Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-18 / 272. szám
1983. november 18. Kelet-Magyarország 3 A z egykori Közlekedési és Postaügyi Minisztérium átszervezésé nek indítékai ismertek a közvélemény előtt. Nem volt tartható, hogy a minisztériumban gyakran vállalati jellegű kérdésekkel foglalkozzanak, és olyan hatósági kérdésekben hozzanak döntést, amelyek elsősorban a területileg illetékes szervekre, vagyis a tanácsokra tartoznak. Ha behatóbban kívánjuk elemezni a közlekedésnek — ennek az egész népgazdaság szempontjából oly fontos tárcának — a helyzetét, emlékeznünk kell arra, hogy ez az ágazat mindeddig két koncepció szerint fejlődött. Az 1968-as elképzelések a hatékony közúti közlekedés infrastruktúrájának kiépítését és a vasút fejlesztését, míg az 1978. évi célkitűzések az áruszállítás gazdaságossági szempontjainak érvényesítését tűzték ki célul. Nos, elmondható, hogy ezek az elképzelések csaknem teljes egészükben megvalósultak, ám a további fejlődés nehézségekbe ütközik. Ennek egyik oka az, hogy a korábbi hosszú távú tervek nem számoltak azzal, hogy ilyen gyors ütemben változnak a közlekedés áru- és személyszállítási feladatai, mint ahogyan az az elmúlt években tapasztalható volt. A másik ok — és ez még inkább fékező erő —, hogy szűkültek a beruházásra fordítható pénzeszközök is. Ebben a helyzetben nem maradt más alternatíva a közlekedést irányító szakemberek előtt, mint hogy elsőbbséget biztosítsanak a meglévő hálózatok fenntartására, üzembiztonságának megóvására. Emellett természetesen lehetőség nyílik — még ha a korábbiaknál szerényebb mértékben is — a közlekedés valamennyi területén új beruházásokra, illetve korszerűsítésekre, ám az eddigieknél jobban figyelembe kell venni a fontossági sorrendet. Arra kell tehát törekedni, hogy a megkezdett korszeS________________________________ rűsítéseket a korábbinál rö- vldebb idő alatt fejezzék be, még olyan áron is, hogy a jövőben várhatóan mérséklődik majd a városok átkelési és elkerülési szakaszainak építési üteme. Ami az autópályákat illeti, nyilvánvaló, hogy ezeknek az igen korszerű utaknak az építéseit korlátozzák szűkös lehetőségeink. így nem is lehet vitás: a korábbi ritmust már nem lehet tartani. Az M 3-as budapesti bevezető szakaszának átadása után most már két pályára összpontosul a Közlekedési Minisztérium szakembereinek figyelme: az M 1-esre és az M 5-ösre. Az előbbinél az a célkitűzés, hogy a Bicske és Biatorbágy közötti legnagyobb forgalmú szakasz megépítésével végre teljes egészében kialakuljon egy korszerű, s igen nagy nemzetközi forgalmat hordozó autópálya. Az M 5-ös fél autópálya első szakaszát a közeli években kívánják átadni. Mégpedig úgy, hogy ezzel egy időben kiépüljön a városi bevezető szakasz, és így elkerülhető lesz az a hiba, amely a korábbi autópályaépítéseknél oly gyakran előfordult, nevezetesen, hogy a városokba ki-, illetve bevezető szakaszok szűk áteresztőképessége alaposan visz- szafogta a forgalmat. Sajnos, változatlanul késik az M 0-lás, Budapestet elkerülő gyűrűnek a kiépítése, márpedig erre igen nagy szükség lenne. B vasút gondokkal küszködik. Az ismert tarifa-áremelések miatt jelentősen csökkent mind a személy, mind az áruszállítási teljesítménye, márpedig még ilyen kapacitáskihasználtság mellett is folytatni kell a korszerűsítését, amely évente több milliárd forintot igényel. A szűkebb anyagi lehetőségek a közlekedést irányító szakemberektől átgondolt fejlesztési sorrend kialakítását igénylik. F. P. Személyi számítógéppel A BEAG UNIVERSIL nyíregyházi üvegtechnikai üzemében új személyi számítógép segíti az áramlásmérők fejlesztését. Képünkön: Nánási Ilona mérnök a méröcső számítási programját állítja össze. (Gaál Béla felvétele) IPAR, MEZŐGAZDASÁG A NYÍRSÉG PEREMÉN Leküzdött hátrányok— mai ellentmondásokkal Gyakran halljuk, tapasztaljuk, hogy az ország nagy egészéhez képest Szabolcs-Szatmár megye gaz- dasága sok tekintetben eltérő jegyeket láttat. Elég csak a fiatal iparra, a mezőgazdasági népesség nagy számára utalni. Természetes viszont, hogy a különbözőségek ellenére itt is érvényesülnek a gazdálkodás általános követelményei, nálunk is a ter- melés középpontjába került a gazdaságosság, a minőség, a piaci viszonyok érvényesülése. Nem- meglepő az sem, ha a megye 'kisebb területi egységeinél tapasztalunk egyedi sajátosságokat az általánossal nem egyező vonásokat. Most induló sorozatunkban hétről hétre azokat a jellemző tulajdonságokat szeretnénk megmutatni, melyek egy-egy járás, a székhelyét képező város mutat fel. (Igaz, hogy a járások a jövő évtől megszűnnek, azonban ezek a kisebb területi egységek a városi pártbizottságok politikai irányítása alatt maradnak. Sorozatunkban ezért a városi-járási pártbizottságok gazdaságpolitikával foglalkozó munkatársait kerestük fel, s velük együtt gyűjtöttük csokorba a terület gazdaságának jellemző jegyeit, eredményeit és megoldásra váró gondjait — természetesen a teljesség igénye nélkül, de a legfonto- tosabb részek számbavételével.) Kiáltó ellentétek Elsőnek a nyírbátori városi-járási pártbizottságon tájékozódtunk Freund Sándor titkártól és munkatársaitól. Kiáltó ellentéteket vonultat fel a nyírbátori járás mezőgazdasága. Az egyik oldalon áll a máriapócsi Rákóczi Termelőszövetkezet a termelési nagydíjávai, a Balkányi Állami Gazdaság sokszoros kiváló címével, míg a másik póluson az állandóan vesztességgel küszködő gazdaságok találhatóik, azok a falvak, ahol az egyéni gazdálkodós maradt meg a maga elmaradt viszonyaival. A mai helyzet értékeléséhez legjobb az okokat kutatni. Vannak olyan adottságok, amelyek meghatározók, de nem feledkezhetünk meg az emberi tényezők szerepéről sem. Ezen a területen a föld termőképessége északról dél felé változik. Amíg a káliósemjéni határ 13,8 aranykoronás értéket mutat, addig az ömbölyi, piricsei földek ennek a felét sem érik el. (Hogy ez mégsem lehet meghatározó bizonyítja az encsencsi péLda, ahol 6,2 aranykoronás föld mellett eredményesen gazdálkodnak, igaz nagyon kiszolgáltatottan az időjárásnak.) Nem vonzó? Rontja a termelést a domborzati viszonyok alakulása is. Váltogatják egymást a futóhomokos és víznyomásos területek, hiányzik a vízrendezés a kisüzemi méretű táhlákon. Nem panaszként emlegetik, de különösen a déli részen a népsűrűség sem áll összhangban a föld eltartó képességével. Nyírlugoson, Önbölyöm sok olyan parlagföldet vettek át, amit az elöregedett egyéni gazdák már nem tudtak művelni. Ráadásul a racionális földhasznosítás sem sikerülhetett a szándékok szerint, hiszen az erdősítés például költségigényes, s ha ezt teszik, megmarad, sőt erősödik a foglalkoztatási gond. Bármenyire elcsépeltnek hangzik, de nehéz örökséggel indult ez a rész. Mindez a tudatban, a termelési műveltségben is megmutatkozott. A gyenge gazdaságok pedig nem vonzóak a szakemberek számára, az ,.eredmény” a vezetés alacsony színvonalában mutatkozik meg. A mezőgazdaság számára a kivezető út az okszerű termelés erősítése, a vízrendezés, táblásítás, erdősítés, valamint a gyengébb szövetkezetek színvonalának erősítése, a vezetés szintjének emelése. S nem mondhatnak le az iparfejlesztés erősítéséről sem, hiszen a déli részen újabb üzemek, mellék- tevékenység szükséges, hogy minél kevesebben kényszerüljenek ingázni. A Nyíriugosi Állami Gazdaság és a nyírbogáti termelőszövetkezet fokozatosan gyengülő eredményei bizonyítják, hogy a túlzott szakosítás sem lehet járható út. Például az almatermesztés jövedelmezőségének csökkenését csak azok tudják kivédeni, akik a támogatott termelést is erősítik. így a valamikor csak rozsot termelő járásban ma már a kalászosok egyharmadát a búza teszi ki, s a gabonatermesztés területe, termésátlaga fokozatosan nő. A dohány munkaigényessége miatt javarészt kiszorult a háztájiba, de továbbra is jövedelmező növény maradt. A szálas és lédús takarmányok magasabb hozama pedig egy mainál erősebb állattenyésztést alapozhat meg. Időben észrevenni Nem volt ellenmondásoktól mentes az ipar fejlődése sem, amely főleg Nyírbátorba koncentrálódik. A hajdani Bóni a megye első ipartelepei közé tartozik, mégis azt mondhatjuk, hogy az erőteljesebb iparosítás 1965 utánra tehető, amikor a Politikai Bizottság a megye helyzetét tekintette át. Csakhogy megesett, hogy az első üzemek korszerűtlen, elavult gépekkel termeltek, kevésbé hatékony munkát folytattak. Mindez hovatovább teljesen a múlté, hiszen a Minőségi Cipőgyár gyáregységében, a fúrógépgyárban már a szervezés legújabb eredményeit alkalmazzák, programvezéreit gépek működnek. Sikeres az üzemek alkalmazkodó készsége, említhető például a Fémmunkás Vállalat balkányi üzeme, ahol időben reagáltak a piaci változásra. Valamennyi üzemben keresett terméket állítanak elő, ezek negyede exportra kerül, a növényolajnál pedig még nagyobb hányad. Az ipartelepítés kezdetén a lényeg az volt, hogy valami legyen, s az új nemzedék manapság joggal teszi szóvá, hogy beékelődtek az üzemek a lakóterületekbe, nehezebb a fejlesztés. Azonban az úttörőknek ezt is vállalnia kellett, mint ahogy kezdetben a bérek alakulásától fontosabb volt a foglalkoztatás helyi megteremtése. Manapság 6— 800 forinttal kevesebbet keresnek egy nyírbátori vagy járásbeli üzemben, mint a törzsgyárban. A különbség egy része elfogadható, de az egyenlő munkáért, egyenlő bért elvének megtartására kell törekedniük. A változtatás politikai kérdés is, a terület irányítói folyamatosan tárgyalnak a nagyvállalatok vezetőivel, hogy a gazdasági lehetőségek függvényében bérben is felzárkózzanak a vállalati átlaghoz a gyáregységek. Ez azért sem mindegy, mert például a cipőgyár, a fúrógépgyár, a Ganz Műszerművek nyírbélteki gyára már a vállalati teljes létszám közel felét adja. Bejárók, ingázók \ jövő gondjai közé tartozik, hogy egyre több lesz — a demográfiai csúcsnak megfelelően — az iskolából kikerülő fiatal, aki helyben szeretne dolgozni, legfeljebb a napi bejárást vállalja, az ingázás helyett. Ehhez viszont többek között a szakközépiskolai és a szakmunkásképzésen is szükséges lenne javítani, mert a vasipari szakmákban .jóval több lenne az igény, mint amennyi most a lehetőség. Nyírbátor és vidéke nagyot lépett előre az utóbbi években, sokat behozott a lemaradásból. Látják és tudják a változtatás irányát, s ez adhat megoldást, programot a következő éveknek. Az aranyosapáti Vj Élet Termelőszövetkezet gyüre-szegi területén 6—700 köbméter fűt- és nyárfa kitermelését kezdték meg. (Császár Csaba felvétele) Hová igen? Hová nem? 8800 nyolcadikos töpreng mostanában a továbbtanulásról természetesen szüleikkel, nevelőikkel, osztályfőnökükkel. Tavaly kilenc és fél ezren végeztek megyénkben, 800-an nem jelentkeztek középfokú képzésre a határidőig, de később közülük 600-at még elhelyeztek az iskolákban. Szakközépiskolába csak — átlagosan — minden második jelentkező jutott be, míg az 1900 gimnáziumi helyre 600 elsőst más iskolatípusokból vettek át, az elutasítottak közül. Ezren felül kerültek ki a megyéből szakmát tanulni, most is körülbelül ilyen lesz a helyzet, mert Szabolcs-Szatmár iskolái nem tudnak mindenkit fogadni. Hová igen, s hová nem? Azaz, hol várható siker és hol biztos a kudarc? A tavalyi népszerűségi lista a szakmák között a következő: kereskedő (ruházati eladónak a felvehetőnél XO-szer többen jelentkeztek), fodrász, kozmetikus, kirakatrendező, gyógyszerész asszisztens, a szakközépiskolák között a nagykállói óvónői vezet. Kisebb az érdeklődés — nagyobb az esély — a gépi forgácsoló, szerkezetlakatos, villanyszerelő, egyes építőipari szakmákban, megyén belül és kívül is nagy létszámban várja a lányokat a textilipar. Lányi Botond — Édesanyám! Mi ez a cirka az ablakon? — Jégvirág, kisfiam. — A jég is kivirágzik? — Nem. A pára fagyott az üvegre — És miért nincs színe? Hiszen virág! — Mert a víznek nincsen színe. — És miért nincs illata? — Mert a víznek illata sincs. — És hogy’ lesz ilyen, mint a virág? — Játszik a természet, úgy. — Tegyük vázába — mondta a kisfiú, és még közelebb hajolt az ablakhoz. — Ezt nem lehet levenni kisfiam. Csak itt virít. — Megsimogathatom? — Meg. De akkor elolvad. — Miért olvad el? — Mert meleg a kis kezed. — A virág nem szereti a meleget? — A jégvirág nem. Attól elhervad. — Nézd, ez is fogy! Milyen halvány! — Mert rábeszéltél, s meleg lett. — Elrontottam? Fáj neki? — Nem, kisfiam, ez a sorsa. — Szegény jégvirág — mondta, s megsimogatta. Az üveg tiszta lett, A virág helyén besütött a nap. (bürget) Megfontolt rangsor
