Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-11 / 266. szám

1983. november 11. Kelet-Magyarország 3 Nemzetiségi kongresszusok K ongresszusra készülnek hazánkban a nemze­tiségi szövetségek. El­sőnek a román szövetség tartja meg tanácskozását, november 12-én és 13-án, ezt követően a szlovákok, a dél­szlávok, majd a német nem­zetiségi lakosság kongresszu­sára kerül sor, ez utóbbi már december elején. Magyarországon a becslé­sek szerint jelenleg 400—450 ezer nemzetiségi lakos él. A népszámlálás hivatalos ada­tai szerint számuk ennél va­lamivel kevesebb. A legné­pesebb csoport a németeké, számuk több mint 200 ezer­re tehető, a szlovákok száma 100 ezer, a délszlávoké 80— 100 ezer, míg a románoké 20—25 ezer. Ez az ország összlakosságának 4—4,5 szá­zalékát jelenti. A nemzetiségi kongresszu­sok nemcsak arról adnak majd számot, hogy a két kongresszus közötti időszak­ban, tehát az utóbbi öt esz­tendőben milyen mértékben fejlődött tovább a gyakorlat­ban is a lenini nemzetiségi politika hazánkban, de ugyanakkor meghatározzák a tennivalókat a következő öt esztendőre is. Magyarországon a nemze­tiségi jogok érvényesítése a nemzetiségek létszámától és számarányától független, elvi kérdés. Az MSZMP XII. párt- kongresszusának határozata kimondja: „Pártunk a lenini nemzetiségi politika érvénye­sítését változatlanul fontos feladatnak tekinti. A nemze­tiségek hazánk egyenjogú állampolgárai. A nemzetiségi szövetségek fontos politikai és kulturális feladatot látnak el. Minden szükséges támo­gatást megadunk ahhoz, hogy a nemzetiségek tovább­ra is aktív részesei legyenek társadalmi, politikai életünk­nek, őrizzék és fejlesszék anyanyelvi kultúrájukat. A hazánkban élő nemzetiségek és a szomszédos országokban élő magyarság jelentős mér­tékben hozzájárulhatnak né­peink barátságának és együttműködésének elmélyí­téséhez. A nemzetiségi kér­dés internacionalista megol­dásának fontos eleme a két­nyelvű, kettős kultúrájú ál­lampolgárok szabad fejlődé­A hazánkban élő nemzeti­ségek egyenrangú állampol­gárokként vesznek részt a szocializmus építésében és a politikai életben. Számará­nyuknak megfelelő képvise­letet kapnak a vezető politi­kai, tanácsi és társadalmi testületekben, szabadon hasz­nálhatják anyanyelvűket, ápolhatják nemzeti kultúrá­jukat, amelyhez minden se­gítséget megkapnak. Meg­őrizhetik népszokásaikat, ha­gyományaikat, gyermekeiket anyanyelvi iskolákba járat­hatják. Ezek a nemzeti sajá­tosságok hazánk kultúráját is gazdagítják. Az elmúlt öt esztendő fej­lődése bebizonyította, hogy a Magyarországon élő nemzeti­ségek életében, munkájában, törekvéseiben érvényesül a politikai, gazdasági, kulturá­lis és állampolgári egyenjo­gúság. Ennek jegyei a kong­resszus óta újakkal bővültek. Több mint száz község ka­pott nemzetiségi helységnév­táblát, németet, szlovákot, délszlávot, románt attól füg­gően, hogy milyen nemzeti­ség él ott nagyobb számban. Mindenütt bővültek az anya­nyelvi oktatás lehetőségei. Több tanterem épült, új is­kolák is nyíltak. Pécsett, az idei tanévben kezdte meg működését az ország második szerb-horvát gimnáziuma. Hogy a délszlá- voknál maradjunk: a két kongresszus között a szerb- horvát óvodák száma 38-ról 50-re, az óvónők száma 75- ről 88-ra növekedett. A két­nyelvű iskolák tárgyi feltéte­lei megoldottak. Előrelépést jelent a felsőfokú intézmé­nyeknél, i hogy a szombathe­lyi tanárképző főiskolán lét­rehozták a szlovén tanszéki csoportot, a pécsi tanárképző főiskola, amely a délszláv pe­dagógusképzés központja, egyetemi rangra emelkedett. Hasonlóan kedvező hely­zetről számolhat majd be az anyanyelvoktatási bizottság a német nemzetiségi szövet­ség kongresszusán is. A né­met nyelvű oktatásban részt vevő tanulók száma évről évre növekszik, de emelke­dik a német nyelvoktatásban részt vevő magyar gyerme­kek száma is. Tervezik egy német oktatási központ lét­rehozását. A kongresszus dönt majd arról, hogy ezt hol ál­lítják fel. A szlovák nyelvoktatást is számos új községbe vezették be az utóbbi öt esztendőben. Sátoraljaújhelyen új szlovák iskola és diákotthon épült. Kibővítették a békéscsabai szlovák diákotthont. Üj tan­termekkel bővült a nagytar- csai és a vanyarci általános iskola. S ami igen figyelem­re méltó: egyre magasabb színvonal jellemzi a szlovák tannyelvű iskolák olvasómoz­galmát. Sokrétűbbé és színvonala­sabbá vált a nemzetiségek kulturális tevékenysége. Mű­velődési klubok, amatőr színjátszó csoportok, tánc- együttesek, énekkarok mű­ködnek. A német nemzetiség kulturális tevékenységének egyik legfontosabb területe például a klubmozgalom. A német klubesteken intenzí­ven foglalkoznak az anya­nyelv ápolása mellett a nép­rajzzal, a történelemmel és a nemzetiségi kérdésekkel is. A szlovákoknál oz ének­karok, a tánccsoportok és a hagyományőrző együttesek munkájában nemcsak a fia­talság, de a középkorú lakos­ság is nagy számban vesz részt, különösen a pávakö­rökben. Gazdag, színes, sze­met gyönyörködtető a dél­szláv és a román folklór, or­szágosan ismert nevű együt­tesek és tánccsoportok, ének­karok ápolják a népi hagyo­mányokat. Nem lenne azonban teljes a kép, ha nem szólnánk az állandó nemzetiségi rádió- és tévéadásokról, a nemzeti­ségi hetilapok emelkedő pél­dányszámáról, és a most ki­bontakozóban lévő önálló irodalomról. Egyre nagyobb számban jelentkeznek fiatal költők és prózaírók, figye­lemre méltó művekkel, ön­álló kötetekkel. M indent összegezve: az elmúlt öt esztendő je­lentős fejlődést hozott a hazánkban élő nemzetisé­giek életében kulturális és gazdasági téren egyaránt. A nemzetiségi kongresszusok feladata, hogy olyan fóru­mokká váljanak, amelyek ki­jelölik a továbbhaladás út­ját, segítik az anyanyelvi kultúra ápolását, az anya­nyelvi oktatást és ezzel a nemzetiségi öntudat további felemelkedését szolgálják. K ereken harminc évvel ezelőtt szinte kizáró­lag a KRESZ-könyvet olvasta, aztán valahogy meg- szeretté az olvasást. Mosta­nában könyvek százait, ez­reit forgatja, olvassa. Fi­gyelemre méltó ez annál is inkább, mivel foglalkozása gépkocsivezető, pontosabban a gépkocsivezetők, munka­gépkezelők közvetlen irányí­tója, csoportvezetője. Szépen beszél, kellemes a hangja. Rövid beszélgetés után is megállapítható róla, hogy bő­séges ismereteket merített a könyvekből, s tanult azoktól is, akikkel naponta találko­zott a három évtized alatt. Buzga Györgyről, a TITÄSZ dolgozójáról van szó. A vállalat nyíregyházi erő­művének udvarán alacsony szociális épület. A sarokban parányi íróasztal, mellette jókora, üvegezett ajtajú könyvszekrény. Ez a hely Buzga György leggyakoribb KEVESEBB IS ELÉG? Igényesen az energiával Nyíregyháza egyik legnagyobb energiafelhasználója a TI­TÄSZ erőműve. Kazánjai pakurával és gázzal egyaránt üzemeltethetők, s ha a város által felhasználható mennyi­ség engedi, mindig a gazdaságosabb gázzal működtetik a berendezéseket. Olaj, földgáz, szén, villa­mos energia. Zsebbevágó „fo­galmak” ezek, hiszen fel- használásuk révén sokat nyerhetnek, de veszíthetnek is a termelőüzemek. Persze a hangsúly ebben az esetben egyértelműen a nyerésen van, vagyis azon, hogy a termék­be beépült energiaköltség minél kisebb hányadát adja a termelés összköltségének. Nem kis dolog megoldani ezt a sokszor nagyon is kompli­kált feladatot. Márpedig az energiaárak a felhasználás csökkenésére ösztönzik a ter­melőket. Változó szerkezet Nem jelentenek kivételt ez alól az ipari szövetkezetek sem. Csak egy példa ennek érzékeltetésére: 1980-ban száz forint termelésre jutó ener­giaköltség megközelítette a három forintot, három évvel később pedig már a négy fo­rintot. Ez egyértelműen az áremelésből következik, mert a villamosenergia-fe’haszná- lás nem növekedett, az olajé pedig egyenesen csökkent, viszont nőtt a szén termékbe való „beépítése”, ami ked­vező. így változott az ener­gia-felhasználás szerkezete a megye ipari szövetkezetei; ben, s ez már a legutóbbi intézkedések hatására tör­tént. Az energiafelhasználás ága­zatonként eltérő. A gépipari szövetkezetek használják a legtöbbet, s ezeknél sikerült csökkenteni is a legnagyobb mértékben. Főként a fűtés korszerűsítésével és a szállí­tó járműpark leépítésével, így az energiaköltségek — az áremelések ellenére is — mérsékelten növekedtek. Kevesebb olaj Ám a ruha- és cipőipari szövetkezeteknél nem csök­kent a fogyasztás. Ezekben ugyanis olajtüzelésű kazá­nokkal fűtenek, állítják elő a szükséges gőzt, hőenergiát. Számokkal vizsgálva 1980- ban öt és fél ezer tonna ola­jat használtak fel a szövet­kezetek. Három évvel ké­sőbb ez kétezer tonnával csökkent, de még mindig magas az olaj aránya az energiahordozóik között. Lehetőség van a széntü­zelésű kazánok beállítására. Nincs kihasználva kellőkép­pen a földgáz adta lehetőség ram. Az olajszármazékok fel- használását döntően befolyá­solja a gépjárművek gazda­ságos üzemeltetése, netán a számuk csökkentése. Mint ahogy tették azt az ibrányi, a kisvárdai, vagy a nyíregy­házi építőipari szövetkeze­teknél. Az ésszerű, a célszerű ta­karékosság az energiával nemcsak szövetkezeti érdek, hanem közügy. Ezt így per­sze már sokszor megfogal­mazták, ám az ipari szövet­kezeteknél is megvan a csök­kentés lehetősége. Az a leg­kevesebb, hogy energiataka­rékossági tervet készítenek, amit be is tartanak. Sokkal lényegesebb, hogy a vezetők, a dolgozók észrevegyék a le­hetőségeket, nyitott szemmel járjanak a szövetkezet terü­letén, s azon túl is. A nyírbátori faipari, a nagykállói vasipari, az újfe­hértói építőipari szövetkeze­tek például kiselejtezett moz­donyokat vásároltak, azokkal fűtenek, sokszor hulladék anyagokkal. Mert minden szövetkezetben keletkezik el­égethető hulladék, aminek a megsemmisítése bizony gon­dot okoz. Aztán minden gép­hez megfelelő hajtómű kell, hiszen felesleges nagyobb tel­jesítményű motorral üzemel­tetni egy kisehb teljesítmény­re képes eszközt. Közös érdek Vég nélkül lehetne sorolni a tanácsokat, amit mindenki megtehet. Azért egyet nem árt leírni még. Elsősorban az igénynek kell ahhoz meg­lenni minden vezetőben és dolgozóban, hogy csökkenjen az üzem, a szövetkezet ener­giaszámlája. Ha pedig ez megvan, akkor nyert ügye van a dolognak és — rulett szóval élve — mindenki tett, ám nem a saját, hanem a köz érdekében. S. B. A Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat nyíregyházi Sze­mében naponta 150 tonna búzát őrölnek, amelyből — egye­bek mellett — 13 500 kilogrammot csomagolnak egy-, illetve kétkilós zacskókba. Képünkön: Kovács Sándorné az auto­mata töltőgép mellett, (jávor) tartózkodási helye. Az üvegen át (mintha csak kirakat len­ne) szép borítású könyvek kí­nálják magukat. A meszelt falon a város, a megye, az ország és Európa térképe. A várakozó gépkocsiveze­tők — ha olvassák a Nép- szabadságot, vagy hallgatják a rádiót — rábökhetnek a térképre és megmutatják tár­saiknak az esemény színhe­lyét Igen, Buzga György környezetében á gépkocsive­zetők, az erőgépkezelők és a rakodómunkások a maguk módján politizálnak. Hogy is lett a politikai könyvek terjesztője ez a szimpatikus férfi? Harminc évvel ezelőtt tehergépkocsin,*• majd daruskocsin dolgozott. Villanyszerelők és scáőrök között vált igazi munkássá. Szakmai fejlődését jelzik a jogosítványok. Mindet meg­szerezte, amit hazánkban meg lehet szerezni. Kamion­ra és különleges gépjármű­re is van, „papírja”. Oklevelet szerzett a felső­fokú szállításvezetői iskolán. Politikai műveltségét a marxista középiskolában fej­lesztette. S öt évvel ezelőtt új pártmegbízatást kapott: pro­pagandistája lett a vállalati pártvezetőségnek és a politi­kai irodalom terjesztését bíz­ták rá. Személyében lelkes, tenni- akaró ember kezébe kerültek a Kossuth Könyvkiadó ki­adványai és a politikai fo­lyóiratok. A terjesztés szem­pontjából előnyére válik, hogy munkakörénél fogva megfordul a vállalat vala­mennyi nyíregyházi munka­helyén. Ha a vasúton egy­szerre sok áru érkezik, vagy többen mennek szabadságra, maga is rakodógépre, vagy teherkocsira ül és járja a munkahelyeket. A vállalat központjában adminisztrátorok, a Kórház utcai telepen villanyszerelők és tekercselők, az erőműben kőművesek és gépkocsiveze­tők között árusítja a köny­veket. Azt mondja, rendsze­res és legjobb vevői közé tartozik Csáki Jánosné labo­ráns és Nagy János darus gépkocsivezető. De még hosz- szan sorolhatná a neveket, azok nevét, akik az ő közre­működésével váltak érdek­£ z már az igazi ősz. A parkban varjak sétálnak, fekete nagykabátban, mint a rá­érős öregurak. Benéznek a bokrok közé, csőrükkel, — mintha bottal — meg­megpiszkálnak valamit, — elhullott fillérkét, üres cigarettásdobozt, — az­tán kárognak egyet, de csak úgy, mintha azt mondanák: bezzeg a mi időnkben... Bizony, ez már az ősz. A szomszéd kitördelte az elszáradt napr a forgókór ó- kat, — dísznek vetette, szép is volt a nyáron, — felvágta akkurátusán ap­ró gyújtásnak, s aztán csak nézte: miben tüzelje el? A konvektorban már sziszeg a gyújtóláng, — biztos ami biztos, — most már csak egy mozdulat a fekete bakelitgombon, s a díszrács mögött végig­fut a tűz. Csak azt a pat­togást, duruzsolást nem hallani többé, ami gyer­mekkorunkat átmelegí­tette. M. A. SIKERES SZERVEZÉSEK Előadók - pályázat alapján Ezúttal is pályázat alap­ján választják ki a nyíregy­házi szervezéstudományi nyá­ri akadémia előadóit. A Szer­vezési és Vezetési Tudomá­nyos Társaság az illetékes minisztérium támogatásával írta ki a jeligés pályázatot. Azokat az eljárásokat kérik ismertetni, amelyek újszerű, saját kifejlesztésű, sikeresen alkalmazott szervezések, vagy külföldiek szervezéséből to­vábbfejlesztett változatok. Fontos, hogy az elért ered­mény és a bevezetés folya­matának ismertetése mellett mutassák be a szervezési módszer lényegét és adaptá­lási lehetőségét. A pályaműveket 1984. ja­nuár 31-ig kell az SZVT tit­kárságára benyújtani. A 10 ezer forinttal díjazott első helyezett, valamint az 5, il­letve 3 ezer forinttal elis­mert második és harmadik helyezett pályamunkákkal a jövő év nyarán Nyíregyházán ismerkedhetnek meg a nyári akadémia résztvevőd. Ugyan­itt lehetőség nyílik a tanul­mányok megvitatására is. A szervezéstudományi nyá­ri akadémiák korábbi gya­korlatában is volt hasonló pályázat, amelynek eredmé­nyeként szabolcsi előadókat is hallhattak a résztvevők. Az SZVT megyei szervezete most is szeretné, ha hasonló siker születne. lődővé a politika iránt, öt pártalapszervezet kommu­nistái mellett számos pár­ta nkív üli is a vevőköréhez tartozik. Könyvekről, folyóiratokról, szellemi termékekről lévén szó, talán nem szerencsés pénzzel mérni a munkáját. De mégis ez a legkifejezőbb: évente 35—40 ezer forint ér­tékű könyvet, folyóiratot árul. Pedig köztudott, hogy ezek a termékek olcsók. Elő­fordul, hogy fizetés után ér­keznek könyvek a kiadó me­gyei kirendeltségéről. Ilyenkor hitelbe is ad. Egy füzetben sorakoznak a vevők, akik aztán a fizetés napján mindig pontosan jelentkez­nek. A hozzá tartozó pártta­gok jó része több műszakban dolgozik. Gyakran utánuk megy, megkeresd őket. S ha a könyvek elfogynak és még van igény, saját kocsiján megy a kiadóhoz ... (nábrádi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents