Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-11 / 292. szám
2 Kaiat-Magy—o—áe 1983. december 11. Eddanekrológ U toljára Nagykálló- ban láttam őket, az Edda Műveket. Stilizált munkásruhában voltak, ovarall- ban, egyiküjk gázálarcot is kötött. Ettől függetlenül jó zenét csináltak és a fiatalok szerették őket. Most arról kaptunk hírt, hogy megszűnnek, feloszlanak. Nem újság kis hazánkban a zenekarok felosz- lása-újraalakulása. Megszűnnek, s osztódással szaporodnak, példázva az élet folytonosságát. A fiatalok most levelekkel bombázzák Pata- ky Attilát, s ahogy olvassuk a híradásban, valaki az ereit is felvágta kétségbeesésében, hogy mi lesz most már velünk, az Edda Művek nélkül? Olcsó poén volna most, ha leírnám, hogy majd csak megleszünk valahogy. Nem akarom elhumorizálni az eseményt, ami a Déli Hírlapban, (bizonyára nálam hozzáértőbb szerző tollából) egy fél oldalt megtölt. Van ebben a cikkben egy olyan mondat is, hogy például Zselencz Lászlót és Csapó Györgyöt akkor hívták be katonának, amikor „a legjobban futott a kocsi”. Elképesztő! Hogy ez a katonaság mit megenged magának? Ha most visszagondolok, engem is éppen akkor hívtak be katonának, amikor a „legjobban futott a kocsi”. Életfontosságú szerveim még teljesen épek voltak, és a gerincem se fájt, időváltozáskor. Aztán van még egy mondat, mely szerint a zenekar előtt egy időben bezárultak a nyugati szereplés felé vezető kapuk, ezért joggal érezhették, hogy náluk érdemtelenebbek jutottak ki. Ezért aztán az orgonistájuk úgy „jutott ki”, hogy disszidált. Ám azért a kép nem ennyire sötét. Világosabb foltok is vannak benne. Pataky Attila most alakít új együttest, mellyel egy időre külföldre szerződik, hogy azután hazajőve, itthon folytassák a zenélést. Esetleg Edda II néven. Várjuk vissza őket. Mi, akik nem vágjuk fel az ereinket. Mester Attila Üzemi csillagszóró (Császár Csaba felvétele) Kilencmillió időseknek, betegeknek Házhoz vitt biztonság Vannak, akik öregségiükre nem kaphatnak nyugdíjat, mert nem tudtak körülményeik miatt annak idején munkát vállalni, vagy nem bírtak dolgozni. Vannak fiatalok, akik önmaguk, vagy családjuk eltartására képtelenek. Többek között ők azok, akik társadalmunk szociálpolitikája révén esetenként, vagy rendszeresen anyagi támogatósban részesülnek, segélyt kapnak, vagy a gondoskodás egyéb formáját élvezik. Ho,gy ki, vagy kik a legráutaltabbak erre, ennek eldöntése a tanácsok felelősségteljes dolga, hiszen lényeges szempont, hogy a segélyek jó helyre kerüljenek. Rendszeres segélyek A Nyíregyházi Városi Tanács ebben az évben 9 millió forintot fordít szociális segélyezésre. Amint dr. Barta Tibor, a vb egészségügyi osztályának vezetője elmondta: ebből mintegy öt és fél millió forint rendszeres szociális segélyek címén kerül kifizetésre. Egymillió forinttól pedig a megváltozott munkaképességűeket támogatják, valamint azokat, akik egészségüket 50 százalékban elvesztették és rendelkeznek az öregségi nyugdíjra jogosító munka,viszonnyal, de még nem érték el a nyugdíjkorhatárt. Nekik az átmeneti segély nyújt szociális biztonságot. A kisnyugdíjasak — akiknek nincsenek tartásra képes hozzátartozóik — külön kérelem alapján évente négy alkalommal kaphatnak rendkívüli segélyt, melynek ösz- szege változó. Legtöbben a rendszeres szociális segélyt kapják, amelynek egyhavi összege jelenleg 1700 forint Átkelőnél nátrium Többször éri bírálat Nyíregyháza közvilágítását. Helyenként korszerűtlen, elavult, például a Ságvári-tele- pen, ahol az új lakótelepi rész mellett a régi utcák köz- világítása ma már nem felel meg a korszerű követelményeknek. Igaz, kritizálni könnyebb, mint gazdálkodni abból a pénzösszegből, amely a városi tanácsnak e célra rendelkezésére áll. Idén 27,7 millió forintba került Nyíregyháza közvilágítása. Ebbe értendő az áramdíj, s a fenntartásra fordított költség. 1984-ben várhatóan 30 millió forint lesz ez a kiadása a városnak. Nyíregyházán 15 ezer lámpatest szórja a fényt sötétedéstől kivirradtig. Ebből mintegy 4200 még izzólámpatest. Ezekből a TITÁSZ a városi tanács által biztosított keretből mintegy hatszázat tudott ebben az évben kicserélni. — Az új lakótelepeken a beruházással összefüggésben történik a közvilágítási hálózat kiépítése — tájékoztatott Kulcsár Attila, a Nyíregyházi Városi Tanács műszaki osztályának vezetője. Elmondta: a családi ház-építésre kijelölt területeken is benne van a telek tartós használatba adásának költségében a közvilágítás kiépítésének a kiadása. — A Ságvári-telepen kevésbé korszerű, légvezetékes villanyhálózat van, ez az alapellátást biztosítja. Elavulás esetén, egy nagyobb fejlesztés kapcsán kerülhet sor itt a közvilágítás korszerűsítésére. A városi tanácsnak egy másik jelentős feladata a gyalogos átkelőhelyek kivilágítása — folytatja a műszaki osztály vezetője —, melyek sárga színű nátriumlámpákkal történnek. Ezek már több helyen láthatók. Érdekes adat: évente 3984 órán át világítanak a közvilágítási lámpák, amelyek meghatározott rend szerint, vagyis napra, órára meghatározottan, a nap keltéhez és a nap nyugtához igazodva működnek. Ezt az ésszerű takarékosság diktálja, mint ahogy azt is, hogy helyenként — például a Jósavárosban — féléj jeles világítás van: éjszaka 11-től hajnali 5 óráig. Ez azt jelenti, hogy egy-egy kandeláberen két égő közül csak az egyik ég. Sokan érdeklődnek: hogyan dönti el a műszaki osztály, hol legyen a soron következő nagyobb mérvű korszerűsítés? Kulcsár Attila a következőket válaszolta: — Év elején, amint eldől, hogy mennyi lesz a rendelkezésünkre álló fenntartási keret, az előző év végéig beérkező igényeket számba vesszük, mérlegelünk és racionális rendezőelv alapján döntünk a munkálatok sorrendjén. Természetesen az igények nagyobbak, mint amennyi pénz a rendelkezésünkre áll. Annyit azonban elmondhatok, hogy a jövő évben folytatódnak a lámpacserék. Méghozzá, a TITÁSZ Vállalat tájékoztatása szerint a korábbiaknál korszerűbb lámpatestek kerülnek a jövőben felszerelésre Nyíregyháza utcáin. Soltész Ágnes lehet, míg korábban 500 forint volt a felső határ. Meleg étel, gyógyszer A gondoskodás egy másik formája a szociális étkeztetés, amelyre ebben az évben 650 ezer forintot fordítanak. Ennek lényege, hogy egy forint körüli összegért naponta egyszer meleg ételt, ebédet kapnak, akiknek a körülményei indokolják. Vannak akik otthonukból nem tudnak kimozdulni, idősek, betegek, akiknek nincs aki bevásároljon, a gyógyszert kiváltsa, vagy az otthonába vigye az ebédet. Őket az egészségügyi osztály álltai szervezett házi szociális gondozás keretében látják el. ■ — Az utóbbi öt évben négyszeresére nőtt a házi szociális gondozásban részesülők száma. Jelenleg Nyíregyházán 120 ráutalt, idős ember gondozását négy hivatásos és nyolcvan tisztelet- díjas gondozónő látja el. Évek óta kialakult gyakorlat hogy kérésünkre a Vöröskereszt, a Hazafias Népfront aktivistái, valamint a lakó- bizottságok elnökei, tagjai jelzik, hogy körzetükben kik a rászorultak a szociális gondoskodás valamelyik formájára. Kérelem nélkül Ilyenkor év végén pedig az egészségügyi osztály megnézi, kik azok a rendszeres szociális segélyben részesülők akik az év folyamán nem kaptak négy alkalommal rendkívüli segélyt. Ők most kérelem nélkül — az osztály évközi környezettanulmányára alapozva — rendkívüli segélyt kapnak, amelyet még a karácsonyi ünnepek élőit házhoz visz a postás. (s.) A VASAROSNAMBNYI ÁFÉSZ tiki, 16-os számú vegyes boltja havi átlagban 260 ezer forint áruforgalmat bonyolít le. A bolt az 1981- as évre 2 millió 720 ezer forint áruforgalmat tervezett, ami 100 ezer forinttal több, mint az elmúlt esztendőben. Képünkön: Bori Vll- mosné boltvezető kiszolgál. (Császár Csaba felvétele) „Adj egy kettest!” Édesanya két gyerekkel. Szépek, látszik, hogy boldogok. Mellettük hatalmas betűk: Mindenki ártatlannak születik. Aztán újabb képek, újabb hatalmas betűk: a kamasz, s mellette a durvaság, a rendezetlen családi élet. Odébb a „Modell”, a tetovált kar, sőt homlok, a kirívóan hanyag öltözet, a vadkempingben, vagy nagy pályaudvarokon látható egymás hegyén-hátán szállás visszataszító képei. Mindez csak bevezető azon a kiállításon, amelyet pénteken nyitóttiaik meg Nyíregyházán, a tanárképző főiskolán, hogy felnőtt és fiatal szembenézhessen korunk valóságával, a fiatalkorú bűnözéssel, végigjárhassa képeken azt az utat, amelyet senki sem szánt a fiatalok egy részének, de azért sem sokat tett, hogy ne így legyen. A szereplők fiatalok Újabb képek következnek, a lejmolás, az ismert szöveg, hogy „Adj egy kettest!”, s innen már egyenes az út a sörösüvegig, a borospohárig, a belőle merített bátorság, a mámor pedig újabb helyzeteket szül, s már meg is történt a rablás, a betörés. Fiatalok a szereplők, olyanok, akikkel már gyermekkorukban sem sokat törődtek a szülők, akiknek elfelejtettek példát mutatni, akikkel nem beszélgettek el soha arról, hogy mi az erkölcsös és mi nem, akiktől soha nem kérdezték meg, hol és kikkel csavargóit késő éjszakáig, s olyanok is, akiknek első szavára kinyílt a pénztárca, ezért nem tudják, hogy munkával is lehet pénzt szerezni. Közöny ós galerik A tablókról más is leolvasható. Mi, ha nem a közöny teremt lehetőséget a galerik kialakulására, hiszen sokszor előfordul, hogy bérházak pincéje ad otthont kisebb-nagyobb csapatoknak, pedig talán egy időben felemelt telefon is elegendő lenne a majdani előbb kisebb, később súlyosabb bűncselekmények megakadályozására. Mert a tablókon ott van a gyilkosság is, amelyet olykor egy kalandfiilm hatása idézett elő, de látható olyan is, amelynek előzményei már súlyos bűncselekmények voltak. A Veszélyben címmel megnyitott kiállítás rendezői nemcsak a bűncselekményeket mutatják be, hanem a hátteret, az okokat is, amelyek előidézték, de bemutatják a társadalomba visszavezető utat is. A nevelőintézeteket, ahol a fegyelmezés mellett ott a munka, ahol pótolni lehet az elmulasztott tanulást, s ahol nemcsak i kal-andfilmek, a krimik je lentik a „művelődést”. Csalódás a megnyitón A kiállítás megnyitója csalódást is okozott, hiszen háromszáz meghívott közül nagyon kevesen jöttek el. A mulasztást azonban december 16-ig pótolni lehet és jó volna, ha a középiskolák szakmunkásképzők tanárai tanulóiknak is bemutatnák Mert a tablókról nemcsak gyilkosok néznek ránk, ha nem leckét kapunk a megelő zésből is. (balogh) netelő intézetek Függöny Irigy lettem. Szívesen megmondanám azt is, hogy kikre, de hiába próbáltam utánajárni, minden kísérletezésem kudarcot vallott. A dolog azzal kezdődött, hogy tegnap reggel kinyitottam a Kelet-Magyarországot és 15. oldalán megláttam benne egy fotót, amelyiken örökösföld egyik házának három emelete és három erkélye látszott, s mindegyiken gyönyörű függöny volt. Vajon kiké lehetnek ezek & lakások, hogy nemcsak belülről díszítik függönyökkel, hanem az utcára is jut? — töprengtem irigykedve —. de aztán elolvastam a kép alatti szöveget és megtudtam, hogy a függönyt nem valaki, hanem valami, méghozzá a víz okozta. A múlt szombaton cső- repedés volt az átadás előlit álló házakban, a víz elöntötte a házakat, s ami az erkélyen kifolyt, abból alkotott a természet szép jégfüggönyöket. Előbb a legkézenfekvőbb kérdés jutott eszembe: vajon, hogy lehet egy épülő lakásban csőrepedés, de válaszoltam is magamnak: igenis, egy új csőnek is joga van eltörni. Aztán hitetlenkedni kezdtem. Hátha nem repedt el az a cső, csak nyitva felejtette valaki? Ezt a gondolatot is elvetettem, nem olyan feledékenyek nálunk az építők, meg aztán a fröccsbe nem is csapi víz, hanem szódavíz kell, márpedig az erkélyen nem szódavíz folyt. Mielőtt végképp szabadjára engedtem volna fantáziámat, tovább olvastam a kép szövegét, s azt is megtudtam, hogy a hét végén keletkezett csőtörést csak hétfőn vették észre. És ekkor megint belém bújt a kisördög. Ahelyett, hogy egyszerűen beláttam volna: nincs ebben semmi különös, hiszen csak hétfőn dolgoztak, azt kezdtem számolgatni, vajon milyen károkat okozott a lakásokban a víz, s vajon ki fizeti meg ezt a kárt? Talán a legtermészetesebb volna a maidani lakókkal kifizettetni. Ügyis lassan egymillió lesz már egy hatodik emeleti lakás, mit számít már az a néhány tízezer, meg az a néhány ezer, amit az albérletért a helyreállítás idejére fizetni kell? Mert a|t már megkérdezni sem merem: hogy lelhet felügyelet nélkül, őrizetlenül hagyni péntek déltől hétfő reggelig azt a nagyon sok milliós értékű házat?! B. J. Hirdetik az újságban, hogy Nyíregyházán közterüíet-felügyelői munkakörök betöltésére keresnek arra alkalmas embereket. Az is kiderül a hirdetésből, hogy az alkalmazásra kerülő dolgozó feladata a város közterületi rendjének és az ezzel ösz- szefüggő tanácsi rendeletek végrehajtásának ellenőrzése, megtartatásának szorgalmazása. Miért tagadnám, hogy a hír hallatán egy kis öröm bizsereg bennem. Ha jól értelmezem, akkor a jövőben nem lehet majd büntetlenül rendetlenkedni szükebb pátriánkban sem. Mármost hogy mi tartó zik a közterület rendjéhez, nagyon nehéz volna egyszuszra felsorolni. Valószínű, ezután nem lehet majd csak úgy hobbyból, erő fitogtatás gyanánt kitekerni a kis facsemeték nyakát, esetleg derékba törni a husángokat. Várbatóan kézre kerülnek majd azok is, akik éjszakánként kukákat borongatnak, útjelző táblákat forgatnak el. vagy akik célzóképességüket a vil- lanybúrák megsemmisítésével akarják minden áron bizonyítani. Mellesleg nagyon nagy szükség van már ezekre a felügye lökre, hiszen a rendőrök nem lehetnek ott mindenütt, meg különben is, elég sok munkát ad nekik a felsoroltaknál komolyabb esetek intézése. Bár ahogy tovább olvasom a hirdetményt, gyorsan felfedezem: ezek a felügyelők ha nem is rendőrök, de a rend őrei lesz nek, hiszen — mint hírlik — a felvételre kerülök egyenruhás szolgálatot teljesítenek. Tetszik nekem az Is, hogy a felügyelői megbízatás elnyeré sének első feltétele a középfokú iskolai végzettség. Ebből arra következtetek, hogy ezek az áldásos munkát végző emberek megfelelően udvariasak is lesznek. Ordibálás és fénye getés helyett bizonyára így szólnak majd az állampolgárokhoz: „Tisztelt uram, ön az előbb merő figyelmetlenségből ki móltóztatott húzni tővestől egy tujáit a parkban, ami bizonyítja, hogy jó erőben van, de tekintettel arra, bogy fájdalmat okozott ennek a kis növénynek, engedje meg, hogy itt helyszínen 200, azaz kettőszáz forintra bírságoljam.” Már látom lelki szemeim elő1(t, hogy az aktus után szé les mosollyal fognak kezet és búcsúzás előtt még egymás nyakába is borulnak. (angyal)
