Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-24 / 303. szám

Ilii ÜNNEPI MELLÉKLET „...én hiszek benned mégis, világé M ISERLOHNER RUNDSCHAU, 1983. SZEPTEMBER 17.: Az iserlohni nyári szobrász müvésztelep mintájául a nyír­egyházi éremművész szimpozion szolgált, amely már 10 esztende­je Európa kiváló szobrászainak találkozó és véleménycsere al­kalma. Az itteni művésztelep művészeti vezetését Sebestyén Sándor, a Nyíregyházán élő, is­mert magyar művész látja el. — Szeptember közepétől október végéig tízen élveztük a Német Szövetségi Köztár­saság kis városának vendég­szeretetét. Magyar, romániai, spanyol, lengyel, NSZK-beli szobrászok jöttünk össze a Kölntől nem messze fekvő kisvárosba^ Tény, a nyíregy­házi példa volt az ötletadó, s annak tapasztalatai alapján igyekeztek megszervezni a munkakörülményeket, az al­kotáshoz szükséges légkört. Mit tagadjam: amikor meg­érkeztünk a szocialista orszá­gokból, kicsit szorongva fi­gyeltek. Sokakban ma is va­lami furcsa érzést kelt, ha azt hallják: Ostblock — ke­leti tömb. Tapasztaltuk ezt néhány napig. Aztán minden oldódott. A műtermeinkben tett látogatások, a sajtótalál­kozók, az emberekkel folyta­tott beszélgetések nyomán- megszűnt a különlegessé­günk. Már csak azt figyelték, mint dolgozunk, hogyan al­kotunk. Mi, művészek, per­cek alatt baráti együttest al­kottunk. Többen már jártak a Sóstón, de a többiek is ha­mar megtalálták a közös hangot. így kezdi emlékezését Se­bestyén Sándor szobrászmű­vész. WESTFALEN POST, SZEPTEMBER 17. 1983. A nyári tábort a hatalmas M- betű jellemzi. Az M jelenti a Mitte (közép) fogalmát, de je­lenti a Mensch (ember) szót is. — Andreas Poliak, egykori erdélyi szász volt a szobrász­telep szervezője, lelke. Tőle ered ez az M-jelkép is. Több­ször elmondta, s ezt más la­pok is írták: Iserlohnban, a különböző országokból érke­zettek a művészet nyelvén vallanak az emberről — s ez a cél. így lett a tábor kata­lógusának a címoldalán a lengyel Anna Praxmayer domborműve, amelyen egye­sül a leonardói emberalak a körben és a négyzetben az M-mel. Együtt dolgoztunk keleti és nyugati művészek, s bár más-más volt a forma­nyelvünk, sok dologban vi­tatkoztunk is, de egyen soha: nekünk az emberséget kell kifejeznünk. Már ebben az időben lázas volt a politikai hangulat az NSZKÍ-ban. Min­denfelé rakétákról, telepítés­ről, tiltakozásokról beszéltek. Nekünk maradt az alkotás, emberről, hitről, életről — kinek-kinek mi volt a mon­dandója. Mindenki természe­tesnek tartotta egy idő múl­tán, hogy a „kommunista or­szágokból” érkezettek épp­úgy élni akaró emberek, mint az a sok iserlohni, aki naponta jött, nézett bennün­ket és szóra invitált. Jellem­ző, hogy a kis város tanácsá­nak minden pártja támogatta a telepet, anyagi segítséget nyújtott egyén és öntödei vállalat, hogy kiváló zene­művészek jöttek Iserlohnfoa, hogy a maguk eszközeivel kapcsolódjanak az M gondo­latához. WR-KULTUR, ALLEGEMEI­NER ANZEIGER, 1983. OKTO­BER 4. Mi a megosztott világ ellentétét akarjuk itt mutatni — mondta Andreas PoUak. Az ide érkezett művészek a humanizmusról nem beszélni fognak, hanem műveik­kel tesznek hitet mellette. — Hadd mutassam be rö­viden az iserlohnban dolgo­zott művészeket. Enrique Asensi-Vivp, a spanyol így összegezte hitvallását. „Aki elindult egy úttalan úton, maga töri az ösvényt. Ha visszanéz, csak a nyomait látja, melyeket eltüntetni nem tud.” Liana Axinte, aki most az NSZK-ban él, em­bert féltő műveivel feleselt a veszélyes világgal. Berczel- ler Rudolf, magyar kollégám két bronz alkotásával a gon­dolkodást és a géppel ütköző ember mutatta be. A román Rodica Bustiuc női finomság­gal, Forrás című műveivel az élet keletkezésének mitikus szépségét öntötte ércbe. A marosvásárhelyi Dienes Atti­la műveinek címét sorolom, s látható, hogyan foglalt ő állást: A próféta, Születés, a Várandós, az Álom és a Gon­dolkodó. Anna Praxmayer, aki elvontabb művész, A lét meghatározza a tudatot című kompozíciójával aratott si­kert. Az NSZK-beli Horst Renfordt így írt a katalógus­ban: „Igazi művésznek azt mondom, aki a természettől vett eszményt magán átszűri, s ebből meríti az igazságot.” A kiváló magyar művész, Szabolcs Péter drámai pilla­natokat örökített meg, sza­kadék szélén álló emberpárt, szikla alatt védteleneket, ke­resztre feszített Krisztust. A bukaresti Napoleon Tiron a magány, az erőszak, az ellen­tét fogalmait öntötte bronz­ba. Jómagam szerettem vol­na az életörömöt harsogni, ami egyben az élet szeretetét is kifejezi. KATALÓGUS, ISERLOHNER KULTURSYMPOSION M., RÉSZ­LET A POLGÁRMESTER ELŐ­SZAVÁBÓL: „A művészet nyelve mindenki számára érthető nyelv. A meg­értést segíti, minden értelemben. Remélem, ebből a megértésből városunk minden lakója méltó­képpen részesül.” — Mindenki, akinek szív­ügye ' volt a művésztábor, többször elmondta, leírta: az emberiességről nem beszélni kell, hanem tenni érte a fő feladat. Elgondolkodtam ezen, hiszen Nyugat-Németor- szágban hangzott el, amely terület kritikus pontja az európai politikának. Mi úgy próbáltunk erre válaszolni, hogy műveinket a városnak ajánlottuk fel. Elkészítettük a városka néhány régi sze­mélyiségének, hírességének portréját, melyeket az utca- kezdetekhez szereltek fel. Ott hagytuk tehát emlékünket, szocialista művészek is, ért­hetően, láthatóan. Jólesett az is, hogy mondták az ottani­ak: meg akarják ismételni a szimpoziont, más években is, rendszeresen, hasonló nemzetközi részvétellel. Sebestyén Sándor, a hajdani üvegmunkás, a mai ma­gyar szobrászművészet egyik kiválósága itthon újabb erő­próbákat áll ki. Felavatták Mező-szobrát Ramocsaházán, Debrecenben csodájára járnak térplasztikává nemesített szellőzőjének, érmen dolgozik, szobrot készít. Felrobbanó di­namizmusával már a nyári nyíregyházi művésztelepen jár a gondolata, meghívása van a Kárpátontúli terület szabadtéri szobrásztelepére. A művészet nem ismeri a határokat. Csak békesség kell hozzá, hogy szárnyalhasson. Bürget Lajos A E Chriszt Gyula „gyilkosait’ őrzi. Egy apró, malária ellene: gyógyszeres üveget mutat Benne egy fekete és egy fehé: skorpió teteme úszik az oldat ban. — Mielőtt beleléptem voln; a cipőmbe, akkor figyeltem fe rájuk. Kéznél volt akkor is a: erős idegmérget tartalmaz« spray. Azonnal bepermetezten és csipesszel belehelyeztem a: üvegbe — mondja. A skorpiók Irakból, Ba’aqu bából utaztak Chriszt Gyulává Nyíregyházára, a Bujtosra, ; Szegfű utca 5. szám alatti la kásának vitrinéig. Cizellált ezüsttányérok, apr« emléktárgyak, hajszálfinon rajzolatú kancsók, Babilonbó származó ékírásos tégladarab kák. Chriszt Gyula iraki emlé kei. — Hat hónapig éltem Irak ban. Bagdadtól alig 40—50 ki lométerre Ba’aqubában. Itt ; magyar kormány megbízás; alapján malmot szereltünk építettünk. Nem tudok szabadulni ; skorpiók nyújtotta élménytől — Az ágy lábai olajos do bozban álltak, s a faltól 15—2 centiméterre helyeztük el. lg; aludtunk. Mégsem ezek miat volt kellemetlen az álmunk fé évig, hanem a száraz, tikkasz tó 40 fok fölötti hőségtől. Ki cserepesedet! az ember szájé Pedig a szobánkban állandóan működött a légkondicionáló é két ventillátor. Ideges embe ezt aligha bírta volna ki. A fiatal technikus a nyuga lom szobra. Korábban horgá szott, versenyszerűen lőtt é ejtőernyőzött. — Ládába csomagolva ér Karácsonyest Betlehemben A Születés Temploma előtt kezdődik a kör- inenet A betlehemi városi tanács nyugdíjas elnö­kének meghívására a karácsonyi ünnepeket Betlehemben szándékoztunk eltölteni. Mi­nisztériumi engedéllyel december 24-én dél­előtt gépkocsival indultunk a Jeruzsálemtől négy és fél kMométerire, délre fekvő Betle­hembe. Sem az út, sem a város nem volt is­meretlen, mivel szabad délutánjaink jó részét töltöttük már ott. A városban, mely 775 méter magasan van a tenger szintje felett, az északi bejárónál ta­láljuk Ráchel ősanya kupolás sírját, amely sok évszázad óta a zsidó zarándokok hagyo­mányos helye és neve már a bibliában is elő­fordul. (Béthel: Mózes I. 31./13). Betlehem (jelentése: kenyér háza) a keresztények szent helye, mivel a biblia szerint itt született Jé­zus. Az i. u. IV. században (i. u. 330.) Nagy Konstantin császár felépítette a „Születés Templomát”, melyet a VI. században a szama­ritánusok leromboltak, de Jusztiniánusz csá­szár újra felépíttette. Betlehem a templomok, kolostorok és is­kolák városa. Számos közép- és felsőfokú is­kola —, főleg teológiák — működik itt. Van­nak kisebb, de jelentős ipari üzemek, melyek olajfából készítenek emléktárgyakat, szobro­kat. A mezőkön az arab pásztorok úgy legel­tetik békés nyájaikat, akár kétezer esztendő­vel ezelőtt. Rövid idő múlva díszes felvonulásnak lehet­tünk tanúi. A különböző iskolák cserkész csa­patai színpompás öltözetekben, élénk dobper­gés mellett vonultak fel, és kordonokat vonva részt vettek a rend további megőrzésében. A Jeruzsálemből érkező pátriárkát Betlehem polgármestere üdvözölte a főtéren, a templo­mok harangjainak zúgása közben. A mozgalmas délelőttöt követő délután csendben telt el, szinte érezni lehetett az ün­nepi nyugalom érkezését. Mindenki a kará­csony estére készült. Eljött a késő délután. Bealkonyodott. A vá­rost átmeneti mély csend uralta. A felgyűlt sokezer színes villianyégő a szemlélőben im­pozáns hatást keltett. A „Casa Nova” ablaká­ból nagyszerű kilátás nyílt a főtérre és Bet­lehem mezejére is, ahol a biblia szerint az an­gyal hírül adta a pásztoroknak Jézus születé­sét. (Lukács 2. r. 7—14. v.) Tőlünk balra a hí­res betlehemi harangláb messze zengő hang­jaival. Szemben a főtéren kék-piros-sárga vil­lanyfüzérek tömege, a mohamedán mecset és a kivilágított színpad. Kicsit jobbra két másik templomtorony. A lakóházak kivilágítva; messzebb az érkező gépkocsik fénysávjai mo­zogtak. Újra megkondulnak a harangok, melyek csak fokozzák a megérkezett szent este han­gulatát. Szemből az arab mecsetből a müezzin éneke egészítette ki ezt a nagyszerű hanghar­móniát! — Igazi karácsonyesti hangulat. Elérkezett hát a szép karácsonyest Betle­hemben. Aki ünnepelni jött, mind ott volt a főtéren a helybeli keresztény arabokkal együtt. Emlékezetes marad az erős ellenőrzés, melyet az izraeli katonák gyakoroltak a főtér sarkaihoz vezető utcák torkolatában. Egy ifjú katona még a fényképezőgépem következő filmjét is elkattintotta és azután azt visszaad­va nyitott utat. Az előre nyomtatott ízléses, színes plakáton esti kórusműsort hirdettek. Ezt a műsort a katolikus és protestáns egyházak közösen ren­dezték. A kórusok hangharmóniái, a béke és szeretet hangjai szólaltak meg. Zsoltárok és zsolozsmák, karácsonyi énekek és halleluják zendültek fel, tolmácsolva a szeretet és béke üzenetét az alkotó embernek. Arra gondoltam, hogy bár a világ sok részén lenne valóság a béke és az emberi szeretet, ahelyett, hogy gyilkoló és pusztító fegyvereket markolnak egymás ellen. Később visszatértünk az éjféli misére, ame­lyet a „Születés Templomá”-foan tartottak. Az énekelendő zsoltárok szövegét latin nyelven mindenki az ülőhelyén találta meg. A hatal­mas r«5mai katolikus katedrálist betöltötte a művészi orgonaszó és a hívők áhitatos éneke. Emlékezetes mozzanat, amikor a sok páter kö­zül a misét tartó főpap felmutatta az újszü­lött Jézust jelképező bábut. Másnap, 25-én nagy cétát tettünk az ünnep­lő városban. Bár erős katonai ellenőrzés volt, mégis mindig emlékezetes marad a betlehe­mi karácsony. Betértünk a zsúfolt templo­mokba, láttuk az ott imádkozó hívőket. Békét áhítottak e sokat szenvedett országban. Gacsó László — Egy szatmári utazó emlékei — 'Az alkotás szóljon az emberségről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents