Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-21 / 300. szám

1983. december 21. Kelet-Magyarország 3 Válasz nélkül E gyszerre vagyunk munkavállalóik és tulajdonosok. Mi­közben kötelesek vagyunk teljesíteni a munkahely ál­tal megszabott feladatain­kat, alapvető jogunk részt venni a munkahelyünket — tehát bennünket "is — kö­zelebbről érintő kérdések megvitatásában, sőt egész sor kérdés közvetett vagy közvetlen eldöntésében. Naivitás lenne persze azt képzelni, hogy a jogoknak és a kötelezettségeknek ez a kettőssége mindig és min­denütt valamiféle idillikus összhangban érvényesül, hogy nincs már vállalat, ahol inkább csak az egyi­ket vagy a másikat tartják számon. De az óhajtól füg­getlenül: ahhoz, hogy akár munkahelyi kötelességünk­nek, akár pedig állampol­gári jogainknak maradék­talanul eleget tehessünk, a megfelelő szervezeti kere­tek, formák, továbbá a tár­gyi és emberi feltételek is elengedhetetlenek. „ Ahol rossz az anyagellátás, ahol nincs összhang a dolgozók szakképzettsége és munká­ja között, ahol nem a leg­megfelelőbbek töltik be a vezetői posztokat, ott a leg­nagyobb igyekezettel sem végezhető jó munka, nem tehetünk eleget munkaköri kötelezettségeinknek. Nélkülözhetetlen a felté­telek biztosítása a munka­helyi jogok érvényesítésé­ben is. Az üzemi demokrá­ciát elvileg mindig fontos­nak tartottuk. Az irányítás túlcentralizálása azonban jó ideig még a vállalati veze­tők számára sem tette lehe­tővé, hogy érdemben bele­szólhassanak „ a vállalat munkájába. A gazdaságirá­nyítás bevezetett változá­sai az üzemi demokrácia kiteljesedéséhez is jobb kö­rülményeket teremtettek. Lehetővé, egyszersmind szükségessé vált, hogy élet­tel, tartalommal telítődje­nek a dolgozók fórumai. A műszaki fejlesztés, a bére­zés, a szociális létesítmé­nyek építése, a munkafe­gyelem, az anyagi ösztön­zés, rendre-sorra olyan té­máig amelyek megvitatásá­ban és eldöntésében a vál­lalati vezetők mellett az egész dolgozó kollektíva szerepe fontos. Egy üzemszociológiai vizs­gálat során tizennégy ipari és kereskedelmi vállalat több ezer dolgozója mond­ta el véleményét. A meg­kérdezettek kétharmada ér­zékeli, hogy az üzemi szak- szervezeti szervek kikérik a ■ dolgozók véleményét, képviselik a dolgozók érde­keit, és megfelelő tájékoz­tatást nyújtanak erről a képviseletről, míg a vála­szolók egyharmada hiányol­ja ezt. Az üzemi demokrácia lé­nyeges fóruma a termelési tanácskozás, ám — amint ezt a vizsgálat megállapí­totta — a termelési tanács­kozásokon elhangzott ja­vaslatoknak, észrevételek­nek csupán negyven száza­lékára érkezik válasz, azokra sem mindig megfe­lelő. A vizsgálattól függet­lenül is gyakori a panasz, hogy nem veszik mindenütt komolyan a dolgozók javas­latait, legfeljebb a döntés után kérdezik meg a véle­ményüket. E zek a bírálatok ter­mészetesen az egyik vállalatra jobban, másutt kevésbé érvénye­sek. Annyit azonban feltét­lenül jeleznek, hogy a vál­lalati dolgozók fontosnak tartják az üzemi demokrá­ciát, arra törekedve, hogy gyakorolhassák munkavál­lalói és tulajdonosi jogai­kat, kötelezettségeiket. F. J. Mérlegek gyógyítói Tizedik éves fennállását ünnepli a jövő évben a fe­hérgyarmati mérlegszerviz. A városi tanácstól kapott Sport utcai árvízi barakk­ban ma már a legkorszerűbb száloptikai árkijelzős mérle­geket javítják. Rendszeresen tartják a kapcsolatot a hód­mezővásárhelyi METRI- POND-dal, hogy a legújabb mérlegeket is ismerjék. Javítanak, karbantartanak Debrecenben az élelmiszer- és vegyiáru nagykereskedel­mi vállalatnál, a konzerv­gyárnál, az állatforgalmi és húsipari vállalatnál; Nyíregyházán a Taurus gumigyárban, a konzerv­gyárban, Tiszavasváriban az Alkaloidában, Kisvárdán a HUNNIACOOP-nál. Hajdú és Szabolcs áfész-üzleteinek felénél is ők a beteg mérle­gek gyógyítói. A fejlődést jelzi, hogy a korábbi 2—3 milliós szolgáltatással szem­ben, ez évben 4,5 milliós szolgáltatást teljesítettek. Csizma exportra Szovjet megrendelésre gyárt 60 ezer pár rövid szárú csizmát, valamint 35 ezer pár női félcipőt ara- kamazi Racita Cipőipari Szövetkezet. Kovács Er­zsébet az exportra készült női csizmákat csomagolja. (Császár Csaba felvétele) Az elmaradt prémium Csengerújfaluban a jövőt tervezik Nem akármilyen ágazatról van szó, hiszen a tejtermelés évente átlagosan meghaladja a 4500 litert és a többi ter­melési mutató miatt sem kell szégyenkezniök. Nem vé­letlen. Idestova tizenöt éve kezdődött meg az a munka, amely a korszerű állattartás megvalósítását tűzte ki célul. Az új telep, amelyet építet­tek, már akkor 22 millió fo­rintba került, de talán ez volt a legkisebb költség az eltelt idők folyamán. Nem elég ugyanis a modern istálló, és annak benépesítése, hanem az állomány színvonalát az ál­lategészségügy segítségével jelentősen emelni kellett. A két veszedelmes betegség, a brucellózis és a tbc ugyanis igen nehezen száműzhető. A makacs kór gyakorlatilag gyógyíthatatlan. A mentesítés csak úgy érhető el, hogyha a lehető legnagyobbra emelik a selejtezés szigorúságát. Ebben nem is volt hiány és ered­ményeként 1974-ben már meg is kapták az igazolást, hogy egyik betegség sem fordul elő a telepen. GENETIKAI KORSZERŰSÍTÉS A hatéves munka gyümöl­csének megőrzése sem volt kisebb feladat. Érdekesség­ként csak egy momentum: 1970 óta a telep kapuját be­felé nem lépte át szarvasmar­ha. A tej ára ennek eredmé­nyeként automatikusan meg­növekedett, de további tarta­lékok voltak az átlagok eme­lésében. Több tejet csak az állomány genetikai színvona­lának javításával remélhet­tek. Megkezdődött tehát a holstein-fríz keresztezés és mma nem vesznek fel ff az egyetemre, ak­kor majd meglá­tod — mondta az apa érettségiző lányának —, hogy hova jutsz! — Manapság a szülők — szakította félbe a ko­saras termetű tizen­nyolc éves lány az ap­ját — gyakran mondo­gatják: „Ha nem vesz­nek fel az egyetemre, akkor majd meglátod, hogy hova jutsz!” — És ezt a szülők nemcsak ijesztgetésnek szánják. — Ráadásul ezek a gyerekek általában nem is tanulnak rosszul, a jegyeik csupa ötösből meg négyesből állnak. — És ezek a szülők magukat sem, meg a gyereket sem gyötrik a tanulással. — Ezeket a gyereke­ket nem is kell nógatni a szorgalmas tanulásra. Némely gyerek egysze­rűen tud viselkedni. — És ráadásul ezek a szülők beszélnek a gye­Egy ágazat, esetünkben az állattenyésztési, teljes vezetése szívhatja a fogát, az idei zár­számadáson, ugyanis ugrik az év elején még várt prémium. Történt mindez a csenger- újfalui Béke Termelőszövetkezetben. Azért a konkrét példa, mert nem egy gyenge terme­lőszövetkezet munkájának kritikája ez az írás, hanem azok közül való, amelynek eredmé­nyeit nagyon sokan megirigyelhetnék Szabolcs-Szatmár megyében. így évről évre magasabb át­lagokról számolhattak be. BELTENYÉSZET? A bevezetőben említett prémiummegvonásokra rö­vid kis szakmai előtörténet egyáltalán nem lehet ok, hi­szen a fejlődés dicséretesen emelkedő ívű. Így aztán mégis csak meg kell keres­nünk a választ, mi történt az állattenyésztési ágazattal, Csengerújfaluban. Gyana­kodhatnánk, hogy a szép múlt ellenére mostanában több szakmai baki fordult elő, és emiatt a szankció. Szó sincs ilyesmiről, hiszen ha lenne, akkor nem néhány literrel csökkent volna a tejtermelés. Márpedig ami történt, az pusztán pillanatnyi megtor­panás. Még csak egymásra mutogatás sincs, és konkrét felelőst talán nem is lehetne találni. A megyénkben magas szín­vonalúnak számító tehenésze­ti telep produkcióját már egészen apró dolgok is meg­változtatják. Mondják pél­dául, hogy a nagy adag nit­rogénműtrágyával megszórt legelő szénája némiképp csökkenti a tehenek fogamzó- képességét. Az is igaz, hogy a keresztezési munkában már megközelítettél? azt a belte- nyésztettségi fokot, amely mellett már inkább stagnál a termelés növekedése, mint emelkedik. És még egy sor apró dolgot felemlíthetnénk, amely mellett a csengerújfa- faluiak szarvasmarhatartása még mindig a jobbak közé sorolható. Mindezek talán elő sem jöttek volna, de gondol­juk csak meg, milyen száraz volt az idei év, és bár nem voltunk aszály sújtotta me­gye, néhány gazdaságot, köz­tük a példánkban szereplőt is, azért jelentősen érintette. Akad a szakembereik között olyan is, aki a tej visszaesé­sét kizárólag ennek tulajdo­nítja. A szervezett és fegyelme­zett munka jellemző tulaj­donsága a tehenészeti telep­nek, amely egy kis túlzással iparszerűnek is nevezhető. Az ott dolgozók teszik dolgukat, méghozzá figyelemmel, mert jövedelmük ettől is függ. És nemcsak a vezetők! A gon­dozók és az állategészség­ügyi dolgozók is a termelési mutatók arányában részesed­nek. NULLA SZALDÓ Felvetődik a kérdés, va­jon arányban áll-e a pilla­natnyi megingással a fizetés 40 százalékát kitevő prémium elvesztése? Mielőtt a választ keresnénk, tudnunk kell, hogy Csengerújfaluban nem­csak az állattenyésztésben volt jövedelemkiesés, hanem a növénytermesztésben is, és bizony a négy forintért meg­termelt almát is csak három forint hetvenötért jtudták el­adni. A prémiumot pedig — törvényszerű —, nyereségből fizetik. Ilyen pedig nem lesz az idén Csengerújfaluban. Veszteségesnek mégsem kell rekükkel mindenféléről nemcsak a tanulásról, de a szórakozásról és minden egyébről is. — Ezek a gyerekek tisztelik a szüleiket! — A szülők ezt meg is hálálják! — No rendben! Az ötös bizonyítványért megvesszük neked az óhajtott bőrruhát... — Vannak szülők, akik előzetes kikötések nélkül vásárolnak meg a gye­rekeiknek értékes hol­mikat. — Vannak gyerekek, akik nem követelnek ki maguknak drága holmi­kat. — Vannak szülők, akik tudják, hogy rosz- szul öltözött lányoknak nincs semmiféle esélye. — A gyerekek között olyanok is vannak, akik­nek a lelki gazdagság a fontos, a világi materiá­lis az csak másodlagos. A szülők között van­nak, akik megértik a gyerek szexuális problé­máit. — Ezeket a gyerekek meg is hálálják a ma­guk módján. — A szülők ezt tudo­másul is veszik. — Vannak szülők, akik így kifogták. — Gyerekek is van­nak, akik így fogták ki. — Vannak szülők, akik ... — Vannak gyerekek akik... (Fordította: Sigér Imre) nevezniük magukat, hiszen egy olyan gazdaságról van szó, amely a közelmúltban többször elnyerte a kiváló szövetkezet címet és tarta­lékalapjában csinos summát tett el a nehezebb időkre. Van tehát mihez nyúlni, és az öt­millió forint az Állami Biz­tosító által adott kettővel már kihozza őket nullára. Bizo­nyára senkinek nem esik jól, hogy könnyebb lesz a pénz­tárcája, de azt mindenki kénytelen megérteni, hogy most nem lehet másként. Az elnöktől, Katona Gyulától a jövő felől érdeklődtünk. Nem keltette elkeseredett ember benyomását, bár amikor a kiürült tartalékalapra emlé­keztettem, széttárta a karját: „Lehetetlen egymás után két aszályos év”. Tényleg- lehetetlen, és nemcsak Csengerújfaluban, hanem másutt is, ahol job­ban perzselt a nap, kevesebb volt az eső, el kell űzni az el­keseredést és érdemes végig­gondolni ezt a gazdasági évet. Megyénkben, ha volt is kiesés a tavalyihoz képest, nem olyan nagy, mint má­sutt. Inkább a májusi határ képéhez hasonlítva az őszi termést, van ok szomorúság­ra. A csengerújfaluiak már a jövő évet tervezik, latolgat­ják új ötleteiket, önelszámo­lási ágazatokat szerveznek és szeretnének annyit termelni az új formában, mint 82-ben. Korábbi sikereiket ismerve, erre megvan minden kilátá­suk és az új jövedelmek el­felejtetik velük jövőre a ta­valy elmaradt borítékot. Ésik Sándor VG M K A vállalati gazdasági mun­kaközösségekben rejlő lehe­tőségeket felismerve minden segítséget megkapnak a pluszmunkára vállalkozók a mátészalkai Szatmár Bútor­gyárban. A város egyik leg­jelentősebb üzemében rövid idő alatt öt gmk alakult, s játszik jelentős szerepet a gyár legsürgősebb tenniva­lóinak megoldásában. Van olyan munkaközösség, mely importot megtakarító alkat­részeket gyárt, a másik ki­sebb kivitelező tevékenység­re vállalkozik, a. következő pedig kis szériájú, de nélkü­lözhetetlen mintakollekcáót készít. Gond viszont,, hogy eddig még nem akadt vállalkozó olyan munkákra, mint a mű­szaki előkészítés, vagy a munkaszervezés, s ezért a gyár nem ritkán sok száz ezer forintos összegeket fi­zet ki külső intézeteknek.

Next

/
Thumbnails
Contents