Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-18 / 298. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. december 18. Elindultak az első komphajók Jasszer Arafat és az őt támogató palesztin harcosok elszállítására. Az első komp, a 16 ezer tonnás „Vergina" ma ér­it j kezik Tripoli kikötőjébe. Események címszavakban HÉTFŐ: Európa-szerte béketüntetéseket tartanak az amerikai ra- kétatelepités elleni tiltakozás jegyében — Merényletsorozat Kuvaitban. KEDD: Szovjet—finn tárgyalások Moszkvában — Illegális ellenfor­radalmi csoportok tagjainak letartóztatása Lengyelországban. Intézkedések a közrend megóvására — Rumsfeld elnöki kü­lönmegbízott Szíriában. SZERDA: Asszad elnök fogadja a szaúdl külügyminisztert — Sal­vadorban a hazafiak elfoglalnak egy televíziós állomást — A Kissinger vezette közép-amerikai vizsgáló bizottság meg­kezdi körútját a térségben. CSÜTÖRTÖK: Becsben újabb időpont kitűzése nélkül befejeződik a közép-európai haderő-csökkentési konferencia téli ülés­szaka — Mitterrand Jugoszláviában — Gromiko fogadja Hartman amerikai nagykövetet. PÉNTEK: Leszavazzák a dán kormányt, januárra rendkívüli válasz­tásokat írnak ki — Az indiai államfő Csehszlovákiában — Libanonban megerősítik a tűzszünetet, a libanoni elnök Lí­biában folytat megbeszéléseket. SZOMBAT: Előkészületek az Arafathoz hű palesztin erők elszállí­tására — Tanácskozik Portóban a portugál, Madridban a spanyol pártkongresszus. Á hét három kérdése O Miért nem tűztek ki újabb időpontot a bé­csi haderő-csökkentési tár­gyalások folytatására? A bécsi Hofburgban, az előre megállapított menet­rend szerint befejeződött a több, mint tíz esztendeje tar­tó haderő-csökkentési érte­kezlet téli fordulója. A szo­kásos csütörtöki összejövete­len — s ez már eltért a ha­gyományoktól — nem tűzték ki valamikorra, február— márciusra a folytatást, erről az időpontról a diplomáciai csatornákon át folytatott kü­lön eszmecseréken döntenek majd. A konferencia tehát nem szakadt meg, de nem is halad tovább eddigi medré­ben. az új helyzet kétségkí­vül szükségessé teszi a tár­gyalási témák alapos átgon­dolását. A bécsi tárgyalások a kö­zép-európai stratégiai térség (az NSZK és a Benelux-or- szágok területe az ott állomá­sozó amerikai, brit, kanadai csapatokkal, illetve az NDK, Csehszlovákia és Lengyelor­szág, valamint a Varsói Szer­ződés értelmében a három országban tartózkodó szovjet alakulatok) haderőinek és fegyverzetének korlátozásá­val foglalkozik. Hosszas vi­ták után megállapodtak a kö­zös plafonban (felső szintben) ami 900—900 ezer fő lenne mindkét oldalon, 700—700 ezer katona a szárazföldi had- ercnemnél, 200—200 ezer a légierőnél, az érdekelt orszá­gok haditengerészeti erőit nem vonták be a tárgyalá­sokba. A tényleges csökkentés megkezdésének első lépcsője- ként a két oldalon közölték a létszámadatokat: nagyjából azonosak az erők, 970—990 ezer fő körül mozognak. A NATO-hatalmak azonban nem fogadták el a négy szocialis­ta ország közlését, anélkül, hogy ezt bármivel indokolni tudták volna. Egyenlőtlen csökkentéshez ragaszkodnak, 90 ezer saját katona leszere­lése ellenében a keleti olda­lon háromszoros, 270 ezres létszámcsökkentést kívánnak. A négy szocialista ország, érthetően, visszautasítja az egyoldalú fölény elérésére irányuló nyugati szándéko­kat, s a konferencia a jelen körülmények között egy helyben topog. A bécsi témák önmagukban sem jelentenek könnyű kér­déseket, a tapasztalatok alap­ján nem ígérnek gyors meg­állapodást. Ezúttal azonban beleszóltak külső tényezők is. A nyugat-európai rakétatele­pítés megkezdése, a két pár­huzamosan folyó genfi párbe­széd szüneteltetése nyilván­valóan kedvezőtlen hatást fejt ki a haderő-csökkentési meg­beszélésekre is. Igaz, hogy az osztrák fővárosban nem a nukleáris eszközökről, hanem a hagyományos fegyverzetről tanácskoznak, de az egyes hadseregeken belül aligha lehet különválasztani a kü­lönböző fegyverkezési irányo­kat. Ha a rakétatelepítéssel Washington alapvető kísérle­tet tett és tesz az európai ka­tonai egyensúly megbontásá­ra, akkor Bécsben nehéz len­ne úgy tovább tárgyalni, mintha mi sem történne kon­tinensünkön. Több nyugati lap felteszi a kérdést: válságban vannak-e a tárgyalások? Természetesen nem a tárgyalások válságáról van szó, hanem arról, hogy amikor feszült a nemzetközi helyzet és növekedtek a veszélyek, igazi tárgyalások­ra van szükség. Nem alibi- konferenciákra, amelyek csak arra jók, hogy elfedjék a fegyverkezési verseny új for­dulóit, és az egyensúly meg­bontására tett kísérleteket. Moszkva világosan és nyoma­tékosan bejelentette, ha visz- szaáll a status quo ante (a latin kifejezés a külpolitika egyik gyakran használt meg­határozása, s a korábbi helyzet értendő alatta, a tár­gyalások a régi vágányokon, a régebbi kezdeményezések alapján folytatódhatnak. Ha ez nem történik meg, valóban elkerülhetetlen a? új helyzet elemzése és átgondolása. O Milyen új fejleményei vannak a közel-keleti válságnak? A közel-keleti válság to­vább hullámzik: a hét elején fellángoltak a harcok, bizonytalanná vált a helyzet, a hét második felében több esemény enyhítette a feszült­séget. Arra természetesen ne­héz lenne válaszolni, vajon ez a megnyugvás tartós lesz-e, vagy csupán lélegzetvételnyi átmenet... A jelek szerint befejeződött az Arafathoz hű négyezer harcos Tripoliból történő el­szállításának előkészületi sza­kasza. Kifutottak az ENSZ zászlaja alatt haladó görög komphajók, s Athén állítólag biztosítékokat kapott az öt hajó biztonságára. A hivata­los izraeli nyilatkozatok azon­ban minden eshetőséget nyit­va hagynak. Nem tudni, ezzel a korábbi bejelentéssel szem­beni visszavonulást akarják előkészíteni. Kedvező fejlemény a liba­noni tűzszünet megerősítése. Hosszabb zárvatartás után megnyitották a bejrúti nem­zetközi repülőteret, s ha egy ilyen hír mindenütt a vilá­gon általában meteorológiai viszonyokkal van kapcsolat­ban, a bejrúti nyitvatartás mögött politikai indítékok ke­ltesendők. A tűzszünet azonban csak a kezdet kezdete, egyáltalán feltétele annak, hogy Svájc­ban Genf helyett a hírek sze­rint Montreux-ban folytatód­jék a libanoni nemzeti meg­békélési konferencia, létre­jöjjön az ország valóságos egysége. Távozzanak a kül­földi csapatok s megreformál­ják a belső hatalom szerke­zetét. Felélénkült a Libanon kö­rüli diplomácia is — több meglepetéssé'. Dzsemajel vá­ratlanul találkozott Kadhafi­val, a líbiai főváros és az észak-libanoni kikötő név- azonosságát felhasználva akár azt mondhatnánk: Tripoliban TripoLiról tárgyalt. Az össze­jövetel azért érdemel hang­súlyos említést, mert a két vezető között, hosszabb idő óta, politikai okok miatt, rendkívül rossz a viszony, sőt egyáltalán nem volt beszélő viszony. Asszad szíriai elnök fogadta a szaúdi külügymi­nisztert, az államfő műtétje és hosszabb lábadozása óta ő volt az első külföldi látogató. Rumsfeld, amerikai elnöki különmegbízott — miközben az amerikai New Jersey ha­dihajó 37 kilométer távolság­ba hordó ütegeit druz és Szí­riái állásokat is lőttek Li­banonban — ugyancsak a Szí­riái fővárosban járt. S Liba­non volt a téma azon a talál­kozón, amely a moszkvai ame­rikai nagykövet kérésére jött létre Hartman illetve Gromi­ko szovjet külügyminiszter között. A mozgás széles kö­rű és erőteljes, de igazi elő­relépés még nem történhe­tett. O Miért kerül sor idő előtti választásokra Ja­pánban? Ha az olvasó reggel kézbe veszi a lapot, Japánban már túl vannak a választási nap delelőjén. jócskán délutánt írnak. Lezajlik egy választás, idő előtt, amelyet az ellenzéki pártok bojkottja kényszerí- tett ki: így akarták parla­menti mandátumáról való lemondásra bírni az elítélt volt kormányfőt, a Lockheed- botrányban részes, veszte­getésben bűnösnek talált Tá­rtaikét. Ügy tűnik azonban, hogy mind a kormánytábor, mind az ellenzék afféle erő­felmérésnek is tekinti, az 511 képviselő, megválasztását. A közvélemény-kutatások szerint a liberális-demokrata párt valószínűleg mandátu­mokat veszít, de abszolút többségét nem fenyegeti ve­szély. (Jelenleg 286 helyet birtokol az 511 tagú képvise­lőházban.) Ráadásul a kom­munistákból, szociáldemok­ratákból, a koméi buddhis­táiból. s az újkonzervatívok­ból összetevő ellenzék nem egységes, hadakoznak egy­mással. Ily módon a legizgalmasabb kérdésnek az ígérkezik, hogy a kormánytáboron belül, mi­lyen eredményeket érnek el az egyes frakciók, irányza­tok. Egyetlen szemléletes példa: Nakaszone kormányfő a párton belüli főbírálója, Fu- kuda egy körzetben indul. A papírforma szerint mindket­tőt újjáválasztják, de ha Fu- kuda több szavazattal jut mandátumhoz, mint a minisz­terelnök, az könnyen Naka­szone kormányfői posztjá­ba kerülhet. Igaz, alapvető különbségek nincsenek kö­zöttük, de úgy tűnik, hogy Nakaszone képviseli ma a „legamerikaibb" irányzatot. A japán választások elerp- zésénél tehát nem elég a pártok közötti viszonylatokat tanulmányozni, érdekesnek ígérkeznek a kormányszövet­ségen belüli eredmények és arányok is. Réti Ervin A rakétatelepítés kezdete után Sarkadi Nagy Barna nyilatkozata Most, hogy az Amerikai Egyesült Államok megkezd­te a közép-hatótávolságú ra­kéták nyugat-európai telepí­tését, megsokasodtak a nem­zetközi békemozgalom jövője körüli kérdőjelek. Egyes kö­rökben visszhangra találtak a további küzdelem kilátásta- lanságát hirdető eszmék, né­zetek, veszélyeztetve a közel­múltban kialakulni látszó egységet. Sarkadi Nagy Bar­na, az Országos Béketanács főtitkára e kérdések kapcsán a következőket mondotta: — A nemzetközi békemoz­galom egy csatája kétségkívül elveszett, de úgy gondolom, hogy a harc végső kimenetele még korántsem dőlt el. A fel­adat továbbra is: akadályoz­zuk meg egy nukleáris konf­liktus kirobbanását. Az utób­bi hetek eseményei ugyan va­lamelyest visszavetették a bé­kemozgalmakat, ám nap nap után látjuk és halljuk, hogy megújult erővel ismét százez­rek tiltakoznak az emberisé­get fenyegető „utolsó jár­vány”, az atomháború elke­rüléséért. Nyugat-Európában mindennaposak a tüntetések, ezreket tartóztatnak le anti- att, mert vállalni merik leg­jobb meggyőződésüket, azt, hogy ezt a világot, a civilizá­ció vívmányait meg kell men­teni. — A telepítések megkez­dődtek, s ez olyan objektív tény, amellyel szembe kell néznünk. Igaz. korábban sem voltak, nem lehettek illúzió­ink. Tudtuk, hogy az imperia­lista körök a kialakult tényle­ges erőegyensúly megbontá­sára törekednek. Ahogy fo­kozták erőfeszítéseiket céljuk elérésére és soraink megosz­tására, tapasztalniuk kellett, hogy az emberek merőben másként vélekednek a világ­ról, a gondok megoldási lehe­tőségeiről. A józanul gondol­kodó politikusok számtalan­szor leszögezték, hogy a tár­gyalásoknak nincs ésszerű al­ternatívája, a nézeteltérése­ket nyílt, őszinte, a kölcsönös érdekeket egyeztető vitákban kell rendezni. Az USA azon­ban sosem vette komolyan a genfi párbeszédet: világural­mi szerepre tört és tör. Emi­att avatkozik be egy sor, or­szágától földrajzilag is távol eső állam belügyeibe, sérti meg azok szuverenitását. — Mi, a magyar békemoz­galom aktivistái a magunk erejéhez, lehetőségeihez mér­ten eddig is támogattuk az im­perializmus ellen, a társadal­mi haladásért küzdő mozgal­makat, s szorgalmaztuk az együttműködést velük. Szán­dékaink jórészt valóra váltak: olyan szervezetekkel találtuk meg a közeledés platformját, amelyekkel azelőtt — ilyen­olyan okok miatt — nem si­kerül t. Itthon is téma, mit te­het az egyén most, ebben az új helyzetben? A válasz: ugyanazt, mint eddig. Tilta­kozni kell, minden alkalmat megragadva, s tudatosítani, hogy nem akarunk háborút, készek vagyunk eredménye­ink megvédésére. — Az elmúlt napokban or­szágszerte megrendezett gyű­léseinken, fórumainkon fiata­lok és idősebbek, férfiak és nők, munkások és értelmiségi­ek sokasága tett hitet a béke ügye mellett. Ugyanakkor szükségesnek és elkerülhetet­lennek tartották a Varsói Szerződés tagállamainak el­lenlépéseit, egyetértettek a tervezett intézkedésekkel. A KlSZ-szel közösen kibocsátott felhívásunkat már eddig száz­ezrek írták alá, ily módon is bizonyítva, hogy a magyar békepolitika, békemozgalom milliók bizalmát élvezi. Ép­pen ezért a közeljövőben is számos alkalmat teremtünk arra, hogy népünk kifejezhes­se töretlen békeakarafát, til­takozzék a fenyegető veszé­lyek ellen, s szót emeljen a vitás kérdések tárgyalások út­ján történő rendezéséért— fe­jezte be nyilatkozatát Sarkadi Nagy Barna. Libusék egyre hangosab­ban, egyre nagyobb igyeke­zettel zenéltek, nehogy abba kelljen hagyniuk: erre a mai bevételre már hetek óta szá­mítottak. Igaz, most az egy­mást követő vasárnapokon lesz munkájuk, már annyi bálba hívják őket, hogy alig győzni, de mégsem'lenne jó, ha azt hírelnék. mindig ve­rekedés van ott, ahol ők ze­nélnek. Ottilia asszony állt meg Li- bus előtt: — Ma éjjel nincs több ba­nán! — közölte ellentmon­dást nem tűrő hangon, s Li- bus megértette, hogy rockot nem játszhat. Közben Hoiocsák is oda­lépett -hozzájuk. Ügy döntött, hogy egyelőre nem mutatko­zik a táncosok között, nehogy felingereljen megint vala­kit, bár nagyon jól tudta, hogy többen is táncolnának vele. Szívesen inna egy kis bort vagy pálinkát, de hát azért el kellett volna men­nie a kocsmába, bár némelyik asztalnál már előkerült a csatos üveg. amiből a bá­mészkodók elkezdtek iszo­gatni, de arra egyelőre nem számíthat — éppen az imén­ti kis összekoccanás miatt —, hogy megkínálják. A betonon azért egyre töb­ben táncoltak. Hoiocsák a történtek után csendes bele­törődéssel üldögélt, kissé mosolygó fensőbbséggel, megbocsátóan, amely mögül — oly gyakran előfordul vele — saját sorsának a kilátásta- lansága is feltolakodott a tu­datáig. Éppen ez a élénkülő, nyüzs­gő látvány váltotta ki belő­le, hogy szomorúbbnak lás­sa az eléje táruló képet, idét­len totyogásnak a táncot, sa­vanyúnak a révült boldogsá­got az arcokon, hamisnak és kétségbeejtőnek a tánc má­morát, amely azonban a kö­vetkező pillanatban mégis irigyelt, hiszen az ő barát­jának a zenekara játszik: ép­pen elegendő ok arra, hogy jókedve legyen. Talán ott követte el a legnagyobb hibát, hogy az ál­lomásról egyenesen a kultúr- házba jött, és nem a kocsmá­ba, mert az asztal mellett ül­dögélő ismerősei sűrűn emel­getik ugyan a csatos üvege­ket, de őt sehogyan sem akar­ják észrevenni. Elégedetten figyelte a ze­nekar játékát. A Vak Légiós tangót énekelt, majd csár­dást, Libus is ráhagyta a játékot. Most minden a Vak Légiós nyakába szakadt, mu­száj azt hegedülnie, amit a többség kér, nem kockáztat­hatnak holmi városi muzsi­kával, mert kihajigálják őket az utcára. Egyre többen jönnek, együtt énekelnek a Vak Lé­gióssal r— még mindig jobb, ha így zajlik a bál, mintha verekednének. Igyekeztek is minél rövidebb szünetet tar­tani, s a jókedvet állandósí­tani, Ottilia asszony is egyre csak biztatta őket „a leg­jobb zenekar lesz a mienk’’, súgta Libusnak, aki egyetér­tőén bólintott, mindketten a Vak Légiósban bíztak, csak bírja ezt a tempót egész éj­jel, hajnal ötig. — Jobbak vagyunk, mint a szálkái zsinagógában — mo­solygott Ottilia asszony Hak- likra, s boldogan járt-kelt a teremben, a szünetekben pe­dig leült ő is egy-egy asztal­hoz. hogy elénekelje a Varga Julcsát. Este van már, csillag van az égen, Varga Julcsa mezítláb a réten. Sajnálja a cipőjét felhúzni, Garzó Péter nem vesz töb­bet néki. De legtöbben mégis akkor csúsztattak pénzt a Vak Lé­giós zsebébe, ha rázendített a legnépszerűbb dalra: Uccára ny ílik a kocsma ­ajtó, Kihallatszik belőle a szép muzsikaszó, Sört ide, bort ide, te szép barna lány, Hadd mulatom ki magam igazán. A Vak Légiós nem sajnál­ta a fáradtságot, végigjárta az asztalokat, és röviden, de megbízhatóan eljátszott min­dent, amit kértek, tudván, hogy hamar elmegy az éjsza­ka, s az a pénz, amit így ke­res, mind az övék lesz, mert a belépőjegyek árából csak nagyon keveset kapnak. Ezért igyekezett hát a Vak Légiós, és Ottilia asszony is sasszemmel figyelte, hogy ho­vá, melyik asztalhoz érdemes odamennie. „Ha bál, legyen bál" biztatta az asszony a kurjongatókat, akik borral és süteménnyel is megkínálták, s ő ebben a zűrzavarban érezte magát a legjobban, ilyen mámoros éjszakára vá­gyott, arra, hogy sokan emlé­kezzenek rájuk. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents