Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-29 / 281. szám
1983. november 29. Kelet-Magyarország 3 Kesereg a szövetkezet elnöke. Egy hónap múlva újévet írunk, s még nincs szerződésünk a Hungaro- fructtól. Bizonytalanságban vannak a jövőt illetően. Mert az exportládának nincs piaca, maguknak gyártják a termelő- szövetkezetek. Az így szabaddá váló kapacitásukat ugyan leköthetik más termék gyártásával, nem is ez a probléma. A gépeket nem tudják üzemeltetni, bezárhatják a gatter ajtaját. Való igaz, nem olyan keresett cikk már a Szabolcs exportláda, amelyekben az almát szállítják a külföldi vásárlókhoz. Nem keresett, mert majd mindegyik tée&z gyárt ládát, télen ezzel keresik kenyereiket a tagok. A termelőszövetkezetek részéről ez érthető védekezés két okból is. Egyrészt olcsóbban állíjék maguk elő, mintha vásárolnák, másrészt pedig nincsenek kiszolgáltatva a kínálatnak. Az ugyanis vagy van, vagy nincs, így annyit készítenek, ameny- nyire szükségük van, nem egy gazdaságban felesleg is adódik. Arról kérdezem a szövetkezet elnökét, mit szándékoznak ezek után tenni. Konkrét elképzelésük még nincs. Egyelőre várakozó álláspontra helyezkednek, hátha mégis szól a Hungarofruct, szerződést köthetnek. Olyan termék gyártására nem gondoltak, amivel hasznosítani tudnák a fűrészüzemet Még nem gondoltak. Valahol érthető, de inkább elítélendő ez a magatartás. Elmúlt már az az idő, amikor mindegy volt mit gyárt a szövetkezet (a vállalat, a gyár), sőt még álltak is egy-két hónapot. A rugalmasság napjainkban mindennél előiblb- revaló. Nem várni kell a megrendelésre, keresni kell. Ez pedig nem lehet gond egy olyan ipari szövetkezetnél ahol a tagok szinte az egész országban dolgoznak kazánszerelésen és más munkákon, aztán az ország határain túl is részt vesznek az építőmunkában. Tallán a Hungarofruct meg más megrendelők is gyorsabban kötnének üzletet, ha ez a szövetkezet és a hozzájuk hasonló cipőben járó termelőüzemek az első elutasító, vagy várakozásra késztető jelzés után más partner után néznének. Mert minden ilyent üzlet kétoldalú. Nemcsak az egyik félnek kell," hogy jó legyen, de a másaiknak is figyelembe kell venni az érdekeit, rugalmasan kezelni az életet. (sípos) sak egy apró hi- Á_. bácskám van. Csak egyetlen egy ... Nem iszom, nem dohányzóm. Szeretem az asszonyt — mármint a sajátomat, nem a másét. Szeretem a gyerekeket — a másét is. Időben befizetem a lakbért, a gáz-, villany-, és telefonszámlát. Csak egy apró hibám van. Csak egyetlen egy. Három egyetemet végeztem: bölcsészetet, állatorvosit és kohászatit. Emellett a design kiváló szakértője vagyok. | SZATMÁRI IMI Gyár születik Gyarmaton Adalékok az „anyakönyvi kivonathoz" Korponai Anikó Aranyosi László Lakatos Zoltán Akik a csengersimai határátkelőhelyhez igyekeznek Fehérgyarmatról, az ipartelep bal oldalán egy érc cégtáblát láthatnak, melyen a felirat: IMI. Fiatal üzem, fiatal dolgozókkal, fiatal vezetőkkel. Az üzem élén Aranyosi László gépészmérnök, aki 32 éves. A vezetők között 30—34 éves műszaki és közgazdász szakemberek, a másfél száz dolgozó átlagéletkora 30 év, az üzem életkora alig 9 hónap. Kilincseltek Pesten hogy a GEV-telepet megvásárolják (és ezt tekintsék kiindulási alapnak), ettől kezdődően már rohamos tempóban bontakozott ki az IMI fehérgyarmati üzeme. 1983. január 1-től a pártapparátusból az új gyáregység vezetőjének nevezték ki Aranyosi Lászlót, így a telepítés szorgalmazójából a konkrét megvalósítás egyik vezetője lett. 1983. február 15-én a vállalat üzemfenntartási gyáregységéből negyvenen, s helyből pedig közel húszán láttak hozzá a GEV- telep átalakításához. Ezzel párhuzamosan a fehérgyarmati járási építőipari szövetkezet megkezdte egy 1300 négyzetméteres új csarnok építését, amely ez év végéré elkészül. 1983 áprilisában kezdődött a termelés és az idén még 58 milliós tervet realizálhatnak a házi vízellátó berendezésekből. Emellett a szatmári munkáslányok, -asz- szonyok villamos motorokat is tekercselnek. Nyereség kényszerhelyzetben 1984. január 1-től komoly alkatrészgyártó tevékenységük is lesz. A két ünnep között megérkeznek a gépek, s így nem lesz akadálya a termelés indulásának. A jelenlegi 175 dolgozónk fele nő, a jövő év végére a létszám várhatóan 250 fő körül alakul. A sok-sok leány között egy fiatalember, Lakatos Zoltán a vízellátó berendezés motorját ellenőrzi éppen: — A közeli községből, Kér- semjénből járok naponta a munkahelyre. Érettségi után irányítástechnikai műszerészként végeztem Miskolcon és ott maradtam a Lenin Kohászati Művek laboratóriumában. Kényszerhelyzet, édesapám halála késztetett arra, hogy özvegy édesanyámhoz hazajőve a környéken próbáljak munkát szerezni. Hallottam az új üzemről, felkerestem a vezetőjét és felajánlottam végzettségem, képzettségem, s egy hónap múlva, 1983. április 29- én már ebben az új üzemben dolgozhattam. Presszóslányból tekercselő A női munkások sorában meglepetve fedeztem fel a Fehérgyarmat és Vidéke Áfész Ibolya presszójának korábbi felszolgálóját, Korponai Anikót: Minden második nap dolgoztam a presszóban reggel 10-től éjfélig, de a füst, a zaj, az italos emberek, a körAranyosi László gépészmérnök így vall az indulásról: — A városi-járási pártbizottság évekkel ezelőtt határozatot hozott: mindent meg kell tennünk a foglalkoztatási gondok enyhítése, felszámolása érdekében. A pártapparátusban dolgoztam ekkor, ahová a gacsályi tsz főmérnöki munkaköréből hívtak és munkatársként egyik feladatomul kaptam: ipart telepíteni a szatmári tájékra. Veress Lászlóval, a Metripond fiatal főmérnöké. vei közel 40—50 nagyvállalatot kerestünk fel. Ajánlani tudtunk 2000—2500 jövendő dolgozót, fehérgyarmati ipartelepet, termelőszövetkezeteiket. — így kerültünk, Ikladra, az Ipari Műszergyár vezetőihez. Péter Pál vezérigazgató- helyettes és Kiss Kálmán műszaki igazgató fantáziát láttak Fehérgyarmatban, többször felkeresték a fehér- gyarmati párt- és tanácsi vezetőket, s közösen hozzáláttunk a jövendő Ipari Műszergyár fehérgyarmati telepe kialakításához. Új csarnok épült Segítséget kaptak a terület- fejlesztési alapból és a Sza- bolcs-Szatmár megyei Tanács is támogatta a fehérgyarmati Ipari Műszergyár telepének kialakítását. Amikor 1982 nyarán lehetőség nyílt arra, Kedvel a főnökség, és én is kedvelem a főnökséget. Tudományos munkám, mely a „Domináló szubsztanciaként hat-é a metagalaktika pszicho- sugaraknak a Szaturnusz gyűrűjébe való becsapódásakor?" címet viseli, az egész világon óriási visszhangot váltott ki. Csak egyetlen kis hibám van, egyetlen egy. Aktív tagja vagyok a NESZ-nek. A termelési előirányzatot mindig túlteljesítem 1,01 százalékkal. Soha semmilyen társadalmi munka alól nem vonom ki magam. Ha a szükség úgy hozza, hősi tettektől sem fogak visszariadni. Csak egy apró hibács- kám van... Csak egyetlen egy! Ha hiszik, ha nem, szeretek néha ha- zudozni. nyezet nem volt éppen kedvemre való. A kollégáim, a főnököm nagyon rendesek voltak, de lejárt a szerződésem és egyszerre munkahely nélkül maradtam. — Ekkor hallottuk meg. hogy nyílik egy új gyár, Ipari Műszergyár. Bár titkon még volt bennem egy olyan vágy, hogy tán jobb lenne- egy íróasztal, de a végén mégis úgy döntöttünk, én is csatlakozom azokhoz, akik Vásárosnaményba járnak át egyhónapos betanulásra. Sokan azt mondták: itt csak gombokat fogtok nyomogatni, annyira automata üzem lesz ez. Hát valóban nem így áll a dolog, mert bizony van emelgetnivaló is, meg ügyes- kednivaló is. — Szeptemberben, októberben már teljesítményben dolgoztunk. A betanulás idején 3000 forintot, most a teljesítményre való áttérés első hónapjában 2500 forintot kerestem. 20 éves vagyok, nem szégyellem, hogy gyárba kerültem, egy olyan gyárba, amiből még lehet valami. Tanulni szeretnék, szívesen dolgoznék a KlSZ-szervezet- ben többet, mint jelenleg. Betanított tekercsberakó vagyok, nem nagy egzisztencia, mondják sokan, de én egy kicsit büszke vagyok arra. hogy egy születő gyár munkásaként magam is formálója, alakítója vagyok ennek a közösségnek. Molnár Károly Megkülönböztetés M ég mindig túlterheltek. A munkahelyi és a családi gondok érzékenyebben érintik őket. A rengeteg vívmány ellenére egy sor hátrányt kell leküzdeniük. A jobbnál jobb intézkedések mellett ellentmondások is meghúzódnak. Megyénk egyes részein sajátos a helyzetük, a beidegződéseket nehéz felszámolni. Persze nem minden bajért a múltat kell hibáztatni, napjaink feladatait sem szabad levenni a napirendről. Ilyen és hasonló megállapítások hangzottak el azon a nőpolitikái fórumon, amelyet a közelmúltban Nyíregyházán szervezett az SZMT nőbizottsága. Mintegy száz lány és asszony ült együtt az asztaloknál. A fórum azonban nem alacsonyodott panasznappá. Higgadtak, kemények voltak a nők szavai. És ha valaki a saját sorsát hozta fel példának, mindjárt általánosított is és nem egyedi, hanem átfogó intézkedést sürgetett. Az a kisvárdai asszony is, aki például felvetette: a férje is elmehet táppénzre a beteg gyermekük mellé, de csak egy sor igazolás és kérvény után. A fiatalasszony feloldotta a kissé feszült hangulatot, amikor ezt mondta: „Mire a férjem elintézi, hogy táppénzre mehessen, addigra meggyógyul a gyerek. Szerintem egyszerűbb, különbséget nem tevő jogszabály kellene a táppénzzel kapcsolatban.” A gumigyárban dolgozó asszony egy ismert témát újszerű, érdekes megvilágításban elevenített fel. A „kulcsos” gyerekekről beszélt: városainkban egyre több a számuk. Magas azoknak az 5 és 10 év közötti gyerekeknek a száma, akik egyedül töltik otthon a fél, vagy az egész napot. Biztonságuk, felügyeletük, nevelésük megoldatlan. S milyen megoldásokra gondolt a gumigyári asszony? Arra például, hogy a gyest meg lehetne hosszabbítani, vagy máskor kivenni. A férj és a feleség műszakját jobban kellene összehangolni. Érdekes volt a TÜZÉP-nél dolgozó asszony két megjegyezése. Először is azt kérte, hogy a szociális és nyugdíjügyekben kapjanak bővebb és pontosabb információt a nődolgozók. Másodszor felhívta a figyelmet arra: a közfigyelem szinte kizárólag a kisgyermekes anyákra irányul, nagyobb társadalmi megbecsülést igényelnek azok az anyák is, akik több tizenéves gyereket nevelnek. A tizenéves gyerekek is igénylik a anyai gondoskodást, ők is sok munkát adnak szüleiknek. Természetes azonban, hogy mindenki egyetértett : abban: elsősorban a sokgyermekesek, a pályakezdők i és az alacsony nyugdíjas asszonyok élvezzenek meg- : különböztetett társadalmi gondoskodást. Felhívták a : figyelmet arra, hogy ne csak a teljes, hanem a ha- í tékony foglalkoztatásra is gondoljunk. A vívmányo- : kát, az eredményeket ne szégyelljük propagálni. Azt például, hogy megyénkben is a legtöbb üzemben megkülönböztetés nélküli a bérezés, főleg ott, ahol 1 teljesítményre dolgoznak. Egyre többen szereznek és : még többen szerezhetnének szakmát. A szakszervezet által szervezett fórumról lévén szó, arra is felhívták a figyelmet: a legutóbbi : választásokon minden eddiginél több nő került a szakszervezeti tisztségviselők közé. Ök meg- : bízatásuknál fogva is sokat tehetnek társaikért. Ezen a fórumon részt vett a SZOT nőbizottságának elnöke is. Az itt szerzett tapasztalatait bizonyára hasznosítja majd országos fórumokon. S persze sok olyan javaslat elhangzott ezen a tanácskozáson, amelyet helyben is meg lehet és meg kell oldani. Papp Sándor ezüstje Á könyv: életforma MÁTÉSZALKÁN A MEGYEI POLITIKAI KÖNYVNAPOK MEGNYITÓÜNNEPSÉGÉN ADTAK AT A „KIVÁLÓ TERJESZTŐ EZÜSTPLAKETT” KITÜNTETÉST PAPP SÁNDORNAK, A MÁTÉSZALKAI SZAMUNKÁSKÉPZÖ TANARÁNAK, A KOSSUTH KÖNYVKIADÓ TERJESZTŐJÉNEK. — A könyv egy kicsit az életforma. A feleségemmel egy helyen tanítok. Ö is gyűjt könyvet, én is. Gimnazista nagy, általános iskolás kislányom van. Nekik is vannak könyveik, nekik is lesz saját könyvtáruk. Így szeretném. — Hogyan lesz valaki terjesztő? — Pártmegbízatásként kaptam a feladatot. Való igaz, hogy megszerettem. Nem érzem munkának, inkább nevelői kötelességnek. Tudom, nem sok az a könyv, amit én adok el. Évi tizennégy-tizenötezer forint, de ha gondolatban követem a könyvek útját, akkor ez igenis pedagógusi munka. Mellettem nő, változik, lesz többé az a kis ember, fiatalember, aki a könyvekhez szokik, akinek lehet, hogy én adtam az indítást, hogy könyvek között élő ember legyen valamikor. — Meg kell győzni az embereket? — A tanáriban a társaimat nem, de a diákokat igen. Olyan könyvet kell adni a kezükbe, amit ha elolvasnak, kérik, vásárolják a többit. Ismerni kell hozzá a fiatalokat. Nem általában, hanem egyenként. Különben ha van terjesztői élmény, akkor ilyen élmény felfedezni, hogy mennyi minden érdekli az embereket. — A felnőtteket? — Nem elsősorban őket. Napjainkban az természetes, hogy megnőtt az érdeklődés a politikai írások, a gazdaságpolitikai témák iránt. Három éve végzem ezt a munkát, és ennyi idő távlatában is mérhető az igények, az érdeklődés változása. Mondhatnám art is, hogy párhuzamosan azzal, hogy napjaink történelme — sajnos — izgalmasabbá lett, az emberekben nőtt a történelem iránti kíváncsiság. — Fontosabbá lett a tegnapelőtt? — Nem így mondanám, bár talán így is igaz. A ma történései lettek fontosak. A gazdasági gondok éppen úgy, mint a napi politika. Megérteni mindezt történelmi visszapillantások nélkül sokkal, de sokkal nehezebb. Nem azt mondom, hogy aki elolvas egy könyvet, az attól kezdve érteni fogja maga körül a világ történéseit, de azt igen, hogy aki rászokott az olvasásra, aki gondolkodás közben egy bizonyos tudásanyaggal is gazdálkodhat, az jobban otthon van a világban. — Mindezt a felnőttekről mondtuk? — Nem. Gazdaságról, politikáról a mai gyerek is egyre többet hall. Otthon éppen úgy, mint akkor, ha rádiót hallgat, vagy televíziót néz. Ide hozzánk, a szakmunkásképzőbe, ezen nincs mit szépíteni, nem az általános iskolák kitűnői jönnek. A terjesztői munkában éppen ezért fontosabb nekem talán a gyerek. A gyerek, aki talán éppen egy vagy néhány könyv hatására lesz többé, lesz mássá, mint a könyvek nélkül lehetne ... Bartha Gábor
