Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-09 / 290. szám

1983. december 9. Kelet-Magyarország 3 Első a gyermek Beszélgetés Molnárné Kozma Erzsébettel, a Magyar Úttörők Szövetségének titkárával Gyakran hangoztatjuk: az ifjúságé a jövő! A gyerme­kek és a fiatalok azonban nemicsíak a jövőre készülnek, ők a mában is szeretnének értelmes tetteket végihez vinni... Hogyan segít ebben aiz úttörőszövetség, a jelenlegi társa­dalmi körülmények között mennyire vonzó, tartalmas a mozgalmi élet? E kérdéseket hamarosan megvitatják az út- tör övezet ők országos tanácskozásán. A Miskolcon, decem­ber 10—11-én megrendezendő konferencia előtt beszélget­tünk Molnárné Kozma Erzsébettel, a Miagyar Úttörők Szö­vetségének titkárával. — Mi jellemzi ma a szö­vetség munkáját? — Az elmúlt évek tapasz­talatai alapján elmondható, hogy az úttörőcsapatok gya­korlatában kialakultak azok a sokszínű, a megőrzésre, megerősítésre alkalmas mun­kaformák azok a programok és rendezvények, amelyek a gyermekek számára lehető­séget adnak az életkornak megfelelő társadalmi-közéleti tevékenységre; a gyermekek alapvető kötelességének, a tanulásnak segítésére, a tár­sadalmilag hasznos munka végzésére; az egészséges életmód kialakítását szolgá­ló programok szervezésére; a szabad idő eltöltésére. A pedagógusok mellett jelentős azoknak a fiataloknak és felnőtteknek a száma, akik szívesen vállalnak az úttö­rőmozgalomban, a gyermekek körében végezhető munkát. Bizonyos aránytalanságok azonban tapasztalhatók. Gyakran túlzott hangsúlyt kap az ismeretszerzés, az intellektuális képességek fej­lesztése, háttérbe szarul a játék, a tömegsport, a túrá­zás, a romantika. — Az elmúlt években sok szó esett az ötnapos taní­tási hét bevezetésével já­ró változásokról. Hogyan érintette ez a mozgalmat? — A változást, a változta­tást a gyermekeik napi elfog­laltságának módosulása, a heti szabad idő átszervező- dése, a családok életmódjá­nak alakulása is szükségessé tette. Az általános iskolai korosztály létszámának je­lentős növekedése az egyre több egész napos foglalkozta­tásban részt vevő gyermek, az iskolák zsúfoltsága miatt feszesebbé, korlátozottabbá vált a hétközi iskolai és mozgalmi élet. A gyermekek­nek hét közben kevesebb ide­jük jut mozgásra, játékra. Túrák, kirándulások, szülők­kel együtt töltött programok szervezésére döntően a hét­végeken van lehetőség. — A gyermekek napi is­kolai elfoglaltsága, ha kis­mértékben is, de nőtt. Éppen ezért a hétvégeken szüksé­gük van. a pihenésre, kikap­csolódásra, a családi együtt- létre. Fontos, hogy a gyer­mekek számára a családok, a közművelődési és más in­tézmények, s a mozgalom szervezésében is legyen prog­ramkínálat, ösztönözzük őket a bekapcsolódásra. Arra azonban vigyáznunk kell, hogy túl ne programozzuk a sok szempontból már egyéb­ként is túlszervezett életü­ket. Emellett tudjuk, hogy a pedagógusok számára is meg kell teremtenünk a szabad időt a pihenésre. Éppen ezért a hétvégeken a pedagógusok alkalmankénti szervezőmun­kája mellett elsősorban a szülőkre, a felnőtt fiatalokra számítunk, s a közművelődé­si és egyéb intézmények programajánlataira. Követen­dő példák igazolják, bogy _ a szülők többsége szívesen vál­lalkozik közösségi munkára, ha gyermekéről van szó. — Milyen területeken vannak sürgős tenniva­lók? — Célunk, hogy az úttörő­szövetség váljék még inkább a gyermekek szervezetévé és hogy fokozódjon társadalmi szerepe. Az általános isko­lás korú gyerekek 98 száza­léka kisdobos és úttörő. Kö­zöttük egyaránt megtalálha­tó a kiemelkedő vagy szeré­nyebb képességű, a hátrá­nyos, vagy éppen veszélyez­tetett körülmények között élő gyermek. Szövetségünk akkor teljesíti hivatását, ha programja a gyermekek élet­korához, sok irányú érdeklő­déséhez, differenciált képes­ségeikhez igazodva teremti a közösségi szellemet, s az ér­telmes cselekvésre ösztönöz. — A gyermekek érzelmi­leg akkor kötődnek legin­kább a mozgalomhoz, ha egyénileg és közösségeikben is — az úttörővezetők irá­nyításával és segítésével — örömet találnak a feladatok­ban, s ha megmarad szá­mukra a programalkotás, a szervezés, az együttesi cselek­vés élménye. A következő időszakban munkánk közép­pontjába a társadalmi-köz­életi cselekvést, az egészsé­ges életmód kialakítását, a gyermekek harmonikus testi- lelki fejlődését elősegítő mun­kaformákat és módszereket állítjuk. Az úttörőmozgalom céljainak megvalósításában továbbra is fontos szövetsé­gesként számít a pedagógu­sok, a pedagógus-úttörőveze- tők mozgalmi munkájára. Tőlük azt várjuk, hoev a közösségek életének tudatos irányítói, segítői legyenek úgy, hogy a programok szer­vezésében jobban érvénye­süljenek a gyermekek érde­kei és igényei. A jövőben a pedagóigus-úttörővezetőkkel együtt erőteljesebben és ha­tározottabban kívánunk tá­maszkodni a gyermekekért felelősséget érző és csele­kedni kész fiatalokra és fel­nőttekre. A. S. AZ ISG MÁTÉSZALKAI GYÁRÁBAN új NC vezérlésű automata géppel dolgozik Ló kos Gusztáv. Hazai és exportmegrendelésre készülő gömbcsap orsóit esztergálja a program- vezérlésű géppel. (Elek Emil felvétele) Á beszámoló taggyűlésekről jelentjük Termékváltás, megbízatás, ellátás Számadást végeznek ezek­ben a napkban, hetekben Szabolcs-Szatmár pártszerve­zetei. Alább néhány taggyű­lés egy-egy fontos témájáról adunk áttekintést. Nyírbátori fúrógépgyár Szabolcs egyik legjelentő­sebb munkás fellegvárában, a Csepel Szerszámgépgyár nyírbátori Fúrógépgyárában december 2-án 125 párttag részvéteiével került sor az év végi összevont beszámoló taggyűlésre, amelyen az 1983-as esztendő pártpolitikai munkáját a pártvezetőség nevében Nótin János titkár ismertette. A pártfórum a 650 munkás nevében is mér­legelte a legfontosabb ered­ményeket, s jelölte meg a A cipő A cipőt, amit a mi üzemünk gyártott, senki nem vá­sárolta, csinálhattunk akármit. Alighogy kiküldtük áz üzletekbe valamelyik tételt, máris özönlöttek az újabb és újabb reklamációk és eladatlan cipőinkből las­san hegyek nőttek a raktárakban. Pedig ezekkel a cipőikkel úgy szemre nem volt semmi baj. A fazonjuk divatos, az orruk egyenes, a talpuk, hogy ne csússzon, olyan erős gumiból készült, mint a traktor- kerék. De valami bajnak mégis kell lennie, vagy a varrás nem elég erős vagy valami más, annyi biztos, hogy az embert ebben a cipőben ne adj’ isten elkapja az eső, az orr leválik és az ember mehet mezítláb haza. Ha valaki cipőt gyárt és azt senki nem vesizi meg, hát az már kész katasztrófa! — Egy jó, könnyen, megfigyelhető nevet kellene kita­lálni a cipőinek — mondta az igazgató az egyik termelési tanácskozáson. — Gondolkozzanak, elvtársak. Pályázatot hirdetek. Az első díj: egy pár cipő! A teremben zaj támadt;, mire az igazgató csendesen hozzátette: — Természetesen nem a mi cipőnkre gondolok, az első díj egy importcipő lesz! Erre már mindenki törni kezdte a fejét. Végül Báná­sok nyert, aki azt javasolta, nevezzük a cipőt Kilimand­zsárónak. — Remélem, nem valami disznÓ6ágot jelent — aggá­lyoskodott az egyik könyvelő, és csak akkor nyugodott meg, amikor megmondtuk neki, hogy ezt a szót már He­mingway is használta. A cipő belső oldalára aranybetűkkel nyomtattuk rá az új nevet. De ez sem segített. Ekkor a következő termelési értekezleten Kubelia osztályvezető újabb javaslattal állt elő: — Mi lenne, ha a név helyére minden cipőbe egy meztelen nő képét ragasztanánk? A fiataloknak tetszik, de az öregek sem vetik meg az ilyesmit... — Reklámra van szükségünk! — mondta az igazgató a következő termelési tanácskozáson. — A reklám a ke­reskedelem hajtóereje! Pályázatot hirdették a legújabb reklámra. Az első díj: egy pár cipő. Természetesen im­portcipő. Ezen a pályázaton Kusfca nyert, aki ezt a jelszót ja­vasolta: A Kilimandzsáró cipő a tűznek is ellenáll. A reklámkampány .az egész országra kiterjedt Min­den villamos, autóbusz, vonat és vasútállomásokon min­den fal a Kilimandzsáró cipő előnyeit hirdette. És ez az istenverte cipő csak nem fogyott nem fogyott! Végül a következő termelési értekezleten Capaliak művezető kért szót. — Lenne egy újítási javaslatom — mondta félénken. Mi lenne, ha megpróbálnánk jó cipőt gyártani? jövő esztendőben követendő feladatokat. Érthető, hogy a beszámoló elsősorban a gyár jövőjét is meghatározó termékszerke­zet-váltásból adódó gazda­ságpolitikai pártmunkával foglalkozott. Szóba került: sikeresen tértek át az új ter­mék, a PTC peremesztergák gyártására, amelyből a terv szerint a 15-ből eddig 14 ké­szült el szovjet exportra. Az idén körülbelül 8 ezer fajta alkatrészt gyártottak Nyír­bátorban, amelyből 1200 volt az új. Az RF—50-es radiál- fúrógépeken túl 1984-ben megkezdik az RFH—75-ös radiálfúrógépek gyártását is, amely újabb lépés a fejlődés útján Nyírbátorban. A mérleg szerint az. ered­mény az idén közel kétsze­resére növekedett, a terme­lékenység várhatóan 10,6 szá­zalékkal haladja meg az 1982. évit. Az 5 pártalapszer- vezet vezetősége és tagsága jól együttműködött a gazda­ságvezetéssel. Ezt a taggyű­lésekre került fontos kérdé­sek megtárgyalása is bizo­nyítja. Az eredményekben jelentős részt vállaltak a kommunis­ta munkások, akiknek túl­nyomó többsége tagja a 42 szocialista brigádnak, ame­lyek az idén is szép sikere­ket értek el: tavalyi ered­ményeik alapján egy a vál­lalat kiváló brigádja Jett, hat az arany fokozatot, kilenc az ezüstöt, míg tizenegy a bronz fokozatot érte gl. Szabolcsi vízmű Csaknem 100 párttag hall­gatta figyelemmel a megyei vízmű vállalatnál az össze­vont beszámoló taggyűlésen a kritikus, elemző, a felada­tokat is a párttagsággal foly­tatott beszélgetések alapján megjelölő beszámolót, ame­lyet a pártvezetőség nevé­ben Orosz Béla titkár ismer­tetett. Érdeme volt a beszámoló­nak, hogy az elmúlt eszten­dei beszámoló taggyűlésen elfogadott határozatokra épült, s igyekezett „elszámol­ni” azok végrehajtásával. Ezek alapján értékelte az alapszervezetek irányító, el­lenőrző munkájának fejlődé­sét, vezetési stílusukat, mód­szereiket. Részletesen foglal­kozott az agitációs és propa­gandamunka fejlődésével, el­ismerte az itt tevékenykedő Támcsu Mihály, Mikó Dáni­el, Gyurcsák Miklós, Ze- menszki Ferenc teljesítmé­nyét. s az agitációs területen kiemelkedő munkát végzett Szabó Istvánnét, Jakubovich Miklóst, Erdélyi Tamást és Kajor Menyhértet. A válla­latnál rangja van a politikai irodalomnak. Ezt bizonyítja az is, hogy az idén 16 ezer forint értékben vásároltak politikai műveket a dolgozók. Baktalórántházi ÁFÉSZ A Baktalórántházi ÁFÉSZ pártszervezetének 45 tagja közül 39 vett részt az év vé­gi beszámoló taggyűlésen, s kilencen szólaltak fel a vi­tában, amely elsősorban az áruellátás javításával fog­lalkozott. Erre ösztönözte a felszólalókat a beszámoló is, amelyet Szabó Tibor párttit­kár ismertetett. Elhangzott: az idén javult a lakosság áruellátása, különösen a kis­kereskedelemből növekedett a szövetkezet árbevétele. A költségek 4 százalékkal csök­kentek, a nyereség 6,3 száza­lékkal nőtt, meghaladja a 6 milliót, amely a hatékonyabb gazdálkodást tükrözi. Az új, szerződéses és jöve­delemérdekeltségi rendszer­ben működő egységek jelen­tős mértékben segítették a szövetkezet nyereséges gaz­dálkodását, javították a la­kosság áruellátását, de mint a beszámoló hangsúlyozta: „magukban hordozzák az el­lentéteket is, mert az áruk megszerzéséért folyó küzde­lem néha egyenlőtlen, s a szerződéses üzletek javára billen. Szóvá tette a párttag­ság és a szövetkezet több dolgozója: erősödött a ma­gánkereskedők pozíciója, akik sokszor pluszanyagiak­kal biztosítják a privilégiu­mot. Behatóan foglalkozott a pártfórum az árpolitikával. Megállapították: az a vára­kozásnak megfelelően ala­kult, viszont bosszantó, hogy gyakran a filléres áremelések jelentős többletmunkát okoz­nak a szövetkezet kollektí­váinak. Farkas Kálmán STRESSZ ÉS EXPORT M inap a húsipari vál­lalatnál KISZ-ta- gokkal beszélget­tem. Szót ejtettünk a bé­rekről is, melyből — mint mindenütt — természete­sen náluk is jó lenne több. De azt sem felejtet­ték el megemlíteni, ők személy szerint mit 'tesz­nek azért, hogy a vállaLat több állatot, húst expor­tálhasson, nagyobb bevé­telre, nyereségre tegyen szert, aminek álapján ne­kik is több fizetést adhat. Mondtak egy érdekes dolgot: arra törekednek, hogy az állatokat minél kevesebb stressz érje, mert ellenkező esetben azok olyan szervi, szer­vezeti elváltozásokat szenvednek, ami rontja húsuk élvezhetőségét, el­tarthatóságát, következés­képpen nem exportálha­tók. Tehát a stressz — ez a nap mint nap, főként az emberrel kapcsolatban, emlegetett, a szervezet­nek, vagy pszichikumnak erős, vagy gyakori meg­terhelésének hatására lét­rejövő állapotot jelző fo­galom egyszercsak elő­bukkan a húsfeldolgozás­ról szólva is. Miért ne? Az állat is élő, érző lény. A vállalat fiataljai ál­tal említettekből kitűnik: nem minden a technika, a technológia — melynek vállalatuknál levő szint­jétől egyébként nincsenek elragadtatva — ahhoz, hogy célt érjenek még nagyon sok, az élő szer­vezetben lejátszódó folya­matra, törvényszerűségre kell figyelniük, többek között az állatokat érő stresszhatások csökkenté­sére is. Azt is elmondták: a sertés bőrén elég egy ostorcsapásnyom, egy karcolás, — amit a nagy­üzemeknek, illetve a ház­táji termelőknek is jó lenne megszívlelniük — az exportnak máris lőt­tek. Tetszett, hogy a fiata­lok ezekről egyszerűen, természetesen beszéltek, vagyis a magatartásukban a jobb munkára való tö­rekvés remélhetően meg­szokott, magától értetődő. (cselén yi) Primőr tavaszra Jelentős szerepet töltenek be a lakosság ellátásában a tiszavasvári zöldségtermelő szakcsoport tagjai. Csak az elmúlt évben közel egymillió forint értékben termeltek és értékesítettek primőr áru­kat a helyi ÁFÉSZ szaküz- letelben, áruházaiban. Je­lenleg a fóliák téliesítése, h talaj-előkészítés folyik. Va­lamennyi kistermelő készen áll arra, hogy mihelyt az időjárás engedi, hozzákezd­jenek a vetéshez, biztosítva ezzel a lakosság időbeni el­látását paradicsomból, salá­tából, paprikából. Talaj-előkészítés és téliesítés a fóliasátorban. (Tárnái Lász­ló felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents