Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-19 / 273. szám
1983. november 19 Kedves Szülők! A napokban, lévén magam is szülő, értekezletről értekezletre vándoroltam. Szép számmal voltunk jelen, főleg anyukák, hellyel-közzel apukák. A hivatalos rész után kaptak szót a szülők, akik szinte kivétel nélkül azzal kezdték: hogyan tanul a kislányom, kisfiam, milyen jegyei vannak, miért kapott hármast, kettest, négyest. A tanárok szívesen válaszoltak, forgatták a naplót, idéztek, indokoltak, magyaráztak. Ha volt is némi feszültség a levegőben, összességében a szülői értekezletek megfeleltek a sokévi átlagnak. És pontosan ez az, ami írásra késztet. Nem akadt ugyanis egyetlen szülő sem, aki azt kérdezte volna: milyen ember a gyermekem? Értem én, nagyon is jól értem, hogy teljesítményközpontú a világ. Tisztasor, hogy a tovább tanulni akaró számár csak a jegye az elsődleges. Felfogom, hogy az édesanya és édesapa elsősorban arra kíváncsi, miként is szerepel gyermeke a tanórákon. De vajon csak ennyi lenne a lényeg? Vajon miért nem érdekes, az, hogy az iskolába járó emberke milyen mentalitású? Miért siklik el a szülő afölött, hogy gyermeke lelkes-e vagy unott, tisztességes-e avagy közömbös, hogy motorja-e egy-egy közösségnek, vagy csupán kibice az óráknak, hogy jelleme vonzó-e az osztályban vagy netán korrekcióra szorul? * A teljes értékű ember ugyanis nemcsak teljesítményből áll. Ahhoz, hogy valaki boldoguljon és boldog legyen, hogy hasznos tagjává váljék kis és nagy közösségnek még sok minden szükségeltetik. Emberség, szorgalom, tisztesség, segítőkészség, hit és lelkesedés, áldozatvállalás, erőfeszítés — hogy csupán néhány ^ "igot ragadjak ki. Csupa olyan dolog, *i az iskolai munka közben szépen k rül, a tanár számára teljes képet nyújt növendékéről. Ezért izgat, hogy erre egyetlen szülő sem kérdezett rá. A tanárok megpróbáltak kikitérni ezekre a jellemzőkre, de ez alig érdekelt valakit. A szülők többsége mindenre mentséget keresett, ami mint gond vetődött fel gyermekével kapcsolatban. Tudom, a szülők állapotbeli kötelességüknek érzik, hogy maximális teljesítményre serkentsék gyermeküket. Néha messze erejüket és képességüket meghaladó teljesítményekre ösztökélik őket, hol presztízsokból, hol félreértelmezett jószándékból. De vajon miért nem késztet maximális erkölcsi erőkifejtésre a családi ház? Sokat beszélünk arról, hogy fiataljaink magatartása gyakorta kifogásolható. Bíráljuk őket a cinizmus miatt foggal kritizáljuk azt, hogy sikk körükben a nemtanulás. Szidjuk szórtságukat, üresjárataikat, nyesegetnénk viselkedésbeli fogyatékosságaikat. De miér1 nem tudakoljuk, hogy milyenek munka közben? Ingerelt, hogy senki nem kérdezi'meg, az oktatáson kívül vajon nem kellene többet nevelni? A szülői ház sokszor él tévedésben. Ügy vélik a nevelés csak az iskola dolga. Pedig f gy nem igaz. Az iskola csak azon tu. igazítani, amit a gyermek otthon már megkapott, csak azt tudja alakítani, ami már megvan a tanulóban. Kellene hát a véleménycsere ezen a ponton is. Tudjuk jól, hogy egy- egy ember munkába állásakor nemcsak azt firtatják majd, mit tud, hanem azt is, milyen ember. Hiába lesz valaki szakmailag zseniális, ha nem igaz ember, ha nem elkötelezett, ha nem tisztességes, «ha nem jellemzi a felelősség. Nem lehet elég korán figyelni gyermekeink magatartását, éppen az ő érdekük védelmében. Kedves Szülők! Sajnos, az itt elmondottak nemcsak az iskolára, a ;lői értekezletre jellemzőek. Elég sokszor fordul elő, hogy a teljesítmény érdeke miatt elfeledkezünk etikai, tisztességbeli kérdések mérlegeléséről. Baj e7 mindenkor, legyen szó munkáról, szerzésről, előrehaladásról. De megbocsnthatatlan, ha emberekről, felnövekvő f>atalokról való döntésünk • során sem -.ondoíunk többre, mint egy- egy tantárgy kalkulusára. Ilyenkor ugyanis minket is osztályoznak. Jegyet kanunk nevelésből, felelősségtudatból, gondoskodásból, körültekintésből, szerétéiből.. Lehet gyermekünk kitűnő lesz, de mi még ettől meg is bukhatunk. az tlelniszerek niséiéril A ön is, én is, az átlagpolgár, jövedel- w műnknek csaknem felét élelmiszerekre költjük. Mindannyiunk figyelmének központjában van tehát nemcsak az, hogy mit kapunk a pénzünkért, hanem az is, milyen minőségben. Hozzátehetjük: egyre inkább igényesebbé válunk és nem látunk szívesen olyan árut a boltban, amit csak fintorogva lehet kézbe venni. Arra, hogy az élelmiszereket jó minőségben, és kellő választékban állítsák elő, 1976-ban törvény született, és betartására Szabolcs-Szatmár megyében az Állategészségügyi és Élelmiszer- egészségügyi Állomás — az ön munkahelye gondoskodik. — Nem olyan régen, hiszen csak az év eleje óta működik ez az intézmény. Korábban három másik végezte az ellenőrzéseket, nagyon sok átfedéssel. Ezért került sor az egyesítésükre, így koncentráltabban és nagyobb felelősséggel végezhetjük a munkánkat. A A minőség a laikusnak pusztán az áru megjelenési formája. Nyilván nem ugyanezt jelenti a szakembereknek. — Néhány alapvető követelménynek kell megfelelni. Ez a fogyaszthatóság, a meghatározó érzékszervi tulajdonságok, a tápérték, az összetétel, a tömeg és a térfogat, valamint a jelölés a csomagoláson. Amikor vizsgálatainkat végezzük, élelmezés-egészségügyi szempontból nem osztályzatokat adunk, hanem pusztán igennel, vagy nemmel válaszolhatunk, éppen a fogyasztók érdekében. Ennek fontosságát senki sem vonhatja kétségbe, hiszen mindenki előtt ismert napjaink világának mikrobiológiai, vegyi szeny- nyezettsége, mindenki tudja, hogy mennyi rizikófaktort jelentenek a növényvédőszer- maradványok, amelyek nemcsak zöldségben, vagy gyümölcsön jelenhetnek meg, hanem áttételesen a húsban, takarmány által közvetítve. Tör*- 'nnye! kezdtük, amely az állam ” akarata. Végrehajtásával az állampolgárokat védik. Kitől? — Ha ezt mo”J'mám, hogy az ágazattal kapcsolatban l“'" vállalatoktól és gazdaságoktól, azt jelent^’ é, hogy azok ellenfélnek számítanak. Szó sint i ilyesmiről, mert a mi feladatunk az ellenőizés során az emberi hibák, mulasztások időbe,.: feltárása, mielőtt azok bármilyen problémához vezetnek. „Fizetett ellenségnek” csa.* ott tekintenek bennünket, ahol van ok a félelemre. Megvénk- ben egyébként nem sok üzemre mondhatjuk ezt, általában megnyugtatónak nevezhető a helyzet. Az ellenőrzések során vet' Hintáknak pusztán a 6,3 százaléka tala.ia i hibásnak, ami megfelel az országos átlagnak. Erre egyébként jó referencia az, hogy más megyék élelmiszer-ellenőrző szaké n.oerei is tartanak összehasonlító vizsgálatokat, és ők is hasonló adatokat kaptak. Az általunk vizsgált termékek egyébként még egys7 r „nagyító alá” kerülnek, hiszen ha elszállítják, az érkezés helyén szintén a szakemberek Keze alá kerül. Egyetlen példa a miskolci hűtőház, amelyik zöldségszükségletének több mint felét tájegységünkön termelteti. A Ha már megállapította, hogy élelmiszer- w egészségügyünk jónak mondható, miért van szükség arra, hogy idegen országok szakemberei üzemeinkben „vizsgálódjanak”? Nem bíznak meg bennünk? Hallottam olyanról, hogy „finy- nyás” amerikai állatorvosok egy tollvonással megakadályozták az egyik vágóhídon a dobozos sonka exportját? — Az élelmiszerek minősége nem bizalom- kérdés. Minden országnak joga van saját szabványai szerint megvizsgálni bármit, amit vásárolni kíván. Nemrég jártak például belga állatorvosok a HUNNIACOOP kisvárdaj baromfivágóhídján és saját szabványaik szerint is mindent alkalmasnak találtak. Ez kissé minősítette is a mi munkánkat, amire — lehet egy kissé túlzás — jellemző: állatorvosunk minden egyes csirkét lát, amelyik elhagyja a szalagot. Egyébként más vágóhi- dakon is hasonló a helyzet, mert vizsgálat nélkül egyetlen húsdarab sem hagyhatja el a gyárkaput. A Ügy tűnik, mintha az ilyen - darabon- ^ kénti vizsgálat nagyon aprólékos lenne. — Az aprólékosság mellett olyan szabályai vannak munkarendünknek és a gyártási folyamatnak, hogy azért bele ne vesszünk a részletekbe. A szabvány praktikus megoldások egész sorát tartalmazza. Előírás például, hogy az úgynevezett feketeáru nem mehet be ugyanazon a kapun, ahol a fehér kijön. Ez azt jelenti, hogy ahol az állat bement, ott nem hozhatják ki a kolbászt. Ezt elég nehéz megvalósítani, különösen olyan — „Jelenlegi gazdálkodási körülményeink között, — amelyek egyébként csak szigorodni fognak- előbb-utóbb kevés olyan ember marad, aki nem látja be, hogy a minőségi árutermelés minden üzem életképességének ez alapja. I piac könyörtelen. Itthon is nemcsak az egyre vá- logatósabb, aki a hazai ellátásba! vesz részt, hanem az is, aki egy bizonyos terméket sajátjában szintén exportálni szeretne. Talpon maradni csak kifogástalan minőséggel lehet. De ez még kevés, mert ki az, aki nem szeretne továbblépni?” szűk területen dolgozó üzemben, mint a nyíregyházi húsipari vállalat. De a később épültek, így például a mátészalkai tejüzem, és húsüzem, már maradéktlanul a legújabb elvek szerint készült. Ha már hatóságról van szó, azt hihetnénk, hogy az önök szakemberei csak a kezükbe veszik a terméket, aztán kritizálnak. — Ez is egyik feladatunk, de sokkal fontosabbnak tartjuk a gyártásközi ellenőrzést. Egy megtalált kifogásolható minta olyan folyamat végét jelzi csupán, amelynek valamelyik pontján hibáztak. Az egész munka- folyamatot végigkísérjük tehát. Egy új üzem sem indulhat meg addig, amíg nem elemeztük kellőképpen, hogy mi és hogyan fog ott történni, mert csak azután ütjük az Üzembe helyezési okiratra a jóváhagyó pecsétet. A Mondhatjuk tehát, hogy a minőség a ^ gyártás közben vész el? — így van. És nemcsak mi vagyunk alaposak. A legkényesebb ízlése a piacnak van. Ezért aztán mindenkinek érezni kell a felelősséget, a munkástól az igazgatóig egyaránt. A Hiába a7 jó munkájuk, van még egy v láncszem a gyárkaputól az állampolgár asztaláig és ez pedig a kereskedelem. — Nem is akármilyen láncszem, mert itt- ott bizony elejg gyengének bizonyul. Nézzük például a kenyér esetét. Hosszú sorok állnak a kis pékségek előtt, pedig azok némelyikét félórás vizsgálat alapján be lehetne záratni. Mégis innen vihető haza a legfoszlósabb, legillatosabb pékáru. Pedig a kenyérgyárban ugyanolyan készül, de a jelenlegi műanyag kosaras szállítás nem alkalmas arra, hogy a kenyér minősége megmaradjon. Mire a polcokra kerül, összenyomódik, formátlanná válik, és legjobb esetben is'csak a frisseségével válthat ki elismerést. Itt mondom el, hogy erre a problémára a közeli jövőben megoldás ígérkezik, mert ha felépül az új nyíregyházi kenyérgyár, bevezetik a konténeres szállítást. Ebben az esetben már ve- télytársa lehet -a nagyüzem a kisüzemnek. Ugyancsak a szállítás okozza a gondot például a hűtött áruknál. A hűtőláncnak elég egy ponton megszakadnia, az egyszer már kiolvadt mirelit áru minősége rögtön zuhanásszerűen esik. Az ilyen téren végzett ellenőrzéseink a KEHMI-vel együtt történnek, és azok megerősítenek bennünket. A Milyen szankciókat alkalmaznak a hi- w házukká1 szemben? — A mulasztás nagysága minősíti. Van olyan vétség, amikor ellenőrünk azonnal bezárathatja az üzemet. Ha például a húsipari vállalatnál a feldolgozási lánc valamelyik pontján szalmonellát találunk, ott a munkát azonnal leállítjuk. Ugyanígy „főbenjáró bűn” egy pálinkafőzőben, ha a pálinkában ciánt észlelünk. Bármilyen hihetetlen, a szilvamagban cián található, és ez bekerülhet a lepárolt folyadékba. Vannak persze kisebb vétségek, ezeknél az előfordulás gyakorisága szerint szabunk ki büntetéseket. Először csak figyelmeztetünk, később pénzbírságc: alkalmazunk, ha pedig a gazdasági vezető közvetve felelős a mulasztásért, akkor a vállalat gazdasági bírságot fizet, természetesen nem marad el az igazgató pénzbüntetése sem. — Nagyon vigyázunk különben, hogy munkánkra ne a szőrszálhasogatás legyen a jellemző, mert az tényleg zaklatásnak minő sülne. Közreműködők kívánunk lenni a jő minőségű, szép kivitelű, csomagolású áruk előállításában. Tevékenységünket arra ösz- pontosítjuk, hogy megelőzzük a súlyosabb problémák kialakulását. Ennek érdekében tervszerűen átfogó vizsgálatokat végzünk a vállalatoknál, az idén szám szerint tízet. A Ama bizonyos 6,3 bibaszázalék „elkő- w vetésében” mit nevezhetünk leginkább ludasnak? — Megyénk élelmiszer-termelése sem színvonalában, , sem szerkezetében nem mondható egyöntetűnek, sőt ebben a tekintetben sokrétűbb, az ország más tájegységeinél. Meghatározó a szerepünk az alma- és a burgonyatermesztésben és jelentős állattenyésztéssel is rendelkezünk. Valamennyi termék előállításánál a legdöntőbb minőségrontó tényező az, hogy amíg mi vásárlók az élelmiszerekkel szemben nagyon igényesek tudunk lenni, addig mint termelők az igényesség tekintetében meglehetősen vontatottan fejlődünk. Maradjunk például az almánál. Ugyancsak fel tudjuk emelni a hangunkat, ha a boltban meglehetősen magas áron nyomott, vagy fuzikládiumos gyümölcsöt látunk. Arra pedig nem gondolunk* hogy a hibás permetezés következményét és az ütődés okozta barnaságot senki máson, mint az emberen kérhetjük számon. Ez egy kirívó példa, de az igénytelenség nagyon sok helyen végigkíséri a teljes termékpályát. Élelmiszerről lévén szó, legalapvetőbb a gondos munka mellett a higiénia. A tejipari vállalat például csak akkor vezetheti be a csíraszám szerinti átvételt, ha a tehén- tő- gyét nagyon gondosan megmosták, annak előtte hasonlóképpen a fejőgépet, utána pedig a tejházban patikai rend, higiénia uralkodik. És ha az így előhűtött tejet nem éri károsodás a beszállítás alatt, csak akkor érdemes az egészről beszélni. Mennyi ember, mennyi kéz és vajon megmosták-e valamennyit? Ez folytatódik a gyárban, a már említett kereskedelmi szállítóláncban. Ha ebben a sorban mindenki igényes volt és tényleg tiszta és magas tápértékű termék került a hűtőbe, még mindig ott van az igénytelenül elkészült zacskó, amely egyszerűen kipukkad. A Ahogy így végigmondta, tényleg nehéz ^ nyomon követni esetünkben éppen a tej útját, s még nehezebb tetten érni a mulasztót. Márpedig az önök intézetének nem válna becsületére, ha belenyugodnának abba, hogy megyénkben 6,3 százalék hibával dolgoznak. Mi által fog csökkenni ez a szám? „ — Jelenlegi gazdálkodási körülményeink között — amelyek egyébként csak szigorod ni fognak —, előbb-utóbb kevés olyan ember marad, aki nem látja be, hogy a minőségi árutermelés minden üzem életképességének az alapja. A piac könyörtelen. Itthon is nemcsak az egyre válogatósabb, aki a hazai ellátásban vesz részt, hanem az is, aki egy bizonyos terméket sajátjában szintén exportálni szeretne. Talpon maradni csak kifogástalan minőséggel lehet. De még ez is kevés, mert ki az, aki ne szeretne tovább lépni? Nem mindegy például, hogy a Nyíregyházi Konzervgyár 8 ezer tonnás almalésűrítmény exportjának befejezésekor mennyi dollárt inkasszál be. Erre mindketten vigyázunk. Szinte hihetetlen, mennyi apróság kell hogy megfeleljen a nyugati vevő igényeinek. Pedig ő nem bogaras, csupán tisztában van azzal; ha a sűrítményből egy bizonyos üdítő italt szeretne gyártani, akkor abban nem változhat á savtartalom, állandónak kell lennie a benne lévő rostnak, hiszen az ő nevével védjegyezett üvegből a vásárló ugyanazt várja holnap is, mint ma. Ugyanez vonatkozik ugyanennek a gyárnak a konzervké- szítményeire, hiszen hetven százalékát külföldi fogyasztó teszi az asztalára. És mint az elején elmondta: nekem is, önnek is, mindenkinek, a napi tejéről van szó, ami egy évben 136 millió litert jelent a megyében, és annak egyetlen cseppjében sem lehet jelen egyetlen baktériummal sem több, mint amit a Magyar Szabvány előír. — Mivel mindannyiunkról van szó, akár a boltba indulunk reggel, akár az élelmiszer- ipari üzembe, közös érdekünk, hogy igényességünk előbb-utóbb munkánkra is kiterjedjen. Ezért bízom abban, hogy ez a 6,3 százalék évről évre csökkenni fog. Erről gondoskodik intézetünk jól képzett szakembergárdája, modern vizsgálati módszereink és az az együttműködési készség, ami megmutatkozik az általunk „szemmel tartott” területen. 0 Köszönöm a beszélgetést. Ésik Sándor KM HÉTVÉGI MELLÉKLET Papp Andrásné igazgertéhelyeffesg főmérnökkel)
