Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-16 / 270. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. november 16. Csak szavak... Az olasz parlamentben — miközben Szicíliára titokbaji szállítják már a robotrepülőgépeket — vita kezdődött a a rakétatelepítésről. Bettino Craxi kormányfő szorongatott helyzetbe került: az egyik oldalról számolnia kell a különböző társadalmi erők, beleértve a baloldali ellenzék, a katolikus tömegek szervezeti, a békemozgalom, sőt a koalíciós pártok egyes képviselői által megfogalmazott ellenvetésekkel, a másik oldalról viszont kötelezik a NATO döntései. S ezek értelmében a közeli hetekben 16 robotrepülőgépet rendszerbe állítanak Szicílián. Ennek ellenére Rómában úgy fogalmaznak: a kelet—nyugati párbeszédet folytatni kell. Trudeau kanadai kormányfő éppen az örök városban folytatott eszmecseréit használta fel arra, hogy javasolja: az öt atomhatalom mielőbb üljön tárgyalóasztalhoz a nukleáris fegyverkezés megállítása érdekében. Hasonló értelemben foglalt állást Willy Brandt, a nyugatnémet SPD és a Szocialista Interna- cionálé elnöke. Párizsban Lionel Jospin első titkárral és más szocialista vezetőkkel tárgyalva kijelentette: az eu- rorakétákról folyó eszmecseréken Genfben nem vizsgálták meg kellő gondossággal a szovjet javaslatokait, holott azok alkalmasak lettek volna az álláspontok közelítésére. Margaret Thatcher brit miniszterelnök London új polgármesterének vacsoráján nyomatékkai hangsúlyozta: országa minden lehetségest 'elkövet a Szovjetunióval és a •kelet-európai országokkal az „értelmes párbeszéd” folytatására. Nagy-Britannia a kormányfő megfogalmazásában az eddiginél biztonságosabb világot akar, s ezen munkálkodik. A roppant feszült és bonyolult nemzetközi helyzetben a legégetőbb problémáról, a -nukleárs leszerelésről a •NATO-tagországok részéről csak szavak hangzottak el. A tettekkel adósak maradtak, holott Európának most a telepítések • elhalasztása, vagy megakadályozása volna hasznos. Gy. D. Genfben folytatódnak az európai közép-hatósugarú rakéták csökkentéséről folyó szovjet—amerikai tárgyalások. A képen: Kvicinszkij, a Szovjetunió képviselője megérkezik a tárgyalásokra. A ciprusi török közösség képviselői a sziget északi részén kikiáltották a független Észak-ciprusi Török Köztársaságot. Az egy hónappal ezelőtt készült képen egy török vagy ciprusi török katona áll őrségben a görög és török közösséget elválasztó drótkerítés mögött. Havannában másfél millió ember vett végső búcsút a gre- nadai amerikai agresszió 24 kubai áldozatától. A képen: gyászoló kubaiak vonulnak el a hősök ravatala előtt. Talán ennivaló lehet benne, valamilyen sütemény... Előfordult, hogy megkínálta őket a tisztelendő úr, de akkor nem a templomban tartották a hittanórát, hanem az iskolában, Még cukorkát is kaptak, meg állítólag Amerikából küldött csokoládét. De most a templomban ülnek, az oltár előtt nem állhatnak neki enni. A pap hirtelen Neviczky- hez fordult: — Állj fel, fiam ... Neviczky felállt. — Példát kell mutatnod most, hogy pár hét múlva már nyolcadikos leszel, amit te csinálsz, az példa a többieknek is. Tizennégy évesen már felnőtt az ember. — Csak ősszel töltőim be — jegyezte meg tétován a fiú, s egyre jobban gyanakodott, hogy a pap olyasmibe akarja bevonni, amihez semmi kedve nincs. Csak menne az idő, itt a nyár a nyakukon, ez a legjobb idő a lopásra, Kerczákkal felpakolhatják a fél határt. Annyi mindent elterveztek! Már aratnak a réten a Szamos mellett, éjszakánként egy-egy kéve búzát hazavisznek, meg kell látogatniuk a lucematáblákat. is, a tanyán a gyümölcsösöket... Nem győzték sorolni Kerczák- kal, hogy mennyi mindenit vihetnek haza, újabb és újabb lopnivaló jutott eszükbe, s ha -most Bacsáki megbízza valamivel, éppen most, akkor még azt is megbánja, hogy valaha is betette a lábát a templomba. Bacsáki folytatta: — Tizennégy évesen már minden fontosat tud az ember az életről. Te például már majdnem hibátlanul tudsz ministrálni, bár — emelte fel a bal kezét — előfordult nem is egyszer, hogy lekéstél a csengetéssel... Nem tudom ilyenkor hol jár az eszed? De ha odafigyelsz, akkor hiba nincs. Pedig a templomban — itt már majdnem kiabált — minden szerencsétlen ember, minden piszokból, mocsokból teremtett ember egyesül az Istennel! Sok ember fegyverrel, igen fegyverrel félemlíti rpeg a másikat ... — Micsoda? — kapta fel a fejét Neviczky. A pap nem. vett tudomást a fiú kérdéséről. Neviczky úgy érezte, hogy menten le- saédül a pádról, de mert Ba- cséki megint csak a kijáratot bámulta, rájött, hogy ez a megjegyzés alighanem a templomajtónál ácsorgó embernek szól. — A puskák megölik az ember lelkét, kipusztítják belőle az Istent! — szónokolt Bacsáki, akár a vasárnapi nagymisén, s a hirtelen rátörő izgalomban lerántotta a kosárról a fehér abroszt. Mindnyájan azt hitték, hogy valamiféle bűvészmutatványra készül, mert az abrosz csak nem akart megállni a kezében, lengette, rángatta, emelgette, ám egyre követhetetlenebbül, egyre mérgesebben. Majd, kezében az abrosszal, odasietett a kijárathoz, és feltépte az ajtót. o A padokból egy magas férfi alakját látták, amint a templomikért világosságálban gyorsan ellépett Bacsáki előtt. Gyors, lebbenékeny mozgásának barnálló vonalai mintha ott maradtak volna a sistergő kinti világosságban, mintha egy hosszú, leeresztett karú madárijesztő ingott volna a föld felett, s ettől a félelem szülte ká prózaitól egyszerre csak élfüsitölgött a hittanóra ünnepélyessége, Bacsáki tehetetlenül nézett visza a gyerekekre. Egyikük sem mozdult, aztán végül Neviczky állt fel. Ahol ennyien vannak, mint most a templomban, ott már f \ „Kettős kulacsai” vagy anélkül Ki rendelkezik a Tomahawkokkal ? A világ azzal nyerné a legtöbbet, ha voltaképp soha nem tudódna ki, kié is a végső szó a brit földre telepített cirkáló szárnyasrakéták, más néven Tomahawk robotrepülőgépek hadműveleti célokra való felhasználásában. A bizonyítási eljáráshoz ugyanis háborús helyzetnek kellene kialakulnia — amihez viszont épeszű embert nem fűzhet semmilyen érdek. Függetlenül ettől, a probléma nyomán akut módon vetődik fel a kérdés: Nagy- Britannia szuverenitása és biztonsága szempontjából — már ami az előbbi csorbí- tatlanságát és az utóbbi érintetlenségét illeti — kielégítő-e az a 30 évvel ezelőtt létrejött megállapodás, amely az új fegyverek bevetését szabályozza. A brit kormány szerint az ország területén elhelyezett amerikai nukleáris fegyverek és támaszpontok hadműveleti célokra való felhasználása az alábbi egyezményen nyugszik: „A támaszpontok veszély- helyzetben való felhasználásáról közösen dönt őfelsége kormánya és az Egyesült Államok kormánya, mindig az adott körülmények fényében.” A megállapodás 1952 első hetében, Churchill akkori brit kormányfő és Truman akkori amerikai elnök között jött létre. Lényege a „közös döntés”, amelyet ma a kormány Londonban határozottan megkülönböztet a „konzultációtól”, mint gyengébb variánstól. Érdekes módon azonban Dean Acheson, Truman külügyminisztere egy héttel a Churchill-látogatás után azt mondta egy bizalmas kongresszusi meghallgatáson, hogy „nemzetközi politikai értelemben semmilyen megállapodás nem jött létre” (a brit és az amerikai fél között). Alig valamivel később, ugyancsak Acheson a kongresszussal azt közölte: „Egyik kormány sem törekedett végső és mindkét felet kötelező döntésekre.” Lényegében ezt a fajta megközelítést erősítette meg egy BBC-interjúban Lord Sherfield, aki a kérdéses időszakban a brit külügyminisztériumban dolgozott: „Nagyon nehéz a nemzet- biztonságra nézve kötelező megállapodásokat kötni és talán ugyanilyen nehéz támaszkodni ezekre...” Az óceán túloldalán, a State Department-ben egy Lucius Battle nevű diplomata dolga volt, hogy szavakba öntse a Truman— Churchill-egyezményt, Battle ma azt mondja, a brit kormánynak a megállapodás nem adott vétójogot. És Paul Warnke, volt V _______________________________ hadügyi államtitkár, egyike azoknak a — ma már érthetően könnyebben nyilatkozó — volt illetékeseknek, akik nem csináltak titkot abból, ami az ő szemükben a britek önáltatása: .........Egy okmány, bármilyen jó szándékkal fogalmazták is meg, nem alkalmas arra, hogy perdöntő érvként szolgáljon. A döntést az az ország fogja meghozni, amely fizikai ellenőrzést gyakorol a kérdéses fegyverek fölött.” E „fizikai ellenőrzés” megszerzésére a brit kormánynak volt módja, de elzárkózott tőle. Egyfelől „tökéletesnek” találta a Churchill—Truman megállapodást, másrészt drágállotta a költségeket, vagyis a telepítéssel, karbantartással, személyzettel, kiképzéssel kapcsolatos kiadások megfele- zését, amit a rakétához szolgáló, „saját kulcs” feltételezett volna. A „közös döntés” azonban ma nagyon kevés bizonyosságot kelt szakértőkben. Egyrészt azért, mert a Reagan-kormány iránt általában is kevés a bizalom. Másrészt — és jelesül — azért, mert a grenadai invázió előkészítésének körülményei, a brit kormánnyal való konzultáció elmulasztása és a brit tanácsok kirívó figyelmen kívül hagyása még lojális politikusok szemében is roppant kétségessé tette a „közös” eljárások valódi értékét. A „kettős kulcsnak” — amelyet a kormány változatlanul nem kíván — ma erős tábora van Nagy-Bri- tannniában. És bebizonyosodott, hogy a közvélemény e téren nemcsak lépést tart a politikusok egy hányadával, hanem jelentősen előttük jár. A legváratlanabb forrás, az amúgy hívő kormánypárti Daily Mail közölt egy olyan felmérést, miszerint a britek 94 százaléka fizikai ellenőrzést („kettős kulcsot") követel a Tomahawkok fölött, ugyanazt, ami a brit földről már elvitt, korábbi típusú Thor- rakéták, illetve a rajnai brit (megszálló) hadsereg bázisain lévő más rakéták (harcászati atomfegyverek) esetében érvényesült és érvényesül. A „kettős kulcs” vétót adna Nagy-Britanniának. Amerika hiába hozna döntést, nem volna képes a rakétákat elindítani, amíg a britek maguk is nem hozzák mozgásba az indítószerkezeteket. Milliók szerint ez az egyetlen biztosíték, hogy az új fegyverek nem sértik sem az ország felségjogait, sem-a biztonságát. A „bizalom Amerika iránt” jó dolog, de roppant kevés. A. E. _______________________/ AtSZ-közgyűlés Washingtonban FOLYTATÓDIK AZ ELLENÁLLÁS grenadAban A grenadai hazafiak nem tették le a fegyvert és továbbra is ellenállnak az amerikai interveftciós erőknek. A guyia- nai rádió politikai kommentátorának beszámolója szerint a szigetország hegyvidékén az ellenállók több harci központot hoztak létre. Az újságíró nemrégiben tért haza Granadáról. A helikopterek tüzérségi támogatását élvező amerikai egységeknek nem sikerült megsemmisíteniük az ellenállók osztagait és a megszállók veszteségei napról napra növekszenek. TÖRÖK FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZAT CIPRUSON A ciprusi török közösség képviselői kedden Ciprus északi részén „független” államot kiállítottak ki. Mint a közösség rádiója jelentette, a „ciprusi török szövetségi állam” negyvenfős törvényhozó szerve délelőtt egyhangú szavazással „függetlenségi nyilatkozatot” fogadott el. Az „új állam” hivatalos neve az „Észak-ciprusi Török Köztársaság”. GYILKOSSÁG A ZENEKARBAN A belgrádi belügyi titkárság közleménye szerint a fővárosi belügyi titkárság épületében Szrbiszlav Sztojano- vics (49), a belügyi titkárság zenekarának tagja pillanatnyi elmezavaráhan szolgálati fegyveréből rálőtt zenésztársaira. Megsebesítette Baross Ferencet (42), Farkas Mátyást (41) és Balog Imrét (44). Borosa Ferenc a kórház sebészeti osztályán belehalt sérüléseibe. Közvetlenül a lövöldözés után Szrbiszlav Szto- janovics öngyilkos lett. A vizsgálat folyamatban van. nem félt. Odalépett a pap mellé, majd mert látva, hogy az nem mozdul, kilépett a világosságba. Körülnézett, de már nem látott senkit. Értetlenül, gyanakodva nézte a templomkert tearózsáit, a mélyzöld, ismeretlen nevű botorakat, amelyeket beborítottak a gyűszű nagyságú szirmok. Vadvirágok is tar- kállottak a tempi amiker tben, a bodza alatt a pázsiton pipacsbokrok, mályvák nőttek, a sekrestye előtti feszület mögött pedig éppen lement a nap. Neviczky még előbbre lépett, hogy jól látja-e: a sekrestyénél a leereszkedő nap fényétől mintha lángolna az aranyszínűre festett kereszt. Még sohasem látta ilyennek, arra gondolt, hogy Bacsáki valamilyen különleges színű festékkel kenhette be a megfeszített Jézust, mert a régebbi időkben az a Jézus mindig fekete volt, és vastagon ült rajta a por. — Nincs itt senki — mondta eltűnődve Neviczky, aztán viszament a padba. — Nem fázik a lábad? — kérdezte tőle most már megnyugodva a pap, de a fiú csák intett, hogy nem, volt ő már máskor is mezítláb a templomban. A pap felemelte a karoskosarat, és Neviczky elé tette. — Neviczky fiam — szólította fel —, néz meg alaposan, mi van a kosárban? (Folytatjuk) A közép-amerikai és a karibi feszült helyzet éleződésének a kérdései szerepelnek a fő helyen az Amerikai Államok Szervezetének 13. közgyűlésén. Az értekezlet hétfőn nyílt meg Washingtonban. Az első napon hangzott el Kenneth Dam amerikai külügyminiszter-helyettes beszéde: a washingtoni politikus a nicaraguai rendszert támadva fenyegető szellemben nyilatkozott a középamerikai országról. A tanácskozás nyitó ülésén a félteke államainak képviselői — közöttük külügyminiszterek — vesznek részt. A tanácskozás nyitó ülésén az AÁSZ főtitkára, Alejandro Orfila argentínai politikus beszédében hangsúlyozta, hogy a nyugai földrész az utóbbi másfél évben két nagy konfliktus — a Falkland (Malvin) -szigetek ügyében kirobbant háború és a grenadai invázió — színhelye volt. A brit és az amerikai agresz- szió az AÁSZ főtitkára szerint „az intervencionizmus formáinak a megnyilvánulása volt”. A főtitkár a nyitó ülésen bejelentette lemondási szándékát tisztségéből: a jövő év elején — azaz másfél évvel mandátumának lejárta előtt — kíván megválni az AÁSZ- ban betöltött tisztségétől. Kenneth Dam azzal vádolta Nicaraguát, hogy gátolja a béke megteremtését a középamerikai térségben. A washingtoni politikus az amerikai földrész képviselői előtt Grenada „példájával” érvelt, mondván, hogy a managuai kormánynak tanulnia kellene a grenadai eseményekből. A péntekig tartó tanácskozáson a Contadora-csoport — Panama, Venezuela, Mexikó és Kolumbia — is beszámol a közép-amerikai helyzet rendezése érdekében tett lépéseiről.
