Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-10 / 265. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. november 10. Reaganlátogatás □ eagan amerikai elnök megkezdte hivatalos látogatását Japánban. Tokió után egy rövidebb délkoreai utazás következik, bár eredetileg egy hosszabb, _ösz- szesen öt országot érintő távol-keleti kőrútról volt szó. A program két okból változott meg: Aquino szenátor meggyilkolása mind politikai, mind biztonsági szempontból lehetetlenné tette a Fülöp- szigetek felkeresését, s mivel újrajelöltetése eldöntöttnek tűnik, Reagan nem akart túlságosan hosszú időt Washingtontól távol tölteni. . Az út fontosabb állomása mindenképpen a felkelő nap országa. Az amerikai—japán viszony Nakaszone kormányfő alatt felszálló ágban van. Elsősorban azért, mert kabinetje minden eddiginél jobban a magáévá teszi a Pentagonnak a térségre vonatkozó katonapolitikai koncepcióját. Reagan — a világ más térségeihez hasonlóan — itt is szeretne szovjetellenes, erőpolitikát követő blokkot kovácsolni, méghozzá úgy, hogy ebből az Egyesült Államoknak gazdasági haszna származzék. Ha ugyanis Japán (amelyet alkotmánya gyakorlatilag eltilt a jelentősebb fegyverkezéstől) a jövőben többet áldoz fegyverkezésre, ezzel óhatatlanul csökken az amerikai ipar és kereskedelem számára annyi gondot okozó japán konkur- rencia is. Már az utazás előestéjén világossá vált, hogy a látogatás e kettős koncepció jegyében történik. Japánban közölték: az USA esetében kivételt tesznek és a jövőben megosztják haditechnikai kutatásaik eredményeinek jó részét Washingtonnal. Ezzel egy időben bejelentették, hogy meghosszabbították a japán autók amerikai exportjának „önkéntes” korlátozását. (Az amerikai kereskedelmi deficit idén így is eléri a 22 milliárd dollárt.) A tárgyalások mindkét fő témáját illetően Nakaszone alig titkolja: a látogatás sikerével szeretne belpolitikai támogatást nyújtani Reagannak a közelgő választási kampányra, mert „a jelenlegi elnök személyében látja a legjobb biztosítékot a csendes-óceáni térség biztonságának közös kialakítására”. A világ számára így aligha hoz jót a látogatás, amelytől a kétoldalú egyezségeken túl nyilvánvalóan a szovjetellenes szembenállás szintjének emelkedése várható. WTL. zöulban a lényeg azonos, vagy igencsak hasonló. Csőn Tu Hvan diktátor egész rezsimjének pillére a washingtoni támogatás. Dél-Korea földjén több tíz ezer amerikai katona állomásozik. Reagan célja itt várhatóan az, hogy a Osonnak juttatott mindenoldalú segítség áraként a korábbinál is jobban bevonni Szöul emberi és anyagi erőforrásait a térséggel kapcsolatos amerikai elképzelések megvalósítására. Harmat Endre Kubaiak — érkezés Kedden este Grenadáról újabb 102 — amerikai fogságból kiszabadult — kubai érkezett vissza hazájába. Az érkezőket a havannai nemzetközi repülőtéren — katonai tiszteletadás mellett — Fidel Castro államfő és a Kubai Kommunista Párt, valamint a kormány több vezetője fogadta. Az amerikai invázió előtt 784 kubai állampolgár dolgozott Granadában. Közülük eddig 719 térhetett haza Kubába. Ideiglenes kormány Grenadában „Ideiglenes kormányt” alakított szerdán Granadán Paul Scoon, a sziget volt brit főkormányzója. A testület Scoon szerint a választások megtartásáig gyakorolja a végrehajtó hatalmat, míg a „törvényességi felügyeletet” maga a főkormányzó látja el. Paul Scoon az „ideiglenes kormány” élére Alister McIntyre közgazdászt, az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési konferenciájának (UNCTAD) főtitkár-helyettesét állította. Mclntyre-t ENSZ-kerökben amerikabarát politikusként ismerik. A grenadai alkotmány értelmében a brit főkormányzónak nincs felhatalmazása új kormány létrehozására, vagy a kabinet összetételének megváltoztatására. Paul Scoonnak az amerikai partraszállás utáni tevékenységétől többször elhatárolta magát a londoni kormány is, s így gyakorlatilag nem tekinthető többé Grenada brit fő- kormányzó j ának. Az „ideiglenes kormány” létrehozását politikai megfigyelők kísérletnek tekintik az amerikai partraszállás törvényesítésére. A „kabinet” feladatai közé tartozik, hogy áldását adja az invázióra, hozzájáruljon a megszálló erők meghatározatlan időre szóló grenadai jelenlétéhez, és gondoskodjék az amerikai befolyás zavartalan érvényesüléséről. Lapzártakor érkezett Újabb fejlemények a műkincslopásról Teljes erővel folyik a nyomozás a Szépművészeti Múzeumból vasárnapra virradó éjjel ellopott nagy értékű festmények ügyében; s e megállapítás ez esetben szó szerint értendő: rendőri szerveink teljes személyi állománya, valamint a határőrség, a vám- és pénzügyőrség testületé egyaránt bekapcsolódott a súlyos bűntény tetteseinek kézrekerítését, a műkincsek visszaszerzését szolgáló országos akcióba. Erről adtak tájékoztatást szerdán a Belügyminisztérium illetékesei, hozzátéve, hogy a bűncselekmény felfedezését követően azonnal, úgynevezett szoros határellenőrzést léptettek életbe, tehát a szokásosnál is alaposabban vizsgálják meg az államhatárainkat átlépőket. Miként elmondották, a rendkívül nagyszabású és összehangolt bűnüldözési tevékenység megszervezésére azonnal nyomozási tervet dolgoztak ki, amely a bűn- cselekménnyel kapcsolatos valamennyi elképzelhető feltevést számba vesz, annak érdekében, hogy egyetlen nyom, egyetlen eshetőség se kerülhesse el a nyomozás „szűrőjét”. E munka méretére jellemző, hogy az országos vizsgálat során a rendőrség figyelmének több ezer emberre szükséges kiterjednie, beleértve természetesen azokat a bűnözőket, akikről ilyen jellegű cselekmény elkövetése esetleg feltételezhető. Mindez azt is jelenti, hogy miként a határátkelő- helyeknél, a közutakon is gyakoribbak, s alaposabbak az ellenőrzések. Ezzel kapcsolatban arra is kitértek a Belügyminisztériumban: kérik az érintettek megértését, hiszen ezek a vizsgálatok valóban társadalmi ügyet, az egész lakosságunk óhaját szolgálják. A nyomozás már vasárnaptól kiterjedt az országhatárokon túlra is: a rendőrség kapcsolatot létesített a szomszédos szocialista országok belügyi szerveivel, továbbá az Interpollal és tagországainak rendőri szerveivel. Az üggyel összefüggő nemzetközi információcsere azóta is folyamatos. A bűnüldözési munkát számos korszerű technikai eszköz segíti, így például a nyomozás során szerzett, illetve a lakossági bejelentések alapján rögzített adattömeget számítógép dolgozza fel, meggyorsítva az értékelést. Az elmúlt napokban nagyon sok bejelentés érkezett a rendőrséghez — hangsúlyozták az illetékesek —, hozzátéve, hogy minden, az üggyel kapcsolatba hozható, esetleg jelentéktelennek tűnő momentum, adat fontos, hasznos lehet, ezért továbbra is várják a segítséget. (Változatlanul a 07-es telefonszámon, vagy a legközelebbi rendőri szervnél.) USA: Katonai segélyek Az amerikai képviselőház kedden este 262-150 arányban jóváhagyta saját 11,3 milliárd dolláros külföldi segélyprogramját az 1884-es évre. A jóváhagyott összeg 340 millió dollárral kevesebb ugyan annál, amit a Reagan- kormány kért ilyen célokra, azonban így is mintegy 373 millió dollárral magasabb a tavalyinál. A washingtoni kormány növeli a katonai és a gazdasági segélynyújtást azoknak a közel-keleti álla; moknak, amelyek az amerikai politika érvényre juttatását segítik a térségben. A washingtoni kormány az 1984-es pénzügyi évben ösz- szesen 1,7 milliárd dollárt juttat Tel Avivnak katonai segély címén, további 910 millió dollárt pedig gazdasági segítségnyújtásként kap az izraeli kormány. Az Izrael számára nyújtott segélyek összege ily módon 300 millió dollárral magasabb lesz a tavalyinál. Az Egyesült Államok teljesen megszünteti a Szíriának nyújtandó gazdasági segélyeket. Lengyelország: Amnesztiatörvény A lengyel parlament bélés igazságügyi, valamint törvényhozási bizottságai kedden megvitatták az amnesztiatörvény módosítását célzó, a kormány által előterjesztett törvénytervezetet. A PAP lengyel hírügynökség a hír kapcsán emlékeztet rá: a Hazafias Nemzeti Üjjászületési Mozgalom Országos Tanácsának elnöksége a minap javasolta a szejm- ■ nek: hosszabbítsa meg az amnesztiatörvény hatályát — vagyis az önként jelentkezés határidejét — azok számára, akik a szükségállapot idején politikai jellegű törvénybe ütköző tevékenységet folytattak. A törvénytervezet szerint azok a személyek, akik törvénybe ütköző tevékenységet folytattak, de nem jelentkeztek október 31-ig, az amnesztia hatályának lejártáig, még ez év végéig önként jelentkezhetnek az igazságügyi szerveknél, vagy a lengyel diplomáciai képviseleteknél. A tervezet hangsúlyozza, hogy az amnesztiatörvény hatályának meghosszabbítását a közélet normalizálódása, az állandóan javuló közbiztonság és közrend, a fokozatosan megszilárduló társadalmi fegyelem teszi lehetővé. A képviselők támogatták a törvénytervezetet. A jószomszédság mindennapjai A múlt év őszén, amikor Bruno Kreiskyt újságírók a magyar —osztrák kapcsolatokról kérdezték, így válaszolt: „Ha egy amerikai számára meg akarnám magyarázni az enyhülés lényegét, amit ő nem ért, a magyar—osztrák kapcsolatok példáját mondanám el”. Ezt a megállapítást sokan és sokféleképpen értelmezik Európában, egy azonban senki előtt sem kétséges: Ausztria és hazánk kapcsolatai, különösen az elmúlt évtizedben, gyorsan és kiegyensúlyozottan fejlődtek, jó példaként szolgálhatnak a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű országok együttműködésére. A feszültebb nemzetközi helyzetben is rendszeresek a két ország közötti konzultációk. Csak az elmúlt két év híradásait figyelve megállapíthatjuk, hogy szinte valamennyi magyar miniszter találkozott osztrák kollégájával. A legutóbbi kormányfői találkozón — Lázár György 1982 szeptemberében járt Ausztriában — a korábbinál is nagyabb hangsúlyt kapott, hogy a két ország nézetei a nemzetközi élet számos kérdésének, különösen az európai béke és biztonság, a feszültség megítélésében igen közel állnak egymáshoz. Mindkét kormány hasonlóan vélekedik a kis országok nemzetközi szerepéről, s egyetértenek abban, hogy minden államnak a lehetőségeihez mérten mindent meg kell tennie a béke megőrzése érdekében. Mi, magyarok nagyra értékeljük a semlegesség szelleméhez hű osztrák bizalomerősítő törekvéseket, osztrák részről pedig a kelet—nyugati kapcsolatok fenntartására tett magyar erőfeszítéseket kísérik megkülönböztetett figyelemmel. Az, hogy a világ dolgait sokszor hasonlóan látjuk, segít a gazdasági kapcsolatok építésében is. Ausztria a második legnagyobb tőkés partnerünk, dollárelszámolású külkereskedelmünkből több mint tíz százalékkal részesedik. A két ország vállalatai között százhúsz ipari kooperáció működik, elsősorban a villamosipar és a gépgyártás területén. Ennek azért is nagy jelentősége van, mert mindkét részről szorgalmazzák a harmadik piacokra irányuló közös fellépést, amelyben még nagy tartalék rejlik. Az elmúlt évek során osztrák vállalatok mintegy ötmilliárd silling értékű beruházást valósítottak meg hazánkban. Ez a vállalkot zás kölcsönösen előnyös volt, hiszen az osztrák építőknek jó munkaalkalmat, a magyar partnereknek pedig megfelelő és gyors kivitelezést jelentett. Nem véletlen tehát, hogy a már megépült és méltán szép budapesti szállodák után, az együttműködés folytatásaként a közjeli hetekben ünnepségre kerül sor a Ferihegyi repülőtéren, amely szintén osztrák közreműködéssel épül tovább. A gazdasági kapcsolatok erősítésében természetesen sok feladat vár még megoldásra, van lehetőség bőven az előrelépésre. Hazánk már régóta szorgalmazza, hogy égy szabad kereskedelmi megállapodás keretében hárítsuk el az árucsere-forgalom akadályait. Osztrák részről elsősorban az úgynevezett legnagyobb kedvezmény elvén alapuló gyakorlatot követik, de nem zárják ki annak lehetőségét sem, hogy egyes árukra további kedvezményt biztosítsanak. K apcsolatainkban a legdinamikusabban és egyben a leglátványosabban is az idegenforgalom fejlődik, amelynek éppen egy közelmúltban kötött megállapodás, s nyomában a születő OTP—Pentatours Kft újabb lendületet adhat. A jó- szomszédság további példáját szolgáltatják a határ menti kapcsolatok, amelyek igen dinamikusan fejlődnek. Mindezeket alapul véve — mint Becsben hangsúlyozzák — több mint szimbolikus, hogy dr. Fred Sin- now’atz szövetségi kancellár első külföldi útja hazánkba, egy szocialista országba vezet. K. L. P. Balázs József: A két fiú jól ismerte a szőlőtáblák kora délutáni némaságát. Egyedül nem is jöttek volna a sűrű akácossal szegélyezett homoktáblákhoz, ahol a terebélyes diófák alatt mindig szinte alkonyi az árnyék, s a szőlőlugasok alól bárki előbújhatott a legváratlanabb pillanatban. Ök mégis elindultak a déli harangszót követően. Mostanában a szőlőt választották, úgy gondolták, idejárnak pár napig. Volt idő, amikor a temetőbe igyekeztek így, ott a madárfészkeket keresgélték és szedték le, meg a V. család kriptáját kerülgették. A kripta fölött lila és mészsárga virágok illatoztak, némelyiknek karvastagságúra is megduzzadt a törzse, s ahogy a lábujjukkal piszkálgatták az éles gyomot fürj- fészket kutatva, a virágok édeskés szaga beleivódott a bőrükbe, a tenyerük sikamlóssá vált a nedves bimbóktól és szirmoktól, a zsíros temetői föld túltáplálta a vadvirágokat. Közben azon töprengtek, hogyan tudnák feltörni a kriptát, de ehhez már nem volt elég bátorságuk. A temetőben aztán elfogytak a fészkek, a kriptához nem mertek nyúlni, így jobb híján kisétáltak a szőlőbe. Nyári almát akartak lopni, meg hallottak arról, hogy a szőlőtáblák árkában rókalyukat láttak, gondolták, kifüstölik az állatokat. A megsüllyedt kút favödrében már az első alkalommal dinnyét találtak, pedig csak egy kis vizet szerettek volna inni. Másnap megint a szőlősgazdák közösen használt tótjához igyekeztek. A kutat az út mellé ásták. Káváján ragyogott a fény, bár délutánra az árokparti diófák árnyéka elérte, és ilyenkor már alig lehetett látni a körülötte üldögélő, pihengető, bámészkodó embereket, akik az árok magasra nőtt füvén, a kellemes hűvösben elszívtak egy-egy cigarettát. A talált dinnyével beszaladtak a fasorba, egyikőjük földhöz vágta, s ahol megrepedt, ujjaival szétfeszítette. Éhesek voltak, kézzel kivájták a dinnye belét, és tömték magukba. Vártak egy kicsit, a dinnyehéjat beszórták zöld ágakkal, falevéllel, aztán isz- kolva igyekeztek hazafelé. A harangszó után indultak el most is. A szőlőbe vézető keskeny homokúton nem láttak senkit, de ahogy a kút közelébe értek, megtorpantak. Lehúzódtak az árokba, arra gondoltak, hogy mégis jobb lenne először alaposan körülnézni a kút körül, feljebb a dombon, meg a diófa körül is, hátha várakozik valaki, hogy meglesse őket. Mert sejtették, hogy ugyan az egymást követő három napon valaki leengedte a diny- nyét, de hogy nem találta meg, most már jobban vigyáz. Az is lehet, hogy nem lesz más a favödörben, csak egy kis víz, s ők indulhatnak tovább nyári alma után. Mégis bizakodtak: az előző napon még osztozniuk sem kellett, két kisebb dinnyét szuszakott valaki a vödörbe, s ők elégedetten bámulták az érett 1 dinnye közepét, mert azt szerették a legjobba Az árokból kikul” ugyanaz a kép fogé mint eddig bármik' szebb tőlük a szőlőso. lágítanak a déli verőfi a diófák ágait gyors, kt szellők rezegtetik. Amióta az eszüket tudták, a diófák levelei mindig ugyanúgy remegtek, mint most, ám mégis végtelen nyugalomban emelkednek az ég felé. A szekérkerekektől felvert nedves homok szaga elkeveredett a gyümölcsfákéval, s teljesen valószínűtlennek tűnőén valahonnan, a tanyákról, a faluból kakaskukorékolás hangja jutott el hozzájuk. Sokáig nem ácsoroghattak a fasorban. — Én felmegyek az úton, körülnézek. Utána meg mintha vizet innánk, odamegyünk — intett Kerczák a kút felé. Jócskán túlment a kúton, elnyelte az útkanyar — Ne- viczkynek úgy tűnt, hog' órák óta van már távol a b; rátja, csak nem akart előtf ni az útkanyarban ... / mégiscsak felbukkan* len lábfejével né* gott a homokba, nadrágja zsebé’ Könnyedódalogv" hog?'■ csakis ebből következtethetnek a leselkedőre. Neviczky reménykedett. Két dinnyére mindenképpen számított. Valamennyit, legalább egy karéjnyit haza akart vinni az anyjának, kóstolja meg ő is. Már napok óta ne"~ zsír a háznál, ol"; ettek. Az óla* embertől „Még a tam ve’ magyr regg kony. télik k? Kommentar Magyar—-osztrák kapcsolatok
