Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-08 / 238. szám
1983. október 8. Szatmár úgy szép, ahogyan van. A síkság északkeleti részén — túl Fehér- gyarmaton — történetesen ma is az lenne a festő ecsetjére való, hogy a Móricz Zsigmond által is kedvelt és csodált rókási részen legel a csorda, és a szétszórt évszázados tölgyek fenséges komolysággal még most is és holnap is állnak. Nincs gyárkéményekkel teletűzdelve a táj. Kölesén néhány szelíd gesztenyefa szórja termését a földre, a Túron, Túristvándiban libacsapat tart haza éjszakázni, Panyolán egy asszony szilvát aszal, Nábrádon viszont tele almásládák szegélyezik az utat. A szatmári síkságon a szemünknek kedves természet szívébe lát 'az ember, és ha ráesteledik, úgy hiszi, hogy itt közelebb van hozzá a föld, s az ég, lába alatt a kövesút, felette a tejút fut el a végtelenbe. Itt még minden tiszta. A folyók halait nem pusztítja lúgos szennyvíz, a fákat nem her- vasztja savas eső. A természet nem, csak az ember kiált: munkáért, iparért. Az ipar nagyon kell — mondja Csepei Tamás, a fehérgyarmati városi-járási pártbizottság első titkára. Ez az a megtartó erő, amely által megszűnhet a kisközségek lakosságának fogyása, mérséklődhet az elvándorlás, az ingázás. Szükség van az iparra azért is, mert általa javul a mezőgazdálkodás eredménye, megoldható sokszáz asszony foglalkoztatása. A tájkörzet tehát iparosodik. Ha nem is az óhajtások szerint, de létesülnek az állami szférában a nagyobb, tsz-gondozásban a kisebb üzemek. Ami ilyen alapon már van és lesz, valóban hasznos és hihetően az emberibb élet javára szolgál, nem töri meg a táj varázsát. De hát mi volt, mi van? KeEZERARCÚ SZABOLCS-SZATMÁR Ipar, mint megtartó erő? veset markolva ezúttal csak a tsz mellék- és kiegészítő üzemágakra nézzünk. öt évvel ezelőtt a fehér- gyarmati járás 21 termelő- szövetkezetében még nem volt számottevő ipari termelés. Korabeli felmérés szerint domináns volt az építőipari termelés 17 nagyüzemben 22 millió 416 ezer forint értékben. EzzeL majdhogynem azonos a hét helyen összesen lefőzött 1901 hektoliter pálinka, az akkori eladási árat tekintve 22 millió forintért. Mi volt még? Minden helyen lakossági szolgáltatás, (főként fuvarozás,) ez a tsz- ek kasszájába összesen 13 millió 766 ezer forint befizetést jelentett. Igazi ipari termelés csak néhány helyen volt. Csegöldön gyü- mölcskonzervet, savanyúságot és tartósító ipari termékeket termeltek; Jánkmajti- son seprűt készítettek, Milo- tán és Szatmárcsekén nagyarányú volt a fafeldolgozás, de volt még másutt is kisebb faüzem. Mindezek jók voltak kiegészítőként, de az alapvető gondokon, a nők foglalkoztatásán, a fiatalok helybentartásán, avagy a gazdálkodás stabilitásán keveset segítettek. Napjainkban már más, már jobb a helyzet. Az eltelt néhány évben valóban komoly ipari, ipari jellegű üzemek létesültek és járási szinten ezeknek és a korábbiaknak együttes termelési értéke a 400 millió forintot közelíti.' Ma már van olyan termelőszövetkezet, ahol a melléküzemági tevékenység az össztermelésnek (növénytermesztés, állattenyésztés és egyéb) a 40—45 százalékát adja. Ettől is fontosabb, hogy 1100 embernek (főként nőknek) lett állandó, a rideg mezőgazdasági munkától kedvezőbb körülményeket adó, munkahelye. És ahogyan azt várták és remélték, valóban csökkent az elvándorlás mértéke, mérséklődött az apró falvak fogyása, lassan, de elkezdődött a visszaáramlás, az ismételt letelepedés. Az ipar jelenlétét a mező- gazdaságban sokféleképpen értékelik, és ha van is ellentmondás, abban mindenki egyetért, szükség volt rá. Nábrádon Koncz Dénes növénytermesztési ágazatvezető és Csehi József, az ellenőrző bizottság elnöke így vélekedtek: „A varroda két szempontból jó és hasznos. Munkaalkalom 70 nőnek, viszont fix munkaerő a 70 nő az almaszedéshez.” Ez a vélemény nem egyedi, általános. A termelőszövetkezeti ipari üzemek eleve úgy épülnek — úgy kötik a szerződést ■ a partnerekkel —, hogy ha arra szükség van az üzem leáll, szénát gyűjtenek, vagy almát szednek az asszonyok. Az ipar szerepe tehát nem elsődleges, másodlagos. Jelenleg — erről szintén a városi-járási pártbizottság titkára beszélt — valamilyen ipari üzem szinte minden termelőszövetkezetben van. Penyigén öntöde létesült,, Nábrádon varroda és faüzem, Szatmárcsekén faipar, Tiszabecsen harisnya- és faüzem működik, Botpaládon telefonrészegységek, készülnek, Kölesén műanyag kabátokat és táskákat, a vasasüzemben radiátorrészeket gyártanak. Összességében ma a különböző tsz melléküzemekben sok száz embernek (főként nőknek) van állandó munkája. Igaz, ma még kevés közös gazdaság tart ott, hogy az ipari termelés alapvetően meghatározná, befolyásolná a szövetkezeti gazdálkodás eredményességét, de hiszen az első lépcsőben nem is ez, hanem a munka, a munka- alkalom a fontos. A munka, amit egy műanyagüzem vagy . vasipar nyújt embermegtartó, emberformáló és az egyéni lőttet is meghatározó erő. Kölesén a műanyagfeldolgozóban 120 nő kapott munkát. Az üzem — az egykori malomépület — korszerűen berendezett, esztétikailag is kifogástalan. Sira Gyula fő- ' agronőmus és Szálkái Béla növénytermesztési ágazatvezető erősítve a szabályt kijelentették: „A munkaerőgazdálkodásban, a rriunka- szervezésben van nagy jelentősége az esőköpenyek, a műanyag tasakok készítésének. Amióta létezik az üzem, nincs gond az almaszedéssel, a lucerna betakarításával. Természetesen az sem mellékes, hogy a tevékenység némi nyereséget hoz. Az asszonyok .havi 25p0—2B00 forintokat keresnek.” Németh Bálintné, aki egyike a 120 nőnek, saját szempontjai szerint ítél. Három éve dolgozik az üzemben és mint mondta: „A havi fix- fizetés a fontos. Az a jó, hogy biztosak lehetünk télen, nyáron van munka a számunkra. Nincs bizonytalanság.” A biztos munka, a havi fix — könnyű kiszámítani — 300 eze: forint körüli munkabért jelent, ami évente 3—3,5 millió forint. Ez mindenképpen a községet, a termelőszövetkezeti tagokat gazdagítja. De van már egy lakatosüzem is, ahol a kisvárdai öntödével kooperálva 45 férfi radiátor-részegységeket munkál meg. Biró Zoltán, — aki most egy présgépen dolgozik — a helyi munkalehetőséget azért dicséri, mert a nyolc évig tartó, ingázása szűnt meg általa. „A feleségem a műanyagüzemben, én itt a lakatosok között dolgozom, így most egyenesben vagyunk, együtt a család és mindenképpen jobb ez így. Anyagilag is többre jutunk.” A lakatosok teljesítménytől függően havi 4000 forint "körül keresnek... A szatmári községeket járva úgy tűnik, visszájára fordul valami. Amennyire lehangoló látvány egy elhagyott, bedeszkázott ház, annyira felemelő olyat megfigyelni, hogy új ház épül. Volt idő (nem is olyan régen), hogy a mozgás csak egyirányú volt. Űj fundamentumot senki sem rakott. Házasságot kötöttek, de családot — csak a szatmári, helyi megélhetésre — kevesen alapítottak. A termő föld eltartó képessége — főként a gépesítés és kemizálás következtében — már kevés. Állandó munkát egy párezer hektábergárdáftak ad. A partucát szakirányító és ugyanennyi traktoros, gépszerelő, a 20— 30 állattenyésztő, növény- termesztő elég ahhoz, hogy ellásson minden feladatot. Mit csináljanak viszont azok, akiknek csak időközönként, szezon jelleggel jut feladat? És mit tehet a gazdaság, vagy mit tenne ha nem lenne ipar, melléküzemág? Most, hogy már van ilyen, meggyőzi az erősen kételkedőket is; a csak mezőgazdasági termelésből nem lehet megélni. Most már lehet új házat építeni, lehet tervezni, családot alapítani. Félreértés ne essék. Az iparra nem azért van szükség, hogy a mezőgazdasági termelést felváltsa, helyettesítse. Ilyesmire Szatmárban — de sehol a megyében — nem gondol senki. Az ipar kiegészíti a mezőgazdasági termelést, megoldja a foglalkoztatási gondokat, elősegíti az emberibb életet, de nem lép elő alapvető gazdasági funkciókkal. Szatmárban a mezőgazdálkodás lesz továbbra is a döntő: a gabona- és a hústermelést nem szoríthatja háttérbe semmi, viszont pont ennek az érdekében szükséges az ipar, az asszonyok és férfiak állandó foglalkoztatására... Nincs gyárkémény, erdő a szatmári síkságón, nem is kell, hogy legyen, de van már ipar. Nem ellentmondás az, ha a vándor féltve a tájat, annak szépségét és egészségét, kívánja meg nem is azt a változást, amit az ipar hoz. Szatmári pedagógus véleménye, és sok benne az igazság: „Valahogyan úgy kell ezt csinálni, hogy itt minden megmaradjon, főként az ember, és maradjon tiszta a folyók vize, a rétek és erdők levegője. Jöjjön hát az ipar, csak ne szemeteljen.'” .. j.s staiad 29S2»Uiqa s# siatiov Setes Érn6 Két ipari üzem a kölesei termelőszövetkezetben. Az asszonyok műanyag esőkabátokat, a férfiak radiátor-alkatreszeket készítenek. HM HÉTVÉGI MELLÉKLET
