Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-17 / 297. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. december 17. Ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa Bécs—karácsony előtt (Folytatás az 1. oldalról) Iák, hogy a kommunista mű­szakok bevételét is a jóléti alapba helyezhessék, a jóléti intézmények bevételéből szár­mazó eszközökkel együtt. Fejlődésünk indokolttá teszik a munkavédelemmel és a társadalombiztosítással kap­csolatos állami és szakszerve­zeti feladatok közötti munka- megosztás pontosítását. Ennek megfelelően a jövőben az ezekkel kapcsolatos igazga­tási jellegű teendőket az állami szervek végzik. A szakszervezeti mozgalom a gazdasági építőmunka fej­lesztését politikai, szervező, mozgósító munkájával segí­ti. Nagyon fontos, hogy a munkaverseny szervezését, értékelését, elismerését a megváltozott és nehezebb gaz­dálkodási feltételekhez, a tényleges érdekviszonyodhoz igazítsák. A munkamozgail- makban fellelhető formális elemeket akkor lehet kiiktat­ni, ha a munkaverseny még közvetlenebbül kapcsolódik a tényleges helyi feladatok­hoz, ha az anyagi, erkölcsi el­ismerés jobban arányban lesz a valóságos telejesítmények- kel. A szakszervezeteknek fo­lyamatos politikai szervező munkát kell végezni azért, hogy a hazánk felszabadulá­sának 40. évfordulójára kez­deményezett munkaverseny- mozgalom sikeres legyen. Meg kell teremteni a szüksé­ges feltételeket ahhoz, hogy a szocialista brigádok, a kol­lektívák alkotó kezdeménye­zéseiket kibontakoztathassák — mondotta a SZOT főtitkár- helyettese. Az ülésen Faluvégi Lajos is felszólalt. A Minisztertanács elnökhe­lyettese elmondotta: a mos­tani tanácskozáson is joggal mutattak rá, hogy a gazdaság értékelésében és a jövő évi feladatokra való felkészülés­ben nagyon szoros az együtt­működés a szakszervezetek vezető testületeinek képvise­lői és a kormány között. En­nek is tulajdonítható, hogy a mostani nehéz helyzetben is reális tervvel, megalapozott gazdasági programmal állha­tunk a közvélemény elé. A jövő évi tervnek több válto­zatát vizsgáltuk meg közö­sen, köztük az életszínvonal alakulásának lehetséges va­riánsait. Nem mindig és nem mindenben értettünk egyet az első szóra, az együt­tes álláspont azonban létre­jött, s ha a szakszervezetek kívánságait nem mindenben tudta a kormányzat teljesíteni, annak az az oka, hogy ma a jogos igények közül sem tel­jesíthető valamennyi. A kormányzati munka szá­mára nagy segítség, hogy a szakszervezetek álláspontja mindig világos és következe­tes. Ennek azért is nagy a je­lentősége, mert a társadalom életében egyszerre jelentkez­nek különféle részérdekek, a szakszervezetek alkalmasak arra, hogy ezeket egymással és az össztársadalmi érdekek­kel egyeztessék, és ennek alapján képviseljék a dolgo­zók érdekeit. Együttműködésünk több­nyire az elosztáspolitika ala­kítására terjedt ki — ez ter­mészetes. Ám még lényege­sebb a szakszervezeteknek az a törekvése, hogy a gazda­ságpolitika általános alakítá­sába is egyre erőteljesebben bekapcsolódjanak, mert ez elősegíti, hogy a társadalom közrexnúködésével jó feltéte­leket teremtsünk az életszín­vonal megőrzéséhez, majd to­vábbfejlesztéséhez — mon­dotta. A miniszterelnök-helyet­tes ezután arról szólt, hogy az intenzív fejlődéshez a gazda­sági életben sokféle változás­ra van szükség, köztük a ter­melési és a vállalati struktú­rák átalakítására. Mert új fel­adatokat régi módon nehéz megoldani. A baj az, hogy bi­zonyos döntések lassan szü­letnek meg. Ma sem lehetünk biztosak abban, hogy a válla­latok minden vonatkozásban igazodnak az új követelmé­nyekhez, s programjaik meg­felelnek-e a ma és a jövő kí­vánalmainak. A miniszterelnök-helyettes az elhatározás felelősségéről is beszélt. Véleménye szerint a kormányzati döntéseknél nehéz kimondani az alacsony hatékonyságú tevékenységek­kel kapcsolatban a végső szót, ehhez a legérdekeltebbek, a dolgozó kollektívák segítségé­re is szükség van. Sok kedve­A Francia Szocialista Párt meghívására december 12— 15. között látogatást tett Fran­ciaországban a Magyar Szo­cialista Munkáspárt küldött­sége. A delegációt Havasi Fe­renc, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára vezette, tagjai voltak Horváth Ferenc és Kovács László, a KB osztályvezető- helyettesei. A küldöttség tárgyalásokat folytatott a Francia Szocialis­ta Párt titkárságának tagjai­val. Találkozóra került sor Lionel Jospin-nal, az FSZP első titkárával. A nyílt és szívélyes légkö­rű megbeszéléseken a két párt képviselői kölcsönösen ző tapasztalat bizonyít jav hogy a szakszervezetek a gaz­dasági élet legkülönbözőbb szintjein, kormányzati fóru­mokon és a vállalati kezde­ményezések szervezésében, és felkarolásában egyaránt érté­kes támogatást nyújthatnak. Életszínvonal-politikai kér­déséről szólva'a miniszterel­nök-helyettes egyebek között e Lmond ta, hogy a mai nehéz viszonyok között a javak el­oszlásában és a szociálpoliti­kában bizonyos átcsoporto­sításokra van szükség, hogy töhb jusson oda, ahol a leg­jobban kell. A kormányzat ehhez is kéri a szakszerveze­tek segítségét. Ha szükséges, ki kell alakítani olyan új, ér­dekegyeztető formákat, ame­lyek a jogosak közül is elő­térbe helyezzék a legjogo­sabbakat, a legsürgősebbeket. Jelenleg, az 1984-es terv végrehajtására készülve a szakszervezetek azzal segít­hetnek a legtöbbet, ha köz­reműködnek abban, hogy a termelésiben mindenütt fel­tárják és kihasználják a 'kí­nálkozó lehetőségeket. Töre­kedni kell arra, hogy a jó teljesítményeket a fő mun­kaidőben is jobban megfizes­sék. A magasabb bérhez el­engedhetetlen a követelmé­nyek növelése, a szervezettség javítása, s nem utolsósorban az eredmények reális meg­ítélése, s a bérezésben az en­nek megfelelő differenciálás. Végül a miniszterelnök- helyettes a kormány nevé­ben megköszönte a Szakszer­vezetek Országos Tanácsá­nak, a magyar szakszerve­zeteknek az idei munkát, s kérte, hogy ebben a szellem­ben folytatódjék, s erősödjék tovább jövőre is az állami szervek és a szakszervezetek együttműködése. tájékoztatták egymást orszá­guk helyzetéről és pártjuk te­vékenységéről. Véleményt cseréltek a nemzetközi, kü­lönösen az európai helyzet időszerű kérdéseiről és átte­kintették a kétolalú párt-, il­letve államközi kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit. Az MSZMP küldöttsége ta­lálkozott Gaston Plissonnier- val, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagjával, a Központi Bizott­ság titkárával. Találkozóra került sor a francia gazdasá­gi-pénzügyi élet több vezető­jével is. A küldöttség csütörtökön este hazaérkezett Budapest­re. Havasi Ferenc látogatása Franciaországban A lábfejét úgy mozgatta, mintha maga alá akarná gyúrni, mégis sikerült a tal­pán folytatnia a csúszkálást, majd utánozta az állomásfő­nök különös mozdulatát is, aki egyik lábát felemelte a földről, a térdét jobbra-balra lendítette, aztán gyors rit­musban levágta a betonra, hogy újra ott pattogjon, s őt hol magához rántotta, hol el­lökte, mintha célba dobná, de az utolsó pillanatban mégis­csak elkapta, és visszarántot­ta magához. Ilyenkor a lány meg-meg- botlott, de gyorsan visszata­lált a ritmusba, összeszorítot­ta az ajkát, hogy erőfeszíté­sét, akarását ország-világ előtt kinyilvánítsa. Együtt ug­rált Holocsákkal, a blúza fel­csúszott a hátán, összegyűrő­dött, de nem törődött ezzel sem, mert sikerült együtt pattognia partnerével, körbe- körbe, majd egy helyben ta­posta a betont — már úgy tűnt. elég ez az egy tánc, és meg is tanulta a rockot. — Jó erős karja van, ki­húzna véle — így mondta „véle” — egy diófát is a föld­ből ... — nevetett a lány, mert elzsibbadt a dereka Ho- locsák kemény szorításában, de hagyta, mert ez az új tánc, amit már majdnem tud, tel­jesen megszédítette. Holocsáknak igaza lett, mert mindenki őket figyelte, és amikor Libus elölről kezd­te a már oly jól ismert ba­nándalt. a lány apja felkap­ta a tányérsapkát, és hoüeá­juk vágta. A lány nem értet­te, mi baja az apjának, aki valahonnan az asztal alól előkotort egy biciklipumpát, és megfenyegette vele Holo- csákot: — Mit rángatja maga az én lányomat? Miféle vasutas ma­ga? — ordította, és rá akart rohanni Holocsákra. — Mi­féle tánc ez, hogy kirázza be­lőle a szuszt? — dühöngött, és hadonászott a pumpával. Libus abbahagyta a banán- dalt, és azonnal egy csárdás­ba kezdett. Ez talán meg­nyugtatja a lány apját meg a többieket is. Holocsákék abbahagyták a táncot, a lány felvette a betonról a sapkát, leporolta, odaadta a férfinak. — Maradi az apám — mondta szégyenlősen, amikor látta, hogy az apja visszaült a helyére, és a pumpát is visszasüllyesztette az asztal alá. ★ Libus biztatta Neviczkyt meg Kerczákot, hogy táncol­janak már, nehogy emiatt a kis összezördülés miatt ve­rekedés kezdődjön. ..Korai Bécs, akárcsak Budapest, máig sem tudta teljesen le­vetkőzni szezonális jellegét. A derűs-aranyos ősz leveleit már rég tovasodorták az Al­pok felől érkező hideg sze­lek. Az igazi tél még várhat magára. A színházi és a kon­certszezon megkezdésével né­mileg megélénkült a vendég- forgalom, de tulajdonképpen csak az immár elmaradhatat­lan konferenciavendég ara­bokkal, kevéske nyugat - európai turistával és hála az országaink között kialakult őszinte baráti viszonynak, elég sok magyarral lehet ta­lálkozni a bécsi utcákon, üz­letekben, szórakozóhelyeken. A magyar utazási irodák szinte egymással versenyezve kínálják a hétvégi háromna­pos utakat, de lehetőség van a huzamosabb látogatásokra is. Különösen azoknak, akik rokoni meghívásra utaznak Ausztriába. Kár, hogy ottlé­temkor az ónos eső miatt le­hetetlen volt a fényképezés, mert most mellékelni tud­nám a Westbahnhof melletti téren egymás mellett parkoló magyar autóbuszokról ké­szült képeket. A Volántourist, az IBUSZ, a Pegazus-Tours, az Express, Cooptourist, he­tente több száz magyar tu­ristát utaztat Becsbe egy kis városnéző, bevásárló kiruc­canásra. A karácsonyi vásár nyitányát az idén elmosta az ónos cső, mint azt a Mariahilfer Strasse gyér forgalma is bizonyítja. ajánl, karácsonyi fényragyo­gásba öltözteti üzletét. Való­jában el is kel a karácsonyi vásáron „bevetett" számtalan trükk, és persze az udvarias, gondos kiszolgálás, mert a kampány első napjaiban meglehetősen kevés volt az igazi vevő, sőt a nézelődő is. A karácsonyi vásár pre­mierje tehát gyengén sike­rült, sőt sokan úgy vélik, hogy a folytatás sem lesz olyan, mint a korábbi évek­A bécsi kávéházak reneszánszukat élik. A bécsi polgárok újra második otthonuknak tekinthetik kedvenc kávéházukat. Mert még mindig a bevá­sárlás a fő úticél, különösen igv, karácsony táján. Novem­ber utolsó vasárnapján kez­dődött meg Bécsben a ko­moly állami rendeletekkel szankcionált karácsonyt vá­sár. Ennek keretében az üz­letek mindennap, szombaton és vasárnap is kötelesek nyit­va tartani. A rendelet tálán egy. kissé túlzottan helyezi a kell-re a hangsúlyt, hiszen a bécsi kereskedők amúgy Is nyitva tartanának ilyenkor. Széles skálájú áruválaszték és bőség mellett nem engedheti meg magának senki, hogy ké­nyelmesen várja a vevőt, ha­nem elébük megy, akciókat szervez, kedvezményes árakat zóhelyek forgalma, zsibongó élete, mint korábban. Újab­ban ismét sikk kávéházba járni Bécsben. A belvárosban következe­tes gyorsasággal és alapos­sággal építik újjá a hajdan volt régi, hírneves kávéháza­kat. Újra régi patinájában fogadja vendégeit a Kram- mer, a Gohner, a Neuner vagy a nemrégiben átadott Centrál. Ezek valóban kávé­házak, tehát második ottho­nai a bécsi polgárságnak. Disco egyikben sem üzemel van viszont napi sajtó, képes­lap, asztali zene, sakk, bili­árd és persze kávé. Olvastam valahol, hogy minden osztrák lakosra 78 li­ter babkávé jut egy évben. Gomba módra szaporodnak a nyugati mintájú minibárok, állófogyasztásra berendezett sörözők, poharazók is, de — a bécsiek dicséretére legyen mondva — részeg még sincs. Van viszont tisztaság, figyel­messég, szívélyesség, amiben senki sem Versenyezhet a bé­csiekkel. Bécs világváros, tehát el­képzelhetetlen kulturális, színházi, zenei élet nélkül. A színházak, koncerttermek bel­terjes élete külön tanulmányt érdemelne — erre most nincs mód. A kíváncsiság kis ördö­ge azért rávett arra, hogy az említett ónos esős* napon megnézzem az Opera, a Burgteather, a Theater an dem Wien aznap esti előadá­sainak kezdési idejét és a fel­vonások közti szüneteket. Valóban mindenütt telt ház volt, jóllehet sokan gyalog vagy villamoson tudták csak megközelíteni a színházakat. Bécsben még tartja magát az a kedves szokás, hogy a színházakat, koncertterme­ket elegánsan, ünnepi ruhá­ban látogatják. A bécsi éj­szaka fényei között ott vil- lódznak a különböző mula­tók, bárok, lokálok reklám­táblái is. Náluk egy kicsit ta­lán minden rendeltetéssze- rűbb. A Moulin Rougeban — ha már úgy hirdetik, valóban sztriptízt adnak.' Az éjszakai kabaréban ha­misítatlan bécsi humor teszi próbára a vendégek nevető­izmait, a Grinzingben ma is épp olyan savanykás a bor és eredeti a harmonikások sramlizenéje, mint régen. A mozikban James Bond meg­fér Belmondóval és az Elfúj­ta a szél porfedte álromanti­kájával. A Práterben vagy a West­bahnhof körül, a Kohlen- markton, a Kruger Strassen az eső és a hideg ellenére is sétáltak a lányok, szakmá­juk szigorú öntörvényei és árai alapján kínálva fiatal­ságukat. Mert ugye Bécsben nemcsak fények ragyognak, pontosabban ott is akadnak felelőtlen, könnyúvérú és mindent gyorsan megszerezni akaró fiatalok, de kalandleső futóvendégek, külföldiek is — mint bármely más világ­városban. Három nap igazán rövid idő, mégis érdemes egy-egy ilyen Volántourist-útra befi­zetni, mert ha a város lelke nem is tárulkozik ki, de a nyitott szemmel járónak leg­alább át lehet tekinteni a mégiscsak sokat mondó fel­színt. Vasvári Ferenc még ez az idegesség”, gon­dolta Libus. „Még össze sem gyűlt a nép, s már a levegő­ben lóg a verekedés..." A zenekar nagyon jól tudta, most az lenne a jó. ha minél többen ott ugrálnának, mo­zognának a betonon. Tudta ezt jól Neviczky meg a barátja is, de hát ők aztán nem menthetik meg a bált. túlságosan fiatalok még ah­hoz. hogy ha táncolni kezde­nek, a többiek kövessék őket. Különben is Libus gondosko­dásának köszönhetik, hogy meghúzhatják magukat a ze­nészek közelében. Inkább csak apróbb szolgálatokat vállalnak. Megnézik az udvaron Hak- li szamarát, amivel Ottilia asszony truppja megérkezett a bálba. Enni adnak neki. jobbára csak zöld gallyakat, meg ha tudnak lopni a kul- túrház közelében egy-egy öl szénát, akkor azt — ha nincs semmi baj az állattal, Hakli még nagyobb átérzéssel és áhítattal dobol... I (Folytatjuk) ben volt. Nem az árubőség­gel, hanem inkább a vásárló­képességgel van baj. Ezt nem a magyar turisták pénztárcá­jához viszonyítva állítom, hisz köztudott, hogy amit ka­punk, zsebpénznek is édes­kevés, hanem Ausztria gaz­dasági nehézségei ismereté­ben. A hatmilliós országban a munkanélküliek aránya 3,7, az inflációs ráta 5,4 százalék. Ez kínos politikai felismeré­sekre és döntésekre ösztönöz­te már a legendás Kreisky kancellár időszakában is az országot vezető Osztrák Szo­cialista Pártot. Az elmúlt években egyre többször hang­zott el az osztrák politikai fó­rumokon, hogy az államnak az ország egészének érdeké­ben növelnie kell egyes réte­gek terheit, például azzal, hogy több adót vet ki. csök­kenti a lakossági bankbeté­tek kamatait, és ezzel együtt növelheti a' bankhitelekre ki­rótt kamatterheket. Megkezdődött és ma is tart a szakszervezetek hatóköré­nek, befolyásának felülvizs­gálata, ami természetesen ma­ga után vonhatja a szociális juttatások visszafogását, sőt csökkentését is. A szocialis­ták a tavaszi választásokon a szavazatok 44 százalékát sze­rezték meg, így már nem rendelkeznek abszolút parla­menti többséggel, szükségük van arra, hogy a liberálisok­kal együttműködjenek. Lehet, hogy a turisták szo­kásos tájékozatlansága su­gallja ezeket a gondolatokat, de a bécsi boltokban tapasz­talható nagy árubőség és a vásárlók, az érdeklődők meg­lehetősen kis száma között azért mélyebb, elgondolkoz- tatőbb összefüggések is rej­tőznek, nemcsak az advent­vasárnapi ónos eső. Voltam már néhányszor Bécsben, de valahogy szolidabbnak. sze­rényebbnek tűnik i szórako-

Next

/
Thumbnails
Contents