Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-10 / 265. szám
983. november .10. Kelet-Magyarország 3 Igények A z igények és a lehetőségek összhangjáról több magyar közmondás is szól, gondoljunk csak a takaróról és a nyújtózkodásról szólóra. Kevéssé képletesen beszélve ebben is arról van szó, hogy tervezni és álmodozni két dolog. Álmainkban elszakadhatunk a lehetségestől, de tervezni csakis a realitások talaján szabad. Vagyis: igényeinket kell igazítani a lehetőségekhez. Noha sokszor — és nem ok nélkül — borongunk azon, hogy a takaró rövi- debb lett mint volt, de jobban végiggondolva a dolgokat kiderül: a kisebb lehetőségek korántsem a ninccsel egyenlők. A napokban a Szabolcs Cipőgyár három munkásával beszélgettem. Herándi Mária művezetővel, Dra- gony Jánosné betanított munkással és Veres István szakmunkással. A betanított munkás az idősebb, a másik kettő pedig az ifjabb generációt képviselte. Jövedelmük a magyar átlag jövedelme. Különösebb álma egyiküknek sincs, terveik azonban vannak, mégpedig reálisak, és előbb- utóbb hihetőleg megvalósíthatók. Kár lenne itt részletezni őket, pontosan azért, mert bútort cserélni, netán egy kis telekre szert tenni, ma sem az álmok világába tartozik. Fontosabb ennél, amitarról mondtak, hogy környezetükben sok olyan emberrel találkoznak, akik az övékénél jobb anyagi viszonyok mellett is tele vannak panasszal, mert mint egyikük megfogalmazta: „sosem a zsebéhez méri az igényeit, hanem a divathoz”. Másikuk azokról beszélt, akik „torok takarékba” teszik a pénzüket, így aztán nem csoda, ha semmire sem jut nekik. Hogy nemcsak a háztartásban lehet a realitások talaján maradni, arra is mondtak egy példát. Arról szól a példa, hogy korábban — míg pénz is több volt — egy-egy vállalati rendezvényhez helyiséget béreltek, ételt főzettek, ma viszont ünnepeiket a gyárban tartják, maguk főznek és — jobban érzik magukat, mint ennekelőtte. L ehetne beszélni arról is, hogy ezek az emberek utazni, pihenni is tudnak, hogy mellékes jövedelmek nélkül élnek, mert családjuktól sem akarják megvonni az együttlét örömét. De, ha röviden akarjuk összefoglalni, miről is beszéltek, azt írhatjuk ide: rövidebb ta- *'-*ró alatt is nyugodtan le- ’udni. S. Z. SEGÍTHET pedagógus, agrárértelmiségi Tsz-üzem Tiszavasváriban Motortekercselés kooperációban Ördögi körnek nevezte az egyik megyei kulturális vezető a Szabolcs-Szatmárban is érezhető népművelőhiányt, illetve az e körüli gondokat. Érvelése nagyon is helytálló; a megye különböző tanácsi művelődési házaiban népművelői munkakörben dolgozók 70 százaléka képesítés nélküli, s minden második egy-két év leforgása után kicserélődik. Miért kevés a szakképzett népművelő? Miközben tucatjával dolgoznak a megye művelődési házaiban szak- képzettség néLküLi népművelők, a megye nem tud élni azzal a lehetőséggel, hogy a tanárképző főiskolán minél többén szerezzék meg a ma már .nélkülözhetetlen szakismereteket. Az ide jelentkezők jó része ugyanis a felvételi vizsgán nem állja meg a helyét. ’Ez tehát az a bizonyos ördögi kör: a művelődési szervek szorgalmazzák a képesítés nélkül dolgozók számának csökkentését, lehetőség is van a szakképzettség megszerzésére, ez mégis zsákutcába jut, marad minden a régiben. Ugródeszka Legutóbb a megyei közművelődési bizottság is foglalkozott a közművelődési dolgozók képzésével, továbbképzésével. Megállapítottták, hogy elsősorban a művelődési házakban okoz fennakadást a népművelőhiány, míg a könyvtárakban sokkal kedvezőbb a helyzet. Az is kiderült a tapasztalatok összegezéséből, hogy a szakképesítés nélkül a művelődési házakban dolgozók olykor átmeneti megoldásnak tekintik ezt a munkát, amolyan ugródeszkának. Egy részük protekciós alapon kerül a művelődési intézményhez, valójában nem érez tehetséget és elhivatottságot a népművelői munkára. ' Annak is könnyűszerrel megfejthető az oka, miért nem tartják partnernek a „botcsinálta” népművelőt a községben élő értelmiségiek, akik főiskolai, egyetemi végzettséggel rendelkeznek, s Lényegesen magasabb szakmai és általános műveltséget szereztek, mint a frissen érettségizett művelódésiház- vezető. Hol vannak a tehetségesek? Miért nem azok kerülnek a népművelőd pályára, akik erre tehetséget éreznek és a főiskolán, az egyetemen képesek megszerezni „jogosítványukat”? Ennek az egyik oka, — erősítették meg a közművelődési bizottság ülésén —, hogy nem megfelelő a fiatalok kiválasztása, pályaorientációja. Arra lenne szükség, hogy már a középiskolában elkezdődjék egy tudatos és szisztematikus felkészítés, kiválasztás. Ezt követhetné a szervezett és alapos felkészítés a főiskolai, egyetemi felvételi vizsgákra. Ez ma még inkább igény, óhaj, amely viszont nem sokáig odázható el, mert a korszerű népművelés a jelenleginél több jól képzett népművelőt kíván. Természetesen nem eshetünk túlzásba, egy kis falu művelődési háza, vagy piciny klubkönyvtára vezetéséhez nem kell feltétlenül főiskolai, egyetemi végzettség. De szükséges egy alapképzés népművelődésből és igen nagy szükség van minél több szakkör, klub vezetésére alkalmas speciális szakemberre is. Történjen azonban — reményünk szerint is — bármilyen kedvező változás a megye népművelőinek utánpótlásában, képzésében és továbbképzésében, valószínű, hogy a népművelők önmagukban nem tudnak elvégezni mindent. Ezután is nélkülözhetetlen lesz a pedagógusok, de még a falun élő agrárértelmiségiek társadalmi közreműködése is a műveltség terjesztésében. A népművelő üzemmérnök Ezért is hallottuk jóérzéssel, hogy a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolán gyek óta fakultatív tárgyként népművelési ismeretekre is tanítják a leendő üzemmérnököket. Tavaly 24-en, az idén is hasonló számban vesznek részt a főiskola hallgatói az intenzív népművelési kurzuson. Több mint \íz különféle szakkör, klub, öntevékeny művészeti kör, csoport is működik a mezőgazdasági főiskolán. Nagyon fontos, hogy a népművelő — legyen bár szakképzett vagy képesítés nélküli — ne érezze magát egyedül vagy kényszerpályán, legyenek segítő társai, akikre mindig számíthat. Természetesen az első számú szakembernek a népművelőnek kell lenni, s ehhez főként az vezet, ha olyan fiatalok kerülnek a tanárképző főiskola népművelés-könyvtáros szakára és az egyetemekre, akik megállják a helyüket a felvételi vizsgán, majd az évek során bizonyítják rátermettségüket és szorgalmukat. Páll Géza Feldolgozásra váró farőnkök a vásárosnaményi faforgácslapgyár telepén. (Elek Emil felvétele) A tiszavasvári Vasvári Pál Tsz vezetősége megállapodott az Ipari Műszergyárral különféle típusú villanymotor állórészek tekercselésére, melyhez a szükséges anyagokat, félkész termékeket, műszaki dokumentációt és a kereskedelemben be nem szerezhető szerszámokat, műszereket a gyár adja részükre. A szövetkezet a munkaerőt, a helyiséget, berendezést, raktározási lehetőséget, heti egy alkalommal szállítási eszközt, valamint a kereskedelemben beszerezhető szerszámokat, illetve műszereket bocsát rendelkezésre. A tekercselőüzem eddigi működése alatt az Ipari Műszergyár, négy legnagyobb, illetve a négy kiemelt kooperációs partner közé dolgozta be magát. Ennek megfelelően a létszám is jelentősen megváltozott, hisz a kezdeti 16 fő helyett ma már 45 dolgozik az üzemben. A teljesítmény mennyiségi növekedése mellett még fontosabb tényező a költségek, illetve a hatékonyság alakulása. A hatékonyságot a normaóra elvégzésére felhasznált munkaóraszám jellemzi talán a legjobban, mely a hároméves működés alatt 1,96-ról 1,18-ra csökkent. 1981-ben a meglévő csomózó épületét átalakították, úgy, hogy minden munkafolyamat ebben történt, sőt itt alakították ki a raktárt és az öltözőt is. A létszám növekedésének megfelelően szükségessé vált egy szociális létesítmény, egy biztonságos munkavégzésre alkalmas gépterem, és a MEO-helyiség, valamint megfelelő raktár építése. Ennek megfelelően egy 138 négyzet- méter alapterületű épületrészt csatlakoztattak a meglévő épülethez, melynek építését 1982 őszén saját kivitelezésben a szövetkezet építőbrigádja megkezdte, és ez év júniusában átadta. A fűtés korszerűsítésével és a jobb hőszigetelésű burkolással lényegesen javultak a nagyteremben a téli munka feltételei. Az új épületszárnyban kaptak helyet a tekercshajtó gépek, egy külön teremben, így ezek biztonságos üzemeltetése is megvalósult. Külön MEO-he- lyiséget építettek, így a nagyfeszültséggel történő méréseket, vizsgálatokat is biztonságos körülmények között végezhetik. N. A. — Szeretettel köszöntőm a kedves szurkolókat! Tudósításunkat a Létarénából közvetítjük. A pályán, tőlünk balra megjelenik a fővárosi család összes rokonaival, barátaival; jobbról, a térben és időben egyaránt létező, sodró erejű gyakorlati élet. A családnak még nincs igazi csapatkapitánya, de a meccs kezdetekor már megszületőben van a csodalény. A család bemelegít! Az apa, kondíciónövelés céljából légnyomáskamrában edzi feleségét; Vova bácsi közvetlen beszélgetést folytat az egészségügyi miniszterrel, Kida és Mása néni szaporán és kitartó hévvel ostromolják a babakelengye raktárát. Érezhető, az egész család tervszerűen, egy emberként készül az Élettel való ösz- szecsapásra. A hozzáértők szerint nagy erőegyensúlyeltolódás tapasztalható... Figyelem! A Létarénában megjelenik Borik. Éppen- hogy világra jött, de győzelmi esélyei, pozitívnak tűnő küzdőképessége révén, a pályára lépés pillanatában látszik: övé a pálma. így hát, Borik megadván a kezdő kiáltást, a mérkőzés elkezdődik. rik már egyéves korá- •saládkapitány. Szilár- kezében tartja a vezetést, jól helyezkedve, célratörően futkos a létterepen: bölcsődéket, óvodákat váltogatva jut el a speciális francia tagozatos iskolákba. Lehetőségeinek összetettségét lehetetlen felsorolni: italok, jó cipők, bőrkabát, japán karóra, nagy teljesítményű hangzóeszközök tulajdonjoga aktív párviadalra ösztökéli az élettel. És Borik befejezi az iskolát. A szülőkre nehezedő nyomás erősödik. Most, az élet pozícióit az egyetem dékánja egyengeti. Ám Borik erre a térfélre is szeretne betörni. Már majdnem kapun belül érzi magát, holott a felvételi még hátravan ... De semmi vész! Telefon Vova bácsinak. Aztán még egy telefon! De ezúttal Mása néni a hívó fél. A dékán ellenáll! Micsoda megfeszített mérkőzés! Vajon ki kerül ki ebből a párviadalból győztesen? E meditativ pillanatban érkezik a segítség, Petya bácsi személyében. Neki bejárása van a minisztériumba ... a rektor ajánlására Borikot felveszik. Íme, az ilyen ragyogó kombináció csak sikerrel járhat! Az összetartó család örökös nógatása közepette Borik minden szemeszteren túljut. Már egészen közel áll az egyetem befejezéséhez, amikor... aj-ja-jaj!... egy kiadós rendbontás miatt 15 nap elzárásra ítélik. Allja-e a család az élet eme oldalbarúgását? Ajaj! A család egy kicsit bemelegít, nekirugaszko&ik, és Borik néhány óra múlva visz- szatér az arénába. A fenti kis közjáték után Borik előadóként az egyetemen marad. E pozíció megszerzése után a család szinte vérszemet kap, újabb rohamra indul, offenzíváját. kiterjeszti az élet egész területére. Az élet, egyik oldalról nemcsak szilárdan védekezik, hanem lendületes ellentámadásba megy át. Ugyanis Borik kocsival elgázol a járdán egy járókelőt. Hosszan tartó' csendes magányra van kilátása, amit úgy látszik, az összetartp család sem tud megakadályozni. Csakhogy az arénában váratlanul megjelenik Petya és Fegya bácsi, -s tartalék játékosként men-- tőakcióba lendülnek: visz- szapasszolják Borik rúgásait. S micsoda átadások! Ezek a cselek — tananyagként — valószínű, bekerülnek a kriminalisztikai tankönyvbe! Nemcsak a legfőbb ügyészség számára fontos tudnivalókat, de a kvalifikált útbaigazításokat is tartalmazni fogja. És a bí- ró(ság) a nagy játéktól való hosszú eltiltás helyett enyhe bírsággal sújtja Borikot. Borikot most már nehéz lesz feltartani. Testben, lélekben megerősödve, megizmosodva fitogtatja egyéni tudását, nekifutásait ragyogó cselekkel kombinálja: egyik munkatársát a másik után gáncsolja el... és elegáns manőverekkel védi meg disszertációját. A nézők ordítanak. Az első félidő a végéhez közeledik, és Borik győzelme már nyilvánvaló. A Tudományos Minősítő Bizottság döntése értelmében Borik jutalompihenöt kap, hogy kellőképpen erőt gyűjthessen és felkészülhessen egy jelentős külföldi útra. Közvetítésünk ezzel véget ért. Minden jót kívánunk! Baraté Rozália fordítása
