Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-16 / 270. szám
1983. november 16. Kelet-Magyuoruág 3 » z MSZMP Központi Bizottságának július 6-án megtartott ülésén az egyik fontos téma volt az ipar helyzetéről és feladatairól szóló jelentés megvitatása. A KB-ülésről kiadott közlemény hangsúlyozza, hogy az ipar kiemelkedő szerepet játszik a lakossági ellátásban, a külkereskedelemben, a népgazdaság külső és belső egyensúlyának fenntartásában. Tapasztaltuk azt a nagyarányú fejlődést is, amely ezt az ágazatot jellemezte és jellemzi ma is. S nem ismeretlenek az ipar előtt álló nagy feladatok sem, amelyek teljesítését számos külső és belső gond tesfei még nehezebbé, megkövetelve, hogy az ipar fokozza teljesítményét, jobban használja ki tartalékait, a szellemi és anyagi erőforrásokat, gyorsítsa a műszaki haladást, növelje a termékek versenyképességét és jövedelmezőségét. A KB-ülésről szóló közlemény azonban az úgynevezett objektiv termelési tényezők szerepe mellett hangsúlyozottan említi a szubjektív oldalt is, vagy ahogyan manapság mondjuk, az emberi tényező szerepét, növekvő súlyát és fontosságát, mindenekelőtt a dolgozók szakképzettségének, műveltségének emelését, a megszerzett tudás hasznosítását, a hatékonyabb foglalkoztatást. Kiemeli annak fontosságát, hogy erősíteni kell a dolgozók alkotó, érdemi közreműködését a gazdasági feladatok kialakításában és megoldásában. S amikor a közlemény dolgozókat említ, akkor , ezalatt valamennyi, az iparban foglalkoztatott embert kell érteni: segédmunkástól a mérnökig, fizikai dolgozótól az alkalmazottakig, beosztottaktól a legfelső szintű vezetőig. Az ipar előtt álló újszerű és nagy feladatok csakis közös egységes cselekvéssel valósíthatók meg. Mindemellett azonban külön is említi a közlemény a vezetők felelősségét. A vállalatirányítás korszerűsítése, a vállalatok önállóságának, gazdálkodói felelősségének növelése, kezdeményezőképességének erősítése ugyanis minden eddiginél magasabb követelményeket támaszt a vezetőkkel szemben. Igényli a vezetőképzés, kiválasztás és kinevezés gyakorlatának tökéletesítését is. A Minisztertanács 1982 novemberében már e célok érdekében hozott határozatot a vállalati felügyelő bizottságok működésének fejlesztéséről, az igazgató tanácsok jogkörének növeléséről, illetve a vállalati magasabb vezető állású dolgozók kiválasztási gyakorlatának korszerűsítéséről. A rugalmasságot szolgálja a vállalati szervezeti rendszer folyamatos felülvizsgálata és az azt követő intézkedés- sor, amelynek eredményeként számos tröszt és nagy- vállalat szűnt meg, és több mint húsz százalékkal emelkedett az önállóan gazdálkodó egységek száma. Az önállósult vállalatok eredményei összességükben kedvező képet mutatnak. Megkezdődött a termékszerkezet módosítása, a beszerzés és értékesítés átirányítása, ami általában a kereslet jobb kielégítésével is együtt jár, főleg ott, ahol versenyhelyzet is kikialakult. Korábban ráfizetéses egységek váltak nyereségessé, vagy mérsékelték addig fátumként kezelt veszteségeiket. Mindez bizonyítja, hogy a vezetők jelentős hányada képes volt rugalmasan alkalmazkodni a megváltozott helyzethez. Hogy nem mindenhol, arra utalnak az utóbbi időben megszaporodott pályázati hirdetmények, amelyekben vállalatok osztályvezetői, főosztályvezetői, sőt igazgatói állásokat hirdetnek meg. A vezetőkiválasztásnak ez a tárgyilagos formája, a személyzeti munka nyilvánosságának, demokratizmusának ilyen irányú fejlődése már a jövő képét vetíti elénk. A konkrét követelmények és feladatok nyilvánosságra hozatala, az utánpótlási forrás szélesítése, a szubjektivizmus visszaszorítása és a meghatározott időre szóló kinevezés gyakorlatának általánossá tétele garancia arra, hogy csak azok kerüljenek vezető beosztásba, akik arra valóban alkalmasak. Az ipar — de szélesebben értelmezve az egész magyar társadalom — létszükséglete, hogy ez a jövőben mindinkább így legyen. A. T. A nagy káliói Kallux Cipőipari Szövetkezetben ezekben a napokban szovjet exportra gyártanak 15 ezer pár férfi félcipőt, (cs) Ifjúmunkások - arannyal — Rossz pasasban vagyunk. Most kezdünk újra felkapaszkodni — mondja kissé rezignálton a baktat aranyos Ifik brigádvezetője, a termetes Juha János. S ezt így indokolja: — Tavalyelőtt arany fokozatot értünk el, tavaly már csak az ezüstre futotta, hogy az idén mi lesz, nem tudom. Szeretnénk újra megpályázni az aranyat — fűzi hozzá reménykedve. Nem alaptalanul. Juha János hatodik éve vezeti sikerre a Nyíregyházi MEZŐGÉP baktalórántházi gyáregységének ifjúsági szocialista brigádját. Lakatosok és hegesztők mind, akik kezdik megtanulni, hogy a változó piaci igények próbára teszik idegeiket is. De állják a kihívást. Azonnal átszervezik — Most éppen az NSZK Griessel-cég részére gyártunk gödör- és mélyásó markolókhoz alkatrészeket és közúti pótkocsikhoz tartozékokat — magyarázza a brigád vezetője. — De sokat mondok, ha egy hétig nem változik az NSZK-rendelés. Ez okozza az „aranyos” ifiknek a legtöbb gondot, ugyanis a brigádot ennek megfelelően azonnal át kell szervezni. "Hogyan? — Hegesztőket, lakatosokat kell éjszakáról nappalra beosztani, mert tudvalévő, hogy éjszakai fényben lehetetlen olyan szép varratokat hegeszteni, mint nappal — magyarázza Juha. Ilyenkor aztán futár indul Balázs Bandiért és Tóth Gabiért Madára, a lakatosokért Baktára, Hudra Vendelért Nyírkárászba, Dudás Gyuriért és Tudja Zoliért Bakta- lórántházára, s addig vannak benn az üzemben, míg ki nem gördül a kész termékkel a gépkocsi az udvarról. — Másfél hete tizennégy (!) órát „muzsikáltunk” így egyben — említi Juha János. — Hol étkeztek? — vetem közbe a laikus gondolkodásával. Mosolyog. Akiért futár megy — Itt az üzemben. Akiért futár megy, az már tudja, nem nyolcórás műszakra hívjuk. Táskát készít neki az asszony, s „beköltözik”. De általában zokszó nélkül jönnek a fiúk. Természetes, hogy ezt dotálják is. A napokban kaptunk ezer-ezer forint jutalmat a múltkori rendkívüli tőkés exportrendelés teljesítéséért. Győzelem a neve az ifjúsági szocialista brigádnak. Nem alaptalanul. Kezük alól még nem késett egyetlen esetben sem a munka. Pedig igen csak kiélezett határidők voltak. — Mégis miért az ingadozás? Hol ezüst, hód arany fokozat? — Mert ingadozik a létszámunk is. Van egy magja a brigádnak, de ha szükség van létszámemelésre, akkor felduzzad. Most a daraboló- ból jött hozzánk hat betanított munkás és máshonnan négy. Velük is foglalkozni kell. S míg egyiknek-másik- nak magyarázzuk, hol, hoV ajon mi legyen a törékeny kislányból? Éjszakákat töprengtek a rajongásig szeretett nevelőszülők. Talán menjen nővérnek, mégsem kell gyárban éjszakáznia. Anna barátkozott a gondolattal és jelentkezett a nyíregyházi kórház gyermekosztályán. A segédápolónőt bízták meg a legnehezebb, „csak” fizikai munkát igénylő feladatokkal. Éjjel-nappal őrködött a kis betegek ágyánál. Szombat-vasárnap — mivel a kórházi mosoda is szabadnapos volt — ő mosta a pelenkákat. Fürdette, ápolta, injekciózta a magatehetetlen apróságokat és szabad perceiben a meséskönyvért nyúlt, s megpróbálta elfelejtetni a fájdalmat, a szülők távollétét. Harminchárom esztendőt már a történelem is számon tart, hát még egy emberélet. Mennyi kínlódás, fáradozás, átvirrasztott éjszaka, gyógyulni vágyó betegek vigasztalása, halállal tusakodó utolsó erőfeszítés enyhítése rejlik ebben a három és fél évtizedben! Egy ember legyőzte önmagát. Fikár Anna gyerekkorában, ha elvágta az ujját, elájult. Rosszul lett, ha vért látott. S ez a fiatal lány 22 éves korában mégis nővérnek szegődött. Azt már előre sejtette, hogy betegekkel bánni talán nem lesz könnyű, de arra csak zá, s nem egy dologban tanította a leendő orvost, a mostani osztályvezető főorvost Ancl nővér. Mindenekelőtt emberségre, becsületre, a betegek sze- retetére. Csillognak a nővérszemek. Az idősek — pár évvel azért az ünne- pelttől fiatalabbak — s az hosszú évek során jött rá, hogy ezt a pályát nem lehet csak úgy egyszerűen otthagyni. Mondhat rá sok mindent a kívülálló, hogy nehéz, hogy éjszakázni kell, hogy a betegek ezernyi kívánságának kell eleget tenni, hogy az orvos és a gyógyászat mindenkori legmodernebb követelményeinek kell eleget tenni. Ám a kívülálló valamit nem tud erről a szakmáról. Nézem az arcokat a búcsúztatón. A főorvos szép szavakkal méltatja Anci- ka nővér életútját. Még ő is medikusként járt hozelmerengő tekintetekben látom a sok-sok készenlétet, a fáradságot meghazudtoló hajszát, az elvesztett kéz vagy láb lélekpusztító kínjának orvoslását. Anna nővér a baleseti sebészetre került, ö, aki irtózott a vértől, megszámlálhatatlan műtét után először ébresztette a beteget. Volt, akinek a testi fájdalom csillapítása mellett inkább a lelkét kellett gyógyítani. Évtizedekkel ezelőtt, csakúgy, mint most, az orvosnak kevés ideje adódott egy amputálás után a beteget vigasztalni. Anna nővérnek a gyakoribb ágyneműcsere, a sérült betegek mas- datása mellett erőt kellett öntenie a csüggedőbe. Ez az az osztály, ahová nem készül előre senki, ahová rendszerint az utcáról kerül az ember, nem jön, hanem hozzák és önkívület után ébred egy kórházi ágyon. A medicina eredményében Anna nővér biztatása, nyugalma is benne van. Pár éve a nyíregyházi Sóstói úti kórházba helyezték, de sebészetre kérte magát. Annyira megszokta az élet bal felét látó gyógyító osztályt, hogy az egykori, törékeny, vézna kislány már sehol másutt nem tudná elképzelni az életét. Neki az első vonalban a helye, ott, ahol már csak nagyon kevesen vannak az egykori nővér- társak közül. Az éjjel-nappalos szolgálat idejét, energiáját teljesen lekötötte. Saját családról csak álmodozott. Tavaly, ötvennégy esztendős korában találta meg élete párját, s a nyugdíjasévekben teljesedik ki a nővér élete. Horváthné Fikár Anna, aki harminc- három esztendőn át szegődött a betegek szolgálatába, most találta meg a házastárstól kapott boldogságot. Nyugdíjba vonul Anna nővér. Vajon honnan vette a vékony, csepp asz- szonyka azt a hihetetlen erőt, ami a baleseti betegeknél nélkülözhetetlen ? Vajon miért nem ment el magasabb bérért, köny- nyebb munkát adó kórházi osztályra? Miért ment be éjszakázni, ha a nővértárs gyereke megbetegedett? A nna nővér tud valamit. Valami többletet erről a csodálatosan szép hivatásról, amit a fiatal ápolónők is megsejtettek a búcsúztatón. Orvosok és nővérek nehezen öntötték szavakba, amit nap nap után tapasztaltak Ancikától. Hogy a beteget, a szolgálatot mélységesen kell szeretni, mert a nővér szava néha többet ér, mint maga a gyógyszer. Tóth Kornélia V Biztonságos otthonok NAPONTA OLVASHATUNK az Újságokban ARRÓL, hogy autók egymásnak ütköznek, vagy motoros rohant kerékpárosnak, de még azit is megírják a lapok, ha valamelyik üzemben nagyobb szerencsétlenség történt. Arról azonban aligha esik híradás, ha egy háziasszony a felsikált konyhában elcsúszik és lábát töri, a szomszéd gyereke pedig a házipatíká- ból bekap néhány szem színes drazsécskát, de szie- rencsés gyomorrontással megússza. Pedig hihetetlennek tűnik, de igaz,i hogy éppen fordítva áll á dolog. A Központi Statisztikai Hi vatal 1981-es adatfelvételéből származó adatai szerint az összes nem ha lálos kimenetelű balesetnek csak 15 százaléka volt közúti, 20 százaléka üzemi és 65 százaléka otthon, a szabad időben adódott ! Viszonylag friss adat: 1980-ban az Állami Biztosító 263 munkahelyi és 1223 otthoni halálos balesetet regisztrált. Hát már az ember a saját otthonában sem lehet biztonságban? Az otthon eddig védettnek hitt falai közöitt? — teszik föl bizonyára sokan a kérdést. A FELELETET KI-KI SAJÄT MAGA ADHAT JA MEG. Mert annyi bizonyos, hogy civilizációs fejlődésünkkel — a számtalan háztartási géppel, mosószerrel, tisztító vegyszerekkel, villamosítással, gázzal — számtalan veszélyforrást teremtettünk, de az is igaz, hogy az otthoni balesetek mégsem elkerülhetetlen természeti csapások. Mindegyiknek — vagy legalábbis a túlnyomó többségének kellő oka van. Ezeket az okokat ki-ki maga vizsgálja meg, mert széles a skála. Lehet néha csupán foszladozó villanyzsinór, amelyet húztunk-halogattunk megjavítani, lehet máskor egy barkácsgép szakszerűtlen használata, akozó lehet, ha túl fáradtan, idegesen, netán a kelleténél több fröccs után fogtunk valamilyen házi feladatba. Bölcs mondás — állítólag már a rómaiak is emlegették —, hogy könnyebb a bajt megelőzni, mint orvosolni. Központi intézkedésekkel nem lehet az otthoni baleseteket megelőzni, sem visz- szaszootani. TÁRSADALMI összefogással azonban igen! Ezért is határozta el a Hazafias Népfront, hogy igyekszik a lakosság széles rétegeit mozgósítani az otthoni balesetek megelőzésére és széles körű fel- világosító, tanácsadó tevékenységgel küzd a továbbterjedés ellen. Szerteágazók a tennivalók, amelyekkel ez majdan elérhető lesz. Moat a népfront a maga lehetőségeivel arra törekszik, hogy a megyékben, városokban, községekben olyan munka- bizottságokat hívjon életre, amelyek koordinálni tudják a balesetmegelőző munkát. Számít ebben mindazoknak az intézményeknek, szervezeteknek, vállalatoknak az összefogására, akik érdekeltek abban, hogy az ilyen irányú ismeretterjesztés, propaganda kellő színvonalra emelkedjék és az emberek tisztába legyenek az otthoni veszélyforrásokkal. CSALÁDI otthonainkat hosszú, fáradságos munkával igyekszünk széppé, rendezetté, jól felszereltekké tenni. Miért lennénk mi magunk ennek veszélyeztetői? Ezért hív föl most a népfront a saját biztonságunkra is e féltett családi falak között. Igazgató, pályázattal gyan kell hegeszteni, addig magunk megcsinálnánk — magyarázza a brigádvezető. Olyan fiatal ez a gárda, hogy háromhavonként jut egy lagzi. — Most még sűrűbben. Három héten belül két lakodalom is volt. Megnősült Nagy Miklós és Hudra Vendel, a két lakatosunk. A brigád egyik része táncolt, a másik műszakban volt. Egy-egy teás- és egy-egy mokkás- készletet vettünk nekik ajándékba. Tizenhat vasas. Szinte egyik óráról a másikra képesek váltani, átállni a legigényesebb új rendelések teljesítésére is. Vannak kiváló szakraj zol vasóik, minősített hegesztő, s a szakma ifjú mestere versenyében részt vett lakatosuk, hegesztőjük. Nem panaszképpen mondják: a szoros rendelési határidők, a gyors váltások viselik meg legjobban idegeiket. „Van benn« virtus is..." — De teljesíteni kell, mert a piacból és a piacról élünk — fűzi hozzá Juha János. S abban reménykednek, hogy az idei sikereik alapján újra „aranyosok” lesznek. — Ez mivel járna? — Fejenként nyolcszáz forinttal. — Nem sok — jegyzem meg. — Nem, de tudja, milyen az ember. Van benne virtus is. Nem is annyira a pénzt nézzük, hanem a sikert. Erre adtunk kezet a vállalat igazgatójának, amikor az exportmunka teljesítésért kérte. S az „aranyos” ifik állni szeretnék szavukat. Farkas Kálmán
