Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-08 / 238. szám
KMhÉTVÉGI melléklet Gulyás Emilnével, a Hazafias Népfront megyei titkárával Kedves Dankó László! A minap, a politikai vitakörön, szóba került, miként sétáltatta meg önt egykét tanácsi dolgozó. Közérdekű ügyben járt ott, s közben vándorolt a műszaki osztálytól a Hatzel térig, a Búza téri piactól vissza a piacfelügyelőségig. Igaz — mondta ön — nyugdíjas, volt ideje, de hát mégis ... Akkor és ott megegyeztünk: nem egyszerűen bürokráciáról van szó. Ez és a másutt is megtalálható ilyen sétáltatá- sok a demokrácia elemi szabályainak nem értését jelentik. Mert a hivatal például nem azért van, hogy sétáltasson, hanem hogy szolgálja az állampolgárt. És itt már valóban közügyről van szó. Talán ezért is merült fel a mostani választási törvénymódosítás során az, hogy rá kell ébreszteni a tanácsok dolgozóit: a tanácstag nem az ő aktivistájuk, a sorrend fordított. A tanács van az állampolgárért. Engedje meg, hogy azt mondjam: ön régi harcos. Ha úgy tetszik, a szó szoros értelmében. Mondott még példát, s a történetekhez mások is csatlakoztak. Szinte nem volt senki, aki ne tudott volna mesélni valamit saját tapasztalatai közül. Akadt régi, de volt új történet is. Így alakult aztán ki az a végkövetkeztetés, miszerint a demokrácia sosem csak deklarált lehetőség, hanem értéke a gyakorlattal mérhető. S hogy milyen az élet! Míg erről dis- kuráltunk, visszatért körünkbe Ernő bácsi, aki közben átszaladt egy tanácskozásra, melyet a vevők érdekvédelmében hívtak össze. Dolgavégezetlenül jött, mert csupán hatan jöttek össze. Beszélgetésünk itt vett újabb fordulatot. Szá- monkérünk demokratizmust tanácstól, hivataltól, de vajon számonkérjük-e magunktól? Mert ha lehetőségeinkkel nem élünk, akkor mi mondunk le a nekünk természetszerűen járó demokratikus jogunkról. Miért? Közömbösség? Unalom? Hitetlenség a sikerben? Érdektelenség? Mindegy, melyik változat marad. Mindnek van oka. Vajon keressük az okát, miért nem jönnek az emberek akkor sem, ha róluk, érdekeikről van szó? Nem az játszik szerepet, hogy nem bíznak abban, hogy egy tanácskozás után történik is valami? Félek, hogy sok eset tapasztalata mutatja: sok beszédnek sok az alja, s nem minden plenáris fogadkozást követ valami konkrétum. Magyarán : betyár nehéz dolog ez a demokratizmus, tanulni kell hivatalnak, vállalatnak, intézménynek és egyénnek. Tisztelt Dankó Elvtárs! Jó volt a beszélgetés, éppen most, amikor a választási törvény kapcsán igazi nagy össznépi eszmecsere bontakozik ki. És itt bizony többről van szó, mint arról, hogy-mint legyen a zsibvásár, miként tárgyalnak velünk a boltban, rajta van-e a címke az új árral a terméken. Itteni döntéseink hosszú időre megszabják: valóban a legmegfelelőbb emberek kerülnek-e a népképviseletbe. A demokratizmusról folyó moho- gásaink éppen ezért hasznosak, mert számot vethetünk saját érettségünkkel, gondjainkkal, gyengeségeinkkel, s természetesen igényeinkkel. A tét most nagy. Nyilván emberektől fogunk búcsút venni, megköszönve eddigi próbálkozásaikat. Felelősséggel állítunk párba embereket, hogy a legjobbat válasz- szűk ki. De bizony az ilyen és hasonló dolgok csak akkor sikerülhetnek, ha tudunk élni jogainkkal. Elég messze jutottunk az alapkérdéstől. De talán ez is példázza: a demokrácia kis dolgokból épül, napi kis csatákat és ütközeteket kell megvívnunk, másokkal, magunkkal, szemléletekkel, beidegződésekkel. De meg kell vívni, hiszen a szocializmus társadalmi szférájában is a minőségi szakaszba érkeztünk, amikor mint a gazdaságban, itt is megjelennek az új — legalábbis újnak tűnő, de természetes — jegyek. Elhangzott a vitakör tagjai részéről: tucatnyi meghívót küldtek szét a vevő- ankétra. Erre nem tudok mást mondani: a meghívó nem minden. Csak a világos cél mozgat meg, csak a pontosan megfogalmazott érdek mozgósít. A stencildemokrácia ideje lejárt. A vevőankétoknál éppúgy, mint más területeken. Az emberekkel történő rendszeres találkozás, a pontos érvek felsorakoztatása, a jog érvényesülése a legjobb meghívó arra a nagy rendezvényre, melyet általában úgy hívunk: politizálás. Jó volt erről önökkel beszélgetni, köszönet érte. A választási törvénytervezet vitáját sok ember csak úgy emlegette, hogy most már kettős jelölés lesz és ez jó dolog, ön szerint is jó dolog? — Feltétlenül jó. Talán azért is emlegették az elmúl hetekben megtartott vitákon az emberek leggyakrabban a kettős jelölést, mert ez a törvénytervezet egyik legkézzelfoghatóbb újdonsága, bár tulajdonképpen nem újdonságról van szó, hiszen a többes jelölést a most érvényben lévő törvényünk is tartalmazza, csak korábban nem nagyon éltünk vele. 1971-ben például az országban 49 képviselői és 3015 tanácstagi körzetben, 1975-ben már csak 34 képviselői és 1700 tanácstagi, 1980-ban pedig 15 képviselői és 1779 tanácstagi körzetben volt többes jelölés. Szabolcs-Szatmárban 1975-ben négy képviselői választókörzetben, 80-ban már sehol nem volt kettős jelölés. Magyarul, nem honosodott meg, nem vált gyakorlattá a kettős vagy többes jelölés, ezért értek feltétlenül egyet azzal, hogy a törvénytervezet nemcsak lehetővé, hanem kötelezővé teszi a többes jelölést. Ezzel megszűnhet az a vád is, hogy minálunk nem választás, hanem szavazás van. Ön szerint mi az oka, hogy nem éltünk a többes jelölés lehetőségével? — Legfőbb oka talán az volt, hogy akiket nem választottak meg, azoknak nem tudtunk megfelelő közéleti megbízatást adni, s így bukott embernek tekintették magukat. De közrejátszott-egy kicsit a kényelmesség is, hiszen a többesjelölés nagyobb munkát adott a jelölés időszakában és a szavazási aktus után is. Mindenfajta módosítás kritikája az előző, érvényben lévő rendeletnek vagy törvénynek. Ezek szerint rossz volt több mint három évtizeden át a választási törvényünk? — Aki látta vasárnap a televízióban a Hét műsorát, hallhatta állam jogászunk, Smidt professzor véleményét, amelyben elmondta, hogy jelenlegi és korábbi választási törvényünk is jó volt, jó ügyet szolgált és biztosította az állampolgári jogok érvényesülését. Ezt tartalmazza a tervezet is, tehát a választás általános, egyenlő, közvetlen és titkos. A felszabadulás utáni első választási törvényünk betöltötte hivatását, hiszen akkor a hatalom megragadása, megtartása volt a cél, ezért a választással, a szavazással nem is elsősorban egy tanácstagot, egy képviselőt választottunk, hanem a politika mellett szavaztunk, s minden szavazás demonstráció volt a szocializmus ügye mellett. Milyen új vonásai vannak a törvény- tervezetnek? — Az egyik, amelyről már beszéltünk is, a többesjelölés, de új a pótképviselő és póttanácstag intézményrendszerének bevezetése, az országos lista és a községi elöljáróságok létrehozása. Hogyan fogadták ezeket a változtatásokat a megye lakói? — Szeptember 12-e és 30-a között 104 helyen vitattuk meg az állampolgárokkal az új tervezetet. Az érdeklődés tanúsítja, hogy a megye lakóit érdekli az új javaslat, hiszen a nagy betakarítási munkák ellenére több mint hatezren vettek részt a vitákon, s 815- en mondtak véleményt róla. Ahogy az várható volt, a javaslattevők többsége a tervezet új elemeihez szólt, tett módosító javaslatot, vagy éppen ellenvéleményét fejezte ki. Milyen javaslatok hangzottak el a többesjelölésről? — A felszólalók többsége egyetértett azzal, hogy ez a lehetőség demokratikusabbá teszi a választást, aktív szavazást biztosít, de szinte minden felszólaló hangsúlyozta, hogy ez nagy feladatot ró az előkészítőkre, mert most még nem látják, miként lehet a gyakorlatban megoldani, hogy azonos képességű jelölteket állítsanak egymás mellé. Aki már volt képviselő, vagy tanácstag és jól dolgozott, azt ismerik választókerületében, és sokan úgy látják, hogy egy mellé, vagy ellene állított ismeretlen ember helyzete szinte reménytelen. Kérdezték például, hogy milyen eséllyel indulhat valaki egy megyei vezetővel, egy tsz-elnökkel szemben? Talán ilyen kérdések hallatán kérték néhányan, hogy ne legyen kötelező a többesjelölés. Azt kérték, hogy a népfront tegyen javaslatot két, vagy több jelöltre, de a jelölőgyűlésnek legyen joga kimondani, hogy ők csak egyiket támogatják, mert őt tartják alkalmasnak arra, hogy képviselje ügyüket. Még azt is hozzátették, hogy ha a törvény a — Úgy gondolom, ez a párbeszéd a lakossággal nemcsak egy törvénytervezet vitáját jelentette, hanem része volt az új választás előkészítésének is, mert felhívta a figyelmet az állampolgárok jogaira, akik mostantól kritikusabb szemmel figyelik majd a tanácstagok és képviselők munkáját. demokratizmus kiszélesítése miatt teszi kötelezővé a többesjelölést, ez már maga a demokrácia megsértése. Az új tervezet lehetőséget ad a jelölteknek arra, hogy szóljanak maguk mellett, összehívhatnak gyűlést, agitálhatnak maguk mellett, s elmondhatják azt is: mit akarnak tenni, ha megválasztják őket. Sok helyen megfogalmazták, hogy ez korteskedés ízű, aminek még ma is rossz csengése van. Aztán akinek széles körű kapcsolata, vagy rokonsága van, esetleg megszervezheti, hogy rá szavazzanak, s ezzel bármilyen közéleti embert leszavazhatnak. ön is képviselő. Nem tart attól, hogy nem választják meg? — De tartok. Elsősorban azért, mert szeretem választóimat, felelősséget érzek irántuk. Választókerületemben becsületes, szorgalmas, nyílt és őszinte emberek élnek, megmondják azt is, ami tetszik, de azt is, ami nem, s miért hallgatnák el, ha nem oldottam meg minden gondjukat, bajukat, amivel hozzám fordultak. Értelemmel felfogom, hogy a többes jelölés jelenti a demokratizmust, de én is ember vagyok, s mint szubjektum, nem kis izgalommal gondolok arra, hogy valakivel meg kell majd küzdenem. Persze csak akkor, ha egyáltalán felkerülök a választási listára, ami már önmagában is nagy megtiszteltetés. Sok tíz ezer ember van, aki becsületesen dolgozik, aki közéleti munkát is végez, s mégsem kerül fel a listára. Ha egy jelölt nem kapja meg a szükséges szavazatokat, akkor pótképviselő, vagy póttanácstag lesz, tehát nem marad távol a közélettől. Mit jelent ez az újfajta státus? — A törvénytervezet nem fogalmazza meg konkrétan, ezért sokan mondták el a vita során, szeretnék tudni, mi lesz a feladatuk. Arra mégsem várhatnak, hogy kihal, vagy elköltözik a képviselő, a tanácstag, ezért feladatot, hatáskört kell számukra biztosítani. Ezzel a pótképviselői, illetve póttanácstagi intézményrendszerrel a megyében több mint négyezer kiváló emberrel több dolgozhat majd a közéletben, ennyi aktivistával többen segítik gazdasági, társadalmi céljaink megvalósítását. Több vitaesten vettem részt, s azt tapasztaltam, hogy sokan nem értették: mit is jelent az országos lista, s egyáltalán miért van erre szükség? — Valóban sok kérdés hangzott el erről. Tulajdonképpen azt jelenti, hogy országos vezetők — beleértem ebbe a párt-, állami, társadalmi és tömegszervezeti vezetőket, de az egyházak képviselőit is — ne egy-egy választókerületet képviseljenek, hanem egy szak- szervezeti vezető az ország szakszervezeti tagságát, egy püspök felekezete minden hívőjét. Ez, úgy gondolom, nagyon ésszerű javaslat, ennek ellenére több kérdés is hangzott el róla. Például, ha valakit egy ország választ, hol fog ő fogadóórát tartani, vagy kinek számol be képviselői munkájáról? Aztán megkérdezték azt is, hogy ezen a listán miért nincs többesjelölés? Felvetették: nincs1983. október 8.^^ e ellentmondás abban, hogy miközben az országos listán szereplők számával növekszik a képviselők száma, addig a törvénytervezet javaslatot tesz a tanácsi testületek létszámának csökkentésére. És sok javaslattevő mondta el: ha országos lista van, legyen megyei, városi és községi lista is, ahol az adott terület vezetőit egy egész település vagy egy megye és nemcsak egy választókerület, egy utca választja. Ügy látják az emberek, hogy egy tanácselnöknek sokszor kell nemet mondani választókerülete lakóinak kérésére is, s ezért nem ritka, hogy haragosokat szerez. Egy tanácsi vezető esetében a választás egzisztenciális kérdés is, de más oldalról nézve felboríthatja a káderterveket. Sokan végezték el a tanácsakadémiát, az államigazgatási főiskolát azért, hogy államigazgatáshoz értő, jó szakemberek legyenek, s mindez a befektetés egy szavazás során elveszhet. Az eddigi választások során már a javaslatok megtételekor ügyeltek arra, hogy mind a Parlamentben, mind a tanácsoknál tükröződjék a társadalom összetétele. A többes jelöléssel tulajdonképpen ennek megszűnik a lehető- ge is. Jó dolog ez? — Valóban volt egyfajta irányítottság, de mindez a társadalom érdekében történt. Hiszen lényeges dolog volt, hogy egy-egy testületben legyen az ifjúságnak, nőknek, a munkásoknak, a parasztoknak, az értelmiségieknek is képviselője, és szerintem erre továbbra is szükség lene. Ezért kíván nagy politikai érettséget egy választás azoknál is, akik előkészítik azt, és azoknak is, akik választanak. Egy fiatalnak, aki eddig éppen kora miatt kevesebbet tehetett a közösségért, mindenképpen nehezebb dolga lesz állni a versenyt egy idősebbel, egy korábban is aktív közéleti tevékenységet kifejtett emberrel, pedig meggyőződésem, hogy szükség van a fiatalok frisseségére, lendületére. Azt hiszem az ilyen feltevések és gondok is jelzik, milyen felelősség hárul a választások, a jelölőgyűlések szervezőire, előkészítőire. Milyen vélemények hangzottak el az elöljáróságok létrehozásáról? — Nagy örömmel fogadták az emberek, ez derül ki a törvénytervezet vitájából. Ügy ítélték meg, hogy az illetékesek meghallották, mennyi keserűség hangzott el a társközségekben élők körében. Több olyan település van a megyében, ahol sem tanács, sem áfész, sem tsz nincs, körzetesítették az iskolát is, magyarul nem maradt semmilyen intézményük, csak — hatáskör nélkül — tanácstagi csoportjuk. Azt hiszem, ezek után jogos volt az elöljáróságok létrehozása fölötti öröm. Milyen hatáskörrel ruházzák majd fel az elöljáróságokat? — Erről nincs szó a törvénytervezetben, s éppen azért volt jogos az a kívánság, hogy még a törvény jóváhagyása előtt dolgozzák ki: milyen hatáskörük lesz. A javaslattevők többsége a költségvetés, a fejlesztési alap rájuk eső része fölötti döntés jogát kérte, hiszen hogy saját településüknek mire van szüksége, azt ők tudják legjobban. Ez a hatáskör növelné felelősségüket is, de tekintélyüket is a falu lakói előtt. Miért ne lehetne döntő szavuk a szociális segélyek, a nevelési segélyek odaítélésében, vagy beleszólási joguk a falujukban működő üzemek, intézmények sorsának alakításában. Azt tapasztaltuk, hogy az ilyen kis községekben élők nem kértek maguknak apparátust, de azt igen, hogy ne maradjanak el az igazgatási napok, hogy a tanácsi dolgozók a kijelölt napokon rendszeresen járjanak ki hozzájuk, mert az utóbbi időben bizony ez gyakran elmaradt. Most már érezzük: hibás lépés volt a kis községekben megszüntetni a tanácsokat, s ha visszaállításukra nincs is mód, a hibát korrigálni kell, s ebben alapvető szerepük lehet a helyi elöljáróságoknak. Ezt a szót egyébként különösen az idősebb emberek elég gyakran kifogásolták, mert nekik rossz emlékeik vannak a régi elöljáróságokról, ezért azt javasolták, hogy nevezzük társközségi tanácsoknak őket. A tervezet — ha elfogadják, akkor a törvény — biztosítja a demokrácia ki- szélesítésének lehetőségét. Vajon a gyakorlatban is ilyen eredményre vezet? — Minden reményünk megvan rá, hogy igen, de ehhez az szükséges, hogy á helyi tanácsok önállóságát ne csorbítsák merev szabályozók. Ügy tudom, most például a költségvetésnek mindössze 5 százaléka felett rendelkeznek szabadon, a többit eleve megszabják, hogy mire fordíthatják. Lényeges dolog, hogy egy település életét ne a tanácson dolgozó apparátus, hanem a választott testület szabja meg, a testület akarata érvényesüljön, jobban kiteljesedjék ellenőrző szerepük. Ezért fontos, hogy a törvény végrehajtási utasítása is a törvény szellemét tükrözze. A törvénytervezet vitája nagy pezsgést hozott közéletünkben. Hogyan lehetne ezt az aktivitást átmenteni a hétköznapokra? — Ügy gondolom, ez a párbeszéd a lakossággal nemcsak egy törvénytervezet vitáját jelentette, hanem része volt az új választás előkészítésének is, mert felhívta a figyelmet az állampolgárok jogaira, akik mostantól kritikusabb szemmel figyelik majd a tanácstagok és képviselők munkáját. Nyilvánvaló, hogy a képviselők és tanácstagok is aktívabban dolgoznak ezután, mert tudják, hogy választóik ezt igénylik tőlük. Köszönöm a beszélgetést. Balogh József
