Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-20 / 274. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. november 20. Kísérlet a bizalommal Nyíregyházi beszélgetés Halász Judittal Zsúfolásig megtelt mind a két előadásra a nyíregyházi városi sportcsarnok. A közeli napokban óvodások, kisiskolások zsibongva, tapsolva lesték, mikor lép a színpadra „Jutka néni”, hogy élőben is meghallgathassák azokat a dalokat, amiket lemezen már számtalanszor lejátszattak. A mesebeli „helikof- fer” utasai — Halász Judit és a Bojtorján együttes — most sem okoztak csalódást lelkes hallgatóságuknak. A koncert szünetében készült interjúnk. — Három fellépést vállalt egy napra, és szinte a vígszínházi bemutatóról érkezett Nyíregyházára. Nem túl fárasztó mindez? — Az éneklés nem fáraszt, örömmel csinálom. Kedvenc időtöltésem a lemezfelvétel és a koncertezés. A színpadon prózai darabokban játszom, ritka a zenés szerep. Az is előfordul a színházban, úgy érzi az ember, hogy „dolgozik”, mert a ráosztott szerep nem áll hozzá elég közel. Soha sem voltam még így az énekkel. A zenés fellépéseket színészként is hasznosíthatom. Mióta dalokkal járom az országot, könnyedebben, felszabadultabban mozgok a színdarabokban is. Lemezein a vers és zene közös világ ... — Nagyon szívesen énekelek zenésített verseket, főleg magyar és kortárs művekből válogattam lemezeimre. Klasszikusok alkotásaival is próbálkoztam, de a gyermekszemléletük idegen a maitól. Egyetlen kivétel talán Petőfi Sándor, aki közvetlen, természetes hangvétele miatt ebben is „kortárs’”. Énekelve könnyebb a költőket megismertetni, mert a gyerekeket zenével együtt hamarabb megragadja a szöveg, ds így nagyszerű verseket sikerül szélesebb körben ismertté tenni. — Túlzás nélkül elmondható koncertjeiről, hogy rabul ejti közönségét. Miben áll a titka? — Az első dalokat nem a gyerekeknek szántam, de ők szerették meg. A Csiribiriről például nem gondoltam, hogy gyermekdal lesz. Felfigyeltünk egymásra. A gyerekek ismerősként fogadnak, amit a lemezeinknek köszönhetek. VáTnak rám és gyorsan megnyílnak előttem. Ebből merítem a bizalmat. Minden műsor, koncert kísérlet arra, hogyan tudok élni és nem visszaélni ezzel a bizalommal. Alapgondolatom, hogy a gyermek nem buta, csak kicsi. Le kell egyszerűsíteni a dolgokat az általuk ismert fogalmakra. Nem jelenti azt, hogy komolytalanná is kell válnia az előadónak. Ezekre a fellépésekre is keményen próbálok, készülök, mint a felnőttekhez szólóra. — Honnan tudom, mit várnak, mire kíváncsiak a gyerekek? Van egy fiam, vannak barátai, körükben fel tudom mérni, hogy mi az, amit a mai gyerekek igényelnek, elvárnak a daloktól, meséktől. A most előadott műsoromat főleg a legutóbbi lemezeimből válogattam, tehát még vadonatúj. Csiszolga- tom, alakítgatom, egy-egy szám kimarad, másik kerül a helyére attól függően, milyen viszonyra talál a hallgatóságomnál. — Figyeltem műsora közben az óvodásokat, milyen önfeledtek, felszabadultak voltak. Felmerül bennem a kérdés, vajon mikór romlanak el, hogyan lesz belőlük „nagykorú” közönség? — Évekkel ezelőtt filmet forgattunk, amihez gyerekszereplőket kerestünk. Tanítónőt alakítottam, és a válogatáskor a majdani „diákjaim’.’ még óvodások voltak. Mire a filmezésre került a sor, elsősök lettek, és szinte kivétel nélkül másképp reagáltak dolgokra, mint óvodásként. Akkor döbbentem rá, hogy rövid idő alatt az iskolában megtanulták, csak akkor lehetnek jók, ha nem azt mondják ki, amit gondoltak, hanem amit a felnőttek elvárnak tőlük. Ha nem saját gondolataikat közük hanem a felnőtteknek tetszőket. Az óvodások nem viselkednek: kimondják, amit éreznek. (reszler) A próba nem mindig szerencse A közhiedelem azt tartja, hogy a próbára bocsátás nem büntetés és tulajdonképpen nem is olyan nagy a tévedés, ebe csak akkor, ha az illető a próbára bocsátás ideje alatt semmi olyat nem követ el, ami törvényeinkbe ütközik. Ebből az ügyből a másik oldalát ismerhetjük meg a nem is oly hosszú ijleje alkalmazható bírói intézkedésnek, amikor azért is büntetést adtak, amiért korábban a próbára bocsátást szabták ki és súlyosbító körülményként is értékelték az újabb bűncselekményért kiszabott büntetés mértékének megállapításakor. Igaz, ehhez újabb bűncselekmény kellett, ami szinte természetes következménye volt a 20 éves nyírszőlősi Mátyás András életvezetésének, aki eddig kevés komoly dologba kezdett, de semmit sem fejezett be. Járt szakmunkásképzőbe, de abbahagyta, bokszolt öt évig, de nem volt kitartása hozzá, és dolgozott három hétig, s azt is unalmasnak találta. Csak a kötekedésben lelte örömét, azt mondták róla: minden indok nélkül képes belekötni másokba. A nyáron történi, hogy két nyíregyházi fiatalember kiment a sóstói bárba, de mivel egyikük rövid nadrágban volt, a bárportás nem akarta beengedni őket az éjszakai szórakozók közé. Ök mégis addig agitálták, míg rövid időre bemehettek, de a kávét már nem várták meg. Kint egy taxit hívtak, míg azonban a kocsi megérkezett, vissza akartak menni a kávét meginni. Ekkor azonban már új portás volt, aki megtiltotta a bemenetelt, azt azonban elvállalta, hogy kihozza nekik a kávét a portára. Míg bement, megkérte a néhány perccel korábban odaérkezett Mátyást: senkit se engedjen be, különösen a rövidnadrágosra ügyeljem A fiatalembernek nem tetszett* hogy Mátyás útját állja, félrelökte és bement a bárba. Amikor kijött. Mátyás neki akart menni de a portás rendet teremtett közöttük. Közben megérkezett a ■taxi, a két fiatalember beszállt, mielőtt azonban elindultak volna, Mátyás kiszállította, de a verekedés elmaradt. A taxi hazahozta utasait Nyíregyházára, ám a rövidnadrágos fiatalember nem szállt ki, hanem visszament Sóstóra, hogy tisztázza: miért is kötekedett vele Mátyás korábbanA bár portáján meg is találta Mátyást, aki még cigarettát is vásárolt neki a bárban, de a számonkérés elmaradt, mert a rövidnadrágos fiú elindult gyalog hazafelé, hogy kijózanodjon. Az Igrice nyaraló vége felé járt. amikor Mátyás utolérte és leütötte, sőt amikor magatehetetlen ül a földön feküdt, össze is rugdosta, hiába mondta Mátyásnak egy kísérője, hogy elég lenne már. Amikor Mátyás is elegendőnek tartotta a verést, lehúzta a fiatalémíbert az árokba, otthagyta, de kis idő múlva visszatért és kiszedett a zsebéből 850 forintot. Amikor a sérült magához tért, szerencsére épp arra járt egy rendőrségi kocsi, s így a súlyos sérüléseket szenvedett fiút a kórházba szállították. Nemsokára a rendőrségi kocsi szállította Mátyást is, de öt nem a kórházba, hanem a fogdába. A Nyíregyházi Járásbíróság dr. Drégely vári Imre tanácsa két és tél év börtönbüntetést szabott ki Mátyásra és mivel úgy találták, hogy Mátyás életvezetése folytán méltatlanná vált a közügyék vitelére, három évre ettől is eltiltották és kötelezték a kifosztás- sel szerzett pénz visszafizetésére. A bíróság enyhítő körülményit nem talált, súlyosbítót annál inkább. Azt, hogy a próbára bocsátás alatt követte el cselekményét, hogy — mint volt bok- szolónak — tisztában kellett lenni ütései erejével, de a többszörös halmazat, a dologtalan, munkakerülő életmód, az ital szerepe, az agresszív, kötekedő természet mind-imind a súlyosabb ítélet kiszabására ösztönözte a bíróságot. Az ítélet nem jogerős. Sztereóról három telefonban Sokak panasza: a sztereó- iprogramok vétele sokszor nem jó Nyíregyházán. Telefon a HlREX szerviznek. — A sztereóprogram az adótól is függ — így a szakember. — Tokaj sokszor csökkentett térerővel ad, de mondjuk a ködös időjárás sem kedvez a sztereónak. A házgyári lakások többsége központi antennát használ, s ennél az a baj,, hogy többnyire csak a tv-hez állítják be az antennákat. Míg a monó- adáshoz elég volt néhány méteres „madzag”, addig a sztereóhoz megfelelő antenna kell. Sokszor nem jó a központi antennák beállítása sem. — Ez kinek a feladata? — A MODUL szerviz az illetékes. Telefon a MODUL szerviznek. — Sok a panasz — felel az illetékes. — Van egy alapsustorgás az adásiban, igaz a posta azt mondja, hogy ez .még mindig kísérleti műsor. A zavar nem antennakérdés. Ez olyan tévhit, mint az, hogy mindenki azt gondolta: a színes adóshoz külön. antenna keli. A térerő is megvan, csak az üzemimódban van hiba. — Kihez forduljunk? — A postához. Telefon a Debreceni Postaigazgatóságra— Az ön készülékéről van szó? — kérdi egy kellemes női hang. — Nem. — Akkor nincs mit tenni. Mert hozzánk bejelentés nem érkezett, és enélkül a gondot kivizsgálni nem tudjuk. Fogalmam sincs, kinek van igaza. De egy biztos: rossz a sztereóadások minősége, így nem marad más, mint kérni. Tehát: — Tisztelt Illetékes! Ezen kis írást szíveskedjék bejelentésként kezelni. Nem az egyes lakó, de Nyíregyháza, a megyeszékhely kér pontos választ, és — intézkedést. Válaszát várva a nyíregyházi lakosok nevében maradok tisztelettel: Speidl Zoltán A márványteremből Fiatalok muzsikálnak fiataloknak. Egy sorozat összefoglaló címét ismételjük. A Magyar Rádió hangversenyén hallhatnak ifjú zenerajongók velük egy ívás ú elő* adókat, akik már nevet szereztek. A rádió márványterme kilenc alkalommal átalakult hangversenyteremmé, hogy a muzsika szárnyain mutassa be az ifjú muzsikosokat. Pénteken a műsorvezető rövid ismertetőjében Nagy Péter zongorám űivé&zt mutatta be. Azt a 23 éves fia- , talembert, aki Mátészalkán született, onnan indult el, ■ s zenei versenyek díjadnak elnyerésével bizonyította, hogy nem kimondottan az évek száma hoz rangot a muzsika birodalmában. A TECHNIKA HARCÁLLÁSPONUA A hangszigetelt üvegfal mögett — Halló, hangvezérlő? — Nem.. Fény- és hang- technikai harcálláspont. A válasz természetesen vicces, de ezek a fiúk. akik itt dolgoznak, rendkívül büszkék munkahelyükre, ezért elfogadható. Ha a művelődési központ hang versen y termébe n ülő néző hátrafordul, az egész falon végignyúló, dupla üveg ablaksort lát, s mögötte, a műszerfalakat megvilágító lámpák derengő fényében figyelő arcokat. Onnan irányítják a színpadi reflektorokat, a terem hangszóróit, ott működik a kamera, amelyik. képmagnóra veszi és kiadja a művelődési ház szabadidős terében, vagy éppen a kluhkávéházba a mű- . sort, hogy azok is láthassák, akik nem kaptak már jegyet, vagy csak úgy betérték egy kávéra, baráti beszélgetésre., A fiúk, akik itt dolgoznak, az idén nagy vállalkozásba kezdték. Átalakították a „harcálláspontot”. — Egyéves használat után derült ki — mondja Kováts István, az átalakítási munkák „szellemi vezére” —. hogy mire van itt igazán szükség, hogy kell itt három fontos funkciót elrendezni, hogy ne nyulkáljunk folyton egymás keze alá. — Ezt a három funkciót, ha lehetne bővebben ... — Innen megy a fény. Az összes színpadi reflektor. Ez egy. Innen szabályozzuk a mikrofonokat, zenét adunk ki a nagyterembe," vagy az épületben bárhová, ez a kettő, s a három a ZTV, vagyis a zártláncú televízió. Korábban itt egyetlen helyiség volt, minden együtt és a hangszigetelés sem volt tökéletes. Ha valaki a hátsó sorban ült. hallhatta lábdobo- gásunkat. s a „vezényszavakat”, amiket a műsor közben adunk. Mi is zavartuk egymást. A beruházási vállalat idén nyáron pénzt adott a hangszigetelés tökéletesítésére, mi pedig megpróbáltuk megtalálni az adott alapterületen belül, hogy lehet ideálisan elrendezni az eszközöket, hogy minden kézre álljon. Ez természetesen vezeték-átszerelésekkel járt, új csatlakozók kiépítésével, szóval egy sereg olyan munkával, amit csak mi, a csoport tudtunk megcsinálni egy év tapasztalatainak birtokában. — így tehát most minden együtt van. Ideális munkahely? — Igen. És a felszereltsége világszínvonalú. A zártláncú tévéstúdió például máris alkalmas lenne egy nyíregyházi kábeltelevíziós műsor elindítására. — Mennyi érték lehet itt? — Nyolcmillió? Lehet, hogy tíz is. De nem is ez a lényeg, hanem az itt lévő eszközök minősége. Sony, Re- vox magnók. Beag komplett erősítő fal. A 30 csatornás Konverta fényvezérlő. Rank Stram reflektorok .... A fény- és hangtechnikai harcállásponton heten dolgoznak. A műszerfalakat megvilágító lámpák derengő fényében látjuk meg néha arcukat, ha hátrafordulunk. Vezénylő tisztjei a korszerű technikának. Mester Attila Kár Az üzlet sikerült. Ha nem is egészen olyan holmit vettem, mint amilyet szerettem volna, nem _ szidtam kedvenc boltomat, mert ruha-cipőiparunk legfeljebb a divatbemutatókon, vagy a nemzetközi vásáron mutat kedvünkre valót, hogy aztán sose találkozzunk vele a boltok pultjain. De nem is ezt akartam mondani, hanem, hogy amikor fizetni akartam, hiába kerestem ismerős pénztárosomat, új arc nézett vissza rám a kassza mellől. Hol az elődje? — érdeklődtem az ismeretlentől, aztán elképedve hallgattam a választ, miszerint: kiszállították onnan, mert nem megbízható. Ki gondolta volna róla, motyogtam magamban kifelé jövet, olyan ártatlan képe volt, hogy nem egy kasszát, egy egész boltot is rábízhattak volna. Már-már el is felejtettem a dolgot, amikor tegnap újból a boltban jártam és ámulva láttam, hogy ismerős pénztárosom ismét a kasszánál ül, csak a korábbi mosoly tűnt el az arcáról. Megkérdezzem, ne kérdezzem, mi történt — töprengtem magamban, — de nem akartam kínos perceket szerezni neki, inkább főnökéhez fordultam, aki elmondta: náluk olyan divat van, hogy csak anyagilag teljesen rendezett körülmények között élők ülhetnek a pénztárban, mert ha valakinek adósságai vannak, esetleg kísértésbe eshet a kasszánál a sok pénz közelében. Ismerősömről úgy tudták, rendezettek anyagi dolgai, aztán egy értesítést kaptak egyik hivataltól, hogy nem fizette be valami tartozását. A pénztáros sírt, mondta, hogy semmilyen adóssága sincs, de jobban hittek a pecsétes papírnak. Aztán néhány nap múlva tisztázódott, hogy a lánynak volt igaza, tévedésből küldték munkahelyére a letiltást. A hivatalban belátták a tévedést és azt mondták: hogy más is követ el hibát. Hát persze. Csak azt kell szem előtt tartani, hogy lehetőleg másnak származzon kára belőle. B. .1. a tudás anyja — tartja a közkeletű mondás, amire a közelmúltban — mint azt valahányon olvashattuk e lap hasábjain — nemrég Nyíregyházán rácáfoltak. Pontosabban teljesebbé tették ezt a tételt, mert kiderült, hogy az ismétlés a nemtudás forrása is lehet. Bliccelőkről tudhattunk meg kulisszadolgokat az említett közleményben. Egyebek között felidézte az egyik autóbuszjegyellenőr. hogy a 8-as buszon két fiatalember állítólag ,,elfelejtette” érvényesíteni a menetjegyét. Mivel nem volt náluk semmilyen igazolvány, az ellenőr kérte, akkor diktálják az adataikat: neve, anyja neve, születési ideje stb. Amikor az ellenőr az adatsor végére ért, akkor megkérte a szorgalmasan válaszolható fiatalembereket, hogy az időből kitelik, kezdjék elölről. Ekkor ütött be a mennykő: valahogy se- hogysem jutott eszükbe a születési évük. az anyjuk neve. végül is feladták a megjátszott küzdelmet. A potyautas bliccelők kezdték kényelmetlenül érezni magukat, s miközben legombolták az 50—50 forintocs- kákat, valószínűleg már azt is elfelejtették, hogy fiúk-e vagy lányok. Mellesleg ez az eset több tanulsággal szolgál. Szerintem nem ártana az ismétlős módszert bevezetni néhány munkahelyen sem. Mondjuk akkor vennénk hasznát, amikor a segédkönyveié fogfájásra panaszkodván elkérezkedik a munkahelyről. Megkérdezhetnénk ilyenkor tőle, hogy melyik foga sajgott, a felső bal négyes, vagy a jobb alsó ötös. Aztán kérdezhetnénk a gyógykezelés módjáról, majd egy váratlan pillanatban visszakanyarodnánk az eredeti kérdésre. Azon túl, hogy könnyen elképzelhető: az illető összekeveri a felsőt az alsóval, nincs kizárva annak a lehetősége sem, hogy egyből rá vágná, a balszélső hányadik percben vágta a labdát a bal felső sarokba. Amiből, rögvest kiderüln e. a segéd- könyvelő kollégánk kerülővel akart eljutni a fogorvoshoz, csakhogy közben volt a stadion .. . Más esetben a csinos gépírónőről tudnánk meg, hogy gázszámla-befizetés ürügyén az alkalmi áruk között turkált, a nagyreményű fiatal munkatárs pedig összetévesztette az adóhivatalt a sörbárral. Ismétlem, mindez csupán lehetőség, bár máris hallom a tömeges felzúdulást: ugyan kérem, hol él maga, melyik munkahelyen találni nálunk még bliccelőket? (angyal)
