Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-08 / 238. szám

1983. október 8. Kelet-Magyarország 3 Nyitottan, rugalmasan EGY BARÁTI TÁRSA­SÁG szeret összejönni, éne­kelni, köziben előkerül a kár­tya, vagy a sakk is. Jól ér­zik magúkat, mert önállóan, saját érdeklődésük szerint dönthetik el, mivel töltik a szabad időt. Eleinte az egyi­kük lakásán jöttek össze, de nem akarják zavarni a szomszédság nyugalmát és a házigazdák otthonát se sze­retnék folytonosain igénybe venni. Elmennek a helyi mű­velődési házba, ahol szívesen fogadják őket, jól érzik ma­gukat, egészen addig, amíg nem akarják kórusba szer­vezni és dalos versenyekre küldeni őket. A művelődési ház vezetője igyekszik meg­magyarázni, neki 'produkálni kell valamit, az éneklő tár­saság pedig nem érti, miért keltene nekik versenyekre menni, mikor ők egyszerűen csak össze szeretnének jönni baráti beszélgetésre, éneklés­re, a saját szórakoztatásukra. Nemsokára az éneklő társa­ság szétszéled, abbamarad az éneklés, ki-ki bezárkózik a saját otthonába... Az eset megtörtént és nem teljesen egyedi. Arról van szó, vajon a művelődési há­zak elléggé nyitottak, rugal­masak-e a környezetükben élő emberek érdeklődése, művelődési vagy szórakozási igényei, szokásai iránt, vagy továbbra is minden betérőt szakkörré, tanfolyammá, körré akarnak szervezni, mert ez így tetszetősebb, így számolhatók el a különböző fenntartási költségek, így szépül a kulturális statiszti­ka. Szándékosan éleztük a képet, hogy érzékeltessük, nagyon időszerű a nyitott művelődés szorgalmazása. EDDIG NEMCSAK BE­IDEGZŐDÉS, a sok éve ki­alakult népművelői szemlélet gátolta- a tartalmi korszerű­södést, a rugalmasságot, ha­nem a művelődési házak nagyon is korlátozott önálló­sága, túlszabályozása is. A népművelők többsége még így is megtalálta a módját, hogyan fordulhat jobban a különböző rétegek, érdeklő­dési körök irányába, hogy a náluk tapaszitalt igényre ala­pozza az egyes művelődési programokat, s ne az íróasz­tal mellett „találja” ki, mi is kellene a község, a város, vagy üzem, intézmény kö­zösségének. Az egyik friss példát a ti- szaszalkai művelődési ház vezetőjétől hallottuk. A mű­velődési ház turisaMkaá esz­köztárat vásárolt — nem ép­pen az intézmény jellegéhez illően —, s azokat kikölcsön­f-----------------------------------­G ombaszezon van. Az idén a javából. Sok a gomba. Aki csak teheti, kijár az erdőbe. És akad köztük szerencsés em­ber is. Az égjük 'távolabbi szomszédom is közéjük tar­tozik. Még sűrű a reggeli homály, amikor kioson a házból, óvatosan körülnéz, nem követik-e, majd isme­retlen irányba távozók. Dél­után hat óra tájban jön vissza. Ilyenkor a három bérházudvaron a legna­gyobb a forgalom. Ide nyí­lik minden konyhaablak is. tehát ismerősünk pillana­tok alatt a figyelem közép­pontjába kerül. Különben sem lehet senki mással ösz- szetéveszteni. Fekete mici­sapkájától bizonyára soha­sem válik meg, ósdi, seszí- nű viharkabátja is "kiemeli a tarkabarka tömegből. Lassú járású ember a szenvedélyes gombázónk. Mindig komótosan j ön­megy, egy kicsit húzza is az egyik lábát. Ilyenkor azonban nem siet. Mindig a hosszabb utat választja a lépcsőházig. Amíg azt az alig száz métert megteszi, tízszer is megáll, leteszi a földre a színültig megtelt kosarakat, az újjait tor­náztatja, mozgatjai a karja­it, mintha a tekintélyes súly nagyon is próbára tet­te volna az erejét. Körül­zi az országjáró fiataloknak. Mi köze a művelődési ház­nak a turisztikához? — kér­dezhetnénk. De folytathat­nánk azzal is, vajon egy hű­tőgépszerelő, vagy gyors- és gépíró tanfolyam, nem egy művelődési házunkban, il­leszkedik valami szálon a művelődéshez? A válasz: igen, a gyakorlat mondja ezt. Az emberek a legkülönbö­zőbb utakon juthatnak el az önművelésig. ' A művelődési házak nép­művelői nem hunyhatnak szemet az ébredő érdeklődés fölött, ha azzal újabb réte­geket, csoportokat, korosz­tályokat hozhatnak közelebb az intézményhez. Nincs arról szó, hogy egyfajta vegyeske- reskedéssé kell alakítani a művelődési házakat. De tu­domásul kell venni, olykor nem az úgynevezett steril kultúra befogása, vagy elfo­gadása jelenti az emberek sokaságánál az első lépcső­fokot, hanem apróbb lépé­sekkel, talán kerülő úton, olykor a véletlen játékából jutnak el az önművelésig. Ezért is nagyon időszerű­ek azok az intézkedések és egyben erőfeszítések, ame­lyek a művelődési házak tar­talmi megújítását szorgal­mazzák és az önálló munka és pénzügyi gazdálkodás fel­tételeit is hozzáigazítják a változó körülményekhez. A jövőben több egyszerű szol­gáltatást is bevezethetnek a művelődési házak. Lehetőség nyílik a saját tevékenységük szerinti rugalmasabb pénz­ügyi gazdálkodásra. Sőt, az új jogszabályok, rendeletek módot adnak az anyagi ér­dekeltség érvényesítésére is egyének és kollektívák ré­szére. Magyarán, a rugal­mas, a közönség igényeihez igazodó és tartalmas műve­lődést nyújtó művelődési há­zak saját maguk szabhatnak meg egy sor dolgot, ami ed­dig akadályokba ütközött. Az eredményesen dolgozó műve­lődési házak, illetve népmű­velők, vagy népművelő kol­lektívák jó munkájukért magasabb keresetet teremt­hetnek maguknak. TERMÉSZETESEN A MŰ­VELŐDÉSI HÁZAK szemé­lyi és tárgyi feltétélei is erősen közrejátszanak ab­ban, mennyire tudnak nyi­tottak, rugalmasak és kor­szerűek lenni. De a töbhi művelődési intézménnyel va­ló jobb együttműködés még ezen is átsegítheti őket, ha megvan a népművelőkben a megújulás képessége és mondjuk így, tehetség. Páll Géza néz. sütkérezik az irigy te­kintetek kereszttüzében. Nagyon jól tudja, hogy ezekben a percekben ő a beszédtéma. Ha kérde­zik, merre járt, hol ta­lálta ezt a sok szebb- nél-szebb piros és bar­na kaiapú gombát, fö­lényesen mosolyog, mint aki oüyian titok birtokálban van, amelyet más halandó ember fel sem foghat. GOMBA Bizonyára azt is tudja, mekkora viharokat kavar fel megjelenésével a há­rom, nagy házból álló mik­rovilágban. Ha nem is len­nének 4 falak olyan véko- nyak, akkor is tudnám, mi­lyen beszélgetések zajlanak ■le ilyenkor egy-egy lakás­ban. A forma változhat, a lényeg azonban ugyanaz. Az asszony: „Látod, te él­hetetlen, mekkora kosarak­kal térnek haza az erdőből az élelmes emberek? Belő­led pedig semmi haszon. Reggel nyolcig nyomod az ágyat...” Mondanom sem kell, hogy e vihar hullámai előbb- utóbb minden családot elér­ték. Az egyik hajnalban én is felcihelődtem: irány az er­dő. Nem burjánzott ben­Kincs a prizmában Szatmárban nemcsak szárítják, de prizmázzák is a ku­koricát. A nedves tárolás sajátos módja, hogy a máié sárga szemeit a földfelszínre kombájntisztán fóliára ömiesztik, az­zal takarják, majd a fóliát földdel fedik. így keletkeznek a majorok egyszerű, de nagyon is ésszerű tárolói, amelyek­ben szarvasmarháknak, juhoknak jó abrak érik. Mennyi­re jó? Lehet olcsóbban is — Tavaly már kipróbáltuk — mondja Koncz Dénes nö­vénytermesztési ágazatveze­tő — és nem csalódtunk. A nedves tárolással energiát és költséget takarítottunk meg, ugyanakkor a jószág minő­ségben azt kapta, amit el­várt. Most tehát azzal kezd­tük, hogy a kukorica első eresztéséből mindenekelőtt prizmákat készítettünk vala­mennyi állattenyésztői tele­pünkön. A prizmák tehát készek, a kukorica betakarítása viszont még javában tart a nábrádi Szikra Tsz négy községes ha­tárában. A hozam jó, bár a 960 hektár termőterülettel táblánként nagyon is eltérő mennyiséget kombájnolnak. — Van föld, ahol 9 tonnás és van olyan, ahol csak 9 tonnás az átlagterm i például olyan részen járnak a gépek, ahol 8—3,5 tonna a termés. Termés?« t . n lehe­tett volna jobb is, ha nem okoz kárt az időjárás. Én.. Íj­ként nálunk ez n , you 'ür­esén alakult. Array másutt már tavasszal szárazság volt, addig mi olyan esőt kaptunk, hogy 160 hektáron belvíz mi­att kipusztult a búza. Emiatt a kukorica vetése sem úgy történt, ahogyan előre ter­veztük ... Bőséggel elég Dehát mi történt idén terv­szerűen? Az emberi akaratot, a jó elgondolásokat az időjá­nem az optimizmus, így csak egy kosarat vettem magamhoz. Jól tettem,-mert ennek is csak az aljára ju­tott gomba. Mint később kitudódott, e kevés között is akadt néhány úgyneve­zett „bolond”. (Ki tehet ró­la, hogy a gombavilúgban is ezek mutogatják magu­kat jobban?) Mondanom sem kell, hogy az egész szerzemény nagy lendülettel a fonott kosár­ból a szemétkosárba került. Elkeseredésemben elmond­tam az esetet az egyik ba­rátomnak, aki arról ismert, hogy minden helyzetben feltalálja magát. — Csuda egy alak vagy! — tört ki belőle a nevetés. Miért nem jársz halászni? Az biztos dolog. Ha nem akad semmi ai horogra; vá­sárolsz pontyot az üzletben, így is tettem. De egyből kitudódott a turpisság. Az asszony ugyanis felfigyelt arra, hogy egyik halnak sincs felsebezve a szája. Meg is jegyezte csípősen. „Ezek maguk ugrottak ki a partra.?” N emsokára kezdődik a vadászidény. Ha va­laki netán meghívna fácánvadászatra, elháríta­nám a szíves figyelmessé­get. Mert amilyen balsze­rencsém van, itt is mellé­fognék ... (lévay) rás sok helyütt gallyra vitte: — Azért mi nem panaszko­dunk. Igaz, a búza nem si­került, de a kukorica már el­fogadható, szénát viszont annyit készítettünk, hogy a kevesebb búzát. Megkísérel­jük a tavaszi belvízkárt ki­iktatni. Mi három folyó kö­zött, a Szamos, a Túr és a Tisza közén gazdálkodunk. Erre figyelni kell. Aztán a talaj olyan, hogy nem nyeli el a vizet, mint a szabolcsi homok. Egyszóval a kukori­catermesztéshez a feltétel mindenképpen jobb. És van a tömegtakarmány. Ez megy. A szénaszárításhoz nekünk kimondottan jól jött a forró nyár. Egy munkaműveletet, a forgatást megtakarítottuk, amely legalább 20 forint költ- ■ ségmegtakarítás volt mázsán­ként ... Ártott isr használt is Kérsemjénben a tsz telep­helyén (ahol beszélgetünk) nagy a mozgás. Őszi csúcs van. A szárítótoronyhoz Szárítják a kukoricát a nábrádi Szikra Tsz kérsemjéni te­lephelyén. közösnek és a háztájinak bő­séggel elég. Szénából még el­adásra is jut. És ha van szé­na, az már sok gondot meg­old, hiszen nagy az állo­mány. A tsz-ben legalább ezer a számosállat, de a ház­tájiban sincs kevesebb. Itt, ezen a tájon ez megy. Ha­gyományos az állattartás, és van alma mindenütt. Nem vonunk teljes értékű mérleget az ezévi gazdálko­dásról, de sok minden szóba kerül. Még az is: van-e ta­nulsága az aszályos, forró nyárnak. Az ágazatvezető azt mondja: az ember mindig ta­nul. — Az idei évvel igazoló­dott, nekünk érdemes kuko­ricát termelni, a termőterü­letet növelni, akár a búza ro­vására is. Jövőre már 1100 hektár kukoricát vetünk és rendre érkeznek a kombáj­nokhoz ömlesztett kukoricá­val a teherautók. Kissé odébb, a fémzárolt búzavetőmagot rakodják. De látható egy ér­dekesség is. Fedett szín alatt két ember egy kézi hajtású szelelővel szorgoskodik. Nagy a por. —* Lóheremagot tisztíta­nak. Most ez is sikerült. Itt ennek is hagyománya van. A lóhere magja jó pénz, és az elcsépelt szár takarmányként hasznosítható... Szóval milyen is volt ez a nyár a szatmári részeken? Azt mondják, felemás. Volt aminek ártott, volt aminek használt. De így lesz ez min­dig, amíg nem készül akkora esernyő, hogy ezer hektáro­kat védjen esőtől, napfénytől kinek-kinek a kedvére. Seres Ernő Csomagolt hús falun Alapellátás Csenger társközségei ben Elvándorlás ugyan tíz éve nem tapasztalható Csenger társközségeiben, Csengerújfalun, Csenger- simán, Szamosbecsen, Sza- mostatárfalván, Szamos- angyaloson és Komlódtót- falun, ennek ellenére a lakosság alapvető keres­kedelmi, kulturális, egész­ségügyi ellátása időnként kívánnivalót hagy maga után. Nemrégiben a nagy­községi tanács áttekintet­te, mit kell tenni a leg­sürgősebben. Utak, járdák építéséhez a lakosság jelentős társa­dalmi munkát ajánl fel. Az autóbuszközlekedést egyetlen adat jelzi: na­ponta 46 induló és 42 ér­kező járat köti a szék­helyközséghez a társköz­ségeket. Az ivóvizet csak Szamosangyaloson és Kom- lódtótfalun nem hálózat­ról kapja a lakosság. Csen- gersimán régi gondot ol­danának meg egy gázcse­retelep létesítésével, hi­szen a modern konyhák elengedhetetlen tartozéka a gáz a legkisebb falubán is. Kenyeret, tejet, tejter­méket valamennyi társ­községben frisset vásárol­hatnak az ott élők. Előre­csomagolt tőkehúst talál a csengerújfalui háziasz- szony szeptember 1-étől, s már tervezik Csengersi- mán is a hasonló kereske­delmi forma bevezetését. Az alapellátás része­ként több bébi és gyer­mekruházati terméket, la­kástextíliát, gyermekcipőt, gumicsizmát, zománcozott és porcelán edényt, ház­tartási üvegárut és evő­eszközöket, valamint me­zőgazdasági szerárukat tartanak majd a társköz­ségek boltjai. A szolgáltatást 22 kis­iparos 9 szakmában oldja meg a hat településen. A háztartási gépek javítása, a Patyolat csak Csenger- ben érhető el legközelebb. Férfi és női fodrász egyet­len községben található. Az egészségügyi ellátás részeként javítani kellene a terhes- és csecsemő­tanácsadás feltételeit. Az óvoda, az ifjúsági klubok, a könyvtárak mel­lett a mozi megoldatlan: ha igény lenne is rá, he­lyiség nincs a vetítéshez. Á lakosság mind a hat te­lepülésen jóval több tár­sadalmi munkával járult hozzá a sürgető igények megoldásához, egy főre Szamosbecsen jut a leg­több társadalmi munka, 682 forint. A társközsé­gekben összesen közel 3 millió forint társadalmi munkát végzett tavaly a lakosság. A nagyhalászi zsákgyárban korszerű körszövőgépeken készülnek a polipropilén zsá­kok. A gyár termékeinek zöme tőkés exportra kerül. (Jávor L.) V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents