Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-19 / 273. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. november 19. Chilei máglyák Májusban kezdődött, s a jelek szerint egyre nagyobb -arányokat ölt Chilében a diktatúraellenes tömegmoz­galom. Tegnap rendezték a nyolcadik országos tiltakozó napot. Távozzék Pinochet! — ez ma Chilében az első számú jelszó. Iszonyú máglyák jelzik: az emberek semmilyen eszköz­től, még az önégetéstől sem riadnak vissza, csakhogy ki­fejezésre jutassák gyűlöletü­ket, elszántságukat a tábor­nokok uralma ellen. Leg­utóbb Dél-Chile egyik váro­sában egy ifjú munkanélkü­li, az elmúlt szombaton a concepcióni székesegyház előtt egy ötvenéves család­apa gyújtotta fel önmagát. Aligha lehet csodálkozni az ilyen drámákon. Az ország ellenzéki erői bizonyos pár­beszédre kényszerítették ugyan a kormányzatot, de lényeges eredményt a dialó­gus eddig nem hozott. Pino- cheték mindenekelőtt azon fáradoznak, hogy a baloldalt — az illegalitásban egyre szé­lesebb tömegbefolyást kivívó kommunistákat is beleértve — szembeállítsák a keresz­ténydemokraták vezette • de­mokratikus szövetséggel (AD), amely már-már nyíltan beszél a Pinochet utáni kor­szakról. Harminc százalék körüli munkanélküliség, az ipar ter­melésének 14 százalékos visz- szaesése, a növekvő külföldi eladósodás nem hagy kétsé­get afelől, hogy a diktatúra helyzete alapjaiban megrop­pant. Csakhogy az elnyomó rendszerek természetrajzá­nak gyakran ismétlődő azo­nos vonása, hogy a végjáték olykor hosszú ideig elhúzód­hat, s nem nélkülözi a véres elemeket. Pinochet taktikája világos: Jarpa belügyminiszter — aki egyszersmind az ügyvezető miniszterelnöki tisztséget is betölti — laza párbeszédet folytat a demokratikus szö­vetség képviselőivel, azt a látszatot keltve, mintha a tá­bornok-elnök hajlanék az el­lenzék meghallgatására, né­mely követelésének teljesíté­sére. Pinochetet és társait csakis a népharag, az erő­szak ellen erőszakot szegező tömegmozgalom távolíthatja el az ország éléről. Gy. D. Kölnben megkezdődött a Német Szociáldemokrata Párt rendkívüli kongresszusa az amerikai rakéták NSZK-beli te­lepítéséről. A képen (jobbról balra) Willy Brandt és Hans- Johan Vogel a tanácskozáson. Rauf Denktas, a ciprusi törökök vezetője (jobbra) az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén beszél, mellette Törökország képviselője ül. A 19 éves Sarah-Jane Hutt lett az idei világszépe. A képen középen a boldog győztes két udvarhölgye társaságában. TÖMEGGYILKOSSÁG SALVADORBAN Tölblb mint száz embert lőt­tek agyon Salvador északi részében, három kisvárosban a kormánycsapatok katonái. Az áldozatok között asszo­nyok és gyerekek is voltak. A kegyetlen mészárlás tányé­réi csütörtökön hat külföldi újságíró számolt be, miután Visszatértek az ország északi részében tett látogató út­jukra!. A hírhez a junta kor­mányának szóvivője nem fűt- zött kommentárt. HARCOK TRIPOLI KÖZELÉBEN Sikertelenül közvetített Damaszkuszban az El Fatah palesztin szervezet két szár­nya között Szaúd-Airábia, Kuvait és Katar miniszteri bizottsága: péntekre virra­dóra a Tasszer Aratóihoz hű erők megrohamozták a Tri­poli melletti badavi mene­külttábort, amely szerdán ke­rült az Abu Musza - vezette lázadók kezére. Az An-Nahar című bejrúti lap rendőrségi forrásokra hivatkozó össze­állítása szerint 969 halottja és 1572 sebesült je van eddig a palesztin belháborúnak. LENGYEL ADÓSSÁGOK Párizsban befejeződött a lengyel pénzügyi-gazdasági küldöttség és a Lengyelor­szágnak hitelező nyugati ál­lamok képviselői között a lengyel adósságok törleszté­séről folyó tárgyalások újabb fordulója. Az Egyesült Álla­mok csak az 1982-ben esedé­kes adósságokról, valamint az 1981-ről visszamaradt ka­matokról kíván tárgyalni, a nyugat-európai országok vi­szont hajlandók az idén ese­dékes adósságrészt is magá­ban foglaló átütemzési cso­magban megállapodni. A tárgyalásokat a közeljövőben folytatják. A vészkijáratnál nem me­hetnek ki, mert odahordták a fezékeket. Neviczky közben észrevet­te, hogy Libus is el-elbizony- talanodik az ajtószárnyban bámészkodó ember láttán. A vadászpuskás ember jelen­létét már megszokhatta, sok­kal közelebb is esett hozzá, mint a másik, akinek a vo­násait elmosta az ajtó ko­szos üvegtáblája. Libus oda­ment Ottilia asszonyhoz, va- » lamit súghatott neki, mert Ottilia asszony intett: „Hagy­ják abba a próbát”. A Vak Légiós is eltette a hegedű­jét, de nem mozdult a szék­ről, mint ahogyan a dobos sem. Szó nélkül vártak. « Ottilia asszony leemelt a vészkijáratnál felstószolt szé­kekből egyet és ráült. Min­denki várt, de a két idegen csak nem akart mozdulni. Neviczky most már biztosan érezte, hogy nem őket várják azok az idegenek, hanem a zenekart. A nyitott ablakon át bezú­dult az esti hiarangszó. A bá­mészkodók egyenként y olda- logtak el, nem értették, hogy miiért hagyták abba a pró­bát Libusék, meg hogy mi­ért kezdtek annyit ásítozni, hiszen még csak most este­ledik. A puskás az ablakban le- csúsztatta a válláról a fegy­vert, vizsgálgatiba, belefújt a csövébe, majd viSszalökte a .vállára. A két fiú most már csak a puskást nézte: kézfején a sárga foltok ék­telenkedtek, s fölösleges, szi­gorú arckifejezése sehogyan sem illett apró szeméhez, meg lapos orrához, s mintha állás nélkül mérlegelne va­lamit, úgy mozgatta a hom­lokát, s vakargatta füle mö­gött a fejét. Ügyelt arra is, hogy ezek előkelő mozdulatoknak lát- szódjanak, mint az is, amivel újra és újra megingatta fe­jén a kalapját. Lassan vette csak észre, hogy a zenekár hallgatása neki szól, meg az ajtószárnyban álldogáló ba­rátjának, s itt nemcsak szü­netet tartanak. Egyáltalán erről szó sincs, azt várják, hogy menjenek el, mert ad­dig nem kezdenek újra ját­szani. Egyre bosszúsatok lett. (Várt még egy kicsit, majd le­rántotta a puskát a válláról, es ott az ablakban, minden­ki szeme láttára a levegőbe lőtt. Aztán eltűnt. A másik férfi még rágyúj­tott egy cigarettára a dupla ajtószárny között, majd rá­ifújt,a a füstöt az üvegre. így játszadozott egy darabig,, majd ó is elment szó nélkül. O • Az állomáshoz közeli, ku­kákban kezdtek futballozni. Először csak Neviczky és Kerczák, aztán jöttek a töb­biek is, egyre több reformá­tus és katolikus. , Az új labdától mint­ha mindegyik megrészege­dett volna: aki tudta, a kezé­be kaparintotta, futott vele pár lépést, és kézből hatal­masat rúgott bele, a többi hanyattahamlok rohant a labda után, hogy ők is fel­rúghassák az égbe. Neviczky kiabált, azt javasolta, hogy álljanak fel két kapura, kü­lön a katolikusok, külön a reformátusok, de egyelőre s&iki sem hallgatott rá. Csak érinteni, megsimo­gatni, az ölébe szorítani sze­rette volna mindegyik, így aztán nem lehetett megfé­kezni őket. A két fiú nem tu­dott rendet csinálni a rohan­gálok között, akik bakancs­ban,, mezítláb, szakadt, fol­tos nadrágokban, bő gatyák­ban üvöltöztek, hadonász­tak, lökdösték egymást a vakondtúrásos kubikgödör- ben. Közben lovas szekér ált meg a kuibik mellett. A ta­nyáról jöhettek. Neviczky csak annyit tudott a szekér­ről lelépő két fiúról, hogy görög katolikusok. Ráérősen, a helyzetet pontosan felmér­ve lesétáJjtak a kuíbiikba — mind a kettőnek újságpapír­ból sodort cigaretta- lógott a szájéiban — aztán a kutoi­kot átszelő kis ösvény mel­lett leguggoltak. Bakancsai­kat lelökték a lábukról — mindent egyszerre csináltak — a nadrágjuk szárát felhaj­tották, megvárták, amíg kö­zel kerül hozzájuk a labda. Nem rohangáltak a többivel, csak éppen annyit, amennyi a labda megszerzéséhez kel­lett. Egy pillanat alatt félreha- jígáltáik a kisebbeket, a na­gyobb fiúk meg nem mertek kikezdeni velük. Neviczky tudta, hogy a görög katoliku­sok el is vihetik magukkal a labdát, és akikor ő sosem lát­ja többé, csak abban, remény­kedett, hogy a két fiú .játsza­dozik egy kicsit vele, aztán felhúzzák a bakancsukat, és hazaimennek a tanyára. Kerczák, Neviczky mellett állva megjegyezte: — Látom, van nadrágszí­jad ... Neviczky megértette, hogy miért szólt a barátja: már kettőjüknek van nadrág&zíja — mert Kerczákhak is volt. Ha klottgatyábam ácsorgóit is, a nadrágsiZíjat akkor sem csatolta le a derekáról. Any- nyira sosem vetkőztek le, hogy a nadráigszíjtól is meg­váljanak. Mivel játék köz­ben gyakran előfordult ki­sebb verekedés is, a nadrág- szíjat csak le kellett csatol­ni. A ciVakodók jobban fél­tek a nadrágszíj csatjától, mint a négyújjú ólombokszar- től vagy a gumibotba épített csavartól, amit a vasúti talp­fáikról loptak., (Folytatjuk) Usztyinov cikke a Pravdában (Folytatás az 1. oldalról) gye a békét, ne engedje meg az atomháborút” — írja a toikk. A szovjet honvédelmi mi­niszter cikke leszögezi: a Reagan-kormányzat hata­lomra kerülésével jelentősen megnövekedett az ultrareak­ciós imperialista erők ag­resszivitása, arra töreksze­nek, hogy megdöntsék a NATO és a Varsói Szerződés közötti hadászati egyen­súlyt. Usztyinov cikke különösen veszélyesnek minősíti ezt a politikai irányvonalat, mivel a Reagan-kormányzat meg­kísérli annak gyakorlati meg­valósítását, jelentősen fokoz­za a katonai előkészülete­ket. Washington hatalmas mértékben megnövelte kato­nai költségvetését, megkezdi a hadászati támadó fegyver­zet új rendszereinek kiépíté­sét, átfogó rakétaelhárító rendszereket akar megvaló­sítani. „Az amerikai adminisztá- ció azon törekvése, hogy ka­tonai fölényre tegyen szert, érzékelhető módon megnyil­vánul a nukleáris fegyverzet korlátozásáról és csökkenté­séről folyó tárgyalásokon ta­núsított magatartásában is — írja Usztyinov. — A Fehér Ház a jelek szerint nem ér­dekelt abban, hogy a genfi tárgyalásokon pozitív ered­mény szülessen. Számára a tárgyalások kizárólag arra kellenek, hogy leplezze az Egyesült Államok által ki­bontakoztatott fegyverkezési hajszát és lehetőséget adja­nak a közvélemény félemlíté­séhez.” „A megegyezés sorsa most azoktól az alapvető kérdések­től függ, hogy lemondják-e az amerikai rakéták európai telepítését, a felek erőviszo­nyának meghatározásában fi­gyelembe veszik-e az angol és "a francia rakétákat, csök- kentik-e a közepes hatósuga­rú hordozó repülőgépek szá­mát, és a felek közepes ható- távolságú rakétáinak és re­pülőgépeinek terén valóban egyenlő szintet alakítanak-e ki Európában. A Fehér Ház vezetőinek javaslatai nem te­szik lehetővé ezeknek a kér­déseknek megoldását.” A Szovjetunió honvédelmi minisztere figyelmezteti Wa­shington nyugat-európai szö­vetségeseit a „grenadai lecké­re”. A rakéták hadrendbe ál­lítása azzal fenyegeti az érin­tett országokat, hogy nemcsak akaratuk ellenére, hanem né­pük és kormányuk tudtán kí­vül sodródnak bele a nuk­leáris konfliktusba. Félreve­zetőnek nevezi az amerikai ígéreteket, amelyek szerint e rakétákat esetleg eltávolíta­nák, s azokat is, amelyek a nukleáris töltetek egy részé­nek kivonását ígérik. Ezzel szemben tény. hogy az Egye­sült Államok az elavult töl­tetek helyett újakat hoz Európába. „Az amerikai fegyveres erők annak a katonai doktrí­nának megfelelően épülnek fel, amely egyebek között az ellenféllel szembeni megelő­ző csapásmérést is magában foglalja” — szögezi le a cikk, amely részletesen felsorolja az Egyesült Államok katonai előkészületeit, az újrafegy- verkezési program intézke­déseit. Mindennek az a cél­ja, hogy az Egyesült Álla­mok katonai téren uralkodó hatalom legyen a világban. A cikk emlékeztet, hogy a Varsói Szerződés tagállamai az atomfegyverek radikális csökkentéséért szállnak síkra. A Szovjetunió kijelentette, hogy a kölcsönösség alapján kész (befagyasztani minden atomfegyverzetet, egyoldalú, kötelezettséget vállalt arra, hogy nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert. Az európai nukleáris fegy­verzet terén a Szovjetunió kész az igazi nullamegoldás­ra, vagyis az összes közép­hatótávolságú nukleáris fegy­ver és harcászati fegyver ki­vonásáról Európából. Ugyan­akkor kész arra is, hogy 140- re csökkentse SS—20 rakétái­nak számát az ország európai részén, kész a többi megsem­misítésére, feltéve, hogy az Egyesült Államok nem telepí­ti rakétáit Európába, és haj­landó a közép-hatósugarú hordozó repülőgépek mennyi­ségi szintjének kiegyenlítésé­re. Az Egyesült Államok azonban ezt a javaslatot is el­utasította. Álláspontja válto­zatlan: a Szovjetunió szerel­jen le, az Egyesült Államok és a NATO-beli partnerei pe­dig fegyverkezzenek. „Eljött az idő, hogy eldönt­sük a kérdést: vagy megegye­zés és mélyreható csökken­tés, vagy az amerikai rakéták telepítése, s ez esetben a Szovjetunió és szövetségesei­nek elkerülhetetlen ellenin­tézkedései” — szögezi le Usz­tyinov. A cikk szól azokról az erő­feszítésekről, amelyeket a Szovjetunió a világűr milita- rizálásának megakadályozá­sára tesz. Cikke jelentős részében foglalkozik Usztyinov azzal, hogy a Szovjetunió szükség esetén rákényszerül a meg­felelő ellenintézkedésre. Le­szögezi: a bonyolult nemzet­közi légkörben - az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány igazi lenini önmérsékletet, a béke meg­őrzésére, a nemzetközi biz­tonság biztosítására irányu­ló politikát valósít meg. „A Szovjetunió soha senkit sem fenyegetett, senkire sem tá­madt, senkit sem szándéko­zik megtámadni” — szögezi le Dmitrij Usztyinov. Hangsúlyozza: a szovjet fegyveres erők korszerű fegy­verekkel, haditechnikával vannak felszerelve, megfele­lő kiképzést kapnak, erköl­csi-politikai szintjük magas. A szovjet hadászati erők ké­szek arra, hogy határozott csapást mérjenek bármiféle agresszorra. „A nemzetközi biztonság, a Szovjetunió és a velünk szö­vetséges országok védelmi képessége biztosításának leg­fontosabb feltétele az, hogy a Szovjetunió és az 'Egyesült Államok között fenntartsuk a viszonylagos egyensúlyt a hadászati nukleáris fegyver­zet terén. Nem törekszünk nukleáris fölényre, de nem engedjük meg, hogy az ame­rikai adminisztráció nukleá­ris zsarolást használjon elle­nünk” — írja a miniszter, megállapítva: ha az ameri­kai fél a hadászati fegyver új rendszereit hozza létre, a szovjet íél is telepíti megfe­lelő rendszereit: interkonti­nentális ballisztikus rakétá­kat, nagy hatótávolságú ma­nőverező robotrepülőgépeket és szükség esetén más vá­laszlépéseket is tesz. Hasonló ellenintézkedése­ket helyez kilátásba a Szov­jetunió honvédelmi miniszte­re arra az esetre, ha az Egye­sült Államok Nyugat-Euró- pába telepíti közepes hatótá­volságú nekle áris eszközeit. Ez esetben megszűnne az SS—20 típusú rakétákra el­rendelt telepítési morató­rium, kiegészítő eszközöket telepítenének, az Egyesült Államok területét illetően pedig olyan válaszintézkedé­sek kerülnének él ragadásra, amelynek nyomán — mint Usztyinov írja — „Az ameri­kaiak szükségszerűen érzé­kelik azt a helyzetbeli kü­lönbséget, amely rakétáik nyugat-európai telepítéséig áll fenn, illetve azután követ­kezik”. „A Szovjetunió midden tő­le telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a nemzetkö­zi ügyekben a józan ész dia­dalmaskodjék; a jövőben is folytatja békepolitikáját. Még van lehetőség arria, hogy meg­állítsuk az események veszé­lyes alakulását és egészsé­ges mederbe tereljük azo­kat.” Cikke végén Usztyinov le­szögezi: ehhez a Szovjetunió­ban megvan a kellő jóakarat — de megvan a megfelelő ereje is ahhoz, hogy szembe­szálljon az imperializmus bárminő katonái fenyegeté­sével.

Next

/
Thumbnails
Contents