Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-23 / 302. szám

2 Kelet-Magyarország 1983. december 23. Összeült az országgyűlés téli ülésszaka • A törvénytervezet értel­mében a társadalmi életben jelentős szerepet játszó ’ki­emelkedő személyiségek kö­réből képviselőnek javasoltak egy részét — az országgyű­lési képviselők mintegy tíz százalékát — az országos vá­lasztási listán jelölnék és vá­lasztanák meg. Jogaik és kö­telességeik természetesen tel­jesen azonosak lennének az egyéni választókerületekben megválasztottak jogaival és kötelességeivel Visszahívá­sukról — a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának javaslatára — az országgyű­lés döntene. A választási rendszerben bekövetkező lényeges módo­sulások szükségessé tették a szavazás módjának megvál­toztatását is. A jövőben a vá­lasztás alkalmával minden választópolgár három szava­zólapot kap: egyet-egyet a választókerület országgyűlé­si képviselőjének, a helyi ta­nácstagnak, valamint az or­szágos választási listán jelölt képviselőknek megválasztá­sához. A törvényjavaslat úgy ren­delkezik, hogy a községi kö­zös tanácshoz tartozó, s nem a közös tanács székhelyén le­vő társközségben a megvá­lasztott tanácstag egyben a község elöljáróságának is tagjává válik; a törvényter­vezet tehát e rendelkezésével a társközségekben bevezeti az elöljáróság intézményét. Tapasztalati tény, hogy a testületek működésének tar­talmát a testületek tagjainak számát is befolyásolhatja A túl magas létszámú testüle­tek nem válhatnak elég vi­ta- és munkaképes fórumok­ká A törvényjavaslat azt indítványozza, hogy a taná­csi testületek létszáma je­lentősen, mintegy 20—25 szá­zalékkal csökkenjen. Az új testületi létszámok kialakí­tásánál messzemenően figye­lembe kell venni a helyi vi­szonyokat, a települések jel­legét és a lakosság lélekszá­mút. Meggyőződésünk, hogy a törvényjavaslat, ha mindent megteszünk következetes va­lóra váltásáért, hasznosan fogja szolgálni a szocialista demokrácia további kibonta­koztatásának ügyét — mon­dotta Markója Imre. A választási törvény vitája Dr. Gajdócsi István a Bács­TCid-ur-) mpgVd’ T^n •'« -/' olnö ke, az országgyűlés jogi, igaz­gatási és igazságügyi bizott­ságának elnöke a testület ál­láspontját tárta a képviselők elé. Bibók Istvánná, a móra- halimd Vörös Október Tsz szakmunkása kiemelte, hogy a tervezet — a társadalmi vitákat követően — már a közvélemény akaratát tük­rözi. Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára elöljáróban arról szólt, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt megkülönbözte­tett figyelmet fordít társa­dalmunk politikai intézmé­nyeire. Az MSZMP XII. kongresszusa is működésük demokratizmusának erősíté­sét tekintette az egyik leg­fontosabb feladatnak. A párt a társadalomban betöltött ve­zető szerepe folytán nagy fi­gyelmet fordít politikai in­tézményeink sorában a nép- képviseleti testületek rendel­tetésszerű működésére. Hi­vatásával együtt jár a gon­doskodás arról, hogy az meg­feleljen hazánk társadalmi viszonyainak, kifejezze szo­cialista közéletünk valóságos szükségleteit, a ma és a hol­nap igényeit, követelményeit. Ez a szándék közüggyé vált, általános egyetértésre, támo­gatásra talált a törvényter­vezetről lefolytatott széles körű társadalmi vitákban, s megfogaLmazódott a Hazafi­as Népfront Országos Taná­csának a párt Központi Bi­zottságához eljuttatott állás- foglalásában is — állapítot­ta meg a képviselő. Az új javaslatokról szólva kiemelte a kettős vagy töb­bes jelölés általánossá téte­lét. — Ezt főként az indokolja — mondotta —, hogy amíg az elmúlt évtizedben társa­dalmunk számos területén továbbfejlődtek a szocialis­ta demokrácia intézményei és tartalmi vonásai, addig a választások sok helyütt le­szűkültek a szavazás mozza­natára, a voks leadására. Magának a szavazásnak is megvan természetesen a tár­sadalmi jelentősége, mivel az állampolgárok számára azonban az általánosan elfo­gadott politika érvényesülé­sén túl az sem közömbös, hogy a politikát kik alakít­ják, képviselik, valósítják meg. A többes jelölés általá­nossá tétele tehát a szemé­lyes bizalomnyilvánítás le­hetőségét gyakorlatilag ki­teljesíti, intézményesen ga­rantálja. — Az országgyűlési képvi­selők és a tanácstagok vá­lasztásáról szóló új törvény megalkotása a szocialista de­mokrácia további elmélyíté­sét, kibontakozását előmoz­dító fontos aktus. Kedvező lehetőséget teremt az állam- polgári aktivitás növelésére. E lehetőség valóra váltása azonban sokoldalú, felelős politikai munkát követel mindannyi ünktól. — Meggyőződéssel valljuk, hogy az új választójogi tör­vény elfogadása és gyakor­lati alkalmazása népünk egységének összefogásának erősítésében újabb fontos ál­lomás lesz. Ezért a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a magam nevében annak elfogadását ajánlom a tisztelt országgyű­lésnek — mondotta végeze­tül Korom Mihály. Dr. Bognár Rezső akadé­mikus, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem ta­nára kifejtette, hogy a jelö­lés a választási rendszer egyik legérzékenyebb és leg- felelősségteljesebb pontja, hi­szen ez az első lépés abban a folyamatban, hogy valaki a népképviseleti testület tag­jává váljék. Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának alelnöke felszólalásában rá­mutatott: az új törvényja­vaslat alapján a választások továbbra is a népfrontpoli­tika keretében és szellemé­ben zajlanak majd le. az el­járás valamennyi szakaszá­ban számítanak a legszéle­sebb politikai mozgalomba tömörült erők, társadalmi és tömegszervezetek felelős köz­reműködésére. Simon Ernőné, a nagyatá­di cérnagyár munkása a ket­tős és többes jelölésekről szólva megállapította, hogy az megnöveli a megválasztott tanácstagok és képviselők felelősségét. Erről nemcsak az elv helyeslése alapján, hanem gyakorlati tapaszta­latok birtokában szólhatott, hiszen az előző ciklusban őt is kettős jelöltséget követő­en választották meg. Ezután Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára emel­kedett szólásra. Bevezetőjé­ben aláhúzta: egyetért a tör­vényjavaslattal, amely kiállta a széles körű társadalmi vita próbáját. A viták politikai ta­pasztalatait összegezve arról szólt, hogy a résztvevők mél­tányolták a párt kezdemé­nyező szerepét, azt a törek­vését, hogy fejlesszük to­vább, korszerűsítsük választó- jogi törvényünket. A tanács­kozások alkalmával a nép- frontaktivisiták sohasem mu­lasztották el tudatosítani, hogy a kezdeményezés érde­me a Magyar Szocialista Munkáspárté. Ennek politikai jelentősége kétségbevonhatat­lan: hiszen, akik szót kértek, párttagok és pártonkívüliek, tisztában voltak, hogy jelen­létükkel és véleményükkel gyakorlatilag „visszaigazol­ják”, mintegy elismerik az MSZMP irányító szerepét, s megerősítik azt a kívánságu­kat, hogy szeretnék, ha ez to­vábbra is így lenne. Mindez arra utal, hogy hazánkban megvan a szocialista nemzeti egység, alapvető elvi kérdé­sekben osztatlan a nézetazo­nosság, s nincs, nem létezik egyetlen olyan társadalmi csoport sem, amely az alkot­mányon kívül, lefektetett premisszáinkon kívül keresné gondjai megoldásának lehető­ségét. Magyarán: az elmúlt 25 évben kikovácsolódott társa­dalmi szerződés — párt és nép között — él, érvényben van és fennmaradása kívána­tos. Pozsgay Imre a Hazafias Népfrontnak arról a szerepé­ről beszélve, amelyet betölt- het a választójogi törvény eredményes gyakorlati alkal­mazásában, elmondta: a viták során ta/lálkozni lehetett a népfrontmozgalmat lekicsiny­lő megjegyzésekkel is. A Ha­zafias Népfront nem válasz­tásokat „kiszerelő” szervezet, hanem olyan mozgalom, amely nemzeti programma emeli az MSZMP politikáját — hangsúlyozta, majd arról szólt, hogy a képviselők, akik most is élvezik az állampol­gárok bizalmát, zömmel jól, magas színvonalon dolgoz­nak, s így nincs okuk arra, hogy tartsanak a kettős, il­letve többes jelöléstől, a meg­mérettetéstől. A vitában több képviselő nem jelentkezett felszólalás­ra, ezért az elnök ismét az igazságügy-min is zternek adta meg a szót. Dr. Markója Imre válaszá­ban mindenekelőtt megkö­szönte a képviselők felszóla- lásadt. Ezekben a vélemény­nyilvánításokban — mondot­ta — a törvényjavaslat támo­gatása mellett sok olyan érté­kes gondolat is elhangzott, amely már a jövőre mutat, és a törvény majdani jó vég­rehajtását szolgálja. Külön megköszönte az MSZMP Köz­ponti Bizottsága, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, valamint az országgyűlés jo­gi, igazgatási és igazságügyi bizottsága nevében elhangzott hozzászólásokat. Az egyik képviselő észre­vételére válaszolva a minisz­ter úgy vélekedett, hogy a je­löléstől való visszalépés meg­oldása a gyakorlatban nem jelent gondot. Többféle mód- ja-fajtája lehet a megoldá­soknak, ezért minden esetet belefoglalni a törvénybe nem lenne érdemes, hiszen az túl­bonyolítaná az egész válasz­tójogi szabályozást. Végezetül a miniszter is­mételten kérte, hogy az or­szággyűlés fogadja el a be­terjesztett törvényjavasla­tot, illetve a felmerült kérdé­sekre adott válaszát. Ezután határozathozatal következett. Az országgyűlés először elfogadta a jogi, igaz­gatási és igazságügyi bizott­ság jelentésében foglalt — előzetesen a képviselők kö­zött szétosztott — módosítá­sokat, amelyek részint a tör­vényjavaslat szövegpontosító indítványait tartalmazták, ré­szint pedig a választások le­bonyolításának egyes kérdé­seire vonatkoztak. Az országgyűlés ezt köve­tően az országgyűlési képvi­selők és tanácstagok válasz­tásáról szóló törvényjavasla­tot általánosságban és — a már megszavazott módosítás­sal — részleteiben egyhangú­lag elfogadta. Napirend szerint a Magyar Népköztársaság 1984. évi költségvetéséről szóló tör­vényjavaslat tárgyalása kö­vetkezett : Hetényi István pénzügyminiszter emelkedett szólásra. A képviselők megszavazzák az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslatot. (Fotó Mi- kó László — Telefotó) Gazdaságpolitikai követelmény fizetőképességünk megőrzése Hetényi István: — Az állami köllsegvetes tervezetét a kormány az idei év tapasztalatait hasznosítva és a jövő évi várható körül­ményeket mérlegelve terjeszti az országgyűlés elé. A be­nyújtott javaslat összhangban van az 1984. évi tervnek a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága de­cember 7-i ülésén jóváha­gyott irányelveivel. — Minden jel arra mutat, hogy a feszült nemzetközi légkör, a megromlott kelet- nyugati viszony, a továbbra is ingatag, zavarokkal küsz­ködő világgazdaság, a KGST- tagországok közös gondjai 1984-ben is igényes és súlyos feltételeket szabnak a gazda­sági munka számára, és né­hány vonatkozásban a koráb­biaknál is több bizonytalan­sággal terhelik azt. Az is­mert nemzetközi körülmé­nyek, nemzeti érdekeink arra köteleznek bennünket, hogy folytassuk és fokozzuk erőfe­szítéseinket a békért, járul­junk hozzá a szocialista or­szágok közösségének erősíté­séhez, tegyünk eleget a Var­sói Szerződésben vállalt kol­lektív védelmi kötelezettsé­geinknek, és növekvő gazda­sági teljesítménnyel erősítsük belső politikai helyzetünket és hazánk nemzetközi tekin­télyét. — Jövő évi gazdasági fel­adataink meghatározásakor immáron öt éve abból a tar­tós, alapjában változatlan gazdaságpolitikai követel­ményből indulunk ki, amely­nek lényege fizetőképessé­günk megőrzése, elért vívmá­nyaink védelme. Idei gazdál­kodásunk igen lényeges ered­ménye, hogy 1983-ban is meg­őriztük az ország nemzetközi fizetőképességét. Sikerült jelentősen emelni a kivitelt és mérsékelt színvonalon tar­tani á behozatalt. A külke­reskedelem pozitív egyenlege tovább növekedett. Továbbra is megőriztük a lakosság re­áljövedelmének és fogyasztá­sának eddig kialakult szín­vonalát. A tervezett keretek között alakultak a fogyasztói árak, teljesítjük a lakások, az általános iskolák és kórházak építésének terveit. A költség- vetés bevételei és kiadásai is — nagy vonásokban — a terv szerint alakulnak, sőt lehetsé­ges, hogy az ez évi költségve­tési hiány a jóváhagyottnáí kisebb lesz. — Látjuk azonban a gyen­ge pontokat is, ahol érezhető javulást kell jövőre elérni. A külkereskedelmi egyenleg ja­vulása nem éri el idén teljes mértékben a tervezettet, és ebben nemcsak külső okok játszanak közre, hanem ex­portképességünk nem kellő mértékű javulása is. Az irá­nyító munkának nem min­den vonatkozásban sikerült a teljesítményeket és a jövedel­mek elosztását a terv által megszabott, igen szigorú kö­vetelményeknek megfelelően összehangolni és a belföldi felhasználás — mindenekelőtt a beruházások — jócskán meghaladják a tervezettet. — Az állami bevételek ter­vezésekor a népgazdasági tervvel összhangban arra épí­tünk, hogy a nemzeti jövede­lem összehasonlító áron más­fél—két százalékkal, folyó áron számolva pedig mintegy 8 százalékkal emelkedik. Fi­gyelembe vesszük a kiadások tervezésekor azt a körülményt is, hogy a nemzeti jövedelem belföldi felhasználása össze­hasonlító áron az ideinél ki­sebb lesz, illetve folyó árakon csak körülbelül 5 százalékkal növekedhet. — A jövő évi költségvetést a kormány úgy dolgozta ki. hogy az megfeleljen három fontos követelménynek. Biz­tosítsa, hogy az állami bevé­telek és kiadások a népgaz­dasági terv fő céljainak, elő­irányzatainak megfelelően csoportosítsák át a végső jö­vedelmeket. A bevételek és a kiadások fokozottabb össz­hangjával a fő célok megva­lósítására jobban orientáló szabályozók megállapításával segítse a költségvetés a nép- gazdasági egyensúly további megszilárdítását. És végül, de nem utolsósorban: a költség- vetési intézmények takarékos gazdálkodással legyenek ké­pesek alapvető feladataik el­látására. — A költségvetés tervezett bevételei 563,2 milliárd forin­tot, kiadásai pedig 566,7 mil­liárd forintot tesznek ki. A tervezett hiány kisebb az idei évre tervezett 10 milliárd fo­rintnál. A bevételek 4,5 szá­zalékkal, a kiadások körülbe­lül 4 százalékkal nőnek az idei várható szinthez képest. — Továbbra is megteremt­jük a feltételeit annak, hogy a lakosság reáljövedelme és a fogyasztás az idei színvonalat elérje, megőrizzük ezek szín­vonalát. A lakosság pénzbe­vétele 8 százalékkal növek­szik, a fogyasztói árszínvonal 7—8 százalékkal fog emelked­ni. A munkabérek növekedése kisebb mértékű lesz. mint az összes pénzbevételé, viszont ennél jóval gyorsabban nőnek a társadalombiztosítási ki­adások, illetve a szociális juttatások. Az árszínvonal tervezett alakulásában közre­játszik, hogy a vásárlóerő és az árualapok egyensúlyának fenntartása, a piaci és a ható­sági árak elszakadásának el­kerülése, valamint a fogyasz­tói árkiegészítés csökkentése végett központi árintézkedé­seket is tervbe veszünk. A lakosság jövedelme és fogyasztása csak úgy érheti el az idei szintet, ha a beruhá­zásokat jövőre is tovább mér­sékeljük. A gazdaságban van annyi lehetőség és tartalék, hogy a tervezett beruházási szint mellett javuljon a haté­konyság addig is, amíg újra növelhetők lesznek a beruhá­zások. *’ no — A költségvetési kiadások 53 százalékát az intézmények és a társadalombiztosítás ki­adásai teszik ki. A kiadási előirányzatok a szűkre sza­bott lehetőségek mellett is hozzájárulnak az életkörül­mények javításához, a sók irányú állami kötelezettségek teljesítéséhez. A társadalom­biztosítási ellátás jövőre is a költségvetés legdinamikusab­ban növekvő kiadási tétele. A kiadások 119 milliárd forint­ra fognak rúgni. A nyugdíja­sok számának növekedése, az újonnan nyugdíjazottak ma­gasabb keresete, a nyugdíjak évi rendszeres emelése, vala­mint az ez évi, a családi pót­lékot és egyes nyugdíjakat növelő intézkedések hatásá­ra a kiadások 9 százalékkal nőnek, és az átlagnál alacso­nyabb nyugdíjak és családi pótlék vásárlóerejének vé­delmében további intézkedé­seket teszünk. — Az egészségügyi és szo­ciális célú kiadás 30 milliárd forintot tesz ki, e kiadások 8 százalékkal fogják megha­ladni az idei várható szintet. — A kórházi ágyak száma további 1200—130Ó-zal nő, és 1984-ben számuk meghaladja a 100 000-et. Jövőre elkészül a felújított traumatológiai in­tézet, s az új mentőközpont, de új ágyakon fogadhat be­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents