Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-28 / 304. szám
1983. december 28. Kelet-Magyarorjzág 3 J NOTESZLflPOK A jobbítás Négyórás vita követte a beszámoló taggyűlést. Mégsem türelmetlenkedett senki a Csepel Művek nyírbátori gyáregységében. Közvetlenül beleszólhattak életük alakulásába, mindennapi munkájukba, a gyár ügyeibe. Az üzem nyolcszáz tagú kollektívájának együttes érdeme az ország határain belül és kívül terjedő jó hírnév, a termékíelfutás, a fegyelmezett munka, a vezetők és beosztottak együttgondolkodása. Az idén új, korszerűbb eszterga- és fúrógépek gyártására tértek át. Ez csaknem ezerkétszáz új alkatrész gyártását is jelenti. Nem kevés. Mindent összevetve százhuszonyolc óriás fúrógép, tizenkét peremeszterga és számtalan beépíthető alkatrész készült 1983-ban a nyírbátori gyáregységben. Szám szerint meg sem lehet említeni a termelékenység javítására tett intézkedéseket, a készletek, a veszteségidők csökkentését eredményező lépéseket. Javult a munkafegyelem, ami közvetve a minőségi munka növekedését jelentette. Mind" ezekkel részletesen foglalkozott a beszámoló. A dicséretek mellett nem hallgatta el a hiányosságokat, a hibákat, a nyilvánosság előtt nevén nevezték a „gyereket”. Vagyis az őszinte, nyílt a mulasztást feltáró, nem elkendőzni akaró taggyűlésen sokan és szívesen szóltak hozzá, egészítették ki szavakkal az írásos anyagot. Szinte 'kizárólag a köz gondjaival, a gyár termelésével, a jobltás szándékával kértek szót a párttagok. Elhangzott, ma nehezebb az embereket közösségi munkára aktivizálni, mint teg nap, mert előfordul, hogy a dolgozók nem kapnak mindig érdemi választ kér déseikre. Az anyag- és at katrészellátás akadozása pedig rontja a dolgozók han g.ula,tát, nem beszélve a tél jesítménybérben dolgozók jövedelemkieséséről. Nem egyértelmű a munkásak kö zött a vállalati gazdaság munkaközösségek tévé kenységének értelmezése sem. Hiszen jó néhány közösség megszűnhetne, ha a termelésirányítók fő mun kaid oben jobban szerveznék a munkát. Örök téma a partneri kap csolat. Nyírbátorban is előfordult már. hogy a megbí ráüt szállító jó ideig leállította az áru küldését. Kinek jó ez? — tehető fel kérdés, de ehelyett szorosabb együttműködést kell kialakítani, s akkor a válasz már egyértelmű. Külön számítanak a gyárban az újítókra, a vállalkozó szellemű dolgozókra, hiszen az idén a különböző újítások révén félmillió forintot takarítottak meg. S talán elkerülhető, hogy esetenként nagy értékű anyagok álljanak kihasználatlanul a rakta rakban, miközben másutt filléres alkatrészek hiánya miatt áll a folyamatos tér melés. Egy szenvedélyes, mindenre kiható vita után nem lehet teljességre törekedni. Az biztos, az idén is nagyot fejlődtek a nyírbátoriak. A lehetőség a jövő esztendőben is adott, a feladat pedig ismert, aminek a teljesítése a munkásokon és a vezetőkön múlik. Szabó József A földek fölött nincs tető — hallani gyakran a mondást, amely arra céloz, hogy a mezőgazdásznak állandóan félnie kell az időjárást, sohasem lehet biztos a dolgában. Még ha a legjobban is dolgozik, közbeszólhat az aszály, a hetekig tartó esőzés, tönkretéve a munka gyümölcsét. S a melléküzemágaknak — amellett, hogy termékeikkel bővítik a piacon a választékot — éppen abban van a jelentőségük, hogy kiszámíthatóbbá, kiegyensúlyozottabbá teszik a gazdálkodást, nem beszélve az ily módon szerzett forintok jelentőségéről. Jelentős szerepet játszottak e folyamat megerősödésében ipari üzemeink, vállalataink is. Segítséget nyújtottak a kisebb, szövetkezeti üzemek létrehozásában. A gyárak adták a gépeket, magukra vállalták a munkások betanításának gondját, míg a szövetkezeteknek jószerivel csak az épületről és a munkaerőről kellett gondoskodni. Természetesen gyáraink sem teljesen önzetlenül vállalkoztak e szerepre. A legtöbbször olyan terméket adnak át a mezőgazdasági üzemeknek, melyek valami miatt — például kis széria, szűk határidő — náluk nem lenne túlságosan gazdaságos, vagy egyszerűen nincs rá emberük. Húsz-harminc szövetkezeti dolgozó viszont leveszi vállukról a gondot, és még tisztes hasznot is hajtanak gazdaságuknak. Különösen ott van nagy jelentősége az ilyen együttműködésnek, ahol igen gyenge a föld, ahol egy kiadós eső is képes napokra megakasztani a munkát, és ahol kevés a munkahely, nagy a kihasználatlan munkaerő. Megyénkben például a beregi, szatmári térségben. Éppen ezért meglepő a vásárosnaményi írógépgyár vagy a mátészalkai ISG esete, melyek hiába próbálták együttműködésre bírni a környező termelőszövetkezeteket, szinte sehol sem vállalkoztak a közös munkára. A naményi gyár például különféle alkatrészeket szeretett volna készíttetni a térség néhány mezőgazdasági üzemével, ajánlataira azonban vagy elutasító válasz érkezett, de volt, aki még válaszra sem méltatta őket. Mit tehet ilyenkor a gyár? Más helyen kopogtat. Például Borsodban, ahol azonnal készek voltak az együttműködésre. Nem furcsa, Borsodban — ahol össze- hasonlíthatatlanabbul több lehetőség között válogathatnak a szövetkezetek is — fantáziát láttak a beregi ajánlatban, a mieink pedig rá sem hederitettek! Persze hiba lenne misztifikálni a melléküzemágak jelentőségét, hiszen a parasztembernek azért mégis csak a földből kell megélnie. De nem mindegy hogyan! B. G. TÜZÉP-KÖRKÉP Legfőbb gond az építőanyag A Kelet-magyarországi Tüzép Vállalat három jókora megyét — Hajdú-Bihart, Szolnokot és Szabolcs-Szatmárt — látja el tüzelőanyaggal és építőanyaggal. Körképünk célja megnézni, milyen a különbség a megyék ellátása között. Mert vannak, akik azt mondják: a Hajdú és a Szolnok megyei telepek jobban ellátottak, mint a szabolcsiak. Ennek jártunk utána. Elöljáróban annyit: a szén választéka szegényes, az építőanyagok választéka is, mennyisége is szűkös a vállalat telepein. Mesterséges pánikhangulat Szoboszlai István telepigazgató Debrecenben elsőként a tüzelőanyagról beszélt. — Sajátosan alakult idén a helyzet, ugyanis lényegesen kisebb a forgalom, mint korábban. Ennek oka, hogy tavaly a mesterségesen keltett pánikhangulat miatt sokan szükségleteiken felül vásároltak. Ráadásul enyhe is volt a tél, így jókora készletek halmozódtak fel. Az ellátás kiegyensúlyozottnak mondható, hazai szenekből folyamatos az utánpótlás, tíz- tizenkét fajta kapható állandóan. De az importból — elsősorban Lengyelországból — származó magas fűtőértékü szenek hiányoznak. Amit Debrecenben hallottunk a tüzelőellátásról, lényegében a másik két megyére is igaz, s ahol helyi eltérések tapasztalhatók, azok nem annyira a központon, mint az egyes telepeken műlik. Az építőanyag-ellátás viszont annál nagyobb gond. Szolnokon Dévay József áruforgalmi igazgatóhelyettes szolgált felvilágosítással Elővásárlás minden mennyiségben — Krónikus hiánycikkek a falazóanyagok, az igények hetven százalékát sikerült talán kielégíteni. Ehhez hozzájárult, hogy az áremelésektől való. félelem miatt sokan előre megvették a nekik szükséges mennyiséget. Jelenleg csak mészhomok, tégla és Jugoszláviából behozott kis méretű tégla kapható. Egész évben akadozott az ajtók, ablakok szállítása. Itt talán nem is csak a mennyiséggel volt a probléma, sokkal inkább azzal, hogy a legkeresettebb méretekből nem kaptunk eleget. — A Fészek Áruház kétségtelen előnyt jelent, de itt is sok a nehézség. Hatalmas propagandával indultunk, így az ország minden részéből jöttek hozzánk a vevők. Csakhogy: ha rendeltünk kétszáz ajtót, abból legfeljebb húszat kaptunk. Ez pedig két órán belül elfogyott. A csehszlovák és jugoszláv import beérkezése ugyan enyhített a gondokon, de végleges megoldást ez sem jelentett, Visz- szaesett a vasbeton- és a panelellátás is: a III. negyedévig elegendő jött. de az év utolsó három hónapjában már nem tudtunk adni a vevőknek. Ami viszont mindenképpen jó dolog: a Fészek hetven szállítóval áll kapcsolatban, s a beszerzett áruk egv részénél a két másik megyét is képes ellátni. Dévay József az elmondottakon túl is hosszú hiánylistát állított össze. Csak mutatóban áiljon itt néhány cikk: „E” jelű födémgerenda, fürdőkád, fűtőtest, csempe. Radiátorra december elején százan. csempére pedig hetvennégyen vártak. Debrecenben 1983-ban a vártnál nagyobb volt a forgalom építőanyagból, lényegesen nagyobb összeg folyt be a vásárlásokból, mint 1982-ben. — Ennek azonban nem az az elsődleges oka, hogy emelkedtek az árak — mondja Szoboszlai István. — Inkább az, hogy a lakásépítés egyre inkább a magánszférába, tolódik át és sokan előre szerzik be a szükségleteiket. A forgalom növekedését azonban az is okozta, hogy a telepen bevezettük az építővegyi anyagok árusítását és foglalkozunk a beépített konyhabútorok forgalmazásával is. Ezek a tevékenységek a vállalati szándékot tükrözik. Amivel nálunk talán mégis jobb az ellátás, mint Szotnök és Szabolcs megyében. áz anhak köszönhető, hogy Debrecenben például két téglagyár van, de az is tény, hogy a város nagy súlyt helyezett a telekkiosztásokra és megemelte a velünk szemben támasztott igényeket. Keresik a megoldást Nyíregyházán, a vállalat központjában Szilágyi Zoltán kereskedelmi igazgatóhelyettes így látja a helyzetet: — Elsőként talán annyit, hogy a három megyében tisztes arányokat tartunk az ellátásban, számottevő eltérések nincsenek. Ahol valami netán jobb, az mindig az adott telep vezetőin múlik, esetleg a helyzeti előnyből ered. Itt, Szabolcsban, ahol a hiánycikkek listája azonos a másik két megyéével, év elején a megyei tanáccsal egyeztettük a kívánalmakat és a lehetőségeket, s a felmerült jogos igényeket figyelembe is vettük. — Sokan mondják, hogy jó Szolnoknak, mert ott a Fészek is, és egy hasonló áruház félig már készen áll Debrecenben is, nálunk pedig még nincs ilyen. Ügy gondolom, az ellátás nem ezen múlik, hiszen Nyíregyházán az áruházakban megvehető mindaz, ami a Fészekben van. Egyetlen előny, hogy ott minden egy helyen található. A TÜZÉP-nek azonban elsősorban nem ipari cikk .jellegű áruházát kellene fenntartani, ahol barkácshol- mit, szőnyeget és szerelvényeket árusítanak, hanem olyat, amelyik építőanyagokkal kereskedik. Egyébként egy ilyen felépítését tervezzük Nyíregyházán, de a megvalósítás a beruházási lehetőségek függvénye. Olyan magasak az építési adók, hogy irreálisan drágává teszik a beruházást. Az általában tapasztalható építőanyag-hiányokkal kapcsolatban pedig érdemes néhány körülményt is feljegyezni. Az egyik az, hogy a monopolhelyzetben lévő gyártók némelyike nem szállít. Például a nyergesújfalui eternitgyár, az Észak-magyarországi Téglaipari Vállalat (kivétel csak a dicséretesen dolgozó fehérgyarmati gyár), a kazincbarcikai gázszilikát- gyár és sorolhatnám még. Ezek mindenre hivatkoznak, ami létezik, csak szállítani nem akarnak. — Kétségtelen, sok az elővásárlás, de az ellen tenni nem tudunk. Egy kereskedő, ha pénzzel jelentkeznek nála, annyit és azt ad, amennyit a vevő kér... És meg kell érteni, hogy az emberek óvják a pénzüket. Vannak más gondok is. Meg akartuk szüntetni a konyhabútorhiányt mind a három megyében. De nem sikerült megállapodásra jutni a Tisza Bútoripari Vállalattal, és most ott tartunk, hogy meg kell vizsgálni: tartható-e még az üzleti kapcsolatunk? — Célunk, hogy javítsunk a helyzeten. Szeretnénk, ha a kisvárdai vasöntöde jobban támogatna minket, és elegendő radiátort szállítana. Ügy tűnik, hogy a fürdőkádellátás jövőre Nyíregyházán nem lesz gond. Keressük a korszerű falazóblokkok gyártásának lehetőségét is. Sok erre vonatkozó tervünk van előkészítve, de hogy mindez sikerüljön is, ahhoz az ipar vállalkozó kedvére és vállalkozó tőkéjére is szükségünk van. Egyébként is: még sok a kihasználatlan lehetőség az ipar és a kereskedelem együttműködésében. Speidl Zoltán Az alma- feldolgozában Példás együttműködés Jó eredményeket ért el az anyag- és energiatakarékosság terén a Szatmárkert gyümölcstermelési rendszer feldolgozó üzemében Mátészalkán. Novemberben helyeztek üzembe egy forgódobos vá- kumszűrő berendezést, amivel növekszik az almasűrítmény mennyisége, ugyanakkoi mérsékli az üzemi víz szeny- nyezettségét. A Szatmárkert a Debreceni Konzervgyárral együttműködési szerződés alapján tovább bővíti az almafeldolgozást. A mátészalkai üzemben egy présgép beállításával 10 ezer tonna almával többet fogadhatnak évente. Ez év szeptemberétől a gyügyei Almáskert Termelőszövetkezet présgépe is a Szatmárkert szervezésében üzemel. A csengeri Lenin Termelőszövetkezet csehszlovák gyártmányú lényerő vonala a tervek szerint jövő év őszéül dolgozza fel az ipari minőségű almát. ^Msszeül a bizottság. MM Holnap, vagy holnapután, de ez most nem is fontos. Lényeg az, hogy napirend leszek. Ennek örülök, mert végre jó passzban vagyok. A főnök már hetek óta foglalkozik velem. Az egész úgy kezdődött, hogy legorom- bított. Atyai hangon közölte velem, hogy vad barom vagyok. Más ezért megsértődve, kikérné magának. Én nem. Én alázatosan megköszöntem a jóindulatot, hiszen mi az, ha nem jóindulat, ha valakit a hibáira figyelmeztetnek. Mert én hibáztam. Igaz véletlenül, de ráléptem a főnök ballábas bütykére. Utaztunk a buszon és nagy volt a tömeg. Szóval a főnök azt mondta: — Nem tud vigyázni, maga vad barom! Erre én alázatosan: — Köszönöm főnök. Másnap, harmadnap, sőt egész héten a főnök mellé álltam és szántszándékkal hol a bal, hol a jobb bütykét tapostam le. Mert a mi főnökünk, az én főnököm nem kétbalkezes, ő két bütykös. Magamban el cvrtéveztem bütykösnek és ha thrár-nagyon jó lesz a viszony közöttünk, akkor alkalomadtán közlöm is vele, mennyire nagyra A főnök bütyke tartom. A bütykeit természetesen. Most még úgy vagyunk, hogy bütyökhá- gás és vadbarmozás a jó regeit, aztán diszkréten hátat fordítunk egymásnak. Minek kössük a világ orrára a köztünk lévő jó viszonyt... Tegnap viszont már más is történt. A főnök most nem azt mondta, hogy vad barom, de mellen bökött és állította: — Magát én ismerem valahonnan! Hát persze, hogy ismersz aranyos bütykös fütykös — gondoltam, — de szerényen csak annyit szóltam. — Igen főnök. — Maga nemde az osztályon dolgozik? — Igen főnök. — Szóval maga szándékosan? Sőt előre megfontoltan, sunyin, hogy mást ne mondjak .., MM a megkaptam a mun- ftfi kakönyvem. Holnap vagy holnapután összeül a döntőbizottság. Érzem visszahelyeznek jogaimba, kapok telefoni, elégtételt és oklevelet és mindenki előre köszön majd. Lám, mit tesz az, ha foglalkoznak az emberrel. Tíz évig a kutya sem vett észre. A főnök még azt sem tudta, hogy a világon vagyok. Egy hét múlva már a főnökkel ultizom. Nagyszerűek a perspektíváim. Gondolatban a főnöknek már nem is köszönök, csak rákiáltok: — Főnök, hol a bütyköd?! Hadd lépjek rá! Seres Ernő Mégsem mellékes
