Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-24 / 277. szám

2 Kelet-Magyarország 1983. november 24. Mátészalka—Nyíregyháza Színházi buszjárat Sikeres és népszerű vállal­kozás csak jó partnerekkel valósítható meg. A Volán mátészalkai kirendeltségének gépkocsivezetői, forgalom - szervezői ilyenek. Két évVel ezelőtt a helybeli népműve-« lók még nem ismerték Kiss I. Sándort, Tóth Sándort, Mesterházi Jenőt, Pásztor Fe­rencet, Kosa Zoltánt, Kozma Miklóst. A Móricz Zsdgimond Színház első évadjától kezd­ve ismerősök, sőt munkatár­sak lettek. A gépkocsivezetők segítsé­gével a színház megnyitásától napjainkig 31 színházi autó­buszjáratot indítottal^ Máté- —• szálkáról és a járásból. Pon­tos munkájuknak döntő ré­sze volt abban, hogy a mun­kahelyi kollektívák, közép- iskolás osztályok és a közsé­gek lakói szervezhettek szín­házba utazó csoportokat. Ed­dig ezer felnőtt és diák, va­lamint hatszáz általános is­kolás a volánosok önzetlen­ségének köszönheti színházi élményét. Munkájukra to­vábbra is számítanak a szín­házat kedvelők, hiszen ha­vonta legalább négy .megren­delőn olvasható az útvonal: Mátészalka—N y íré gyh á za, színház. (jámbor) Gyógyszertárt és szolgálati lakást építettek hárommillió forintért Tiszadobon. (Elek Emil felvétele) Makett a daru mellett Böngészem a Nyíregyházi Városi Tanácson a kuszának tűnő tervrajzot — a város rendezésének távlati elkép­zeléseit vetette papírra a tervező. Jönnak-imennek az emberek, van, aki megáll mellettem, nézi a terveket. Valaki megszólal: „Szép, szép, de jó volna azt is pontosan tudni, hogy holnap vagy jö­vőre mi épül a környékün­kön .. Eltűnt a régi malom és környéke Nyíregyházán a Vöröshadsereg utca jobb ol­dalán — tágas tér terpeszke­dik a helyén. Itt-ott már dol­goznak az építők, alapoznak, földmunkáikat végeznek. Két fiatal nő beszélget, s saját gondolataimat hallom vissz? tőLük: „Vajon mi lesz itt" Hogy fog festeni, ha beépül?' A két pillanatkép egybe­mosódik egykettőre... Bárki megnézheti a város- fejleSiZtési terveket a taná­cson, megismerkedhet a tá­volabbi jövő Nyíregyházájá­val. Ugyanakkor keveset tu­Eltűnt a malom is... Kérdez a leendő lakó Közhírré tenni Délhúsa Gjon: A legjobb mázsa a határidő A napokban fellépett Nyír­egyházán Délhúsa Gjon, a népszerű énekes. A koncert előtt tettünk fel neki néhány kérdést. — Kedves Délhúsa Gjon! Hallottam, hogy a rajongói néha abban a lépcsóházban a lépcsőn tanyáznak, ahol la­kik ... Igaz? — Az régen volt. Már más helyen, a hegyekben lakom. És különben is, azóta felettem is meg azok fölött a rajongó­im felett is évek teltek el. — Hazánkban egyre keve­sebben lépnek fel maguk, ke­zükben egy szál gitárral... — Egyedül már én sem lé­pek fel, van állandó zeneka­rom, s az 5 kíséretükkel sze­repelek. Nem könnyű munka, de egy fokkal tovább lép­tünk. Zenénk tempósabb, rit- mikusabb lett, olyan, amely­re — azt hiszem — jobban odafigyelnek. De, hogy tet­szik-e, még nem tudom pon­tosan, a végső döntés a kö­zönségé. — Nem is gitározik?­— Fellépéskor nem. így jobban tudok mozogni. A gi­tár meg a drótok mindkét kezem lekötötték, hangszer nélkül szabadabb vagyok. Ne azért a stúdióban manapság is sokat pengetem. A kompo­nálásban segítségemre van. de azt tartom, hogy a leg­jobb múzsa a határidő. Gon­dolom, ezzel az írók is így vannak. — Régen járt Nyíregyházán? — Hat—hét évvel ezelőtt. Akkor kellemes benyomással távoztam, remélem ez a mai este után is így lesz. — Mostanában min dolgoz­nak, mik a terveik? — Egy nagylemezt készí­tünk, mely a jövő nyáron ke­rül a boltokba. Egyébként most tértünk haza egy négy­napos nyugat-berlini turné­ról. A jövő évben szovjetunió- bell vendégszereplésre me­gyünk, ahová velünk tart Szűcs Judit is. Utána Norvé­giában koncertezünk, majd itthon formailag új felállás­ban zenélünk, de ennek mi­kéntje hadd maradjon titok. (cselényi) Hódít a dekoratív tükör Obsitlevél blondelkeretbei Újra divat a cikornyás, arany színű képkeret — ta­pasztalja Kovács Tiborné, a Nyíregyházi Bútoripari Szö­vetkezet jósa városi képkere­tező boltjának vezetője. A rokokó stílusra emlékeztető blondelikeretekkel együtt egy­re több lakás,ban kerülnek Isimét a falra az esküvőket és különböző (családi) esemé­nyeket megörökítő képek. Azonban a most kapható ke­reteken a minták gipszből kés.zülnek. De a sima, egyszerű, gya­lult képkereteket sem „te­metik”. Hogy a képekhez ki, miilyen rámát választ, az a keretezendő kép nyújtotta látványom kívül nagyban függ a tapéta, vagy a festés kinézetétől, minőségétől, a lakás bútorainak küllemétől és természetesen azoktól az „ízlésektől és pofonoktól...”. Például a közelmúltban egy fiatalember a nagyapja öb- sitlevelét kereteztette be. Mind kevesebben keretez- tetnek subákat, de manapság egyre többen díszítik ottho­nukat rézkarccal, fa-, linó­leummetszettel, vtí-, és pasz- tellfestéssel készült képek­kel. Sokan tesznek a falrí kézzel szőtt, vagy a gobelin utánozó faliszőnyeget, de í bútoripari szövetkezetne! már volt olyan ügyfele is aki riselt térítőt kereteztetet be. Hódít a vastag, dekoratív kerettel ellátott tükör is. / szövetkezetnek sok munka ad a pesti Képcsarnok Vél lalat is, mely Nyíregyházái főként olajfestményeket ke reteztet. (cselényi) lessenek „kis tervek” is. Pél­dául: miért ne tehetnék ki a kíváncsiak elé — a felvonu­lási épület, ,a daru közelébe — egy-egy most épülő utca, negyed, városrész jövendő­beli képét? Amelyen nyomon követhetné a lakosság, hogy hogyan is épül be a ma még puszta terület. Hol lesz épü­let, hol parkolhatnak majd az autók, hová kerül az ABC. az iskola, mekkora parkra, zöldterületre számíthatnak. Ez elsősorban persze, azo­kat érdekelné, akik azt re­mélik: oda költöznek maj­dan. Ezért járnak a többiek­nél gyakrabban errefelé. — akkor is,. ha esetleg nincs js dolguk itt. Nézelődnek — tervezgetnek. Bizonyára örömmel álldogálnának a tabló vagy vitrin előtt, ame­lyen a kép, a rajz saját jö­vőjük égy — nem is vékony — szeletét mutatja. Szinte hallom az óvatos el­lenkezést: nono, nem olyan egyszerű ez. Hiszen gondol­juk csak meg, menyit válto­zott már a városrendezési terv az elmúlt években. Vagy: egy új városrész tervei nem egy-két év alatt valósulnak meg — és közben módosul­nak is. Minek ígérjünk — rajzban legalábbis — olyat a lakosságnak, ami esetleg nem is valósul meg ilyen vagy olyan okból. Mindez kifogásnak jó lehet — indoknak azonban kevés. Ahol elkezdődik egy építke­zés, ott tervek is vannak — ezek közérthetően is bemutat- hatók (hiszen senki sem szakmai precizitást kér szá­mon ezeken). Ha valami vál­tozik — akkor azt is jelezni lehet, sőt kelL Ha valami a vártnál később valósul meg — azt ugyancsak közhírré le­het tenni ezeken a táblákon is. Hiszen éppen, hogy nem azt várjuk az efféle tájékoz­tatóktól, hogy éveken át po­rosodjanak az üveg mögött. Éljenek, változzanak — aho­gyan a mindennapok köve­telik. Tarnavölgyi György Kegyes csalás? Táppénzzel a háztájiban nek. Röntgenre, sebészetre, szemészetre ezért minden esetben Nyíregyházára kell utazniuk a betegeknek. Ez pedig — mint köztudott —, nem egy táppénzes napot je­lent. Különösen a sebész szakorvos hiánya égető, mi­vel a statisztikai felmérés szerint legtöbben sebészeti (baleseti és egyéb sebészeti) megbetegedéssel vannak táp­pénzes állományban. A nyugdíjas továbbdolgo- zók táppénzre vétele elég ritka. A vizsgálat megállapí­totta, hogy a nyugdíjasok munkába állásakor fokozot­tabb alkalmassági vizsgálat­ra van szükség. A táppénzes helyzet tehát egyáltalán nem rózsás (kielégítő?). Javításá­nak érdekében tettekre van szükség. Ezek között a leg­fontosabb és talán a leg­könnyebben megvalósítható a társadalmi ellenőrök be­állítása. Bizonyított tény ugyanis, hogy ahol működik a társa­dalmi ellenőrzés, kevesebb a táppénzes napok száma. Leg­jobb példát erre a Csepel Fúrógépgyár szolgáltatta. A mezőgazdasági üzemekben is van lehetőség a helyzet javítására. A népi ellenőrök javasol­ták, hogy a hosszabb időn át táppénzen lévő betegek sor­sát kísérjék fokozott figye­lemmel. Azoknál a betegek­nél ugyanis, akiknek egész­ségi állapotában javulás nem várható, már nyolc hónapi táppénzes állomány után kezdeményezzék leszázaléko- lásukat, lerövidítve ezzel az amúgy is hosszadalmas ügy­intézési időt. Az orvosok, intézmények, gyárak igyekszenek csökken­teni a táppénzes napok szá­mát. Hangsúlyozni kell azon­ban azt is, hogy ezen túlme­nően az emberek szemlélet- változására is nagy szükség van. Jó lenne közelinek tud­ni azt az időt, amikor nem síámít kegyes csalásnak né­hány napot a háztájiban be­tegszabadság alatt dolgozni. Kovács Éva A táppénzes helyzetet vizs­gálta Nyírbátorban a városi­járási NEB. A vizsgálat cél­ja az volt, hogy megállapít­sa, miként alakul a táppén­zes helyzet az egyes ipari üzemekben, valamint a me­zőgazdasági üzemekben és orvosi körzetekben. A vizsgálat szükségességét indokolta, hogy amig 1980- ban 455 ezer volt a táppén­zes napok száma, 1981-ben 469 ezer, 1982-ben 472 ezer, addig 1983 első félévében már 266 ezer táppénzes na­pot tartottak nyilván. Az emelkedés tehát folyamatos, állandó. A városi egészségügyi osz­tállyal közösen megtartott vizsgálat Nyírbátor két or­vosi körzetében, valamint Nyírvasváriban, Pócspetri- ben, Nyírgyulajban és Piri- csén zajlott. Régen ismert tény, hogy egyes szezonok­ban, főleg ősszel és tavasz- szal megnő a táppénzes na­pok száma. A népi ellenőrök megálla­pították azt is, hogy nagyon sok táppénzes nap elmegy a betegek utaztatásával. Ez azért történhet, mert Nyír­bátorban egyes szakorvosi állások évek óta betöltetle­Pezsgő a portán Döntött a munkaügyi bíróság Amikor felelősségre vonták, így védekezett: „Találtam a fák alatt öt üveg pezsgőt. Mindet a tás­kámba tettem azzal, a szándék­kal, hogy a portán leadom őket. A rendész ellenőrzésekor éppen mondani akartam, hogy mit ta­láltam”. R. D„ a Hungarofruct tuzséri telepének volt telepőre állította színlelt komolysággal, hogy a pezsgőkkel teli üvegeket a fák alatt találta. A tuzséri fá­kon nem terem pezsgő, s azt is bizonyítani tudták, hogy a rakott táskával együtt akart távozni a portán át. A legsúlyosabb fe­gyelmi büntetést kapta: elbocsá­tották. Első hallásra túlzottnak tűnik a büntetés. Ám ha az összes kö­rülményt figyelembe vesszük, cseppet sem tartjuk sajnálatra méltónak R. D.-t. Foglalkozásá­ból adódóan neki kellett volna őrizni, védeni a társadalmi tu­lajdont. A pezsgőt a hütőházban tárolják, ott találta az öt üveget és nem a fák alatt. Amikor a rendész elkezdte az ellenőrzést, durva szavak kísére­tében a táskájából elővette a sa- vanyúságosüveget (ez a sajátja volt, vacsorához fogyasztott sa­vanyút) és a betonra csapta. Ez­zel is megbotránkozást okozott. S még hangosan kiabálta: „Mi­ért pont az én táskámat ellenőr­zik?” Arra gondolt, hogy több tás­kában találnának hasonló üve­geket. És ebben igazat mondott. A hűtőházból úgy vitték a szov­jet pezsgőt, mint egykor Csáki szalmáját. A munkaadó a fegyelmi bün­tetés kiszabásánál hangsúlyozta is, hogy a gyakori lopásoknak súlyos büntetésekkel akar véget vetni. A volt telepőr azonban még próbálkozott, fellebbezett a vállalati döntőbizottsághoz. Am a db-tárgyaláson az egyik tanú elmondta, hogy fölösleges a pró­bálkozás. hiszen egyszer már fi­gyelmeztetésben részesítették, mert részegen jelentkezett mun­kára. A db elutasította a kérelmét. Ezért utolsó (ehetőségként — nem tudni mit remélt — kerese­tet nyújtott be a Nyíregyházi Munkaügyi Bíróságra és kérte fegyelmi büntetésének mérséklé­sét. A bíróság dr. Pongor Gyula tanácsa a keresetet elutasította, így kénytelen új munkahelyet keresni. N. L. SZÜLÖFÖLDI HÍRADÁS SZABOLCSBÁKARÓL Egy olvasói levél nyomán terjedelmes riport jelent meg a Szabad Föld október 22-i számában Szabolcsbákáról. Az olvasó megtudja, hogy a Kossuth utcában százötven házból talán harminc az, amelyik nem az utóbbi tíz évben épült. Évente tizenöt­húsz építési engedélyt kér­nek, pedig Báka csak ezer- négyszáz lelkes község. Az idén kétmilliót fordítanak belvízelvezetésre, a főutca rendbehozatalára, díszfák ültetésére. Az óvodában min­den kisgyereknek helye van, az iskolában osztott nyolc osztály tanul. A napokban hirdették meg a pályázatot a szabadidő- központ létrehozására. A ter­melőszövetkezetben harminc­öt-negyven főiskolát-egyete- met végzett szakember dol­gozik. Éppen most tervezik, hogy megindítják számukra a szervezett nyelvoktatást. A kezdő főiskolai diplomá­sok négyezerháromszáz, az egyetemet végzettek négy­ezerötszáz forint fizetést kap­nak a következő év január elsejéig. Attól kezdve új bér­rel indul a pályakezdő dip­lomás. MÁR FIZETIK AZ Átképzési segélyt Ez év júniusában a Sza­bolcs Cipőgyár az átképzési támogatás előnyeit mérle­gelve elhatározta, hogy a Rá­kospalotai Bőr- és Műanyag­feldolgozó Vállalat záhonyi üzemét átveszi és ezt a fej­lesztés első ütemének tekin­ti —tólvastuk a Figyelő ok­tóber 27-i számában. A gyár gondoskodik az ott dolgozók betanításáról, átképzéséről. A dolgozók betanítása az úgy­nevezett UNIDO (képesség- fejlesztő) módszerrel törté­nik, amely kb 9 hónapot vesz igénybe. Ehhez havonta 800 Ft/fő átképzési támogatást kért a vállalat. Eddig két alkalommal került sor a tá­mogatás folyósítására. Az első esetben 23 ezer, a második alkalommal 25 ezer forintot fizettek ki. A dolgo­zók ragaszkodnak az új és leendő munkahelyhez. Van közöttük, aki a betanulás után szakmát kíván szerezni, néhány érettségizettnek pe­dig szakközépiskolai átkép­zésre is lehetőséget kívánnak biztosítani. SARUSOK ÉS KIS- TARGONCÄSOK - * A Vasút c. folyóirat idei 9. számában három szabolcs- szatmár megyei vonatkozású írás jelent meg. Az első a záhonyi átrakókörzet sarusa- it mutatja be, akik vas­papuccsal fogják meg a gu­ruló kocsit, hogy a lehető legoptimálisabb sebességgel kapcsolódjanak az összeállí­tásra váró vonathoz. A Ga­garin brigád egy műszak alatt 450—500 vagont sorol vonatokba. Óriási itt a fele­lősség nemcsak egymás iránt, hanem az áruért is. Egy rosz- szul elhelyezett saru és már­is jelentős kár keletkezhet. A másik cikk a záhonyi clarkosokat, a kistargoncá- sok munkáját mutatja be. Ezek gyorsaságára jellemző, hogy egy nagy vagon árut — 1 óra 20 perc alatt át­raknak másik két, három vagonba. Reggel 7 órától 19 óra 20 percig tart a munkaidejük, ebből 11 óra effektiv mun- ,kát végeznek a gépekkel. Kis gépeikkel azok maximális kihasználásával lényegesen csökkentik a kézi átrakás arányát a körzetnek ezen a területén, s ha kell másutt is szívesen bedolgoznak. A harmadik, helytörténeti vo­natkozású cikk a nyíregyhá­zi kisvasút történetével is­merteti meg az olvasót. dunk a most kezdődő, vagy éppen már folyó átalakulá­sokról, a város arcának most formálódó új vonásairól. Nem tagadható, hogy na­gyon sokan kíváncsiak vár rosuk fejlesztésére — de még többen lennének; kíváncsiak például az említett építkezés nem is oly távoli kész ké­pére. Maradjon hát a nagy terv közszemlén — és szü-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents