Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-13 / 268. szám
1983. november 13. Kelet-Magyaromág 3 Kinek a □ z utolsók közé tartozik a megyében az egyik ruházati szövetkezet, a maga 34 ezer forintos évi bérével. Vagyis kellenek ebben a szövetkezetben olyan fiatal lánykák is, akik kétezer forint alatt keresnek egy hónapban, különben nem tudnák megfizetni a régi és kiváló s za'km unk ásókat. A lemaradás nem egyik évről a másikra alakult ki. Valamikor ennél a szövetkezetnél is az átlagos bérek voltak, azonban mintha a vezetők érdekeltsége nem egyezett volna a munkásokéval. Erre igen jó példa az az esztendő, amikor — a szövetkezeti demokrácia „játékszabályait” megtartva — a felső vezetők 93 ezer forintot vettek fel prémium címén, míg a teljes munkásgárdának csak 45 ezer forint jutott. Igaz, a jó nyereségből némi adóbefizetés mellett lehetett volna jóval magasabb a béremelés, azonban ezt a vezetők (feltehetően a jobb prémiuma érdekében) elmulasztották. Bár á példa egyedinek tűnik, azonban korántsem egyedi jelenséget mutat. Ugyanis a bérszabályozás rendjében megesik, hogy néhány ember pillanatnyi érdeke nem egyezik meg a kollektíva távlati céljaival. Az említett szövetkezetnél például a mai munkaerőgondok nyitván visszavezethetők az alacsony bérekre. A megyében sokszor felvetik, hogy az üzemekben a fizetések alacsonyabbak, mint az ország .más részein. Mindez tény, a különbség az esetek nagyobb részében a helyi egységtől függetlenül alakult ki. Csakhogy vannak olyan mulasztások is, amikor helyben tehetnének többet a magasabb bérekért. D ermészetesen ugyan, hogy csakis jobb munkával, nagyobb teljesítménnyel lehet a béreket növelni, azonban az is rossz magatartás, ha annak a tudatában, hogy sokain vannak, aikik szeretnének elhelyezkedni; nem használnak ki minden lehetőséget a keresetek növelésére. Ennek hátrányait egy-egy új üzem letelepülésekor, a „konkurrencia” megjelenésekor érezhetik igazán. S az a jó, ha ilyenkor nem azért morognak, ment a másik üzem több bért fizet, hanem megtesznek mindent, hogy lépést tartsanak vele. L. B. A kép felső szélén Gyula légifelvétele) Örökötföld, a mostani nyíregyházi klkásátadások fő színtere. (László NEM LESZ ÉV VÉGI HAJRÁ? Ha végigkérdeznénk az új lakónegyedekben élőket, hogy mikor, az év melyik hónapjában költöztek be új lakásukba az elmúlt esztendőkben, akkor feltűnően sokan válaszolnák azt, hogy novemberben—decemberben vették át a kulcsokat. Az év végi „átadáshajrá” immár krónikussá vált az építőiparban. Erről tanúskodik az idei év mérlege is a SZÁÉV-mél. — 1983-ra 818 lakás felépíÁ házgyári sem csodaszer ## AZ AUTÓPIAC MÉRLEGE Csúsznak" a sorszámok Már egymillió kétszázezer személyautó van a lakosság tulajdonában, és sikerült mintegy 30 000-re csökkenteni — >.özismert takarékossági okokból — a közületek autóállományát. Ám mind a magánszemélyek, mind a közületek továbbra is nehezen, hosszas várakozással jutnak új kocsihoz. A magánmegrendelők száma — tehát azoké, akik már befizették az ötvenszázalékos előleget — megközelíti a kétszázezret. A sorszámok lassan haladnak, egyes tipusok kiadási ideje eltolódik. Míg korábban szinte mindig akadt valamilyen típus, amelyet azonnal, vagy nagyon rövid idő alatt meg lehetett vásárolni, most mindenre várni kell. Csökkent a behozatal Az okokról Oroszi Jánost, a Merkúr kereskedelmi igazgatóját kérdeztük, aki elmondta, hogy a szocialista piacon az autó mind „keményebb cikké” válik, és ez nehezíti a behozatalt. Míg 1980- ban 112 500 autót tudtak importálni, addig tavaly már csak 96 000-et, és az idén még kevesebbet, várhatóan 87 000-et szállítanak a külföldi partnerek. A Merkúr által korábban megjelölt átadási időpontok is emiatt csúsznak. 1980-ban ugyanis, amikor új sorszámokat adtak ki, az átadási időpontokat az akkori beszerzési kilátájsok szerint jelölték meg. Az új sorszámok kiadásakor arra számítottak, hogy például Zsiguliból évente 45 000 érkezik, de már az év végére kiderült, hogy a szovjet partner mindössze 25 000 szállítására vállalkozik. Sokan, akik korábban Zsigulira fizettek be, Skodára, módosították megrendelésüket, egyrészt azért, mert rö- videbb várakozási időre számítottak, másrészt azért, mert a Skoda minősége javult, és üzemben tartása olcsóbb, mint a Zsigulié. Ám közben Csehszlovákia szállítóképessége is mérséklődött: a korábban várt évi 19 000 helyett az idén legfeljebb 13 000 Skoda beérkezésére számít a Merkur. Hasonló a helyzet a Trabanttal: a várt 24 000 helyett csak 20 000-et tud az idén a Mogürt — a külkereskedelmi vállalat — beszerezni. Leghamarabb: Moszkvics A lengyel autógyár szállításai is mérséklődnek. A 650-es kis Polski Fiathoz kooperáció keretében jutunk hozzá. Az idén kevesebb .alkatrészt szállítottunk a népszerű kiskocsihoz — a lengyel fél sem igényelt többet —, így 6000 helyett csak 5000 darabot kapunk. A nagy Polski, a 125-ös idei szállítását csak szeptemberben kezdte meg a lengyel partner, s ahogy késnek a szállítások, úgy csúsznak a Merkúr által vállalt határidők. Oroszi János a sok lehangoló hír mellett egy jóval is szolgált: az őszi BNV-,n aláírtak egy szerződést a szovjet külkereskedelmi vállalattal, amelynek értelmében még az idén kapunk még 300 Volgát és 1100 Moszkvicsot, ami azt jelenti, hogy a Moszkvics sorszámai előbbre jönnek. Sőt, aki most fizet be Moszkvicsra, annak előre láthatóan csak egy évet kell várnia a kocsira. Szintén a BNV-n írták alá a jövő évi szerződést is; eszerint 1984- ben Zsiguliból változatlanul 25 000, Volgából 800, Moszkvicsból pedig mindössze 400 darab szállítására számíthatunk. Az előleg: letét A sorbanállók méltánytalannak tartják, hogy a kocsira befizetett előleg után csak 2 százalékos kamatot fizetnek. Miután a kocsik átlagára az utóbbi időben nőtt. az előlegként befizetendő összeg a vételár 50 százalékára emelkedett, és ugyanakkor más fogyasztási cikkek árszínvonala közismerten gyorsabban növekszik, mint a hetvenes években, azért a 2 százalékos kamat valóiban alacsony. Oroszi János elmondta, hogy az előleget nem a Merkúr, hanem az OTP kezeli, a bank viszont ezt a pénzt nem előlegnek, hanem letétnek minősíti, és ezen a jogcímen tart ki a 2 százalékos kamat mellett. Drágult a használt autó Miután az. új autók beszerzése a lakosság számára is hosszadalmas és költséges, körülnéztünk a használtautópiacokon. Azt tapasztaltuk, hogy minden városban nagy a kínálat, de az eladók magasan tartják az árakat. Hogy azután végül odaadják-e olcsóbban is a kocsit, azt nem lehet tudná, mert az üzletek négyszemközt köttetnek. Háromévesnél fiatalabb kocsit a szabadpiacon tilos értékesíteni, de ilyet a Merkúr használtautó-telepén is ritkán kínálnak. Vagyis a használt kocsik piaca reagál az új kocsik piacán tapasztalható jelenségekre: az eladók igyekeznek magasabb árat elérni, hiszen ők is tudják, hagy új autóra általában többet kell várni, mint korábban. A háromévesnél fiatalabb kocsikat feltehetően sokan a rendeletek megkerülésével adják el. G. Zs, tését terveztük, valamivel kevesebbet, mint az elmúlt években. Ezek közül 530-cat adtunk át az első tíz hónap alatt, a többi novemberre, illetve decemberre maradt... — Szanyi Bertalan főmérnök még azt is hozzáfűzi sajnálkozva: — Sőt, mindét nem is tudjuk átadni, mivel Záhonyban 56 lakás elkészülte csúszik. Az év közepe táján áttervezték a földszinti részt, s ez akadályozza a határidő tartását. Áttervezték... — A lakások jó harmadát tehát hajrával kénytelenek befejezni. Mi az oka ennek az immár állandósult év végi csúcsnak? — Sok oka van. Kezdhetjük mindjárt az alapoknál, sőt, az alapok előtt... A terület-előkészítésnél. Nyíregyházán sajnos, állandó gond, hogy nem elég ütemes ez a munka, sok a zökkenő. Itt van az Örökösföldi lakótelep példája. Emlékezhetünk, hogy ott is milyen nehezen indult az építkezés — de szerencsére ma már folyamatos a munka. A közművek kiépítése is jócskán lelassítja a tempót. Nincs vállalkozó — Mint például Nyíregyházán a Vasvári Pál utcán ... — Ügy van. Ott már át kellett volna adni a lakásokat, de sajnos, egyszerűen nem találtunk vállalkozót a csatornaépítésre. Az az igaza színpadra, és csörrenő pengőket rázott ki orrukból, fülükből egy rézedénybe. Mindenki ámult: .micsoda varázslat!” Kivált a két gyerek ijedt meg, hogy honnan kerülnek elő ezek a pengők, amelyek ilyen sűrűn kopognak az edény fenekén. Csupán nagyanyám ingatta a fejét elégedetlenül, aki akkoriban mindennap elkísért az iskolába. — Haszontalan mesterség ez, ilyen nehéz időben — mondta, — ha csak pénz tud csinálni. Akkor már inkább a tyúkot nézem, rnert az tojást varázsol... M. A. ság, hogy igen nehéz talajviszonyok vannak, sok a menet közben előbukkanó nehézség. így hát, annak ellenére, hogy a SZÁÉV nem kellőén felkészült az efféle munkára, kénytelenek voltunk magunk nekilátni. így csak november végére fejezzük be, akkor, remélem, nem lesz akadálya a beköltözésnek. — A házgyári technológiát annak idején mint csodaszert harangoztuk be: gyors,, ütemes, gazdaságos! — Ez önmagában igaz is. De a házat nem csak felhúzni kell. A munka jó része a szakiparosoké — festeni, burkolni, szerelni kell. És itt két nagyon komoly gondunk van. Az egyik, hogy szakmunkásaink közül sajnos, sokan eltávoztak: csábítóan hatnak az új vállalkozási formák, a magasabb bérek. Ehhez társul az, hogy — s ezt végre nyíltan ki kell mondani — a hétvégi otthoni vagy másutt végzett „fusizás” igencsak meglátszik a dolgozóink hétfői munkavégzésén! Egyszerűen fáradtak, kimerültek az új hét kezdetén ... — Nem kell sok magyarázat: építik a házukat vagy pénzt keresnek. — Értem én — de a vállalati munkát gátolja. Ezért próbálunk tenni valamit: javítani az ellátást, a haza- szállítást, amennyire csak lehet, bért emelni... Az sem mellékes, hogy külföldi épít- kézéseinken a jól dolgozók komoly pénzeket keresnek. Ez is lehetőség az efféle kimerítő hét végi mellékjövedelem „házon belüli” pótlására. Előnyben az iskolák — Ez még mindig csak részben magyarázat a belső szakipari munkák lassúságára. — Sajnos, több ilyen ok van még. Például az iskolák építése. Azokat őszre át kell adni. Idén öt iskolát építettünk. Ha közeleg a szeptember, oda kell irányítanunk a szakiparosok java részét — lakások tempója lassul... Van tehát egy szép csokrunk: terület, közmű, szakmunkások, más jellegű építkezések — ezek aztán összegződnek, s az év végi hajrá újFa és újra felbukkan. Mindenesetre annyi vigaszunk van, hogy az említett — szerintem rajtunk kívül álló okok miatt át nem adott — záhonyi lakásokon kívül az év végéig beköltöz- hetők lesznek a tervezett házaink. V T. Gy. VANNAK, AKIK KRITIZÁLNÁK, VANNAK, AKIK SIRÁNKOZNAK, DE A LEGTÖBBEN TENNI AKARNAK. Ezért kérdeztük Török Istvánt, a Szabol cs-Szatmár megyei Szálloda és Vendéglátó Vállalat igazgatóját, amikor az idei idegenforgalom növekedéséről beszélgettünk: Tud jobbat — A gyakorlatban is szeretnénk érvényesíteni — bár még nem mindig sikerrel — a régi elvet: első a vendég. S úgy ítélem meg, hogy az idén már tettünk azért, hogy ez a szemlélet életjogot nyerjen a dolgozóink felfogásában, noha jól tudom, van még bőven teendő e területen is. — Milyen új módszereket alkalmaznak? — Igyekeztünk vonzó és új programokat adni a megyébe látogató turistáknak, akik lassap-lassan „felfedeznek’" bennünket. S éppen ezért javítottuk kapcsolatainkat a különböző utazási irodákkal is. A vendéglátást és az idegenforgalom növelését elősegítették az új vállalkozási formák, a szerződéses és a jövedelemérdekeltségi rendszer alapján működő vendéglők, éttermek, presszók is. A színvonal emelkedését számok is jelzik. A vállalat bevételének .több mint egyhar- mada, várhatóan 160 millió forint e rendszer szerint üzemelő vendéglátóegységekből származik. — Az újjávarázsolt Korona-szálló csökkentette-e a többi forgalmát? — Nem. S örvendetes, ez úgy következett be, hogy a Korona kihasználtsági foka is jó. E patinás étterem-szálló rekonstrukciójára 120 millió forintot fordítottunk, s általa jelenleg Nyíregyházán kulturált, az idegenforgalmat színvonalasan fogadó centrum alakult ki a Szabolcs Hotellel együtt. Javítani kívánjuk itt is a kínálatot, hogy a szép környezethez valóban kulturált vendéglátás, jó választék párosuljon. — Milyen az idegenforgalom? — összehasonlításként említem, hogy míg 1980-ban 37 700 vendég fordult meg a megye . szállodáiban, addig 1983-ban várhatóan ez meghaladja a 40 ezret, s örvendetesen növekedett a külföldi turistaforgalom. Elsősorban a szocialista országokból, de szép számmal voltak az NSZK-beli, olasz és osztrák turisták is. így az idén, az első háromnegyed évben annyi külföldi turistát fogadtunk, mint tavaly egész évben. — Milyen elgondolásaik vannak az idegenforgalom növelésére? — Fejlesztjük kapcsolatainkat az utazási irodákkal. Új utak, programok szervezését tervezzük. Célunk önálló programszervező foglalkoztatása. Ajánlatot tettünk a Danubius Utazási Irodának. Szeretnénk együttműködni velük. Tervünk, hogy a Krú- dy-szállóban, a Svájci-lakban minden szobát fürdőszobássá alakítunk, szaunát építünk, fogorvosi ellátásról gondoskodunk és a termálvizet is bevezetjük a vendégeknek. Ezek tanulmányterve elkészült, megvalósítása attól függ, találunk-e hozzá megfelelő partnereket. Farkas.Kálmán volt, amikor kivilágították, úgy ültünk előtte, mint a templomban, mi akik légópincék gyertya félhomályában eszméltünk erre a világra. A bűvész műsorára két tojás volt a belépődíj. Az számított akkoriban „kemény valutának”, mert c pengő már * csak papír formájában fordult elő, és milliók, meg billiók voltak rábélyegezve. A bűvész fő produkciója az voltj hogy felhívott két gyereket F elépül lassan Bethlen Gá bor utca ele jén lévő iskolc szép magastetősev a régihez hasonh homlokzattal. Min dennap ott me gyek el előtte, né zegetem, s mer abban a korbai vagyok, amikor a; embernek mii mindenről eszébi jut valami, eg\ hajdani bűvész ar ca bukkan elő i gyerekkor mélyé ről. Itt szerepelt eb ben az iskolában amit akkor méi központi iskolánál hívtak. A hátsc traktusában vol egy díszterem, — Vagy van is még; már nem tudom — igazi bársony- függönyös színpaddal. Csodaszép
