Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-17 / 297. szám
1983. december 17. Kelet-Magyarország 3 Taggyűlésen egy új pártalapszervezetnél Vita és egység NEM VOLT KÖNNYŰ ez az esztendő sem, de a tavalyinál eredményesebb évet zárt a Megyei és a Városi Művelődési Központ két éve függetlenné vált pártalap- szervezete. Év végi beszámoló-taggyűlésükön kiderült, hogy gondjai bőven adódtak a fiatal pártszervezetnek, ezt a beszámoló is tükrözte, s a minősítés és a hozzászólók többsége is megerősítette. Kritikus, vitatkozó szellemű volt a taggyűlés, de ugyanakkor a közös hangnem keresése és az egységre törekvés jellemezte. Két év rövid idő egy párt- szervezet életében. Eleinte természetes, hogy a háromtagú vezetőség idejét nagyrészt az útkeresés foglalta el. Mint a megyei tanács pártbizottságának 18. alapszervezete, az első évben főként a szervezeti élet kialakítására, a pártmunka módszereinek fejlesztésére figyeltek. Az alapszervezetnek 18 tagja van, ketten az úttörőházban dolgoznak, a többiek a művelődési házban. Érdemes összevetni: a művelődési ház száz dolgozót foglalkoztat, a párttagoknak általában két, de esetenként négy pártmegbízatásuk is van, házon belül és kívül. Az idei év értékelésénél már többet foglalkoztak tartalmi kérdésekkel: a párt közművelődés-politikai határozatának végrehajtásával, az ideológiai és propagandamunka javításának gyakorlatával. Nem mellékes, milyen az itt dolgozók közérzete, s hogy végzik munkájukat, mert akár jól, akár rosszul, azt o közönség és a megye művelődési hálózata érzi meg. Sajátos feladatot ró a pártmunka az itteni népművelőkre, a gazdasági és technikai dolgozókra, mert végül is egy a fontos: mit kap a közönség? Vonzóak-e a ház rendezvényei, vagy a rossz hír miatt távol maradnak, igénybe vesszük-e a szolgáltatásokat, vagy nem is tudunk az egyébként gazdag választékról a gyenge propaganda miatt? Olyan kérdések ezek, melyek szükségszerűen felmerültek ezen a pártfórumon is. ÖRÖMMEL HALLOTTUK, hogy sikerült több országos és nemzetközi rendezvénnyel a tekintélyt megalapozni és növelni — például a népművészeti kiállítás, a karikatúra bienná- lé, a videoszemle, a cigány- tánctábor. Házon belüli átszervezéssel, munkamódszer-módosítással javult a népművelői munka olyan területeken, mint a munkahelyi művelődés, a színjátszás, a képzőművészet, emelkedett a tájékoztatás és a műsorellátás színvonala Sok azonban még az adósság, ezt abból is érzik, hogy nem mindig örvend a ház és a népművelő tekintélynek — ez a közönségkapcsolatokra vonatkozik —, s olykor „elkomorulnak az arcok” — ez meg a belső, munkatársi viszonyokra. Minderre már az idén és a jövőben még jobban szükséges odafigyelni, mert ez a munka most több erőfeszítést kíván minden egyes embertől, mint akár egy évvel ezelőtt. Drágább lett ugyanis az élet a kultúra szférájában is, s megnehezült gazdasági körülményeink közepette ma nehezebb a közönséget szervezni és megtartani, mint korábban. Jó volt hallani azokat a hozzászólásokat, melyek azt boncolgatták, mi a teendő a látogatók számának emeléséért, s a rendezvények színvonalának javításáért. Persze előkerültek az apróbb, személyes sérelmek is, s jó, hogy így történt, mert mint az egyik felszólaló mondta: itt kell vitás ügyeinket tisztázni, nem pedig utóbb egymás háta mögött. Feltűnően sokan foglalkoztak a háromtagú pártvezetőségen belüli viták hátterével, s érdeklődtek az egyszemélyi felelősség és a demokratikus vezetés gyakorlatáról, illetve a döntési mechanizmusról. Ügy látszik, keveset tudnak, nem kapnak elég tájékoztatást a párttagok a vezetőségen belüli munkamegosztásról, pedig igénylik. Hogy nincs minden rendben, arra utal: a párttitkár önkritikát gyakorolt a taggyűlés nyilvánossága előtt, a vezetőség munkájáról szóló részt a beszámolóban pedig csak utólagos módosítással fogadta el az alapszervezet. EGY HOZZÁSZÓLÁST mindenképp ki kell emelni: a párttag és a népművelő nem csak a kötelességeit tudó és teljesítő személy, hanem ember, aki érzékeny, s akire jobban oda kell figyelni. Utalt erre a minősítés is, amikor ezt a pártvezetőség figyelmébe ajánlotta. Az előrelépésre a legutóbbi vezetőváltozás — •néhány hónapja új igazgató áll az intézmény élén — és a párttagoknak a taggyűlésen is tapasztalható érdeklődése, tenniakarása elegendő zálogot kínál. Ott, ahol 16 jelenlévőtől négy kérdés és hét hozzászólás hangzik el, s mind fontos és tartalmas módon illeszkedik a vezetőség beszámolójához, minden alap megvan arra. hogy a vitából az egység megteremtődjék! Baraksó Erzsébet Kisugárzó hatás Szatmárra, Beregre Fejlődés, ellentmondásokkal Az országban egyedülálló kezdeményezés volt. amikor Mátészalkán egy teljesen közművesített, előkészített ipari parkot hoztak létre az üzemek letelepítésére. Ez adta az alapot, de még mindig maradt hely, ahol gyárat építhetnének. Ugyancsak kevés terület dicsekedhet azzal, hogy három mezőgazdasági termelési rendszernek is központja. Márpedig Mátészalka és Vaja sok tekintetben a termelés élenjárói. S megtalálható ezen a vidéken az ügyeletes fekete bárány is, ezúttal az ököritófülpösi termelőszövetkezet képében, amely ismétli negyedszázad milliós veszteségét ebben az évben is. Az új üzemek munkást alakító légköréről, az ipari fejlődés ellentmondásairól és a mezőgazdaság helyzetéről beszélgettünk Kanyó Lászlóval. a városi-járási pártbizottság titkárával és munkatársaival. Kérdések sorakoztak, hiszen a munkahelyteremtő beruházások mellett a kötöttárugyárban újabb embereket tudnának foglalkozhatni, a gépiparban a szakképzett embereket hiányolják, másutt a termelöberendezések megújítása a faladat, mint a vadonatújnak tűnő Szalmát' Bútorgyárban. Ám nem lehet szó nélkül eLmenni Mátészalka kisugárzó hatása mellett sem, hiszen a szatmári rész természetes központja sok tekintetéből egy félmegyényi terület ellátásáért felel. Napi bejárók Ha más nem, a régen kinőtt vasútállomás napi forgalma mutatja Mátészalkán, hogy megváltozott a város képe az utóbbi 10—15 évben. Igen sokan leszálltak a fekete vonatokról, megnőtt a napi bejárók száma, akik vonattal. autóbusszal igyekeznek munkahelyükre. A hét- ezernyi ipari dolgozó egy része helyben lakik (a beköltözésnek is köszönhető a város nagy léptékű gyarapodása) de a többségnek sem kell 20— 30 percnél nagyobb utazási idő. Mindez válasz arra a kérdésre is, hogy menyire koncentrált az ipar ezen a területen. Az ilyen rövid eljutási idő ugyanis nem indokolja, hogy minden falunak legyen egy gyára. Vannak viszont távolaibbi részek, nagyobb lakossággal rendelkező körzetek, ahol mégis érdemes volt egy-egy gyárat telepíteni, bővíteni. így fejlődött a tyukodi konzervüzem, ezért épült Csengerben a cipőgyár. Nagyecseden a Medicor és a tsz üzeme. Tíz év távlatából már el lehet mondani, hogy az új üzemek építése ellenére bizonyos fokig „gyarmati jellegű” volt a mátészalkai ipar- telepítés kezdete. Mert hiába épültek a szép csarnokok, ha azokba a régi gépek jutottak, a vállalati központban már nem termelő, öreg berendezéseket küldték le. A példáikat lehetne sorolni az Optikai Művektől az ipari szerelvénygyárig. Ami viszont kedvező: most már ellenpéldákat is lehet hozni, fokozatosan kicserélik a régi gépereséges almatermesztést eredményezett volna. Sok a vita arról, hogy különösen á befejező műveletek (főleg a szedés) miatt igazán zárt rendszerré lehet-e tenni a gyümölcstermesztést, A kétkedőknek látszik igazat adni más termelési rendszerek eredménye, ahol másfél-kétszeresére nőtt a rendszerben gazdálkodó üzemek A Magyar Optikai Művek mátészalkai gyárában az NSZK-val kooperációban légrugószelepeket gyártanak. A nyugati cég licence alapján a szalkaiak termékét teherautóba építhetik be. (Elek Emil felvétele) □ rról beszélgettünk éppen, hogy gyors tempójú életünkben mekkora szerepe van az információnak. „Nagy szerepe van" — mondta bölcsen a partner és én arra gondoltam, ezt vajon mire alapozza? Mert én tudnék mondani példát. Például azt, hogy sörözött a kora délutáni órákban egy ember a tarpai eszpresszóban és már egy fél órája keserűnek érezte a folyékony kenyeret. Egy hír, jobban mondva egy hirdetés vette el a kedvét. A délben kézhez kapott újságban olvasta, hogy Nyíregyházán az egyik házban zongora van eladó. Ez az információ számára érdekes volt, de már semmit sem ért, mert mire az újságot átböngészte, két üveg Kinizsi oltotta a szomját. Állítólag akkor azt mondta: — Az ördög vigye el! — Viszont szerencséje volt, mert nyíregyháziak kávéztak éppen ott és szó szót követve megegyeztek, befuvarozzák a városba. A hálás utas aztán elmondta: van kocsija, de már sört ivott, a zongora viszont sürgős, hiszen a kislánya, az egyszem gyermek zenét tanul és Szabó tanár úr megmondta, tehetséges a gyermek. De ha nem is olyan tehetséges, akkor is szépen muzsikál a kislány, szereti a zenét és hát mit adhat a szülő a gyermekének, ha nem azt, hogy tanulni engedi. Ha zenét, hát zenét. — Egy zongorának viszont ára van. — Mindennek ára van — így az utas —, de hát miért dolgozik az ember. Ma már falun sem gyűjt másra senki, csak arra. hogy a családnak mindene meglegyen. Szó volt még arról, hogy Tarpán sok gyermek tanul zenét, híres a citerazenekar. Viszont a zongora az komoly. — Csak el ne adják az orrom előtt. Egyszer már úgy jártam, kínáltak egy zongorát eladásra, de nem voltakkor nálam elég pénz előlegre, mire visszamentem, eladták a zongorát... A gyors információt az újság közli. Mi a haszna? Mondjuk egy fekete zongora. Karácsonyra, ajándékba. Ha nincs információ, meg szerencsés véletlen ... akkor ... Mi nincs? Azt hiszem, most eltúloztam a dolgot. Már-már azt mondtam, infó nélkül nincs élet. Pedig hát kezdettől kezdve egy más gondolat birizgált. Az, hogy Tarpa Nyíregyházától messze van. Oda nincs vasút, oda autóbusz is ritkán jár, ott jobbára földművelők élnek. Ellenben a gyermekek zongoráznak. Seres Ernő két, komplett új termékek gyártására vállalkoznak, mikroszámítógéppel vezérelt szerszámgépeket helyeznek üzembe. Ennek egyik alapja éppen a városban kialakult munkás és műszaki irányító réteg alkotókészsége, új iránti fogékonysága. Ma már a továbblépést — különösen a gyáregységek esetében — abban látják, ha még nagyobb önállóságot kapnak, eljutnak az önálló elszámolási rendszerig, ami kihozza a belső tartalékokat az üzemekből. Az alkalmazkodás leginkább a piacképes termékek gyártásánál mutatkozik meg. A Szatmár Bútorgyárban ennek a jegyében alakítják az exportot, az Érdért gyáregysége így tudta a tőkés piacra jutó áruk értékét negyven százalékkal növelni, s most éppen a Mezőgépnél törik a fejüket, hogy a pótkocsik csökkenő rendelését mivel ellensúlyozzák. Biztos kereset Az ipart és a mezőgazdaságot kötik össze a termelőszö- vetkezti melléküzemágak, összesen 11 helyen van már varroda, vagy más olyan tevékenység, ami helyben biztos keresetet ad. (Külön kérdés viszont, hogy ezek a városi könnyűiparnak okoznak nehéz perceket a konkurenciájukkal.) A kiegészítő tevékenység arra is jó, hogy valamilyen jövedelmezőséget adjon a szövetkezeteknek. Ami különösen rossz Mátészalka környékének a mezőgazdaságában ebben az évben: az üzemek igencsak keres jövedelemről adhatnak számot, összességében a nyereség és veszteség egyenlege az utóbbi felé billen, mintegy 30 milliós hiány várható. Az okok között — különösen a lápi földeken — az időjárás erőteljesen szerepel. Az állattenyésztés pedig a legtöbb helyen se hasznot, se veszteséget nem adott. Itt már látszik, hogy a gazdaságossághoz szigorúbb technológia, nagyobb emberi figyelem szükséges. Ehhez a megfelelő szellemi kapacitás megtalálható az üzemekben. A Nyírkert és a Szatmáriéért révén két gyümölcstermesztési rendszer központja található a térségben. Ezért hinné bárki, hogy ezeknek kisugárzó hatása legalább a közvetlen környezetben nyetermelése, emelkedett a nyeresége, míg ugyanez a gyümölcstermesztésnél nem mondható el. A jövő dönti el, hogy mennyiben képesek újat adni a rendszerek, megmutatni a kilépni szándékozóknak, hogy a korszerűség, s ezzel együtt a jövedelmezőség a rendszerek öldalqn van, A gyümölcstermelésben egyébként a nagyobb feldolgozottsági fokra törekvők érhetnek el eredményeket, ezt mutatja a vajai, a nyírmegy- gyesi példa is. Bevásárlóközpont Különösen a kereskedelemben, az ellátásban mutatkozik meg, hogy Mátészalka nagyobb terület központja. Több területen' — sütőipar, tej- és húsellátás, élelmiszernagykereskedelem, áramszolgáltatás — innen irányítják a szatmár-beregi tájegység ellátását. A város egyre nagyobb szerepet vállal a bevásárlóközpont szerepkörből is. Ezek a jegyek azt igazolják, hogy nem véletlenül szánnak a jövőben Is nagyobb szerepet Mátészalkának a településhálózaton belül. Mint részleges felsőfokú központ funkcionálhat a körzetében. Lányi Botond A z ember könyvet lop, Muszájból, természetesen, mert fontos, bizonyos komolytalan szakmákban nélkülözhetetlen könyvek nem kaphatók, fgy voltam néhány éve a Tíz nap, amely megrengette a világot című John Reed- könyvvel. Kikölcsönöztem egy könyvtárból, és azóta is „elfelejtettem visszavinni”. Valamelyik nap Shakespeare egyik darabjára lett volna szükségem, mert már többször a szememre vetették, hogy pontatlanul idézek. Jogos a szemrehányás. Az idézendő szöveget meg kell nézni, mert az emlékezet megbízhatatlan. Azaz meg kellene nézni, de nincs hol. Shakespeare összes drámáit időtlen idők óta nem adják ki. (Ez a fekete papír- kötéses sorozat még a felét sem tartalmazza az összesnek, s már egy polcot elfoglal.) A könnyen kezelhető, bibliapapírra nyomott és jegyzetekkel ellátott ún. kritikai kiadás már a könyvtárakban sincs meg, csak katalóguscédulát találtam róla, mert valakik (akiknek bizonyára szintén nélkülözhetetlen) tartósan „elfelej - tik visszavinni”, inkább kifizetik, mondván, hogy elveszett. Mondják is mindenfelé, hogy erre a szürke vá - szonkötéses, négykötetes kiadásra már csak a nagyon öreg emberek emlékeznek, akiknek földig ér a szakálluk Én emlékszem (mert rendkívüli esemény volt es égi jelek, üstökös, napfogyatkozás stb. kísérték), hogy kiadtak később belőle két kötetet (ezúttal piros bőrben), azután ez is abbamaradt. Harmadik és negyedik kötet a világon sincs Vagy bezúzták, még mielőtt kikerült volna a boltokba? Annyit olvasni mostanában ilyesmiről, hogy az ember már rémeket lát. E zúton teszem közhírré, hogy ha valaki, valahol egy baljós, zivataros éjszakán, véletlenül felbukkan! látna a villám fényében egy harmadik és negyedik kötetet, amint ott állnak riadtan, egymás kezét fogva valami üres telken, cserkéssze be óvatosan őket. Csapjon le rájuk könyörtelenül, tőrrel, hurokkal, kábítólövedékes puskával, mindegy. Szorítson az orrukra kloroformos zsebkendőt. és hozza el őket nekem, kezüket, lábukat összekötözve. Adok értük két Kasfel - metsző Jack-et. Mester Attila A NAGYHALASZI ZSÄKGYÄRBAN korszerű automata gépen vágják méretre a polipropilén fóliából készült zsákokat. (Jávor László felvétele)
