Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-09 / 264. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. november 9. ...csak azért is, megpróbálom! Júliusban sokan kaptak vastag borítékot, a felsőfokú intézmények valamelyikéből A mondandó: ilyen — vagy olyan ok miatt, a címzettet nem vették fel. Így járt Nagy Erika fehérgyarmati gimnazista is. Akik ismerték, a már harmadikos általános iskolás korától 5 éven át rajtitkáros- kodó kiváló úttörőt, s tudták, hogy a Zalka Máté gimnázium IKB-titkára volt — egy kicsit meglepődtek. Lám- . lám, hiába jó tanuló, s remek mozgalmi munkás vala- ' ki, ez sem elég. Erika 1983. augusztus 1-től a helyi kórház könyvelésén dolgozik, s mint korábban is, most is rendkívül reálisan ítéli meg saját helyzetét: — Már általános iskolás koromban megfogalmazódott bennem, hogy pedagógus leszek. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar-történelem szakára adtam be felvételi kérelmemet. Sokan voltunk. Tőlem olvasottabbak, tájékozottabbak. Valahogy most látom már, hogy valóban körültekintőbbnek, alaposabbnak, elemzőbbnek kellett volna lennem. Elsősorban önmagámmal szemben. Több olyan diákkal beszéltem, aki Erikához hasonló sorsra jutott. Mintha nem lelnék helyüket, mintha becsapottnak éreznék magukat. Erika erről így vélekedett: — Tény, hogy egy kissé elkeseredtem. Az első gondolatom azonban az volt: csak azért is megpróbálom! Sokan vannak, akik 3—4 próbálkozás után érnek csak célba. Remélem, nekem ennyiszer nem kell kísérleteznem. Négy év gimnáziumi anyagát újra átnézem. S minden szabad időmet olvasásra fordítom. Nagy könnyebbség, hogy jelenlegi munkatársaim meg- értőek, biztatnak. Régi igazgatóm, osztályfőnököm (a választott szakok igazi mesterei) ugyancsak segítenek a felkészülésben. Nem szabad feladni. Ha beadom jelentkezésem, azért annyit változtatok, hogy megjelölöm második helyen a tanárképző főiskolát. — Viszonylag jól keresek. Kellemes körülmények között dolgozom. Többen meg is jegyezték, hogy talán tanárként sem fogok többet keresni évekig. Érdemes hát törni magam? Én úttörőként, KISZ-esként is azt tanultam, illetve tanítottam: kell legyen az ember előtt egy cél. Én nevelő akarok lenni. Ezért vállalom! (m. k.) „AKKOR ÖREGSZEM MEG, AMIKOR MÁR NEM LESZ CÉLOM. VAGYIS SOHA” — MONDJA NEVETVE AZ IDŐS FÉRFI, A HETVENEGY ÉVES KOVÁSZNAI LAJOS. EZ INDÍTOTT ARRA, HOGY KERESNI KEZDJEM az örök ifjúság titkát Ülünk együtt: Kovásznál Lajos, egykori tsz-tag, hetvenegy éves, Erdei Béla, túl az ötvenen, nyugdíjas, Fábián Lajos villanyszerelő, feltaláló, kertbarát — közel a hatvanhoz. Éveik szerint kevés keresnivalójuk lenne egy olyan tallózásban, mely a város ifjúságával foglalkozik. Mégis, itt a , helyük. Hogy miért? Az mindjárt kiderül. Életforma — Amikor meghalt a feleségem, volt hét tehenem, három bikám. Gondoltam: eladok mindent. Meg is kezdtem az értékesítést. De csak napokig tartott a szándék. Rájöttem: egyszerűen nem tudok jószág nélkül élni. Nem tudok munka nélkül létezni. Pedig akkor már a fiam sem élt... Mindent visszavásároltam. Belehalnék, ha lem lenne célom, hanem volna miért élni. Higgye el, nem a pénz miatt teszem. Házam van, nyugdíjat kaErdei Béla kistraktorral dolgozik a háza körül. pok. De mondja, van szebb annál, mint látni, hogy munkámnak eredménye van? Lajos bácsi géppel fej, motoros berendezéseket kezel, könyveket búj, tanulmányoz. Nyugtalan, kiváncsi ember, akinek 71 év után is izgató eleme, mondhatni életformája a teremtő munka. Erdei Béla folytatja a gondolatot. — Sertéseim vannak, jövőre már ötven lesz. Nemcsak tartom és hizlalom őket, ez aligha lenne elég. Kísérletezek fajtákkal, izgatnak a genetikai kérdések. Paraszt- ember voltam mindig, de éppúgy, mint Lajos bácsi, nem ragadhatok meg egy régi módszernél. Kíváncsi vagyok arra, mire képes az ember, ha forog az agya. Azt egyikünk sem mondja, hogy a pénz érdektelen. De más cél is van. Meg akarom mindig mérni, mennyit érek.-— Ezzel én is így vagyok — folytatja Fábián Lajos. Panaszt volt minden ősöm, magam villanyszerelő lettem, meg műszaki ember. Nem volt könnyű, mindig keresztezte szándékaimat a történelem. De szívósan törtem a cél felé, tudom ma is, csak akkor érek valamit, ha tökéletesen megoldok egy-egy izgató problémát. permetezőt, fuszákjedző berendezést, -s ki tudja hányféle újdonságot. Erdei megtalálta a hizlaláshoz legjobb fajtát és módszert. Kovásznál Lajos bácsi létrehozta a teljesen gépesített háztájit. Számukra nem rejtélyes fogalom az infralámpa, a vegyszer, a kémia megannyi titka, a genetika, a technika. — Az ember attól fiatal — mondja Fábián —, hogy nyitott a világra. Kíváncsinak kell maradni, nyugtalannak, izgágának. — Ha mindig ülnék, csak magammal foglalkoznék, s gyorsan bele is halnék — így .Kovásznál Lajos. Akkor öregszem meg, amikor már nem lesz célom. Vagyis soha 1— teszi hozzá nevetve. — Én mindig arra gondolok — így Erdei Béla — hogy nemcsak pénzt kell örökül hagyni. Ennél több, ha valaki munkaszeretetre, tisztességre, újratörésre tudja nevelni a gyermekét. Csak így örökíthető át az, amit megteremtettünk, s csak így lesznek újra teremtő emberek. Nézem a szemeiket. Fényesen ragyognak, s hiába próbálta meg mindőjükeit az élet, valami rendkívülien friss árad belőlük. Egy példamutató nemzedék tagjai ők, akik nem szóval, hanem életükkel nevelnek, s bizonyítják, a fiatalság nemcsak életkor kérdése. — Tudja — magyarázza Lajos bácsi — ha belegondolok, hogyan dolgoztam ötven évvel ezelőtt, akkor mosolyognom kell. Szakadásig, s milyen kis eredménnyel! Nézegetem, vannak nálam fiatalabbak, akik maradiak, s ma is úgy tesznek, mint régen. A maradiság öregít. S a haszna is kicsi. Befogadón — Teljesen igaza van Lajos bácsinak — veszi át a szót Fábián Lajos —, hiszen csak soroljuk bánnánk életének jelentős változásait. Megtanultuk az új techniFábián Lajos, a feltaláló. kát. Kapcsolatba kerültünk a kémia eredményeivel. Belekóstoltunk a genetikába. Könyvekhez kell nyúlni nap mint nap. Kísérletezünk, hiszen másként nem boldogulunk. Miután termékeinket piacra szánjuk, kicsit közgazdászok is lettünk. Tapasztalatainkat mások is várják, így benne vagyunk a közéletben. Én nem is sejtem, hogyan unatkozhat manapság valaki? — Ügy vélem — szól közbe Erdei — baj az, hogy a mai fiatal mindent nagyon készen kap a szülőktől. Jó, tudom, segíteni kell. De lehet-e nagyobb segítség, mint megtanítani arra, hogy legyen befogadó, nyugtalan a sikerért, küzdeni tudó a célért? No, talán itt vannak a hibák, ami miatt sokszor érzem, hogy gyerekemberek öregebbek nálam. — Az embernek önbizalmat csak az ad — összegez Kovásznai Lajos —, ha látja saját eredményét. Meg a kudarcát. Kudarc nélkül nem lenne teljes az élet. Azt is tudni kell elviselni, másítani rajta. Akit csak véd és dédelget az élet, sosem lesz képes arra, hogy kitartson valami mellett. Mi itt hárman, mind átmentünk ezernyi szenvedésen, gondon, háborún, bajon. Mit gondol, mitől van mégis kedvünk meg erőnk? Attól, hogy magunkban is tudunk hinni. Nézem partnereimet. Beszélgetésük átgondolt, de szenvedélyes. Megfogalmazott bölcsességeiket életük szülte. Nem szidják, inkább Kovásznál Lajos bácsi, i marhatartás mestere. (Molnár Károly felvételei) féltik a ma fiatalját. Cselekvésük mögött az emberi kíváncsiság, tudásvágy, cél- tudatosság, nyugtalanság rej lik. Az anyagiakat ahhoz tartják szükségesnek, hogy tisztes életet éljenek, munkájukhoz méltón megérdemeltet. Példamutatón — Ha a fiatalság titkát keresi, akkor úgy gondolom, mindhármónk nevében válaszolhatok. Jó barátok vagyunk, Erdei a sertések, Lajos bácsi a tehenek, jómagam a kertészkedés és a műszaki életben vagyunk jártasak, gyakorta kerülünk össze — magyarázza Fábián, A lényeg az lehet: amikor megindul egy masina — a kezem munkája — boldog vagyok. Ha megfial a koca, és sikerül felnevelni 12 malacot, boldog Erdej, mert tudja, az ő és felesége odafigyelése eredményezte. Ha Lajos bácsi látja, hogy szé pen nő a jószág, boldog, mert tudja, ismeretei, szorgalma és ereje van abban. Talán azt is mondhatnám: addig fiatal az ember, amíg nagyon tud örülni a munkája sikerének Megpróbálom összegezni hallottakat. Szorgalom, ki váncsiság, örülni tudás, cél kitartás, győzelem a kudarc föíött, fogékonyság az újra, hit, kitartás .— csupa fiatal! tó. Mint szó, kevés bizony! téknak. Ök életükkel hitele sítik. Bürget Lajos Nincs csodaszeri M indig izgató, hogy egy-egy idős emer hogyan marad örökifjú? Lehet, hogy egészségüket megviselte az élet, mégis úgy élnek köztünk, hogy nem lehet nem csodálni őket. ök a nyugtalanok, a keresők, a kíváncsiak, a még mindig célokért lelkesedők. Gondolhatnék: egy megélt élet bölcsességével ülhetnének kényelmes karosszékben, úgyis megbecsülnénk őket. De nem, ők nem pihennek, s bár nem keresik a figyelmet és a különleges tiszteletet, mégis kiérdemlik. Ezen az újságoldalon az idén a fehérgyarmati fiatalokkal foglalkoztunk. Tucatnyi lelkes, rendes, gondolkodó, tépelődő ember szólalt meg. Visszavisszatért beszélgetéseinkben a gond: sokan unottak, fáradtak, túl könnyen élnek, nem mindenkinek erőssége a munkaszeretet, sokan bátortalanok, csak kritizálják az élet nehézségeit. Pár személyes találkozás győzött meg arról, hogy érdemes megnézni: vajon sok öreg mitől fiatalabb? Nem azért, hogy „bezzeg” példát kínáljunk. Csupán a tanulság kedvéért. Fiatalon tart, ha az oktalan tépelődés helyett a céltudatos cselekvés jellemzi az életet. Frissen tant, ha a megszerzett tudás elégtelensége mozgatja az agyat. Ifjúvá tesz a nehézség fölött aratott győzelem, önbizalmat ad a megharcolt eredmény és siker. Kort feledtet a korral lépést tartani tudás. Csupa olyan dolog, amit nem lehet kapni a patikában. Csupa olyan dolog, amit adni kell otthon a szülőnek, az iskolának, az ifjúsági szervezetnek. Az ifjúság titka tehát nem csodaszer. • Életstílus, életforma, küzdelem. Gyermekkorban aggá válik, aki készet vár, aki kesereg, aki képtelen átvenni a ma ritmusát. Ezért csodálom őket, az időseket, akik ma is ra gyogó szemmel beszélnek a tegnap sikeréről és a holnap feladatáról. F iatalok, modernek. Igaz, nem járnak diszkóba, nem nő hosszúra a hajuk, nem vagányok, nem rágják a gumit. Tennék, de talán szégyellik. De idős fejjel megtanulták -az új technikát, a korszerű tudomány nékik fontos részét, csodát művelnék kerttel, jószággal, géppel, és életük példájával öntudatlanul is adják a legtöbbet: a tisztesség nagyszerűségét. Aki eltanulja — nem jár rosszul. Korszerűen Fábián Lajos feltalált egy olyan kistraktort, mellyel húszféle műveletet végez, ö építette, minden tartozékával. Konstruált almahámozó t, elektromos irányítású Gyógyszertár épül A fehérgyarmatiak nagy bizakodással figyelik a KE- MÉV szakembereinek munkáját . Fehérgyarmat szívében. k 13 milliós beruházás ugyan kissé felborította a rendet az ABC, a Szamos Étterem és az áruház szomszédságában, de az UNIVÄZ elemek már állnak, s kibon- takozik a 85 négyzetméteres alapterületű fogadó, de lesz raktár éppúgy, mint üvegtisztító és gyógyszer-előkészítő. A gyógyítást szolgálandó ebédlő és szociális helyiségek is épülnek. Várhatóan 1984 őszén nyílik a gyógyszertár.
