Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-09 / 264. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. november 9. Magyar—Csehszlovák kapcsolatok A Skodától Bajáig P ontosan egy hónappal Lázár György miniszterelnök prágai tárgyalásai után Kádár Jánost várják hivatalos, baráti látogatásra a csehszlovák fővárosba. Az MSZMP KB első titkára legutóbb januárban, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülése alkalmával járt Prágában, vendéglátójával, Gustáv Husákkal pedig tavaly ősszel Budapesten folytatott megbeszéléseket. A vezető magyar és ; csehszlovák politikusok tárgyalásainak időbeli közelsége és gyakorisága már maÍ gában is jelzi a két ország kapcsolatainak szorosságát. I S magunk is napról napra tapasztalhatjuk, hogy ' együttműködésünk gyakor- [ latilag az élet minden terü- : letére kiterjed, s kiegyensú- í lyozottan fejlődik. Mindeh- , hez alapot biztosít a két ! párt szoros együttműködése, I az azonos ideológia, az azonos célok, a szomszédságból adódó természetes előnyök í kihasználása. Hozzájárul i ehhez az is, hogy Magyar- ! országon a szlovák, Cseh- ! Szlovákiában a magyar nemzetiség az összekötőka- ■ pocs szerepét tölti be a két f ország között. Hosszan sorolhatók a pél- : dák a mindennapi közvetlen emberi kapcsolatoktól . kezdve a meghatározó je- ! lentőségű gazdasági szerző- í déseken át a magas szintű tárgyalásokig, amelyeken : rendszerint kiemelt figyel- : met szentelnek a gazdaság kérdéseinek. Indokoltan, hiszen Magyarország negyedik legjelentősebb kereskedelmi : partnere Csehszlovákia. A ; hasonló prágai listán hazánk az ötödik helyet foglalja el. A mostani ötéves tervre előirányzott forgalom értéke 5,7 milliárd rubel, ami 22 százalékkal több az előző tervidőszakban teljesített szállításoknál. A két fővárosban gyakran emlékeztetnek arra, hogy az árucsere nem egy esetben meghatározó módon hozzájárul a népgazdasági tervek teljesítéséhez, vagy a lakosság ellátásához. A fejlődésről tanúskodó adatok azonban korántsem jelentik azt, hogy már minden lehetőséget kölcsönösen kihasználtunk, vagy, hogy ne lenne szükség az újabb, hatékonyabb módszerekre. Kétségtelen az is, hogy a tartalékok gyakorlati kiaknázása ma talán a korábbinál is nagyobb aktivitást, rugalmasságot igényel. A gazdaság megoldásra váró feladatai a két országban sok tekintetben azonosak vagy hasonlóak. Csehszlovákiában is elsőrendű szempont a valóban hatékony népgazdasági struktúra kialakítása, a külpiaci egyensúly fenntartása. A változó feltételekhez való alkalmazkodás átmeneti gondokat is okozhat a kétoldalú forgalomban, de mint ahogy a prágai miniszterelnöki találkozón is elhangzott, ez az élet és a fejlődés természetes velejárója. Mindkét részről szorgalmazzák a korszerűbb együttműködési formák erősítését. Magyar és csehszlovák vállalatok, intézmények között jelenleg 30 kooperációs és szakosító- í si egyezmény van érvényben. Közülük kiemelkedik a járműipari, valamint az épí-! tő- és mezőgépipari együttműködés. Csak két példa a csehszlovák sajtóból a kap- ■ csolatok bővítésének lehetőségére. A pozsonyi Pravda elképzelhetőnek tartja, hogy: magyar vállalatok bekap- í csolódjanak az új Skoda személyautó gyártásába, és az újság biztatónak ítéli azt is, hogy a két ország gyárai közösen fejlesszenek ki, illetve állítsanak elő univerzális mezőgazdasági traktort. Ami a mezőgazdaságot illeti, bizonyára nem pusztán udvariassági gesztus volt, hogy a csehszlovák televízió október végén indult magyar nyelvű adásának első számában az együttműködés tapasztalatairól kérdeztek egy bajai szakembert. Dél-Szlovákiá- ban már most is nagy területen alkalmazzák a bábolnai vagy a bajai kukoricatermesztési rendszert és a csehszlovák agrárszakemberek szerint további lehetőségek is vannak a magyar- országi tapasztalatok átvételére és elterjesztésére. Az együttműködés erősítését és hatékonyságának növelését jelentheti a közös- vállalatok alakítása, a har-i madik piaci együttműködés- kiépítése, a lakossági ellá-í tást szolgáló áruházi kapcsolatok bővítése, vagy a; földrajzi előnyöket kihasználó határmenti kapcsolatok szélesítése. Mindez ter-í mészetesen hozzájárul a sta-f tisztikával nehezen, vagy sehogysem mérhető közvetlen emberi-baráti kapcsolatok kialakulásához, fejlődéséhez, vagyis egymás jobb, megértéséhez és megismeré-j séhez. A magas szintű magyar —csehszlovák találkozók eddig is bizonyították, hogy a hagyó-;; mányosan jó, széles körű együttműködés a szocialista építés szükségleteinek meg-K felelően fejleszthető, gazda-| gítható és mind Magyarországon, mind Csehszlovákiában változatlan a törekvés a kölcsönösen előnyös lehetőségek kihasználására. Kádár János és Gustáv Husák közelgő prágai találkozója; minden bizonnyal újabb hozzájárulást jelent a két párt és a két ország együttműködésének bővítéséhez. <u. sz.) fiszak-Libanonban napok óta rendkívül súlyos összecsapások folynak az Arafathoz hű és az ellene támadó palesztin erők között. Képünkön: egy palesztin harcos sebesült bajtársát viszi ölben egy tripoli kórházba. Parlamenti választásokat rendeztek vasárnap Törökországban. Képünkön: a voksoláson győzelmet szerzett Haza Pártja vezetője, Turgut Özal hívei között. A Szovjetunió kitart a békepolitika mellett (Folytatás az 1. oldalról) goi Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának főtitkára, a nagy népi hurál elnökségének elnöke, Dzsambin Bathmönh, a minisztertanács elnöke, valamint a párt és a kormány vezetői köszöntötték a felvonulókat. BUKARESTBEN a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 66. évfordulója tiszteletére ünnepi nagygyűlést tartottak, amelyen részt vett Gheorghe Radulescu köztársasági alelnök, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja és több más párt és állami vezető. KABULBAN, az afgán fővárosban, vasárnap ünnepi ülésen emlékeztek meg az évfordulóról. Az ülésen részt vettek az Afgán Népi Demokratikus Párt KB Politikai Bizottságának tagjai, állami vezetők, az afgán tömegszervezetek képviselői és a diplomáciai testület tagjai. KUBÁBAN több mint két- millióan ünnepelték november 7-ét kommunista műszakkal vasárnap. A nap záróeseményeként nagyszabású szovjet—kubai barátsági nagygyűlést tartottak. Több nyugat-európai fővárosban is megemlékeztek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójáról. Amszterdamban és Stockholmban a Holland—Szovjet, illetve a Svéd—Szovjet Baráti Társaság hétfőn rendezett ünnepi nagygyűlést az évforduló tiszteletére. Oslóban és Nyugat-Berlinben az ünnep alkalmából megkoszorúzták a második világháborúban elesett szovjet katonák emlékművét. Több ezren vettek részt Damaszkuszban, Addisz-Abey bában és Bissauban, Bissau- Guinea fővárosában a november 7-e tiszteletére szervezett nagygyűléseken. Limában a legnagyobb perui színházteremben ünnepelték a közélet képviselői a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 66. évfordulóját. Műkincseket raboltak a Szépművészeti Múzeumból A Szépművészeti Múzeumból ellopott nagy értékű festményekkel kapcsolatos rendőrségi felhívásra eddig számos értékes lakossági bejelentés érkezett. A múzeum illetékeseinek tájékoztatása szerint időközben a tüzetes ellenőrzés során megállapították, hogy a korábbi közléssel ellentétben, az egyik elrabolt kép nem Vecchio „Szent család” című festménye volt, hanem egy Giorgione utánzója által festett, Giorgione képmásának vélt festmény, amelyet az ismereUen festő olajjal papírra festett, majd fára ragasztott. A kép 31,5X28,5 cm méretű, leltári száma 86. Az ismeretlen tettesek a bűn- cselekmény elkövetésekor a helyszínen hagytak egy amerikai gyártmányú, speciális, több művelet végrehajtására alkalmas csavarhúzót, egy műanyag zsinórt és egy műanyag zsákot. A rendőrség továbbra is kéri. hogy akik az említett képekkel, tárgyakkal kapcsolatban felvilágosítást tudnak adni, értesítsék a Budapesti Rendőr-főkapitányság központi ügyeletét vagy bármely más rendőri szervet. Az ellopott festményekkel kapcsolatban fontos tudnivaló, hogy nem valamilyen nagyobb tárgyra, keretben levő festményre kell gondolni: az ismeretlen tettesei a fára festett képeket a keretekből kiemelték, a vászonra festett képeket pedig borotvapengével kivágták, s a kereteket a helyszínen hagyták. A keretből kiszabadított festmények így kis helyen elférnek, a tettesek azokat valószínűleg összegöngyöllt- hették. A nyomozás eddigi megállapításai szerint feltételezhető, hogy az ismeretlen elkövetők ketten- hárman lehettek. A betörőtolvajok -a helyszínt, az ottani körülményeket ismerték. Feltehetően fiatalabbak vagy legfeljebb középkorúak. A bűncselekmény végrehajtásához saját, lopott vagy bérelt gépkocsit használtak. A SZÉPMŰVÉSZETI MÜZEUM FŐIGAZGATÓJÁNAK NYILATKOZATA Itthon és külföldön óriási visszhangot és megdöbbenést keltett a szombat éjszakai budapesti műkincsrablás, amelynek során 7, igen nagy értékű festményt loptak el a Szépművészeti Múzeumból. Garas Klára, a múzeum főigazgatója ezzel kapcsolatban Szőke Lászlónak, az MTI munkatársának elmondta: — Legértékesebb képeinkből loptak el. Mindenekelőtt a két elrabolt Raffaello-kép, az Esterházy madonna és az „Ifjú képmása” felbecsülhetetlen értékű, annál is inkább, mert Raffaello- mü kevés lelhető fel a világ múzeumaiban. Mindkét kép a legutóbbi napokig a Raffaello-em- lékkiállításon szerepelt, s alig néhány napja került vissza állandó helyére. A többi eltűnt alkotás is az olasz reneszánsz legszebb festményei közé tartozik, a Tintoretto- és Tiepolo-képek szintén rendkívül értékesek. — A múzeumi veszteségek történetében ez a műkincsrablás a legnagyobbak közé tartozik, s talán nemcsak Európában. Ezért is kíséri olyan nagy figyelem és érdeklődés az eseményt. Vasárnap és hétfőn Bécsből, Rómából, Londonból és Berlinből sorra telefonáltak a Szépművészeti Múzeumba, nemcsak újságoktól és egyéb hírközlő szervektől, hanem a múzeumokból és hasonló társintézményekből is tudakozódtak, s a legnagyobb megdöbbenésüknek adtak hangot. — Azt is el kell mondani, hogy sajnos az utóbbi időben világszerte veszélyesen növekszik az Ilyen és hasonló mükincsrab- lások száma, olyannyira, hogy számos nemzetközi konferencián foglalkoztak már kizárólag ezzel a témával. — A Szépművészeti Múzeumból eUopott alkotások valóban az európai és az egyetemes művészet legjelentősebb alkotásai közé tartoznak, s ezért is remélhetjük, hogy a nyomozóhatóságoknak a lakosság segítségével és a nemzetközi közvélemény segítségével sikerül visszaszereznie ezeket a képeket. Külön szeretném hangsúlyozni: nagyon fontos lennne, hogy épségben sikerüljön nyomára bukkanni az alkotásoknak. A képek felbecsülhetetlen értéke miatt nehezen lehet elképzelni. hogy igazi gazdára találhatnak a festmények. — Végül szeretném elmondani, hogy a múzeum a mükincsrab- lás ellenére is a megszokott nyitvatartási időben látógatható — fejezte be nyilatkozatát a budapesti Szépművészeti Múzeum főigazgatója. Sajnos, nem sok jóval biztat a múlt kedden elkezdődött új sorozat, az ír Elátkozottak városa, melynek alapgondolata, a politákai- lag-gazdaságilag kisemmizettek századeleji sorsának, küzdelmeinek a bemutatása önmagában véve nagyon is rokonszenves, és túlfokozhatta várakozásunkat. Csakhogy a meglehetősen cselekménynélküli, lassú történet, a szereplők fölöttébb hiányos, állóképként beállított jellemrajza mihamar kedvünket szeghette. De hát majd meglátjuk, mi következik a lagymatag expozíció után. Egy magyar tévéfilmmel is meggyűlt a bajom a múlt héten. Gáspár Margit „tu- do:mányos”-fantasztikus története, a Fekete császár szerdai bemutatójáról van szó. Pedig a fő mondanivaló ebben is nagyon világos volt, hogy ti. tán jobban hasznára válna az emberiségnek, ha felhalmozott tudásának egy részét — amely könnyért önpusztításához vezethet — sikerülne elfelejteniük a tudásoknak. Én személy szerint hajlamos vagyok ama feltételezésre, hogy a — mai szemmel — boldog tudatlanságban élő, ókori görög árkádiai pásztorok valószínűleg békésebb nyugalomban éltek, mint mi, egy lehetséges atomkatasztrófa Damoklész kardja alatt. Azonban sehogyan sem tudtam elhinni, hogy a szelektív felejtés egyáltalán megvalósítható és célravezető lenne. Azt meg végképpen nem (amit a műsorújság előzetese figyelmünkbe ajánlott), hogy tulajdonképpen semmi olyan nincs ebben a csakugyan „majdnem olyan fantasztikus történetben, mint a valóság”. Szóval — más fantazmagóriákhoz hasonlóan —, ez a produkció is jóval túlhaladta A társadalmi haladás, a gazdasági fejlődés konsta- tálásához, észrevételéhez az egyik legjobb módszer az, ha visszapillantunk, szembenézünk a múltunkkal, elővesszük a dokumentumokat, s összehasonlítunk. Szél Júlia is így cselekedett. Húsz év után című riportjában arról adott képet, hogy hol tart, mennyit fejlődött az az Aporliget, amely 1963-ban az országban utolsóként kapott villanyt, s amely ma a Bátorliget nevet viseli, társközsége pedig Terem. Az emberek élete, életmódjának változása az a tükör, amelyben a legjobban megmutatkozik a pozitív változás is, a visszamaradás is. Szél Júlia olyan riporter, akinek megnyílnak az emberek, sőt fültanúi voltunk annak is: mikrofonja elé kéredzked- nek. Biztosan azért is, mert ő inkább beszélget, s nem csupán kérdez. Rövid idő alatt megtalálja a kulcsot szinte mindenkihez. Ez a nyíltszívűség, közvetlenség (amely ugyan olykor-olykor túlhangsúlyozott) hatotta át ezt a bátorligeti riportját is. Nem közönséges napot választott ki arra, hogy beszélgethessen az emberekkel. Halottak napját. Miért éppen ezt? Azért, mert erre a napra hazajön „az elvándorolt falu” — ahogyan Szél Júlia nevezte a községnek azt a — nagyobbik — részét, amely szülőhelyüktől távol élő emberekből, máshol letelepedettekből és ingázókból áll. Sok- gyermekes családokból valók jönnek ilyenkor össze a szülőházban, a testvéreknél, a temetőben. az objektív valóság határait. De ez volt a kisebbik baj. A nagyobb az, hogy a történet szinte elviselhetetlenül hosszúra nyúlt, s a papirosfigurák nemigen tudtak mit kezdeni szerepeikkel. Kivétel talán a két főszereplő, Kálmán György (Professzor) és Szabó Sándor (Fekete Császár) emberközeli alakítása. De ők sem győzhették végig a sok üresjáratot. Mihályfi Imre rendezését nem érheti vád: .„kihozta” az egyetlen gondolatra épített, túlnyújtottan kimódolt történetből amit lehetett. Semmiképpen nem az ő hibája, hogy nem sokat. A hét vége külföldi tévé- filmjeiről még röviden. Az angol Isten veled drágám — a képernyőt belengő enyhe unalom ellenére is — kellemes szórakozást jelentett. Jóval fajsúlyosabb volt egy másik angol produkció, a kettesen sugárzott Alice megpróbálja. A pártában maradt középkorú nő szexuális gátlásainak a feloldása végül is egy piti, de nagyon is „emberszabású” szélhámosnak sikerült, csupán azzal, hogy meghallgatta őt. A tévéfilmet mintha a psz'ichologizáló jellege száműzte volna a 2. csatornára, jóllehet széles körű közönségsikert arathatott Végre nem rendőrangyalokat, hanem jóból- rosszból összegyúrt embereket láthattunk Az egér és a macska című, vasárnap esti érdekes és színvonalas francia filmben. Egyáltalán nem szokványos krimi volt. Már a magyar szinkronszereposztás is jelezhette művészi rangját: Kállai Ferenc (Serge Reggiáni, mint Kandúr felügyelő) és Ruttkai Éva (Michéle Morgan, Mme Richardot alakítva) személyében. Merkovszky Pál Az élet, a jobb megélhetés szüksége, vagy éppen a párválasztás, sokszor az ipar vonzása, vagy valamely szakma megtanulása iránti kedv indította innen útnak az embereket, hogv boldoguljanak, alkossanak maguknak és az országnak. Ahol nagyon sok építkezésen, régi vagy új gyárban, üzemben dolgoznak aporli- geti, (bátorligeti, teremi) emberek, miközben itthon haladtak előre, ha nem is olyan nagy léptekkei, mint szerették volna. A villany után van már vezetékes víz is, a községi vízhálózat egyre bővül. Az összes középületet korszerűsítették — ahogyan a tanács elnöke kifejezte magát. Kilenc pedagóguslakást közművesítettek, s az iskolabusz a tanyákról is hozza, viszi a gyerekeket az iskolába, kemény burkolatú utakat építettek a tanyacsoportokhoz, s villanyt is vittek a tanyás településekre. Meg akarják teremteni a kistelepülések megtartó erejét. Ide tartozik az is, hogy elérték: a nyíregyházi Patyolat vállalat „hozom- viszem” szolgáltatásával kijár a községbe; s az is, hogy a községben lakáshoz segítették az egyik, tanyáról származó fiatalasszonyt, mert szüksége volt a falunak egy fodrászra. Furcsa halottak napja a bátorligeti: a fele öröm, mert hazajönnek a távol élők — ösz- szegezte a riporter. S ez a nap is alkalom lehet arra, hogy az életről, a boldogulásról készüljön számadás, beszámoló. Seregi István
