Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-06 / 263. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. november 6. Magyar vezetők üdvözlő távirata november 7-e alkalmából JURIJ VLAGYIMIROVICS ANDROPOV elwtársaiak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége elnökének, NYIKOLAJ ALEKSZANDROVICS TYIHONOV elvtársnak, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének Moszkva Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és a magyar nép nevében szívből jövő üdvözletünket és legjobb kívánságainkat küldjük önöknek és az önök személyében a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének, a Szovjetunió minisztertanácsának és a testvéri szovjet népnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 66. évfordulója alkalmából. A Nagy Október gyökeres fordulatot hozott az emberiség történetében, utat nyitott a kizsákmányolástól mentes szabad élethez, a társadalmi felemelkedéshez. A lenini eszmék megtestesüléseként, nagy áldozatok árán, a nép műveként megszületett és legyőzhetetlen erővé vált a világ első szocialista állama. A szocializmus őszinte hívei saját törekvéseik kifejezését látták a lenini életműben, nagy várakozással és reménységgel tekintettek a Szovjetunióra. Példája ma is világszerte ösztönzést és erőt ad a békéért, a népek boldogulásáért, a haladásért küzdő millióknak. A szovjet nép lenini kommunista pártja vezetésével kiemelkedő eredményeket ért el a gazdaság, a kultúra fejlesztésében, az új társadalom építésében. Történelmi vívmányai meggyőzően bizonyítják a marxizmus— leninizmus el nem évülő igazságát, a szocialista társadalmi rendszer magasabbrendű- ségét. Szilárd meggyőződésünk, hogy a testvéri szovjet nép sikeresen oldja meg a szocializmus építésének soron következő feladatait is. A Szovjetunió fáradhatatlan harca a nemzetközi biztonságért, a világ békéjéért, a társadalmi haladás előmozdításáért kivívta a világ közvéleményének széles körű elismerését és támogatását. Napjainkban a nemzetközi helyzet éleződése közepette a Szovjetunió következetes, higgadt békepolitikája, megegyezést kereső kezdeményezései a fegyverkezési verseny megállítására, az enyhülés vívmányainak gyarapítására a világbéke megőrzésének egyik döntő tényezője. A magyar nép, amely felszabadítóját tiszteli a Szovjetunióban, nagyra értékeli népeink közös történelmi vívmányát, a magyar és szovjet nép megbonthatatlan barátságát. Az azonos eszméinken, közös céljainkon nyugvó barátságunk, egységünk, internacionalista szövetségünk ma is népünk békéjének, hazátok függetlenségének és biztonságának, szocialista építőmunkánknak fontos támasza. A magyar párt- és kormányküldöttség ez évi hivatalos baráti látogatása a Szovjetunióban tükrözte nézetazonosságunkat a szocializmus építésének alapvető kérdéseiben, a magyar— szovjet együttműködés erősítésében, a világ- helyzet megítélésében. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus szellemében a jövőben is erősíti kapcsolatait a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a Szovjetunióval közös céljaink megvalósítása érdekében. A Szovjetunió és a világ haladó erőinek nagy ünnepén szívből kívánjuk önöknek, hogy az SZKP XXVI. kongresszusa határozatainak megvalósításáért, a világ békéjének megőrzéséért folytatott nemes harcukat további kiemelkedő sikerek övezzék. kadar János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára LOSONCZI PÄL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke LÄZÄR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Dr. Várkonyi Péter külügyminiszter táviratban üdvözölte Andrej Gromiko szovjet külügyminisztert a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 66. évfordulója alkalmából. Ünnepi koszorúzás a Lenin-emlékműnél A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 66. évfordulója tiszteletére szombaton a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa koszorúzási ünnepséget rendezett Budapesten, a Felvonulási téren, a Lenin-emlékműnél. A magyar és szovjet zászlókkal, s a nemzetközi munkásmozgalom vörös lobogóval díszített téren a fővárosi dolgozók, fiatalok több százas serege gyűlt össze az ünnepi eseményre. A szoborral szemben csapatzászlóval felsorakozott a Magyar Néphadsereg díszszázada. Pontban 10 órakor kürtszó jelezte az ünnepség kezdetét, majd a díszszázad parancsnoka jelentést tett Losonczi Pálnak, az MSZMP Politikai Bizottsága-tagjának, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, aki ezután ellépett a katonák sorfala előtt. A szovjet és a magyar himnusz elhangzása után a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Kádár János, a Központi Bizottság első titkára és Németh Károly, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai helyeztek koszorút az emlékmű talapzatára. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának koszorúját Losonczi Pál és Traut- mann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, a Minisztertanács koszorúját Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Sarlós István, a Minisztertanács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottság tagjai helyezték el. A Szovjetunió magyarországi nagykövetsége képviseletében Vlagyimir Bazovsz- kij nagykövet és Anatolij Popov vezérőrnagy, katonai és légügyi attasé koszorúzott. A budapesti diplomáciai testületek koszorúját Boncso Mi- tev, a Bolgár Népköztársaság, Jerzy Zielinski, a Lengyel Népköztársaság, Karl-Heinz Lugenheim, a Német Demokratikus Köztársaság nagykövete, továbbá Alekszandar Iliev Decsev vezérőrnagy, a Bolgár Népköztársaság, Gerhard Heim ezredes, a Német Demokratikus Köztársaság nagykövetségének katonai és légügyi attaséja és Andrzej Szelag százados, a Lengyel Népköztársaság nagykövetségének katonai és légügyi attaséjának helyettese helyezte el. A társadalmi és tömegszervezetek képviseletében Pozs- gay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Fejti György, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, Varga László, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára, Is- pánovits Márton, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének főtitkára és Bíró Gyula, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkára koszorúzott. A fegyveres erők nevében Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, Horváth István belügyminiszter és Borbély Sándor, a munkásőrség országos parancsnoka helyezett el koszorút. Az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport képviseletében Konsztantyin Kocsetov vezérezredes, a déli hadseregcsoport parancsnoka, Nyiko- laj Sevkun altábornagy, a déli hadseregcsoport katonai tanácsának tagja, politikai csoportfőnök és Szagadat Nurmagambetov altábornagy, a katonai tanács tagja koszorúzott. Budapest főváros Tanácsa koszorúját Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke és Farkasinszky Lajos, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese helyezte el. Az emlékmű talapzatát virágokkal borították el a fővárosi üzemek, intézmények, hivatalok dolgozóinak és a budapesti fiataloknak a küldöttei is. A koszorúzási ünnepségen részt vett politikai és társadalmi életünk számos magas rangú személyisége. Ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek sok vezetője és tagja. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival és a katonai díszszázad elvonulásával ért véget. Békében tini minden országgal írta: Rosttá István kütUgymtnisMter-helyettes □ Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének napjáról megemlékező köszöntőkben rendre elhangzik, hogy az új hatalom első szava a béke volt. Több mint hat és fél évtized történelmi távlatának minden tapasztalata azt is tanúsítja, hogy a béke nemcsak első szava volt a szovjet külpolitikának, hanem máig élő, lényegi tartalma maradt. Ennek igazságát naponta érzékelhetjük. A világ, s benne Európa helyzete egyre feszültebbé és veszélyesebbé válik. Az imperializmus szélsőséges körei a féktelen fegyverkezési hajsza útján nyíltan törekszenek a katonai fölény megszerzésére. Soha nem látott méretekben halmozzák fel a tömegpusztító nukleáris, hagyományos és vegyi fegyvereket. Különösen veszélyes e tekintetben, hogy folytatják a gyakorlati előkészületeket az új közepes hatótávolságú amerikai rakéták nyugat-európai telepítésére. Mindezt éles hangú szovjetellenes ésszo- cializimusellenes propagandakampány kíséri, többek között azzal a céllal, hogy az ideológiai ellentéteket az államközi kapcsolatok tényezőivé tegyék. E propagandakampány arra is irányul, hogy az imerialista hatalmak elhárítsák magukról a felelősséget a nemzetközi légkör megrontásáért és elködösítsék valódi szándékaikat. A szovjet külpolitika, szocialista lényegéhez híven, homlokegyenest ellentétes irányvonalat követ. A rágalmakat elvi alapon, higgadtan és határozottan visz- szautasítja, de nem folytat szitok-átok hadjáratot ellenfeleivel szemben. A mostani feszült és durva imperialista propagandával mérgezett helyzetben is tovább küzd a béke megőrzéséért és megszilárdításáért, az enyhülésért, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, az államok együttműködésének bővítéséért és elmélyítéséért. Amikor ezt teszi, nemcsak a saját és a szövetségesei biztonságának védelmére gondol, hanem áthatja a felelősségérzet a világ népeinek sorsáért is. Abból indul ki, hogy józan fejjel, a realitások talaján nincs és nem is lehet más emberileg elfogadható alternatíva a világ előtt, mint a békés egymás mellett élés. Nem hagy kétséget afelől, hogy a történelmileg kialakult erőegyensúlyt semmiképpen nem engedi megbontani, de ezt az egyensúlyt nem további fegyverkezés útján, hanem a tényleges leszerelés eredményeként a fegyverzetek alacsonyabb szintjén kívánja elérni. Ez a törekvés vezeti a Szovjetuniót, amikor arra összpontosítja erőfeszítéseit, hogy ne kerüljön sor új amerikai közép-hatótávolságú nukleáris rakéták nyugat-európai telepítésére. A megállapodás előmozdítására egy sor javaslatot tett a genfi tárgyalóasztalra. A döntő szakaszba lépetttárgyalásokon még van lehetőség a megállapodásra, és ennek elérésére további erőfeszítések szükségesek, bár — nem a Szovjetunió hibájából — már sok idő kárba veszett. A Szovjetunió — amint azt Jurij Andropov 1983. október 27-i nyilatkozatában foglalt újabb javaslatok is bizonyítják — mindaddig nem mond le a megállapodás kereséséről, ameddig az Egyesült Államok saját lépéseivel ezt lehetetlenné nem teszi. A Szovjetunió önállóan és a Varsói Szerződés keretében, szövetségeseivel együtt a javaslatok egész sorát dolgozta ki és tárta a világ közvéleménye elé. Valamennyi azonos célt követ: a béke megóvását és a nemzetközi biztonság megerősítését Európában és az egész világon. Egy részük az enyhülés időszakában és annak előkészítéseként — amikor még megvolt a partnerek készsége is — realizálódott. Szovjet kezdeményezésre születtek olyan jelentős nemzetközi megállapodások, mint az atomsorompó- és az atomcsendegyezmény, mint a baktériumfegyver betiltásáról kötött szerződés, az első és második SALT-megállapodás — még ha ez utóbbi nem is lépett hatályba — és egy sor más fontos szovjet—amerikai egyezmény. A Szovjetuniónak és a Varsói Szerződés többi tagállamának kezdeményező szerepe volt a helsinki záróokmány elfogadásában. A Szovjetuniónak és a Varsói Szerződésnek ma is számos javaslata és kezdeményezése van, amelyek elfogadása mégállíthatná a nemzetközi feszültség növekedését, csökkenthetné az emberiséget fenyegető veszélyeket és visszavezetné a világ országait a kölcsönösen előnyös együttműködés útjára. Az e helyen felsoA Nagy Októberi Szocialista Forradalom 66. évfordulójára készülnek Moszkvában. Transzparens a Vörös téren. (Kelet-Magyarország telefotó) rolhatatlan számú, érvényben lévő békejavaslat közül többet is megemlíthetünk, amely a szovjet külpolitika lényegét különösen megvilágítja. így például a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállama javasolta, hogy a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai kössenek szerződést, amelyben kötelezettséget vállalnak, hogy kölcsönösen lemondanak a katonai erő alkalmazásáról és békés kapcsolatokat tartanak egymással; a nukleáris hatalmak, amelyek eddig nem tették meg, vállaljanak kötelezettséget arra, hogy elsőként nem alkalmaznak nukleáris fegyvert; az ösz- szes nukleáris hatalom egyidejűleg fagyassza be meny- nyiségi és minőségi tekintetben is a birtokában lévő nukleáris fegyvereket; általánosad és teljesen tiltsák be a nukleáris fegyverkísérleteket; tiltsák meg a világűr militarizálását; mentesítsék Európát a vegyi fegyverektől annak első lépéseként, hogy az egész világon betiltják és megsemmisítik ezeket a fegyvereket Ezek a javaslatok, sok más kezdeményezéssel együtt még érdemi válaszra, tárgyalásra és realizálásra várnak. A másik fél azonban nem ad érdemi választ, pedig az itt felsorolt javaslatok kézenfekvő következe tetést kínálnak: mindegyik olyan, amely figyelembe veszi a másik fél jogos érdekét is. Nemcsak a Szovjetunió és a szocializmus érdeke, hogy a Varsói Szerződés és a NATO mondjon le a katonai erő alkalmazásáról és a két szövetségi rendszer tagállamai tartsanak fenn békés kapcsolatokat egymással. Nemcsak a Szovjetunió és a szocializmus érdeke, hegy ne alkalmazzanak nukleáris fegyvert, hogy hasznosabb célra fordítsák a fegyverkezésre használt csillagászati összegeket, hogy megakadályozzák a világűr militarizálását és így tovább. Ez mindkét fél, sőt az egész emberiség életbe vágó érdeke. A magyar népnek is érdeke ez. Ezt fejezte ki a magyar párt- és kormány- küldöttség júliusi moszkvai látogatásán, amikor hangsúlyozta, hogy nagyra értékeljük a Szovjetunió kimagasló szerepét a világbéke megőrzésében. Teljes mértékben támogatjuk az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvén alapuló szovjet javaslatokat, amelyek a fegyverkezési verseny megfékezésére és a nukleáris háború veszélyének elhárítására irányulnak. A szovjet külpolitika erejének egyik forrása éppen abban van, hogy élvezi a békéért küzdő népmozgalmak, a haladó erők szimpátiáját és cselekvő támogatását. A szovjet külpolitika hatást gyakorol a realista módon gondolkodó nyugat-európai politikai körökre is, amelyek felelősséget éreznek népük és a világ sorsa iránt. □ Nagy Októberi Szocialista Forradalom 66. évfordulóján nem téveszthetjük szem elől a fennálló feszültségeket és veszélyeket, de bízunk és bízhatunk is abban, hogy a fegyverkezési hajszának véget lehet vetni és elhárít- hatók a békét fenyegető veszélyek. Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának szavaival élve: „A felelős állami vezetőknek csupán egy választásuk van — mindent meg kell tenniük a nukleáris katasztrófa elhárítása érdekében. Minden más álláspont rövidlátó, mi több, öngyilkosság.”
