Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-03 / 285. szám
1983. december 3. Kelet-Magyarország 3 His számuk „leg“-jei Kidolgozott technológia Tápszer a borjúknak A tenyésztés és a tartás minden elemére kidolgozott komplex borjúnevelési technológiát ajánl taggazdaságainak megyénkben a Bos- coop Agráripari Szövetkezeti Közös Vállalat. Az új szisztéma alkalmazása a régihez képest öt-hatszáz forintos megtakarítást jelent borianként. Az új tartási eljárás egyik legfontosabb eleme a BBS— M—15-ös tejpótló tápszer, amely összehasonlítva hasonló szerekkel könnyebben kezelhető és kiváló minőségű. Szabolcs-Szatmár Boscoop- hoz tartozó gazdaságai az említett tápból ez évben már csaknem 750 tonnát használtak fel. A technológia széles körű bevezetése azt eredményezte, hogy csökkent az elhullás. Ez a szám 1980-ban még 4,7 százalék volt, az idén pedig három alá süllyed. A borjak egészséges felnevelésének érdekében tavaly óta Entero- mix-szel dúsítják az indítótápokat, amely egészségesebb emésztést, és jobb takarmányhasznosítást eredményez. Ennek is köszönhető, hogy a felnevelés fajlagos takarmányköltsége négy százalékkal, a tejtermelésé pedig két százalékkal csökkent. A Boscoop együttműködési szerződést kötött a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdasággal, amelynek keretében a termelő állatállomány takarmányozását ugyancsak tovább korszerűsítik. Tavaly kezdték meg a Rumen- sin Boscoop—GT-tápok és koncentrátumok gyártását és etetését és a tapasztalatok máris biztatóak. A felhasználó gazdaságok 10 százalékkal kevesebbet költenek takarmányozásra, amióta az új tápot bevették a receptúrá- ba. Arra, hogy a takarmányozás minden pontjára gondolnak a Boscoop szakemberei, mi sem jellemzőbb, mint az, hogy még a gazdaságok sóellátását is megszervezik. Ki gondolná, hogy ez egyébként alapvető üzemi igény. Reménytelen vidéknek tűnik Fehérgyarmat és környéke. Akad néhány közös gazdaság, amelyik egyik évről a másikra tengődik, vannak olyan ipari üzemek, ahol a bérek havi egy-kétezer forinttal elmaradnak az országos átlagtól. Találunk falvakat, ahol bedeszkázott ablakú házak sorakoznak, s látunk embereket, akik útra kelnek, húzódnak a város, a gazdagabb vidékek felé, s odahaza csak az öregeket hagyják. Súlyosak ezek a szavak, s az általánosításban sokszor benne található az igaztalan vád is. Ezért ültünk le Károly Lászlóval, a városi-járási pártbizottság titkárával és munkatársaival, hogy tisztázzuk, milyen változtatásokat igényel ezen a környéken a gazdaság, mi szükséges ahhoz, hogy az itteni emberek elégedettek legyenek. Mezőgazdasági vidék Az ország legkeletibb csücske mezőgazdasági vidék, s valószínű, hogy a távlatokban is az marad. Nem árt tisztázni már elöljáróban ezt, mert a kiindulási alapot adja minden máshoz. Jelenleg a járásban és a városban együtt a foglalkoztatottak közel fele a mezőgazdaságban található meg. összesen 21 termelőszövetkezet feladata, hogy gondoskodjon tagjairól, adjon nekik munkát, s mellette állami gazdasági és erdőgazdasági dolgozók vannak még, akik a földből élnek. A kis számok „legjei” jellemzőek erre a vidékre. A termelőszövetkezetekben itt a legalacsonyabb a tagok jövedelmi színvonala, nem éri el az évi 40 ezer forintot sem. Területét tekintve itt találhatók a legkisebb szövetkezetek, bár a 2500 hektáros átlag mellett a legtöbb gazdaság két-három falu határát is felöleli, mert itt található megyén belül a legtöbb apró község is. A kicsiség pedig sok tekintetben meghatározó. A gazdaságokban például a fejlesztési lehetőségek alacsonyak, ez eleve meghatározza a gépesítettség szintjét. Ám, ahol olyan sok a munkáskéz, sokszor nem is keresik, szorgalmazzák eléggé a technika térhódítását, így fordulhat elő, hogy részes művelés található a határ menti falvakban, hogy a takarmánynak valót azért vágják kézzel, gyűjtik össze gép nélkül, hogy munkát tudjanak adni. Csak támogatással Szinte valamennyi gazdaság támogatást élvez körülményei miatt. Talán ennek is „köszönhető”, hogy nincs a területen olyan mezőgazdasági üzem, amelyik jobban kiemelkedett volna az átlagból, húzóerőt képviselne a többiek előtt. Volt szép remény például Szatmárcsekén, de a szakembergárda megbomlott összhangja miatt ma éppen csak tartja magát a gazdaság. Kedvező jeleket tapasztalni Kölesén, elképzelhető, hogy a jövőben itt szellemi centrum alakul ki. Nábrádon a nagyobb területből fakadó adottságokat lehetne jobban kihasználni. Egyébként átrendeződés tapasztalható az üzemeknél. Valamikor azok boldogultak jobban, akiknél az almatermesztés dominált. Ma náluk a jövedelmezőség visszaesett, s ott találnak biztos pénzt, ahol növelték a gabonatermelést, az állattenyésztésre adott támogatást kihasználják. Nem befejezett folyamatról van szó, hiszen azzal, hogy például a cukorrépa, a dohány termelésével felhagytak ebben a körzetben, még csak az e tájon gazdaságtalan termelést hagyták abba, azonban például az állattenyésztésben a minőség, a költségtakarékosság szerepe ugyancsak fokozható lenne, mert van olyan gazdaság, ahol kilenc forintba kerül egy liter tej előállítása. Az sem mindegy, hogy a takarmány betakarítása az optimális 5—7 nap helyett néha hetekig eltart. Nehéz összeegyeztetni a célirányos mezőgazdasági termelést a foglalkoztatással. Mindenképpen szükséges olyan tevékenységet találni, amely nem csak a munkacsúcsokra ad mindenkinek elfoglaltságot. (Meglepő más vidékekhez, hogy a tsz-ekben a nők foglalkoztatottsága csak 25 százalékos.) Erős volt, s erős marad a háztáji szerepe, ahonnan évente 350—400 millió forint bevételre tesznek szert — s ezzel pótolják a közösből származó kisebb keresetet. A háztájiban 15 ezer szarvasmarha található, ez adja a bevétel nagyobb részét, s ez a közös állatállománytól is több. Csakhogy a tenyésztési kedv megtartása további támogatással, a közös és a háztáji kapcsolatának erősítésével lehetséges. Több diplomás kellene A felmérések szerint Fehérgyarmat környékén mintegy 60 felsőfokú végzettségű mezőgazdasági szakember hiányzik az üzemekből. A tény tükrözi az erőfeszítéseket is, hogy minél több embert nyerjenek meg ennek a vidéknek a mezőgazdaság felvirágoztatásáért. Az utóbbi négy évben 13 tsz-ben cserélődött az elnök, mindez reményt ad a minőségi változáshoz — csakhogy szükség lenne hozzá a biztos második vonal is, ami jelenleg hiányzik. A fejekben történő változás az egyik alapja a továbblépésnek, míg a másik a terület 60 százalékát érintő komplex melioráció. Ennek 800 millió forintos összegéből 140—150 milliót érő munkát már elvégeztek. S a különleges figyelmet bizonyítja, hogy külön eljárás során hozták pénzügyileg rendbe például Botpalád, Kölese és Náb- rád gazdaságát. Viszonylag későn indult a terület a szövetkezeti melléküzemágak létesítésében. Pedig látszik, hogy a falvak megtartó képességében igencsak nagy szerepet játszik a helyi munkaalkalom. Ám a késői ébredés azt is hozta, hogy egyszerű — s ezáltal kevésbé jövedelmező — köny- nyűipart, bedolgozó jellegű munkát kapnak, örülnek, Bajnoknő ceruzával Albert Jánosné a gyorsírás megyei bajnoka, a gépíróverseny második helyezettje. Tavaly gyorsírásban országos negyedik lett: a tavasszal Budapesten rendezendő országos bajnoki sebességi gépíróverseny jövendő résztvevője. Vagyis egy az ország legjobbjai közül... Amit még tudni kell róla: titkárnő a Nyíregyházi Városi Tanácson, szakmáját tizennyolc éve gyakorolja, két gyermek édesanyja. — Milyen teljesítményt takar az eredmény? — Gépírásból 450 leütés kellett percenként. Én tizenöt _perc alatt 6900-szor ütöttem le a gépet, ez úgy négyszázhatvan körüli átlagot jelent. — A gyorsaság még nem minden... — A megadott hibahatárokon belül kellett maradni, nekem összesen két hibám volt. De ennyi sem lett volna talán, ha jobbak a gépeink. Egész egyszerűen nem bírják a nagy tempót, a betűk egymásra csúsznak. ,, — A gyorsírás már majdnem tudomány. — A gyorsírás az erősebb oldalam. Jó dolog, ha az ember szó szerint képes leírni amit egy értekezleten, megbeszélésen mondanak ... Tudomány? Annyi biztos, hogy az egyéni megoldások is tág teret kaphatnak a gyorsírásban. Mert igaz, hogy a szavak többségére egyezményes, mindenki által megtanulható jelek vannak, azonban lehetőség van a variálásra is. Az „f” betű például egy kis vonalka. De ha azt megvastagítom és bizonyos pozícióba teszem, akkor azt jelenti: „munkafegyelem”. — Eszerint egyik gyorsíró a másik gyorsíró jeleit nem is képes elolvasni? — Csak részben. Sok egyéni rövidítés van, és állandó lehetőség nyílik a további egyszerűsítésre is. Például arra, hogy egyetlen jel legyen egy mondat. Leteszem a ceruzát, és mire felveszem, egy mondat kerekedik ki. Ehhez bizonyos absztraháló képesség és könnyű csukló kell. — Gyakorlás? — Az nagyon sok, igaz, az egész munka egy nagy gyakorlás. El sem fogadom, hogy gépbe diktáljanak. Mindent gyorsírással jegyzek és úgy teszem át gépbe. Ebben jó partnerek a kolléganőim is, akik mindent gyorsírásba diktálnak. — Ez kicsit olyan, mint a versenysport. Ismerik egymás eredményeit? — Természetesen. Rendszeresen olvasom a Gyorsírók lapját. A gyorsírás magyar csúcsa a 450 fokos írás, a gépírásé úgy nyolcezer leütés körül van. — Azt mondják: a gépírás felér a favágással. — így igaz. Ez egy nagyon nehéz fizikai munka. — Sportnyelven szólva: van edzőtábor is a versenyek előtt? — Sajnos nincs. Most sem volt módom még külön is készülni, pedig két, három nap nagyon kellene. S. Z. hogy már 1200-an vannak ezeken a területeken. A másik póluson áll Fehér- gyarmat a maga szépen fejlődő iparával. Az idén avatták az Ipari Műszergyár egységét, indítja termelését az evőeszközgyár a MEKOFÉM Szövetkezet kezelésében. Keli áz az ipar, hogy az útnak indulókat a városban megfogja, hogy távlatot nyisson a fiataloknak. Amíg a melléküzemek 1985-ig újabb 4—500 fővel kívánják létszámukat növelni, addig az új üzemek további 6—800-zal növelik a munkáslétszámot. Mindez csak pillanatnyi megoldást hoz, mert a felmérések szerint évente 4—500 fiatal keresne munkát. Alacsony bérek Mivel az üzemek fiatalok, kevés a nyugdíjba menő, szinte megoldhatatlan feladatnak látszik a helyi foglalkoztatás. Ráadásul még annyit el kell mondani a régebbi üzemekről, hogy alacsony bérekkel dolgoznak, a gyáregységi jelleg sokszor nem tesz lehetővé megfelelő fejlődést. önmagához képest igen sokat fejlődött Fehérgyarmat és környéke az utóbbi tíz évben. A reményt éppen ez a dinamizmus adja, de sokszor az elkeseredettséget is, hiszen máshoz mérve néha a lemaradás fokozódik. Annyi biztos, hogy főleg a foglalkoztatási gondokat a terület a maga erejéből nem képes megoldani. Pedig ezen is múlik, hogy fejlettebb legyen a mezőgazdaság, korszerűsödjön az ipar. Lányi Botond TÁPEGYSÉG CB-HEZ. A sényői Zöld Mező Termelőszövetkezet elektrotechnikai melléküzemága új termékkel jelentkezett. A budapesti híradástechnikai vállalat részére ez évben ötszáz CB-tápegységet gyártanak. Képünkön: Lovas Julianna. (Jávor László felvétele)-------------------------------------------------------------------------------------------------Mindenütt alkalmazható Szebbé tenni a szépet A minap adtunk hírt arról, hogy az idén első ízben értékelték — a Hazafias Népfront megyei bizottsága, a Vöröskereszt megyei titkársága és a TESZÖV — a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tisztasági versenyét. A legjobb eredményt elérőket kitüntették, megjutalmazták. A versenyt hirdető szervek felhívásának megjelenése után többen kételkedtek. Van erre szükség? Attól még lehet jó termés kukoricából, ha a dűlőút nem sima, az árokpart gazos. Ad tejet a tehén, ha nincs is virágágy az iroda körül. Nem a szépségből élünk és így tovább. Az élenjárók, a legjobban gazdálkodók gyakorlata ennek ellentmond. A tisztaság, a szépség, a rend leginkább ott honol, ahol jók a gazdasági eredmények is. A felhívás sikerét bizonyítja, rácáfolt a kétkedésre, hogy már az első alkalommal 55 termelőszövetkezet vett részt a versenyben. Nyilván nemcsak ennyi szövetkezetben tartják fontosnak a rendet, a tisztaságot, hiszen a gazdaságok többségében jut már erő, idő a környezet ápolására is. A csatlakozók azonban úgy vélekedtek: a versenyben a szépet lehet még szebbé tenni, a rendet, a tisztaságot fokozni, a vetélkedésben mások tapasztalatából meríteni. Legyünk reálisak. Akad még jó néhány gazdaság, ahol a gépudvaron eltűrik a sárosán parkoló vontatót, teherautót. A használaton kívüli munkagépeket nem védik rozsdagátlóval. Néhány száz forint megspórolásával tízezres károkat okoznak, mert nem védekeznek a korrózió ellen. A gazos árokpart, az elhanyagolt szérűskert újratermeli azt a sok millió gyommagot, ami ellen igen súlyos költséget emésztő vegyszerrel kell évről évre védekezni. A gyomtalan árokpart, a tiszta major nemcsak szép látvány, de hasznos is. Arról nem is szólva, hogy a kevesebb vegyszer a környezetvédelmet is szolgálja. Folytathatnánk a sort a gondozatlan elbutykásodott földutakkal. Igaz, az óriási traktorok, vontatók már ritkán maradnak a kátyúban. Ha a gép nem is érez, nem szenved úgy, mint régen az igavonó állat, de a feltúrázott, bőgő traktor, a gépet igazán szerető szakembert felborzolja. Az ilyen gép nemcsak az érzelmekre hat, de kétgzer-há- romszor jobban használódik, hát még a drága benzin, amit ilyenkor szinte fal a motor. A rossz úton romlik az áru is. Megszámlálhatatlan tonna export minőségű alma vált már törött léalmává a kátyús utakon. A majorok, központok virágszegélyes útjai rendre, fegyelemre, szépérzékre szoktatnak máshol is. Ha rend van a műhelyben, az istállóban, illetve az udvaron a szerszámokat nem lepi a gaz, ez egyben a balesetvédelmet is szolgálja. L ehetne folytatni a sort a vegyszer és a műtrágya gondos kezelésével, ami túl a pazarláson, része a környezetvédelemnek is. A tisztaság, a rend olcsó — és mindenütt alkalmazható. A befektetett munka anyagiakban sokszorosan megtérül, de nem kevésbé fontos, ami pénzzel nem mérhető, a jó közérzet, az egészség. Csikós Balázs _______________________
