Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-11 / 240. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. október 11. A szakszervezeti üdülőkben a vendégek egy része valamilyen ok miatt később érkezik, vagy előbb eltávozik. De esetenként még az is megtörténik, hogy közvetlen indulás előtt közbejött akadály miatt egyáltalán nem tudják igénybe venni az üdülést és a beutalót már nem tudják átadni. Az átmenetileg üresen maradt szobákat önköltséges alapon igénybe vehetik a szakszervezeti tagok, függetlenül attól, hogy abban az évben már kedvezményesen üdültek. Az üdülőben a tagságot a szakszervezeti könyvvel kell igazolni. I. kategóriájú, összkomfortos üdülőkben napi 170 forint, II. kategóriájú, komfortos elhelyezésnél 150 forint, komfort nélküli üdülőkben 130 forint a térítési díj. Kétéves kortól 20 éven aluli családtagoknak valamennyi kategóriában egységesen napi 120 forint. De gyermek csak azokba az üdülőkbe vihető, amelyeken családos a beutalás. Az utóidényben nyitva tartó mintegy 110 üdülő közül 30-ba vihető gyermek. A térítési díj a szállás és a napi háromszori étkezési költséget, valamint a kedvezményes beutaltakat is megillető egyéb szolgáltatásokat tartalmazza. Gyógyüdülőkben csak a SZOT saját fürdőmedencéje vehető igénybe. Az egyéb gyógyszolgáltatások külön té- rítendők. Akik nem szakszervezeti tagok, azok is igénybe vehetik az átmenetileg üresen álló szobákat, de nekik a teljes önköltséget a komfortfokozattól függően napi 300, 250, illetve 200 forintot kell megtéríteniük. tgy például egy olyan házaspár, ahol csak a férj szakszervezeti tag, az összkomfortos kategóriában összesen naponta 470 forintot fizet (a férj 170, a feleség 300 forintot). Az önköltséges beutalás évente akár többször is igénybe vehető. Az üdülők kéthetenként általában szerdai, vagy csütörtöki indulással fogadják a beutaltakat. Ezért az érkezést követő napon célszerű telefonon érdeklődni a szabad szobák iránt. Az üdülőt felhívhatja a szakszervezeti bizottság, az üdülési felelős, de maga az igénylő dolgozó is. Az új üdülési szabályzat 15. számú melléklete — amely a Szakszervezeti Értesítő szeptemberi számában jelent meg — tartalmazza valamennyi SZOT-üdülő név-, cím- és telefonjegyzékét. (ai) Urhajópályát tervez a diák Olvasom itt-ott: tinédzserek alkotta számítógépes programok hódítanak a videojátékok piacán, Amerikában a személyi számítógépek divatja korhatár nélkülivé^ vált — sőt, a gyerekek, a fiatalok egyre szívesebben foglalkoznak ezzel. Éppen ezért már nem is hökkentett meg annyira az a meghívó, amelyben ott állt: a számítógépes tanácskozáson előadást tart Pintér Tamás hetedik osztályos tanuló. Beszámolója címe: Kedvenc játékom a számítógép ... — Tényleg a kedvenc játékom lett — mereng a nyurga fiú a nyíregyházi 17. számú iskolában, ahol az egyik szünetben találkoztunk. — Bárcsak saját kis számítógépem lehetne! — Nincs? Akkor mivel „játszol”? — Édesapám a mezőgazda- sági főiskola tanára, náluk van egy ZX—87 típusú személyi számítógép — azzal sikerült megismerkednem körülbelül másfél évvel ezelőtt. Eleinte persze szokatlan "volt maga a látvány is, de gyorsan megbarátkoztam a sok billentyűvel, megtanultam a kezelését. Ma már tényleg gyerekjátéknak tűnik ... Aki kapcsolatba akar lépni egy géppel, annak meg kell tanulnia a közös nyelvet. A száHÍRNEVES kastélyparkok Veszélyben a labirintus Szabolcs-Szatmárban ugyan hiába keressük a zsámbéki templom, vagy az egri vár mását, de szégyenkezni nincs okunk: egyebek mellett például kastélyaink, kastélyparkjaink országos hírfiek. Ám az is igaz, hogy az utóbbi negyven esztendő mulasztását roppant nehéz ma már pótolni. Pedig van mit megmentenünk, hiszen ezen parkok többsége országos értéket képvisel. Védett bokrok Megyénkben különösen a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején bontakozott ki az a mozgalom, mely kastélyparkjaink megóvásának fontosságára hívta fel a figyelmet. 1977-ben például kilenc, négy évvel később pedig további hat kastélyparkot helyeztek úgynevezett helyi védettség alá. Az intézkedésre feltétlenül szükség volt, hiszen a szóban forgó parkokkal korábban egyáltalán nem, vagy csak időnként törődtek, így sok fa elszáradt, megjelentek 3 „parkidegen” bokrok, fák, s már-már veszélyeztették a ritka, nagy értéket képviselő eredeti állományt. Kivétel persze itt is akadt, példaként többek között az anarcsi és a baktalórántházi szanatórium kertjét említhetjük, mely jórészt megőrizte eredeti szépségét. tartogat a betérőnek meglepetéseket. A kastélyt Czóbel László építtette a múlt században, s itt fejtette ki jelentős költői, festői munkásságát Czóbel Minka, akinek síremléke a parkban található. A hazafias érzelmű Czó- bel családot egyébként gyakran meglátogatta Kossuth Lajos is. Maga a park pedig az általánostól eltérően úgyszólván eredeti szépségében maradt meg, az idős platán-, vérbükk- és tulipánfák, a piramistölgyek, páfrányfenyők jelentős természeti értéket képeznek, melyek feltétlenül védelmet érdemelnek. Önmagéban kevés A védelem természetesen önmagában még kevés ahhoz, hogy a parkok eredeti szépségükben pompázhassanak, jelentős összegekre van szükség. Mostanra elkészült valamennyi park rekonstrukciós terve — jórészt társadalmi munkában —, s megkezdődhetett a munka. A megyei tanács erre a múlt évben két, az idén pedig 2,6 millió forintot biztosított. Kétszázezer forintot kapott például Vaja, háromszázezret Baktalórántháza, százötvenezret Tiszavasvári, három- százezret Tiszadob, s több mint félmilliót Berkesz. A két gyermekvárosban ebből az összegből a vízrendezést kívánták megoldani, hiszen a magas talajvíz Tiszadobon például már komolyan veszélyeztette a híres buksz labirintust. Itt már végeztek a munkával, de Berkeszen is elkészülnek az esztendő végére. A parkok gazdái igyekeznek okosan felhasználni a tanácstól kapott pénzt, folyik a parkok bekerítése, irtják a környezetbe nem illő és az elszáradt fákat, bokrokat. De a legtöbb helyen igyekeznek az eredeti sétányokat, gyalog- utakat is kialakítani, s nem feledkeznek meg az elpusztult, tönkrement fák pótlásáról sem. B. G. Becsben a várkert Hat évvel ezelőtt nyilvánították védetté a vajai vár- kertet, a gávavencsellői kastélyparkot, valamint a tiszavasvári szakmunkásképző intézet, a kállósemjéni ideggyógyintézet és diákotthon, a kíslétai gyermekotthon, a baktalórántházi szanatórium, a berkeszi gyermekotthon és a tiszadobi gyermekváros parkját, és a nagyari Petőfi- fát. Hozzájuk csatlakozott két évvel ezelőtt az anarcsi, sza- bolcsveresmarti, kocsordi, eperjeskei, mándoki, tuzséri kastélypark, valamint a sza- bolcsbákai öreg hársfa. Az utóbbi kastélyparkok közül különösen az anarcsi Konténeres tehergépkocsival közlekedett Jakab Sándor 32 éves nyíregyházi lakos, a közterület-fenntartó vállalat gépkocsivezetője április 21-én délelőtt. 11 óra 40 perckor az egyik intézmény bejárata felé haladt, oda akart befordulni. A balra történő kanyarodás megkezdése előtt nem észlelt semmiféle forgalmat, így irányjelzés nélkül (!) fordult a bejáróhoz. Szemben érkezett azonban nagy sebességgel — utólag 98 kilométeres óránkénti sebességnek számította ki a szakértő —, az ittas Farkas István által vezetett Zsiguli, három utassal. A távolság rövidsége miatt a személy- gépkocsi nem tudott megállni, s összeütközött az úttesten keresztben álló teherautóval. Az ütközés következtében Farkas István és Macsu János — ők Egy baleset anatómiája ültek elöl és nem kötötték be magukat biztonsági övvel —, meghaltak, s megsérült a két hátul ülő utas is. A baleset vizsgálatakor a rendőrség szakértőt alkalmazott a pontosabb tájékozódás érdekében. Bohus Pál igazságügyi műszaki szakértő megállapította, hogy a tehergépkocsi annyira elfoglalta az úttestnek mindkét oldalát, hogy mellette csak nagyon óvatos, bonyolult manőverrel lehetett volna elhaladni. Közrejátszott ebben az is, hogy Jakab — mikor meglátta a feltűnő Zsigulit — megállott, ahelyett. hogy az elég tágas bejáróra hajtott volna, hiszen ebben az esetben szabadon marad az úttest teljes egészében. A baleset ilyen súlyos következményében közrejátszott Farkas ittas volta, a rendkívül nagy sebesség, továbbá az, hogy biztonsági övét nem használták Megállapította a szakértő, hogy az ütközés olyan időpontban történt, amikor a Zsiguli csupán 35 kilométeres óránkénti sebességgel haladt... Ha a két kocsi vezető nem lepődik meg, Jakab behajt a bejáróra. Farkas pedig a frontálisnak tekinthető ütközés helyett a virágágyakat választja akkor is elmarad a súlyos ered mény. Az oktatófilmbe illő baleset ügyében a Nyíregyházi Megyei Bíróság mondott ítéletet és Ja kabot halálos közúti baleset gondatlan okozása miatt két év és négy hónap fogházra büntet te, továbbá három évre eltiltót ta a közügyektől. Az ítélet jogerős. (kJ) A HÉT keddi különkiadásában P. Szabó József filmösszeállítása, a Hármas tükör Kínáról rendkívül érdekes, minden kockájával — mondhatni „tükörcsere- pével” — figyelemlekötő volt. A válogatás az eredeti kínai filmfelvételekből készült. s ezek nyilván a mai kínai valóság legvonzóbb elemeit állították előtérbe. A valóságmagvú szerdai ausztrál film, a Dawn sugárzása szerdán a kettesen bizonyára sok sportbarátot tartott ébren a késői majd két órán át. A világ- és háromszoros olimpiai bajnok úszónő, a világhírű, sok tekintetben rendhagyó viselkedésű Dawn Fraser élet- története (főleg a tündöklő sportpályafutása utáni) azonban nem elégíthetett ki ebben az ábrázolásban. A film elkerülte ugyan a sikeres életutak bemutatásának érzelmességre csábításait, s kellően „szikár”, majdhogynem tényszerű igyekezett lenni, de — szerintem — nem ásott eléggé mélyre az illusztris hősnő sorozatos magánéleti válságainak árnyaltabb motiválására. (Talán Fraser — egyébként természetesen megérdemelt — nimbusza fogta vissza az alkotókat?) így aztán hosszú tízperceken át az unalom fuvallata lenghette körül a még oly lelkes tévénézőt is. Majdnem ez utóbbi vonatkozhat a Merész elhatározás című NSZK-tévéfilm- re. A szociális otthon védettségéből valósággal kimenekülő, rokonszenves, idős házaspár új társadalmi kapcsolatteremtésének viszontagságos folyamata kétségkívül lírai töltésű és mérsékelten, eLviselhetően pszichologizáló volt, ám a cselekmény lassú gördiilése és helyenkénti hiánya miatt az ötvenperces tévéfilmet bizony hosszúnak érezhettük. Viszont ugyanezen a csütörtöki tévéestén, a Kód 41617 c., francia tévéfilm, „az automatizált modern élet szatirikus (s tegyem a műsorlapi tájékoztató mondathoz hozzá: abszurditásba torkolló) víziója kezdetben nagyon izgalmasnak hatott. A kitűnő alapötlet, ti. a bekódolt hitelkártyát valamilyen okból, ebből a szempontból közömbös, hogy műszaki meghibásodási vagy mint esetünkben, a központtal való rejtélyes együttműködést megtagadó szenvedő alany viszontagságai a teljesen abszurd menekülésbe fulladtak. Ebben a formában a 2000 utáni, automatizált társadalomnak még a szatírává torzított előképét sem fogadhattuk el, mert rációnak és humanitásnak mé: az abszolút számítógépes korszakban is lennie kell, én legalábbis úgy hiszem. Makacsul következetes ember az első számú hazai tévészemélyiség, a sokoldalú Vitray Tamás. Pénteken megkezdett új műsorsorozata, az Ismét... ezt bizonyítja. Az egyik legtesthez- állóbb műfajához, az intim, ugyanakkor közérdekű beszélgetéseihez tért vissza, a híressé vált riportalanyai (az égési sebekre gyógyírt felfedező Lajos bácsi és a többiek) újbóli megszólaltatásával. Mi történt velük — és ügyükkel, egyúttal a társadalom ügyével — azóta. Már az első adásból is kiviláglott, hogy Vitray jó érzékkel, jó ügyekben használta és használja ki a televízió nagy nyilvánosságát, mindig közérdekből. Ez a műsora ugyancsak ezt ígéri. Merkovszky Pál A népek közti barátságot erősíti, ha jobban ismerik egymást. Erre az ismerkedésre sokféle lehetőség adódik a magánemberek intézmények, vállalatok között. A másik ország megismerése iránti igényt a tömegtájékoztatási fórumok képesek legnagyobb mértékben felkelteni. A rádió például útibeszámolókat, városokról szóló műsorokat, vetélkedőket és még több más műsort készít ezzel a céllal. Ezúttal Szeged és Drezda volt az a két város, melynek nevezetességeit bemutatták a magyar és a német rádiósok, a Séta kettesben című közös szórakoztató műsorban. Nemcsak a két helyszínről adott városkép volt érdekes, hanem külön meg kell említeni azt is, hogy a riporterek a két néphez tartozók viselkedési, magatartásbeli szokásairól, a vérmérséklet különbözőségeiről is szóltak. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy éppen ezt a nemzetközi fórumot volt szükséges arra felhasználni, hogy a magyar riporter szóvá tegye (önkritikusan, ugyebár), a szegedi utcák szemetességét, a kirakatüvegek piszkosságát. Egyébként nem azért, hogy a hazaiakat dicsérjem, de az a véleményem, hogy a Szegedről készített rész színesebb. oldottabb volt, a nem ide való „önkritika” ellenére is, mint a drezdai. Nem rosszak ezek a műsorok, de — azt hiszem — még érdekesebbé, vonzóbbakká lehetne őket tenni. Hogy miként, azt a szerkesztőknek és riportereknek kell majd kitalálniuk. Mindenesetre olyanokká lenne jó formálni ezeket az ö&z- szeádlításokat, riportokat, hogy minél inkább kárpótolják a hallgatót a személyes élmény hiányáért. Másrészt viszont többet is kellene adniuk, mint ameny- nyit az útikönyvek adnak: adatok sokasága helyett légkört, a helyre jellemző hangulatot. S többet olyan értelemben is, hogy más is legyen ezekben a műsorokban, mint amennyit az átlag turista megnéz vagy meglát külföldi útjain. Az életünk időiben és térben szerveződik, s erről A térről készített összeállítást a Szivárvány stábja. A tér ről, melyben emberek élete: munkája, öröme, szenvedése, szerelme, gyűlölete zajlik, forr vagy éppen zsákutcába fut. A teret épületekkel kitöltő építész éppúgy az élet szervezője, mint a csepeli szabadkikö tő diszpécsere vagy a tö köli gátőr a maga szaka szán, esetleg a vízilabdaedző, aki a medence szűk terében szervezi a játékot. Életünk tere olykor kitágul, máskor összeszűkül. Ez utóbbival többnyire megalkuszunk, néha magunk választjuk ezt a körülményt. Van úgy, hogy valaki örökre elmegy az életünkből, olyan, aki nagyon kedves volt. Ilyenkor az addig közösen munkált tér, a környezet marad vigasznak. Mint a műsorbeli botanikus asszonynak, aki a férjét veszítette el, s ennek elviseléséhez az arborétum fái, bokrai, egyéb növényei is adnak erőt Azok a fák, melyeknek fő gondviselője a Térje volt Emberi kapcsolatok, sorsok színes tárháza ez a műsor, a Szivárvány. Seregi István PINTÉR TAMÁS mítógépes nyelvek közül a legegyszerűbb a BASIC nyelv. Ezt eleinte könyvből tanultam, aztán idén nyáron részt vehettem Budapesten egy kéthetes tanfolyamon is. Itt nagyon sokat tanultam — a Neumann János Számítástechnikai Társulat szervezte. Még nálam fiatalabb gyerekek is voltak ott... Tanárai mondják: Tamás csöndes, ám igen érdeklődő gyerek, elég zárkózott — számítógép „barátjával” nem dicsekedett társai előtt. Most is nehezen kezdte a beszélgetést — ám ahogy belemélyedünk a témába, egyre bátrabban mondja: — Most, hogy már tudok programot készíteni, alaposan belemerültem. Csináltam egy játékprogramot, amely az amerikai polgárháborút szimulálta, és most dolgozom egy „űrjátékon”. Az alapötlet, tehát maga a látvány nem tőlem származik, de én csinálom a programot — sőt, ki akarom bővíteni, újabb űrhajópályát tervezek. Azért mondtam az előbb, hogy egy saját gép lenne az igazi — akkor többet tudnék ezzel foglalkozni. Így csak ritkábban jutok hozzá. Körülbelül hat hete kezdtem el az új programot tervezni, még pár hét kell, amíg elkészülök. — Hogy megy a matek az iskolában? —... Csak négyes vagyok — mondja kicsit röstellkedve. Nem mondja ki, de érződik szavain: mint annyi más fiatalt, őt is jobban érdeklik a tananyagon kívüli „csodák”, mint a matekórán hallottak. De persze az iskolában tanultak nélkül nemigen boldogulhatott volna ilyen eredményesen, így hát némi fogadkozás is van a tekintetében. — Már kérdezték tőlem, hogy mi lesz nyolcadik után... Pontosan még nem tudom, de semmiképpen sem szeretném cserbenhagyni a számítás- technikát ! (tarnavölgyi)
