Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-06 / 263. szám
„A forradalom perzselő fuvallata” Gyár, ott tál a síneken Korabeli cikkek a Nagy Októberről gúságát szeretnék kivívni, a régi forradalmi tömegmozgalmak helyett továbbra is bíznak a választójogi harc mindenhatóságában, sikerében. 1917 ősze feszült várakozással volt tele. Az október 17-i szám első oldalán újabb forradalmi helyzetről olvashatunk. Az idézett külföldi lapvélemények szerint az ideiglenes kormány Kerenszkij vezetésével nem érte el célját, nem szüntette meg a válságot. A munkástanács lapjában, az Izvesztyijában megfogalmazott, kormánynak címzett üzenet drámai tömörséggel pedig csak ennyi: Félre innen! A november 9-i szám sza- alagcíméből értesülhettek először a Nyírvidék olvasói az új, gyökeres fordulatról: Pé- terváron újra kitört a polgár- háború. Koppenhágából, Stockholmból keltezett jelentések alapján számolt be az újság a Kerenszkij-kormány utolsó napjairól. Kiújultak az utcai harcok, a forradalmáOroszországi viszonyok dolgában óriási léptekkel haladt előre, látóköre kitágult s a frontokon harcolók visz- szatérése hatalmas impulzust fog adni a felébredt öntudatnak." Élénkülni látszik a politikai élet. A nyíregyházi feministák ismét hallatják hangjukat. A világháború kitörésekor még azonosultak az igazságtalan hódító célokkal. 1917 őszén már megfogalmazzák követeléseiket. A választójogi miniszternél és a belügyminiszternél is jár küldöttségük. A háború negyedik évében, mikor „északról a nagy forradalmi átalakulás perzselő fuvallata száll felénk, elérkezett az idő arra is, hogy az egyén jogairól beszéljünk" követelték fellépéseükkel. A módszer, amellyel a nők egyenjoA világrengető napok saj tóvisszhangját keresni a ko rabeli szabolcsi napilapba: nem eleve kudarcra ítélt vál lalkozás. Tegyük gyorsan hoz zá: az 1917-es Oroszország események hiteles krónikájá természetesen hiába is remél nénk a megsárgult lapoktól A Nyírvidék többnyire csal hivatalos jelentéseket tehetet közzé. Akadt azért néhány olyar írás — elsősorban a február forradalmat követően — amelyeknek szerzői óvatosai elemezték is az eseményeket Az 1917. március 17-i lap vezércikkében egy régi március, 1848—49 nagy eszméit vívmányait vérbefojtó elnyo mó rendszer, a cárizmus bukását ünnepli a szerző. Annak a népelnyomó hatalomnak a megszűntét köszönti amelyet a háború szülte kin, keserv, nyomor és szenvedés izzó lávája temetett maga alá. „ ... tettekre ragadta a sínylődő sokaságát, hogy az alkotmány lárvás vázából alkotmányt csináljon, hogy ... új márciust teremtsenek, amely március talán meghozza a népek megváltását." Nem véletlen, hogy a polgári demokratikus átalakulást hozó oroszországi eseményekkel többen azonosulni tudtak a korabeli Magyarországon. Anélkül, hogy mesz- szire menő következtetéseket olvasnánk ki a sorokból, annyi megállapítható: az önkényuralmat felszámoló népharag jogosságát a polgári nézeteket vallók is elfogadták. A forradalmárok iránti rokonszenvet erősítette az is. hogy az Osztrák—Magyar Monarchia egyik háborús ellenfelének belső gyengesége egyértelműen világossá vált. Felcsillant a közeli fegyverszünet és különbéke reménye, amely elkerülhetővé tette volna a közelgő összeomlást. Hogy mi történik Oroszországban valójában, azt nagyon kevesen értették meg. Egy másik írásban a februári és márciusi napok mérlegét megvonva a krónikás az orosz forradalmat XVIII. század végi elődjéhez, a nagy francia forradalomhoz hasonlítja. „Az oroszok is alkol- mányozó gyűléseket tartanak, mint akkoriban a franciák; az orosz hercegek önként mondanak le birtokaikról, mert ha nem teszik, honfitársaik éppen úgy elkoboznák e birtokokat, mint a menekült francia főurakét a franciák; a papság éppen úgy ellenáll a forradalmi kormánynak, mint ott; de ami mégis más a mai forradalomban a régivel szemben az, hogy a régit béke előzte meg és háború követte, míg a mostani forradalom harcban született, hogy békét teremjen." Az új típusú néphatalom megteremtésére tett bolsevik erőfeszítések a mindennél erősebb béke- vágy mögött a kortárs számára homályban maradtak. Az oroszországi események hazai hatása azért nem korlátozódott csak ennyire. A megyei direktórium későbbi ügyvezetője, Tompos Endre sorai sejtetik, hogy a cár burok barrikádokat emeltek, és a főváros egyes részeiben ősz szeütköztek a kormányhű csapatokkal. A felgyorsuló eseményekről tájékoztató hírek végén a legfrissebb így szól: „A sajtóhadiszállásról jelentik: északkeleten szikra- láviró-állomásaink Pétervár- ról föladott dróttalan táviratot fogtak el, amelyből kiderül, hogy az orosz ellenforradalom győzött. Kerenszkij elmenekült, letartóztatását elrendelték. Péterváron a politikai foglyokat szabadon bocsátották." Az „ellenforradalminak” minősített nagy októberi fordulat tehát bekövetkezett: a bolsevikok vezetésével a nép magához ragadta a hatalmak R. G. — Igen, elmentem egy kicsik aztán visszajöttem. Tanultam. gépészmérnök lettem. dolgoztam a Kaposvári Mezőgépnél, aztán 78-ban hazatértem. Közben 1965-ben voltam itt egy évig segédmunkás is. Marokra fogott szavakkal tömör a karrier. Óvoda, iskola, munka. Amikor a mérnök visszatért, két évig műszaki osztályvezető volt, aztán az igazgató kinevezte a fermentáló üzem vezetőjévé. Gépészmérnök és a dohány? Vajon hogyan jön össze ez a két különböző dolog? — Ügy, hogy korábban volA repülőhídrol a gyárra látni. A gyár túl van a síneken és a híd a. várossal köti össze. A repülőhid az élet, a munka tartozéka Aki a gyárban dolgozik, naponta kétszer, vagy többször megy át rajta. Ez eleinte élmény, aztán megszokás, idővel teher és megerőltetés. Élmény, amikor az ember lenéz és látja elfutni a vonatokat Záhonynak, Miskolcnak, avagy Budapestnek. Cseng benne a váltók csattogása. Élmény az is, ha az ember a városra visszanéz. Háztetőkre lát. egészen a város szívéig, lát kéményeket és kupolákat, és bosszantó néha, hogy a lépcsők alján már csak a munka vár. Megszokott és közömbös akkor lesz a repülöhíd, amikor az ember már százszor, milliószor átmegy rajta. Mit lásson? Mit nézzen már? Csókjait elcsókolta, álmait, vágyait felélte, elfogyasztotta. Viszont laza egy deszka és abba örökké belebotlik. Bosz- szantó. Teherré akkor válik a híd, ha már az ember érzi és tudja, lába és karja van, amikor már asztmája, reumája és minden baja van, de még megy. Nem repül, de álevickél a hídon, mert várja a gyár!. .. Nem is gyár. Mai nevén Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat, de ezt a hivatalos ügyfelektől eltekintve senki sem mondja. Úgy mondják „megyek a gyárba, avagy sietek az üzembe”. A munkás, aki tmk-lakatos, do- nánylevél-felrakó, gépkezelő, liftkezelő, varró vagy bármi, szóval a munkás, ha kérdik tőle, hogy hol dolgozik, gondolkozás nélkül azt mondja, „hát a gyárban, a dohánygyárban”. Ez már megszokott, elkönyvelt, elfogadott. Gyár csak egy van, a régi, az ősidőkből való, ott túl a síneken. Az a gyár már akkor is volt, amikor Nyíregyházát 1945- ben bombázták. A gyárat is megszórták, rommá tették. Természetesen az újjáépítés nem késhetett. Szabolcsban újra meg újra termett a dohány, kellett a beváltás, a fermentálás. Sokáig jóformán csak ez a fermentáló volt a város ipara ... A portán — őszidőtájt — nagy a forgalom. Műszakba most sokkal többen járnak. Az állandó munkásokat időszakiak is kiegészítik, utalva az egykori, a harminc év előtti gyakorlatra, amikor csakis időszakiak voltak. A fermentálás idényjellegű, kampányfeladat. Kezdődik augusztusban, szeptemberben és tart a munka a következő év áprilisáig. Most a gyár nyáron is tartja, köti az embereit úgy, hogy fermentálás híján olyan bérmunkát vállal, mint a papíripari termék- feldolgozás, boríték-, zacskó-, papírzsákkészítés. Ha nem így lenne, nem maradna munkás a szezonra, hiszen régen volt az, amikor örültek az emberek, ha hónapokra is, de munkát kaptak. Ma már sok gyár, sok üzem van, lehet válogatni. Nem a munkás fut, kilincsel munkáért, de a gyárak, üzemek keresik a munkaerőt ... Kint a terepen, ahová a ponyvába kötött dohányokat rakják a beváltókból érkező teherautókról, a többi ember között egy asszony, Kovács Sándorné sürgölődik. Most nyersanyagátvevő, de ő is úgy kezdte, mint időszaki. — Négy hónapra vettek fel akkor. 16 évesen, és milyen jó volt, hogy felvettek, hiszen kellett a pénz. a kereset, és más munka 1949-ben itt nem . volt. Időszaki voltam még 50-ben, aztán 1951-től ez az állandó munkahelyem. Miért tartottam ki? Mert megszerettem ezt a gyárat, a munkát. Helyemre leltem. Ügy kezdtem, mint segédmunkás. Aztán voltam hőfokoló, fer- mentőr csoportvezető, most nyersanyagátvevő vagyok. A nyersanyagátvevő dolga szakértelemhez kötött. Kell annyira ismernie a dohányt, hogy fajta- és levélazonossággal kialakuljon az ötnapi feldolgozáshoz elegendő 5—6 ezer mázsa raktári készlet. Fő az egyöntetűség. A fermentálás folyamata ezzel kezdődik. Az egy levélfaj, egy választék a kocsányozás után a szárító alagútba jut, aztán préselik, bálázzák. A végtermék, az ötven kilogrammos bála ismét raktárban köt ki, ott automatikusan összeérik. Szakszerűen; lezajlik az utófermentáció. Nos, ha a nyersanyagátvevő téved, akkor ahol a cigarettákat gyártják, már felmordul valaki. De hát miért is tévedne? — Azért van vita olykor köztem és az üzemvezető elvtárs között. Van úgy, hogy nem alszunk emiatt, de aztán kiheverjük. Egy a fontos, a vita soha nem öncélú, mindig a munka hozza, a munka érdekében történik minden. Persze tudom én, kicsit nagy a szám, de hát én már nem változom, öt évem van a nyugdíjig, ezt nekem, és talán másoknak is ki kell már bírni. Hát ez van. A gyár kitermeli a maga jó embereit és nincs, aki csalhatatlanul megmondhatja, a gyár van a munkásért, vagy a munkás a gyárért. Is-is. Úgy kellenek egymásnak, mint éhezőnek a kenyér. Mert nem csak az a húszhatvanas órabér számít, de leginkább, hogy Kovácsné- nak ott túl a síneken dolga van, és adódik öröme, bosszúsága, vitája is néha. Így, ilyen alapon a gyár, a közösség az övé, életének része. És jó, hogy van ott egy szocialista brigád is. Jól megvan egymással tizennégy ember, és az is jó, hogy 34 év munkáját már sok szép szóval, jutalmakkal és kitüntetésekkel ismerték el. — Tyúkléptekkel, de ha- Ladtam előre — mondja az asszony és a fermentáló üzem vezetője ezen csak egyetértőén mosolyog. Ö is haladt. Mént előre, mint mindenki, és minden. Közben erős nikotinillat lengi körül. — Meg lehet szokni — mondja Katona Béla. — Van aki már gyerekkorában szívja magába. Engem régi szálak kötnek a gyárhoz. Édesanyám az ötvenes években itt dolgozott és én idejártam a szomszédos napközibe. Most óvoda. A legkisebb fiam is itt óvodás... Ez is része a gyárnak. Óvo- dáskodik egy gyermek a falai tövében, aztán felnő és egy kis vargabetűvel visszatér oda, ahonnan indult. Mint ahogyan a költő mondja1: „Föl, föl dobott kő, újra, meg újra .. lak csak a dohányhoz értő jő szakemberek és voltak csak a gépekhez nagyon jól értő szakemberek. Az eredmények érdekében e két dolgot ötvözni kellett. Úgy hiszem, sikerült. Az átszervezés nagy eredményének tartom, hogy amíg 1976-ban egy műszakban 310 mázsa dohányt fermentált az üzem, jelenleg 410 mázsát. Nem nagy szám a különbség, de az a fontos, hogy ma itt a dohányosok is értenek a technikához és fordítva, a műszakiak is tudják, hogyan lehet több és jobb minőségű dohányt fermentálni... Az üzem, avagy a gyár, évente 130—140 ezer mázsa dohányt dolgoz fel, fermentál. Minden gépesített. A fermentálást régi és új gépek egyaránt szolgálják, úgy, mint ahogyan vannak régi és új dolgozók. Az élet pedig a gyárban sokszínű, változatos. Mint mindenütt a világon, a munka nem komor robot, de érzések és érzelmek csiholója. Nem lehet senki sem annyira közömbös, hogy ne csak a munka tárgyát, de önmagát is, és társait is formálja. A párttitkár, Ambrusz József főművezető, ha kérdik, elmondja: az üzemben nem csak fermentálnak, de dohánytörés idején szárítással is foglalkoznak. — A szárításnak két módozata van. Amíg van ember és nem kezdődik a fermentálás, saját magunknak szárítunk, szeptemberben viszont mar bérszárítást végzünk úgy, hogy a megrendelő tér-, melőszövetkezet adja a munkaerőt. így ezzel a két módozattal idén összesen 8780 mázsa dohányt szárítottunk. Szükséges és jó segítség ez a termelőknek. A gyárban semmi sem öncélú, minden cselekedetnék közösségi, úgy is mondhatnánk üzemi haszna van. A szárítás pénzbevétel, az emberekkel való foglalkozás viszont munkásnevelés. Például a pártoktatás? Az, hogy különböző iskolákon, szemináriumokon összesen negyvenen tanulnak, éppen úgy üzemi érdek, mint az, hogy fermentálják a dohányt. Elég ennek megértésére egy elejtett mondat. — Nálunk is van fluktuáció, de aki marad, az örökre itt marad és ezek az emberek szinte a gyárral, a gyárban nőnek fel. A párttitkár is úgy kezdte. Harminc éve felvették az üzembe fizikai munkásnak, aztán tanult, lett csoportvezető, művezető, tizenhárom éve már főművezető. Hogy miként végezte a dohányipari technikumot, miként képezte magát politikailag — lehet, hogy kívülállóknak érdektelen —, de a gyárnak és az embernek magának semmiképpen sem az... Ha műszakváltás van, nagy az emberáradat a repülőhí- don. Munkások munkába tartanak, munkások haza igyekeznek. Százával vannak. És erről jut az embernek eszébe: volt idő, nem is olyan régen, hogy az egész városnak nem volt annyi állandó munkása, mint most ennek az egy gyárnak ott, túl a síneken. Seres Ernő 1983. november 6. MM ÜNNEPI MELLÉKLET Oroszországi viszonyok Mit mondott I,cnm? . t.rum < >m%/ -/ ‘ wli-st.' Sv»tf«i>ö| tiKpcf ;** ;»r **x>‘*» ’ w.il. HiájjOMt! IF ifA't't ft*f*ft -*f «*.:<'**>* 't* -* •»< * • ' # % éij lt!«M 4 "■ **' ■ kását követő fordulat a várt békénél többet hordoz magában. „Az elmúlt három esztendő az orosz forradalom befolyása alatt is századokkal vitt előre bennünket Mint katona is tapasztaltam, hogy irtózatos áldozatokkal, önmagát felülmúlva küzdő népünk e három év alatt intelligencia
