Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-07 / 288. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. december 7. Szovjet baráti társaságok konferenciája Budapesten Megemlékezés a Magyar Sajté Napja alkalmából Nyílt levél a tagszervezetekhez DlVSZ-sajtétájékoztaté a moszkvai VIT-röl (Folytatás az 1. oldalról) saságok Szövetsége elnöksé­gének elnöke átadta a ta­nácskozás résztvevőinek a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége elnökségének üd­vözletét. Hangsúlyozta: a szocialista országokban mű­ködő szovjet baráti társasá­gok képviselőinek találkozói nemes hagyománnyá váltak és pozitív szerepet játszanak a társadalmi szervezetek sok­oldalú együttműködésének fejlődésében. — A baráti társaságok te­vékenységében egyre nagyobb teret kapnak a békeharcban való aktív részvétel kérdései és feladatai — mondotta. Szé­les körű munkát folytatnak a NATO-államok militarista politikájának leleplezésére, a Szovjetunió és a szocialista országok békekezdeményezé­seinek népszerűsítésére, s közvetlenül részt vesznek a háborúellenes mozgalomban. A szovjet társadalom nagyra értékeli a testvéri szerveze­tek sokoldalú tevékenységét, amelyet a Szovjetunió követ­kezetes békepolitikájának, bé­kekezdeményezéseinek is­mertetésére végeznek. Penko Gerganov, a bolgár delegáció vezetője többek kö­zött arról szólt, hogy Bulgá­riában a baráti társaság el­sősorban a Georgi Kirkov Tudományos Ismeretterjesz­tő Társasággal közösen szer­vezett rendezvényeken nép­szerűsíti a szovjet békepoli­tika törekvéseit. A Szovjet­unió és a többi szocialista ország lenini békeszerető po­litikájának propagálásában az ifjúság körében különösen aktív szerepet töltenek be azok a rendezvények, ame­lyek az „Emlékezés” nemzet­közi ifjúsági stafétával kap­csolatosak. Hagyományossá váltak azok a megyei progra­mok, amelyeken az előadáso­kat kerekasztal-beszélgeté- sek, vetélkedők követik: ezeken a fő téma a lenini bé­kepolitika. Miroslav Zavadil főtitkár többek között a Csehszlovák —Szovjet Baráti Társaság szervezeteiben folyó interna­cionalista nevelésről szólt. A rendezvényeken számos eset­ben szovjet előadókat kérnek fel a nemzetközi helyzet kér­déseinek elemzésére. Megbe­csülésnek örvendenek a csehszlovák—szovjet barát­ság ünnepségei, amelyeken el­Közben kijött az udvarra Lili is, forgott maga körül, hátha észrevesz valamit. — Lili — szólt oda neki a kerítés mellől a fiú, közben eloldotta a kerítéshez dróto­zott kormányt, felpattant az ülésre, és az utcai kapuhoz hajtott. — Már azt hittem, hogy a rendőrség van itt — mondta fáradtan Lili. Egyáltalán nem sértődött meg. — Mit akarsz? — ásított egyet.( A fiú nem szállt le a bicikliről, csak úgy a nyeregből tá­masztotta a kaput. — Megmondjam? — kér­dezte. — Ahh — legyintett Lili, és a fiú nem érthette félre; ha ilyen gyerekesen viselke­dik, otthagyja. — Nincs senki a házban? ső számú napirendként sze­repelnek a szovjet békepoli­tika és az ideológiai harc fontosságának kérdései. A Kubai—Szovjet Baráti Társaságnak 750 munkahelyi szervezete van — tájékoztat­ta a résztvevőket Sergio Lo­pez főtitkár. — Évente több mint százezer barátsági ren­dezvényt szerveznek a távoli országban, s ezekben mintegy 6 millióan vesznek részt. A tudományos kutatóközpon­M tokban és más munkahelye­ken ismeretterjesztő progra­mokat szerveznek a szovjet tu­domány, technika és a kul­túra vívmányairól, a sok- nemzetiségű szovjet nép tör­ténelméről. A Szovjetunió lenini kül­politikájának népszerűsítése a Lengyel—Szovjet Baráti Tár­saság tevékenységében min­dig megtisztelő helyet foglalt el: mélyen békés jellege a lengyel és a szovjet nép ba­rátságának szorosabbra fűzé­sét szolgálta — mondotta Bo- leslaw Borisjuk titkár. A tár­saság tevékenységével jelen­tősen hozzájárult ahhoz, •hogy Lengyelország belső helyzete az utóbbi időben ja­vult. Az LSZBT szilárdan él­te túl a belső és a külső el­lenség támadásait, megvédte a barátság, az együttműködés eszméit, tradícióit. A tanácskozás szerdán a vitával folytatódik. Kedden a Vörös Újság meg­jelenésének 65. évfordulója alkalmából ünnepi ülést tar­tott a Magyar Újságírók Or­szágos Szövetségének vá­lasztmánya a MŰOSZ szék­házában. Pálfy József elnök köszöntötte az ülés résztve­vőit, majd Ibos Ferenc, az újságíró-iskola igazgatója mondott beszédet. Hangsú­lyozta: a Magyar Sajtó Nap­ján a szocialista, a kommu­nista sajtó előtt tisztelgünk, amely méltó örököse, folyta­tója és továbbfejlesztője tu­dott lenni minden olyan, a társadalmi haladást szolgáló korábbi törekvésnek, amelyet a magyar irodalom és a ma­gyar újságírás mindig is kép­viselt. Az újságírónak a messzire nézés, a történelmi tudatos­ság mellett harmadik jellem­zője a személyes felelősség- érzet, a közösség szolgálata, vagyis a történelemben való jelenlét — hangoztatta. Ezek alapvető követelmények, s a társadalmi fejlődést segítő baloldali, kommunista sajtó máig sem szakadt el ezektől; mind hatékonyabban, egyre eredményesebben törekszik a szocialista építés sokrétű se­gítésére. Ezután Kékesdi Gyula, a szövetség Aranytoll-bizott- ságának elnöke átadta az arany emléktollakat, ame­lyekkel a MÜOSZ választmá­nya a szocialista újságírás­ban kifejtett több évtizedes tevékenységet ismeri el. Az idén 12 újságíró kapott arany tollat: Abel Olga, a Népszava, Baloghy Károly, az MTI, Fedor Ágnes, a Magyar Nemzet, Fodor László, az Esti Hírlap, Fülep Kornél, a Haj­dú-Bihari Napló, Kálmán Endre, a Társadalmi Szemle, Pusztai Lajos, a Magyar Rá­dió, Remete László, a Szövet­kezeti Hírlap, Rudnyánszky István, a Népszabadság, Vé- csey Zoltán, az Élet és Tudo­mány, valamint Völgyi Tibor, az MTI nyugdíjasa és Doná- szy Kálmán, a Magyar Rádió külső munkatársa. Az ünnepségen Pálfy Jó­zsef felolvasta a Szovjet Új­ságíró Szövetség üdvözlő táv­iratát, amelyben a szovjet kollégák sok sikert és jó egészséget kívántak a magyar újságíróknak. Ezt követően az újságíró­szövetség székházának Rózsa Ferenc-termében megkoszo­rúzták az első magyar legális kommunista lap, a Vörös Új­ság márvány emléktábláját. A forradalmár elődök emlé­ke előtt tisztelegve az MSZMP KB agitációs és propaganda­osztálya nevében koszorút helyezett el Karvalics László osztályvezető-helyettes és Be- reczki Gyula alosztályvezető, a Minisztertanács Tájékozta­tási Hivatala képviseletében Bajnok Zsolt államtitkár, a TH elnöke és Simon Ferenc elnökhelyettes, a Népszabad­ság szerkesztősége nevében Szamosi Károly főszerkesztő­helyettes és Vadász Ferenc, a szerkesztő bizottság tagja, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak, illetve a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége nevében Lux Já­nos, valamint Simó Tibor fő­titkár. A MŰOSZ koszorúját Pálfy József elnök és Megye­ri Károly főtitkár, az újság­író-iskolásokét pedig Varga , Margit és Koloszár Tamás helyezte el. A sajtónapi ünnepséget ba­ráti találkozó követte. ★ A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Király And­rásnak, a Magyar Újságírók Országos Szövetségében vég­zett egy évtizedes főtitkári munkásságának elismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adomá­nyozta. A kitüntetést a Ma­gyar Sajtó Napján Pálfy Jó­zsef, a szövetség elnöke ad­ta át. Képtávírón érkezett Képünkön: Czinege Lajos honvédelmi miniszter vezette ma­gyar küldöttség a Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi miniszteri bizottságának Szófiában tartott soros ülésén. (Ke­let-Magyarország telefotó) — óvakodott be a kapun a fiú, és megállt Lili előtt. — Alszanak — intett Lili a ház felé. — Te is a leg­rosszabb pillanatban tudsz jönni, ennek van a legtöbb pénze, te kis buta — már- már szótagolva korholta a fiút. — Most aztán várha­tom, amíg újra eljön hoz­zám ... — Ez a kis cirkuszos — intett a fiú a kert felé, amer­re a kis ember az imént el­futott. — Milyen cirkuszos? — csattant fel Lili. — Akkora, mint egy törpe — vigyorodott el Neviczky. — Ilyet láttam a cirkuszban. Ahol a jojót árulták ... — Na jó. Mit akarsz? — Bemennék hozzád, ha a biciklit is vihetném magam­mal ... — nyelt egy nagyot Neviczky. — Mit bánom én! — és Lili már indulni akart. De a fiú csak nem moz­dult. Lili nem értette, hogy mire vár. Idegesen, mintha fájna a feje, a homlokához nyomta a kezefejét. Mintha megnyúlt volna az arca, az álla remegett, homlokához szorított ujjai is. Csapzott haját most nem kötötte át fehér szalaggal. Unottan, de mégis bármelyik pillanatban kirobbanni kész dühvei ösz- szébbhúzta magán a pongyo­láját. A fiú úgy gondolta, talán legjobb lenne most bocsána­tot kérni tőle, ahogyan azt a moziban olyan sokszor lát­ta. Bocsánatot kér és elmegy. Mert mi lesz, ha tényleg be­hívja magához, és most is ugyanolyan tehetetlen lesz, mint a múltkor az árpában. Hiába tette szét Lili a lábát, neki elfogyott az ereje és a bátorsága, éppen csak egy mozdulat, az az egyetlen mozdulat hiányzott, hogy megcsinálja vele azt, amit a termény fel vásárló a ci­gányasszonnyal. Ha most bemennek a szo­bába, bezárják az ajtót, me­gint minden úgy történik, hogy szégyelnie kell majd magát. Lili lekezelve meg­borzolja a haját, kineveti, de azt is el tudta képzelni, hogy most elzavarja, hiszen azt a kis embert is ő űzte el a vil­lanylámpájával ... Egyre za- vartabban topogott, mert mégiscsak azt kívánta, hogy egymás mellett feküdjenek azon az ágyon. Lili szobájá­ban. Az előbb még Lili teste ott fehérlett a férfi fejlett vé­gig azon a hatalmas ágyon. Emlékezett rá, hogy a vil­lanylámpa fényében moz­gott-hullámzott ez a test, de az is lehet, hogy csak a meg­lepetéstől, az ijedtségtől vo- naglott meg, hogy rájuk vil­lantott a zseblámpával. „Rajtam is végignyújtóz­kodik majd, mint azon a kis törpén”, gondolta, s már nem törődött vele, hogy ott érezni a nő nyakán, a haja tövében, a bőrén annak a férfinak az izzadtságát is, aki olyan peckesen vonult ki az udvarról. Persze, hogy azért jött ő is, hogy maga alá gyűrje, hogy ha kell, erő­szakkal is megtegye vele azt, amire már a réten hajlandó lett volna. Az utca felé eső szobában valaki lámpát gyújtott. A ki­szűrődő fényben Lili elfor­dította a fejét, verejtéktől összecsomósodott hajába túrt, várt valamire. Neviczky még közelebb lépett hozzá, nem tudta, hogy most mit csi­náljon : meneküljön-e el, vagy gyorsan szaladjon be Lili szobájába. — Maradj — legyintett Lili, megérezve nyugtalansá­gát. A tágas udvarra is jutott még valamennyi a benti vi­lágosságból. A színek átren­deződtek körülöttük, sötétli­la és szürke foltok hömpö­lyögtek előtte, majd beleol­vadtak a sötétbe, aztán a fe­keteség erősödött fel. A kert felől az udvarra vetülő sö­tétség kiszorította a gyorsan születő színeket, amelyekről a fiú nem tudta, hogy az éj­szaka titokzatos erőinek a játékai-e, vagy csak egy káp- rázat, a félelem alábukkanó és elfoszló képei. ★ — Maradj — súgta kedve­sen Lili, és megpaskolta a fiú arcát. — Hallod? — for­dította arcát az ég felé. (Folytatjuk) Kedden a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség bu­dapesti székiházában sajtó- konferencián ismertették az újságírókkal a DlVSZ-iroda állásfoglalását az 1985-ös moszkvai VIT-te! kapcsolat­ban és bejelentették: 1984 februárjában Havannában megalakul a XII. Világifjú­sági Találkozó nemzetközi előkészítő bizottsága. A sajtókonferencián Vla­gyimir Akszjonov, a Lenini Komszomol Központi Bi­zottságának titkára megis­mételte a szovjet ifjúkom­munisták bejelentését: 1985- ben Moszkvába invitálják a világ békeszerető, haladó if­júságát. A XII. Világifjúsági Találkozó előkészítéséről szól­va rámutatott arra. hogy a béke talán még soha nem volt annyira törékeny, mint napjainkban. Moszkva ezért az eddigi VIT-ék eszméjének megerősítésére készül, arra, hogy a világ ifjúsága egysé­gesen fejezze ki szándékát a béke megőrzésére, a lesze­relés elősegítésére, a feszült­ségek és a konfliktusok for­rásainak megszüntetésére. Barabás Miklós, a DÍVSZ főtitkára a DlVSZ-iroda leg­utóbbi ülésének állásfoglalá­sát ismertetve bejelentette: a Demokratikus Ifjúsági Vi­lágszövetség aktív támogatá­sáról biztosította a Lenini Komszomolt. Az iroda nyílt levélben fordul a világszö­vetség valamennyi tag- és baráti szervezetéhez, s fel­hívja azokat, hagy támogas­sák a Lenini Komszomol kezdeményezését és kezdjék meg a haladó és a demokra­tikus ifjúság találkozójának előkészületeit. Az újságíróik kérdéseire válaszolva a DÍVSZ vezetői elmondták: a DÍVSZ min­dent elkövet, hogy mozgósít­sa saját tagszervezeteit, de a Világifjúsági Találkozó nem csupán a Demokratikus Ifjú­sági Világszövetség rendez­vénye. A szervezők arra szá­mítanak, hogy a fiatalok legszélesebb rétegeit képvi­selő szervezetek — politikai, ideológiai, vallási hovatarto­zásra való tekintet nélkül — részt vesznek a seregszem­lén és az előkészítésben is. 17 millió éves ősmaradvány Magassága körülbelül 1,20 m, súlya 55—68 kilogramm, arca rövid, s lapos, fő táplá­léka: gyümölcs — ilyen le­hetett az ember és a majom közös őse, feltéve, hogy a Kenyában feltárt lelet való­ban tőle származik. Az ame­rikai és kenyai antropológu­sok csaknem bizonyosak ab­ban, hogy az általuk megta­lált 17 millió éves ősmarad­vány az egyedfejlődés eddig hiába kutatott „hiányzó lánc­szemének” — az ember és a majom közös ősének a ma­radványa. A leletről a napokban ad­tak tájékoztatást Washing­tonban és Nairobiban. A nai­robi sajtóértekezlet résztvevői meg is tekinthették az ősma­radványt. Az egyik észak­kenyai folyó kiszáradt med­rében idén szeptemberben megtalált csontokat Richard Leakey kenyai antropológus mutatta be a nairobi múze­umban. A kutatás, mint már annyiszor a tudomány törté­netében, ezúttal is véletlen nyomán indult el: Leakey kislánya séta közben talált rá az eddig ismeretlen lény fogának egy darabjára. A kenyai tudós, aki egyben a Kenyai Nemzeti Múzeum igazgatója, már az expedíciót szervezte, amikor felesége újabb csontokat talált az észak-kenyai Buluk környé­kén. Leakey szerint a felfedezés különösen azért szenzációs, mert eddig csupán Pakisz­tánban, Indiában és Kínában találtak ilyen, orángutánra emlékeztető főemlős-fossiliá- kat, s azok is csak 10—12 millió évesek voltak. A „bu- luki lelet” pedig arra enged következtetni, hogy nem a proconsulnak nevezett ma­jom lenne a közös ős, hanem annak legalább ötmillió év­vel idősebb rokona. Ebből az ősből alakulhatott ki négymillió évvel ezelőtt a már két lábon járó első em­ber. A tudósok feltételezése szerint a „buluki lelet” — ne­vét a feltalálási-helye után kapta — röviddel azelőtt él­hetett, mielőtt fajtájából két nagy faj elvált volna egy­mástól. Az egyikbe tartoznak a mai orángutánok, a má­sikba pedig az ember, vala­mint a csimpánz és a gorilla. A tudomány úgy tartja, hogy a majmok eredetileg Afriká­ból származnak és csak ké­sőbb terjedtek el egyes fajtá­ik Ázsiában. Korábban azt tartották, hogy az afrikai és az ázsiai majmok fejlődése 12 millió évvel ezelőtt vált el egymás­tól, ezt most valószínűleg módosítani kell 17 millió év­re. A „buluki lelet” nem csu­pán főemlősmaradványokat tartalmazott: a tudósok olyan őselefánt csontjaira bukkan­tak. amely teljesen eltér az eddig ismertektől: a feltéte­lezések szerint ez az őselefánt csonttaréjt „viselt” a kopo­nyáján, és egyáltalán nem voltak agyarai. A lelet való­színűleg újabb kutatóexpedí­ciókat fog elindítani Kenyá­ban. A jó vásárlás nyitja: Nyírségben a Nyírfa! December 8—10-ig karácsonyi előzetes reklám áron a nyírfa Áruházban. Egyes: férfiöltönyök, férfi mongol bőrzakók, bakfis szoknyák és blúzok 30—40—50% árengedménnyel AMÍG a KÉSZLET TART!

Next

/
Thumbnails
Contents