcáig. Ez a szakasz a megyei művelődési központ északi oldalán, az SZMT most épülő székháza előtt vezet majd el, s ott kanyarodik rá a Hunyadi utcára. De a továbbépítés sorsa még bzonytalan. A korábbi elképzelések szerint a Kis- körútnak ez a keleti szakasza a börtön és a bíróság épülete mellett ért volna ki a Bocskai utcára, innen vezetett volna át a Vöröshadsereg útjára az Anna cukrászdáig. Született egy új elgondolás is, amely szerint jó lenne ezt & szakaszt egy kicsit keletebbre tolni, hogy ezzel megnövekedjék a körgyűrű által bezárt városközpont területe. Az elképzelés mellett szól az is, hogy a városközpont keleti részén nagyobb parkolókat kell kialakítani, hiszen a végső cél, hogy a város szorosan értelmezett centrumában néhány év múlva megszűnjön a gépjármű-közlekedés. Bizonytalan még a Kiskörút nyugati szakaszának sorsa, hiszen ennek megépítéséhez is több házat kellene lebontani a Síp és az Egyház utcáról. Ezért olyan megoldást keresnek, amely minél több épület megmaradását teszi lehetővé. Az előzetes becslések szerint a Kiskörút nyugati és keleti szakaszának építése csak a VII. ötéves tervben várható. B. J. Szabo/os exportja 35 milliós Vetőmagvak nyugatra Jó híre van ma már a nyugati piacokon is a Szabolcsban termelt paradicsom, retek, a különböző borsó vetőmagvaknak. Ezekből a termékekből az idén november végéig mintegy 50 millió forint értékben exportált a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat Szabolcs megyei központja, melyből 35 millió a tőkés export. Jelentős mennyiségben szállítottak napraforgót, keserű - csillagfürtöt, fajta- és étkezési borsót, paradicsomot az NSZK-ba, Hollandiába, Olaszországba, Franciaországba, Angliába, Svájcba, Ausztriába és Izraelbe. A vállalat igazgatója elmondta, hogy az év hátralévő részében még mintegy 582 tonna áru vár kiszállításra, melynek döntő többsége^ tőkés export. Előkészítették már a 240 tonna kender vetőmagot, takarmányretekből 180 tonnát, vörösheréből mintegy 150 tonnát. Ezeket év végéig szeretnék elküldeni, hogy tiszta lappal kezdhessék az új esztendőt. VANNAK, AKIK KRITIZÁLNÁK, VANNAK, AKIK SIRÁNKOZNAK, DE A LEGTÖBBEN TENNI AKARNAK. Ezért kérdeztük Ladányi Attilánét, az ÁFOR nyíregyházi, Pazonyi úti töltő- állomásának kezelőjét, amikor a nagyobb forgalom szükséges: Tud jobbat — Nem én, a vállalatunk tud jobbat. Ugyanis eleinte a viccelődőkkel kellett meg- küzdenünk, amikor látták, hogy már régen nem csupán benzint, olajat árulunk, hanem rekeszekben kólát, üdítőket raktunk ki, a tankoló autós a napi újságját is megveheti nálunk. — Mi ebben a jó? — A vásárlók jobb kiszolgálása. Hosszú vezetés mellett ha megszomjazik az autós, nem kell külön egy bisztrót keresgélnie. Az utas is könnyebben leemel egy újságot, legyen mit nézegetnie. Persze azt se feledjük, hogy a jutalékon keresztül tettek érdekeltté abban, hogy minél nagyobb forgalmat érjünk el. — Üjabban hallani, hogy egyes autósok Önöknél veszik a felszerelési cikkeket is. — Ez természetes. Az autóápolási és -felszerelési cikkek árusítása a világon mindenütt megtalálható a töltőállomások mellett. Mi különösen büszkék vagyunk, mert az ÁFOR országos versenyében jelenleg a harmadik helyet, értük el. Budapesten egy kimondottan felszereléseket árusító üzlet és egy nagy, forgalmas kút előzött le csupán. — A központjuk nyilatkozott, hogy újabb meglepetéseket tartogatnak ... — Tájegységenként dönthetik el, mit árulnak. A miskolci, ózdi kutaknál például kis csomagolásban almát, krumplit is kínálnak. Nálunk — ahogy tájékoztattak bennünket —, karácsonyi meglepetés lesz, hogy akár fenyőfát, ródlit is vehet az autós tankolás mellett. Sokkal fontosabb lesz viszont, hogy bevezetjük a pb-gázpalackok cseréjét. Mivel nálunk nagy az átmenő idegenforgalom, ezért a turista gázpalackokat is cserélnénk. Azt hiszem, ezek az intézkedések a jobb kiszolgálást segítik elő, s ezért igyekszünk mi is mindent megtenni. (lányi) Galambos Lajos: Méltatlanok í. MJftnt tudod, kutatóintélfl zet igazgatóhelyettese voltam, most már nyugdíjas. Kétszer váltam. Mindkét házasságomból született egy pulya. Imádniva- ló gyermekek. Meglátogatnak, amikor csak tehetik. A fiam, egyetemi tanár, ha megjön, felvesz a karjába és a mennyezetig hajít. Azt a játékot! Hiába mondom neki: hagyj már, te! Hát megszakadsz! Mégis csak hetven kiló vagyok! — Na és? Hetven kiló, hát mi az nekem? A karjaimban vagy, apa, amíg pedig ott vagy, baj nem lehet. — Tegyél már le, igyunk inkább egy pofa bort. — Majd, ha kédvemre meghintáztatlak a karomban. — Hintáztass, a szentségit, ha jó ez neked. — Jó. Te is hintáztattál. De mennyit! — Ű, azok a hintázások! Tudod, mennyire nem szerettem? Ám édesanyád csak küldött, különösen vasárnapon, míg megfő az ebéd, menjünk a játszótérre. Elhiszed, mennyire untam? — Minden ember önző. Azt sem engedtem meg neked, hogy ott, a játszótéren, elolvashassad az aznapi újságot. Holott tudtam, már akkor, hogy nem indul meg benned a vér, amíg át nem bong? szed a sajtót. — Méltatlan apád voltam, fiam. — Ezt ne mondd. — De. — Akkor, ha van isten, az is méltatlan az emberiséghez. — Én is így gondolom, maradjunk ebben. — Mikor jössz megint? — Amint tudok, rohanok. És a nőkre vigyázz, vigyázz a nőkre, apa. Hány lakást gomboltak már le rólad? — Nem tudom bizonyosan. — Mégis. — Hármat bizonyosan. Vagy négyet? Vagy ötöt? Mint mondottam, ezek a dolgok soha nem érdekeltek. — Na, de, te még élsz. Jelen lakásodat is ráíratod egy nőre? — Az életben minden lehetséges. — Szerelmes vagy megint, apa? — Igen. — A, javítatlan vagy. — Igen. 2. — Szeretsz te engem, kislányom? — Én ezt a kifejezést nem ismerem. — Miért? — Mért kellene ismernem? — Lakást biztosítottam nektek Budapesten. — Na és? Az egy férfinek kötelessége. — Édesanyád mondta ezt? Némaság. — Édesanyád mondta ezt? — Anya szent asszony. Amit kibírt melletted, az egy Szent Johannának is sok lett volna. — így igaz. — Hát akkor, mit akarsz még? — Csak téged, látni néha. — Jó, ezt megkaphatod, olykor. Bár, gondolom, ez kevés a teljes emberi élethez. Az élethez. Bármily kicsinyke élethez. Szeretet kell minden dolgokhoz, szeretet. Kitiltva életünkből a méltatlanokat.
