Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-20 / 299. szám

2 Kelet-Magyarország 1983. december 20. Könyvtári tervek Vaján Versklüb, mesedélHtán A költözködés családi „kötelékben” sem lebecsülendő vál­lalkozás, hátha még súlyos könyvkötegekkel kell he­lyet cserélni. A vajai könyv­tárosok, a főfoglalkozású Tamási Tiborné és Takács Árpádné, aki diákotthoni nevelő is, szívesen vállal­Pillanatkép a vajai könyv­tárban. (G. B. felv.) ták a hurcolkodással járó gondokat. Nyáron az álta­lános művelődési központ emeletén két egymásba nyí­ló termet kaptak, valamint a korábbinál jóval tága­sabb raktárt.-' Azóta már szépen elren­dezkedtek. Helyükre kerül­tek a bútorok, a polcok, szakmailag előírt, kifogásta­lan rendben sorakoznak a könyvek. Külön csoportosí­tották a kézikönyveket, le­xikonokat, hogy a valamire kíváncsi könyvtárlátogatók könnyen megtalálják azo­kat. 1981 augusztusa óta kettős szerepkört lát el a könyvtár: községi és iskolai egyben. összesen 22 ezer kötet közül válogathatnak az olvasni vágyók. Közel félezer a beiratkozott olva­sók száma, többségük ta­nuló. A felnőttek szombat és vasárnap kivételével na­ponta délelőtt 10-től 12-ig, délután egytől 6 óráig nyit­hatnak be a könyvtárba. Kedden és pénteken egy órával megtoldják az esti nyitvatartást, tekintettel a moziba járókra, akik a ve­títésig könyvet is választ­hatnak, illetve forgathatják a napilapokat, folyóirato­kat. Több mint húszféle új­ság jár a könyvtárnak. Korábban működött vers­klub, .olvasókör, a költözkö­dés kizökkentette tagjait a rendes kerékvágásból. Re­mélik, csak átmenetileg, rö­vid időn belül ismét rend­szeresek lesznek foglalkozá­saik. Az általános iskola ta­náraival közösen, a könyv­tárosok rendhagyó iroda­lomórákat is szerveznek. Sőt, az iclső terem egyik sarkában kis pódiumot ala­kítottak ki. Ott adott mű­sort a Szabolcsi szimfoni­kus zenekar tagjaiból ala­kult kamaraegyüttes, akiket zeneismertető előadásra visszavárnak. A gyerekek bábelőadással, mesejáté­kokkal örvendeztethetik meg társaikat. A vajai könyvtár új helyén óvodá­sok mesedélutánjaira is al­kalmas. A maradandó ked­ves élmények után iskolás­ként visszajáró vendégei, rendszeres olvasói lehetnek a könyvtárnak. (rg) Szigorú vizsgálat „Üjra felhasználták a már eldobott műanyag poharakat a nyíregyházi ajándékudvar egyik büféjénél” — írtuk nemrégiben lapunkban, olva­sóink jelzése alapján. Most levelet kaptunk a vendéglá­tó vállalat igazgatójától, mely szigorú vizsgálatról ad hírt. Nem sikerült ugyan a bizo­nyítás utólag, de a vállalat ezt követően rendszeres, ál­landó ellenőrzéssel igyekszik elejét venni a hasonló, a köz­egészséget súlyosan veszé­lyeztető visszaéléseknek. Re­méljük, eredménnyel — ha már három-négy helyen is árulnak a rövidke „ajándék­udvarban” szeszt, hát leg­alább abban lehessünk bizto­sak, hogy az alkohol hatásán kívül más nem veszélyezteti a szomjúhozók egészségét... (tgy) Elismerés V ikár Sándort, a nyíregyházi ze­neiskola nyugal­mazott igazgatóját nem kell külön bemutatni. A megye zenei életének ak­tív részese hosszú évti­zedek óta, zenekritikai — esztétikai munkássága rendkívüli értékű — la­punk hasábjain is gya­korta találkozhattak az olvasók kritikáival, ér­tékeléseivel. Az idős mester munkásságát a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának ze­neművészeti szakosztálya kitüntető emlékplakett adományozásával ismerte el. A dr. Péterfi István (a zenei alap első igaz­gatója) emlékére alapí­tott érmet évente azok kapják, akik kiemelkedőt alkottak zenei életünk minden területén. Múlt pénteken adták át a ki­tüntetést Budapesten, ám sajnos, Vikár Sándor be­tegsége miatt nem tu­dott részt venni az ün­nepségen. Ezért ma betegágyánál nyújtják át neki az elismerést, mely­hez mi is szívből gratu­lálunk — jobbulást kí­vánva! A SZOT-beutalók áráról i tanban üdül, fizessen többet! Hét új üdülő építése és három nagyobb létesítmény korszerűsítése révén jövőre jelentősen nő a költségigé- nyesebb összkomfortos elhe­lyezés aránya és csökken a kevesebb ráfordításé kom­fort nélkülieké. 1984-ben már minden második SZOT- beutalt összkomfortos elhe­lyezést kap, a vendégek 52 százaléka I. kategóriájú üdü­lőkben pihenhet. Az árválto­zást az is szükségessé tette, hogy egyré többen részesül­nek a drágább üzemeltetésű gyógyüdültetésben. Kedvezmény a családnak Alapelv, hogy a családos és a csoportos gyermeküdü­lés, szanatóriumi, valamint a gyógybeutalás kapjon to­vábbra is nagyobb mértékű támogatást. Ezért maradt in­gyenes a család as üdülésben a harmadik és minden to­vábbi gyermek beutalása, a szakmunkástanulók három­hetes gyógyüdülése, az álla­mi gondozott szakmunkás- tanulók téli és tavaszi szü- neti beutalása, valamint a nyári csoportos és az iskolás gyermeküdülési utaztatás. Igazságos, gazdaságilag is megalapozott az a döntés, Még az ősz elején értesülhettünk arról, hogy januártól átlagosan 24 százalékkal növekedik a SZOT-beutalók térí­tési díja. Indokként csak az üzemeltetési költségek — élel­miszer, energia, közmű, tisztítószer stb. árának — változá­sa szerepelt. A beutalók árváltozásáról most részletesebben tájékoztatjuk az olvasókat. hogy aki kedvezőbb elhelye­zési körülmények közé kerül és a 'főszezonban üdül, az többet is fizessen. Ennek megfelelően az új térítési díjak a korábbinál jóval differenciáltabbak: napi 30- tól — 80 forintig terjednek. Változatlan maradt a négy kisbabás üdülőkben a fel­nőttek és a gyermekek térí­tési díja, a gyermekszanató­riumok beutalójegye, a ve­lencei és a balatonszemesi express táborokba beutalt szakmunkástanulók üdülési díja, valamint a balatoni és dunakanyari második és harmadik kategóriába sorolt üdülők elő-utóidényi térítési díja. Többlet­szolgáltatás Legnagyobb mértékű az árváltozás, napi 20 forinttal drágult a 24 I/A kategóriába tartozó üdülőnél, amelyek az elhelyezés összkomfortos­sága mellett valamilyen többletszolgáltatást is nyúj­A tárgyalóteremből Egy hétig volt szabadlábon Közveszélyes munkakerü­lés és közokirat-hamisításért ítélte el a bíróság ez év ta­vaszán Biró György 25 éves nyírbátori lakost. Biró má­jusban bevonult a börtönbe, augusztus 10-én feltételesen szabadult, s hogy mit hasz­nált neki a büntetés, jól mu­tatja, hogy kerek egy hét múlva a rendőrség 25 nap elzárásra büntette, mert to­vábbra sem dolgozott még alkalmi munkát sem. A Pestről már kitiltott Bí­ró úgy tartja el magát, hogy Nyírbátorban megállít embe­reket, tőlük koldul, s ha van néhány forintja, azt nyom­ban elissza, ezért tartják számon, mint idült alkoho­listát. A koldulást nem találta elég jövedelmezőnek Biró, ezért a nyáron betört édes­anyja lakásába, ellopta a te­levíziót és egy tv-szerelő kisiparosnak eladta. A rend­őrség a nyomozás során meg­találta a készüléket és visz- szaadta a károsultnak, Biró ellen pedig ismét büntető el­járás indult. A Nyírbátori Járásbíróság dr. Illés Béla tanácsa Biró Györgyöt lopásért és közve­szélyes munkakerülésért hal­mazati büntetésül egy év nyolc hónap szabadságvesz­tésre ítélte, amelyet börtön­ben kell letölteni. A bíróság úgy intézkedett, hogy Bíró nem bocsátható feltételes szabadságra, azt az időt is le kell tölteni, amit legutóbbi büntetéséből elengedtek, két évre eltiltották a közügyek­től, és elrendelték kényszer­gyógyítását. Az ítélet jog­erős. tanak. Ilyen például gyógy­üdülőkben a fürdő igénybe­vétele, balatoni üdülőkben a saját strandrész, Gallyatetőn az uszoda használata. Válto­zott a munkaviszonyban nem álló házastárs — élettárs kéthetes kiegészítő szelvé­nye is. Eddig ez 300 forint­ba került, januártól 500 fo rint lesz. Külföldi utak Növekedtek a külföldi üdültetés térítési díjai is: a szocialista utalk 20, nyugati országokba érvényes üdülés 30, a 6 napos hajóüdülés 30—35 százalékkal drágult Az áremelkedés ellenére 11 ország 43 útvonalára ér­vényes külföldi üdülési díjak továbbra is kedvezményiek maradtak, fgy például la 11 napos moszkvai üdülés — (oda-vissza repülővel) 3 ezer 300 forint helyett 4 ezer fo­rintba kerül. A 15 napos tátralomnici beutaló ára ezer forint helyett 3 ezer 600 forint lesz. A hatnapos po zsonyi hajóút 400, az aldunai 500, a bécsi 530 forinttal drágult. Jövőre a belföldi üdülés­hez hasonlóan a külföld utakra is jelentkezhetnek azok, akik a munkaviszony­ban nem álló házastársuk­kal — élettársukkal együtt akarnak utazni. Utalványok A térítési díjak többlet bevételéből a SZOT a rászo­rulók támogatására — a tag létszám arányában — elő szőr adott ki 25 ezer 200 fo rint értékű utalványt. A 19 szakszervezeti központ kö zül öt saját pénzügyi alap jából ugyancsak kiadott to vábbi 4 ezer 200 forintos utalványt. Az együttesen 29 ezer utalvány a belföldi fel nőttüdülési létszám mintegy 10 százaléka. Az utalványo­kat az alapszervezetek az alacsony jövedelműek, nagycsaládosok, valamint a nyugdíjasok üdülési támoga tására használhatják fel. Az utalványok ára az alapszer vezeteket anyagilag nem tér heli. K. S. Ezúttal egyetlen napi, né­hány pénteki tévéműsorról essék szó. Rendkívül tar­talmas volt a pénteki mű­sorkínálat. Azt hiszem, mindenki megtalálhatta benne a kedvére valót Mindjárt az első igazán si­keres belföldi magazinmű­sorral, az Ablakkal kezd­hetem. Azt hiszem, az ed­digi legjobb, legszínesebb adást láthattuk, bár egy­két — a sajtóból már ismert — téma „visszaköszönt”. „Pl. a vállalati bölcsődék és óvodák elnéptelenedése, ugyanakkor a tanácsiak túlzsúfoltsága, vagy az üre­sen álló OTP-lakások ügye.) Nagyon érdekes, sőt izgal­mas volt az OTP vezérigaz­gató-helyettesének nyilat­kozata a lakosság fizetőké­pességének, alakulásáról, ami jelenleg bizonyos fokig korlátozottabb, főleg a la­kásvásárlások terén. Az OTP hitelpolitikájában, meg más módon is, így ki­sebb, de olcsóbb lakások építésével ezt figyelembe is veszi. Hasonlóan közérdek­lődésre tarthatott számot (a telefonos kérdések is ezt bizonyítják) az új egysége­sített útlevél-rendelkezé­sekről készített interjú a legilletékesebbel, a BM út­levélosztályának vezetőjé­vel. Nem kívánom a műsor sok más, kitűnően sikerült részletét felsorolni, csupán annyit jegyzek meg, hogy az egyre népesebb stáb, Fe- ledy Péter műsorvezetésé­vel zökkenőmentes, jó rit­musban dolgozott. Akik a vetélkedő műso­rokat szeretik (bizonyára nagyon sokan) élvezhették az „És mégis mozog a föld” Jókai-vetélkedő harmadik részét. Egyszerűen lenyűgö­ző volt a játékosok felké­szültsége, tárgyismerete. Egyszer-kétszer még a tu­dós zsűrit is zavarba hoz­ták némileg. A vetélkedő sok új ötlettel (pl. a pan­tomimekkel) előnyösen tért el a hagyományostól. A le­bonyolítása viszont nem volt eléggé gördülékeny, tarkítva néhány bakival, té­ves, majd már helyesen visszavont programsorolás­sal. Mintha a Fele sem igaz vetélkedőműsor vezetése a méltán népszerű Vágó Ist­vánnak egyelőre jobban menne... És hát „a” Vitray. Az Ismét.., tulajdonképpen visszatekintés riporteri pá­lyájára, amellett, hogy re­mekbe szabott, utánozha- tatlanul közvetlen beszél­getések vannak benne egy­kori riportalanyaival, mint most a már akkor feltűnő­en értelmes, koránérett óvodással, aki mára balett­intézeti növendékké serdült. Vagy a nem túl nyilatkozós természetű kalapácsvető olimpiai bajnok, Zsivótzky Gyula „kifaggatása’’ a ka­merák előtt. Nekem- egyéb­ként meggyőződésem, hogy a sokoldalú Vitray Tamás igazi műfaja ma már a bensőséges hangulatú be­szélgetés. Remélem, hogy a Riportalany kerestetik újraindulásával ez a véle­kedésem csak erősödni fog. A késő esti órákban lát­hattuk a Győztesek és vesztesek — törvényes ma­gyarázat c. új-zélandi tévé- filmet. A jogi abszurdumra épült nevezetesen arra, hogy egy régi törvény ha­tályon kívül helyezése és az új életbe léptetése kö­zötti négyórás intervallum­ban elkövetett gyilkosság büntethető-e egyáltalán. De hát akkor miért ült már 11 évet a gyilkosságért bizony súlyosan elítélt egyik hő­sünk? A másik csirkefogó kisebb vétségért került be. Az alapötlet képtelen, ám­bár szellemessége tagadha­tatlan. Merkovszky Pál MELLETT A múlt hét szombatján elhangzott az idei év utol­só 168 órája. Ez is tartal­mas volt, néhol könnyed hangvétellel, mint az adá­sok nagyobb része az év fo­lyamán. Egy esztendei mű­sorideje összesen nem éri el a nyolcvan órát. (Az idén például az utolsó két szombaton elmarad, a ka­rácsony este és a szilvesz­ter est miatt.) Nem túl sok tehát, de nem is kevés, ha azt nézzük, miről, mikről szóltak ezekben a műso­rokban, illetve ha azt vesz- szük. mikről kellett volna még beszélni. Nem az éves tartalom- jegyzéket akarom felsorol­ni, nem is tudnám, mert sem helyem, sem elegendő számú pontos adatom nincs hozzá. Nem is szeret­ném — éppen ezek hiányá­ban — megvonni a 168 óra adásainak mérlegét. Né­hány tényt azonban mégis meg kell említenem. Az egyik az, hogy a 168 óra az Esti magazin mellett a rá­dió leghallgatottabb műso­rai ' közé tartozik. Nem vé­letlenül. Nem egyszerűen „csak” informál, hanem bi­zonyos történések, jelensé­gek hátterét is igyekszik felderíteni. Ennek érdeké­ben, ha szükséges, szívó­san vitatkozik, elemez, ösz- szefoglal. Vannak sokan olyanok a hallgatók között, akik valamiféle igazságosz­tó intézményt látnak ben­ne. Pedig egészen biztosan nem szeretnék azzá tenni szerkesztői, munkatársai. Egyet biztosan akarnak: a valóságot, az igazságot ki­mondani azokban a témák­ban, amelyeket hétről hét­re felvállalnak. Kis túlzással azt mond­hatnám, hogy nem ismer­nek kényes kérdést, de ta­lán úgy helyesebb: nem riadnak vissza az úgyne­vezett kényes témáktól, és nem félnek feltenni „rázós” kérdéseket sem. Egy-egy adásban két-három, esetleg négy olyan témát hoznak elő és boncolgatnak, ame­lyek a közvéleményt erő­sebben -foglalkoztatják. Az idei utolsó 168 órá­ban három ilyen kérdéskör szerepelt. Gazdasági kilá­tásaink a következő évek­ben a társadalmi demok­ratizmus és intézményrend­szerének működése, illetve a működés akadályai, zök­kenői, végül pedig a sze­mélyi változások sajátos természetrajza az ezekről szóló közleményekben és a köztudatban. Aki hallgatta ezt a múlt szombati adást, az bizonyára igazat fog ad­ni nekem abban, hogy a riporterek most sem vol­tak, egyik témában sem bá­tortalanok. Ezekre a nyílt kérdésekre őszinte válaszok hangzottak el. Az államjo­gásztól arról, hogy a de­mokratizmusnak nem a szervezeti kérdéseivel van bajunk, hanem azzal, hogy a szervezeti ügyekben meg­tett intézkedésekhez ké­pest ez a demokratizmus nem sokat mozdult előre. Az üzemi demokráciának például különféle szervezeti formái jöttek létre. Ezek megfelelőek, de a valóság­ban nem élnek eléggé. Mi­ért? Azért főként, mert a munkás csak akkor fog érdemben beleszólni a vál­lalat, a gyár ügyeibe, ha valóban érvényesülni fog az érdekeltsége, ha a keresetén fogja azt érezni. Igen érdekes volt a har­madik nagy téma. a sze­mélyi változások kérdéskö­re, az „érdemei elismerése mellett” többféle értelme­zése a közvéleményben. Ez az interjú megjelent a szombati Magyar, Hírlap­ban. Érdemes elolvasni. Seregi István

Next

/
Thumbnails
Contents