Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-20 / 274. szám
1983. november 20. Kelet-Magyarország 3 Kifogni az időjáráson Télen—a nyárról Milyen is volt ez a nyár? Télen a fagy, a hó okán, hidegtől kipirult arccal jólesik a nagy forróságra, a kánikulai melegre gondolni. Természetesen embere válogatja a véleményét, hiszen másként ítél az, aki a Balatonnál üdült és megint másként az, aki a búzamezőkön kombájnon, avagy szénabetakarítás közben érezte a föld forró leheletét. A főmérnökkel, Szécsi Zoltánnal is a nyárról beszélgettünk. Tarpa határában, az Esze Tamás Tsz hétezer hektáros gazdaságában az idei nyár jót és rosszat vegyesen érlelt. Szemszorító hőhullám — Az aszályt — mondja a szakvezető — mi is megsínylettük, főként a búzánál és a silókukoricánál. Nagy területen, 1350 hektáron termesztettünk búzát és a hőhullám éppen az érés idején jött és megszorult a szem. Ez hektáronként a tervezetthez viszonyítva féltonnás kiesést jelentett. Hasznunkra vált viszont, hogy a betakarítás gyors lehetett, a szárítás kevesebb energiával történt. Így aztán a búzatermesztés ha nem is nagy, de elfogadható nyereséget hozott. Van-e, lehet-e hasznos tanulsága egy olyan rendkívüli időjárásnak, mint az idei? A szakemberek szerint igen. A tarpai főmérnök ezt főként a kukoricatermesztéssel és a pillangósok megfogásával hozza összefüggésbe. — Nálunk a gazdálkodás különlegessége, hogy a szántóföld egy része a Tisza árterében van. Idén oda vetettünk 600 hektár kukoricát. Most olyan volt a termés — hektáronként hat tonna felett — amelyre már Asszonyok az iskolapadban Termelőszövetkezeteink jelenlegi eredményei az alkalmazott műszaki, techni- eljárások állandó vál- 'alk, a tudomány ered- l. alkalmazásának, a u kör kedvező bővül "nhető. Ez szakmai^ " képzett dolgozó* A gazdálkodást u. szében átfogják a .erm rendszerek; az őszi búza, k. korica, cukorrépa, a dohány, az alma több mint háromnegyed részét, és valamennyi szakosított telepet ide sorolhatjuk. Ebből következik, hogy egyre kevesebb a szakértelmet nem igénylő munkalehetőségek száma, és egyben csökken a fizikai munka. Egy nemrég elvégzett felmérés szerint — amely a termelőszövetkezet női dolgozódnak képzettségi színvonalát vizsgálta — általános és szakmai képzettségük nem tartott kellően lépést a termelés korszerűsítésével. Az asszonyok 17%-a elmúlt már ötvenéves, és alig több mint egyhanmaduk végezte el az általános iskolát Sőt még a harminc év alatti korosztály körében is 8 százaléknyi ez az arány. Az 1970-es nőpolitikái határozat megjelenése után évente több mint száz asszony fejezte be a nyolcadik osztályt de további erőfeszítéseket kell még tenni, hogy ez a szám még nagyobb legyen. A'lapműveltségük gyarapításának egyik eszköze a be- tanítottmunkás-képző tanfolyamok beindítása. Évente tíz—tizenöt tsz szervezi meg 100—150 asszony részére ezt a kis kurzust amely igen népszerű az állattenyésztésben és a növénytermesztésben egyaránt A mellék- és kisegítő üzemágak megjelenése elsősorban a könnyűipar területén bővítette tovább a képzési lehetőségeket. A betanítottmunkás- .képzésben egyébként az ■>bbi három évben gyor- feolódés, gyarapodott a . ’.nkásnők száma is 166 s. "kai. A tsz-ben dolgozó nőknek mindössze 15 százaléka végez szellemi munkát, körükben az iskolázottság összehasonlíthatatlanul kedvezőbb, hiszen 90 százalékuknak legalább érettségijük van. Nem kevés azoknak a száma, akik a munka mellett vállalkoztak szakközépiskola, vagy gimnázium elvégzésére. Kép? zésük további lehetősége, hogy a pénzügyi és számviteli főiskolának kihelyezett tagozata indult Nyíregyházán. A továbbtanulást a szövetkezetek többsége munkaidő-kedvezménnyel, tanulmányi szabadsággal és a költségek megtérítésével segíti, illetve ösztönzi. A több termékért és a magasabb minőségért mindenképpen a tanulással tehetnek többet a termelőszövetkezetek nődolgozól. Tekintve, hogy legtöbbjük szocialista brigádokban dolgozik, nem felejthetik el a hármas jelszó egyikét: „tanulni". Esik Sándor régen volt példa. Miként egyeztethető össze ez az aszállyal? Van magyarázat. A kukorica-termőterület egy részét szervestrágyáztuk. Erről eltérő volt itt a vélemény. Volt, aki azt mondta, felesleges az ártérbe trágyát szórni, úgyis elviszi a víz. Annak ellenére, hogy valóban gyakori az áradás, kockáztattunk. Érdemes volt, hiszen volt olyan tábla, ahol 10 tonnán felüli kukorica is termett. Ebben a Tisza is segített. A nagy melegtől a folyóról felszálló pára a kukoricatáblákon csapódott le, így mindig volt annyi nedvesség, hogy a növény ne szomjazzon. Jól választottuk meg a fajtát is. Sikeres magfogás A jó termés, a nyereséges gazdálkodás öröme a gaz- dászoknak. Főként ha ebben olyan dolgok Is akadnak, amelyek spontán, a kialakult kritikus helyzetekben a szakirányítók leleményessége által hoz eredményt. Főmérnök, főágazat- vezető, ágazatvezetők és koros emberek jó együttműKészülődés a jövőre — szántanak a tarpai határban. ködéséből származik a több mint elég siló, a szálas takarmány és ráadásként a pillangós magfogás. — Szóval megint az aszály. A silókukorica vetésére — 200 hektáron — pont akkor került sor, amikor berobbant az emlékezetes tavaszi meleg. Rossz volt a kelés, gyenge a növény fejlődése. Már akkor láttuk, nem sok pénzt ér majd, amit betakaríthatunk. Siló viszont bőven termett, pillangós is, réti fű is. Ráálltunk hát a fűsiló készítésére. 5500 tonna fűsilót készítettünk, így aztán ma annyi silónk van és any- nyi széna, hogy soha több. Minek titkoljuk, a vörösherének kedvezett a meleg, annyi a szénánk, hogy a tartalékok mellett 1000 tonna szénát el is adhattunk. A másik jó húzásunk a magfogás volt. A pillangósok második kaszálása után már láttuk, jól járhatunk, ha 200 hektáron megpróbálkozunk a magfogással. Közepesen, de sikerült. Hektáromként 170 kilogramm volt az átlag. Ez plusapénz, olyan, amit nem terveztünk, amelyre senki sem számított. ...vitt is, hozott is... Szóval, milyen is volt ez a nyár? Vitt is, hozott is. Ami végképpen jó volt, engedte dolgozni az embereket, mert volt már sártenger is a tarpai határ, de az hétszer rosszabb volt. Most a fűtött szobából nézve és látva az is megnyugtató, hogy már kikelt az őszi vetés és bár pihenni készül, de él még a téli határ. Szántanak, trágyáznak, akad még bőven munka. Seres Ernő A nagyhalászi Petőfi Termelőszövetkezet tiszateleki özemében az ünnepek előtt meggyorsult a diabetikus cukorkák gyártása. (JL) ^ Több busz Örökösföldnek Változik a menetrend — Lesz új menetrend — mondja Danku Andor a Volán 5. számú Vállalat osztályvezetője —, de csak lesz, ment most folynak az előkészületek. A változásokat pedig az indokolja, hogy az ÉVM-vállaiatok áttérhetnek a negyvenórás munkahétre, ami a munkaidő kezdetét és végét, érthetően befolyásolja. Legkésőbb január 1-én lép életbe az új menetrend, de addig még számos tennivaló van. November elején kétnapos forgalomszámlálás volt; az adatok feldolgozása most van folyamatban. Az adatok alapján kerül sor a menetrendi értekezletre, s az elhangzottak alapján néhány járaton változások lesznek. A változások tehát még nem konkretizálódtak, az alapelvek azonban igen. Ezek köziül pedig a legfontosabb: az ipartelepeken lévő üzemek munkaidejéhez alkal- imazkodmak, de ezen belül a meghatározó fontosságú üzemhez kell a többieknek igazodniuk. Léván, hogy a szombati forgalomban sokak szerint kevés az autóbusz, erre vonatkozó kérdés is akadt amire a válasz: — Utasszámlálásit tartottunk ennek vizsgálására is. Az eredmények azt igazolták, hogy az utasforgalom jóval alacsonyabb, mint hétköznapokon. Szombaton nem járnak ritkábban a buszok a törzsvonalakon, mint egyébként. Az persze tény, hogy az ipartelepi járatok nem közlekednek. Délutánonként viszont kevesebb a busz, de az utasok száma is kevesebb, a járatok sosem zsúfoltak. Ami azonban jogos észrevétel : Öröikösföldre kevés járat megy. dig változtatunk. valóban Ezen peS. Z. (A szerkesztő megjegyzése: vitathatatlan, hogy például a 8-as és a 12-es buszok menetsűrűsége szombat délelőtt sem kisebb, mint hétköznapokon. Azonban a szabad szombatokon nem járnak a 8/A pelzésű buszok, ezáltal természetesen kevesbedik az egy vonalon igénybe vehető járművek száma is. Végül: mutasson bármit az utasszámlálás, a tapasztalat viszont azt mutatja, hogy a szombat délelőtti forgalom — piac, bevásárlás miatt — nagyobb mint máskor, s ennek a lebonyolításához korántsem elegendő a jelenleg futtatott buszok száma.) Nem hiszek a „karrierfilmeknek”. Azoknak az olcsó híg limonádéknak, melyekben a kis kórista karriert csinál. Ez általában úgy szokott történni, hogy a primadonna a második felvonás szünetében megsértődik valami miatt és hazamegy. A direktor a haját tépi. Telnek az értékes percek, már régen be kellett volna csengetni a közönséget a büféből, amikor a kis kárista megköszörü- Ji a torkát: direktorom, — re- begi — én tudom Júlia szerepét. A szigorú színigazgató először hallani sem akar a dologról, de a többiek biztatják, s a közönség is türelmetlen. Rendiben van — mondja végül. Kisasszony, öltözzön! Folytatjuk az előadást. Akik a filmet nézik, itt kezdenek eiéraékenyülni. Milyen megható — mondják. — A kis kórista révbe jutott és az előadás is meg van mentve. Pedig nincs megmentve. Egy előadást így nem lehet megmenteni. A magabiztos töltött galamb primadonna helyett nem jöhet be a harmadik felvonásban egy hosszú kezű-lábú kamasz kórista- lény és nem selypegheti el, mintha mi sem történt volna, hogy „Ó Rómeó, mért vagy te Rómeó”, mert Rómeó esetleg visszakérdez (de a közönség mindenképp), hogy: én még csak hagyján, de te mért vagy Júlia? Ezek a gondolatok jártak a fejemben a legutóbbi Stúdió ’83 adása után. Hogy mit lehetett volna csinálni abban a fővárosi művelődési házban, ahol a főszereplő más irányú elfoglaltsága miatt félbehagyták a Lúdas Matyit? (Nem írom le részletesen az esetet, mert csak elviekben érdekel a dolog.) „Karrierfilmet” semmi esetre sem. Az a Ludas Matyi, aki kétszer már elverte Dötorögit, és a harmadik verés helyett felöltözött és elrohant egy másik színházba próbálni, nem jelenhetett meg más alakban. Nem ugorhatott be helyette senki. A kis káristát az életben ilyenkor leintik, vagy meg se mer szólalni, a „direktor” pedig kiáll és lemondja az előadást. „Kényért keresni színészek leszünk, s nem művészet szent szerelmibül!” — írja Petőfi a Levél egy színészbarátomhoz című versében. Sajnos ez mindaddig igaz; artúg „a művészet szent szerelmibül” nem lehet megélni. No de így? Hogy egy neves művész ennyire időzavarba kerüljön a remélt nagyobb darab kenyérért? A szülők káromkodtak — mondta a riporter a Stúdió ’83-ban — a gyerekek meg sírtak. Lúdas Matyi nem verte meg harmadszor is Döjbrögit. — Elment hozzá' GMK-ban dolgozni. Mester Attila VANNAK, AKIK KRITIZÁLNÁK, VANNAK, AKIK SIRÁNKOZNAK, DE A LEGTÖBBEN TENNI AKARNAK. Ezért kérdeztük Nagy Károlyt a kisari tsz főagronó- musát a melléktermékek hasznosításáról: Tud jobbat — Amit mi ____________, azt már nagyapáink is „tudták jobbán”. Ki ne emlékezne arra, hogy a paraszt- ember istállója mellett tavaszra hatalmas kúpokba gyűlt az izikkóró, amelyről a télen a tehenek megették a csuhét és á levelet. — A gépi betakarítás időszakában, amikor a kombájn szinte derékba vágja el a tengeriszárat, és igen csak megtépázott tarlót hagy maga után, nem időszerűtlen ennek összegyűjtésére gondolni? A legtöbb helyen örülnek, ha egyáltalán el tudják égetni, hogy könnyebb legyen a talajba dolgozni. — Megvannak az eszközök a tarlómaradványok összegyűjtésére. Szárzúzóval tovább kell aprítani a csutkát, és azt így a korszerű körbálázó fel tudja szedni, ha előzőleg rendsodróval csíkba gyűjtik. Ezzel a módszerrel az idén 120 tonna kukoricaszárat gyűjtöttünk be, és az üszők takarmányozására használjuk majd. — Bizonyára kalkuláltak előtte, hogy megéri-e? — Termelőszövetkezetünkben a kukorica termésátlaga májusi morzsoltban számolva 6,5 tonna hektáronként, de voltak olyan tábláink, ahol megközelítette a tíz tonnát. Számításaink szerint még mintegy öt tonna szár, levél és csuhé maradt ki. Tekintve, hogy a szarvasmarha csak a levelet és csuhét eszi meg, ennek felével számolhatunk, tehát ez a két és fél tonna tiszta takarmánynak tekinthető, minősége pedig egy közepes réti szénáénak felel meg. — Döntő lehet azonban a költség, hiszen drága a gépi munka, és ha nem elég száraz az így készült bála, akkor még tartósító szert is kell alkalmazni. — Ennek ellenére is elégedettek vagyunk, hiszen tonnánként nem kerül többe ezer forintnál, és így mind többet takaríthatunk meg a jó minőségű szálas takarmányokból, aminek az ára 2800 forint. — Szűkében vannak talán a takarmánynak? — Ellenkezőleg. Hiszen pusztán az idén a már említett áron ezer tonnát adtunk el, más termelőszövetkezeteknek. Érdemes tehát spórolni azzal a szénával, aminek most igen jó az ára, nem sokkal marad el a 3300 forintos abraké mögött. — További előnyei? — Ha a jövőben ez beválik, akkor nemcsak a többlet értékesítésében lesz a haszon, hanem más tömegtakarmányt termő területen is ugyancsak jól eladható szemest vetünk. (É. S.)
