Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-28 / 304. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. december 28. Jó volt karácsonyi ellátás Különös dolog az emberek életében, de így az év végi ünnepek táján valamennyien szívesen készítünk valamiféle leltárt a mögöttünk lévő időről. Az ünnep arra való, hogy rendbe tegyük magunk mögött a hétköznapokat, és egy kicsit ráfeledkezzünk arra, hogy nem is voltak ezek a napok annyira szegények. Mátészalka 1983. Egy tanácstagi beszámoló, olykor bizony hivatalos ízű szövegét vallatom, aki segít ebben Tinái Gyula, a pártbizottság titkára és Fábián Imre, a városi tanács elnökhelyettese. Mindketten tudói annak, ami 1983-ban Mátészalkán történt, ismerői annak, ami 1984-ben az előttünk álló évben történhet, történni fog. Város. Otthont adó. Város. Kenyeret és életet adó. Mátészalka. Egy város a magyar palettáról, ami mást jelent a messziről jött idegennek, és valami egészen mást nekünk, akik benne élünk. Csináljuk ezt a furcsa leltárt valamiképpen együtt. ★ FELÉPÜLT: 40 célcsoportos tanácsi bérlakás. A Fel- szabadulási lakótelepen felépült 33 lakás. 56 lakást épített a lakásszövetkezet, 40 új lakás épült a városközpontban. Mit jelent egy új lakás? Két embernek, három vagy négy embernek az élete megoldását. Az otthont. A város, amely kényért adó, otthont adó is. Legszívesebben úgy írnám, hogy valamiképpen nekünk való. Kérem gondolja végig az olvasó: egy lakás nem úgy épül, hogy felhúzzuk a falakat, ehhez még valami más is kell, valami olyan, amivel a jussoló állampolgár nem mindig számol. Mátészalkán megépült, éppen az új lakásokhoz 300 méter távfűtési gerinc- és elosztóvezeték és 500 négyzet- méternyi járda. Életünk része valamiképpen a gépkocsi. A belvárosban 26 autó parkírozására alkalmas területet alakítottunk ki. A 200 fős óvoda területén elkészült a szemétszállító út és járda. Építettünk. A Martinovics utcában kohósalak útalapot, a Széchenyi utcában járdát és befedett csapadékcsatornát. Nem véletlen a többes szám. Az Ipari úton társadalmi összefogással építettünk járdát. A városközpontban és a Keleti lakótelepen mintegy 3000 négyzetméter területet parkosítottunk. Mi együtt. Valamennyien. És közben dolgozott körülöttünk a maga tervei szerint az állam, a társadalmi rend. Építettünk három trafóházat, több mint egy kilométerrel nőtt a villanyvezeték hálózata. 8500 köbméter szennyvizet tisztíthatunk naponta. Elkészült a központi orvosi rendelő, épül a könyvtár, átadtunk egy gyermek- könyvtárat. Olykor nem tettünk mást, mint a legszükségesebbet, a legégetőbbet, de mindennap tettünk valamit. És szolgáljunk a jövőnek is, elkészült a város általános rendezési terve. Ezt közszemlére bocsátjuk, és ha valamennyien úgy akarjuk, akkor 1984-ben közös akarat^ ként magunknak csinálunk törvényt belőle. A Jármi úttól északra eső területre részletes rendezési terv készült 702 lakás építéséhez. Ebből 100 lakás már 1984-ben megépülhet. Úthoz építettünk alapot, a Kállai Éva utcában. Az Ecsedi út mentén elkészült az új városi szeméttelep. A temetőben bővítettük a vezetékes vízhálózatot, építettünk egy virágpavilont. Nem volt idáig, most van; felépítettünk három nyilvános távbeszélőállomást, és jövőre felépítünk még hármat. SAJÁTOS LELTÁR EZ. Valamiképpen szubjektív, hiszen az ember mindig azt tartja számon, ami neki a fontosabb. És az ember köny- nyen elfelejti azt, ami csak tegnap volt fontos neki. Az év végéig elkészül, és január táján át is adják a Keleti lakótelep új ABC-áruházát, ugyanott egy presszót és egy fodrász-kozmetikai szalont. A város dolga, hogy kenyeret adjon. A város dolga, hogy otthont adjon. Életünk mai rendje, hogy ne csak lakjunk. A városközpontban 70, a Keleti lakótelepen 100, a Felszabadulás lakótelepen 42 lakás építéséhez biztosítottunk területet. 1983 történetéhez tartozik, hogy májusban, a városért végzett társadalmi munkájáért Mátészalka megkapta a Hazafias Népfront Országos Tanácsa által adományozott nemzeti zászlót. Kétmillió forintot kaptunk ezzel a kitüntetéssel, az országos alapokból, és 300 ezer forintot a megyei tanácstól. Kérdezni lehet, szabad, és úgy gondolom, hogy kell is, hogy mi lett, mi lesz ebből a pénzből. A világ arra való, hogy éljünk benne. A világ arra való, hogy otthon érezzük magunkat abban. Ahogyan az élet a mienk, egy táj, egy város is az. Ebből a pénzből út lesz, és járda, ezzel a pénzzel a városunk tanácstagjai, az állampolgárok kérései, vagy ha úgy tetszik elvárásai szerint gazdálkodunk. MIT VARHATUNK A JÖVŐTŐL? Bármelyik háztartást vallatnánk meg, kiderülne, hogy gondosabban tervezünk. Nem vagyunk annyira gazdagok, hogy vágyakat fogalmazzunk, hogy igényeket sorjázzunk. Számba kell venni azt, amire képesek lehetünk. A városlakó érzi, a város tudja, hogy visszatérő gondunk még a szemétszállítás szervezett kiszélesítése. Tény, hogy az erre fordított összeg 1984-ben sem lesz több, mint amennyi 1983-ban lehetett. Nyilvánvaló: valamiképpen többet kell tenni nekünk is a város tisztaságáért. Ha egy világban rend van az emberi fejekben, akkor elvárható, hbg^, rend legyen körülöttünk is. 1984-ben befejezze k Mátészalkán a Széchenyi utca, a Hunyadi utca, a Szovjet Hősök útja térségének teljes vízrendezését. A lehetőségek határain belül javítani akarja a város a Ságvári Endre utca városközponti szakaszán a vízelvezetési gondokat. A Kállai Éva utcában befejeződik az útépítés, az épülő lakásokhoz kiépítjük a víz-, szennyvíz-, csapadékvíz-vezetékeket, a járdát, megoldjuk a térség közvilágítását, és megépítjük a távfűtés vezetékét. Ugyanezen az oldalon írtunk már a város gázprogramjáról. Erről csak annyit: ha az engedélyt megkapja Mátészalka, akkor tavasztól elkezdik a gázhálózat kiépítését. 1983-ról, ha beszélgetünk, azt szoktuk mondani, hogy szegény év volt, és nem várunk teli erszényes gazdagságot 1984-től sem. Mégis: a városközpontban, a 49-es út mentén 140 házgyári lakás épül. Ennek egy része már átadás előtt áll. 1984 végéig 40 tanácsi bér- és 40 OTP-s lakás épül fel itt. A Kossuth és a Bajcsy-Zsilinszky utca sarkán 45 tanácsi bérlakás épül. Ugyanitt, a földszinti részen, 1000 négyzetméter területen kereskedelmi és szolgáltatóegységek kapnak elhelyezést. Az Északi lakótelepen 118 lakásos OTP-s sorház építése kezdődik el, és ugyanitt felépül még 22 családi ház. Az Északi lakótelepen felépül még, pontosabban befejeződik az óvoda építése. Szegények vagyunk, vagy gazdagok? Készül a Felszabadulási lakótelepre tervezett 12 tantermes iskola kiviteli terve. Tervezzük a gimnázium 8 tanteremmel való bővítését, és ez egymagában mintegy 14 millió forintot jelent. Hozzátehetnénk mindehhez, hogy építési tilalmakat oldottak fel a Fürst Sándor utcában és a Tóth Árpád utca keleti oldalán. A TERVEK annyit érnek, amennyi azokból megvalósul. Akármelyik családi háztartást vallatnánk meg, kiderülne abból, hogy manapság óvatosabban tervezgetünk. Mégis: a városról gondolkozni lehetetlen úgy, hogy ne gondolkozzunk a közvetlen városkörnyékkel, a település vonzáskörzetével. Valamiképpen formabontó újdonság volt, hogy a városfejlesztési, az ezredfordulón túlra érő terve a közvetlen környék fejlesztési tervével együtt készült el. Nem kis dolog, a kötetnyi terjedelmű tanulmány a város egyfajta törvénye. 1984-ben elkészül Nyír- csaholy vízellátásának kiviteli terve. Ez a vízmű látja el majd a Fürst Sándor utca vezetékes vízzel el nem látott szakaszát is. 1984-ben Hodászon, a Tamai-tagban 230, Tiborszálláson, a Vadaskertben 125 férőhelyes öregek otthona építése kezdődik el. Nyilvánvaló, hogy folytatni lehetne még e leltárkészítést. Olyasmi ez, mint amikor tükörbe néz az ember, önmagát látja, de ha figyelmes, akkor olyat is felfedezhet, amit a saját arcáról soha sem tudott. Megismeri magát. Ismerni magunkat jó kötelesség. Szükséges dolog. Akik segítettek ebben az írásban azokat arra kértem, hogy adjanak valamiféle egymondatos útravalót a következő esztendőre is. És ha eddig tényeket soroltunk, eredményeket sorjáztunk, terveket vázoltunk, akkor álljon itt, ennek a Mátészalkáról szóló írásnak a befejezéseként két — magánemberi — nyilatkozat. Tinái Gyulát, a pártbizottság titkárát és Fábián Imrét, a városi tanács elnökA szakszervezeti bizottság titkára szemmel láthatóan zavarban van. Ismerjük egymást régen, tárgyaltunk nem is egyszer a tanácskozó asztalos, szelíd, elegáns dolgozószobájában. Mondom, a titkár zavarban van, mert csak az előszobában fogad, és hellyel sem kínál, lévén az előszobában kevés a hely. Kérdezem, a szobádban mi van? Oda nem lehet bemenni, mondja ö, de mert elhiszi, hogy mesterségem a kíváncsiság, egy pillanatra megnyitja helyettesét kérdeztem arról, hogy ők mit várnak 1984-től. Nem hiszem, hogy kommentár kéne a válaszokhoz. FABIAN IMRE: — Kérdezik és én válaszolok. Megszűnnek a járások, valami újat kell elkezdeni, kialakítanunk a tanácsi munkában is. Az, hogy nincs járás, még rangvesztésnek is felfogható lenne, de város nem létezhet másként, mint a történelem egy meghatározott időpontjában, az ország egy meghatározott helyén. Időben és tájban élünk. A város vonzásköre nem fogy, nem is fogyhat, csak nő, csak nőhet. 1984-ben több lesz, nehezebb lesz a dolgunk, mint 83-ban volt, de nem hiszem, hogy az év végén szomorúbb, rosszabb leltárt készíthetnénk, mint most. Én szeretném hinni, hogy éppen a közös dolgaink műhelyében kevesebb helyet hagyunk a szubjektivitásnak, az egymásra való féltékenységnek, a kisszerűségnek, és csak azzal törődünk, ami valójában a dolgunk... TINÁI GYULA: — Lehet, hogy ez az év úgy marad meg az emberekben, hogy szegények voltunk. Bennem úgy marad meg, hogy nagyon sok mindent tettünk. Az ember javára. Az emberekért. Hadd mondom el itt, nem évbúcsúztatóként, de a szilveszterhez közel, egy kicsit ünnepesen: voltam a minap egy tanácstagi beszámolón. Felejthetetlen. Nem azért, mert sokan voltak, nem azért, mert azt valamiképpen megszervezték, hanem azért, ahogyan ott egymással beszélgetni tudtunk. Lehet, hogy 1983-ban sok gondunk volt, de történt valami olyan, amit én a nemzet nyereségének mondanék. Közösebben gondolkozunk. Jobban és többet gondolkozunk. Gyakorlatilag nem történt más, csak éppen ezen a tanácstagi beszámolón megkérdezték tőlem, hogy nincs-e mód arra, hogy a város téglajegyeket áruljon a művelődési központjáért. Ez valamiképpen ugyanaz, ahogyan a nemzet színháza épül. Közelebb kerültünk egymáshoz mi emberek, és ez a közelség, nem tudom másképp mondani, a béke gyönyörűsége. Ha valamit kívánhatok, akkor az nem több és nem kevesebb, mint ez. A béke, a munka, a feladatok elhatározása, a megvalósítás, és mindaz a tisztesség, amit embernek csak az elvégzett munka adelőttem az ajtót. Egy terhes kicsi asszony van odabent, meg egy fészekaljnyi gyerek. Éppen csak annyi, amennyit most a vakáció idején Mátészalkán a BFK-s mamák nem tudtak, vagy nem akartak, nem mertek otthon hagyni. így lett óvoda, tíznapos óvoda a titkár szobájából. Az egyik gyerek rajzolt, a másik mesét olvasott, és mindenképpen látszott, hogy rendjén való itt körülöttünk, ez a felborított protokoll. (bartha) Az év vége történetéhez tartozik, hogy a kereskedelmi ellátásról, a szolgáltatás helyzetéről rendezett fórumot a Hazafias Népfront városi bizottsága mellett működő Fogyasztók Tanácsa. Érdemes egy gyors számadást készíteni erről a beszélgetésről. Közvetlen ünnep előtt voltunk, a kereskedelem nagy év végi próbatétele előtt. Ki-ki magának is készíthet erről számadást. Másképp látja a kereskedelmet a háziasszony, és megint másként a kereskedő. AKKOR, közvetlen karácsony előtt voltunk, sorra nyilatkoztak mindazok, akik az ellátásért felelősek. Két ünnep között, tehát egyfajta vizsgán már túl elmondható: mi fogyasztók különösebb okkal nem panaszkodhatunk. Magyarán: a vásárlási kedv nem volt kisebb, mint bármikor máskor, az ellátás színvonala viszont legalább olyan, vagy jobb volt annál, mint bármikor korábban. Az ünnepek során volt kenyér, volt tej. Az ünnepekhez volt hús, fenyőfa, és igaz hogy későn érkezett, de volt szaloncukor is. Szegényedtünk? Nem hiszem. Ezúttal nem sütött tartalék kenyeret az ipar, de rendkívüli műszakban ügyeletet tartottak a sütőipariak. És lehet, hogy nagyon sok vásárolt áru kívül került a város határain, aki vásárolni jött, az vásárolhatott. A sütőiparhoz hasonlóan tartott ügyeletet a tejipar, és folyamatosan szállított a Fiiszért, a Zöldért. Volt hús, bőséggel és kellő választékkal, több mint amennyit egy közömbös hétvégen a boltokban látunk. Kicsit úgy tűnt, mintha a kereskedelem, vonatkozik ez az áruházakra is, vizsgázni akart volna ezen az ünnepes hétvégen. A Fogyasztók Tanácsa fórumán még csak az ígéretek hangzottak el. Üj- ságírószokás, hogy ezeket az ígéreteket enyhe haraggal számonkérje az ember. Nos, ha szükség lenne ilyen számonkérésre, akkor azt mondanám, mindenből vagy majdnem mindenből több volt, mint amennyit a kereskedő ezen a fórumon ígért. Két ünnep közt mit lehetne elmondani még? Talán annyit: nagy, a hétköznapinál mindenképpen nagyobb volt a boltok forgalma, és a város idegen- forgalma is, mint bármikor eddig. A forgalom az egy évnél korábbhoz mérten, több mint hat százalékkal nőtt. Bartha Gábor n r r mm iif g Buvo örökség Búvó örökségünk egy darabkáját lelték fel minap Mátészalkán. Előkerült a képen látható díszes oklevél, amelyet Pesten, 1852. október 5-én állítottak ki tanúsítván, hogy a sátoraljaújhelyi származású Pólya József a magyar királyi tudomány- egyetem bölcsészeti karán a „szigorú próbatételeket” kiállta,* kellő ügyességét a gyakorlatban is bebizonyította, „felavatott mérnöknek” nyilatkoztatták. Első pillantásra értéktelen ßt gondosan összehajtogatott diploma nagy függő pecsétjével. Mégsem az, mert megőrizte a hitelesítő aláírók egyikének, Jedlik Ányosnak a kézvonását is. Azét a tudósét, akinek többek között a dinamót köszönhetjük. Tűnődésre késztet ez a díszes oklevél. Arra figyelmeztet^ hogy még mindig múltunk sok tanúja lappang Környezetünkben, poros padlásokon, kamrák rejtett zugaiban. A nyerészkedő gyűjtők néhány év alatt alaposan felverték a letűnt időkből megmaradt tárgyak értékét. A félrelökött, majd újfent felfedezett paraszti használati eszközök, berendezési tárgyak — mángorlók, rokkák, fali tékák — ismét értékesek. Pénzben mérve is. De a financiális szemlélet a relikviák világában tévútra vihet. Olykor csak a szakértő szem döntheti el: mi az, ami a letűnt idők beszédes lenyomatát hordozza magán, melyek azok a kéz formálta dolgok, amik szépapáink, dédapáink életéről tudósíthatnak. Búvó örökségünknek akkor jósolhatunk biztos jövőt, ha óvó kezekbe kerülve megmenekülnek az enyészettől. Mint ez a mérnöki diploma. (r) hat. Bartha Gábor Protokoll
