Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-09 / 264. szám

2 Kelet-Magyarország 1983. november 9. ...csak azért is, megpróbálom! Júliusban sokan kaptak vastag borítékot, a felsőfokú intézmények valamelyikéből A mondandó: ilyen — vagy olyan ok miatt, a címzettet nem vették fel. Így járt Nagy Erika fehérgyarmati gimna­zista is. Akik ismerték, a már har­madikos általános iskolás korától 5 éven át rajtitkáros- kodó kiváló úttörőt, s tud­ták, hogy a Zalka Máté gim­názium IKB-titkára volt — egy kicsit meglepődtek. Lám- . lám, hiába jó tanuló, s re­mek mozgalmi munkás vala- ' ki, ez sem elég. Erika 1983. augusztus 1-től a helyi kór­ház könyvelésén dolgozik, s mint korábban is, most is rendkívül reálisan ítéli meg saját helyzetét: — Már általános iskolás koromban megfogalmazódott bennem, hogy pedagógus le­szek. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar-történelem szakára adtam be felvételi kérelme­met. Sokan voltunk. Tőlem olvasottabbak, tájékozottab­bak. Valahogy most látom már, hogy valóban körülte­kintőbbnek, alaposabbnak, elemzőbbnek kellett volna lennem. Elsősorban önma­gámmal szemben. Több olyan diákkal be­széltem, aki Erikához ha­sonló sorsra jutott. Mintha nem lelnék helyüket, mintha becsapottnak éreznék magu­kat. Erika erről így véleke­dett: — Tény, hogy egy kissé el­keseredtem. Az első gondola­tom azonban az volt: csak azért is megpróbálom! Sokan vannak, akik 3—4 próbálko­zás után érnek csak célba. Remélem, nekem ennyiszer nem kell kísérleteznem. Négy év gimnáziumi anyagát újra átnézem. S minden szabad időmet olvasásra fordítom. Nagy könnyebbség, hogy je­lenlegi munkatársaim meg- értőek, biztatnak. Régi igaz­gatóm, osztályfőnököm (a vá­lasztott szakok igazi meste­rei) ugyancsak segítenek a felkészülésben. Nem szabad feladni. Ha beadom jelent­kezésem, azért annyit változ­tatok, hogy megjelölöm má­sodik helyen a tanárképző főiskolát. — Viszonylag jól keresek. Kellemes körülmények kö­zött dolgozom. Többen meg is jegyezték, hogy talán ta­nárként sem fogok többet keresni évekig. Érdemes hát törni magam? Én úttörő­ként, KISZ-esként is azt ta­nultam, illetve tanítottam: kell legyen az ember előtt egy cél. Én nevelő akarok lenni. Ezért vállalom! (m. k.) „AKKOR ÖREGSZEM MEG, AMIKOR MÁR NEM LESZ CÉLOM. VAGYIS SOHA” — MONDJA NE­VETVE AZ IDŐS FÉRFI, A HETVENEGY ÉVES KOVÁSZNAI LAJOS. EZ INDÍTOTT ARRA, HOGY KERESNI KEZDJEM az örök ifjúság titkát Ülünk együtt: Kovásznál Lajos, egykori tsz-tag, het­venegy éves, Erdei Béla, túl az ötvenen, nyugdíjas, Fá­bián Lajos villanyszerelő, feltaláló, kertbarát — közel a hatvanhoz. Éveik szerint kevés keresnivalójuk lenne egy olyan tallózásban, mely a város ifjúságával foglalko­zik. Mégis, itt a , helyük. Hogy miért? Az mindjárt ki­derül. Életforma — Amikor meghalt a fele­ségem, volt hét tehenem, há­rom bikám. Gondoltam: el­adok mindent. Meg is kezd­tem az értékesítést. De csak napokig tartott a szándék. Rájöttem: egyszerűen nem tudok jószág nélkül élni. Nem tudok munka nélkül létezni. Pedig akkor már a fiam sem élt... Mindent visszavásároltam. Belehalnék, ha lem lenne célom, hanem volna miért élni. Higgye el, nem a pénz miatt teszem. Házam van, nyugdíjat ka­Erdei Béla kistraktorral dolgozik a háza körül. pok. De mondja, van szebb annál, mint látni, hogy munkámnak eredménye van? Lajos bácsi géppel fej, mo­toros berendezéseket kezel, könyveket búj, tanulmányoz. Nyugtalan, kiváncsi ember, akinek 71 év után is izgató eleme, mondhatni életfor­mája a teremtő munka. Er­dei Béla folytatja a gondo­latot. — Sertéseim vannak, jö­vőre már ötven lesz. Nem­csak tartom és hizlalom őket, ez aligha lenne elég. Kísér­letezek fajtákkal, izgatnak a genetikai kérdések. Paraszt- ember voltam mindig, de éppúgy, mint Lajos bácsi, nem ragadhatok meg egy régi módszernél. Kíváncsi vagyok arra, mire képes az ember, ha forog az agya. Azt egyikünk sem mondja, hogy a pénz érdektelen. De más cél is van. Meg akarom mindig mérni, mennyit érek.-— Ezzel én is így vagyok — folytatja Fábián Lajos. Panaszt volt minden ősöm, magam villanyszerelő lettem, meg műszaki ember. Nem volt könnyű, mindig keresz­tezte szándékaimat a törté­nelem. De szívósan törtem a cél felé, tudom ma is, csak akkor érek valamit, ha tö­kéletesen megoldok egy-egy izgató problémát. permetezőt, fuszákjedző be­rendezést, -s ki tudja hány­féle újdonságot. Erdei meg­találta a hizlaláshoz legjobb fajtát és módszert. Kovász­nál Lajos bácsi létrehozta a teljesen gépesített háztájit. Számukra nem rejtélyes fo­galom az infralámpa, a vegyszer, a kémia megannyi titka, a genetika, a technika. — Az ember attól fiatal — mondja Fábián —, hogy nyi­tott a világra. Kíváncsinak kell maradni, nyugtalannak, izgágának. — Ha mindig ülnék, csak magammal foglalkoznék, s gyorsan bele is halnék — így .Kovásznál Lajos. Akkor öregszem meg, amikor már nem lesz célom. Vagyis so­ha 1— teszi hozzá nevetve. — Én mindig arra gondo­lok — így Erdei Béla — hogy nemcsak pénzt kell örökül hagyni. Ennél több, ha valaki munkaszeretetre, tisztességre, újratörésre tud­ja nevelni a gyermekét. Csak így örökíthető át az, amit megteremtettünk, s csak így lesznek újra teremtő embe­rek. Nézem a szemeiket. Fé­nyesen ragyognak, s hiába próbálta meg mindőjükeit az élet, valami rendkívülien friss árad belőlük. Egy pél­damutató nemzedék tagjai ők, akik nem szóval, hanem életükkel nevelnek, s bizo­nyítják, a fiatalság nemcsak életkor kérdése. — Tudja — magyarázza Lajos bácsi — ha belegon­dolok, hogyan dolgoztam öt­ven évvel ezelőtt, akkor mo­solyognom kell. Szakadásig, s milyen kis eredménnyel! Nézegetem, vannak nálam fiatalabbak, akik maradiak, s ma is úgy tesznek, mint régen. A maradiság öregít. S a haszna is kicsi. Befogadón — Teljesen igaza van La­jos bácsinak — veszi át a szót Fábián Lajos —, hiszen csak soroljuk bánnánk éle­tének jelentős változásait. Megtanultuk az új techni­Fábián Lajos, a feltaláló. kát. Kapcsolatba kerültünk a kémia eredményeivel. Be­lekóstoltunk a genetikába. Könyvekhez kell nyúlni nap mint nap. Kísérletezünk, hi­szen másként nem boldogu­lunk. Miután termékeinket piacra szánjuk, kicsit közgaz­dászok is lettünk. Tapaszta­latainkat mások is várják, így benne vagyunk a köz­életben. Én nem is sejtem, hogyan unatkozhat manap­ság valaki? — Ügy vélem — szól köz­be Erdei — baj az, hogy a mai fiatal mindent nagyon készen kap a szülőktől. Jó, tudom, segíteni kell. De le­het-e nagyobb segítség, mint megtanítani arra, hogy le­gyen befogadó, nyugtalan a sikerért, küzdeni tudó a cé­lért? No, talán itt vannak a hibák, ami miatt sokszor ér­zem, hogy gyerekemberek öregebbek nálam. — Az embernek önbizal­mat csak az ad — összegez Kovásznai Lajos —, ha látja saját eredményét. Meg a ku­darcát. Kudarc nélkül nem lenne teljes az élet. Azt is tudni kell elviselni, másíta­ni rajta. Akit csak véd és dédelget az élet, sosem lesz képes arra, hogy kitartson valami mellett. Mi itt hár­man, mind átmentünk ezer­nyi szenvedésen, gondon, há­borún, bajon. Mit gondol, mi­től van mégis kedvünk meg erőnk? Attól, hogy magunk­ban is tudunk hinni. Nézem partnereimet. Be­szélgetésük átgondolt, de szenvedélyes. Megfogalma­zott bölcsességeiket életük szülte. Nem szidják, inkább Kovásznál Lajos bácsi, i marhatartás mestere. (Mol­nár Károly felvételei) féltik a ma fiatalját. Cse­lekvésük mögött az emberi kíváncsiság, tudásvágy, cél- tudatosság, nyugtalanság rej lik. Az anyagiakat ahhoz tartják szükségesnek, hogy tisztes életet éljenek, mun­kájukhoz méltón megérde­meltet. Példamutatón — Ha a fiatalság titkát ke­resi, akkor úgy gondolom, mindhármónk nevében vála­szolhatok. Jó barátok va­gyunk, Erdei a sertések, La­jos bácsi a tehenek, jóma­gam a kertészkedés és a műszaki életben vagyunk jártasak, gyakorta kerülünk össze — magyarázza Fábián, A lényeg az lehet: amikor megindul egy masina — a kezem munkája — boldog vagyok. Ha megfial a koca, és sikerül felnevelni 12 ma­lacot, boldog Erdej, mert tudja, az ő és felesége odafi­gyelése eredményezte. Ha Lajos bácsi látja, hogy szé pen nő a jószág, boldog, mert tudja, ismeretei, szorgalma és ereje van abban. Talán azt is mondhatnám: addig fiatal az ember, amíg nagyon tud örülni a munkája sikerének Megpróbálom összegezni hallottakat. Szorgalom, ki váncsiság, örülni tudás, cél kitartás, győzelem a kudarc föíött, fogékonyság az újra, hit, kitartás .— csupa fiatal! tó. Mint szó, kevés bizony! téknak. Ök életükkel hitele sítik. Bürget Lajos Nincs csodaszeri M indig izgató, hogy egy-egy idős em­er hogyan marad örökifjú? Lehet, hogy egészségüket megviselte az élet, mégis úgy élnek köztünk, hogy nem lehet nem csodálni őket. ök a nyugtalanok, a keresők, a kíváncsiak, a még mindig célokért lelkesedők. Gon­dolhatnék: egy megélt élet bölcsességével ülhet­nének kényelmes karos­székben, úgyis megbe­csülnénk őket. De nem, ők nem pihennek, s bár nem keresik a figyelmet és a különleges tiszteletet, mégis kiérdemlik. Ezen az újságoldalon az idén a fehérgyarmati fia­talokkal foglalkoztunk. Tucatnyi lelkes, rendes, gondolkodó, tépelődő em­ber szólalt meg. Vissza­visszatért beszélgetése­inkben a gond: sokan unottak, fáradtak, túl könnyen élnek, nem min­denkinek erőssége a mun­kaszeretet, sokan bátorta­lanok, csak kritizálják az élet nehézségeit. Pár sze­mélyes találkozás győzött meg arról, hogy érdemes megnézni: vajon sok öreg mitől fiatalabb? Nem azért, hogy „bezzeg” pél­dát kínáljunk. Csupán a tanulság kedvéért. Fiatalon tart, ha az ok­talan tépelődés helyett a céltudatos cselekvés jel­lemzi az életet. Frissen tant, ha a megszerzett tu­dás elégtelensége moz­gatja az agyat. Ifjúvá tesz a nehézség fölött ara­tott győzelem, önbizal­mat ad a megharcolt eredmény és siker. Kort feledtet a korral lépést tartani tudás. Csupa olyan dolog, amit nem lehet kapni a pati­kában. Csupa olyan dolog, amit adni kell otthon a szülőnek, az iskolának, az ifjúsági szervezetnek. Az ifjúság titka tehát nem csodaszer. • Életstílus, életforma, küzdelem. Gyermekkorban aggá vá­lik, aki készet vár, aki kesereg, aki képtelen át­venni a ma ritmusát. Ezért csodálom őket, az időseket, akik ma is ra gyogó szemmel beszélnek a tegnap sikeréről és a holnap feladatáról. F iatalok, modernek. Igaz, nem járnak diszkóba, nem nő hosszúra a hajuk, nem vagányok, nem rágják a gumit. Tennék, de talán szégyellik. De idős fejjel megtanulták -az új techni­kát, a korszerű tudomány nékik fontos részét, cso­dát művelnék kerttel, jó­szággal, géppel, és életük példájával öntudatlanul is adják a legtöbbet: a tisztesség nagyszerűségét. Aki eltanulja — nem jár rosszul. Korszerűen Fábián Lajos feltalált egy olyan kistraktort, mellyel húszféle műveletet végez, ö építette, minden tartozéká­val. Konstruált almahámo­zó t, elektromos irányítású Gyógyszertár épül A fehérgyarmatiak nagy bizakodással figyelik a KE- MÉV szakembereinek mun­káját . Fehérgyarmat szívé­ben. k 13 milliós beruházás ugyan kissé felborította a rendet az ABC, a Szamos Étterem és az áruház szom­szédságában, de az UNIVÄZ elemek már állnak, s kibon- takozik a 85 négyzetméteres alapterületű fogadó, de lesz raktár éppúgy, mint üveg­tisztító és gyógyszer-előké­szítő. A gyógyítást szolgálan­dó ebédlő és szociális helyi­ségek is épülnek. Várhatóan 1984 őszén nyílik a gyógy­szertár.

Next

/
Thumbnails
Contents