Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-08 / 238. szám
Megyénk irodalmi hagyományaiból Rippl-Rónai József: Móricz Zsigmond M óricz Zsigmond gyakran járt Szabolcs és Szat- már megyékben. Ezeket a látogatásokat élménygyűjtésre használta fel. Így jutott el Érpatakra, régi barátjához, anyai nagybátyja, Pallagi Gyula kisújszállási gimnáziumi igazgató keresztkomájához, Balogh Péter közjegyzőhöz 1916. őszén. Rendszerint bejelentés nélkül érkezett. Az újfehértói vasútállomásról fiákkeren jött, és a községházára ment, ahonnan a jegyző a kisbírót szalasztotta haza, mert Móricz Zsiga tekintetes úr személyében vendég érkezett, és a tekintetes asszony készítsen ebédet vagy vacsorát. A délelőttöt és délutánt a községházán töltötte a jegyzővel, ahol hallgatta és figyelte a parasztemberek ügyesbajos dolgait, melyeket feljegyzett kockásfedelű noteszébe. Mi gyerekek csak az étkezésnél láttuk, ebédnél és vacsoránál, figyeltük beszélgetésüket* ami inkább csak édesapám társalgásából állott, mert Móricz Zsigmond kevés beszédű, szűkszavú ember volt. Étkezés közben is jegyzett noteszébe. Ritkán sétáltak a faluban, ősszel jött, és ilyenkor sáros volt a falu utcája. A társalgás kettejük között zajlott, ami diákköri debreceni kollégiumi élmények elbeszéléséből és a kisújszállási diákéveiről folyt. Azon kívül nagybátyjáról, Pallagi Gyuláról, akit nagyon szeretett és tisztelt, mert a debreceni diákévek után támogatásban részesítette, annak ellenére, hogy ő maga is vékonypénzű ember volt. Jegyző barátjával levelezésben állt, megjelent könyveiből gyakran küldött tiszteletpéldányt. Több novellát írt róla. Egyik novellájában „atyafiúi barátomnak” nevezte és azt írta, hogy „éppen úgy lehetne a megye alispánja, mint ahogy az alispán körjegyző”. (A tűznek nem szabad kialudnia című no- velláskötet „Amerikai gyorsfénykép a gyenge bárány ítéletéről”.) Egy év múlva, 1917-ben ismét megjelent váratlanul. Rendszerint két napot töltött ott, és miután sokat írt, gondolom sok anyagot gyűjtött. Bőségesen étkezett. Egy ebédből sem hiányzott a töltött káposzta vagy a ludas kása. Bort mérsékelten ivott, inkább csak a koccintás kedvéért, amikor a jegyző mondta hogy igyunk Zsiga. Jólesett a nyíri vinkó a tartalmas, abban az időben szokásos zsíros ételek után. 1917-ben már tizedik évemben jártam, és jól emlékszem, amikor kérdezte édesapámtól, hogy tanulnak a fiúk? Pista Budapesten másodéves orvostanhallgató, de jelenleg a fronton van, Laci nyolcadikos gimnazista, besorozták katonának, érettségi után Jászberénybe vonul be a 11-ik Honvéd Gyalogezredhez — mondta apám. Erre mosolyogva bólintott. A jegyző is érdeklődött Móricz Zsigmond családja iránt. Rövid, mosolygós választ adott, mint általában: megvagyunk. Ritkán előfordult, hogy valamelyik ételt megdicsérte. — Ebéd után szivarozás mellett folyt a társalgás a háborús eseményekről, rekvirá- lásról, a falu hősi halottairól, a vadászatokról, amit a jegyzőnek kellett rendezni a főszolgabíró kívánságára. Folyt a beszélgetés a debreceni kollégiumi diákévekről Szívesen átengedte a beszélgetés fonalát jegyző barátjának, aki beszélt a régi diáktársairól. Üjfalussy Dezsőről és Gáborról, Jánossy Márton theológusról, aki a kollégium legerősebb diákja volt és gyakran megtette, hogy fogadásból leugrott a kollégium első emeleti nyitott folyosójáról az udvarra. Az újfehértói vasútállomásra kétkerekű kordé (talyiga) vitte ki, amikor elutazott a faluból. Az öt kilométerre lévő vasútállomáshoz földút vezetett, s ott esős ősz idején tengelyig érő sár, kátyú volt. Szegény Zsigát jól összerázta a talyiga, mire a vasútállomásra értek. Űjfehértón szállt fel a Budapest felé haladó személyvonatra. (Móricz Zsigmond megérdemli, hogy Érpatak község emléktáblával jelölje a volt lakást, ahol több ízben vendégeskedett; vagy a volt községháza falán helyezzenek el emléktáblát.) Érpataki látogatásai alkalmával mindig szóba került a szakoly! látogatása, amikoris 1897 decemberében legátusként járt nálunk, és egy hétig vendége volt szüleimnek, és onnan látta el legátusi feladatait Szakoly- ban és Balkányban. (Édesapám, Balogh Péter akkor, abban az időben Szakoiyban volt körjegyző.) Móricz Zsiga akkor a kisújszállási gimnázium nyolcadikos tanulója volt, ahol az ő anyai nagybátyja, Pallagi Gyula volt a gimnázium igazgatója. Nagyon művelt, kulturált tanárember volt Pallagi Gyula. Móricz Zsigmond mindig nagyon szegény diák volt, akkor is, amikor nagybátyja levelet intézett keresztkomájához, volt osztálytársához Balogh Péter szakolyi körjegyzőhöz, és arra kérte 1897. december elején, hogy unokaöccsét, Móricz Zsigmond nyolcadikos gimnazistát küldje legátusnak az egy legatióba tartozó Szakoly és Balkány községekbe. Ez nem ment símán, mert ez a terület közel lévén Debrecenhez, addig az ottani Református Kollégium küldött nagy ünnepek alkalmával legátust ebbe a két községbe. (A legátus kettős ünnepek alkalmával, húsvétkor és karácsonykor délutánonként prédikált.) így került Móricz Zsiga Szakolyba. A jegyző apósa volt Kádár István jószág- igazgató. s velük együtt töltötte szilveszter éjszakáját. Ennek az éjszakának ő csendes megfigyelője volt. nem táncolt, a társaságtól is visszahúzódott, leginkább a jegyzővel beszélgetett, főként debreceni kollégiumi életről, mivel mindketten debreceni diákok voltak. Miután 13 év korkülönbség volt köztük, inkább csak a tanárokról esett szó. A jegyző, aki félig-meddig házigazda is volt, nagy gondott fordított arra, hogy Móricz Zsiga jól érezze magát. De azért az ő csendes természete, a sok ismeretlen hangoskodó földbirtokos és falusi előkelőség nem nyerte meg tetszését, ha csak tehette félrehúzódott. Egyáltalán nem tetszett neki ez a társaság, mint később hallottam. Nem tudott beilleszkedni a társaságba. Lenézte és megvetette a hangoskodó ivós társaságot. Egy hétig lakott a jegyzőéknél, és onnan indult hivatalos funkcióinak végzésére Balkány és Szakoly között. Ünnepek után a református egyház kurátorai a tehetősebb családoknál önkéntes adományokat szedtek be, jelentős összeggel indult vissza állomáshelyére a gimnazista legátus. A Kelet-Magyarország 1962-ben egyik példányában nagy terjedelmű cikkében foglalkozik Móricz Zsigával, legfőképpen természetesen irodalmi munkásságával. Ezek közül is a „Kivilágos Kivirradatig” című regényének eredetével. A cikkben említést tesznek róla. hogy „ez az idős jegyző házaspár ma is él Balkányban." A regényt Móricz Zsigmond nagyapámról. kőhalomszéki—halmágyi Kádár Istvánról, a „nyíri grófok” egyikének jószágigazgatójáról írta. A Degeníeld grófoknál volt nagyapám jószágigazgató, azok szakolyi birtokán, amit később Tisza István örökölt, mert anyja Degenfeld Ilona volt. Az említett szilveszter éjszakának volt: csendes szemlélője Móric/. Zsigmond, s ennek a szilveszter éjszakának a történetét írta meg valósághíven 26 évvel később emlékezetből, Kivilágos kívirradatig című regényében. Dr. Balogh Z. György Művészete Nagybánya örökségében gyökerezik Csabai Kálmán kiállítása a Benczúr Gyula teremben A Benczúr-terem szeptember 22-én megnyílt tárlatán a Miskolcon élő és alkotó Csabai Kálmán mutatkozott be közel 40 olajfestményével. Az igényes elrendezéssel felsorakoztatott képek változatos és gazdag profilját adják egy olyan művésznek, aki élethivatásul tűzte maga elé a látvány külső és benső tartalmának a kifejezését. Közel félévszázados festői működésének egyik állomása ez a kiállítás. Nagyon sokat dolgozik, művei megtalálhatók az USA-tól Japánig múzeumokban és magángyűjteményekben. Csabai Kálmán Csáktornyán született 1915-ben Főiskolai tanulmányait Benk- hardt Ákos osztályán végezte, aki felismerte tehetségét és tanársegédjévé választotta. A nyarakat a miskolci művészt.elepen töltötte. Ezekhez az évekhez kötődik a magyar grafika iskolateremtő mesterével, Szalay Lajossal való barátsága is. Majd Burkhardt Rezső Munkácsy- díjas művész instrukcióit érzi közel szemléletéhez. Csabaira nagy hatással volt e kitűnő felkészültségű mester, akinek festményei a nagybányai stílus magas szintjét bizonyították. Csabai Kálmán azonban egyéniségével ezen már korábban túllépett. Nemcsak a nagybányai eredményeket vitte tovább, hanem beolvasztotta alkotó módszerébe Burkhardt Rezső, sőt a szolnokiak és alföldiek tényszerűbb festői felfogását is. Csabai tehát kiindulásnak elfogadta a nagybányai plein air nemes érteBényei József: Régimódiság A Szépvölgyi és a Zöldmáli út kereszteződésénél két perc alatt ösz- szetorlódott a forgalom. Egy fehér Skoda állt az út közepén, tetején tanuló vezető tábla. A volánnál szőke asz- szony ült, mellette Tass, az oktató. A kocsi bal hátsó gumijában lehetett volna egy kicsit több levegő. Négy óra tíz volt. A Skoda mögött olajfoltos Fiat várakozott, ablakában zöld overallos fickó könyökölt. A Fiat mögött kékszemű férfi ült egy Volkswagenben. borostás állát tapogatta és a tanulóvezetőt nézte. — Akár egy ólommadár — morogta. Az overallos elvi- gyorodott. és behúzta a kéziféket. Mindenki a szőkét bámulta, még a bal oldalon épülő társasház tetőfedői is: egyikük törölközőt csavart a fejére a nap ellen. Hátul dudált valaki. lemben vett naturali .nusát, ugyanakkor ötvözte egy összegezőbb, egy szintetizá- lóbb felfogással. így Csabainál a fénymegjelenítés, a reflexek figyelembe vétele nem jelentett formabontást, mert a motívumok anyagszerűségének az éreztetését fontosnak tartotta. Ezért színei nem egymásba hajló tónusok, hanem egymásba kapcsolódó színfoltok. A színhatárok találkozása pótolja a vonalrajzot, amit ő mindig is igyekezett kiküszöbölni képeiből. A valőr, vagyis a színek világításbeli fokozatai. a fényértékek — amelyek a festmény egyes részeinek egymáshoz való viszonyát meghatározzák — egyik fő- ereje festészetének. Művészete eme eltérések ellenére is Nagybánya örökségében gyökerezik. Ecsetjét Az asszony egy pillanatra az oktatóra nézett. — Csak nyugodtan — mondta Tass. — A sarok után balra fordulunk. Az asszony gázt adott. — De eressze ki a kéziféket — morogta Tass. Az asszony kiengedte, a kocsi gurulni kezdett hátrafelé. — Ez mindjárt elgázol minket — vigyorgott az overallos. ö is kiengedte a kéziféket, hagyta a kocsit hátra gurulni — a kékszemű ugyanúgy. A harmadik kocsiban szemüveges tanárnő ült, aki mozdulatlanul figyelte az eseményeket. — Csak nyugodtan — mondta Tass. Egy pillantást vetett az asszony fehér short- jára. amely megfeszült fenekén az erőlködéstől, és látszott alatta az asszony bugyija. Lila. gondolta. Na persze mindegy. Nekem is mindegy, meg ezeknek is ott hátul. Tudta, hogy mindelsősorban a borsodi táj szépségei ihletik. Tájképein, virágcsendéletein az érzések lírai hangú megfogalmazására törekszik. Művészetének erőssége a tiszta, áttekinthető előadásmód s a lényeget kiemelő leegyszerűsítés. Színeinek egyéni bája megállásra készteti a szemlélőt. A napmelegtől átitatott kék. a vizek habján megcsillanó, vagy az őszi erdők lombján átszűrődő napsugár, a télből ittmaradt sárga falombozat, vagy a felsejlő tavasz üde levegője utat talál érzelmi világunkhoz. Csabai Kálmán szívesen hódol az akvarell nagy szellemi összpontosítást s fokozott érzékenységet kívánó műfajának is. Lendületes ecsetkezelése, a színek ritmikus tagolása eme műveire is rányomja a maga egyéni bélyegét. Tóth Ervin egyik ide képzeli magát most az ő helyébe, és találgatják, mit mond az asszonynak, aki már tizenkét órát vezetett, de nem tudott többet, mint más az első napon. Azért se nion- dott neki semmit. — Ide figyeljen — kezdte az asszony; gyorsan beszélt, de minden második szó után beszívta az alsóajkát. Fehér volt a foga, és úgy harapta vele az ajkát, hogy az is el- fehéredett. — Nem vinné át a kocsit a kereszteződésen? — Nem — mondta az oktató. — Maga viszi át. — Elegem van az egészből! Nem akarok levizsgázni! — Dehogynem akar. A sarok után megállunk. A tetőfedő röhögött odafent. A turbános előre hajolt — közben meglökött egy tucat egymásra rakott palát. A lábujjával fogta meg, amely kilógott a tornacipőjéből: egy pala így is lecsúszott és a járdára pottyant. A kékszemű még mindig az asszonyt nézte. — Fantasztikus! — morogta. Hátul ismét dudáltak. A szőke asszony rángatni kezdte a biztonsági övét, ki akart szállni a kocsiból, de Tass megfogta a karját és visszahúzta. Olyan vékony csontja volt hogy átérte ujjával a könyöke felett. Követelődzik rajtam a világ, számonkéri a modern praktikát: mennyit szereztem, kit vágtam nyakon, szeret-e a kihasznált alkalom. s ha kiderül a régimódiság legyint és magamra hagy a világ, és naív eszmék lemezére szúrt bogár maradok — egy porszemnyi múlt, ki álmokat csak álmokra cserél és proíektora egy van csak — a szél, szemébe néha porszemet repít megmagyarázni égő könnyeit. Szokoly Tamás: Csak a tavasz... Csak a tavasz van oda, Kedvesem, virágba-borulásunk kamaszkora, tiltott bújócskánk zöldbe-robbant fák között, sorsunk csavart indái vesztek még csak el, miben kökényes fátylad eltakart, és én is csak tobozt-hajító múltam adtam mókusoknak; csak méhek nem dönögnek szép bibéd körül, és margaréta-arcod nem csipkézi csönd, fehérke gallér, aprócska könny. Kardélektől a nyárhoz értünk, magunk maradtunk, s csendesen bár siratjuk elhullt szép reményünk, ne dideregj, nem kell félnünk, csak a tavasz van oda, Kedvesem. Csörsz István: Elsőbbség KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1983. október 8.Q
