Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-09 / 264. szám
1983. november 9. Kelet-Magyarország 3 Környezetünkért „AZ EMBERI KÖRNYEZET VÉDELMÉT csak a termelési, gazdasági folyamatokhoz kapcsolva, azok részeként lehet megtervezni és végrehajtani, figyelembe véve a káros hatások megelőzésének lehetőségét, valamint a megoldást szolgáló anyagi és technikai feltételeket.” Az idézet az Alkaloida Vegyészeti Gyár középtávú környezetvédelmi koncepciójából és követelményrendszeréből származik. Ismerve a vegyipar — ezen belül az Alkaloida — és környezetvédelem viszonyát, tudva, hogy számos ok miatt viszonylag kevés történt eddig az esetleges bajok megelőzéséért, önmagában a középtávú elképzelés léte is pozitív. Azonban az Alkaloida esetében többről is van szó. Mint a SZOT illetékes szakemberei is megállapították a közelmúltban tartott megbeszéléseken, sok szempontból nagyon is átgondolt, reális elképzeléseket vetettek papírra a tiszavasvári gyár hozzáértői, olyanokat, melyek megvalósítása megakadályozhatja a már tapasztalható, de visszavonhatatlan károkat még korántsem okozó környezet- szennyezést. Az egyik szakember azt mondta: „A gyár vezetése — nagyon helyesen — a környezetvédelmet a termelési-gazdasági folyamat részének tekinti.” Vagyis, újabb lépés történhet ezáltal a termelés embercent- rikusabbá tételére. Nincs mód itt arra, hogy a tervezetet részleteiben ismertessük. Ám érdemes néhány pontot kiemelni. SZÓL AZ ELKÉPZELÉS a föld — a mezőgazdaságilag hasznosítható termőföld — lehetőségek szerinti védelméről csakúgy, mint a víz megóvásáról. Fontos helyet szentelnek a levegő tisztasága lehetséges megtartásának, a gyári hulladék jobb kezelésének, szólnak a kutatásra, fejlesztésre váró feladatokról is. Végül szót érdemel még egy szempont. Jó lenne, ha ez nemcsak a gyárban dolgozókat, 'de általában az állampolgárokat is tettekre serkentené: felvetik az oktatás, a nevelés, a szemlélet formálásának fontosságát. A megbeszélésen természetesen nem csupán véleményt nyilvánítani vettek részt a SZOT szakemberei, mert sok szó esett arról is, hogy milyen segítséget adhatnak a gyári erőfeszítések sikeréhez. Természetesen számos olyan kérdés is felvetődik, aminek riieg- válaszolásához sem a gyárnak, sem a SZOT-nak nem lehet elegendő képessége. Hiszen a mind sürgetőbbé váló regionális égetőmű, mely Északkelet-Magyar- ország hasonló gondokkal küszködő gyárait segítené, hatalmas, ám végső soron nem kikerülhető beruházást igényel. Példának okáért: csak az Alkaloidának lenne évi 2000 tonna éget- nivalója, ha volna hol. Számos továbbgondolást érdemlő, talán elsősorban nem is csak környezetvédelmi, de gazdaságossági problémáról is szó esett. Mert kérdés: miért nem gondoskodik a MÉH a papírhulladékok összegyűjtéséről? Miért viszik a fában gazdag Ausztriába az alapanyagokat tartalmazott papírzsákokat, amikor ismert, hogy néhány kiló papír előállításához egy nyárfát kell kivágni. És jó lenne, ha a fémhordók kohósítá- sának gondja is megoldódna csakúgy, mint általában a hulladékhasznosítás hazánkban figyelemre eddig kevéssé méltatott problémája. DE VISSZAKANYARODVA AZ ALAPTÉMAHOZ: minden jel arra mutat, hogy az Alkoloida hozzákezdett (ennek korábbi mozzanatai is vannak) az embert és környezetét veszélyeztető körülmények felszámolásához. A munka persze éveket vesz igénybe, minden bizonnyal eredményes lesz. Speidl Zoltán A Csepel Művek nyírbátori fúrógépgyárának öntvénymegmunkáló üzemében a paksi atomerőműhöz készít kazetta- átrakó síneket hosszgyalugépen Hornyák András. (Gaál Béla felvétele) Pénzt ért a régi ötlet Napkoron tavaly is 700 ezer tonnán felüli téli alma termett és csúnyán ráfizettek. Most valamivel jobb a helyzet. A termésből eddig szovjet exportra 2500 tonnát szállítottak és elment nyugatra (ipari minőségben) 1150 tonna. Ha a szovjet exportot a korai fagy meg nem szakítja, akkor... „Nem adhatjuk alább..." — Akkor bízhatunk, hogy nem marad nyakunkon any- nyi gyümölcs, mint egy éve. A végelszámolás is jobb lehet. Különben minden egyéb feladat végzésében időben vagyunk. A búza vetése 400 hektáron a befejezéséhez közel, kukoricából viszont már csak annyi van kint, hogy kétnapi munkánál nem ad többet. Természetszerűen következett egy újabb kérdés: a 400 hektár kukorica ebben az aszályos évben vajon milyen termést adott? Kardos László főagronómus a hektáronkénti átlagot 40—43 mázsára becsüli, és bár nem a bizonyítványt magyarázza, szükségét érzi, hogy indokoljon: — Amilyen rossz idők jártak, a negyven mázsa jó eredmény. Ezelőtt négy évvel még örültünk volna a ősz van, beszédünk témája az alma, a szántás, a vetés, a kukoricabetakarítás. A reggelenként már dérlepte határ minden öröme és gondja ilyen szavakban áll össze: — Hétezer tonnánál is több almánk termett. Szeretnénk a jó időt kihasználni az exportszállításban, mert ez segíthet rajtunk... hasonlónak, kijelentve: hogy lám, milyen jól gazdálkodtunk ... Jól gazdálkodni? Hogy is van ez? Négy éve mindenki örömére és megelégedésére kedvező időjárási viszonyok mellett termeltek 35 mázsa kukoricát és most 40 mázsán felüli átlagnál magyarázkodni kell, illetve ha nem is kell, illik. — Egyszerű. Amit egyszer már elértünk, attól nem adhatjuk alább. A mocsár érték És következik egy történet, hogy miként tér vissza az ember egy régen kipróbált termelési módhoz, de ami izgalmasabb, arra is rájön: az eddig haszontalannak tartott mocsár is jó valamire. A régen kipróbált termelési mód: — A vetésforgó, más szóval a táblaváltás. Ez összeTTJgymásnak adják a fij kilincset az emberek Vakarelszki elvtársnál. Jönnek innen- onnan, ezért-azért. Lihegve b erőn Angelova és mondja: — VaJ elszki elvtárs ez a Tomova egyszerűen kibírhatatlan. Jönnek hozzá, ő meg a subaszőnyegével foglalatoskodik. Ha jegyzőkönyvet kell vezetnie — rossz a szeme, viszont ha a szőnyegről van szó — egy sassal is fölvehetné a versenyt. Nagyon kérem önt, szóljon neki! Angelova kimegy, Vakarelszki pedig fölemeli a kagylót: — Tomova, igaz, hogy valami szőnyeget csináltál? — Igaz, Vakarelszki elvtárs. Szarvas és két ünője. Ha érdekli a feleségét, odaadom a mintát. — Tomova hímezz csak hímezz, de óvakodj An- galovától! — mondja szigorúan Vakarelszki. — Menj inkább varrni a telefonközpontba ! Kopognak, s belén Mir- csev. — Vakarelszki elvtárs, ez a Kiko gyerek megőrült. Tegnap nem akart kivinni a telepre, s ugyanakkor sütőtökkel tömte tele a csomagtartóját. Beszéljen a fejével, mégsem mehet így ez tovább! Mircsev kimegy, Vakarelszki pedig fölemeli a kagylót: — Kiko, már ezerszer megmondtam neked, hogy máshol kereskedj. Miért a sarki üzletben szerzed be a sütőtököt? — Főnök, ki adott föl ezúttal? — válaszol kérdéssel a sofőr. — Nem fontos, hogy ki! korholja Vakarelszki. — Máskor ne halljak Mir- csevtöl ilyen dolgokat rólad ... Kopognak, belép Sztan- kov. — Vakarelszki elvtars, úragiev naponta oo- nyolít le vidéki hívásokat valamilyen Verocskával. Figyelmeztettem, s tudja mit válaszolt? Nem tudok otthonról telefonálni, mert az asszony, ez a tigris, kikaparja a szememet. — így van rendjén, őrizni kell a családi tűzhelyet — mondja gondterhelten Vakarelszki. A váratlan érvtől Sztan- kov dadogni kezd: — Ho-ho-gyan, talán helyén való dolog magáncélokra használni a vállalati eszközöket? — Persze, hogy nem helyén való — mordul rá Vakarelszki és elküldi egy kézmozdulattal. Ezután fölemeli a telefon- kagylót és beleordít: — Dragiev, hogy van ez a dolog a vidéki magán- beszélgetéseiddel? — Persze az én dolgom rögtön szemet szúr — mondja keserű hangon Dragiev, — de ha ez a kongatófa telefonközpontos betegszabadságra megy és utána nem adja le az igazolást, nem tűnik föl. — Miért a központost kevered bele? — szidja össze Vakarelszki. — Sztankov panaszkodott. — Akkor ő meg miért oktat gépjárművezetést munkaidőben? — vicsor- gatja a fogát Dragiev. — Ö, a nyomorult jezsuita! Ne sértegesd! — Nem önnek mondtam, hanem neki... — Tudom, hogy neki, de őt sem szabad. Végül is felnőtt férfiak vagytok. Akkor bonyolítsd a vidéki hívásaidat, amikor ő oktatni megy, megértetted? — Az ön szava törvény, Vakarelszki elvtárs! — válaszolja engedelmesen Dragiev. Vakarelszki elégedetten bólint és elmosolyodik, mintha a gyermekeivel játszana a szőnyegen... Fordította: Adamecz Kálmán tett téma. Egyes táblákban hosszú évekig mindig azonos kultúrát vetettek. Búza után búza, kukorica után kukorica. Ez sok problémának lett okozója. Csökkent, vagy nem nőtt a termésátlag, mert egy idő után nem lehetett eredményes a növények tápanyagfelvétele, nem lehetett kielégítő a gyomirtás. Egyszóval a korszerű táblaváltás már önmagában is jobb eredményekhez, vezetett. Ehhez járult még a nagyadagú istállótrágyázás, lápi földdel keverve... Lápi föld? Ez sem új a nap alatt. Van, aki még emlékszik rá, hogy húsz éve Kisvárda alatt nagy területről bányászták a mésztartalmú, tőzeges lápi földet és szállították országszerte talajjavításra. A meszezés ma mindennél jobban szükséges a megye egyre savanyúbb, alacsony Ph értékű szántóföldjein. Napkoron ehhez kincsesbányára leltek. A 41- es út mellett van egy sáros, zsombékos terület, amely 20 százalék mésztartalmú. Két éve, hogy hasznosítják. Kevesebb műtrágyával — A lápi földdel kezelt területeken rendkívülien jó, — a mész hatására, — a táp- anyagfeltáródás. Ez minden növénynél növeli a termésátlagot. Egy példa: tavaly 35 hektár lucernát kezeltünk nagyadagú istállótrágyával és lápi földdel. A terméstöbblet 10—15 mázsa széna a kezeletlen kontrollterülethez viszonyítva. Ügy gondolom, ehhez nem szükséges külön magyarázat, főként, ha azt is tudjuk, hogy a lápi földdel kezelt területekre kevesebb műtrágya szükséges. A műtrágya viszont eléggé drága. A napkori Kossuth Termelőszövetkezetben évente összesen 250—300 hektár szántót, gyümölcsöst kezelnek szerves trágyával kevert lápi földdel. Tehetik. Annál is inkább, mert az ilyen talajjavításhoz bőven van tartalék, olyan nagy a készlet lápi földből, hogy a szomszédos termelőszövetkezetek igényeit is kielégíthetik. S. E. Figyelmesebben S zeptembert vagy októbert megyénk több üzemében munkavédelmi hónappá nyilvánították. Nem új dolog ez, de mindössze az utóbbi évtized hagyományának folytatása. Egy hónapig ismét az érdeklődés középpontjába került a figyelmesebb munkavégzés. Az 5. sz. Volán Vállalatnál szeptembert nyilvánították munkavédelmi és forgalombiztonsági hónappá. A hónap végén örömmel könyvelhették el, hogy az egyébként forgalmasabbá Vált utakon egyetlen balesetet sem okoztak, vagy szenvedtek. Az elmúlt szeptemberi akcióhoz képest 36 nappal kevesebb volt a munkából kiesett napok száma. Szeptemberben közlekedési bíró, rendőrtiszt tartott előadást, filmvetítések, ankétok is szerepeltek a programban. A munkavédelmi vetélkedő első helyezett brigádja 4800 forint jutalmat kapott. A nyíregyházi műszaki üzemben és a mátészalkai üzemegységben szeptemberben még kisebb, karcolásos baleset sem történt, ezért ezt a két üzemet 10—10 ezer forinttal jutalmazták. Ezen a két helyen az anyagi haszon mérhető, de annál is többet ér, hogy senki sem szenvedett fájdalmat, senki sem ment kényszerpihenőre. A Kereskedelmi—Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága szetemberre munkavédelmi és egészségügyi hónapot hirdetett. Az akció érthető módon főleg a kereskedelemben és a vendéglátóiparban dolgozó fiatalokra és nőkre irányult. A zsúfolt raktárakban, a még korszerűtlen konyhákon ugyanis gyakran fordul elő ki- sebb-nagyobb baleset. S a balesetek után nem mindenütt alkalmazzák helyesen a jogszabályokat. Erre is felhívták a figyelmet a szeptemberben gyakoribbá vált ellenőrzések során. A tiszavasvári vegyészeti gyárban veszélyes vegyszerek, tűz- és robbanásveszélyes áruk között dolgoznak. A közelmúltban a gyár 1800 dolgozója tett sikeres vizsgát munka- és tűzvédelemből. A z akciót mind a három helyen — és másutt is — sikeresnek nyilvánították. A siker azonban csak akkor lesz igazi, ha a következő őszi kampányig a veszélyes helyen dolgozók ébren tartják figyelmüket, és az akció folytonos hatása alatt az előírásoknak megfelelően végzik munkájukat. N. L.- i -
