Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-24 / 277. szám
1983. november 24. Kelet-Magyarország 3 /---------------------------------------------\ Szakmák száz éve E gy évszázadra nyúlik vissza a »szakmunkásképzés szabolcsi története. 1883-ban Nyíregyházán jött létre az első ipari tanonciskola, és az azóta lepergett évtizedek alatt az egész megyét átfogó intézményhálózattá fejlődött ez az oktatási forma. A száz év történetére emlékeznek ezen a héten. November 25-én a megyei művelődési központban emlékülésen idézik fel a képzés főbb állomásait, jellegzetességeit, veszik szerbe-számba, mit jelentenek a szakmunkásképző padjaiból kikerülő fiatal kezek Szabolcs- Szatmár gazdaságának. A felszabadulás előtti időszak keményen bánt a mesterséget tanulókkal. Korszerűtlen körülmények köaöitt, a mesterek kényé- nek-kedvének kitéve lesitek el a szakmát a kiszolgáltatott tanoncok, kiket szüleik abban a reményben írattak be az iskolába, hogy biztos megélhetést nyújtó kenyérkeresethez jutnak. Másfajta időket idézhetnek fel azok az öreg diákok és tanárok, akik szombaton a 110-es szakmunkásképzőben, mini anyaisikolábam baráti találkozóra gyűlnek össze. Néhány évvel a háborús pusztítások után elavult épületekben, agyon,koptatott szerszámok, szemléltetőeszközök között tanultak. Ha most deres hajú „szakikként” végigjárják a megfiatalodott iskolát, a világos tantermeket, a számtalan gépcsodával felszerelt, tágas tanműhelyeket, a csodálkozástól bizonyára eláll a szavuk. Megyénk tizenkét szakmunkásképzőjében — ebből hét ipari, három mezőgazdasági, egy kereskedelmi és egy élelmiszeripari — hasonló látványban lehet részük. Mai utódaik, tízezer tanuló felkészült, hivatásukat szívügyüknek tekintő tanárok útimutatásai nyomán ismerik meg n aprói- napra leendő szakmájukat. A képzés, az iskola és az üzemek közös ügye. Jó az együttműködés a vállalatok, üzemek, szövetkezetek, kisiparosok és a szakmunkásképző között, mert a majdani munkahelyek vezetői felismerték; az új munkaerő olyan lesz, amilyenné formálják. ( ^ elenleg több mint I nyolcvan szakmát oktatnak és a részletes felsorolás a magasépítőktől a cukrászig, a vasesztergályostól a hús- feldolgozóig, viagy éppen a molnártól az üvegfúvókig terjednek. Ez is jelzi megyénk fiatal iparának, korszerű mezőgazdaságának, kereskedelmének sokarcúságát, aminek becsüléséhez a szakmunkások száz évének ismerete elengedhetetlen. R. G. A megyeszékhely többre képes A számok bizonyítanak: Szabolcs-Szatmár iparának több, mint harmada Nyíregyházán összpontosul. Hasonló a kereskedelmi forgalom aránya. Az építőipari termelésből pedig még több jelenik meg a megyeszékhelyen lakóházak, iskolák, közművek, üzemek képében testet öltve. Vagyis a megye fejlődésének, mai helyzetének meghatározója Nyíregyháza. Mire képes a megyeszékhely ipara, lépést tart-e a kereskedelem, az ellátás fejlesztése a rohamosan növekvő igényekkel? Olyan kérdések ezek, amelyek tízezrek életét befolyásolják. A választ kerestük a városi párt- bizottságon Szemján Tibor titkárral és munkatársaival. Kézművesműhelyből nagyüzem Elég felütni az újságot a hirdetéseknél, vagy tájékozódni a nagyobb üzemekben, s kiderül, hogy a legtöbb helyen újabb munkáskezeket keresnek. Olyan kétséget támaszt ez a külső szemlélőben, hogy az utóbbi húsz év robbanásszerű fejlődése túlhajtott ipari növekedést hozott, a húszezernél több bejáró ellenére nincsenek már olyan tartalékok — emberi oldalról —. ami további bővítést indokolna. Ezek után meglepő a kategorikus kijelentés : Nyíregyháza még mindig abban a helyzetben van, hogy képes ipart fogadni. Ám tegyük hozzá rögtön: nem mindegy, hogy milyet. Az üzemek példája azt igazolja, hogy mai gyárak korántsem ugyanazok, mint amilyenek 15—20 évvel ezelőtt, telepítésük idején voltak. Említhetjük az óriást, a gumigyárat, amely kezdetben egyszerű munkát kínált, ahová minél több ember kellett, míg mára eljutott a világszinten álló mezőgazda- sági abroncsgyártásig.' S vele átellenben ott az a vas- és fémipari szövetkezet, amely kézműves műhelyből fejlődött bonyolult berendezéseket előállító üzemmé. Vagyis a város iparfejlesztésének kulcsa a technológia korszerűsítésében van. Felnőtt egy olyan munkásgárda, amely a mai megítélés szerint közepesen fejlett ipart megfelelően tudja működtetni, s egyre több ágazatban vállalkozhat nagyobb feladatokra. Tudott dolog, hogy látványos üzemépítésekre nem számíthatunk. Azonban éppen a Nyíregyházán meglévő bázis teszi lehetővé a változtatást. Egyre nagyobb az exportban részt vevő üzemek száma, s azzal, hogy jóformán piaci gondok nélkül, a minőséget fokozva részeséi a külkereskedelemnek, erősítik a fejlődés lehetőségét. Különböző mércék Természetesen nem lehet egyforma mércével mérni valamennyi iparágat. A nehézipar gyárai a Taurustól a MEZŐGÉP-ig, a HAFÉ-n át a szövetkezetekig egyszerre részesei a nagy sorozatú tömeggyártásnak és az egyedi darabok készítésének. A könnyűipar palettája attól színes, hogy megtalálható benne a cipő- és ruhagyár, az ipari szövetkezetek sok kézügyességet követelő, de a maga fejlettségi, szervezettségi szintjén bizonyos fokig hagyományos gyártása mellett a . papírgyár igencsak korszerű gépeket üzemeltető tömbje. A vezető alágazat az élelmiszeripar. Vonatkozik ez főként a foglalkoztatottak számára, az előállított termékek mennyiségére. Mindez a mai helyzetet tükrözi, azonban elég megnézni az üzemek helyét — a konzervgyár és a dohányfermentáló a vasút és a lakóházak közé szorult, hasonló szűkös helyen él a húsipar — s látszik, hogy ezeknél az üzemeknél a terjeszkedésre nincs lehetőség. De megfogalmazhatjuk úgy is, hogy nincs is szükség, jobb, ha a feldolgozandó alapanyaghoz közelebb települnek az üzemek, a sok munkáskezet ott igénylik, s a központban technológiai korszerűsítések révén az igényes, befejező műveletekre vállalkoznak. A trösztök megszűnése után önállóvá vált élelmi- szeripari vállalatok példája azt is bizonyítja, milyen nagy szerepe van a fejlődésben az irányítás korszerűsítésének. A konzervgyár emelkedő tőkés exportja, jó nyeresége többek között ennek köszönhető. Mivel a többi iparágban javarészt gyáregységek dolgoznak, ezért azok a törekvések, amelyek a nagyobb belső önállóságot szorgalmazzák (jobb ismereteket a piacról, részvételt a fejlesztésben), mutatják az ilyen szempontból meglévő tartalékokat is. Ipari övezetek A fokozatos fejlesztéssel ipari övezetek alakultak ki Nyíregyházán. Bizonyos, hogy a környezetre zajjal, szennyeződéssel ható Iparágaknál ez * ■ — mmmmmmmm H kopogás halk, bizonyII tálán, a „szabad" | hangos, de háromszor kell kiabálni, mire benyit az öregember. Nem lép be, áll a nyitott ajtóban, | mint aki hívásra vár. Hív- . juk is, jobb szóval tessékeljük bentebb. Végre belép, de csak annyira, hogy f betegye maga mögött az ajtót. Ott megáll. Feszes vi- gyázzban, ahogyan még katona korában tanulta a császári-királyi hadseregben. Kalapja a kezében, bajszán apró gyöngyként megült a köd. És verejtékgyöngyök - ülnek a nyáron is kalapfed- | te fehér homlokon, ami éles csíkkal válik el az idők barázdálta barna arctól. — Tisztelettel kérdem, ez itt az újság? Mondjuk: ez. Előrébb lép. Egyet, csak annyit, ameny- nyit egy igazibb hivatal és | egy újság közötti különbség A székelyi Búzakalász Termelőszövetkezet ramocsaházi kacsakeltető üzemében évente hét alkalommal — alkalmanként 22 ezer tojást — keltetnek. Képünkön: Kupi Ferencné a tojásokat lámpázza. (Császár Csaba felvétele) természetes. Azonban a jövőben már megszívlelendő, hogy a városfejlesztés jobban számoljon az ipar és a lakosság együttélésével. Mindez a közlekedési viszonyokon is javítana, hiszen az alvó városrészek kapcsolata elég nehéz. Átrendeződés tapasztalható az építőiparon belül is. A mai legnagyobb gond, hogy a kapacitás és az igények azért nincsenek összhangban, mert az iparszerű építésből kevesebbet kérnek, a hagyományos kivitelezéshez pedig nincs elég ember, túl nagyok a mai szervezetek. Mindez kihatással van a városépítésre is. A kertvárosi jelleg gyarapodik a peremrészeken, a Ságvári-telepen, Borbányán, Sóstóhegyén kézzelfogható az építési kedv, miközben Örökösföldön már találhatók üres lakások, amelyeket nem tudnak eladni. Az ország városainak sorában hetedik helyre előrerukkolt Nyíregyháza a hirtelen nagyra nőtt kamasz betegségeivel küszködik. Még a mezőgazdaságból is hozhatunk erre példát, hiszen a három termelőszövetkezetnél nem jött létre — legfeljebb kedvező jelei tapasztalhatók — a sajátos, városellátó funkciónak. Ellátnak negyedmillió embert Más a helyzet a kereskedelemben, ahol 250—300 ezer ember napi ellátásáról kell gondoskodni. Ez másfajta kereskedelmi tevékenységet kíván, ahol széles választékkal, stabil kínálattal állnak a vásárlók rendelkezésére. A mai viszonyok között még nagyobb rugalmasság kell a beszerzési nehézségek leküzdésében, aminek egyik kiútja a termeltetési, a helyi gyártási funkció erősítése. Szerepet játszhat ebben az árak alakít.<sa, a konkurencia az állami, szövetkezeti és magánkereskedelem között. A megyeszékhelyen az elemzéseket a városfunkciók teljesítésének szempontjából érdemes elvégezni. Az átalakult gazdasági szerkezet, a nagy számú értelmiség megléte, az iskolaváros jelleg eleve sugallja, hogy a mainál fejlettebb gazdasági, kulturális és más jellemzőket várhatunk el a következő években. Ehhez az arányosság megtartása fontos, hogy együtt épüljenek a közművek, az utak, az igények növekedésével lépést tartson az üzemekben a technikai megújulás, a fejekben a korszerű alkalmazása. A tyukodi Kossuth Termelőszövetkezet forgácsolóüzemében Tardi János, a szolnoki AGROKER megrendelésére esztergál 20 ezer sarucsavart. (Cs. Cs.) Olajkút helyett strandfürdő Olajat kerestek, meleg vizet találtak a kutatók. A 41-es út mentén Baktalóránt- háza külterületén 1970-ben lepte meg a föld mélye az olajfúrókat. Anyagi eszközök híján azonban ezt a természeti kincset ez ideig nem hasznosították. Ez nem a baktaiakon múlott. Ők lankadatlanul „bombázták” a melegvíz-felhasználásra vonatkozó elképzeléseikkel az illetékes fórumokat, a döntéshozókat. Fürdőt szerettek volna a forró kútra építeni. Ennek érdekében jelentős társadalmi munkát is felajánlottak, mégsem tudtak az ötről a hatra lépni. Minek köszönhető mégis, hogy az idén tavasszal beindultak a „strandalapozó” munkálatok? Magánemberek és hivatalok érdeke találkozott. Az ötnapos munkahét miatt több szabadidőnk van, a sóstói strandot egy kánikulai napon tízezren is felkeresik, s Bakta- lórántháza csodálatos környéke is indokolja az Idegen- forgalom fejlesztését. A mintegy húszmillió forintos beruházás a terveknek megfelelően halad. A nagyközségi tanács ötvenezer darab téglajegyet bocsátott ki, hogy mielőbb megépüljön a gyermekmedence is. A strandot a Szabolcs megyei Víz- és Csatornamű Vállalat építi, s később is ez a vállalat üzemelteti. Az új fürdőt várhatóan 1984-ben a strandszezon elején nyitják meg. Sztancs János Lányi Botond Képünkön: épül a baktai strand medencéje. (G. B. felv.) jelenthet. Csizmája, amiből mi tagadás, kivéknyult már a lábszár, makulátlan fényes, mintha odakint nem permetezne híg eső, mintha nem utazott volna félszáz kilométert a Tisza-parti kis falujából a városig. gyök — kivár egy gondolatnyi ideig, csak annyit, amennyi a tisztelet kell a gyásznak — aztán nem élet ez így kérem ... Valamilyen rendes forma asszony kellene... — Hány éves bátyám? — Es itten intézik a házasságokat? Mondjuk: házasságot ugyan nem intézünk, de hát a hirdetéseket igen. Ennyi biztatás elég, hogy lazuljon a feszes „vigyázz”, hiszen ez már munka, a „dolog”, amiért 50 kilométert utazott. Kezdi is: — Mert én abban az ügyben vagyok, hogy kellene egy rendes asszony. Harmadik éve, hogy özvegy va— Kilencven leszek. Látja, láthatja rajtunk a csodálkozást, de túl szeretne már lenni a dolgon, amire rászánta magát. Magyarázza : — Nem én nősülnék kérem, hanem a fiam, mert úgy van az, hogy a fiammal élek. Az nem akar másik anyát magának, hát gondoltuk, így jobb lesz. Rá esett a nösülés, ha tudnak olyan asszonyt. — És a fiú hány éves? — Az fiatal, csak hat éve jött haza, mert Pesten dolgozott. Rendes nyugdíja van. Amúgy jó gyerek ... Áll, úgy félig vigyázzban a kis öregember, amíg segítünk megírni a hirdetést. Elolvassa, szemüveg nélkül, aláírja, hivatalos papírt tisztelő gonddal, az engedetlen kezére dörmögve közben. Fizet. Köszön, és olyan katonásan fordul, amiként legénykorában, de csak éppen az ajtón lép ki, már jön is vissza: — Ha megtisztelnének ... Kezében kétdecis üveg, otthonról hozott gátközi szilvával. Ügy kínálja, hogy abból tudnivaló: már így, dolgunk végeztével nem vagyunk egészen hivatal. — Csak ízleljék meg, hátha mégis kikerül az az asz- szony... Bartha Gábor
