Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-19 / 273. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. november 19. Chilei máglyák Májusban kezdődött, s a jelek szerint egyre nagyobb -arányokat ölt Chilében a diktatúraellenes tömegmozgalom. Tegnap rendezték a nyolcadik országos tiltakozó napot. Távozzék Pinochet! — ez ma Chilében az első számú jelszó. Iszonyú máglyák jelzik: az emberek semmilyen eszköztől, még az önégetéstől sem riadnak vissza, csakhogy kifejezésre jutassák gyűlöletüket, elszántságukat a tábornokok uralma ellen. Legutóbb Dél-Chile egyik városában egy ifjú munkanélküli, az elmúlt szombaton a concepcióni székesegyház előtt egy ötvenéves családapa gyújtotta fel önmagát. Aligha lehet csodálkozni az ilyen drámákon. Az ország ellenzéki erői bizonyos párbeszédre kényszerítették ugyan a kormányzatot, de lényeges eredményt a dialógus eddig nem hozott. Pino- cheték mindenekelőtt azon fáradoznak, hogy a baloldalt — az illegalitásban egyre szélesebb tömegbefolyást kivívó kommunistákat is beleértve — szembeállítsák a kereszténydemokraták vezette • demokratikus szövetséggel (AD), amely már-már nyíltan beszél a Pinochet utáni korszakról. Harminc százalék körüli munkanélküliség, az ipar termelésének 14 százalékos visz- szaesése, a növekvő külföldi eladósodás nem hagy kétséget afelől, hogy a diktatúra helyzete alapjaiban megroppant. Csakhogy az elnyomó rendszerek természetrajzának gyakran ismétlődő azonos vonása, hogy a végjáték olykor hosszú ideig elhúzódhat, s nem nélkülözi a véres elemeket. Pinochet taktikája világos: Jarpa belügyminiszter — aki egyszersmind az ügyvezető miniszterelnöki tisztséget is betölti — laza párbeszédet folytat a demokratikus szövetség képviselőivel, azt a látszatot keltve, mintha a tábornok-elnök hajlanék az ellenzék meghallgatására, némely követelésének teljesítésére. Pinochetet és társait csakis a népharag, az erőszak ellen erőszakot szegező tömegmozgalom távolíthatja el az ország éléről. Gy. D. Kölnben megkezdődött a Német Szociáldemokrata Párt rendkívüli kongresszusa az amerikai rakéták NSZK-beli telepítéséről. A képen (jobbról balra) Willy Brandt és Hans- Johan Vogel a tanácskozáson. Rauf Denktas, a ciprusi törökök vezetője (jobbra) az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén beszél, mellette Törökország képviselője ül. A 19 éves Sarah-Jane Hutt lett az idei világszépe. A képen középen a boldog győztes két udvarhölgye társaságában. TÖMEGGYILKOSSÁG SALVADORBAN Tölblb mint száz embert lőttek agyon Salvador északi részében, három kisvárosban a kormánycsapatok katonái. Az áldozatok között asszonyok és gyerekek is voltak. A kegyetlen mészárlás tányéréi csütörtökön hat külföldi újságíró számolt be, miután Visszatértek az ország északi részében tett látogató útjukra!. A hírhez a junta kormányának szóvivője nem fűt- zött kommentárt. HARCOK TRIPOLI KÖZELÉBEN Sikertelenül közvetített Damaszkuszban az El Fatah palesztin szervezet két szárnya között Szaúd-Airábia, Kuvait és Katar miniszteri bizottsága: péntekre virradóra a Tasszer Aratóihoz hű erők megrohamozták a Tripoli melletti badavi menekülttábort, amely szerdán került az Abu Musza - vezette lázadók kezére. Az An-Nahar című bejrúti lap rendőrségi forrásokra hivatkozó összeállítása szerint 969 halottja és 1572 sebesült je van eddig a palesztin belháborúnak. LENGYEL ADÓSSÁGOK Párizsban befejeződött a lengyel pénzügyi-gazdasági küldöttség és a Lengyelországnak hitelező nyugati államok képviselői között a lengyel adósságok törlesztéséről folyó tárgyalások újabb fordulója. Az Egyesült Államok csak az 1982-ben esedékes adósságokról, valamint az 1981-ről visszamaradt kamatokról kíván tárgyalni, a nyugat-európai országok viszont hajlandók az idén esedékes adósságrészt is magában foglaló átütemzési csomagban megállapodni. A tárgyalásokat a közeljövőben folytatják. A vészkijáratnál nem mehetnek ki, mert odahordták a fezékeket. Neviczky közben észrevette, hogy Libus is el-elbizony- talanodik az ajtószárnyban bámészkodó ember láttán. A vadászpuskás ember jelenlétét már megszokhatta, sokkal közelebb is esett hozzá, mint a másik, akinek a vonásait elmosta az ajtó koszos üvegtáblája. Libus odament Ottilia asszonyhoz, va- » lamit súghatott neki, mert Ottilia asszony intett: „Hagyják abba a próbát”. A Vak Légiós is eltette a hegedűjét, de nem mozdult a székről, mint ahogyan a dobos sem. Szó nélkül vártak. « Ottilia asszony leemelt a vészkijáratnál felstószolt székekből egyet és ráült. Mindenki várt, de a két idegen csak nem akart mozdulni. Neviczky most már biztosan érezte, hogy nem őket várják azok az idegenek, hanem a zenekart. A nyitott ablakon át bezúdult az esti hiarangszó. A bámészkodók egyenként y olda- logtak el, nem értették, hogy miiért hagyták abba a próbát Libusék, meg hogy miért kezdtek annyit ásítozni, hiszen még csak most esteledik. A puskás az ablakban le- csúsztatta a válláról a fegyvert, vizsgálgatiba, belefújt a csövébe, majd viSszalökte a .vállára. A két fiú most már csak a puskást nézte: kézfején a sárga foltok éktelenkedtek, s fölösleges, szigorú arckifejezése sehogyan sem illett apró szeméhez, meg lapos orrához, s mintha állás nélkül mérlegelne valamit, úgy mozgatta a homlokát, s vakargatta füle mögött a fejét. Ügyelt arra is, hogy ezek előkelő mozdulatoknak lát- szódjanak, mint az is, amivel újra és újra megingatta fején a kalapját. Lassan vette csak észre, hogy a zenekár hallgatása neki szól, meg az ajtószárnyban álldogáló barátjának, s itt nemcsak szünetet tartanak. Egyáltalán erről szó sincs, azt várják, hogy menjenek el, mert addig nem kezdenek újra játszani. Egyre bosszúsatok lett. (Várt még egy kicsit, majd lerántotta a puskát a válláról, es ott az ablakban, mindenki szeme láttára a levegőbe lőtt. Aztán eltűnt. A másik férfi még rágyújtott egy cigarettára a dupla ajtószárny között, majd ráifújt,a a füstöt az üvegre. így játszadozott egy darabig,, majd ó is elment szó nélkül. O • Az állomáshoz közeli, kukákban kezdtek futballozni. Először csak Neviczky és Kerczák, aztán jöttek a többiek is, egyre több református és katolikus. , Az új labdától mintha mindegyik megrészegedett volna: aki tudta, a kezébe kaparintotta, futott vele pár lépést, és kézből hatalmasat rúgott bele, a többi hanyattahamlok rohant a labda után, hogy ők is felrúghassák az égbe. Neviczky kiabált, azt javasolta, hogy álljanak fel két kapura, külön a katolikusok, külön a reformátusok, de egyelőre s&iki sem hallgatott rá. Csak érinteni, megsimogatni, az ölébe szorítani szerette volna mindegyik, így aztán nem lehetett megfékezni őket. A két fiú nem tudott rendet csinálni a rohangálok között, akik bakancsban,, mezítláb, szakadt, foltos nadrágokban, bő gatyákban üvöltöztek, hadonásztak, lökdösték egymást a vakondtúrásos kubikgödör- ben. Közben lovas szekér ált meg a kuibik mellett. A tanyáról jöhettek. Neviczky csak annyit tudott a szekérről lelépő két fiúról, hogy görög katolikusok. Ráérősen, a helyzetet pontosan felmérve lesétáJjtak a kuíbiikba — mind a kettőnek újságpapírból sodort cigaretta- lógott a szájéiban — aztán a kutoikot átszelő kis ösvény mellett leguggoltak. Bakancsaikat lelökték a lábukról — mindent egyszerre csináltak — a nadrágjuk szárát felhajtották, megvárták, amíg közel kerül hozzájuk a labda. Nem rohangáltak a többivel, csak éppen annyit, amennyi a labda megszerzéséhez kellett. Egy pillanat alatt félreha- jígáltáik a kisebbeket, a nagyobb fiúk meg nem mertek kikezdeni velük. Neviczky tudta, hogy a görög katolikusok el is vihetik magukkal a labdát, és akikor ő sosem látja többé, csak abban, reménykedett, hogy a két fiú .játszadozik egy kicsit vele, aztán felhúzzák a bakancsukat, és hazaimennek a tanyára. Kerczák, Neviczky mellett állva megjegyezte: — Látom, van nadrágszíjad ... Neviczky megértette, hogy miért szólt a barátja: már kettőjüknek van nadrág&zíja — mert Kerczákhak is volt. Ha klottgatyábam ácsorgóit is, a nadrágsiZíjat akkor sem csatolta le a derekáról. Any- nyira sosem vetkőztek le, hogy a nadráigszíjtól is megváljanak. Mivel játék közben gyakran előfordult kisebb verekedés is, a nadrág- szíjat csak le kellett csatolni. A ciVakodók jobban féltek a nadrágszíj csatjától, mint a négyújjú ólombokszar- től vagy a gumibotba épített csavartól, amit a vasúti talpfáikról loptak., (Folytatjuk) Usztyinov cikke a Pravdában (Folytatás az 1. oldalról) gye a békét, ne engedje meg az atomháborút” — írja a toikk. A szovjet honvédelmi miniszter cikke leszögezi: a Reagan-kormányzat hatalomra kerülésével jelentősen megnövekedett az ultrareakciós imperialista erők agresszivitása, arra törekszenek, hogy megdöntsék a NATO és a Varsói Szerződés közötti hadászati egyensúlyt. Usztyinov cikke különösen veszélyesnek minősíti ezt a politikai irányvonalat, mivel a Reagan-kormányzat megkísérli annak gyakorlati megvalósítását, jelentősen fokozza a katonai előkészületeket. Washington hatalmas mértékben megnövelte katonai költségvetését, megkezdi a hadászati támadó fegyverzet új rendszereinek kiépítését, átfogó rakétaelhárító rendszereket akar megvalósítani. „Az amerikai adminisztá- ció azon törekvése, hogy katonai fölényre tegyen szert, érzékelhető módon megnyilvánul a nukleáris fegyverzet korlátozásáról és csökkentéséről folyó tárgyalásokon tanúsított magatartásában is — írja Usztyinov. — A Fehér Ház a jelek szerint nem érdekelt abban, hogy a genfi tárgyalásokon pozitív eredmény szülessen. Számára a tárgyalások kizárólag arra kellenek, hogy leplezze az Egyesült Államok által kibontakoztatott fegyverkezési hajszát és lehetőséget adjanak a közvélemény félemlítéséhez.” „A megegyezés sorsa most azoktól az alapvető kérdésektől függ, hogy lemondják-e az amerikai rakéták európai telepítését, a felek erőviszonyának meghatározásában figyelembe veszik-e az angol és "a francia rakétákat, csök- kentik-e a közepes hatósugarú hordozó repülőgépek számát, és a felek közepes ható- távolságú rakétáinak és repülőgépeinek terén valóban egyenlő szintet alakítanak-e ki Európában. A Fehér Ház vezetőinek javaslatai nem teszik lehetővé ezeknek a kérdéseknek megoldását.” A Szovjetunió honvédelmi minisztere figyelmezteti Washington nyugat-európai szövetségeseit a „grenadai leckére”. A rakéták hadrendbe állítása azzal fenyegeti az érintett országokat, hogy nemcsak akaratuk ellenére, hanem népük és kormányuk tudtán kívül sodródnak bele a nukleáris konfliktusba. Félrevezetőnek nevezi az amerikai ígéreteket, amelyek szerint e rakétákat esetleg eltávolítanák, s azokat is, amelyek a nukleáris töltetek egy részének kivonását ígérik. Ezzel szemben tény. hogy az Egyesült Államok az elavult töltetek helyett újakat hoz Európába. „Az amerikai fegyveres erők annak a katonai doktrínának megfelelően épülnek fel, amely egyebek között az ellenféllel szembeni megelőző csapásmérést is magában foglalja” — szögezi le a cikk, amely részletesen felsorolja az Egyesült Államok katonai előkészületeit, az újrafegy- verkezési program intézkedéseit. Mindennek az a célja, hogy az Egyesült Államok katonai téren uralkodó hatalom legyen a világban. A cikk emlékeztet, hogy a Varsói Szerződés tagállamai az atomfegyverek radikális csökkentéséért szállnak síkra. A Szovjetunió kijelentette, hogy a kölcsönösség alapján kész (befagyasztani minden atomfegyverzetet, egyoldalú, kötelezettséget vállalt arra, hogy nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert. Az európai nukleáris fegyverzet terén a Szovjetunió kész az igazi nullamegoldásra, vagyis az összes középhatótávolságú nukleáris fegyver és harcászati fegyver kivonásáról Európából. Ugyanakkor kész arra is, hogy 140- re csökkentse SS—20 rakétáinak számát az ország európai részén, kész a többi megsemmisítésére, feltéve, hogy az Egyesült Államok nem telepíti rakétáit Európába, és hajlandó a közép-hatósugarú hordozó repülőgépek mennyiségi szintjének kiegyenlítésére. Az Egyesült Államok azonban ezt a javaslatot is elutasította. Álláspontja változatlan: a Szovjetunió szereljen le, az Egyesült Államok és a NATO-beli partnerei pedig fegyverkezzenek. „Eljött az idő, hogy eldöntsük a kérdést: vagy megegyezés és mélyreható csökkentés, vagy az amerikai rakéták telepítése, s ez esetben a Szovjetunió és szövetségeseinek elkerülhetetlen ellenintézkedései” — szögezi le Usztyinov. A cikk szól azokról az erőfeszítésekről, amelyeket a Szovjetunió a világűr milita- rizálásának megakadályozására tesz. Cikke jelentős részében foglalkozik Usztyinov azzal, hogy a Szovjetunió szükség esetén rákényszerül a megfelelő ellenintézkedésre. Leszögezi: a bonyolult nemzetközi légkörben - az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány igazi lenini önmérsékletet, a béke megőrzésére, a nemzetközi biztonság biztosítására irányuló politikát valósít meg. „A Szovjetunió soha senkit sem fenyegetett, senkire sem támadt, senkit sem szándékozik megtámadni” — szögezi le Dmitrij Usztyinov. Hangsúlyozza: a szovjet fegyveres erők korszerű fegyverekkel, haditechnikával vannak felszerelve, megfelelő kiképzést kapnak, erkölcsi-politikai szintjük magas. A szovjet hadászati erők készek arra, hogy határozott csapást mérjenek bármiféle agresszorra. „A nemzetközi biztonság, a Szovjetunió és a velünk szövetséges országok védelmi képessége biztosításának legfontosabb feltétele az, hogy a Szovjetunió és az 'Egyesült Államok között fenntartsuk a viszonylagos egyensúlyt a hadászati nukleáris fegyverzet terén. Nem törekszünk nukleáris fölényre, de nem engedjük meg, hogy az amerikai adminisztráció nukleáris zsarolást használjon ellenünk” — írja a miniszter, megállapítva: ha az amerikai fél a hadászati fegyver új rendszereit hozza létre, a szovjet íél is telepíti megfelelő rendszereit: interkontinentális ballisztikus rakétákat, nagy hatótávolságú manőverező robotrepülőgépeket és szükség esetén más válaszlépéseket is tesz. Hasonló ellenintézkedéseket helyez kilátásba a Szovjetunió honvédelmi minisztere arra az esetre, ha az Egyesült Államok Nyugat-Euró- pába telepíti közepes hatótávolságú nekle áris eszközeit. Ez esetben megszűnne az SS—20 típusú rakétákra elrendelt telepítési moratórium, kiegészítő eszközöket telepítenének, az Egyesült Államok területét illetően pedig olyan válaszintézkedések kerülnének él ragadásra, amelynek nyomán — mint Usztyinov írja — „Az amerikaiak szükségszerűen érzékelik azt a helyzetbeli különbséget, amely rakétáik nyugat-európai telepítéséig áll fenn, illetve azután következik”. „A Szovjetunió midden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a nemzetközi ügyekben a józan ész diadalmaskodjék; a jövőben is folytatja békepolitikáját. Még van lehetőség arria, hogy megállítsuk az események veszélyes alakulását és egészséges mederbe tereljük azokat.” Cikke végén Usztyinov leszögezi: ehhez a Szovjetunióban megvan a kellő jóakarat — de megvan a megfelelő ereje is ahhoz, hogy szembeszálljon az imperializmus bárminő katonái fenyegetésével.
