Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-26 / 279. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1983. november 26. SZLÄVIK FERENC A kutatóméraök A gép nem fárad el, de nem pótolja az embert. Ám manapság a gyógyítás sem képzelhető el más tudományágak bevonása nélkül, a technika, mint az ember segítőtársa szerepet kap az orvostudományban is. Ennek előrebocsátásával is az orvosok egy részénél utópiának tűnhet, ami a megvalósítás küszöbén áll: a szív elektrokardiográfiai vizsgálatát egy kis számítógéppel kötik ösz- sze, s a gép magától felismeri a rendellenességet, meghatározza annak jegyeit, pontos választ ad a betegségre. Ennek a műszernek a kifejlesztésén, hazai elterjesztésén fáradozik Szlávik Ferenc, a Központi Fizikai Kutató Intézet műszaki igazgatója. — Elmei lett az Orvos továbbképző Intézetben rendszeresen tartok előadásokat. Eredeti, villamosmérnöki végzettségemhez képest régóta a tudományok határmezsgyéjén mozgok. Elgondolkodva, megfontoltan mondja mindezt. Az olyan ember magatartásával, akit a gyors észjárás mellett az elmélyült figyelem jellemez, aki nemcsak meghallgatja a másik véleményét, hanem ha kell, akkor felelősségteljesen dönt, gondolatainak logikájával hat a másikra. Az ív töretlen. A Nyíregyházán született Szlávik Ferenc kitűnően tanul, az otthoni indítás mellett a Kossuth Gimnáziumban olyan tanárokat kap, akik nyitottságra nevelik, majd az egyetemi évek alatt is tanul, s tanít, hogy 1956 tavaszától bekerüljön a Központi Fizikai Kutató Intézetbe, ahol egyre felelősségteljesebb beosztásokat tölt be. — Két olyan egyéniség is tanított, aki később megtisztelt barátságával. A gimnáziuim- ban Margócsy József volt az, aki nagy hatást gyakorolt rám, az intézetben az a Simonyi Károly volt az igazgatóhelyettes, aki olyan átfogó művet irt, amiben a fizika történetét, nagy egyéniségeit mutatta be. A Kossuth gimnázium kisdiákja a világháború után a könyvtár rendbetételén dolgozik, a szertárak környékén sürgölődik. Nyilván sarkallta az a szellemi örökség is, hogy Vietórisz Józsefnek, a gimnázium hajdani nagy tudományú főigazgatójának, kora elismert költőjének unokája volt. S hiába választotta a természettudományokat, a műegyetemről átjárt Füst Milán, Benedek Marcell előadásait hallgatni. Ebben az időben az akkori irodalmi folyóiratban, a Csillagban versei jelentek meg. Tavasszal, nyáron csodálatos lehet Csillebérc zöldjével, madárcsicsergésével. Az őszben dermedten dideregnek a lombjuk vesztett fák, die' így is elég kitekinteni a dolgozó- szoba hatalmas ablakain, hogy meg jelen jen a természet közelsége. Lassan 25 éve annak, hogy itt, a budai hegyek hajlatai között felépült az ország első, kísérleti atomreaktora. A kezdettől, illetve még az építéstől abban a csoportban volt Szlávik Ferenc, amelyik a reaktor hasznosításával foglalkozott. Mai tudományos tevékenységének, kutatómunkájának is ez adta az alapot. Ugyanis az ország legnagyobb, tulajdonképpen több intézetet magába foglaló kutatóbázisán .olyan szellemi energia halmozódott fel, olyan tapasztalatok gyűltek össze, amelyeket a tudomány más területein lehet hasznosítani, így vall erről: — Részesül az ember a gondolkodás, a feladatra felkészülés intellektusában, gyötrelmében és örömében, látja annak megvalósulását és működését. Űj feladat izgatja a kutatócsoportot. Annak az analógiájára, ahogy az atomreaktor belsejében lezajló folyamatokat is csak műszerek útján érzékelhetik, számítógépes feldolgozással tudják kiszűrni az értékes és a zavaró információkat, az emberi szív vizsgálatánál is hasonló megoldást szeretnének. Olyan műszer készül, amely egyszerre száznál több elektróda impulzusait veszi, mindenféle beavatkozás nélkül valóságos térképet rajzol a szívről, s feltárja az orvos előtt a beteg, elhalt részeket. A szakszerű megfogalmazás; felületi potenciál térképezése megannyi gondolkodást, kutató és orvos együttműködését feltételezi, hogy aztán a ma kutatása bevonuljon a holnap gyakorlatába. — És természetesen este öttől fél kilencig a családé, a gyerekeké vagyok — mondja, s közben távolba néz, csillog a szeme, mintha máris előtte teremne a 13 éves Zsuzsa, a tízéves Zoltán, s felesége, a fizika—kémia szakos középiskolai tanárnő. Mert ha az orvosoknak felső fokon tanít, akkor otthon az alapfokot kell művelnie. Lehetőleg olyan nyitottsággal, ahogy ő indult otthonról. Bár még a kisfiúnál a minden lehetséges elvét vallják, azonban a lányuk már elkötelezte magát a zenének. Rendhagyó — s mindennél többet mond a tehetségről —, hogy 13 évesen már a Zene- akadémia növendéke lehet. Mindez az általános iskolával csak úgy fér össze, ha magánúton tanul, otthoni felkészüléssel pótolja az elmulasztott iskolát. Meglehet, hogy a napi 4—5 órás gyakorlás a hegedűn más gyereknek tortúra lenne, neki öröm. A szülők pedig természetesen kötelességüknek érzik, hogy a kivételes talentum útjait egyengessék. Nem árt a visszakanyarodás a szülőföldhöz. S nemcsak emlékekből, hanem közvetlen élményekből is táplálkozik ez az érzés, hiszen Szlávik Ferenc rendszeresen ahogy mondja: „hazulról haza” érkezik, amikor betoppan 82 éves édesanyja Homok sori otthonába. — Látom a megváltozott várost, van, amit sajnálok, van, amit csak az emlékek miatt hiányolok. Mert -nem érdemes azon töprengeni, milyenek maradtak volna azok a vályogházak, amelyeket szétszedtek ott, a városközpontban. Nagy tisztelettel adózom azoknak az erőfeszítéseknek, amivel a lehetőségek között olyan városképet igyekeznek létrehozni, ami színesebbé teszi Nyíregyházát. Szeretem azt a „csatahajót”, az új művelődési házat a maga frappáns voltával, s haragszom azokra az építményekre, amelyek kirínak környezetükből, nem látszik rajtuk az egyedi jelleg. Ő is ott volt, amikor a Kossuth gimnázium jubileumát ülte, s büszkén vallja most is, hogy olyan tanárok, mint Schárbert Ármin, s a többiek nélkül kevésbé jutott volna el mai helyére. S nem volt szóvirág, udvariassági gesztus az sem, amikor felajánlotta segítségét. Ma is várja, hogy valaki rányissa az ajtót, hiszen egy akkora tudományos intézménynél, mint a KFKI, mindig vannak olyan, náluk már selejtezésre kerülő műszerek, eszközök, amelyeket az oktatásban nagyszerűen felhasználhatnak. — Időbeosztás? — gondolkodik el az újabb kérdésen. — Talán a nap 24 órája is kevés ahhoz, amit tenni akar az ember. A szakirodalmat például rendszeresen hazaviszem, otthon, az esti órákban jut időm arra, hogy léipést tartsak a tudomány fejlődésével. Cikkeimet is ekkor írom. A külföldi folyóiratokat eredetiben olvassa, amikor részt vesz valahol egy tudományos konferencián, akkor anyanyelvi szinten beszél partnereivel. Hatalmas íróasztalán látszólag egymástól teljesen elütő írásos anyagok. A folyóiratok mellett egy levél éppen az intézet telefon- központjának korszerűsítéséről szól, telefonon egy légkondicionáló berendezés javításáról intézkedik, de várja egy előterjesztés is, amely az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságtól érkezett. — Azt hiszem, ez a legnagyobb egyensúlyozás. Hogy az Íróasztal és a kutatás ne menjen egymás rovására. Ugyanis a műszaki igazgatónak szinte mindennel kell foglalkoznia, ami a kutatással, sok száz kutatóval összefügg, dolgom, hogy megteremtsem a feltételeket az alkotó munkához. Mégsem lehet azt mondani, hogy erre a posztra elég egy menedzser, mert aki nem ismeri belülről, mi .„fáj” a tudománynak, az nem tudja megkülönböztetni a fontosat a kevésbé lényegestől. Sok műszer megalkotása fűződik Szlávik Ferenc nevéhez. Elégtétel, ha nemzetközi konferenciákon úgy keresik meg, mint szakterülete professzorát S ebben sohasem az egyéni dicsőség kergetése dominál, hanem az a tudat, amáit még otthonról hozott: akkor értelmes a munkája, ha másoknak hasznos, amit csinál. Lányi Botond Nemrég került sor a sportfilmek hagyományos budapesti seregszemléjére. Ilyenkor fantasztikus meny- nyiségben áradnak a vászonról a sporttémájú alkotások: főleg hagyományos játék- és riportfilmek, híradók, de szabályosnak egyáltalán nem nevezhető összeállítások, portrék is. Részt vettem jó néhány vetítésen, ezúttal mégsem beszámolót adok közre — a jelentősebb művek egyébként megelevenednek a mozikban is —, hanem inkább a sport és a film kapcsolatáról szeretnék néhány észrevételt megosztani az olvasóval.' Magánügy, bár szorosan ide tartozik: a jegyzetíró nagyon szereti a sportot. Boldogult ifjúságában — egészen a huszadik életévéig — maga^ is futballozott, egy teljes szezont NB III-as szabolcsi színekben. Mikor sérülés törte ketté a különösebb kiugrási esélyekkel nem kecsegtető focistakarriert, az egyetemi tanulmányok mellett — szórakozásként — maradt a film. (A kritikusi pályán való állva maradáshoz másfajta követelmények szükségeltettek, mint a mérkőzéseken.) Foglalkoztat az a terv is, hogy a sport és a film egymás mellett élésének fejlődéstörténetét egyszer papírra vetem. A dokumentáció már megvan hozzá. A tézisek nemkülönben. Ezekből sorolok fel néhányat — abban a reményben, hogy akik figyelemre méltatják eszmefuttatásaimat, hozzám hasonlóan film- és sportpártiak. Kezdjük a legfontosabbal: a film és a sport a mozi diadalmas elterjedése óta kéz a kézben együtt járja útját. No nem úgy, hogy a rendezők kiemelten kezelik a témakört, s mindenki nagy előszeretettel portyáz a sport csodálatos világában. Oldalakat töltene meg, ha felsorolnám mindazon filmek címét, amelyekben a sportbeli — és nem mellékeA Corvina Kiadó olyan kiemelkedő személyiség dokumentumával ajándékozott meg bennünket, akinek három évtizedes tevékenysége megváltoztatta az európai kereszténység arculatát, akinek a világ népei sokat köszönhetnek, mert jogaiba, iktatta az anyanyelvet, s mert utat tört a népek szabadságvágyának. Luther Márton, az újkori Európa egyik legmarkánsabb szelleme sokféle betegsége, súlyos állapota miatt 1542- ben megírta szabálytalan testamentumát, amelyben azt tette örökösévé, aki az akkori törvények értelmében nem öröklőképes; feleségét. Luther testamentumának eredetije másfél évszázadra eltűnik szemünk elől, majd 1804-ben kalapács alá került a Carpzow-család szellemi értékeként, amelyet egy magyar műgyűjtő vásárolt meg negyven aranyért. Jankovich Miklóst, a tudóst és szenvedélyes gyűjtőt az a cél vezette, hogy a Széchényi Ferenc által 1802-ben alapított nemzeti könyvtárnak ajándékozza a rendkívüli hagyatékot. Megvette többek között az egykori híres Corvinák egyik nyugatra került példányát is, sen a magánéletbeli — megmérettetés a tét. Chaplin a szorítóban (a Nagyvárosi fények felejthetetlen bokszmeccse az utánozhatatlan balettmozdulatokkal). Az Egy ember ára című Lindsay Anderson-dráma profierkölcsöket leleplező jelenetei. A Tűzszekerek hamisítatlan olimpiai hangulatokat feltámasztó korfestése. A Rocky ízig-vérig amerikai karriersztorija. A sport mindemellett nemcsak klasszikus filmek cselekményének kötőanyaga. Johnny Weissmüller, az egykori úszócsoda Tarzanként kamatoztatta tehetségét. Nemcsak a vízben, hanem a földön is csillogtatta sportolóerényeit (ahogy futott, ahogy ugrott), de a Magyar Televízió jóvoltából megint megelevenedő őserdei epizódoknak nem sok köze van a művészethez. Legfeljebb a sport művészetéhez. Az ötvenes évek magyar filmgyártása ugyancsak felkarolta a sportot (és a Munkára, Harcra Kész mozgalmat), a megvalósítás azonban kevéssé igazolta a nemes szándékot. Nemrég megnéztem a Civil a pályán-1 (a kedvenceim közé tartozott, hiszen Szusza Ferenc, a remek futballista, bálványozott csapatom játékosa is szerepelt benne) — sajnos, nagyon porossá vált. Ugyanígy a Csodacsatár is, mely pedig megkísérelte szatirikus tükörben láttatni az össznépi futballőrület túlzásait. Igényesebb vállalkozás a Mese a tizenkét találatról. Hogy érdekes-e a gólok, csörték, hajrák stb. látványa? De még mennyire. Nem is tudom, hányszor láttam a londoni 6:3 találatait. Meg- unhatatlanok. Papp Laci sorozásai, Gerevich Aladár asszói szintén. A dokumentáció tehát nagyon fontos (mellesleg tanulni is lehet belőle: nem véletlen, hogy mostanában képmagnón szokták rögzíteni a leendő ellenfél mérkőzéseit). Amikor viszont elképzelt események tanúi vagyunk, engem nem annyira a mozdulatok,—hitelessége, a tökéletes technika, a virtuóz mutatvány ragad magával, hanem az atmoszférateremtés ereje, a pszichológiai megjelenítés eredetisége. Hadd hozzak ismét magyar példát. A Két félidő a pokolban című torokszorító Fábri Zol- tán-filmben színészek rúgják a focit. Maradandóbb lenne az élmény, ha nemzetközi sztárokat kértek volna fel közreműködésre (mint a nemsokára hozzánk is eljutó Huston-show-ban, a Menekülés a győzelembe futball- rapszódiájában) ? Korántsem. Mivelhogy a tragikus sorsok holdudvara sokkal fontosabb a konkrét meccsnél, s a labdarúgás apró részleteinek hitelességénél ... Mit szeretnék a vásznon látni? Olyan filmeket, amelyek — hogy még egy remekművet idézzek — a Hosszútávfutó (sakkozó, rúdugró, teniszező stb.) magányosságáról szólnak. Arról, hogyan kell — lehet — leküzdeni a holtpontot, a csüggedést, a kétkedést. Aztán sok-sok alkotást a „megérte” diadaláról. A győzelem öröméről. A sportolók kapcsolatairól, hátországuk jellegéről. A csapatjáték fényeiről és árnyairól. A sport fiatalokat, közösségeket, országokat tömörítő szerepéről. A harcról, melyet az élet minden területén folytatni kell az elharapózott bundázások ellen. Mint látható, a lista kimeríthetetlen. Ez egyben annak is biztosítéka, hogy a sport és a film szövetsége a jövő új világcsúcsai és Oscar-díjas mestermunkái után sem szakad meg. Veress József Luther Márton végrendelete A REFORMÁCIÓ KULTÚRTÖRTÉNETI EMLÉKE amit azóta az Országos Széchényi Könyvtár őriz. Horváth István tudósprofesszor dicsérte „a szorgalmas búvár és régiséghajhá- szó Úr” szerzeményét. Jankovich Luther végrendeletét végül az evangélikus egyháznak ajándékozta. Több kegytárgyat adott a református és a rácalmási katolikus egyháznak is. A végrendelet hosszú hányattatás után került az egyház birtokába. 1878-ban nagy viták kerekedtek eredetisége körül, amelyeknek legnagyobb haszna az volt, hogy rá egy évre lefordították és közzétették a Pesti Hírlap 1879. szeptember 28-i számában. Ezután megint hosszú csend következett. A második világháború előtt titkos kísérletek szövődtek körülötte. Az egyik idős udvari tanácsos, Hermann von Trenk- wald arra buzdította a németeket, hogy a Hitler okozta politikai helyzetet kihasználva, szerezzék meg a magyaroktól bármi áron. Ebben az ügyben később személyesen a Führerrel is tárgyalt, s akkor a megvásárlásra felajánlott összeg már százezer márka volt. Az ügy a „Führer és Luther” jelzésű dosz- sziéban futott. Még a csere is szóba jött: Pálóczy György érsek 15. századi breviáriumára gondoltak, amelyet Salzburgban őriztek. Az öt évig tartó titkos ter- vezgetésekre, levelezgetésekre 1941-ben tettek pontot egy elutasító válasszal, amelyben a magyarok arra hivatkoztak, hogy a megajándékozott fél nem idegenítheti el a neki átadott történelmi ereklyét. Miért ragadta ki a mai könyvkiadás a végrendeletet a hatalmas életműből? Mint a csepp a tengerben, úgy tükröződik egész gondolat- menetében a reformáció. 'Újraértelmezte a vallásosságot és a házasságról, feleségről, családi erkölcsről vallott felfogást. Végrendeletét egyfajta modern életszemlélet szövi át. „Egyetlen reformátor sem írt annyit és oly melegséggel feleségéről, a családi élet örömeiről, a házastársak egymást segítő együttműködéséről, sőt még a normális nemi élet jótékony hatásáról is, mint Luther. A családi életet a gyermekek közösségi életre való előkészítése első színterének fogta fel. Azzal pedig, hogy korát megelőzve felesége javára végrendelkezett, példát és utat mutatott a nemek egyenjogúságára.” — írja róla a testamentum tartalmát és történetét ismertető Fa- biny Tibor. A nagy reformátor visszaadta kortársainak — ellentétben a kor aszkétikus felfogásának bénító gyakorlatával — a jó lelkiismeretet, az igaz emberséget és a kölcsönös megbecsülést. Orosz Szilárd
