Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-20 / 274. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. november 20. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa elítélte a független ciprusi török köztársaság kikiáltását. A világszervezet testületé határozatában követelte az egyoldalú lépés visszavonását is. Események címszavakban HÉTFŐ: Reagan elnök befejezte dél-koreai látogatását, amelynek során elhatározták, hogy Szöul és Washington fokozza katonai együttműködését — Belpolitikai vitát kavart az NSZK- ban a CSU állásfoglalása, amellyel Franz Josef Straussnak tárcát követel a bonni kormányban — Nagy-Britanniába megérkeztek az első robotrepülőgépek KEDD: Budapestre érkezett Sinowatz osztrák kancellár — Gromiko fogadta az USA moszkvai nagykövetét — Ónálló államot kiáltottak ki a ciprusi törökök SZERDA: az Arafattal szembenálló erők elfoglalták a baddavi menekülttábort, Arafat Tripoliba vonult vissza — Mitterrand francia elnök tévébeszédben jelentette ki, hogy kész találkozni Jurij Andropovval CSÜTÖRTÖK: a Biztonsági Tanács megkezdte a ciprusi kérdés vitáját — Francia légitámadás Libanonban, Balbeek térségében —Craxi—Mitterrand csúcstalálkozó Velencében PÉNTEK: a volt állam- és kormányfők akcióbizottsága bécsi üléséről felhívással fordult a genfi megegyezés érdekében a nagyhatalmakhoz — Rómában, a NATO társadalmi-politikai szerve, az „atlanti közgyűlés’' a rakétatelepítés mellett foglalt állást SZOMBAT: az SPD rendkívüli kongresszusa ellenzi az NSZK-beli rakétatelepítést — A LEMP Központi Bizottsága a lengyel gazdaságpolitikáról tárgyalt — Usztyinov marsall cikke a Pravdában — A Biztonsági Tanács elítélte az önálló ciprusi török állam kikiáltását A hét három kérdése O Milyen új fordulatokat hozott a héten a rakétavita? A világsajtó arról ír: a genfi tárgyalások a 24. órába értek. Az elő-robotrepülőgé- pek megérkeztek az angliai Greenham Common légitámaszpontra, folynak az előkészületek fogadásukra a szicíliai Comisóban, az NSZK- ba pedig fokozatosan szállítják a Pershing—2 alkatrészeit. A belga parlament után az olasz parlament is megszavazta a rakéták telepítését, a jövő héten a bonni Bundestag hozza meg a maga, várhatóan hasonló döntését. Az NSZK-ban a hét végén a szabaddemokraták a telepítés mellett foglaltak állást, Willy Brandt és Vogel szociáldemokrata pártja viszont rendkívüli kongresszusán a telepítés ellen hívott fel. Nyilván az SPD erőteljes ellenzéki akciójából akarta kifogni a szelet Kohl kancellár, amikor azt állította, hogy biztos tudomása szerint a Szovjetunió kész további engedményekre, tehát, mint mondotta, igenis érdemes volt és érdemes továbbra is a nyugatnak határozottnak és keménynek lennie a Szovjetunióval szemben. Az állítólagos engedményekről azonban nincs szó a héten megjelent szovjet kommentárokban: a Pravda és az Izvesztyija cikkei éppúgy, mint egy moszkvai sajtóértekezleten elhangzott megnyilatkozások arról tanúskodnak, hogy a Szovjetunió véleménye szerint az USA nem törekedett igazi megállapodásra Genfben a közép-hatótávolságú atomeszközökről, az Egyesült Államok célja egyedül a rakéták elhelyezése. © Mi várható Libanonban? A libanoni helyzetben váratlan fordulatot jelent, hogy a francia légierő Super-Étendard bombázói a Clemenceau repülőgép-anyahajáról felszállva csütörtökön „egy katonai célpontot bombáztak Baalbek- től keletre”. A támadásra a parancsot Hernu hadügyminiszter adta ki, azzal az indoklással, hogy „meg kell előzni az újabb terrorista cselekményeket”. A francia polgári sajtó, amely üdvözölte a légitámadás hírét, arra emlékeztetett, hogy a közelmúltban francia ejtőernyősök laktanyája ellen is véres merényletet követtek el, egyidöben az amerikai tengerészgyalogosok szálláshelyének felrobbantásával. Már akkor kilátásba helyeztek „ellencsapást” azok ellen, akiket a merényletek mögött sejtettek. Ezek pedig a síita mohamedán egységek. Más bizonyíték a merényletek elkövetői eljen jobbára nem volt, mint az a fanatizmus, amellyel a saját életüket is feláldozták, ezt a fanatizmust pedig csak a síitáknál vélték felfedezni... Bejrúti források szerint már körülbelül ezer halottja van a Tripoli környékén folyó harcoknak. Képünkön: egy libanoni anya gyermekével az óvóhelyre igyekszik az északlibanoni városban, ahol a palesztin egységek belharca egyes polgári körzetekre is átterjedt. Megjegyzendő, hogy a francia támadás egy hasonló amerikai légi bombázást követett, s hogy nyilvánvalóan az izraeli hadsereggel is egyeztetve volt, aminek a jeleként a Super-Étendiard-ok támadásával pontosan egyidöben izraeli vadászok is megjelentek a Bekaa-völgy térségében. Egyébként az izraeli légierő szerdán egy nappal a francia akció előtt is, hajtott végre támadásokat. A PFSZ-en belüli testvérharc közben változatlan heveséggel dúl, az Arafathoz hű, illetve az ellene támadó palesztin haderő közt kihirdetett tűzszünetet a jelek szerint nem tartották be, s a küzdelem a baddavi menekülttábor körül ismét fellángolt. A Tri polibán szorult egységek helyzete meglehetősen kilátástalan, s megnőtt annak veszélye, hogy a harcok most már a város polgári körzeteire összpontosulnak. O Érinti-e a feszült nemzetközi helyzet a kelet —nyugati gazdasági kapcsolatokat? Sok szó esik arról, hogy a világ visszazuhant a hidegháborús idők fagyos körülményei közé, így jogos a kérdés: mennyiben érinti a feszültség a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatokat? Érdekes módon nem — vagy legalábbis nem annyira, mint amennyire megromlott a két nagyhatalom politikai viszonya és nem annyira, amennyire a propagandahadjáratból sokszor következtetni lehetne. Jó példa erre a szovjet- nyugatnémet gazdasági kapcsolatok alakulása. A héten ülésezett a Szovjetunió és az NSZK gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési bizottsága. Ä tárgyalások jelentőségére utal, hogy Otto von Lambsdorff nyugatnémet gazdasági miniszter vezette a delegációt, akit fogadott? Tyihonov szovjet miniszterelnök is. A kormányfő hangoztatta, hogy megvannak az objektív feltételek a két ország kapcsolatainak további fejlesztéséhez. Konkrét példáiként jelentősnek értékelték a vegyipart. A gépipari, a könnyűipari és az élelmiszeripari együttműködést. Ottó von Amerongen, a nyugatnémet nagytőke egyik vezéregyénisége a napokban Ausztriában járt és ott arról nyilatkozott, hogy a kelet —nyugati gazdasági kapcsolatokat tovább kell bővíteni. Pálfy József A két tanyasi görög katolikus nagyokat rúgott a labdába, a többieknek félre kellett húzódniuk, s ők nyilvánvalóan úgy igyekezték, hogy miinél közelebb kerüljenek a szekérhez. „El akarják vinni ...” Mindnyájan látták már. hogy mit terveznek a görög katolikusok, de nem mert senki sem szólni. Neviiczky a két fiúhoz futott, és felkapta előlük a labdát. A nagyobbik fiú azonnal fellökte, a másik meg nyakon vágta. Megpróbált elfutni, de utolérték, lete- perték a földre, kínkeservesen kiszabadította magát, maradt annyi ideje, hogy egy jó nagyot rúgjon a labdába, ami átszállt a vasúti töltésen, s jó messze esett le a kukoricásban. Az egyik görög katolikus lefogta hátulról, a másik meg gyomron rúgta. Ekkor rohant oda Kerczák, mert most már nem volt más kiút: verekedniük kellett. Az első pillanattól kezdve sejtették, hogy a paptól kapott labdát csak egy verekedés árán tarthatják meg, amióta leszállt a két fiú a szekérről, amióta először belerúgtak a labdába, amióta kézbe vették és mustrálgatták. mintha már az Övéké lenne, egyre közeledett a verekedés pillanata ... Nem csodálkoztak ezen olyan nagyon, a nyári hónapokban alig múlt el olyan nap. hogy ne verekedtek volna, hol a kubikban, hol a Kraszna-parton. hol a kertek alatt, ám még egyik sem látszott ennyire egyoldalúnak, reménytelennek, mint ez a mostani, a két görög katolikus nagyon erősnek tűnt... És a viselkedésükben semmi tétovaság. Ha úgy döntöttek, hogy ellopják a focit, elviszik magukkal, akkor megcsinálják. Ha valakit meg_ kell ütni, mint az előbb Ne-' viczkyt. akkor ütnek, ha valaki a segítségére siet, akkor azt is megverik, mint a barátja védelmére odafutott Kerczákot. Nincs senki a kuibikban, aki megzavarhatná őket. Rövid ideig tartó kis lökdösődésekhez, birkózásokhoz, civó- dásokhoz szokott verekedők voltak ők, ám most, ha nem akarják, hogy a két tanyasi elvigye a kincsüket, a négyes bőrlahdát. harcolniuk kell úgy, ahogyan eddig még sohasem kényszerültek, sajnálat, megbocsátás és félelem nélkül kell rúgni, karmolni és harapni, olyasmit kell kitalálniuk, amiivei megfutamíthatják a két támadót. A két görög katolikus tenyere egyre többször csatMagyarország a hazánk MEGKEZDŐDÖTT A MAGYARORSZÁGI SZLOVÁKOK DEMOKRATIKUS SZÖVETSÉGÉNEK VII. KONGRESSZUSA Budapesten, az MSZMP Politikai Főiskoláján szombaton megkezdte munkáját a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének VII. kongresszusa, amely számba veszi a százezernyi szlovák lakosság helyzetét, a szövetség félévtizedes tevékenységét és kijelöli a következő öt év feladatait. Knyihár János; a szövetség elnöke köszöntötte a több mint 200 küldöttet és a meghívott vendégeket. Ezután Köpeczi Béla művelődési miniszter kitüntetéseket adott át a szövetség aktivistáinak, a nemzetiségi politika végrehajtását elősegítő tevékenységük elismeréseként. Such János, a szövetség főtitkára, Szocialista Magyarországért kitüntetésben részesült a munkásmozgalomban kifejtett négy évtizedes munkásságának elismeréseként. A Munka Érdemrend ezüst fokozata és a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést egy-egy, a Szocialista Kultúráért kitüntetést hét ■aktivista kapta. A szövetség országos választmányának a kongresszus elé terjesztett beszámolója hangsúlyozta: a magyarországi szlovákok hazájuknak tekintik a Magyar Népköztársaságot, tevékenyen részt vesznek a termelő, alkotó munkában, a közéletben. Ugyanakkor híven őrzik, ápolják anyanyelvűket, haladó hagyományaikat, fejlesztik nemzetiségi kultúrájukat. Az óvodai, az általános és középiskolai szlovák nyelvoktatásban több mint 11 ezer gyermek részesül, 2300-zal több mint amennyi öt évvel ezelőtt tanult. Sátoraljaújhelyen új szlovák iskola és diákotthon épült, a megyei és városi szervek anyagi támogatásával. Such János, a szövetség főtitkára a beszámoló szóbeli kiegészítéseként elmondta: a küldöttválasztó gyűléseken, amelyeken több mint 8 ezren vettek részt — megelégedéssel nyugtázták a szlovákok nyelvoktatása terén elért eredményeket, s kifejezték azt a reményüket, hogy a következő évben — miként p művelődési tárca tervezi — Budapesten megkezdik az országos szlovák iskola és diákotthon építését. A beszámolót követő vitában felszólalt Benke Vuléria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, aki a Központi Bizottság nevében üdvözölte a kongresszust. A kongresszus ma folytatja munkáját. Hollandiában terjedőben van a kormány tervezett fizetéscsökkentési intézkedései miatti tiltakozóhullám. Képünkön: mintegy hatezer rendőr tartott Amszterdamban felvonulást — szimbolikusan megkurtított nadrágszárral — a közalkalmazottakat érintő bérkorlátozási tervek miatt. tant Neviczky vagy Kerczák arcán, akik nyelték a saját vérüket. Bármivel próbálkoztak, a tanyasiak ökle gyorsabb volt. Neviczkynek már zúgott a feje, elzsibbadt a karja, amivel megpróbálta felfogni az ütéseket. Úgy gondolta, jobb lesz, ha hátrál, így maradhat annyi ideje, hogy lecsatolja a derekáról a nadrágszíját. Egy ' mozdulat, egy egészen kicsi mozdulat, és lekapja magáról a szíjat. Futni semmiképpen sem akart, most érezte először, hogy a nadrágszíj megmenti őket. hogy ezzel megverhetik a görög katolikusokat, s a többi némán várakozó fiú előtt sem kell szégyenkezniük. — Ahogy Big Bill csinálta! — hallotta Kerczák hangját. Egyszer azt olvasták az egyik ponyvaregényben, hogy egy bizonyos Big Bill, ha ráfogták a pisztolyt, s meg kellett adnia magát, még ebben a lehetetlen helyzetben sem nyugodott bele a vereségbe: ilyenkor egy óvatlan pillanatban az ellenfele lábára vetette magát, megtekerte a bokáját, harcképtelenné tette. Régebben el is játszották már ezt a figurát, ha sikerült — sikerült, ha nem sikerült, akkor is jót nevettek Big Bill ötletén, de most azért más a helyzet, nemcsak azért, ment az ellenfeleknél nincs pisztoly, hanem azért is, ment olyan enős az a két tanyasi, hogy úgysem tudnák a földre teperni őket. Egyáltalán nem volt tanácsos közel kerülni hozzájuk. A görög katolikusok nem értettek semmit, sohasem hallottak Big Biliről, ők csak azt tapasztalták, hogy két élhetetlen verekedővel van dolguké akkor ütik szájon őket, amikor akarják. Most mégis megijedtek egy pillanatra, mert a két jóbarátnak sikerült lecsatolnia a nadrágszíjat. Arra nem gondolhattak, hogy ez lenne az a bizonyos Big Bili-figura, annyiszor hallottak a vásárok és a bálok nagy nadrágszíjas verekedéseiről, hogy tudták, mire számíthatnak. Nekik meg nincs nadrágszíjuk, madzaggal erősítették a derekukra a nadrágot, s hiába erősebbek, ezzel az új fegyverrel még elzavarják őket. Most már a görög katolikusok vártak; hogyan is támad majd a két fiú? Elszánták magukat, elfutni nem fognak, kipróbálják még az utolsó, ám korántsem ismeretlen módszert: elkapni az ellenfél haját, hogy így teperjék le a földre. Ez már nem sikerülhetett, mert Neviczky úgy vágta fejbe egyiküket, hogy annak a homlokáról levágódott a csat az orra hegyére, és egy darabka húst - kiszakított be- lőLe. A többiek, a verekedést egykedvűen vógigbámulók közül, valaki, látván, hogy megfordult a kocka, s a nadrágszíjjal verekedőik felülkerekednek, arra biztatta, hogy vágjon a szeme közé még egyszer a tanyasi fiúnak. de már nem fogadhatta meg a tanácsot, mert elterült a földön. (Folytatjuk)
