Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-18 / 298. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. december 18. Elindultak az első komphajók Jasszer Arafat és az őt támogató palesztin harcosok elszállítására. Az első komp, a 16 ezer tonnás „Vergina" ma érit j kezik Tripoli kikötőjébe. Események címszavakban HÉTFŐ: Európa-szerte béketüntetéseket tartanak az amerikai ra- kétatelepités elleni tiltakozás jegyében — Merényletsorozat Kuvaitban. KEDD: Szovjet—finn tárgyalások Moszkvában — Illegális ellenforradalmi csoportok tagjainak letartóztatása Lengyelországban. Intézkedések a közrend megóvására — Rumsfeld elnöki különmegbízott Szíriában. SZERDA: Asszad elnök fogadja a szaúdl külügyminisztert — Salvadorban a hazafiak elfoglalnak egy televíziós állomást — A Kissinger vezette közép-amerikai vizsgáló bizottság megkezdi körútját a térségben. CSÜTÖRTÖK: Becsben újabb időpont kitűzése nélkül befejeződik a közép-európai haderő-csökkentési konferencia téli ülésszaka — Mitterrand Jugoszláviában — Gromiko fogadja Hartman amerikai nagykövetet. PÉNTEK: Leszavazzák a dán kormányt, januárra rendkívüli választásokat írnak ki — Az indiai államfő Csehszlovákiában — Libanonban megerősítik a tűzszünetet, a libanoni elnök Líbiában folytat megbeszéléseket. SZOMBAT: Előkészületek az Arafathoz hű palesztin erők elszállítására — Tanácskozik Portóban a portugál, Madridban a spanyol pártkongresszus. Á hét három kérdése O Miért nem tűztek ki újabb időpontot a bécsi haderő-csökkentési tárgyalások folytatására? A bécsi Hofburgban, az előre megállapított menetrend szerint befejeződött a több, mint tíz esztendeje tartó haderő-csökkentési értekezlet téli fordulója. A szokásos csütörtöki összejövetelen — s ez már eltért a hagyományoktól — nem tűzték ki valamikorra, február— márciusra a folytatást, erről az időpontról a diplomáciai csatornákon át folytatott külön eszmecseréken döntenek majd. A konferencia tehát nem szakadt meg, de nem is halad tovább eddigi medrében. az új helyzet kétségkívül szükségessé teszi a tárgyalási témák alapos átgondolását. A bécsi tárgyalások a közép-európai stratégiai térség (az NSZK és a Benelux-or- szágok területe az ott állomásozó amerikai, brit, kanadai csapatokkal, illetve az NDK, Csehszlovákia és Lengyelország, valamint a Varsói Szerződés értelmében a három országban tartózkodó szovjet alakulatok) haderőinek és fegyverzetének korlátozásával foglalkozik. Hosszas viták után megállapodtak a közös plafonban (felső szintben) ami 900—900 ezer fő lenne mindkét oldalon, 700—700 ezer katona a szárazföldi had- ercnemnél, 200—200 ezer a légierőnél, az érdekelt országok haditengerészeti erőit nem vonták be a tárgyalásokba. A tényleges csökkentés megkezdésének első lépcsője- ként a két oldalon közölték a létszámadatokat: nagyjából azonosak az erők, 970—990 ezer fő körül mozognak. A NATO-hatalmak azonban nem fogadták el a négy szocialista ország közlését, anélkül, hogy ezt bármivel indokolni tudták volna. Egyenlőtlen csökkentéshez ragaszkodnak, 90 ezer saját katona leszerelése ellenében a keleti oldalon háromszoros, 270 ezres létszámcsökkentést kívánnak. A négy szocialista ország, érthetően, visszautasítja az egyoldalú fölény elérésére irányuló nyugati szándékokat, s a konferencia a jelen körülmények között egy helyben topog. A bécsi témák önmagukban sem jelentenek könnyű kérdéseket, a tapasztalatok alapján nem ígérnek gyors megállapodást. Ezúttal azonban beleszóltak külső tényezők is. A nyugat-európai rakétatelepítés megkezdése, a két párhuzamosan folyó genfi párbeszéd szüneteltetése nyilvánvalóan kedvezőtlen hatást fejt ki a haderő-csökkentési megbeszélésekre is. Igaz, hogy az osztrák fővárosban nem a nukleáris eszközökről, hanem a hagyományos fegyverzetről tanácskoznak, de az egyes hadseregeken belül aligha lehet különválasztani a különböző fegyverkezési irányokat. Ha a rakétatelepítéssel Washington alapvető kísérletet tett és tesz az európai katonai egyensúly megbontására, akkor Bécsben nehéz lenne úgy tovább tárgyalni, mintha mi sem történne kontinensünkön. Több nyugati lap felteszi a kérdést: válságban vannak-e a tárgyalások? Természetesen nem a tárgyalások válságáról van szó, hanem arról, hogy amikor feszült a nemzetközi helyzet és növekedtek a veszélyek, igazi tárgyalásokra van szükség. Nem alibi- konferenciákra, amelyek csak arra jók, hogy elfedjék a fegyverkezési verseny új fordulóit, és az egyensúly megbontására tett kísérleteket. Moszkva világosan és nyomatékosan bejelentette, ha visz- szaáll a status quo ante (a latin kifejezés a külpolitika egyik gyakran használt meghatározása, s a korábbi helyzet értendő alatta, a tárgyalások a régi vágányokon, a régebbi kezdeményezések alapján folytatódhatnak. Ha ez nem történik meg, valóban elkerülhetetlen a? új helyzet elemzése és átgondolása. O Milyen új fejleményei vannak a közel-keleti válságnak? A közel-keleti válság tovább hullámzik: a hét elején fellángoltak a harcok, bizonytalanná vált a helyzet, a hét második felében több esemény enyhítette a feszültséget. Arra természetesen nehéz lenne válaszolni, vajon ez a megnyugvás tartós lesz-e, vagy csupán lélegzetvételnyi átmenet... A jelek szerint befejeződött az Arafathoz hű négyezer harcos Tripoliból történő elszállításának előkészületi szakasza. Kifutottak az ENSZ zászlaja alatt haladó görög komphajók, s Athén állítólag biztosítékokat kapott az öt hajó biztonságára. A hivatalos izraeli nyilatkozatok azonban minden eshetőséget nyitva hagynak. Nem tudni, ezzel a korábbi bejelentéssel szembeni visszavonulást akarják előkészíteni. Kedvező fejlemény a libanoni tűzszünet megerősítése. Hosszabb zárvatartás után megnyitották a bejrúti nemzetközi repülőteret, s ha egy ilyen hír mindenütt a világon általában meteorológiai viszonyokkal van kapcsolatban, a bejrúti nyitvatartás mögött politikai indítékok keltesendők. A tűzszünet azonban csak a kezdet kezdete, egyáltalán feltétele annak, hogy Svájcban Genf helyett a hírek szerint Montreux-ban folytatódjék a libanoni nemzeti megbékélési konferencia, létrejöjjön az ország valóságos egysége. Távozzanak a külföldi csapatok s megreformálják a belső hatalom szerkezetét. Felélénkült a Libanon körüli diplomácia is — több meglepetéssé'. Dzsemajel váratlanul találkozott Kadhafival, a líbiai főváros és az észak-libanoni kikötő név- azonosságát felhasználva akár azt mondhatnánk: Tripoliban TripoLiról tárgyalt. Az összejövetel azért érdemel hangsúlyos említést, mert a két vezető között, hosszabb idő óta, politikai okok miatt, rendkívül rossz a viszony, sőt egyáltalán nem volt beszélő viszony. Asszad szíriai elnök fogadta a szaúdi külügyminisztert, az államfő műtétje és hosszabb lábadozása óta ő volt az első külföldi látogató. Rumsfeld, amerikai elnöki különmegbízott — miközben az amerikai New Jersey hadihajó 37 kilométer távolságba hordó ütegeit druz és Szíriái állásokat is lőttek Libanonban — ugyancsak a Szíriái fővárosban járt. S Libanon volt a téma azon a találkozón, amely a moszkvai amerikai nagykövet kérésére jött létre Hartman illetve Gromiko szovjet külügyminiszter között. A mozgás széles körű és erőteljes, de igazi előrelépés még nem történhetett. O Miért kerül sor idő előtti választásokra Japánban? Ha az olvasó reggel kézbe veszi a lapot, Japánban már túl vannak a választási nap delelőjén. jócskán délutánt írnak. Lezajlik egy választás, idő előtt, amelyet az ellenzéki pártok bojkottja kényszerí- tett ki: így akarták parlamenti mandátumáról való lemondásra bírni az elítélt volt kormányfőt, a Lockheed- botrányban részes, vesztegetésben bűnösnek talált Tártaikét. Ügy tűnik azonban, hogy mind a kormánytábor, mind az ellenzék afféle erőfelmérésnek is tekinti, az 511 képviselő, megválasztását. A közvélemény-kutatások szerint a liberális-demokrata párt valószínűleg mandátumokat veszít, de abszolút többségét nem fenyegeti veszély. (Jelenleg 286 helyet birtokol az 511 tagú képviselőházban.) Ráadásul a kommunistákból, szociáldemokratákból, a koméi buddhistáiból. s az újkonzervatívokból összetevő ellenzék nem egységes, hadakoznak egymással. Ily módon a legizgalmasabb kérdésnek az ígérkezik, hogy a kormánytáboron belül, milyen eredményeket érnek el az egyes frakciók, irányzatok. Egyetlen szemléletes példa: Nakaszone kormányfő a párton belüli főbírálója, Fu- kuda egy körzetben indul. A papírforma szerint mindkettőt újjáválasztják, de ha Fu- kuda több szavazattal jut mandátumhoz, mint a miniszterelnök, az könnyen Nakaszone kormányfői posztjába kerülhet. Igaz, alapvető különbségek nincsenek közöttük, de úgy tűnik, hogy Nakaszone képviseli ma a „legamerikaibb" irányzatot. A japán választások elerp- zésénél tehát nem elég a pártok közötti viszonylatokat tanulmányozni, érdekesnek ígérkeznek a kormányszövetségen belüli eredmények és arányok is. Réti Ervin A rakétatelepítés kezdete után Sarkadi Nagy Barna nyilatkozata Most, hogy az Amerikai Egyesült Államok megkezdte a közép-hatótávolságú rakéták nyugat-európai telepítését, megsokasodtak a nemzetközi békemozgalom jövője körüli kérdőjelek. Egyes körökben visszhangra találtak a további küzdelem kilátásta- lanságát hirdető eszmék, nézetek, veszélyeztetve a közelmúltban kialakulni látszó egységet. Sarkadi Nagy Barna, az Országos Béketanács főtitkára e kérdések kapcsán a következőket mondotta: — A nemzetközi békemozgalom egy csatája kétségkívül elveszett, de úgy gondolom, hogy a harc végső kimenetele még korántsem dőlt el. A feladat továbbra is: akadályozzuk meg egy nukleáris konfliktus kirobbanását. Az utóbbi hetek eseményei ugyan valamelyest visszavetették a békemozgalmakat, ám nap nap után látjuk és halljuk, hogy megújult erővel ismét százezrek tiltakoznak az emberiséget fenyegető „utolsó járvány”, az atomháború elkerüléséért. Nyugat-Európában mindennaposak a tüntetések, ezreket tartóztatnak le anti- att, mert vállalni merik legjobb meggyőződésüket, azt, hogy ezt a világot, a civilizáció vívmányait meg kell menteni. — A telepítések megkezdődtek, s ez olyan objektív tény, amellyel szembe kell néznünk. Igaz. korábban sem voltak, nem lehettek illúzióink. Tudtuk, hogy az imperialista körök a kialakult tényleges erőegyensúly megbontására törekednek. Ahogy fokozták erőfeszítéseiket céljuk elérésére és soraink megosztására, tapasztalniuk kellett, hogy az emberek merőben másként vélekednek a világról, a gondok megoldási lehetőségeiről. A józanul gondolkodó politikusok számtalanszor leszögezték, hogy a tárgyalásoknak nincs ésszerű alternatívája, a nézeteltéréseket nyílt, őszinte, a kölcsönös érdekeket egyeztető vitákban kell rendezni. Az USA azonban sosem vette komolyan a genfi párbeszédet: világuralmi szerepre tört és tör. Emiatt avatkozik be egy sor, országától földrajzilag is távol eső állam belügyeibe, sérti meg azok szuverenitását. — Mi, a magyar békemozgalom aktivistái a magunk erejéhez, lehetőségeihez mérten eddig is támogattuk az imperializmus ellen, a társadalmi haladásért küzdő mozgalmakat, s szorgalmaztuk az együttműködést velük. Szándékaink jórészt valóra váltak: olyan szervezetekkel találtuk meg a közeledés platformját, amelyekkel azelőtt — ilyenolyan okok miatt — nem sikerül t. Itthon is téma, mit tehet az egyén most, ebben az új helyzetben? A válasz: ugyanazt, mint eddig. Tiltakozni kell, minden alkalmat megragadva, s tudatosítani, hogy nem akarunk háborút, készek vagyunk eredményeink megvédésére. — Az elmúlt napokban országszerte megrendezett gyűléseinken, fórumainkon fiatalok és idősebbek, férfiak és nők, munkások és értelmiségiek sokasága tett hitet a béke ügye mellett. Ugyanakkor szükségesnek és elkerülhetetlennek tartották a Varsói Szerződés tagállamainak ellenlépéseit, egyetértettek a tervezett intézkedésekkel. A KlSZ-szel közösen kibocsátott felhívásunkat már eddig százezrek írták alá, ily módon is bizonyítva, hogy a magyar békepolitika, békemozgalom milliók bizalmát élvezi. Éppen ezért a közeljövőben is számos alkalmat teremtünk arra, hogy népünk kifejezhesse töretlen békeakarafát, tiltakozzék a fenyegető veszélyek ellen, s szót emeljen a vitás kérdések tárgyalások útján történő rendezéséért— fejezte be nyilatkozatát Sarkadi Nagy Barna. Libusék egyre hangosabban, egyre nagyobb igyekezettel zenéltek, nehogy abba kelljen hagyniuk: erre a mai bevételre már hetek óta számítottak. Igaz, most az egymást követő vasárnapokon lesz munkájuk, már annyi bálba hívják őket, hogy alig győzni, de mégsem'lenne jó, ha azt hírelnék. mindig verekedés van ott, ahol ők zenélnek. Ottilia asszony állt meg Li- bus előtt: — Ma éjjel nincs több banán! — közölte ellentmondást nem tűrő hangon, s Li- bus megértette, hogy rockot nem játszhat. Közben Hoiocsák is odalépett -hozzájuk. Ügy döntött, hogy egyelőre nem mutatkozik a táncosok között, nehogy felingereljen megint valakit, bár nagyon jól tudta, hogy többen is táncolnának vele. Szívesen inna egy kis bort vagy pálinkát, de hát azért el kellett volna mennie a kocsmába, bár némelyik asztalnál már előkerült a csatos üveg. amiből a bámészkodók elkezdtek iszogatni, de arra egyelőre nem számíthat — éppen az iménti kis összekoccanás miatt —, hogy megkínálják. A betonon azért egyre többen táncoltak. Hoiocsák a történtek után csendes beletörődéssel üldögélt, kissé mosolygó fensőbbséggel, megbocsátóan, amely mögül — oly gyakran előfordul vele — saját sorsának a kilátásta- lansága is feltolakodott a tudatáig. Éppen ez a élénkülő, nyüzsgő látvány váltotta ki belőle, hogy szomorúbbnak lássa az eléje táruló képet, idétlen totyogásnak a táncot, savanyúnak a révült boldogságot az arcokon, hamisnak és kétségbeejtőnek a tánc mámorát, amely azonban a következő pillanatban mégis irigyelt, hiszen az ő barátjának a zenekara játszik: éppen elegendő ok arra, hogy jókedve legyen. Talán ott követte el a legnagyobb hibát, hogy az állomásról egyenesen a kultúr- házba jött, és nem a kocsmába, mert az asztal mellett üldögélő ismerősei sűrűn emelgetik ugyan a csatos üvegeket, de őt sehogyan sem akarják észrevenni. Elégedetten figyelte a zenekar játékát. A Vak Légiós tangót énekelt, majd csárdást, Libus is ráhagyta a játékot. Most minden a Vak Légiós nyakába szakadt, muszáj azt hegedülnie, amit a többség kér, nem kockáztathatnak holmi városi muzsikával, mert kihajigálják őket az utcára. Egyre többen jönnek, együtt énekelnek a Vak Légióssal r— még mindig jobb, ha így zajlik a bál, mintha verekednének. Igyekeztek is minél rövidebb szünetet tartani, s a jókedvet állandósítani, Ottilia asszony is egyre csak biztatta őket „a legjobb zenekar lesz a mienk’’, súgta Libusnak, aki egyetértőén bólintott, mindketten a Vak Légiósban bíztak, csak bírja ezt a tempót egész éjjel, hajnal ötig. — Jobbak vagyunk, mint a szálkái zsinagógában — mosolygott Ottilia asszony Hak- likra, s boldogan járt-kelt a teremben, a szünetekben pedig leült ő is egy-egy asztalhoz. hogy elénekelje a Varga Julcsát. Este van már, csillag van az égen, Varga Julcsa mezítláb a réten. Sajnálja a cipőjét felhúzni, Garzó Péter nem vesz többet néki. De legtöbben mégis akkor csúsztattak pénzt a Vak Légiós zsebébe, ha rázendített a legnépszerűbb dalra: Uccára ny ílik a kocsma ajtó, Kihallatszik belőle a szép muzsikaszó, Sört ide, bort ide, te szép barna lány, Hadd mulatom ki magam igazán. A Vak Légiós nem sajnálta a fáradtságot, végigjárta az asztalokat, és röviden, de megbízhatóan eljátszott mindent, amit kértek, tudván, hogy hamar elmegy az éjszaka, s az a pénz, amit így keres, mind az övék lesz, mert a belépőjegyek árából csak nagyon keveset kapnak. Ezért igyekezett hát a Vak Légiós, és Ottilia asszony is sasszemmel figyelte, hogy hová, melyik asztalhoz érdemes odamennie. „Ha bál, legyen bál" biztatta az asszony a kurjongatókat, akik borral és süteménnyel is megkínálták, s ő ebben a zűrzavarban érezte magát a legjobban, ilyen mámoros éjszakára vágyott, arra, hogy sokan emlékezzenek rájuk. (Folytatjuk)
