Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-18 / 298. szám
1983. december 18. Kelet-Magyarország 3 Olvasószolgálatunknak panaszolták Korlátáink Egy szép új lakótelep építésének voltam figyelemmel kísérője, lévén, hogy magam is ott vártam új otthonba való költözésemet. Arról a városrészről van szó, amely nemrég nőtt ki a földből Nyíregyházán, a vasútállomás és az almatároló között. A legutolsó épület* tömböt alig egy éve vették birtokukba boldog tulajdonosaik. A kép a szokott volt. A lakások már készen, de körben mindenütt a hátramaradott építkezési hulladék, törmelék, a feltúrt föld. Alig volt időm bosszanko- dásra, hiszen amíg a költözés lezajlott, szokatlanul gyorsan rendezték a terepet és megépült a várva- vár.t bekötő út, a parkolóval. A Szarvas utca végén azonban még mindig ott éktelenkedik egy jó néhány hektárnyi területű üres földdarab, aminek sorsa még bizonytalan, átjárná rajta pedig tengely töréssel fenyeget. Ezért aztán az almatárolóval párhuzamos, volt Móricz Zsigmond utcai öt tömb lakosai ugyanazt a bejárót használják, amely miatt ez a jegyzet született. Egy szép szombati reggelen az ablakon kipillantva egy korlátot pillanthattak meg a lakók. A látvány önmagában is szokatlanul hatott. Forgalmas ugyanis ez a rész, hiszen több százan járnak erre autójukkal. A szigorú vaskorlát már biztosan odabetonozva akadályozott minden mozgást, csikorogtak a fékek, és aki mögötte rekedt, nem tehetett mást, visszafordult és a kiépítetlen buckás részen keresztül hajtott ki a közútra. A lezárt szakasz elején pedig ott sürgött-forgott egy GMK két szorgalmas dolgozója. Kirakta a zsákutca táblát és elhagyta a helyszínt. Mielőtt elmentek volna, a felháborodott lakók magyarázatot követeltek, ők pedig valami bizonytalan eredetű pecsétes papírt lobogtattak. Az érdeklődésre pusztán az engedélyezésre vonatkozó néhány sort mutatták meg. Nem csoda, hogy már azon a napon csengett szerkesztőségünkben a telefon, olvasószolgálatunkat keresve panasszal. Helyt is adtunk a jogos felháborodásnak — tanúsítja múlt vasárnapi, számunk —, hogy mégis ilyen részletesen foglalkozunk a dologgal, annak az az oka, hogy nem hagyhatunk kommentár nélkül valamit, ami túl azon, hogy egyedi eset, mégis csak jelenség. Az említett lakótelepen a házak akár borsosnak is mondható árába az is beleszámít, hogy azt a bizonyos utat megépítették. Akik kijárták a korlát kihelyezésének engedélyét, nyilván úgy gondolták, hogy ők azt • a részt kifizették, hiszen a házuk mellett húzódik. Megfeledkeztek azonban arról, hogy az öt háztömb lakóinak 'jogos igénye a gyors közlekedés, és ez még nem minden. Azt sem tagadhatja meg tőlük senki, hogy hozzájuk is időben érkezzen, ne adj isten a mentő, a tűzoltó. így gondolkodva, egy kis túlzással egy első emeleti lakó követelhetné, hogy a többiek fentről járjanak be a tetőről, és ne szemeteljenek azon a folyosórészen, amelyet ő a lakásával együtt kifizetett. Esik Sándor Kurgán — m gyógyulás városa Kiss Gabika újra itthon Kiss Gabika sorsa nem ismeretlen már megyénkben. Lapunk márciusi számában adtunk hírt róla, hogy a hatéves kislány a szovjetunióbeli Kurgánban Ilizarov professzor klinikáján keres gyógyulást. A természettől kapott rövidebb csontot a világhírű professzor új módon tudja nyújtani, és így a kislány nem szenved behozhatatlan hátrányt egészséges társaival szemben. Márciusban indultak a nagy útnak, Gabika és a nagymamája. Segítette őket a Vöröskereszt megyei szervezete is. A közeli napokban érkeztek haza. Ismerősök és idegenek, rokonok, szomszédok érdeklődnek a kislány gyógyulásáról. Óvatosan fogalmaz Balogh Lászlóné, a nagymama, hiszen nem mindennapi kezelésről volt szó. A zárójelentés szerint még egy ideig fájdalmas a megnyújtott csont, de Ilizarov professzor megnyugtatta őket: minden remény megvan rá, hogy évek múlva a szervezet „elfelejtse” az anatómiai hiba kiigazítását. A moszkvai repülőtéren a magyar nagykövetség autója várta a nagymamát és unokáját, segítőkész emberek gondoskodtak róla, hogy egy másik repülőtérről, a domo- gyedovóiról késedelem nélkül továbbrepüljenek Kurgánba. Az Urálon túlra, amely újabb háromezer kilométerre fekszik a szovjet fővárostól. Ott megismerkedtek egy orosz családdal, akik kérés nélkül adtak szállást Zsuzsa nagymamának. Zója, a fiatal óvónő és Tolja, a férje, mélyen átérezte a magyar nagymama aggódását: nyolcéves kisfiúkat hasonló betegséggel kezelte a professzor a klinikán ugyanebben az időben. Gabika gyorsan megtanult oroszul. Már válaszolni tudott az osztályvezető főorvosnő kérdéseire. A gyógyulás hónapjai nem teltek haszontalanul. A kislány orosz dalokat tanult új barátaitól, magnószalagjai sok vidám estéről tanúskodnak. Itthon a nagymama munkahelye, a bank, az édesapa üzeme, az UNIVERSIL és az anyuka munkatársai, a NYÍR- TERV-től szabadnapjukon dolgoztak és ezernyi módon segítettek, hogy Kiss Gabika gyógyulásához minél jobb feltételeket teremtsenek a családnak is. Három hónap múlva kontrollra utaznak Ilizarov professzorhoz. Kurgán a gyógyulást, orosz nyelvtudást és új barátokat hozott Gabika életébe. Tóth Kornélia Modern gépek Fehérgyarmaton így látja Fuchs, a felszerelő A fehérgyarmati vasútállomás szomszédságában épülő evőeszközgyárban a jelenlegi legkorszerűbb gépeket a Hau- schild-cég szereli, Janfried Fuchs, a cég főszerelője már szinte szatmárinak számít. Készséggel vállalkozott egy kis beszélgetésre. — Ebben az üzemben 1982- es színvonalú nyugati mércével vizsgálva is a legújabb húsz gépet szereltük. A munkát május közepén kezdtük, december közepére be is fejezzük. — Szatmári barátaim bemutatták már Túristvándit, Szatmárcsekét, Tiszaosécsét és természetesen Fehérgyarmatot. A hétvégeken tettem egy-egy túrát Nyíregyházára, Miskolcra, Egerbe, Tokajba is. Korábban is hallottam Magyarországról. Hazájukat gazdaságpolitikai szempontból rugalmasnak tartjuk. Megelégedve tapasztalom, hogy a boltokban minden van, s a lakosság ezt meg is tudja venni. — Mi nem tetszik, Az, hogy nagy a bürokrácia. Korántsem olyan rugalmas és célratörő a gazdasági szervező munka, mint nálunk. Otthon jobb a munka intenzitása is. Tény, hogy itt minden a kezdőpontról indul. — Most voltam otthon az NSZK-ban, így a mikulási ajándékot már átadtam a feleségemnek, gyermekeimnek. Éppen egy béketüntetési hullámba csöppentem. Az emberek nagyon félnek a háborútól nálunk is. Remélem, karácsonyra már otthon lehetek, s miként magyar barátai im, én is oda tehetem a család fenyőfája alá december 24-én este például azt a két szatmári, fából faragott virágtartó kádat, amit a' ME- KOFÉM fehérgyarmati evőeszközgyára egyik dolgozója készített. — Kívánom, sikeresen működjön a gyár. Kellemes emlékekkel gondolok a Szamos szállodában töltött hetekre, a szatmári kirándulásokra, kedves magyar barátaimra. (m. k.) Nyári egyetemről — télen Merészen korainak tűnhet a híradás, amely télen tájékoztat a nyíregyházi nyári egyetem» előkészületeiről. Mint Barabás Lászlótól, a nyári egyetem titkárától megtudtuk, nincs ebben semmi különös, hiszen alig fejeződött be az 1983-as program, alig utaztak haza a vendégek, máris hozzáláttak a jövő évi bentlakásos ismeretterjesztő rendezvény előkészítéséhez. Egyben csendes jubileumhoz is érkezett a TIT Sza- bolcs-Szatmár megyei szervezetének és a Bessenyei György Tanárképző Főiskolának közös rendezvénye. 1984-ben immár tizedik alkalommal látják vendégül a külföldről érkező hallgatókat, résztvevőket megyeszékhelyünkön. Az idei nyáron Magyarország történetéről hangzottak el előadások. A honfoglalástól 1945-ig ölelték fel nemzeti történetünket a'meghívott országos szaktekintélyek. A nyári egyetem 167 hallgatójának többsége a Német Demokratikus Köztársaságból érkezett, de élénk visszhangra talált a nyári egyetem híre Svájcban is. Az Országos Nyári Egyetemi Tanács értékelésében többek között azt emelte ki a nyíregyháziról, hogy az ismeret- terjesztő előadásokon kívül olyan hangulatos programokat kínált — megyejáró kirándulás, termelőszövetkezet-, illetve intézménylátogatást —, amelyek hozzásegítették a vendégeket a mai magyar valóság még jobb, sokoldalúbb megismeréséhez. A tizedik nyári egyetem témája a huszadik századi magyar történelem lesz, kitérnek majd az előadók az 1945 utáni időszakra is. Szerepelnek a programban a hagyományos ország-, illetve megyeismertető tájékoztatók. Az előkészületek azt mutatják, hogy várhatóan módosul a résztvevők megoszlása, jelentősen nő a nyugati német nyelvterületekről jelentkezők száma. Növekszik az érdeklődj a nyíregyházi nyári egyetem iránt a nyugat-európai kommunista és szociáldemokrata ifjúsági szervezetekben. Hogy a fiatalok jelentkezésének anyagi akadályait mérsékeljék, a szabolcsi állami és társadalmi szervek más hazai egyetemek mintájára ösztöndíjak alapítását tervezik. (r. g.) „...a távoli, de tökéletesen megegyező fejlettségi szintű bolygó Kelet-Magyarország című lapja tökéletesen hasonló vállalkozásról adott hírt...” Mii szólnak ehhez, kedves olvasók?! Egy tudományos-fantasztikus elbeszélésből idéztem, címe: Magyarok az űrben. A szerző, Szentmihályi Szabó Péter látnoki képességgel idézi meg a 2000 esztendőt, amikor útnak indul (a Horto- bágyról) az első magyar űrhajó, földet ér egy feltehetőleg párhuzamos világban, Földünk távoli „tükörbolygóján’’ — s ott a Kossuth Lajos űrhajóból kiszálló utazók először egy Kelet-Magyarorszá- got vásárolnak. Megdobbant a szívem. Minő nagyszerű jövő! Én hiszek a sci- fi szerzők jóstehetségében — ezért hát most megnyugodtam. 2000-ben tehát él és virul még kenyéradó lapom valahol a galaktikában. Nem váltja föl térhatású tévé és más hasonló újdonság. Arról ugyan nem sokat ír a novella, hogy mit is tartalmaz az említett újságpéldány, de ködös elképzeléseim nekem is vannak. Az első oldalon hírt ad arról, hogy ülést tartott a magyar—szovjet gazdasági együttműködési bizottság — megtárgyalták a 2001. évi magyar földgáz- szállítások ütemét, a III. kislétai gázmezőről indul az új távvezeték Szibériába. A kormány döntött a tartós takarékbetétek kamatainak emeléséről (immár 72na legkisebb kamat — ha a betétei legalább három hétre lekötik). Hirül adja a lap, hogy megszűnnek a városok, ezután a lakóbizottságok közvetlenül a Minisztertanácshoz fordulhatnak (másodfokon). A második oldalon az áll, hogy emelt összegű lakás-használatbavételi dijat kapnak azok, akik átveszik városi bérlakásukat (ha háromnál több lakás nincs a birtokukban!), némileg csúszik a Bethlen Gábor utcai színészház átadása: a tervek szerint a következő évtől éjszakára kikapcsolják a forgalomirányító lámpákat. Terjedelmes riport számol be arról, hogy milyen sikereket ért el a gabona- termesztésben a nyíregyházi gumigyár melléküzemága, és tervrajzzal illusztrált cikk mutatja be. milyen is lesz a másik nyíregyházi mozi, melyet líbiai szakemberek építenek, miután a megyei építők lekötötték kapacitásukat Dél-Gabonban. Az olvasói levelek sem hiányoznak a lapból. „Már 1999-ben megígérték az illetékesek, hogy az Örökösföld XII. lakótelepről reggel nem egy, hanem két mikrobusz indul” — panaszolja egy olvasó. Másutt azt írják: „Felháborító, hogy az ünnepi ajándékudvar 117 büféje közül egyik sem árusít Napóleon-konyakot." A lap sportoldalán az NYVSSC edzője nyilatkozik csapata esélyeiről: „Remélem. hogy a Kossuth utcaiak elleni meccsen végre eldől, hogy bentmara- dunk-e a kerületi utcabajnokság B-cso- portjában. Bízom a fiúkban!” A városi kábeltévé műsora beharangozza az esti szórakoztató programot: a nyíregyházi metróépítők kórusa énekel, utána az esti mesében „A jóllakott szükségtanterem” című rajzfilmet vetítik, ezt vita követi az iskolák elnéptelenedéséről. majd meghirdetik a pályázatot a nyíregyházi művelődési központ nevének kiötlésére. A műsort kerekasztal-beszól- getés zárja. A téma: valóban sérti-e a jó érzést a Kelet-Magyarország szombati szexmellékletében közölt kép. amely a városi tanácstagokat ábrázolja fóliából készült télikabátban. Tarnavölgyi György VANNAK, AKIK KRITIZÁLNAK, VANNAK, AKIK SIRÁNKOZNAK, DE A LEGTÖBBEN TENNI AKARNAK. Ezért kérdeztük Vas Ottót, a CHEMISOL kisszövetkezet menedzserét, amikor az építésügyi szolgáltatásokról beszélgettünk: Tud jobbat — Lehet, hogy szerénytelenül hangzik, de ez a dolgom. — Kevesen mondhatják el magukról, hogy munkakörük elnevezése menedzser. Már pedig kisszövetkezetünkben, ahol van elnök, főkönyvelő, tervező, kémikus, fizikai munkás, oda kell valaki. aki kizárólag azzal foglalkozik, hogy legyen munka, és menjen a munka. Az előbb felsoroltak pedig zökkenőmentes ügymenetről gondoskodnak. — A kisszövetkezet új gazdálkodási forma, önök mióta tevékenykednek? — Nemrég, alig több mint egy éve. Elég nehezen indultunk, mert az engedélyezési procedura meglehetősen elhúzódott. Olyannyira, hogy időközben velünk párhuzamosan egy konkur- rens cég is munkába lépett, bár ők megint egy másik formában, gazdasági munkaközösségként. — Kisszövetkezetük fal- szigeteléssel foglalkozik. Miért pont ezen a területen látták lehetségesnek nemcsak a kis- konkurenciával, amit már említett, hanem magával az építőiparral felvenni a versenyt? — Falszigetelést tényleg nagyon sokan végeznek, de tudni kell, hogy méregdrágán. Nagyon költséges már maga a szigetelőanyag is, de a tervezés és a megelőző helyzettfeltárás éppúgy. Mi egy ponton tudunk aláígérni az árban, mégpedig ott, hogy gyakorlatilag rezsi nélkül dolgozunk. Hiába vagyunk bejegyzett jogi személy nincsen például egyetlen egy irodánk sem, raktár egyik-másikunk garázsában van és ha történetesen nincs munka, akkor jövedelem sincs. — Előfordult ilyen? — Rövid működésünk alatt még nem, az idén például négy és fél millió forintról állítottunk ki számlát és dicsekvés nélkül mondhatom, hogy megren- lelésáLlományunk felől nyugodtan alkatunk. Dolgoztunk a helyi repülőtéren, szigeteltük a Debrecen, MÁV Igazgatóság pincéjét, most pedig teljes létszámunk Leninvárosban fúrja a falat a kilyukadt víztornyon. Pusztán a legutóbbi munka majdnem felét kiteszi idei munkánk értékének. — Mi a titka sikerüknek? — Negyven százalékkal olcsóbban dolgozunk, mint az állami építőipar és va- lamenyien tudjuk: a tízéves garancia, amit adunk, nem kis dolog, saját bőrünkön éreznénk meg. ha lelkiísmeretlenül dolgoznánk. Esik Sándor
