Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-18 / 298. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. december 18. Röhög az osztály Azonnal belémnyilallt: gyáva vagyok. Ballagtam éppen a nemzeti bank előtt Nyíregyházán, talpam alatt csúszott a járda, és agyam mélyen elgondolkodott. Mellettem vidám gimnazisták húztak el éppen, és lassan hatolt tudatomig, amiről beszéltek. — Hú, öcsém! Az a zongora nem marad meg ott! És néztek felfelé hatalmas aggódással. Lábaimnak elindult a parancs, ugrani gyorsan, mert még én is alá kerülök, de valami visszatartott. Egy automatizmus, amelyet a hátrább jövők kapcsoltak be. Mögöttem egy másik sereg diák kacagott szélesen, de úgy, hogy ... Ekkor eszembe jutott az a fiatalkori csínytevésem, amikor az osztállyal Budapestre kirándultunk, és a Körúton kört képeztünk, mintha a közepén nagyon fontos dolog történne. Az arra járók szedtek szét bennünket, hogy vajon mi van ott? Középen hasonlóképpen röhögött az osztály szertelenül, őszintén, felszabadultan. A járókelők pedig, akik rájöttek, hogy lóvá tették őket, bosszúsan morogtak, mentek dolguk után. Emitt a nemzeti bank előtt csetlett-botlott minden arra- járó, meredt nyakkal néztek fölfelé. Én magam örültem is, meg nem is, hogy nem ugrottam be, pedig a fiúk már nekem játszottak. Aztán láttam, nem tartanak alkalmas médiumnak, másokat ugrattak. A sarokra érve azon vettem észre magam, hogy visz- szanézek: tényleg nincs ott egy zongora a magasban? (és) Jöjjön bátran! Ide tessék! Zsibogói hangulat Autópumpa, használt ruha, bőrtarisznya, gumipuska, szentképek és festékek, erszények és mellények, babaszoknya, körömfesték, fél pár papucs, lakkos fakulcs, monokli és monokini, kerek kerék, törött faék, keszkenő és táncosnő, zörgő-börgő lármaláda, tollas kalap maszkabálba. — Jöjjön bátran, ide tessék! — szól az árus, s mint egy mágus, szugerálja a néze- lődőket. — Ez az áru nyolcvan forint? — kérdi egy úr, s az árus fintort vágva: „költse inkább patikára". Topognak af árusok, de arcuk vidám es nincsen gond, mert jön a vevő és alkusznak, s mert nem nyugszanak, gazdát cserél a portéka és a pénz, vastagszik a börbuksza. S ha mégsem kell az árujuk — enni nem kér —. majd csak elkél a legközelebbi piacnapon. (Császár Csaba képriportja a nyíregyházi piacon készült.) Jégparádé a 12-es iskola udvarán. (Jávor fotó) Folyóban fürödni nagy szerencse Ki ne gondolt volna arra, hogy vajon mi a pénzeknek útja. Hány kézen forog például egy 500 forintos addig, amíg ropogós tartása elron- gyolódik, nyomata megkopik. A pénz útját képtelenség követni, viszont több annál, mint egyszerű fizetési eszköz. A pénz krónikása, közvetítője lehet koroknak, társadalmaknak és vannak vele kapcsolatos érdekes történetek. Lássunk most ezekből egyet. Ezen a nyáron történt, hogy két fiú fürödni ment a folyóra. Abban a csatornában fü- rödtek. amelyet a VII. számú főfolyásként tartanak számon és a Nyírség vadvizeit gyűjtve Nagykállón, Oroson áthaladva'tart a Tisza felé. A két gyerekember két fürdés szünetében birkózott a parton és az erőpróba közben egyszerre megcsillant egy kerek fém a forró homokban. Pénznek vélték. régi pénznek, rossz pénznek, de mert fényes volt, eltették, haza vitték. Később kiderült, hogy aranyat találtak és nem is akármilyet. A nyíregyházi Jósa András Múzeum egy bizánci eredetű aranypénzzel, úgynevezett Solidussal gazdagodott. A TALÁLT PÉNZ múzeumba a Solidust Szokot Katalin, az egyik gyerek nővére vitte be, és ajánlotta fel, igen helyesen, a gyűjtemény gazdagítására. A múzeológu- sok első dolga volt az érme tüzetes vizsgálata. Megállapították, hogy az a bizánci birodalomban veretett Theodorius császár korában, vagy annak halálát követően 400 körül. Az érme 4,5 gramm súlyú, 24 karátos arany, vere- te szinte tökéletes. A talált pénznek, legyen az régi, avagy rossz, értéke akkor is van, ha már nincs forgalomban. A megtalálók jelen esetben hatezer forint jutalmat kaptak, de nem ez a bizánci arany mai igazi értékmérője. Nagy becsben azért tartják, mert lelőhelyes érték, általa utalni lehet arra, hogy az oros-harangodi Nagyhegy környékén 1600 évvel ezelőtt mi történhetett. Ami történelmi tény: Bizánc a kelet-római birodalom kettészakadásával jött létre. Sokan támadták, rettegte a birodalom isten ostorát, Attilát is. A bizánci birodalom Attilának rendszeresen adót fizetett, évente 30 ezer aranyat. Egy, a „békeadóból” származó arany kerülhetett most a fürdőző fiúk kezébe? Nagy kincset találtak. Érdemes volt a folyóra fürödni menni. (s. e.) Földre rakott kirakat. Furcsa évfordulók Jubilál a harisnyanadrág Szokatlan évfordulókat szedtünk csokorba aíz év végéhez közeledve. Életünk mindennapos tartozéka inak születéséről emlékezünk meg. Olyan dolgokéról, amikről nem is tűnik ki, hogy „koruk" lehet. Kilencedik „ikszébe" lép jövőre a szinte naponta használt takarítóeszköz, a porszívó. ősét 1903-ban Angliában kezdték alkalmlazni a vasúti kocsik tisztításária. Mérete vetekedett egy vagonéval, és nem is annyira szívta, inkább fújta a szemetet, a párnázott ülésekbe rakódott szennyeződést. Később jöttek rá, hogy a cső áthelyezésével kihasználható a vákumhatás, ami sokkal eredményesebb. Századunk első évtizedeiben Nyugat-Európában fokozatosan a porszívó a modern laEzerféle csecsebecse. Beperelte az anyját Kallotunk egy hírt a Nyíregyházi Munkaügyi Bíróságon: anya és fia hónapokon át pereskedett egymással. Ügyükre ez év őszén tett pontot a bíróság. Nem egészen friss az ítélet, hogy mégis közétesszük, annak eeyik oka az: közeledik a karácsony. A család, a’szeretet, a békesség ünnepe. Anya és fia Kisvárdán most Is egy fedél alatt lakik, és az ítélet óta még inkább hiányzik belőlük az egymás iránti megértés. A pénz. miatt szakadt meg közöttük a legszorosabb emberi kötelék. Pedig egyikük sem küszködik jelentősebb anyagi gondokkal ... A kiskereskedő édesanya egy szóbeli megállapodás után 1966 óta foglalkoztatja fiát gépkocsivezetőként és eladóként. (A gépkocsival nemcsak a kis- várdai vásárokra jártak el együtt.) A fizetség évi tízezer forint volt. plusz lakáshasználat. Az anya azt is megígérte: „Ha megnősülsz, segítek neked egy szép családi házat építeni." A fiú megnősült, de a házépítés elmaradt. Igaz, feleségével együtt továbbra is anyja házában lakhatott. A kiskereskedő asszony nem teljesen feledkezett meg ígéretéről, fiának vásárolt 43 ezer forint értékű építőanyagot. És szóban módosították a munkaszerződést. Nem évi tízezer forintot, hanem havi 2500 forintot kapott fizetés címén. Aztán megromlott a viszonyuk. Nem hogy segítették volna egymást (akár anyagi ellenszolgáltatás nélkül is), jnég a beszélőviszony is megszűnt közöttük. A fiú a városi közös munkaügyi döntőbizottságnál 287 ezer forintot követei volt munkaadójától, vagyis az édesanyjától. A döntőbizottság a keresetet elutasította. A fiatalember ezért adott be keresetet a munkaügyi bíróságra. A munkaügyi bíróság dr. Gyulai Gábor tanácsa a keresetnek egy kis részben helyt adott. A bíróság megállapította: az anya elmaradt 60 ezer forint munkabérrel. de ebbe betudható az említett 43 ezer forint is. így a bíróság csak 17 ezer. forint megfizetésére kötelezte az anyát. Az ítélet indoklásában egyebek között ez olvasható: ,.A lakóház építésének megigérése felperes részére nem annyira a felek közt létrejött munkaviszonyon, mint inkább a családi köteléken alapult." Sem a munkaügyi bíróságnak, sem az újságnak nem feladata, a békítés. De talán nem árt elgondolkodni azon: miként torzulhat el az anya és gyermek kapcsolat anyagiak miatt... (nábrádi) kasok elengedhetetlen tartozéka lett. Ki hinné, hogy az intimnek is nevezhető női ruhadarab, a harisnyanadrág fél évszázados. 1933-:ban egy német gyáros indította el világhódító útjára. Korából nyugodtan letagadhat néhány évet, hiszen a divat változásaival együtt állandóan megfiatalodott. Készítettek és készítenek csipkést és áttetszőt, testszínűt és hivalkodóan élénket. A takarékosság ilyetén megnyilvánulása a férfiakat elbűvölte, a hölgyek azonban természetszerűleg nem nyugodhattak bele, hogy ra határúikat egysíkúvá tegye az immár ötven éve prakti kusan egyesített nadrág és harisnya. Egy népszerű amerikai újságban, a New York-i The World című lapban látott először napvilágot 1913- ban a különös fejtörő, az első keresztrejtvény. Arthur Wynne újságíró találmánya mint ismeretes abból áll hogy a kockás mező vízszintes és függőleges sorait ki kell tölteni a megadott meghatározásoknak megfelelően a megfejtett szöveg betűivel. A keresztrejtvényeknek természetesen mindig van valami nagyobb megfejtési feladata is: ismert író vagy költő híres mondása, egy had vezér nevezetes nyilatkozata. vei sidézet stb. Ä kereszt- rejtvény villágszerte, így hazánkban is az újságok állandó tartozéka. Tíz és tízezrek küldik be a megfejtése két, kezdenek az újabb keresztrejtvénybe próbára téve memóriájukat, gyarapítva általános műveltségüket Leltár Ha minden igaz, az idén nem bosszankodom többet, mert karácsonykor meg újévkor nem is illik, akkor ugye „szeressük egymást gyerekek”, meg aztán nem is lesz vasárnapi újság az ünnepek miatt és ez már önmagában is öröm az olvasónak: pihenésében mi sem háborgatjuk. Először úgy terveztem, hogy most egy leltárt készítek, mert csak nem ártana utólag is tudni: milyen jelenségek bosszantottak úgy együtt bennünket, de lemondtam róla, mert annyi mindenre hívták fel ismerőseim figyelmemet, hogy nem hagyhattam cserben őket. Ketten például a Kossuth utca miatt szóltak. Egyiküket a? bosszantotta, hogy kirakták a megállni, illetve a várakozni tilos táblát mindkét oldalra, a másik pedig azért füstölgött, hogy hiába a tábla, ugyanúgy parkolnak a kocsik, mintha mi sem történt volna. Egy kedves ismerősömet harisnyája dühítette fel. Először is az, hogy a régi elszakadt, aztán, hogy venni kellett, harmadszor pedig ahogy hozzájutott. Bement az egyik ABC-be, vett egy harisnya- nadrágot, de nem tehette a kosárba, hanem előbb sorba- állt a pénztárnál, kifizette, aztán visszament érte, majd újból sorbaállt, hogy ki tudjon jutni, s közben úgy érezte: mindenki öt nézi, hogy miért állt sorba, ha nem fiFehérgyarmat környéki ismerőseimet egy lyuk bosszantotta, amely az AFOR benzin- kútjának tartályán keletke - zett, a kút gazdái pedig amiatt szedték a nyugtátokat: mi lehet az oka, hogyna feltöltik a tartályt, egy féllel is alig tudnak eladni, a többit a kocsik helyett a föld issza meg. No, de hát ne bosszankodjunk! Nyakunkon a karácsony, hátunkon a kétméteres karácsonyfa, mert attól kisebbet, amolyan bérházba valót többnyire csak maszekok árulnak, a Zöldértnél jóval borsosabb áron. De én már ezen sem bosszankodom. _ A drága szaloncukor alá drága fa való. B. J Vásár vásár hátán. Akárhol is ütöm fel a lapokat, nem győzöm végigböngészni a temérdek ajánlatot, amelyet így karácsonytájt tárnak elém a legkülönfélébb cégek. Nyilvánvaló, hogy a pálmát e téren a kereskedelem viszi el. amely nem csupán jóféle portékát kínál, hogy szinte káp- rázik. a szemem, de felfedezni az ajánlatok között kedvezményes árukat is. Mellesleg vegyes érzésem támad ezek olvastán. Az egyik érzés kellemes: bár az ember év közben nem győzi végighallgatni a sok panaszt, hogy ez sincs, meg az sincs a boltokban. Ilyenkor aztán kiderül, hogy azért ez is van. meg az is van. Bár láttam, hogy a kedvező „árfekvésű*’ Otthon kávéért itt-ott sorban álltak, ám azt is tapasztaltam, hogy a másféle árban fekvő holmikért is tülekedtek. Megjelent például a banán is, és ezzel reneszánszát kezdte élni az ismerős—barát kapcsolat, már ami a hozzájutást illeti. Hallottam azt is, hogy az idei karácsonyi vásár egyik legkurrensebb cikke a Lego játék, ami legálisan jön be az országba, importból, s ami — mint azt a rádió egyik híradása szóvá tette — nem a leglegálisabb utakon kerül ki az állami boltokból az újból eladókhoz. De ne rosszmájús- kodjunk, hiszen a békesség ünnepe közeleg és tárgyilagosan állapíthatjuk meg, hogy megy itt azért kérem a bunda is. Mármint az irhabunda. Mert ebből is vásárt hirdettek, minekutána a készlel egyáltalán nem alábecsülendő. A másik érzés ezzel az országos méretű vásárral kapcsolatban az, hogy ilyenkor az ember hajlamos ejveszíteni a fejét. Hallottam például, hogy a nagy ajándékozási titkolózásban este azon kapott össze férj és feleség, hogy külön-külön ugyanazt a játékot vásárolták meg az egyetlen csemetének. Másnap aztán üzent a nagymama, hogy végre sikerült megkapnia azt az elektromos játékot, amiből már kettő volt otthon. Mit tehet ilyenkor a kellemetlen ügyeket is magára válla!« • anyuka: nyakába veszi a várost, hol lehetne becserélni a háromból legalább egyel másra. Mellesleg ez mégiscsak másfajta gond, mintha azért venne ki szabadságot, hogy á hőn vágyott karácsonyi ajándékot a megyében vagv az országban valahol talán csak megkapja, (angyal)
