Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-24 / 277. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. november 24. GENF: megszakadtak a tárgyalások Üj időpont kijelölése nélkül megszakadt a genfi tárgya­lássorozat jelenlegi fordulója. Képünkön: Julij Kvicinszkij, a szovjet delegáció vezetője megérkezik a szerdai ülésre, ahol a döntést bejelentették. (Kelet-Magyarország tele- fotó) A Grenada elleni invázió egyik legelső célpontja a „Szabad Grenada” rádió volt, amely a törvényes kormány adását sugározta. Az ameri­kai gépek azonnal bombatá­madást intéztek ellene és el­némították. A befejezetlen grenadai re­pülőtér végében — jelenti a Reuter tudósítója — azóta létrehozták az új rádiót: egy sötétzöld amerikai hírközlési katonai teherautóból, egy áramfejlesztőből és egy adó­toronyból áll. Az új adó ~ írja a Reuter — az amerikai I hadsereg pszichológiai hadvi­seléssel foglalkozó osztályá­nak (PSYOPS) ötlete volt. A ’ PSYOPS különben száz em­bert tart az elfoglalt szige­ten. a A „Fűszer-szigetek Rádió­ja” szignállal jelentkező adó az amerikai tisztek szerint fontos szerepet játszott a szi­get lakosságának megnyug­tatásában. Mint a Reuter ír­ja, első adásai felhívták a gre­nadai katonákat, tegyék le fegyverüket és adják meg magukat az amerikaiaknak, továbbá amnesztiaígéreteket I sugároztak, „noha sok grena­dai katonát későb elfogtak és bebörtönöztek”. Richard ezzel, a rádióadót irányító amerikai tiszt el­mondta a Reuter tudósítójá­nak, hogy messzemenően fi­gyelembe veszik a szigetlakok akaratát — a rádió zenei mű­sorának összeállításában. „Először azt mondták ne­künk, az emberek reggae és calypso zenét akarnak. Ké­sőbb rájöttünk, hogy nem akarnak reggae zenét, hanem a rock and rollt és a country zenét szeretik”. Az új adó amerikai tulaj­donban van, a haditengerészet egy 12 tagú csoportja működ­teti. Reagan elnök bejelentése szerint az amerikai katonák karácsonyra hazatérnek Gre- nadáról. A rádió azonban marad, legalábbis addig, amíg az amerikai szuronyokkal oda­ültetett új kormány is képes lesz ilyen adás működtetésé­re. Egyébként a „Fűszer-szige­tek Rádiójá”-nak grenadai alkalmazottai is akadnak: két * bemondó. Ez adja a helyi színt. Nehogy összetévesszék Amerika Hangjá-val. (baracs) SALVADOR: VÁLASZTÁ­SOK. Á Salvadort alkotmá- nyazó nemzetgyűlés — egy­hónapos meddő vita után — kedden választásokat írt ki 1984. március 25-re. A gyors döntést az váltotta ki, hogy hírek terjedtek el az ország­ban egy szélsőjobboldali ka­tonai puccs szervezéséről. A politikai pártok egy része viszont úgy véli, hogy a vá­lasztások kiírásának további halogatása a hazafiak fegy­veres harcának győzelméhez vezetne. (Folytatás az 1. oldalról) leges helyzetben volt. Az amerikai rakéták közül 108 a Pershing—2-esek száma: ezek kifejezetten „elsőcsa- pásmérő” fegyverek az NSZK területéről 8—10 perc alatt képesek elérni a szovjet cél­pontokat. A szovjet SS—20- as rakéták technikai sajá­tosságai viszont olyanok, hogy a meredek röppálya következtében mintegy 16 percre van szükségük a cél- bajutásra. Ráadásul a Per­shing—2 a Szovjetunió terü­letét közvetlenül fenyegető amerikai rakéta, míg az SS—20 nem fenyeget ameri­kai célpontokat. A Szovjet­unió biztonsága szempontjá­ból tehát a Perching—2-esek voltaképpen stratégiai fegy­vernek minősülnek és meg­jelenésükkel nemcsak az eu­rópai regionális, hanem a globális erőegyensúlyt is megbontják. Elsősorban ez a magyarázata annak, hogy a genfi tárgyalási szakasz ép­pen a bonni parlamenti dön­tés másnapján szakadt meg. Természetesen felvetődik a kérdés: mi tette lehetetlenné a genfi megállapodást? A ki­indulópont mindenképpen az, hogy már annak idején, 1979­ben ultimátumszerűén fogal­mazták meg a NATO úgyne­vezett kettős határozatát. Eszerint ha Genfben 1983. november végéig nem szüle­tik kielégítő megegyezés, ak­kor ez év végén megkezdő­dik a telepítés. Azt persze, hogy mi minősül Washington számára „kielégítőnek”, nyit­va hagyták. A kudarc másik oka az az amerikai értelme­zés, amely szerint csak olyan megoldás lehet „kielégítő” az Egyesült Államok számára, amely biztosítja a Per­shing—2 megjelenését nyu­gatnémet területen. Ez — a rakéta vázolt tulajdonságai miatt — a Szovjetunió szá­mára eleve elfogadhatatlan volt. Az összes szovjet javas­latok ennek megfelelően ar­ra irányultak, hogy az új amerikai közepes hatótávol­ságú fegyvereket, de minde­nekelőtt a Pershing—2-eseket távol tartsák földrészünktől. Ennek az érdekében Moszk­va számos jelentős enged­ményt tett — fenntartva ugyanakkor —, hogy figye­lembe kell venni a NATO két európai atomhatalmának (Anglia és Franciaország) már rendelkezésre álló rakétáit, amelyek természetszerűen a Szovjetuniót és a Varsói Szerződés többi tagállamát fenyegetik. A tárgyalások egyik döntő szakaszában a szovjet delegáció felajánlot­ta, hogy mindössze 162 SS— 20 rakétát tartanának meg, tehát csak annyit, mint amennyi az angol (64) és a francia (98) hasonló rakéták együttes száma. Később a Szovjetunió azt is felajánlot­ta, hogy a leszerelésre kerülő, SS—20-asokat nem vonja hátrább, hanem megsemmisí­ti. Egy további fázisban a Szovjetunió egy régebbi ame­rikai igénynek megfelelően a robbanótöltetek számának egyenlőségéből indult ki, s felajánlotta, hogy 140-re szállítja le az SS—20-asok számát. Amerikai részről ezekre a kezdeményezésekre éfáembe- ni válasz nem érkezett. Min­den washingtoni változat ra­gaszkodott egy bizonyos szá­mú Pershing—2 telepítéséhez, és visszautasították az angol és francia rakéták beszámí­tását. Ezzel figyelmen kívül hagyták az ésszerű érvet, hogy Európában a NATO és a Varsói Szerződés erői áll­nak szemben egymással, s hogy a NATO oldalán két európai atomhatalom is van. A felelősség elsősorban te­hát azt az amerikai straté­giát terheli, amely alapvető céljának tekintette a Per­shing—2-esek elhelyezését Európában. Tagadhatatlan az is, hogy mind Nagy-Britan- nia konzervatív, mind pedig Franciaország szocialista kor­mánya elutasította az angol, illetve francia rakéták beszá­mítását az erőegyensúlyba. Hasonló, bár némiképp más természetű felelősség terheli a bonni kormányt. Az előző szociáldemokrata kabinet Schmidt kancellár vezetésé­vel tevékeny részt vállalt a NATO-határozat elfogadta­tásában, a Kohl kancellár által vezetett jelenlegi . kon­zervatív koalíció pedig a márciusi választási győzel­met önkényesen úgy fogta fel, mintha „mandátumot” kapott volna a rakétatelepí­tésre — holott a választások tétje elsősorban gazdasági volt. n z amerikai rakéták ily módon fokozatosan megjelennek Nyugat- Európában és szükségszerűen megtörténnek a Varsói Szer­ződés ellenlépései is. Az ame­rikai rakéták telepítése a ter­vek szerint öt éven keresztül tart; a jelenleg fennálló egyensúlyt tehát nem egy- csapásra, hanem mintegy sza­kaszonként bontják meg. A folyamat következő állo­másait nem lehet előre látni. A tárgyalások feltételei azon­ban megváltoztak — ez a ma­gyarázata a jelenlegi genfi tárgyalási forduló megszaka­dásának. SZUEZI ILLETÉK Emelik a Szuezi-csatorna átkelési illetékét — jelentet­te be a csatornát felügyelő egyiptomi hatóság, a jövő év elejétői esedékes emelést az inflációval indokolják Egyip­tomban. A 195 km hosszú csatorna közel egymillióid dolláros bevétele az ország négy legfontosabb devizafor­rásának egyike, a többi há­rom: az olaj, a turizmus és a külföldön dolgozó egyip­tomi vendégmunkások ha­zautalásai. SVÁJCI INFLÁCIÓ Két és három százalék kö­zött kellene tartani a svájci inflációt 1984-ben — jelen­tette ki Fritz Leutwiiler, a svájci nemzeti bank elnöke sajtókonferenciáján. Az árak éves szintre vetítve október­ben csupán 1,4 százalékkal mentek feljebb. Leutwiiler azt is közölte, hogy a svájci nem­zeti bank továbbra is szigo­rú pénzpolitikát fog folytat­ni. A bankelnök szerint Svájcban a gazdasági növe­kedés jövőre másfél-két szá­zalék körül fog alakulni, az idén csak zéró növekedést regisztrálnak. FEHÉRGALLÉROSOK KONFERENCIÁJA Az úgynevezett „fehérgal­léros” műszaki dolgozók nemzetközi szakszervezeti szövetsége (FIET) ötnapos konferenciát tart Tokióban. A tanácskozás fő napirendi pontjai: az új technika beV vezetésének következményei a foglalkoztatási struktúrára és a munkaidő rövidítése, mint a foglalkoztatás növe­lésének módja. A 7,5 millió műszaki alkalmazottat kép­viselő genfi székhelyű mun­kaügyi szervezet tagjai fő­ként az iparban és kereske­delemben, valamint a bank és biztosítási szektorban dol­goznak. A nyugati világ 210 szakszervezetét 700-an kép­viselik Tokióban. KÍNA: JEGYRENDSZER- FELFÜGGESZTÉS Képtávírón érkezett A ciprusi helyzetről folytatott tanácskozást az ENSZ főtit­kára Kiprianuval. Képünkön: Pérez de Cuellar (jobbra) a ciprusi elnök társaságában. (Kelet-Magyarország tele- fotó) Hogy tél volt-e vagy ta­vasz vagy éppen nyár, mint éppen most, ezt már nem tudnák megmondani, de az biztos, hogy akkor is így emelkedett az égen a hold a Szamos felől. Holocsák és Libus halkan beszélgetett, mindenféléről, komolyan il- lesztgették a szavakat egy­máshoz, és az állomásfőnök­nek nem volt kedve viccelni, mint a régi időkben. * Sztálin halálakor az volt a felsőbbség kívánsága, hogy senki se csoportosuljon, han­goskodjon, „feküdjenek le az emberek és aludjanak”. Tudták, hogy rendőrök cir­kálnak a faluban, csak ép­pen a raktárépülethez nem jöttek el, ahol Holocsák ál­lomásfőnök tehervonatra várt Libus Oszkárral. Ebben az időben egyre gyakrabban jelent meg a faluban Libus Oszkár, vala­honnan csak előkerült, de Holocsák már régebbről is­merhette, mert tegezte, bi­zalmasan beszélgetett vele. Sztálin halálakor, azon az éjszakán, valamiért sürgősen el kellett utaznia, s a sze­mélyvonatok már elmentek, csak éjfél előtt jött egy te- herszerelvény, s Holocsák segítségével felszállt rá. Csak hónapok múltán látták újra a faluban. A dékázgató Neviczkymö- göítt hirtelen megjelent az ál- lomásfőnök. Elkérte a lab­dát a fiúitól, és többször ne­kirúgta a raktár falának. Közben azit magyarázta, hogy a régi világban milyen nagy kapus volt ő, s hogy arra már nem emlékezhet csak pár ember, mert a többség, akikkel együtt ját­szott, ottmaradt a háború­ban ... Nem részletezte tovább a régi időiket, úgy rúgott a labdába, mintha haragudna rá, egyre erősebben és erő­sebben, dongott a raktár fa­la, Holocsáknak mind gyak­rabban kellett a visszapat­tanó labda után futni, amíg egyszer csak megunta a for- golódást, erőlködést, lefeküdt a kemény földre. A két fiú várta, mikor tápászkodik már fel. A labda ott gubbasztott a fejétől pár lépésre, innen új­ra megcélozhatja a raktár falát. Ha ehhez van kedve, csinálja csak, ők hagyják, meg örülnek is neki, látván milyen nagy örömet okoz számára a játék. De Holo­csák csak nem mozdult Kerczák odalépett hozzá, alig hitt a szemének: az ál­lomásfőnök elaludt. Nagyon sajnálta a dolgot, mert ép­pen el akarta neki mesélni a katolikusok és a reformátu­sok meccsét, tudta jól, ha Holocsák teheti, el fog jönni, mert mindig kijött a mécs­esekre. Holocsák buzdította a falut a legjobban, még azon az emlékezetes mérkőzésen is, amit az agitálok ellen ját­szottak évekkel ezelőtt Az egész falu tudta, hogy meg­nyert legalább öt fogadást... Egy korsó borral érkezett ki a pályára, megkínált be­lőle pár embert, 6 maga is többször meghúzta, majd fél - szemmel bekukucskálva a korsó száján megállapította, hogy mennyi lehet még ben­ne. A körülötte állók is be- kukucskáltak a korsó száján, és ők is megsaccolták a bor mennyiségét. Arra fogadtak, hogy melyikük találja el a legpontosabban. Holocsák saccölt a legjobban, ö nem­csak szemmel mérte fel a sötétlő korsó alján a folyadé­kot, de meg is lötyögtette többször is, s a lottyanó han­gokból is következtetett. Ez­után minden bajnoki meccs­re hozta magával a korsó bort. Mámorosán biztatta a csa­patot, számtalanszor elismé­telte álmait. Az a néhány né­ző, aki kijött ezekre a mér­kőzésekre, igyekezett a kö­zelébe férkőzni, persze nem­csak a bor, meg a viccei mi­att, hanem mert világlátott ember volt, annak tartották, sokféle népről tudott, s be­szélt is róluk, s a részegség határán álló szurkolók száj- táfcva hallgatták. Egyszer például megkér­dezte tőlük, hogy szerin tük a skót hogyan trágyázza a föld­jét, s mivel nem tudtak vá­laszolni, megmondta: ugyan­úgy, mint a faluban, a téesz­csében ... Kimegy a skót a földjére, és csak annyit mond nagy mérgesen: le van szar­va! — és ezzel el is intézett mindent. A két fiú úgy gondolta, ha Holocsák eljönne a katoliku- sok-reformátusok meccsre is, elszórakoztatná az embere­ket, s biztos, hogy Bacsáki tisztelendő úrnak sem lenne kifogása. Ezért is sajnálta Kerczák, hogy az áUomásfő- nök elaludt a kemény földön. Meg aztán jöhetnek a vona­tok, a személy, meg a teher; segítséget kérőn nézett Ne- viczkyre. — Hogy honnan szerzett bort ilyen nyári időben? — szólalt meg egy férfi Kerczák mögött, még a lélegzetét is érezte. Libus Oszkár állt a raktár előtt. Csodálkozó arccal jár­ta körbe Holocsákot: — Hogy honnan szerzett bort ilyen nyári időben? — csóválta meg a fejét újra és új raj (Folytatjuk) HÓVIHAROK. Az Egye­sült Államok középső terü­letein hatalmas hóviharok söpörnek végig, s eddig hat ember halálát okozták. Az északkelet felé vonuló viha­rok miatt Wyomingben, Neb- raskában, Dél-Dakotában fél­méteres, helyenként egy mé­ternél is magasabb hótorla­szok keletkeztek. Kína átmenetileg felfüg­geszti a vászon és a pamut jegyre történő árusítását, je­lentette be a kínai belkeres­kedelmi minisztérium. De­cember elsejétől mind vá­roson, mind failun jegy nél­kül vásárolhatnak pamutáru­kat és vászont. Kínában 1954 óta adták jegyre a fent em­lített textíliákat, így biztosít­va a szűkös készletek lehe­tőleg igazságos elosztását.

Next

/
Thumbnails
Contents