Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-17 / 297. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. december 17. Ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa Bécs—karácsony előtt (Folytatás az 1. oldalról) Iák, hogy a kommunista műszakok bevételét is a jóléti alapba helyezhessék, a jóléti intézmények bevételéből származó eszközökkel együtt. Fejlődésünk indokolttá teszik a munkavédelemmel és a társadalombiztosítással kapcsolatos állami és szakszervezeti feladatok közötti munka- megosztás pontosítását. Ennek megfelelően a jövőben az ezekkel kapcsolatos igazgatási jellegű teendőket az állami szervek végzik. A szakszervezeti mozgalom a gazdasági építőmunka fejlesztését politikai, szervező, mozgósító munkájával segíti. Nagyon fontos, hogy a munkaverseny szervezését, értékelését, elismerését a megváltozott és nehezebb gazdálkodási feltételekhez, a tényleges érdekviszonyodhoz igazítsák. A munkamozgail- makban fellelhető formális elemeket akkor lehet kiiktatni, ha a munkaverseny még közvetlenebbül kapcsolódik a tényleges helyi feladatokhoz, ha az anyagi, erkölcsi elismerés jobban arányban lesz a valóságos telejesítmények- kel. A szakszervezeteknek folyamatos politikai szervező munkát kell végezni azért, hogy a hazánk felszabadulásának 40. évfordulójára kezdeményezett munkaverseny- mozgalom sikeres legyen. Meg kell teremteni a szükséges feltételeket ahhoz, hogy a szocialista brigádok, a kollektívák alkotó kezdeményezéseiket kibontakoztathassák — mondotta a SZOT főtitkár- helyettese. Az ülésen Faluvégi Lajos is felszólalt. A Minisztertanács elnökhelyettese elmondotta: a mostani tanácskozáson is joggal mutattak rá, hogy a gazdaság értékelésében és a jövő évi feladatokra való felkészülésben nagyon szoros az együttműködés a szakszervezetek vezető testületeinek képviselői és a kormány között. Ennek is tulajdonítható, hogy a mostani nehéz helyzetben is reális tervvel, megalapozott gazdasági programmal állhatunk a közvélemény elé. A jövő évi tervnek több változatát vizsgáltuk meg közösen, köztük az életszínvonal alakulásának lehetséges variánsait. Nem mindig és nem mindenben értettünk egyet az első szóra, az együttes álláspont azonban létrejött, s ha a szakszervezetek kívánságait nem mindenben tudta a kormányzat teljesíteni, annak az az oka, hogy ma a jogos igények közül sem teljesíthető valamennyi. A kormányzati munka számára nagy segítség, hogy a szakszervezetek álláspontja mindig világos és következetes. Ennek azért is nagy a jelentősége, mert a társadalom életében egyszerre jelentkeznek különféle részérdekek, a szakszervezetek alkalmasak arra, hogy ezeket egymással és az össztársadalmi érdekekkel egyeztessék, és ennek alapján képviseljék a dolgozók érdekeit. Együttműködésünk többnyire az elosztáspolitika alakítására terjedt ki — ez természetes. Ám még lényegesebb a szakszervezeteknek az a törekvése, hogy a gazdaságpolitika általános alakításába is egyre erőteljesebben bekapcsolódjanak, mert ez elősegíti, hogy a társadalom közrexnúködésével jó feltételeket teremtsünk az életszínvonal megőrzéséhez, majd továbbfejlesztéséhez — mondotta. A miniszterelnök-helyettes ezután arról szólt, hogy az intenzív fejlődéshez a gazdasági életben sokféle változásra van szükség, köztük a termelési és a vállalati struktúrák átalakítására. Mert új feladatokat régi módon nehéz megoldani. A baj az, hogy bizonyos döntések lassan születnek meg. Ma sem lehetünk biztosak abban, hogy a vállalatok minden vonatkozásban igazodnak az új követelményekhez, s programjaik megfelelnek-e a ma és a jövő kívánalmainak. A miniszterelnök-helyettes az elhatározás felelősségéről is beszélt. Véleménye szerint a kormányzati döntéseknél nehéz kimondani az alacsony hatékonyságú tevékenységekkel kapcsolatban a végső szót, ehhez a legérdekeltebbek, a dolgozó kollektívák segítségére is szükség van. Sok kedveA Francia Szocialista Párt meghívására december 12— 15. között látogatást tett Franciaországban a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége. A delegációt Havasi Ferenc, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára vezette, tagjai voltak Horváth Ferenc és Kovács László, a KB osztályvezető- helyettesei. A küldöttség tárgyalásokat folytatott a Francia Szocialista Párt titkárságának tagjaival. Találkozóra került sor Lionel Jospin-nal, az FSZP első titkárával. A nyílt és szívélyes légkörű megbeszéléseken a két párt képviselői kölcsönösen ző tapasztalat bizonyít jav hogy a szakszervezetek a gazdasági élet legkülönbözőbb szintjein, kormányzati fórumokon és a vállalati kezdeményezések szervezésében, és felkarolásában egyaránt értékes támogatást nyújthatnak. Életszínvonal-politikai kérdéséről szólva'a miniszterelnök-helyettes egyebek között e Lmond ta, hogy a mai nehéz viszonyok között a javak eloszlásában és a szociálpolitikában bizonyos átcsoportosításokra van szükség, hogy töhb jusson oda, ahol a legjobban kell. A kormányzat ehhez is kéri a szakszervezetek segítségét. Ha szükséges, ki kell alakítani olyan új, érdekegyeztető formákat, amelyek a jogosak közül is előtérbe helyezzék a legjogosabbakat, a legsürgősebbeket. Jelenleg, az 1984-es terv végrehajtására készülve a szakszervezetek azzal segíthetnek a legtöbbet, ha közreműködnek abban, hogy a termelésiben mindenütt feltárják és kihasználják a 'kínálkozó lehetőségeket. Törekedni kell arra, hogy a jó teljesítményeket a fő munkaidőben is jobban megfizessék. A magasabb bérhez elengedhetetlen a követelmények növelése, a szervezettség javítása, s nem utolsósorban az eredmények reális megítélése, s a bérezésben az ennek megfelelő differenciálás. Végül a miniszterelnök- helyettes a kormány nevében megköszönte a Szakszervezetek Országos Tanácsának, a magyar szakszervezeteknek az idei munkát, s kérte, hogy ebben a szellemben folytatódjék, s erősödjék tovább jövőre is az állami szervek és a szakszervezetek együttműködése. tájékoztatták egymást országuk helyzetéről és pártjuk tevékenységéről. Véleményt cseréltek a nemzetközi, különösen az európai helyzet időszerű kérdéseiről és áttekintették a kétolalú párt-, illetve államközi kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit. Az MSZMP küldöttsége találkozott Gaston Plissonnier- val, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagjával, a Központi Bizottság titkárával. Találkozóra került sor a francia gazdasági-pénzügyi élet több vezetőjével is. A küldöttség csütörtökön este hazaérkezett Budapestre. Havasi Ferenc látogatása Franciaországban A lábfejét úgy mozgatta, mintha maga alá akarná gyúrni, mégis sikerült a talpán folytatnia a csúszkálást, majd utánozta az állomásfőnök különös mozdulatát is, aki egyik lábát felemelte a földről, a térdét jobbra-balra lendítette, aztán gyors ritmusban levágta a betonra, hogy újra ott pattogjon, s őt hol magához rántotta, hol ellökte, mintha célba dobná, de az utolsó pillanatban mégiscsak elkapta, és visszarántotta magához. Ilyenkor a lány meg-meg- botlott, de gyorsan visszatalált a ritmusba, összeszorította az ajkát, hogy erőfeszítését, akarását ország-világ előtt kinyilvánítsa. Együtt ugrált Holocsákkal, a blúza felcsúszott a hátán, összegyűrődött, de nem törődött ezzel sem, mert sikerült együtt pattognia partnerével, körbe- körbe, majd egy helyben taposta a betont — már úgy tűnt. elég ez az egy tánc, és meg is tanulta a rockot. — Jó erős karja van, kihúzna véle — így mondta „véle” — egy diófát is a földből ... — nevetett a lány, mert elzsibbadt a dereka Ho- locsák kemény szorításában, de hagyta, mert ez az új tánc, amit már majdnem tud, teljesen megszédítette. Holocsáknak igaza lett, mert mindenki őket figyelte, és amikor Libus elölről kezdte a már oly jól ismert banándalt. a lány apja felkapta a tányérsapkát, és hoüeájuk vágta. A lány nem értette, mi baja az apjának, aki valahonnan az asztal alól előkotort egy biciklipumpát, és megfenyegette vele Holo- csákot: — Mit rángatja maga az én lányomat? Miféle vasutas maga? — ordította, és rá akart rohanni Holocsákra. — Miféle tánc ez, hogy kirázza belőle a szuszt? — dühöngött, és hadonászott a pumpával. Libus abbahagyta a banán- dalt, és azonnal egy csárdásba kezdett. Ez talán megnyugtatja a lány apját meg a többieket is. Holocsákék abbahagyták a táncot, a lány felvette a betonról a sapkát, leporolta, odaadta a férfinak. — Maradi az apám — mondta szégyenlősen, amikor látta, hogy az apja visszaült a helyére, és a pumpát is visszasüllyesztette az asztal alá. ★ Libus biztatta Neviczkyt meg Kerczákot, hogy táncoljanak már, nehogy emiatt a kis összezördülés miatt verekedés kezdődjön. ..Korai Bécs, akárcsak Budapest, máig sem tudta teljesen levetkőzni szezonális jellegét. A derűs-aranyos ősz leveleit már rég tovasodorták az Alpok felől érkező hideg szelek. Az igazi tél még várhat magára. A színházi és a koncertszezon megkezdésével némileg megélénkült a vendég- forgalom, de tulajdonképpen csak az immár elmaradhatatlan konferenciavendég arabokkal, kevéske nyugat - európai turistával és hála az országaink között kialakult őszinte baráti viszonynak, elég sok magyarral lehet találkozni a bécsi utcákon, üzletekben, szórakozóhelyeken. A magyar utazási irodák szinte egymással versenyezve kínálják a hétvégi háromnapos utakat, de lehetőség van a huzamosabb látogatásokra is. Különösen azoknak, akik rokoni meghívásra utaznak Ausztriába. Kár, hogy ottlétemkor az ónos eső miatt lehetetlen volt a fényképezés, mert most mellékelni tudnám a Westbahnhof melletti téren egymás mellett parkoló magyar autóbuszokról készült képeket. A Volántourist, az IBUSZ, a Pegazus-Tours, az Express, Cooptourist, hetente több száz magyar turistát utaztat Becsbe egy kis városnéző, bevásárló kiruccanásra. A karácsonyi vásár nyitányát az idén elmosta az ónos cső, mint azt a Mariahilfer Strasse gyér forgalma is bizonyítja. ajánl, karácsonyi fényragyogásba öltözteti üzletét. Valójában el is kel a karácsonyi vásáron „bevetett" számtalan trükk, és persze az udvarias, gondos kiszolgálás, mert a kampány első napjaiban meglehetősen kevés volt az igazi vevő, sőt a nézelődő is. A karácsonyi vásár premierje tehát gyengén sikerült, sőt sokan úgy vélik, hogy a folytatás sem lesz olyan, mint a korábbi évekA bécsi kávéházak reneszánszukat élik. A bécsi polgárok újra második otthonuknak tekinthetik kedvenc kávéházukat. Mert még mindig a bevásárlás a fő úticél, különösen igv, karácsony táján. November utolsó vasárnapján kezdődött meg Bécsben a komoly állami rendeletekkel szankcionált karácsonyt vásár. Ennek keretében az üzletek mindennap, szombaton és vasárnap is kötelesek nyitva tartani. A rendelet tálán egy. kissé túlzottan helyezi a kell-re a hangsúlyt, hiszen a bécsi kereskedők amúgy Is nyitva tartanának ilyenkor. Széles skálájú áruválaszték és bőség mellett nem engedheti meg magának senki, hogy kényelmesen várja a vevőt, hanem elébük megy, akciókat szervez, kedvezményes árakat zóhelyek forgalma, zsibongó élete, mint korábban. Újabban ismét sikk kávéházba járni Bécsben. A belvárosban következetes gyorsasággal és alapossággal építik újjá a hajdan volt régi, hírneves kávéházakat. Újra régi patinájában fogadja vendégeit a Kram- mer, a Gohner, a Neuner vagy a nemrégiben átadott Centrál. Ezek valóban kávéházak, tehát második otthonai a bécsi polgárságnak. Disco egyikben sem üzemel van viszont napi sajtó, képeslap, asztali zene, sakk, biliárd és persze kávé. Olvastam valahol, hogy minden osztrák lakosra 78 liter babkávé jut egy évben. Gomba módra szaporodnak a nyugati mintájú minibárok, állófogyasztásra berendezett sörözők, poharazók is, de — a bécsiek dicséretére legyen mondva — részeg még sincs. Van viszont tisztaság, figyelmesség, szívélyesség, amiben senki sem Versenyezhet a bécsiekkel. Bécs világváros, tehát elképzelhetetlen kulturális, színházi, zenei élet nélkül. A színházak, koncerttermek belterjes élete külön tanulmányt érdemelne — erre most nincs mód. A kíváncsiság kis ördöge azért rávett arra, hogy az említett ónos esős* napon megnézzem az Opera, a Burgteather, a Theater an dem Wien aznap esti előadásainak kezdési idejét és a felvonások közti szüneteket. Valóban mindenütt telt ház volt, jóllehet sokan gyalog vagy villamoson tudták csak megközelíteni a színházakat. Bécsben még tartja magát az a kedves szokás, hogy a színházakat, koncerttermeket elegánsan, ünnepi ruhában látogatják. A bécsi éjszaka fényei között ott vil- lódznak a különböző mulatók, bárok, lokálok reklámtáblái is. Náluk egy kicsit talán minden rendeltetéssze- rűbb. A Moulin Rougeban — ha már úgy hirdetik, valóban sztriptízt adnak.' Az éjszakai kabaréban hamisítatlan bécsi humor teszi próbára a vendégek nevetőizmait, a Grinzingben ma is épp olyan savanykás a bor és eredeti a harmonikások sramlizenéje, mint régen. A mozikban James Bond megfér Belmondóval és az Elfújta a szél porfedte álromantikájával. A Práterben vagy a Westbahnhof körül, a Kohlen- markton, a Kruger Strassen az eső és a hideg ellenére is sétáltak a lányok, szakmájuk szigorú öntörvényei és árai alapján kínálva fiatalságukat. Mert ugye Bécsben nemcsak fények ragyognak, pontosabban ott is akadnak felelőtlen, könnyúvérú és mindent gyorsan megszerezni akaró fiatalok, de kalandleső futóvendégek, külföldiek is — mint bármely más világvárosban. Három nap igazán rövid idő, mégis érdemes egy-egy ilyen Volántourist-útra befizetni, mert ha a város lelke nem is tárulkozik ki, de a nyitott szemmel járónak legalább át lehet tekinteni a mégiscsak sokat mondó felszínt. Vasvári Ferenc még ez az idegesség”, gondolta Libus. „Még össze sem gyűlt a nép, s már a levegőben lóg a verekedés..." A zenekar nagyon jól tudta, most az lenne a jó. ha minél többen ott ugrálnának, mozognának a betonon. Tudta ezt jól Neviczky meg a barátja is, de hát ők aztán nem menthetik meg a bált. túlságosan fiatalok még ahhoz. hogy ha táncolni kezdenek, a többiek kövessék őket. Különben is Libus gondoskodásának köszönhetik, hogy meghúzhatják magukat a zenészek közelében. Inkább csak apróbb szolgálatokat vállalnak. Megnézik az udvaron Hak- li szamarát, amivel Ottilia asszony truppja megérkezett a bálba. Enni adnak neki. jobbára csak zöld gallyakat, meg ha tudnak lopni a kul- túrház közelében egy-egy öl szénát, akkor azt — ha nincs semmi baj az állattal, Hakli még nagyobb átérzéssel és áhítattal dobol... I (Folytatjuk) ben volt. Nem az árubőséggel, hanem inkább a vásárlóképességgel van baj. Ezt nem a magyar turisták pénztárcájához viszonyítva állítom, hisz köztudott, hogy amit kapunk, zsebpénznek is édeskevés, hanem Ausztria gazdasági nehézségei ismeretében. A hatmilliós országban a munkanélküliek aránya 3,7, az inflációs ráta 5,4 százalék. Ez kínos politikai felismerésekre és döntésekre ösztönözte már a legendás Kreisky kancellár időszakában is az országot vezető Osztrák Szocialista Pártot. Az elmúlt években egyre többször hangzott el az osztrák politikai fórumokon, hogy az államnak az ország egészének érdekében növelnie kell egyes rétegek terheit, például azzal, hogy több adót vet ki. csökkenti a lakossági bankbetétek kamatait, és ezzel együtt növelheti a' bankhitelekre kirótt kamatterheket. Megkezdődött és ma is tart a szakszervezetek hatókörének, befolyásának felülvizsgálata, ami természetesen maga után vonhatja a szociális juttatások visszafogását, sőt csökkentését is. A szocialisták a tavaszi választásokon a szavazatok 44 százalékát szerezték meg, így már nem rendelkeznek abszolút parlamenti többséggel, szükségük van arra, hogy a liberálisokkal együttműködjenek. Lehet, hogy a turisták szokásos tájékozatlansága sugallja ezeket a gondolatokat, de a bécsi boltokban tapasztalható nagy árubőség és a vásárlók, az érdeklődők meglehetősen kis száma között azért mélyebb, elgondolkoz- tatőbb összefüggések is rejtőznek, nemcsak az adventvasárnapi ónos eső. Voltam már néhányszor Bécsben, de valahogy szolidabbnak. szerényebbnek tűnik i szórako-
