Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-11 / 292. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. december 11. Athénben tartották csúcsértekezletüket az Európai Gazdasági Közösség állam- és kormányfői. Képünkön: a görög fővárosban rendezett, s általános vélemény szerint sikertelenül végződött tanácskozás résztvevői. események címszavakban HÉTFŐ: újabb súlyos konfliktus a közel-keleti térségben: amerikai légitámadás libanoni sziriai állások ellen. — Brüsszelben megkezdődik a NATO tanácskozássorozata. — Az ellenzéki Demokratikus Akció-Párt győzelme a venezuelai elnökválasztásokon. KEDD: OPEC miniszteri értekezlet Genf ben: nem változik az olajár- — Eredménytelenül zárul a Közös Piac athéni csúcstalálkozója. — A Varsói Szerződés Honvédelmi Miniszteri Bizottságának ülése Szófiában. SZERDA: az iszlám konferencia külügyminisztereinek dakkai megbeszélései. — Kínai—brit tárgyalások Hongkong jövőjéről. — A csehszlovák kormányfő az NDK-ban. CSÜTÖRTÖK: felfüggesztik a genfi SALART-tárgyalásokat. — A Lambsdorff-ügy a bonni parlament előtt. — Gromiko arab nagykövetekkel találkozik. PÉNTEK: izraeli blokád Tripoli körül Arafat távozásának megakadályozására, újabb súlyos harcok Libanonban, Görögország nemzetközi biztosítékokat kér a palesztinokat szállító hajók védelmére. — Szocialista országok kommunista pártjainak KB-titkárai tanácskoznak Moszkvában. SZOMBAT: Argentínában beiktatják az új elnököt, s ezzel visszaáll a polgári kormányzás. — Amerikai fenyegetőzések Nicaragua ellen. A hét három kérdése O Milyen új fejlemények történtek a héten a kelet—nyugati kapcsolatokban? Év végi mérlegkészítés — különböző előjelekkel, így is jellemezhetnénk az elmúlt napok történéseit. A NATO megtartotta szokásos decemberi nagyhetét: az atlanti szövetség külügy- és hadügyminiszterei évente kétszer találkoznak, júniusban mindig más-más tagállam fővárosa a színhely, decemberben pedig Brüsszel. A kiadott brüsszeli nyilatkozat nem sok jót ígér. Miközben szemforgató módon tárgyalási szándékot hangoztat, síkraszáll a rakétatelepítés folytatása mellett, ami köztudomásúlag a tárgyalások legfőbb akadályozója. A közös nyilatkozatba ezért került egy megjegyzés a dán,” görög és spanyol fenntartásokról, mint ahogyan a hagyományos fegyverkezési tervek vonatkozásában sem kaptak teljes támogatást az- amerikai elképzelések. Komor politikai felhők ültek Athén felett, ahol a közös piaci tízek tartották csúcstalálkozójukat. Ismét nem tudtak megegyezni a mezőgazdasági termékek bonyolult ártámogatásának ügyében. A látszólag technikai jellegű problémák mögött az a kérdés áll, hogy ki rendezze a számlákat: a fő tiltakozó érthetően Nagy-Bri- tannia volt, amelyre a legnagyobb kiadások és hozzájárulások hárulnak. A döntést egyelőre elhalasztották, de az idő sürget: kilenc hónap alatt ugyanis kimerül a gazdasági közösség tartalékalapja, s drámai módon vetődhet fel a fizetésképtelenség kérdése. Közben napirenden van a spanyol és portugál belépés ügye, e két, erőteljesen mezőgazdasági termékeket is exportáló ország csatlakozása még tovább mélyítheti az ellentéteket. Több fontos tárgyalás zajlott a szocialista országok politikusai között. Moszkvában tíz szocialista ország kommunista pártjainak központi bizottsági titkárai tekintették át a nemzetközi és ideológiai feladatokat, Szófiában a Varsói Szerződés tagállamainak Honvédelmi Miniszteri Bizottsága ülésezett. Az év végi mérlegkészítés, valamint a jövő évi tervek foglalkoztatták több szocialista országban — hazánkban is — a központi bizottsági plénumokát, illetve a parlamenti ülésszakokat. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakát valamelyest elhalasztották, december végén tanácskozik majd. (Moszkvában közben egy sajtóértekezlet kapcsán arról is szóltak, hogy Jurij Andropov felépülőben van betegségéből és gyakorlatilag már ellátja az összes reáháruló teendőket.) Ami a kelet—nyugati kapcsolatokat illeti, változatlanul nehéz lenne bíztató fejleményekről beszélni, sőt, a genfi eurorakéta tárgyalások mellett párhuzamosan futó SA- LART-konferenciát is felfüggesztették. (Ez a szovjet— amerikai megbeszéléssorozat a SALT—START—SALART témával, vagyis a hadászati fegyverrendszerek — interkontinentális ballisztikus rakéták, nukleáris meghajtású tengeralattjárókról kilőhető rakéták, stratégiai bombázók — korlátozásával foglalkozott.) Nem arról van szó, hogy vége a tárgyalásoknak, hiszen azoknak nincs más ésszerűbb alternatívája. De egy új helyzetben, amikor például az Európában telepítésre kerülő Pershing rakéták elsőcsapásmérő eszközzé válhatnak, hiszen rendkívül szűk időhatáron belül fenyegetik a Szovjetunió fontos területeit, szükség van a problémák alapos átgondolására. A Szovjetunió és a szocialista országok változatlanul a tárgyalások mellett emelnek szót. De nem alibitárgyalások kellenek, amelyek csak arra szolgálnak, hogy árnyékukban új lendületet kapjon a fegyverkezési verseny. A tárgyalásokhoz ezúttal jelző szükséges: komoly, felelősségteljes tárgyalásokat kell folytatni. O Mi a helyzet Tripoli körül? Gyakran mondják, hogy az élet túlszárnyalja a drámaírói képzeletet. Ez igazolódik most ismét a Közel-Keleten, mindenekelőtt Tripoli körül. Közismert, hogy a sziriai— szaúdi közvetítéssel megállapodás jött létre a palesztin belháború lezárására. Eszerint Arafat mintegy négyezer hívével távozik Libanonból, valószínűleg Tunéziába vagy Jemenbe. Az Arafattal szemben álló palesztin osztagok ugyanakkor visszavonulnak Tripoli városából, igaz nem akarnak messzire távozni, hanem a nagyváros határában levő két menekülttáborban foglalnák el állásaikat. Ami eléggé bonyodalmas lehet, hiszen a táborlakók többsége eddig Arafat hívének számított, ha nem vettek részt a fegyveres küzdelemben. Remélhetőleg a „csapat- szétválasztással’' megszűnnek majd a naponta érkező hadijelentések a palesztinok egymás közötti frontjáról. Ugyanakkor a politikai válság korántsem oldódott meg. Arafat a jelek szerint számíthat a megszállt területek palesztin lakossága többségének támogatásával s jó esélyei vannak a palesztin parlamentben, a nemzeti tanácsban is. Viszont a tényleges harc lehetősége és felelőssége azokra hárulna, akik Libanonban maradnak és a frontállam Szíriával működnek ' együtt. Vajon sikerül-e kompromisszumos megállapodásra jutni, vagy a szakadás fenyeget? Egyelőre azonban nem annyira a távoli, mint a közvetlen közeli jövő foglalkoztat mindenkit: Tripoli körül izraeli—palesztin tűzpárba- jok zajlanak és izraeli részről tengeri blokádot jelentettek be Arafat távozásának megakadályozására. Az ENSZ-ben, Athénban a négyhatalmi erőkhöz tartozó országok fővárosaiban (Washington, London, Párizs, Róma) nonstop diplomáciai tárgyalások folynak, miként lehet annak a négy görög óriás- komphajónak a biztonságát szavatolni, amelyek a palesztinokat szállítanák el Tripo- liból. A drámának még az első felvonása sem zárulhatott le... © Miért . bombázták az amerikaiak a sziriai állásokat? A közel-keleti válságban, Miközben a vonatjegyeket kiadta az utasoknak, minduntalan visszatért rá: „Bármit csinálhatnak emberek, csak össze ne esküdjenek.” Az utasok bólogattak, és nemcsak azért, mert Holo- csákkal, az állomásfőnökkel mindig is szívesen elbeszélgettek, hanem mert Holo- csák valóban jót akart nekik. Bolondok lennének összeesküdni. Most is, ni, fegyvereket keresnek a faluban, fegyveres összeesküvésről írnak az újságok. „A kútba dobták a fegyvereket V-ben”, olvasta amely területileg ma mindinkább Libanonhoz és a Libanon körüli régióihoz kötődik, új veszélyes tényező mutatkozott. Az amerikai légierő, a felszólítások ellenére, rendszeresítette felderítő repüléseit a Libanon területén levő sziriai állások felett. Működésbe lépett a sziriai légelhárítás, mire 28 amerikai könnyűbombázó támadást hajtott végre. Két repülőgépet lelőttek, egy pilóta életét vesztette, egy másik Szíriái fogságba esett. Eddig a ténykrónika, a lényeg azonban, hogy a „béke- fenntartónak” mondott amerikai erők (hivatalosan 1200 tengerészgyalogos, de a hatodik amerikai flottának a bejrúti partoknál horgonyzó egységeivel és repülőgép- anyahajóival együtt mintegy tizennégyezren vannak) egyre jobban részt vállalnak a libanoni belső konfliktusokban és háborúfenntartó erőkké válnak. Ugyanakkor egy még jelentősebb váltásra is figyelmeztetnek az események. Az Egyesült Államok eddig főként a politikai nyomás eszközeivel szerette volna Szíriát „megpuhítani” és a kü- lönibéke-szerződéshez való csatlakozásra bírni. A megerősített és hatékonyabbá tett amerikai—izraeli stratégiai szövetség jegyében azonban Washington — izraeli közreműködéssel — előtérbe helyezi a katonai eszközöket és az egész világon alkalmazott feszültségszító politikáját még nagyobb mértékben kívánja kiterjeszteni a közel- keleti térségre is. S ahol az amúgyis rengeteg törésvonal húzódik, s ahol eltört korsó cserepeit olyan nehéz összeragasztani... Réti Ervin Holocsák, az újságban, s a cikkben annyiszor emlegették az összeesküvést, hogy azt ő egy életre megjegyezte. A ministrá-nsok beszaladtak a sekrestyébe, Libus a templomkertben várakozott Kerczákkal és Neviczkyvel. Nem tudták eldönteni, hogy merre induljanak el, mert újabb idegenekkel megrakott autó futott be a faluba. A futballpályára már nem me- hetFek vissza, mert az arra kanyarodó útnál állt egy civil rendőr, aki Libusékat tartotta szemmel. Az idegenek kis csoportja pedig éppen a templomkert felé igyekezett. A két fiú felismerte azt a puskás embert, aki a tánciskolában a levegőbe lőtt, meg a szőlőben megfuttatta őket — bizonyosan ő volt az ... A közeledő csoportot a puskás ember irányította, ő mutatott Libus felé. Ügy állt a falu közepén, mintegy hadvezér, parancsokat osztogatott, hogy ki merre menjen, és hol kezdje el a házkutatást. Libus mindezt jól látta. Előre tudta már: a vasárnap délután azzal fog eltelni, hogy ezek az idegenek felkutatják az udvarokat, a kerteket, s azokat a gyanús portákat keresik fel. ameÚttörővezetők Vili. országit konferenciája (Folytatás az 1. oldalról) Nem kisebb a feladat, mint az, hogy a felnövekvő generáció tagjai dolgos, kötelességtudó, fegyelmezett, tisztességes emberek legyenek, olyanok, akik szeretik hazájukat, internacionalisták, akiknek szocialista céljaik vannak. Művelt, képzett közösségi és közéleti emberek-, re van szükség, akik mindennapi tevékenységükben meg tudnak felelni korunk igényeinek, a haladás követelményeinek. — Önök, akik a legifjabbak között élnek, velük hivatásszerűen foglalkoznak, jól tudják, hogy a felnőttek magatartása, úgyszólván minden tette nyomot hagy a serdülők” gondolkodásán, jellemén. A gyermekek érzékenyek, éles a szemük, észreveszik sikereinket és kudarcainkat, erényeinket és hibáinkat is. Megfigyelik, hogy milyen a viszonyunk a világhoz, az emberekhez, a környezethez és mindebből következtetésekre jutnak. Tudatosan vagy ösztönösen, de rólunk, felnőttekről vesznek példát, hogyan viselkedjenek, mit tartsanak értéknek, milyen életvitelt kövessenek. Nagy a felelősségünk, de a lehetőségünk is abban, hogy milyen példát adunk, hogyan élünk és miként hatunk gyermekeinkre. Okosabban kell tehát szeretnünk őket, több időt szükséges körükben, velük együtt eltölte- nünk. De ez nemcsak időbeosztás kérdése. Gyermekeinket be kell vonni a család életébe, örömeibe és gondjaiba. Olyan feladatot, cselekvési lehetőséget kell biztosítanunk számukra, hogy kipróbálhassák képességeiket, fokozatosan hozzászokjanak az önálló, felelős tevékenységhez.- Ügy foglalkozzunk velük, hogy mindig gondoljunk rá: mi is voltunk gyermekek, s nemsokára ők is felnőttek lesznek. A Központi Bizottság titkára rámutatott: — Az úttörőélet akkor lesz eleven, ha a gyermekek a mozgalmat sajátjuknak érzik, maguk tervezik programjaikat, kiveszik részüket a szervezésből és az értékelésből is. A felnőttek ebben nekik csak segítsenek. Az öntevékenység a programok gazdagítása, színesítése nem öncélú dolog, hanem azt kell szolgálnia, hogy az úttörőélet egészén belül nagyobb rangot kapjanak az olyan társadalmilag hasznos értékek, mint a tisztességes emberi viselkedés és a közösségi magatartás, a személyes képességekkel arányban álló erőfeszítés és teljesítmény, a munka, a fegyelem, az őszinteség és a derű. — Az ifjú nemzedék felkészítése és jövőjének megalapozása érdekében kifejtett munkásságuk tontos hozzájárulás a szocializmus építéséhez. Ez a tudat adjon erőt és megújuló lelkesedést az úttörőmozgalom előtt álló feladatok sikeres megoldásához — hangsúlyozta befejezésül Németh Károly. Japánban megkezdődött a kampány a december közepére kiírt parlamenti választásokra. Képünkön: Nakaszone Ja- szuhiro miniszterelnök szólal fel egy nagygyűlésen. nnimniiiiiiiwmiwwnn > min ni i iinwmsi—inn m i i m m miii mami n i lyeket a puskás ember kijelöl majd nekik. Valami nagy hiba történhetett, hogy őt erről nem értesítették, hogy erről nem tudott. Egyre keserűbben szemlélte a nagy mozgolódást: hiába kapott a faluban ennivalót, szállást, szerete- tet és jóindulatot — éppen azért, mert annyi emberen segített — most mégis csalódnak benne. „Csak a szájú volt nagy, és éppen a legnagyobb veszedelemben hagyta cserben a falut...” Még maradt annyi ideje, hogy elküldje Kerczákot az állomásra, értesítse Holocsá- kot a történtekről, Neviczky- nek pedig elhadarta, hogy ha őt is elvinnék, azt feltétlenül mondja meg Perényiné Ottilia asszonynak, a dobosnak és a Vak Légiósnak, mert a bált akkor nélküle fogják megtartani... Ezt kiváltképpen sajnálta: az ő közreműködése — de még inkább vezetése — nélkül tartanák meg a bált... Maga velünk jön — csattant rá az egyik idegen Li- busra. De nem a kocsihoz vitték, csak az utcán ácsorogtatták, felügyelet mellett végig kellett néznie a házkutatásokat, utcáról utcára járt az idegenekkel. Jói látta: a puskás ember' akarta, hogy így végighordják őt a falun. Az emberek a kiskapukra könyököltek, meg a keskeny kis ablakokban bámészkodtak, ő pedig nem tehetett semmit, még az őt követő fiúnak, Neviczkynek sem súghatta meg, mit gondol erről a házkutatásról. Hiszen semmi biztosat nem tudott: hetek óta csendben élt a falu ... Lehetséges, hogy ez a puskás ember egyéni akciója? Azért nem tudott előre a ^látogatásukról? Nyugalmat erőltetett magára, és a puskás embert kezdte figyelni. Az első percekben, a templomkertben még megfordult a fejében, hogy elmenekül. Jobbnál jobb búvóhelyeken húzhatná meg magát. De most már mégiscsak várnia kell. majd csak kiderül, hogy jól gon- dolja-e, ez a puskás ember az oka mindennek. — Nem értesíthetted őket, hogy jövünk — hallotta a puskás ember gúnyos megjegyzését. — Miről beszél? — fordult felé egész testével Libus. —. Letagadnád a csillagot az égről — válaszolt a puskás helyett az egyik civil rendőr. — Lehúztál egyévet, ne akarj visszakerülni a börtönbe — hangja inkább barátságos volt, mint rideg. (Folytatjuk)
