Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-07 / 288. szám

1983. december 7. Kelet-Magyarország 3 A sajtó napján A világ legtermésze­tesebb dblga kiven­ni reggel a posta-, ládából összehajtott újsá­gunkat, hetilapunkat. s hallgatni a rádiót, amit már fölkeléskor bekap­csoltunk, átfutni a híre­ket; este kinyitni a tele­víziót, megnézni a híradót. Életünk olyan magától ér­tetődő tartozékai ezek. hogy csak akkor tudnánk, mit jelentenek, ha egyszer csak üres volna a posta­ládánk, nem beszélne a rádió, a televízió pedig csak kéken, üresen világí­tana. Elementáris híréhség van bennünk: mindent, mindenhonnan, rögvest, a leghamarább, a legaprólé­kosabban, a legmélyéig meg akarunk tudni. Jól tájékozottak, sőt jól érte­sültek szeretnénk lenni folyvást, minden pillanat­ban. Azonnal, de mind­járt — holnap már késő. S ha láttuk-hallottuk is es­te azt az eseményt, reggel izgatottan nyitjuk ki az újságot: olvasni is akar­juk. Állandó izgalom hajt bennünket. Minket, az ol­vasókat és minket, az új­ságírókat is. Kosztoiánvi Dezső Nyomdafesték című tárcájában leírja, hogy mi­lyen zaklatottan, remény­nyel és kétségbeeséssel be­oltva várja új versét haj­nalig a reggeli lapban. Közben eltűnődik: „vajon természetes-e, hogy meg­szokjuk a nyomdafestéket, lehet-e, szabad-e ezt meg­szokni? Természetesnek találjuk az üzemet. Ma azonban — a világosan lá­tás éjszakáján — érzem, hogy nem ez a természe­tes. Van-e az írásnál ke­ményebb viadal? Van-e igazabb ördöngösség? Az a természetes, hogy az utolsó pillanatig itt kuko- ricázunk a nyomda előtt és várjuk a sorsunkat." Minden igazi tollforgató újra meg újra „a nyomda előtt, várja a sorsát. A nyomda előtt... tulajdon­képpen a világ előtt, mert a cikk valójában akkor kel életre, amikor elolvas­sák, és hatni kezd. A hatni tudás — hatalom. Ezért olyan nagy az új­ságíró és a sajtó felelős­sége. Az újságnak olyan társadalmi, közvéleményt formáló, cselekvésre, ál­lásfoglalásra késztető cél­ja, szerepe van, amelyről az újságíró sohasem feled­kezhet meg és sohasem mondhat le. Olyan hagyo­mány kötelezi egyenes ágon, mint a Vörös Újsá­gé, amely hatvanöt évvel ezelőtt, 1918. december 7- én jelent meg először, s amelynek tiszteletére 19(52 óta minden esztendőben ekkor, december 7-én ün­nepeljük a Magyar Sajtó Napját. Á mai újságíró fele­lősségét az egyko­ri kommunista saj­tó testamentumai, s mai társadalmunk céljai ha­tározzák meg. A célokat, persze, ki is kell tűzni. Az MSZMP időről időre ezért foglalkozik a sajtó aktuá­lis teendőivel. A Központi Bizottság utoljára idén áprilisban elemezte a saj­tó munkáját, szabta meg néhány időszerű feladatát. Nem szűk szakmai ügy, sokkal többről van szó: politikánkról, az ország, a szocializmus dolgairól. A Magyar Sajtó Napja erre is emlékeztet. Megállunk egy pillanat­ra, aztán újra lapzárta. Nyomják a holnapi szá­mot. Várják az olvasók Érik a dohány. Kint már tel van, itt bent. még itt a nyár. Üveghá­zi csendélet a különbö­ző dohányfajták csepe- redése, virágzása, érése a tudomány szolgálatá­ban. A Debreceni Do­hánykutató Intézetnek Nyíregyházán a Kótaji úton is van egy telepe. Szorgalmasan dolgoznak télen is. Az asszonyok­nak a termelt dohány válogatása ad feladatot, a férfiak a gépek körül találnak tennivalót, és akinek reszortja, az a laboratóriumban, az üvegházban tölti a nap­ját. Mire jó, miért szükséges a dohánykutatás? Merre tart most a dohánytermesztés Szabolcs-Szatmárban? Ilyen és hasonló kérdésekről be­szélgettünk Dorka Józseffel, a dohánykutató intézet nyír­egyházi telepének vezetőjé­vel. Mindenekelőtt egy új­szerű, a dohánytermesztés jövőjét meghatározó vállal­kozásról esett szó: Együttműködésben — A nyíregyházi dohány- fermentáló és dohánykutató intézet gazdasági együttmű­ködésre kötött szerződést. Célja, hogy üzemméretű te­rületen a fajta-, a technoló­gia- és a technikai kísérletek közvetlenül szolgálják a ter­melést. Újszerű kapcsolat ez és nem minden kockázat nélkül. Hogy mi indította az ilyen együttműködésre a két céget? Az a közismert gond, hogy a dohánytermesztés technológiája, technikai szín­vonala az utóbbi években nem sokat változott. Volt ugyan gépesítés, a dohány­fajták váltása igényelte a szárítás korszerűsítését, de ez a folyamat megrekedt, a komplex gépesítés még várat magára ... A magyar — és tegyük A História raj levele Romantikus környezetet, csapatbúvóhelyet keresnek maguknak az őrsök, a rajok. Izgalmasabb, netán kalando­sabb az itt tartott foglalkozás, mintha a tanteremben ta­lálkoznának. A ma űttörővezetői megpróbálják modern ko­runkban romantikussá tenni a gyermekmozgalmat. Vasváry Zoltánná, a nyír­egyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola 2-es szá­mú gyakorlóiskolájának csa­patvezetője szerencsés hely­zetben van: egyrészt tanítói szakos, másrészt évekig ve­zette a kisdobos csapatot és így alaposan megismerhette, mit várnak a gyerekek az ut- törőszervezettől. — Nemcsak nagy létszá­mú iskolánk, hanem sok képzett gyermekvezetőnk is van — kezdi a beszélgetést. — Országos versenyekre jut­nak el, a természet- és tár­sadalomkutató úttörőszemlén matematikából, kémiából, technikából és történelemből jutottak el tanulóink az or­szágos döntőbe. Sokan részt vesznek a zánkai és a csille­bérci képzéseken. így ná­lunk nemcsak a gyermekvei zetők, hanem az őrsök tagjai is igen képzettek. Sok jó öt­letükre csak oda kell figyel­ni. Októberben például a megyei úttörővezetői konfe­rencián. hallottam: gyújtsunk béketábortüzet. A gyerekek a legapróbb részletéig min­dent önállóan megszerveztek. Aki jó pedagógus, még nem biztos, hogy jó úttörő­vezető. A 2-es gyakorlóban azt vallják, hogy hagyni kell a gyerekeket saját elképze­léseiket megvalósítani. A jó úttörővezető ott kezdődik, aki szinte a háttérből, ész­revétlenül irányítja a moz­galmat. Rá kell vezetni a gye­rekeket egy-egy elképzelés fontosságára, s utána ők már Tábortűz a békéért Gyermekvezeték Megmozgatni a fantáziát egyéni elgondolásuk szerint terveznek abból akciót. Ha a patronálás humánus oldalát mutatják be a pedagógusok a gyerekeknek, s érzelmileg elfogadtatják a másokért végzett önzetlen munkát, ak­kor például valószínűleg eszükbe fog jutni, hogy ez az őrs is patronálhatna egy magányos idős embert. — Váci Mihály egyik gon­dolatát választottuk jelmon­datunknak erre az évre: Értsd és tedd a dolgod! Azt hiszem, ez kifejezi vala­mennyi úttörővezető alapál­lását. Jól képzett gyermek­vezetőink önállóságára épí­tünk és így sokkal színesebb, élőbb a csapatmunka, mint­ha néhány pedagógus talál­ná ki azt. Ezek a 10—14 évesek sok mindenre kíváncsiak a világ dolgaiból. A hatodik A-s História raj például levelet írt az Országos Béketanács­nak, hogy továbbítják azt az ENSZ Leszerelési Bizottsá­gához. Egyszerű, őszinte sza­vakkal írták le, hogy ők bé­kében tudnak tanulni, dol­gozni, és ugyanerre a békére áhítoznak a hadviselő orszá­gok gyerekei is. Most, amikor az ötnapos tanítási héttel lényegesen megnőtt a gyermekek isko­lai elfoglaltsága, az úttörő- mozgalomnak meg kell ta­lálnia azokat a formákat, amely nem plusz „órával”, hanem változatos, a fantázi­át megmozgató elfoglaltság­gal neveli a pajtásokat.. Ezért is különösen népszerűek az úttörőgárda keretében ala­kult rádiós, modellező, köz­lekedési járőr, honvéd és egészségőr szakkörök. Kép­zőművészetet kedvelőknek hirdették meg a kerámia- szakkört. Az úttörőszoba zsúfolásig megtelt a pályázatokról, ver­senyekről elhozott díjakkal, zászlókkal. A KISZ Központi Bizottsága Selyemzászlaját is őrzi vitrinjük. Mint Vasváry Zoltánná csapatvezető el­mondta, több évtizedes ha­gyomány folytatói a mai gyakorlós úttörők. Napjaink sürgető gazdasági, politikai kérdéseire ugyanúgy keresik a választ, mint az úttörőélet hétköznapi ügyeire. Tóth Kornélia Kimozdulni a holtpontról Nyár a télben. Érik a dohány a dohánykutató intézet nyír­egyházi telepén. Az üvegházban a zöld leveleken a pero- noszpóra elleni védekezés különböző módozataival kísérle­teznek. (Gaál Béla felvételei) hozzá, a szabolcsi — do­hánytermesztés — mai gond­ja összetett. Nem kielégítő az egységnyi területen ter­melt mennyiség, a minőség nem nőtt a kívánt mérték­ben, így az export sem olyan, amit szeretnénk. Jelenség, hogy a nagyüzemekből a dohánytermesztés — gazda­ságossági okok miatt — „át­megy” a háztájiba. Ott bő­ven van munkaerő, ott a költségterhek kisebbek. Mi kell hát ahhoz, hogy a do­hánytermesztés körüli nyug­talan állapotot felváltsa a termelésbiztonság, a stabil, sőt fejlődő gazdálkodás? Új lehetőségek — A mi kísérleteink a jö­vőt illetően biztatóak, 1983- ban 25 hektáron három do­hányfajtát termesztettünk. A Nyírségi II. és III-as. va­lamint a hibrid Nyírségi H—5-ös fajták kiemelkedő­en új lehetőségeket jelente­nek a termelőknek. Az új fajták vírusrezinsztensek, peronoszpóra-ellenállók. Ez nagymértékben fokozza a termelés biztonságát, javítja a minőséget. — A hazai fajták között eddig csak elvétve akadt ilyen. 1983-ban az új fajtá­kat kisebb arányban már az üzemek köztermesztésben al­kalmazták és általuk meg­változott a dohányültetvé­nyek képe. Nem volt rozsda­folt, végig a termesztés egész időszakában zöldellt a tábla. A folyamatos zöld le- vélzet viszont figyelmeztet is valamire. Az újdonságok nitrogénérzékenyek, precíz tápanyag-adagolásra van te­hát szükség ahhoz, hogy a levelek időben beérjenek . . . A dohánykutatóban idén a 25 hektár termőföldön (a jég­verés ellenére) 1,4 tonna kö­rüli átlagtermést értek el. Üzemekben a termés 1,6—2 toftna között váltakozott és ez ás igazolja; valóban bőter­mő dohányfajtákat üdvözöl­hetünk. A kutatók azonban nemcsak termesztési, de gé­pesítési tapasztalatokat is gyűjtöttek az idei szezonban. Szeptemberben volt egy be­mutató, ahol a szakemberek rácsodálkozhattak egy olyan gépsorra, amely három alap­egységből áll. megoldhatja a termesztés komplett gépesítését. A há­rom egység első tagja a hi­dastraktor, amely munkagé­peivel törésig a termesztés minden műveletét elvégzi. A kombájn, a második egy­ség, letöri az érett leveleket, konténerbe rakja. — A konténereket speciá­lis gép emeli le és szállítja a szárítókamrába. A szárító­kamra, a harmadik egység, ellentétben a Sirokkó szárí­tókkal, nem gyors befúvású levegővel, hanem lassú, me­leg levegőáramoltatássaí szá­rítja a dohányleveleket. A technikai sor egységes elő­nye, hogy a termesztéshez csupán néhány ember kell, mindent a gépek végeznek. A szárító külön érdeme és érdekessége, hogy a lassú szárítóssal jobb a dohány minősége, azonos mennyisé­gű zöld levélből nagyobb a száraz súly kihozatala, a szá­rításhoz kevesebb energiára van szükség. Amit a telepvezető mon­dott, azokat mért adatok is igazolják. Például száz kilo­gramm száraz dohány előál­lításához csupán 43,1 liter fűtőolajat használtak. Ez Si­rokkónál jó esetben 7j)—80 liter. Száz kilogramm szá­raz dohányt az intézetiek 516 kilogramm zöld levélből nyertek, a Sirokkók esetében ehhez 6—700 kilogramm zöld anyagra van szükség... Vannak tehát új dohány­fajták, kipróbálás alatt áll egy új gépsor és ez biztató arra, hogy a dohánytermesz­tés kimozdítható holtpontjá­ról. Így szolgál a kutatás, a tudomány a termelőknek. De lássuk, mit tesznek a Kótaji úti telepen 1984-ben ... Folytatják a kísérleteket — Folytatjuk a kísérlete­ket a fajtákkal és a gépsor­ral egyaránt. A termőterület most 29,5 hektár lesz, mert két újabb dohányt is kipró­bálunk. A Virginia 276, egy korai érésű növény. A Nyír­ségi H—4-es hibrid. Bízunk abban, hogy jó eredménye­ket érhetünk el velük. A DE CLOET-et tovább vizs­gáztatjuk és természetesen végzünk fajtakísérleteket, nemesítési munkát, agro­Pihenöben a DE CLOET kombájn. Dohánytörésben felül­múlhatatlan, a leveleket konténerekbe gyűjti. A Kombájn része a három egységből álló technikai sornak, amellyel palántázástól a szárításig a dohánytermesztés komplex gé­pesítése megoldott. Művelés gépsorral — Ez a DE CLOET, kana­dai gépsor, egy van belőle Magyarországon, mi próbál­tuk ki. Elöljárójában hadd jegyezzem meg, nagyon drá­ga, 12 millió forintba került, de az ily«n, vagy ehhez ha­sonló gépsor hosszú távra technikai és tápanyagkísér­leteket. Az új esztendő még messze van, de a nagy munkához, a szélesebb körű feladatokhoz már tart az előkészület. Fó­lia alatt már érik az a föld; mákgubó, erdei lomb és egyéb adalékok keveréke, amelybe magot vetnek, pa­lántát nevelnek majd. Seres Ernő

Next

/
Thumbnails
Contents