Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-24 / 303. szám

1983. december 24.

oo

'emtő, igaz emberiség. (GARAI GÁBOR)

stól Babilonig

Halomszerelő a i neesetek tövében

Gyula,

népítő

a gépek, berendezések, nők, az utolsó csavarig . Ott jártam-keltem a Dk között, amikor ész- n, hogy egy „ékszíjfé- izik az egyik láda árui. Lehajoltam érte, s aknem megérintettem, meghűlt bennem a vér. só pillanatban megállt a. Kígyó volt. zt Gyula térképet vesz z asztalra helyezve ma- a:

gdadtól az iráni határ a’aquba városában a nellékfolyója, a Diale építettünk malmot, munkásokkal dolgozatok fegyelmezetten, n végezték el azt a amit mi megjelöltünk yarázza.

zt Gyula, a híres nyír- Kossuth gimnázium- rettségizett 1965-ben. iszült malomipari szsak- Hirdetpsre jelentkezett, ;ivel a zsebében. Gya- i a már lebontott nyírmalomba járt. Végzés technológus, Baktaló- án üzemvezető. Ö volt ágban akkor az egyik labb főmolnár. EgyJa- torkerékpárt nyúzott el ássál. Utána került ha- íregyházára a takar- :verő üzembe, műszaki iek.

z akkori személyzetis e tőlem, érdekelne-e lföldi malomszerelés — zik. — Így kerültem ki ba, mivel az ÉLGÉP- lelmiszeripari Gépgyár- alat) nem volt elegendő bere.

i lett a csapatnak, s hír- - szerzett hazájának, egcsodáltam az agyag- ilt házakat, a mecsete- íegismertem egy közelkép szokásait, vallását.

■ féltem, hiszen szokatott az élet magját őrlő t úgy építeni, hogy közember feje fölött raké- rhét cipelő helikopterek ak. Indultak bevetésre, tkezés mellett a keríté- húzódott.a vasúti vá- Szétlőtt harckocsit, ka- j árművet szállítottak elé. Az országutak men- mokzsák mellvédek sóik, géppuskákkal, kato- ... Az állami üzlet igyveres katonai járőrök vagy cirkáltak, agyar malomszerelő csa- jg meg sem érkezett, helyszínen voltak a lá- csomagolt alkatrészek, az egész malom. Háromemeletes üzemet ünk, az utolsó csavarig.

7-től 11 óráig dolgoz- Délben minden kihalt, féle mozgás sem volt. még a madarak sem rö- Bezártak a bazárok, t az élet... S csak ak- ledt újra, amikor csökkent a hőség. Folytattuk a munkát. Végigéltem egy ra- madán böjtöt is. Ez egy holdhónapig, vagyis 28 napig tart. Reggel a napfelkelte pillanatát ágyulövés jelzi, este a napnyugtát szintén.

Átvészelt egy kolerajárványt. S ha ideje engedte, a hétvégéken kirándult, ismerkedett Irak csodálatos világával.

■— Szerencsém volt, mert Nagy Zoli barátom, az ÉLGÉP vezető szerelője jól beszél arabul. Megcsodáltam a narancs-, a datolya-, a fügeligeteket. Felkerestük Babilont, az évezredes romokat, az ásatásokat.

„A világ legkeskenyebb háza’ Ba’aquában

Ellátogattunk Hillába, ahol egy másik magyar csoport szerelt szintén malmot. Kicseréltük tapasztalatainkat. Elzarándokoltunk Szamarrába. Felmentünk a Malwiyah-torony- ba. Ezt a felvételt pedig, ahol ketten állunk, Ba’aqubában készítettem. Talán a világ legkeskenyebb emeletes háza. Azon tűnődöm ma is, hogyan laknak benne családok — meséli Chriszt Gyula.

Rekordot döntöttek a magyar szerelők. Még soha nem készült el fél év alatt egy malom. A ba’aqubai igen.

— Avatására ceremóniával készültünk. Egy szent ember birkát vágott a tulajdonos kérésére. Az állat vérét kiengedte, s a legnagyobb csodálkozásunkra a csillogó, frissen festett gyönyörűen nikkelezett gépeket, csöveket véres kézzel „megáldotta”, végigtapogatta. Közben énekeltek, s körbejárták a malmot.

— Nem tudom megmaradt-e? — mereng el Chriszt —. Azt hallottam, lebombázták. Sok ellentmondó hír érkezik onnan mostanában. Ba’aquba közel van az iráni határhoz. Remélem, áll a malom, lisztet őröl és sütik a pékek a kovász nélküli lapos, tányér alakú kenyeret.

Farkas Kálmán

A magyar gyógyászat követe

INDÍTTATÁS. Nem titkolja, nem szégyenli, hogy hihetetlenül mélyről indult. A debreceni munkáscsalódban korán megismerte a szükséget, és azt, hogy a kenyérért keményen meg kell dolgozni. A háború után a sors Hajdúszoboszlóra vetette édesanyjával. Maga sem hitte, végül is ez a kényszerű lépés hozza meg egész életére a szerencséjét. Szabó Péter a neves fürdőváros jó hírű, „Hőgyes Endre” Gimnáziumába került, s a nagy orvos-tudósról elkeresztelt iskola meghatározó indíttatást adott. Eminens tanuló volt, kitűnő érettségi után az első nekifutásra felvették a Debreceni Orvostudományi Egyetemre.

— Nem várhattam hazai támogatást, egyetemi éveim alatt önállónak kellett lennem. Több éven át népköz- társasági ösztöndíjas voltam, aminek a feltétele a kitűnő előmenetel és a közhasznú társadalmi munka volt.

Nem csupán eltartotta magát, még juttatni is tudott egyedül élő édesanyjának, pedig albérletet fizetett és minden költséget maga állt. Ekkor kötött jegyességet a közélettel: egyetemi DISZ- titkár volt, majd a szervező titkári posztot töltötte be.

— Hálás volt hozzám a sors, hogy még az egyetemen maga melle vett a köz- tiszteletben álló Jeney professzor, majd a korélettanon Kesztyűs Lóránd. Szakkörös voltam és már ekkor megtisztelőén szép feladatokat osztottak ki rám. Közben bejártam Szodoray Lajos professzorhoz is a bőrklinikára. Az is érdekelt. Avatás után magához is vett, munkatársnak.

És milyen a sors: egy napon kapta meg a diplomát és a katonai behívót. Professzora közbenjárására nem került ki csapattesthez, hanem a központi katonai kórházban teljesített szolgálatot, ott is nagy nevű orvosok közelében.

ASPIRANTÜRA. Mi a legmaradandóbb élménye ebből a korból? Az alkotói légkör, az a levegő, amit a szakma kiválóságai közelében szívhatott magába.

Visszakerülve Debrecenbe, a bőrklinikán például azzal kezdte: professzora megbízta, olaszból fordítson egy könyvet tudományos dolgozathoz. Dolgozott és tanult, soha nem fogyó energiával.

— A kíváncsiság, a megismerés vágya adott mindig új erőt. Amikor megszereztem a bőrklinikán a szakvizsgát, néhány évig a radiológiai klinikára ruccanhattam át — ebből Pesten szakvizsgáztam, a kétszeres Kossuth-díjas Zsebők Zoltánnál. Később ő -volt a kandidátusi disszertációm védésekor az elnök.

Magyarországon jelenleg egyedül dr. Szabó Péter bőrgyógyász-radiológus szakorvos. Szerinte sok olyan területe van a bőrgyógyászatnak, ahol sugárkezelés nélkül eredményt aligha remélhetünk.

Aspiránsként hangyaszorgalommal gyűjtötte az anyagot kandidátusi értekezéséhez, s jól megtanulta Shakespeare intelmét: „Az otthon ülő legény mindig félszeg marad ...”. Már középiskolás

korában csaknem tökéletesen elsajátította a latin nyelvet, s jó érzéke lévén gyorsan barátságot kötött a francia, a német és az angol nyelvvel. Aztán következett az orosz és az olasz.

— Csaknem 15 év munkáját sűrítettem az értekezésembe, amelyben a rosszindulatú bőrdaganatok sugár-, szinkronsugár- és lokális ci- tosztatikus kezelését elemeztem.

A legjobb hazai kutatóintézetekben dolgozott ezért, de elment még Jénába is tapasztalatszerzésre.

— Már Nyíregyházáról utaztam a kandidátusi értekezés védésére 1980-ban. Nem küldött el senki Debrecenből a klinikáról, ahol dolgoztam és már tanítottam is a leendő kollégákat. Az az igazság, hogy nagyobb önállóságra vágytam. Jó kapcsolatom volt a nyíregyháziakkal, a szabolcsiakkal, tudtam, hogy a Sóstói úti kórházban hazai szinten kitűnő körülmények várnak. Itt lettem osztályvezető főorvos, aztán megyei szakfőorvos.

MÉLY VÍZBEN. Üjra csak Szodoray professzorhoz kanyarodik vissza, aki arról volt híres, hogy mindig szerette mély vízbe dobni a fiatal munkatársakat. Favorizálta a nemzetközi kapcsolatokat, szinte havonta szervezett szimpozionokat neves külföldi — keleti és nyugati — szaktekintélyekkel.

— Ha jöttek a világhírű professzorok, nekünk a nagyvizitet mindig az illető anyanyelvén kellett tartanunk. Ilyenkor gyakorta rám haj- nalodott, mert frissítettem a nyelvtudást, nehogy felsüljek a külföldi vendég előtt. Aztán előadások tartására is szorítottak bennünket, amit szintén angolul, franciául, vagy németül kellett elmondanunk.

Kitekintés a világba: ez is alapelv volt a klinikán, azzal a céllal, hogy mérettessenek meg a magyar szakemberek nemzetközi porondon. Szabó Péter osztályvezető tanársegéd korában első előadását Jénában tartotta, a bőrklinikán.

Aztán „otthon ülő legény létére nehogy félszeg maradjon”, világjáró programja is kezdetét vette.

IRÁNY: TOKIÓ. — Ott lehettem Firenzében a rákvilágkongresszuson. Kifejthettem véleményemet a bőrát- eresztő-képességről Halléban, majd 1976 nyarán Tokió következett, angiológiai előadásra kértek fel egy kongresszuson, mely az erekkel foglalkozott.

Üjabb rákvilágkongresszus, a XII., Buenos Airesben: az egyik előadó dr. Szabó Péter. A következő esztendőben, 1979-ben indiai meghívást hozott a posta.

— Mégsem volt szerencsém, pedig már ott voltam a Ferihegyen, de a köd miatt nem szállt le a továbbközlekedő gép. Ám Jussavala professzor Bombayból megismételte az invitálást és így 1980-ban Indiában daganatkezelési eredményeimről számolhattam be. Tavaly visszahívtak Tokióba és az idén nemrég tértem haza az USA-beli Minnesota állam Mayo klinikájáról, ahol

nemcsak előadtam, hanem egy speciális tanfolyamot is elvégeztem.

A főorvos szobájában a falon emléktárgyak, faragások igazolják vissza a néhány szavas élménybeszámolót. Minnesotából hazajövet egy kedves meghívásnak tett eleget a Washington melletti Bethesda kutatóközpontban, amely a világ egyik legismertebb rákkutató intézete.

FÁZISOK. Miért ez a nagy érdeklődés a nyíregyházi főorvos munkája iránt? Milyen eredmények sorakoznak mögötte, melyekkel a magyar egészségügy, a gyógyászat követeként járja a világot?

— Én a rosszindulatú daganatok szinkronsugárral történő újszerű kezelésére tettem fel az életemet. Ehhez tudni kell: minden sejtnek négy fázisa van, és a sejtek életében vannak bizonyos periódusok, amikor rendkívül érzékeny és elpusztítható. Az én módszerem röviden: a daganatot abban a ciklusban sugározni, amikor a legérzékenyebb. Ezt a helyzetet speciális gyógyszeres kezeléssel sikerül elérnem.

Albumot mutat, színes képekkel, s a laikus nem hisz a szemének: irtóztatóan csúnya bőrbetegség az első képen, s a negyediknél már egy gyönyörűen letisztult női arc tárul elénk.

— Persze az ügy nem ilyen egyszerű. Rengeteg munkával, vesződéssel jár, és nagy kitartást igényel. Aztán tartani kell a kapcsolatot a hazai intézetekkel, mindenekelőtt a DOTE-val, más kórházi osztályokkal. Vagy: most például a nyíregyházi KÖJÁL kollektívájával azon dolgozunk, miként lehet eredményesen kezelni a lábszárfekélyt zeolit segítségével. Nekem külön szerencsém, hogy Nyíregyházán kitűnő partnerekre, magasan kvalifikált kollégákra találtam. Nélkülük az én személyes sikerem is nehezen képzelhető el.

A TETT. Dr. Szabó Péter kandidátus, osztályvezető főorvos nem elefántcsonttoronyban él, cselekvő részese a közéletnek. Jelenleg a kórház III. számú pártalapszer- vezetének titkára.

— Talán csodálkoznak egyesek, mert ez nem általáDR. SZABÓ PÉTER

nos még. Ha visszagondolok gyermekkoromra, be kell vallanom magamnak, hogy én mindent a felszabadulás utáni új rendnek köszönhetek, csakúgy, mint nagyon sok kollégám. Az én elkötelezettségem lényege: lekötelezettje vagyok az engemet felemelő közösségnek. Az ember nem élhet hermetikusan elzárt világban, nincs tértől és időtől független szakmai lét. Vallom, hogy a gyógyító, vagy a kutató orvos sem hunyhat szemet a társadalom nagy kérdései előtt, hiszen a beteg, a segítségre váró ebből a környezetből jön. Talán patetikusan hangzik, amikor Goethe Faustját hívom segítségül a jobb megértésért. Nála olvashatjuk valahol: „Kezdetben volt a tett...”. Nagy igazság ez, hiszen minden siker alapja a tett. Tenni kell, minden körülmények között tenni kell az orvosnak is.

Felemlíti, őt is elkápráztatta némely nyugati klinika bámulatos felszereltsége, a kitűnő körülmények. De egy percig sem gondolt rá, hogy milyen jó lenne ott és milyen rossz 'nálunk. Nekünk — mondja — az adott lehetőségeink között kell a lehető legtöbbet nyújtani. Aztán hozzáteszi : — És ez a lehetőség itt Szabolcs-Szatmárban nem is olyan rossz, csak fel kell fedezni és élni vele.

Egyik legnagyobb örömeként említi, hogy a szűkös anyagi lehetőségek közepette milyen óriási erőfeszítéseket tesz ez a megye azért, hogy ne csökkenjen az egészségügyre fordítható pénz.

— Talán a hiányérzet is sugallja, hogy ne húzódjam félre a közélettől. Én ugyanis mindig adósnak érzem magamat azzal a néppel szemben, amely verejtékkel adta meg nekem egy szép, tartalmas élet lehetőségét.

Levelet mutat, mely éppen most érkezett Kubából: az ottani nemzeti angiológiai intézet igazgatója hívja, várja 1984-ben.

Angyal Sándor

Vidám moszkvaiak köszöntik az orosz Télapót