Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-03 / 285. szám
1983. december 3, fff . Buda. Budenz utca 34, Amikor a megbeszélt időben benyitok a lépcsőházba, valahonnan hegedűszó csendül. „Megkötöm lovamat piros almafához ..Felfelé haladva a hang erősödik, s második emeleti műtermének kitárt ajtajában, álla alatt hegedűvel, mosolyogva áll Réti Mátyás festőművész. A hegedűszó a házigazda kedves figyelmessége az érkező vendég iránt. Ahogy elenged csontropogtató baráti öleléséből, első kérdése: — mesélj, mi újság otthon? — Alig győzöm kérdéseire a választ, annyira érdekli minden, ami megyénkben és ezen belül is Tiszadobon történt. Átadva neki az idei almatermésből vitt kóstolót, arcán meghatottsággal vegyes öröm árad szét. Nem az ajándék értéke miatt, hiszen almát bárhol vehet, hanem azért, mert ez „hazai”. Alig egy éve jártam utoljára a műtermében és most meglepetve látom, hogy a falakat elborító festmények mindegyike új. Ismerve hallatlan munkabírását, ezen nem kellene csodálkoznom, de újra és újra rabul ejt az alkotói kedvnek ilyen irányú kiteljesedése. A kérdező nincs könnyű helyzetben, mivel Réti Mátyás nem tartozik a „nyilatkozó művészek” sorába. Olyan művész, aki szavak helyett ecsetjével mondja el véleményét az emberekről és az őket körülvevő világról. — Mikor és hogyan kezdődött művészi pályád? — Tiszadobon születtem 1922-ben, nővérem ma is ott él. Édesapámnak volt ugyan csekélyke földje, de ez nem volt elég arra, hogy a családot eltartsa, ezért tetőfedést ie vállalt. Kézügyességemet valószínűleg tőle örököltem, hiszen olyan tetőket készített nádból és zsupszalmából, hogy híre ment a környéken, s a környező falvakba is rendsz*- resen hívták dolgozni. Elvégezve az elemi iskolát, tizenkét évesen már marokszedő voltam, aztán pedig beálltam az Andrássy-birtokra dolgozni. Még az iskolában felfigyelt rajzkészségemre a ma is élő egykori tanítóm Kuki Lajos bácsi, de az akkori körülmények között szó sem lehetett továbbtanulásomról. Érdekes módon még ma is gyakran álmodom erről az időről. A festészet mellett érdekelt a zene is, és elhatároztam, hogy megtanulok hegedülni. Ehhez azonban hegedű is kellett, s mivel erre nem volt pénzem, hát készítettem magamnak egyet, ezt, amit itt látsz. 1941-ben, hogy az itthoni nyomorúságból szabaduljak, korengedménnyel jelentkeztem katonának. A harctéren végigjártam a poklok poklát, egészen hadifogságba kerülésemig. Itt a szverdlovszki táborban, hogy valami szórakozásunk is legyen, társaimból zenekart alakítottam. A hazatérő Réti Mátyás megérezte, hogy az új társadalmi rend lehetőséget ad rajzkészsége tudatossá tételéhez Csatlakozik a „fényes szelek’ nemzedéke néven emlegetett őstehetségekhez, s Derkovits-kollégistaként 1948—1953 között elvégzi a Képzőművészeti Főiskolát. Itt nem kisebb mesterek, mint Kmetty János, Domanovszky Endre, Hincz Gyula és Barcsay Jenő avatják be a festészet rejtelmeibe. — A főiskola elvégzése után rajztanárként tanítottam huszonhárom éven át. Szerettem a tanítást, a gyerekeket és minden erőmmel azon voltam, hogy sokoldalú, a művészetet is értő felnőttek legyenek a rámbízott diákokból. Munkámmal feletteseim is meg lehettek elégedve, mivel Kiváló tanár és Szocialista kultúráért kitüntetésekkel is megtiszteltek. A tanítás azonban nagyon sok időmet vette el, és a műveim iránt megnyilvánuló érdeklődés arra késztetett, hogy 1976-ban búcsút mondjak a tanári pályának. — Tudom rólad, hogy szenvedélyes igyekezettel járod az országot. Erről vázlatfüzeteidben a rajzok ezrei tanúskodnak. — Igaz, hogy sokat járom az országot, mert annyi szépség van ebben a kis hazában, hogy csak össze kell gyűjteni és csokorba kötni, mint a virágot. Feleségemmel nagyon szeretünk utazni, idegen tájakat, embereket megismerni. A környező szocialista országokon túl jártunk Ausztriában, Francia- országban, Olaszországban, Spanyolországban és Görögországban. Bennünket a múzeumok, képtárak és ásatások érdekelnek. A művész állításáról könnyű meggyőződni. Elég végignézni a falakat borító képeken, hogy a hazai ihletésű festményeken túl jellegzetes mediterrán hangulatot árasztó alkotások egész sorára bukkanjunk. — Elkötelezetten realistának vallom magam, bár ennek az irányzatnak napjainkban nem túl nagy a megbecsülése. Ennek az álláspontnak ellentmond az a tény, hogy a művésznek eddig már ötven kiállítása volt Budapesten és az ország legkülönbözőbb helyein. Ezek egyikének megnyitóján mondta róla Csepeli Szabó Béla költő a következőket: „Kevés mai magyar festő hozott annyi természetes, egészséges, derűs világosságot és nyugalmat árasztó földbarna, füstszürke árnyékot felszabadulás utáni festészetünkbe, mint ő. Művészetének mégsem csupán ez a sajátos, élénkfriss színvilág, hanem sokkal inkább az életigenlő, belső emberi tartalom a lényege. Réti Mátyást méltán tekinthetjük a mértéket adó és mércét is állító művészi hagyományok leghivatottabb folytatójának.” Megyénkben utoljára 1980 őszétől 1981 tavaszáig állított ki hét különböző helyen, összesen 28 képe volt látható, s ahogy a kiállítássorozat vége felé közeledett, úgy szaporodtak a képek sarkaiban a „Magántulajdon” feliratú cédulák. A művész egy leletmentő buzgalmával festi a hajdanvolt, feledésre ítélt paraszti világot. Aki sohasem járt a Hortobágyon, azt is éppúgy megragadja a táj hangulata, mint azt, aki sohasem látta a régi, földbe süppedt tiszadobi házakat. Közel az élethez, hűen a valósághoz, megláttatva gyönyörködtetni, ez Réti Mátyás művészi hitvallása. Ezt ő maga is így fogalmazta meg egyik kiállítási katalógusának előszavában: „Mindig az bíztat, hogy a holnap készülő festményeim jobbak lesznek, mint amit ma csináltam. Amíg az ember él, keres, kutat, miképpen tudja legjobban kifejezni gondolatait úgy, hogy másoknak is mondjon vele valamit.” A közönség érti és szereti munkáit. Képei hazánk számtalan helyén túl megtalálhatók az amerikai, ausztráliai magángyűjtők otthonában éppúgy, mint a japán, vagy holland vásárlók tulajdonában. — A közeljövőben lesz-e valahol újabb kiállításod? — Éppen most állítom össze a Derkovits- teremben és a Várszínházban sorra kerülő kiállításom anyagát. Ezt követően az ország különböző helyeiről érkezett felkéréseknek teszek eleget. — A megyénkben három éve nem állítottál ki. Számíthatunk-e arra, hogy a jövő évben ismét hazalátogatsz, műveid társaságában? — Minden felkérésnek igyekszem eleget tenni, de a hazai hívást mindig megkülönböztetett örömmel fogadom. Doszlop Miklós Tiszadobi pillanatkép (Elek Emil felvétele) Filmstúdiókból jelentik Sztárok parádéja Sophia Loren A különböző országokban megjelenő lapokban, folyóiratokban, magazinokban folyamatosan hírt adnak a filmstúdiókban készülő produkciókról. Ezekben tallózva készítettünk válogatást filmújdonságokból, amelyek közül nem egy bizonyára eljut a magyar mozikba is. Henry Fonda utolsó filmje volt Az arany tónál, amelyben először játszott együtt leányával, Jane Fondával és egy másik világsztárral, Kat- herina Hepburnnel. A 72 esztendős színésznő azóta újra a kamerák elé állt: Anthony Harvey rendezésében eljátszotta a Grace Quigley utolsó kimenője című film főszerepét. Partnere a tévéből nálunk is jól ismert Nick Nolte. Jurij Ozerov szovjet rendező, akinek a nevéhez a Felszabadítás és az olimpiai filmek fűződnek, most a Csata Moszkvánál címmel forgatja legújabb filmjét. Nyilatkozata szerint „ez a film azoknak kíván emléket állítani, akik a főváros falainál estek el”. Szovjet produkció az Egy állomás kettőnek. Az ismert rendező, Eldar Rjazanov népszerű művészeket választott filmje főszereplőiül: Ljud- milla Gurcsenkót, Nyikita Mihalkovot, Nonna Mordju- kovát, Oleg Bassziliasvilit. A drámaiságban és humorban bővelkedő történetben különféle sorsú emberek kerülnek Ljudmilla Gurcsenko az Egy- állomás kettőnek című filmben össze kényszerű várakozásban egy vidéki állomáson. Két világhírű olasz színésznő új filmjéről is hírek érkeznek. Ernest Hemingway Akiért a harang szól című regényét ismét megfilmesítik, s ebben Ingrid Bergman egykori szerepét Sophia Loren alakítja. Az évek óta nem filmező Gina Lollobrigida a Savoyai Matilda története főszerepében tér vissza a'mozi- nézők elé. Elkészült a Csillagok háborúja és A birodalom visszavág folytatása. A Jedi visszatérése, amely Han, Csubakka, Luke, Leia hercegnő és a többiek újabb kalandjait meséli el ismét, sok izgalommal és érdekes trükkökkel. Főszereplők: Mark Hamill, Harrison Ford, Carrie Fisher és Darth Vader alakítójaként David Prowse. Fentebb egy Hemingway- regény új megfilmesítéséről szóltunk, ezúttal egy He- mingway-unoka új filmjéről számolunk be. Mariéi Hemingway játssza az Egyéni győztes című sporttémájú film egyik főszerepét. A történet kerete az 1976-os és az 1980-as olimpia, középpontjában két versenyző barátsága, szerelme és rivalizálása áll. Cyprian Kamii Norwid lengyel költőről készít filmet Ignacy Gogolewsky rendező, aki a főszerepét is játssza A szentlélek háza című alkotásnak. Norwid gyári munkásként tengette életét, és 1877- ben egy Párizs melletti szegényházban hunyt el. Az éhség a címe annak az új amerikai filmnek, amely a Films című angol lap szerint „repedt tükörben mutat be egy különös világot”. Az érdekesnek ígérkező produkció rendezője Tony Scott, a nemzetközi szereplőgárdában van Susan Sarandon, David Bowie, Catherine Denevue. E. M. Az egyéni győztes. A jobb szélen Mariéi Hemingway. (BP., 1983. MAGVETŐ KIADÓ. 280. L. — NEMZET ES EMLÉKEZET) Annyi sorsdöntő történelmi nap évfordulója között ez év január 24-én Hunyadi Mátyás királlyá választásának 425. évfordulóját is megülte az ország. Egyik rangos folyóiratunk, a „História” egy egész számot szentelt Mátyás történelmi szerepe érdemi méltatásának. A televízió Ci- ro Pinsuti már-már elfeledett „Mátyás király” című operájának június 11-i bemutatásával adózott a nagy reneszánsz uralkodó emlékének. Az évforduló alkalmával adott helyet az Akadémia Történettudományi Intézetének közreműködésével szerkesztett „Magyar História” sorozatában a Gondolat Kiadó Kisfaludy Katalin „Matthias Rex”-ének. A Magvető két kiadvánnyal is jelentkezett e tárgyban. „Gondolkodó Magyarok” elnevezésű sorozatában Kardos Tibor „Ki volt Mátyás király?”-ával, a „Nemzet és Emlékezet”-ben pedig Bajcsy-Zsilinszky Endre ezúttal ismertetett írásával. Születésének 1986-ban esedékes centenáriuma és mártírhalálának 40. évfordulója közeledtével a Bajcsy-Zsi- linszky-hagyomány ápolását leginkább magára vállaló kiadónk a címben jelzett történelmi életrajz másodközlésével a kivételes nagyságú történelmi személyiségnek kijáró módon tiszteleg Mátyás öröksége előtt. A politikusként és publicistaként egyaránt széles körben ismert Bajcsy-Zsilinszky kortársi hivatalos szép- és történeti irodalommal polemizáló különvéleményével, ünneprontó volt 1939 (a mű első kiadása idejének) horthy- miklósi Magyarországa szemében. Könyvheti ismételt megjelenésének magyarázata részben éppen ebben keresendő. Noha a Horthy-éra legkitűnőbb publicistái, legnevesebb ellenzéki politikusai egyikének hivatalos „szakvéleménnyel” szembehelyezkedő Mátyás-képe (jóllehet, hogy távolról sem mentes illúzióktól, romantikus nacionalizmustól) önmagában is érdekes lehet a ma olvasójának. Ismételt megjelenését mégis legalább olyan mértékben köszönheti Mátyás és kora történeti-politikai szempontú, népe sorsáért aggódó, felelős államférfiúhoz méltó megközelítésének, mint 1939- es ünneprontó mivoltának. A II. világháború elkerülhetetlenségének egyre nyilvánvalóbb és nyomasztóbb közelsége — mint annyiszor történelmünkben — újra napi aktualitást kölcsönzött a témának. S miként Zrínyi Miklósnak majd három évszázaddal korábban, Bajcsy- Zsilinszky számára is ténylegesen az akkori jelenkor harcait jelentették a nagyvonalú mátyási politika végső konzekvenciái. A saját korára vonatkoztatott nézeteinek, Magyarország önálló és szabad jövőjéről, a magyarság — paraszti őstehetségű fiainak felkarolása útján történő — felfrissítéséről, történelmi küldetéséről, Duna-me- dencei szerepéről alkotott elképzeléseinek igazolását látta ez önvallomásszerű történelmi életrajzban — e műfajban az egyetlen könyvében —, a mélyrehatóan elemzett mátyási koncepcióban. Lehet, sőt biztos, hogy tételei egy része fölött eljárt az idő, hogy állításainak, következtetéseinek egy része már a maga korábban is korszerűtlen volt, de főbb konklúzióit jelenkori történetírásunk is vallja. Tidrenczel Sándor KM HÉTVÉGI MELLÉKLET
