Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-10 / 265. szám

2 Kelet-Magyarország 1983. november 10. Nyíregyházi látkép: kis házak és toronyházak Jósavárosban. (Elek Emil felvétele) Shakespeare a Móricz Zsigmond Színházban Sok hűhó semmiért „Az én mesterségem az, hogy történeteket meséljek a többieknek” — idézi műsorfüzetében G. Strehlert, a rende­zők nagy példaképét Nagy András László rendező, aztán leül és elkezd mesélni nekünk, (többieknek) a reneszánsz­ról. Azaz dehogy ül le. Jön-megy, kér egy cigarettát, bele­hallgat a szalagba, amelyiken az esküvői jelenet kórusmu­zsikája van, helyet szerez néhány főiskolásnak, akik Pestről utaztak ide előadást nézni, majd elrobog az öltözők felé, mert még eszébe jutott valami. Eltűnik a szemünk elől, mire felmegy a függöny. A rendező így mesél. A történet pedig (a rene­szánszról) életre kel a szín­padon. Lám, nem is olyan kicsi a nyíregyházi színház színpada, hiszen Shakes- peare-t is lehet rajta játsza­ni. (Különben Shakespeare- nak ennél kisebb játéktere volt amikor még maga is rendezett, vagy hogy a beve­zetésemhez hű legyek: saját történeteit mesélte.) Ám nem a színpad méretének hitele­sítése céljából szerencsés el­sősorban, hogy színházunk műsorra tűzte az idén ezt a klasszikus vígjátékot. Más okból fontos most a Sok hű­hó semmiért. Először azért, mert Sha­kespeare írta, és az ő műve­it előadni feladat. Nemcsak rendezőt és színészeket „mér meg”, de a műszakiakat, a kiszolgáló műhelyeket, a technikai felszerelést és a színház egész szervezetét. Shakespeare nevével nálunk (jó ez, vagy rossz, most nem vitatjuk) a látvány, a pom­pás színpadkép fonódott ösz- sze, a korabeli jelmezek káp­rázatos sokasága és minden, minden, ami egy színházat próbára tehet. Csak Peter Brook engedhette meg ma­gának, hogy üres színpadon, s trikóban játsszassa a Szentivánéji álmot. (Ki is telne az esztendeje nálunk mihamar.) A másik ok, hogy a Sok hűhó semmiért sokszereplős darab. Tizenhét színész, tíz közreműködő, a színház új zenekara, s a hozzájuk csat­lakozott vendégművészek impozáns együttese megnyug­tatja végre a színházbaráto­kat, akiket komolyan aggasz­tott a tavalyi elszerződések „vérvesztesége”. Az első, ami szembetűnik, a mértékkel stilizált rene­szánsz színpadkép. Tiszta, világos, kék egű. A horizont, tágas és jnagas — Szlávik István díszlettervező inkább „fölfelé” dolgozott, — a ku­lisszák és az emelvények nem szűkítik a teret, annyi van belőlük éppen, amennyi kell, s amivel játszanak is. Nagy András László rendező otthon érzi magát ebben a „napfényes” világban. Ját­szik is felhőtlenül (de nem felelőtlenül). A darab kezdetén fagolyót pöcögtetnek bumfordi kri­kettütőkkel a lézengő udva­roncok, a hölgyek pedig kis kézinyilacskákkal dobálnak célba. Hatásos kezdés. Han­gulatot teremt. (Ez a játék­motívum később többször visszatér, Szigeti Andrásnak egy jó poént is sikerül ki­mesterkednie belőle, a kö­zönség nagy örömére.) Aztán elindulnak az ese­mények, s az előadás pereg, sodróan, lendületesen. Né­hány igen szép megkompo­nált jelenet teszi érzékletes­sé a csomópontokat. Ilyen a maszkabál, ahol a két intri- kust el-elsodorják egymástól a táncolok, s tanácskozásuk folyton félbeszakad. Kissé túljátszott, de így is nagyon jó Benedek beugratása. (Be- atricével ugyanez már ke­vésbé sikerül. Jobb búvóhe­lyet lehetett volna keresni neki.) Telitalálat és a mondani­valót teszi többrétegűvé, ahogyan Don Pedró Bene-it dettót, a kihívási jelenetben kesztyűvel pofozza. Többről van itt már szó, mint fele­lőtlen játszadozásról. Ez már „erőpolitika”. Jók a „clow- nok” jelenetei is. Kivált Bo- racchió és Corrado kihallga­tása. Végül, ami a közönség tet­szését leginkább elnyeri: az előadás összefogottsága, a megvalósítás színvonala. A közreműködők, a beöltözte­tett zenekar, a fény és a hangvezérlés jó összehango­lása, a kidolgozott koreográ­fia (nemcsak a táncokban!) magasan szervezett, gondos munkára vall. Mindezzel együtt „mérték­tartó” előadás a Sok hűhó semmiért. Nem módosítja számottevően a darabról ed­dig kialakult képünket, (ami nem baj), nem magyaráz bele semmit, (ami jó), s nem figuráz ki holmi ma élő kis­királyokat (ami fölösleges, mert úgy sincs humorérzé­kük), csupán elmesél egy halhatatlan, klasszikus tör­ténetet, a maga módján, és igencsak élvezetesen. A színészek — mint írtam — sokan vannak. Legmeg­győzőbb, hogy társulattá ér­tek. Ettől is jó hangulatú az előadás. Nincs köztük leg­jobb, mert a maga szelepé­ben mindenki jó, (vagy majd­nem jó). Ám ami a fő: Sha- . kespeare-szöveget monda­nak, szokatlanul tisztán és érthetően. „Készültek” bizo­nyára, mert manapság egyre ritkább a magyar színpado­kon, (de a tévében is) a tisz­ta, érthető beszéd. Héro: Hartmann Teréz. Könnyed, elegáns, szép, ami ebben a szerepben már szin­te elég, de még „ráfejel” né­hány belülről indult gesztus­sal. Szabó Tündének nagyon illik a Beatrice. Pontosan ki­tölti a figura adta formát. (A máryánytömbben benne van a szobor... lásd: Michelangelo.) ifj. Tatár Endre kemény. Tartása van. Jó Don Pedró. Horváth István már a Bo­lond vasárnap félújítása óta jó. Itt is. Claudiójának kel­letne van, s felelőtlen is, amennyire kell. Szigeti And­rás Leonatoja szereposztási találmány. Nem túl színes figura. Biztos mondták neki: „András, csinálj már belőle valamit.” És András csinált. Mint a Zürcsevből is leg­utóbb, valami egészen erede­tit. Simor Ottó igazi clown, Lasponya képében. Mindent tud, amit egy vérbeli komé­diásnak tudnia kell, s azt is, amit már nem muszáj, mert anélkül is megél. Vitai And­rás Benedekje főszerep, s a világirodalom egyik leghálá- sabb szerepe. Megtalálta ma­gát benne,, sőt egyéni színe­ket adott neki. Az esküvő utáni monológjában egy he­lyen mintha nem az eredeti szöveget hallottam volna (de lehet, hogy csak az akusztika miatt!) Máshol azonban — s mindvégig — igen szépen mondja a klasszikus ötöd- feles jambusokat. Hetey László Boracchiója félelmetes figura. Szuggesz- * tíven gonosz. Társa Corrado (Somló Gábor) kevésbé pon­tosan fogalmazott. Lengyel István, a főgonosz Don Juan szerepében háttérbe szorul, nincs eléggé kitalálva. Ven­nes Emmy kis szerepében sokat tud belesűríteni, az igen fiatal Réz Judit pedig ígéretesen tehetséges. Berki Antalt megint hátra hagytam, pedig már többször bizonyított. Sajnos nem iga­zán jó ez a figura. Túlmegy valami határon, amin az augusztnak, a szánni való bohócnak nem szabad, mert szánalmas lesz, és a kettő nem ugyanaz. Szólhatnék még Katona Zoltánról az énekes szerepében, Rudas Istvánról, Pankotay Istvánról, s a töb- biekről, — láfh Stettner Ot­tót is kihagytam, pedig Fe­renc barátja bölcs és szere- tetre méltó, — de mert a legszeretetreméltóbb az, hogy ennek az előadásnak nincs igazán „gyenge pont­ja”, hadd ne folytassam to­vább a felsorolást. Sok jó előadást érjen meg a Sok hűhó semmiért, hely­ben és vidéken, a játszók és nézők közös örömére. Mester Attila Próbaüzem novemberben „Pilóta“ Szálkáról Mátészalkán, az épület meredek, piros palás teteje már messziről felhívja ma­gára a figyelmet. A volt tej­üzem épülete megszépült kívül-belül és teljesen át­alakítottuk — mutatja Ja­kab István főmérnök. A gyár központi tmk-dol- gozói javában dolgoznak a csehszlovák típusú, huszon­öt négyzetméter sütőfelüle­tű, olajtüzelésű alagútke- mence szerelésén. A gya­korlati fogásokat még 1980- ban elsajátították a cseh­szlovák szerelőtől, most ka­matoztatják. — November második fel­iében szeretnénk indítani a próbatermelést, ezért a sze­reléssel szinkronban a majd itt dolgozók képzése is meg­kezdődött — tájékoztat a főmérnök. — Jelenleg tízen tanulnak Nyírbátorban, mi­vel a Győri Kéksz- és Os- tyagyárral kötött szerződés értelmében ezt vállalták. A kettes számú szálkái üzem termelésének megkezdése után a bátori üzem a keksz sütését abbahagyja, és az ott dolgozók, valamint a most kiképzettek alkotják majd a szálkái szakember- gárda „magját”. A tervek szerint 4—5 féle — Pilóta, Győri édes, Jum- bó, Turista töltött és Va­jas teakeksz — termék ke­rül Szálkáról a pultokra. A szerződés értelmében a pi­ac megszerzése a győriek feladata, a szálkái pékeké pedig a havi száz tonna keksz sütése. Az új gyáregységben kö­zel nyolcvan nőnek lesz újabb munkalehetőség, fő­leg a csomagolórészlegben. Természetesen itt is több műszakos foglalkoztatás lesz — mint a sütőipar vala­mennyi termelői területén. Zsoldos Barnabás Intermezzo a bárban — kifosztással Horváth József és Nagyházi Zsolt tavaly szeptember 21-én éjfél körül tért be kissé ittasan a Búza téri bárba. A bárban tar­tózkodott Kondor István 23 éves büntetett előéletű helybeli alkal­mi munkás is, akit Mucsu néven ismert az éjszakai élet. Kondor belekötött Nagyháziba, s hívta kifelé, verekedjenek meg. Nemsokára ki is mentek. Horváth ezt észrevette, abba­hagyta a táncot és — rosszat sejtve — a barátja után ment. A piac területén ketten is hi- á,ba kérlelték Kondort, ne akar­jon verekedni, Kondor mindket­tőjüket megütötte, Horváth el is terült. Kondor az összegyüleke- zők nyomatékos felszólítására végül is abbahagyta a vereke­dést és visszament a bárba. Horváth két lány társaságában ugyancsak oda indult, a kabát­jukat szerették volna elhozni, hiszen az aznapi szórakozásuk­nak lőttek. Visszafelé úton Kon­dor hívta befelé Horváthtot a W. C.-be, amikor azonban ő nem akart oda bemenni, berántotta. Benn ütni kezdte, a Horváth fe­jét lehúzta a térdére, a combjá­ba verdeste. Közben a teljesen kiszolgálta­tott Horváth nyakából kiszakí­tott egy 50 cm hosszú, sodrott aranyláncot. A verekedésnek a felszolgálók vetettek véget. A mintegy 12 ezer forint érté­kű aranyláncot Kondor a laká­sán festő Horváth Tibor 40 éves helybeli lakos — ugyancsak büntetett előéletű — segítségével adta el az ékszerboltban 1800 "'forintért. A Nyíregyházi megyei Bíróság Kondort; kifosztás és becsület- sértés miatt két év fegyházra. Horváth Tibort orgazdaság és okirat-hamisítás miatt nyolc hó­nap börtönre büntette, az előbbit két, az utóbbit egy évre tiltva el a közügyektől. A bíróság kö­telezte Kondort, hogy az okozott 12 ezres kárt térítse meg. Az ítélet jogerős. (ki) Modellhóz nyílt Nyírbátorban Modellházat nyitott Nyír­bátorban a Magyar Gyapjú- fonó- és Szövőgyár november 9-én, szerdán. A város köz­pontjában, a Szabadság té­ren lévő üzlet reprezentatív külsővel, gazdag áruválasz­tékkal várja a vásárlókat. A kérdésre, hogy miért épp Szabolcsban, Nyírbátorban nyitották az elegáns üzletet, a következő választ kaptuk: a gyárnak jelentős érdekelt­ségei vannak a megyében. Demecserben van a közel ezer embert foglalkoztató kártolt üzemük, amely egy­ben az ország legnagyobb ilyen jellegű üzeme. Ugyan­csak a gyapjúfonó a gazdá­ja a Nyírlugoson működő varrodának, ahol egyaránt készítenek nyugati bérmun­kát és saját alapanyagból konfekciót is. Pillanatnyilag gyermekoverallok kerülnek ki az itt dolgozó asszonyok keze alól. A Nyírbátorban megnyílt új modellház, me­lyet a sávház alatt rendeztek be, több irányú igényt igyek­szik kielégíteni. Kínálnak itt női és gyer­mekruhákat, kiegészítésként lakástextilt, illatszereket és más kozmetikumot, s nem utolsósorban gazdag válasz­tékú fonalat is, mely utóbbi a környező megyékben is gyakran hiánycikk manap­ság. A gyár beszerzési eljá­rása igen tanulságos és hasz­nos. Közel hatvan százalék­ban saját termékeit árulja, s a további negyven százalé­kot valóságos „cserekereske­delem” útján szerzi be. Pél­dául azoktól a tőkés orszá­goktól is vesz árut, amelyek­nek ő is szállítója. így kap­hat a jó minőségű méteráru­ért és fonalért az NSZK-ból férfiingeket, Ausztriából ele­gáns és divatos női blúzokat, a franciáktól pedig kozmeti­kumokat, parfümeket. Mind­ezt elfogadható áron. A gyár és az üzlet vezetői­nek legfőbb törekvése az, hogy az olcsó áruktól a drá­gább különlegességekig sok minden található legyen a boltban. Az üzletben a választék 90 százaléka az eladótérben ta­lálható. ízlésesen, elegánsan kínálják a vevőknek áruvá­lasztékukat. A modellházhoz méretes szalon is tartozik, ahol a boltban vásárolt anya­gokból divatosabb fazonokat készítenek a megrendelők számára. A méretes szalon­ban 5—10 darabos kis szériá­ban ruhákat is varrnak, me­lyeket a modellházban áru­sítanak majd. Kovács Éva Események képekben A magasabb fokozatot je­lentő kollégiumi címet kapta meg a tiszaberceli szakmun­kásképző diákotthona. Ebből az alkalomból a mezőgazda- sági szakmunkástanulók ké­zimunkáiból és virágkötészeti díszmunkáiból a klubterem­ben kiállítást nyitottak. Negyedszáxada mondta ki ai igent Kérsemjénben Szapioncz&y Lajos kötélgyártó kisiparos és Tóth Lujza. Most a fehérgyar­mati házasságkötőteremben gyer­mekei, unokája és a nagyobb család előtt erősítették meg fri­gyüket. A Társadalmi ünnepsé­geket és Szertartásokat Szerve­ző Iroda műsorral kedveskedett a kisiparos házaspárnak. Az újabb fogadalom, a köteles kö­telességévé tette továbbra is a házassági kötelmeket. November 4-én első alkalommal búcsúztatta nyugdíjasait a Szamos menti Ruhaipari Szövetkezet vezetősége. A helyi Petőfi Sándor Úttörőcsapat kisdobosai kultúrműsorral kö­szöntötték az ünnepeiteket. Tankóczi László, a szövetkezet elnöke köszönte meg a több évi becsületes munka után búcsúzók eddigi munkáját. Egyben azt is kérte: a jövőben is segítsék a szövetkezet munkáját. Vonatmosó alagút a Keletiben Az ország legkorszerűbb vasúti kocsimosó berendezését szere­lik föl a Keleti pályaudvar sze­mélykocsi-tárolója mellett. Az úgynevezett mosóalagút több lép­csőben tisztítja a kocsikat: elő­ször lehűti azokat, majd mosó­szert szőr oldalukra és'tetejükre. A tisztítást az oldal- és tetőkefe­sor végzi, öblítés után az abla­kok samponos lemosása követ­kezik. A berendezéssel naponta 6—7 szerelvényt, körülbelül.. 60 kocsit tisztíthatnak meg. A MÁV azt tervezi, hogy a közeljövőben Székesfehérváron, valamint a budapesti Déli és Nyugati pálya­udvaron is hasonló, korszerű ko- csimoső-alagutakat létesítenek.

Next

/
Thumbnails
Contents