Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-03 / 285. szám
’r»*1 |>rtrtoljö. vor László felvétele.) . hogy nem volt en- c a lapra. A tapaszta- ídőrfogalmazó elfelej- az akkori sajtótör- l'érint tíz számig nem 'elsőbb hozzájárulás kiadványhoz. Az- tással vádoltak min- debreceni ügyészség ltette meg az eljárást, irész hangú írások : nyílt izgatás nincs — emlékezett vissza Ottó. — Mikecz ipán is berendelt ma- óbált a lelkünkre begy tompítsuk a han- olvadjunk be a Bes- ór rendkívül konzer- pjába, a Szabolcsi Udvariasan meg- e, azután megjelen- 14 januárjában a mállót. iban követte ezt a . Fokozódtak pénz- ézségeik, természete- ,'atást sehonnan sem ek. Szerkesztőségi ta- a, vitáikra a nyír- zociáldemokrata párt iagja is el-ellátogat. 1 Váraljai Jenő, Banc, ám a szervezett Dzgalommal nem tamásra. Gáncsoskodik rei Kör is. A negye- 1934 augusztusi meg- ; után nem bírták to- agilag: a nemes tö- sándék elbukott. Me- kár elemzése szerint Iszigeteltség is közre- iben. Pedig a folyósnak más álmaik is lit címválasztásuk is Mi vagyunk a for- öttünk az erő csilla- ással repeszti szét a önét és szilajul, szer- ' ki belőlünk a szépReszler Gábor A zenélő márkamenedzser Az utóbbi időben egyre többféle márkanév-megjelöléssel kerülnek az üzletekbe a köny- nyűzenei hanglemezek. Pepita, Start, Favorit, Krém... Ez utóbbi alatt jelent meg nemrégiben a Benkó Dixiland Band együttes legújabb nagylemeze is, a tavalyi nagy sikerű „születésnapi” gála hangulatát megörökítő Side by Side. A Krém márkamenedzsere az együttes vezetője, Benkó Sándor. — Ez nem jelent semmilyen előnyt, ha arra gondolsz. Egyszerűen a hazai jazzlemezkia- dás eddigi tarthatatlan állapotán akartunk változtatni. Krém, melynek egyetlen célja van: a színvonalas jazzmu- zsika gyakoribb propagálása. Ebben a műfajban sűrűbbek az új, változó formációk, és a magyar zenei kultúrának ez a lényeges része alig volt megörökítve. — Ezzel a jelzéssel jelent már meg nem kifejezetten jazz is ... — Igen. Mint mondtam, „megmenteni” akarunk. így került Krém-korongra a Rocklegendák, és más, ma már alig hallható régi szám is. A Krém névnek fednie kell a tartalmat. — A mostani lemezen ez teljes mértékben sikerült. — Örömünkre a hangszerek legnagyobb sztárjai vállalták velünk a közös fellépést. Az amerikai Sacramenro fesztiválon — ahol a világ legjobb együtteseit megelőzve sikerült nyerni — merült fel a gondolat, és ők boldogan vállalták. Al Gray, Eddy Davis és Joe Newman még sohasem játszottak együtt dixit, sőt mást sem! Akik ott voltak tavaly a sport- csarnokbeli jubileumi koncertünkön, láthatták, hallhatták azt az örömöt, amivel színpadra léptek. Megtiszteltetés és elismerés volt ez. — A lemez annak a koncertnek egy részlete. — Igyekeztem úgy Szerkeszteni, hogy azok is ízelítőt kaphassanak belőle, akik személyesen nem lehettek jelen. Hiszen nem mindennap fordul elő, hogy ilyen muzsikusokat együtt lehessen hallani Budapesten. — Majdnem egy év. telt el a koncert és a lemez megjelenése között. A kivívott nemzetközi rang sem csökkenti az átfutási időt? — Semmi bajunk a lemezgyárral. Csupán arról van szó, hogy elég sokfelé hívnak Euró- pa-szerte koncertezni, keveset vagyunk itthon. Egy lemez ösz- szeállítása, elkészítése pedig hosszadalmas, komoly munka. — Mire készül jelenleg az együttes? — A tavaszi fesztivál keretében tervezünk egy nagyobb koncertet. Komoly és előrehaladott tárgyalásban vagyunk Dissy Gillespieval. Reméljük, sikerül az időpont egyeztetése, amit korábban New Yorkban beszéltünk meg vele. Készülődünk nagyobb távol-keleti turnéra is, de arról még korai lenne beszélni. Amikor pedig időnk engedi, járjuk az országot, igyekszünk mindenhová eljutni, ahol szeretnek és várnak bennünket. L. J. A jubileumi közös koncert a sportcsarnokban Bodnár István Égi tájról Elröpült a paripám a magasba, fönn kuporog bárányfelhőn hasalva. Égi tájról csengő szóra nem tágít, földre csak a szeme fénye világít. Hiába is tündérkedtem remegve, alkonyatkor elhagyott a szerencse. Gyöngyharmattal itatta az esti fény, gazdát talált a csillagok egyikén. Fényes éjjel Fényes éjjel hegy tetején kaszáltam, kaszáltam; holdsugaras selymes rétet találtam, találtam. Hajnalfelé gyémántkévét kötöttem, kötöttem. Csillagszöcskék ciripeltek fölöttem, fölöttem. Lélegző térplasztika Ritkán jellemző a bennünket körülvevő tárgyakra, építményekre, hogy a szépség és a használhatóság egyaránt fellelhető bennük. Megyénk fiatal, tehetséges szobrászművésze, Sebestyén Sándor Návai Sándor hódmezővásárhelyi kollégájával éppen arra vállalkozott, hogy bebizonyítsa: a használhatóság nem megy óhatatlanul az esztétikum rovására. A debreceni új nagyerdei termálfürdőben a napokban adták át az általuk készített két funkcionális, dekoratív térplasztikát. A fedett gyógyfürdő ezen a két plasztikán keresztül fog majd „lélegezni”. A két alkotónak a szellőzőberendezés máskor dísztelen látható kivezető csöveit sikerült modern szoborrá formálni. Bessenyei arcai Bessenyei arcai. (Gaái Béla felvétele.) Hány arca van Bessenyei nek? Amikor megérkezik, egyetlen emberarcú gesztussal hárítja el magától a kétszeres Kossuth-díjas művésznek, a nemzet nagy színészének „kijáró” tiszteletadást. Jön fölfelé a lépcsőn, kezében két csomag, s „megjöttem kedveseim, vártatok?” — kérdezi mosolyogva. Itt lazulnak meg az izmok, oldódik a ceremóniás feszültség. Innen már csak emberi hangon lehet szólni. önálló műsorában, mellyel már jó tíz éve járja az országot, modern és klasszikus verseket mond, Adyt, Vörösmar- tyt, musicalrészleteket énekel — hatalmas hangját operaénekesek is megirigyelhetnék —, s felidézi halhatatlan Othello- alakítását, a világirodalom egyik legszebb monológjával. Közben beszél — látszólag kötetlenül — a nőkről, a „drága asszonyokról, szeretőkről, akik életüket áldozzák apránként a szeretett férfiért, és akik szeretnek áldozatot hozni”. Emelkedett hangú önvallomásai úgy olvadnak át egy-egy versbe észrevétlenül, mintha saját gondolatait folytatná a költő szavaival. Ezek a művészi arcai. És Bessenyei Ferenc, a Nemzeti Színház örökös tagja sokarcú művész. Az a színésztípus — akiből ma már sajnos egyre kevesebb van —, akire hajdan színházat épített egy-egy igazgató. Odry, Csortos, Uray Tivadar közvetlen leszármazottja. Hegyorom, amely a többi csúcs fölé magasodik. (Az öltözőben nyugtalanul járkál, leül, föláll, már hevül- nek benne a megszületendő szavak, s ahogy közeledik a kezdés időpontja, úgy fogalmaz egyre pontosabban, egyre súlyosabban.) — Hogy szeretem-e? A világon mindennél jobban. A színészet az egyetlen lehetőség, hogy fölépítsük az embert. Forradalmak voltak ezen a világon. Szépek, nagyok, dicsők és elbukottak. De a legnagyobb forradalom: ránevelni az embert a saját méltóságára. A néptanító szellemi színvonalára kell felküzdenünk magunkat, nekünk színészeknek. A régi, igazi, forradalmár néptanítók szellemi és erkölcsi szintjére. (Már szinte forr.) — Iszonyú fáradtsággal jár. Hetenként kétszer-háromszor nyolc, tíz órát utazni, aztán majdnem két óra a színpadon. De annyira fontos, gyerekeim, hogy azt el se tudom mondani. Valami szakadék támadt a történelem folyamán a színész és a közönsége közt. Ezt a szakadékot kell nap mint nap betemetnünk, mert tovább mélyül. Mélyíti a film, a televízió. Mélyítik a kóklerek, akik nagy- képűsködni járnak vidékre, s már a folyosón elkezdik a „művészkedést”. De rossz ez, kedves barátaim, de árt! Százan nem tudjuk helyrehozni, amit egy „félművész” elront. (Az óráját nézi, feláll, úgy magyaráz.) — A színház? Mit is mondjak? A színház a létezés egyetlen bizonyítéka. Szolgálat életre, halálra. A színház az emberi szellem tisztessége, méltósága. A színház a legnagyobb dolog. Művésznek lenni pedig annyit jelent, mint nagyobb részt vállalni a közös létezés felelősségéből. Az emberiség felelősségéből, aki a világmindenség legnagyobb csodája. Ma még babrál azzal a nyavalyás atombombával, a körme hulljon le, de majd csak megkomolyodik. Felnő, s ebben mi tehetünk a legtöbbet. (Megnyugszik, leül, mosolyog. Talán ezen a vidám-indulatos mondaton az atombombával, amit most talált ki. Saját humoruknak csak az igazán bölcs emberek tudnak örülni.) — A Nemzeti Színházban a Naplemente eíőttben játszom, és próbálom a Dürrenmatt darabját a Fizikusokat. Nagyon fontos darab, a tudósok felelősségéről. Kecskeméten Her- nády darabjában játszom, a Királyi vadászatban. Nem szeretem. Olyan távol áll tőlem ez a fajta színház, hogy szinte rosszul érzem magam a színpadon. Ne írd le ezt fiam, nem szülne jó vért, de nem az én világom... Én önmagamat akartam megmutatni mindig. Az én elvem az, hogy ha színpadra állok, tudjam: mi dolgunk van egymással. Nekem és a közönségnek. Mit akarunk egymástól? Ezért aztán minden szabad időm kihasználom, hogy eljárjak „népet tanítani”, emberséget ébreszteni. (Csengetnek. A közönség már bent ül, szedelőzködünk.) — Ügy írjatok már, kedves gyerekeim, nehogy azt mondják, hogy nagyképű vagyok. Én mindig csak használni, szolgálni akartam, ha néha indulatosan, fellengzősen adom is elő szándékaimat. Fél órával később egy verseim hallatára megdermed a csend a nyíregyházi művelődési központ zsúfolt nézőterén. A vén cigány — jelenti be Bessenyei. Azt hiszem, nem túlzás, de ahogy ő mondja ezt a verset, felülmúlhatatlan. Költő és előadó, vers és előadás, annyira egy, ami a magyar színészet történetében is ritka. Talán Latinovits Ady-interpretációi mérhetők hozzá. Szavakat fojt el benne az indulat, s aztán ránk néz, már szinte mosolyog, amikor azt mondja: „Lesz még egyszer ünnep a világon, majd ha elfárad a vész haragja .. — Ügy legyen. Mester Attila
